22. rész: Ez véresen komoly!

Hölgyeim és uraim, a következő állomásunk Utah állam gyöngyszeme, Salt Lake City! A buszok lelkesen suhantak a festői országutakon. Az óriási mozgó lakosztályok lakói pedig mit sem sejtve lustálkodtak a hűvös járművekben. A One Direction tagjai egytől-egyig mélyen szundiztak, főleg az elmúlt este legelevenebb tagja, Mr. Répakirály. Ezzel ellentétben a táncosokkal teli buszban pont hogy pezsgett a hangulat. Hangos zene dübörgött, miközben mindenki Nina kanapéjára, vagy aköré kucorodott, s a dohányzóasztalkánál monopolyztak. Jenna, meg egy-két lány nem csatlakozott, helyette inkább a lábujjkörmeiket festegették. Marha izgi program, de ők tudják.

4:03 pm.A buszok megálltak. Nináék megfeledkeztek a monopolyról: mint a börtönből szabadult rabok, úgy rontottak ki a friss levegőre. Nina egyből táncra fakadt. Aztán csatlakoztak hozzá még páran. Ezek a fiataloknak nem állt útjukban semmi, ha mozogni akartak. Harry álmos hunyorogással lépett ki a ragyogó napsütésbe, közben mobilját nyomkodta.

- Na mi van kisherceg? -kérdezte Nina két pördülés közben- Valaki nagyon nyúzottan fest. -jegyzi meg, s meglepetésére Harry nem is foglalkozik vele. Talán ő is az a típus, aki felkelés után morcos az egész világra? Öregemberes mozgással lépkedett oda Paulhoz, a kedvenc testőréhez. Egy szürke mackónadrágban és gyűrött, fehér pólóban volt.

- Paul, capuccinóra van szükségem! -nyafogott, akár egy kislány, közben pedig mellkasát vakargatta.

- Odabent biztos kapsz! -bökött a termetes fickó egy fémes fényű épület fele.
- Ez mi? -kérdezte H., őszintén fogalma sem volt, hol vannak. Azon kívül persze, hogy Salt Lake Cityben.

- A Popstar magazin címlapján lesztek. Itt lesz a fotózás. -közölte Paul színtelen hangon. Sosem volt az arcán egyetlen érzelem sem. Nina néha kezdte elhinni, hogy a fickó egy robot.

- Ja, tényleg. -bólintott kómás fejjel a fürtös fiú, majd lomhán bebattyogott az épületbe. Odabent egyből körberajongták a magazin szerkesztőségének (főleg női) tagjai. De ez már ugye senkit sem lep meg.

Pár órával kéősbb elkeződtek a munkálatok. 4 fiú már besózva ücsörgött a sminkszékekben, de az ötödik csirkefogó hiányzott. Szerintem mindenki sejti ki...
- Nina, ébreszd már fel Louist! Ránk hatástalan! -mondta Zayn huncut vigyorral, miközben kitartóan hagyta, hogy hajkoronáját tökéletesítsék.

Nina nagyra nyílt szemekkel meredt vissza rá, arckifejezése körülbelül ennyi volt: He?

- Mi van, jóba lettetek, nem? -szólalt meg Harry is(hogy is bírta volna ki szó nélkül? Pont ő?), miközben hősiesen állta az arcára zúduló púderfelhő-támadást.

Nina gúnyosan felnevetett: - De, persze, puszipajtások lettünk! -forgatta mérgesen szemeit. Végül kénytelen volt eleget tenni a kérésnek.

Belépett a buszba, és tekintete megfagyott a békésen szuszogó fiú láttán. Nina eszébe egyből az jutott: -Most miért pont nekem kell felébreszteni az alvó oroszlánt? Halkan közeledett felé, majd nesztelenül leguggolt ágya mellett. Kényelmetlenül érezte magát a helyzettől. Hirtelen azt sem tudta, hogy kezdjen hozzá. Hol érintse meg, hogy szólítgassa. Ha Niall lett volna, egyből tudta volna a dolgát: hangos ordítás közepette rávetné magát. De ez Louis. Más.

