28. rész: Paparazzi támadás

- Most meg hova mész? -kérdezte Nina öccsét, miközben lustán a falnak dőlt.

- Jövök mindjárt, de muszáj elszaladnom valahova. -hadarta, mikor már félúton járt. Sportos alakját egy szempillantás alatt elnyelte a szürke folyosó másik vége.

- Jó. -morogta magára maradva a lány, de jókedve ettől még nem hagyott alább. Valamiért borzasztóan erősnek és energikusnak érezte magát. Soha nem tapasztalt még ilyet: körülölelte volna az egész világot, ha elég hosszú karjai lettek volna.
Egyszer csak halk suttogás ütötte meg fülét.

- Gyere ide! -búgta a hang titokzatosan. Nina vigyorogva engedett kíváncsiságának és elindult a folyosón sürgős léptekkel. A hang iránya nem volt egyértelmű. Hol elölről, hol hátulról jött, hol pedig a fal mögül (?!) jött.
- Merre vagy? -kérdezte Nina, s hangja hosszan visszhangzott. Nem jött válasz, csak további súgás:

- Gyere ide! -kérlelte a valójában vérfagyasztó hang. Mély volt, Nina mégsem merte volna kijelenteni egyértelműen, hogy férfié. Nem tudta. Ennek ellenére teljesen higgadt volt: nem izgatták a bizarr csoszogó hangok mögülle, a különösen sárgás fények, sem a véget nem érő folyosó. Ő kitartóan szaladt, keresni a hang tulajdonosát.

- Gyere ide!

Ment is, de hiába kezdett el sprintelni, a folyosó egy lidérces útvesztő volt. Nincs kijárat ?! Hol van egyáltalán bármi a két szűk falon kívül?
Nina végre megpillantott egy vaskos ajtót a falban, ami előbb mintha nem lett volna ott.

- Gyere! -jött megint a suttogás, de ezúttal közelebbről, és sokkal fenyegetőbben. Nina még mindig nem félt...Bátran markolt a kilincsre, de nem kellett lenyomnia, ugyanis az ajtó nyikorogva kinyílt. De nem állt előtte senki. Odabent sötét volt. Persze, miért is lenne fény?

- Gyereee! -ismételte sokadszorra nem sok jót igérő hanglejtéssel, mégis bátorítóan. Ninának eszébe sem jutott rákérdezni: Ki a fene vagy te egyáltalán? Helyette:

- Nem látok semmit. Hol vagy? -lépett be az észvesztő sötétségbe. Ez már merészség a javából.

- Mögötted! -ordított fel a hang, Nina dobhártyáját megrepesztve, szívét pedig kiparancsolva helyéről. Nina felsikoltott, majd reflexből ütésre lendítette karját, miközben lábával rúgott egyet a levegőbe. Célt ért?

- Aúúú, te jóságos ég! -vonyított fel egy hang a lány mellől. Ezek szerint az ütések célt találtak. Louis lepetten és fájdalmas képpel ült fel a ágyban. Nina zilálva nyitotta ki szemeit a fiú obégatására.

- Csak álmodtam. -nyugtatta meg magát egy mondatban, majd végigsimított tulajdon homlokán, verejtékezett.

- Szteroidokat szedsz, hogy ekkora erővel tudsz ütni? -nyafogott hálótársa, s közben orrnyergét masszírozta.