- Hé! Louis! -kezdte halkan, igyekezve elnyomni rekedt hangját- Louis! -ismételte, majd még egyszer: - Louis!
Semmi eredmény. - Tomlinson! Kelj fel! -szólt hangosabban, ezzel kieresztve karcos hangját- Tökfej! Répakirály! Felkelni! -rázta meg vállánál fogva, mire Lou szemei óvatosan kinyíltak. Álmos tekintete egyből hitetlenkedővé vált. Komolyan Nina keltegeti őt az ágya mellett? Mi a fene folyik itt?

- Te? Itt? -kérdezte álomittas hangon, majd jólesően elvigyorodott.

- Én. Itt. Na, pattanj fel! Rád vár mindenki! -sürgette mogorván.

- Basszus, a fotózás! -ült fel megvilágosodva, majd megint Ninára szegezte tekintetét, és újból elvigyorodott. Ez még mindig részeg?

Nina csak égnek emelte a szemeit, és igyekezett kijutni a buszból. Melege lett, felgyorsult a pulzusa, zúgott a feje. Pedig ő egy kortyot sem ivott tegnap...

- Várj szőke! -kiáltott utána a Répakirály, s maradásra kérően kinyújtotta a karjait.

- Mi van? -sóhajtott a lány, tényleg minél hamarabb le akart lécelni. A fejében meg az visszhangzott: "-Várj szőke!" Szőke? Komolyan szőkének nevezte?

- Öhm, szóval -vakarta meg elfeküdt haját- tényleg óriáspandákról beszéltem neked? -kérdezte zavartan, miközben próbálta előhívni az elmosódott emlékeit.

Nina eljátszotta, hogy erősen gondolkodik, mielőtt válaszolni tudna: -Igen. Azt hiszem. -bólintott tudálékosan. Eszébe jutott L. tegnap esti arca: milyen jól állt neki az a bamba-kába tekintet...

- De ugye semmilyen kellemetlenséget nem okoztam neked? -kérdezett újból, s Nina nem értette, minek köszönheti a fiú normális hangnemét. Másnaposság?

- Ó, dehogy is! Ne izgulj! -gúnyolódott a lány, majd végre kilépett az ajtón. Fogalma sem volt miért menekül a fiú elöl, hiszen végre normális hangon próbált kommunikálni vele.

Estére befejeződött a fotózás, szerencsére még Tomlinson szétcsúszott ábrázatából is címlapravalót fabrikáltak. Elvégre is mire való az a sok fodrász és sminkes?

Amikor aztán már mindenki hasa korgott, közös vacsorázásra került a sor. Az evés szó hallatán azonban most nem csak Niall szeme csillant fel. Egy hosszú asztalnál foglalt helyet a majdnem 50 fős stáb. Mindenki mindenkivel beszélgetett, s ebből bazinagy hangzavar lett, amolyan menza-feeling. Niall folyton azt kérdezgette a mellette falatozó nővérétől: -Azt még megeszed? De Nina válasza legtöbbször az volt: -Igen, meg! S Niall többnyire lecsüggedt minden egyes alkalommal. Jenna persze megint a középpontba akart kerülni. Harmadszorra is elpanaszolta, hogy ezek mégis hogy képzelik: Ő aztán nem fogja ezt a szénhidrátbombát megenni. Nina próbálta visszafogni magát, de tudjátok milyen! Egyszerűen kibukik belőle a véleménye.
- Akkor ne edd meg! Maradj éhes! Kit izgat? -dörrent fel, miután lenyelt egy falatot. Tudta jól, Louisnál megint nem lesz népszerű az undokságával, de tojt rá. Jenna megbotránkozva húzta fel az orrát, majd görcsös fejrángatással próbálta vállig érő haját háta mögé dobni.

- Hát, téged éppenséggel izgat! De jobban tennéd, ha nem engem kóstolgatnál! -húzta gonosz vigyorra száját. Láthatóan büszke volt magára, amiért visszavágott a nagyszájú Ninának. Niall mindeközben hiába rúgdosta nővére lábát az asztal alatt, hogy ne álljon le szócsatázni; hiába. Nina sosem ad fel semmilyen harcot.

- Ne izgulj! Nem eszem döghúst! -mondta megjátszott természetességgel, s ezzel egyértelműen megnyerte a szájkaratét. Louis felbőszülten csapott az asztalra. Az evőeszközök megcsörrentek, a tányérok kissé elemelkedtek az asztaltól, az italok meglöttyentek a poharakban.

- Ebből elég! -horkant fel, s arca nagyon is a régi Louisé volt. Hősszerelmes módjára karolta át Jennát, jelezve, hogy nem tűri, ha beszólogatnak barátnőjének. Juj, de romantikus. A vesztes Jenna így mégis győzött. Diadalittas arccal sandított a szőke lányra, aki dühösen kifújta a levegőt, majd a mosdóba sietett. Megmosta az arcát, hogy lenyugodjon, de pechére ez nem sikerült. Ugyanis Jenna utánarohant, az asztaltól azzal a szöveggel távozva: - Beszélek vele, nem akarok haragot. - Hát nem tündéri?

- Azt hiszed van esélyed ellenem? -szólalt meg, s a mosdó tükréből fürkészte Nina arcát, miközben kezet mosott.

- Miről dumálsz? Milyen esély? -fonta össze karjait melle előtt. Jenna még mindig győzedelmesen vigyorgott.

- Sosem fogsz kelleni neki! Engem szeret!

- Ki?

- Lou! -vágta rá felvillanó macskaszemekkel.

Nina gőgösen felkacagott. Jenna megőrült, ebben biztos volt. Vagy talán sosem volt százas.

- Figyelj ide cicabogár! Rohadtul nem érdekel, melyik szerencsétlenre akaszkodsz rá, csak Niallre ne próbálj meg! Megint tévedsz, ha azt hiszed a te kis Louiskád kell nekem. Legyetek boldogok! -dühöngött, s visszhangzott tőle a mosdó.

- Oké, nem aggódom, -tette fel megadóan kezeit- hiszen úgysem kellene egy magadfajta senkinek! Látod, Timothy is milyen ügyesen kihasznált! Ezt érdemled szöszi! -hintette el könnyedén a súlyos szavakat. Tudta, hogy ezzel felhergeli Ninát, mi több, aláírja a halálos szerződését. Vagy mégsem? Ugyanis még mielőtt Nina bármit tett vagy mondott volna, Jenna hirtelen elordítja magát:

- Nina állj le! Hagyjál! Áú! -üvöltötte torkaszakadtából, és meglehetősen élethűen színészkedve. Nina tétován állt, s hallgatta a műsort. Nem értette, mi a fenéért ordibál ilyeneket. Közelebb lépett Jennához, de ekkor a lány kaszkadőröket megszégyenítő módon elvetette magát, fejjel a mosdókagyló márványpultja felé. Nina füle ökölbe szorult a hangos puffanástól, amit Jenna koponyája okozott az ütközéstől. A lány szenvedő arccal ült a kövön, miközben szemöldökének csontján felszakadt a bőr, s alóla mélyvörös vér bugyogott.

Persze ekkor már Ninának is leesett a tantusz, összeállt a kép, s teniszlabda méretűre nőttek zöld szemei. Nem akarta elhinni, amit lát/látott.

- Mi a fene történik? -törte be az ajtót idegesen Louis, mögötte Niall toporgott. Nina elsápadtan támaszkodott az egyik wc-fülke ajtajának, miközben figyelte, ahogy Jenna titkon egy gonosz pillantást intéz fele.

- Uram... Isten... -kapott homlokához Niall, amint észrevette a véres fejű Jennát, majd halálra vált arccal bámult bele nővére kifejezéstelen tekintetébe...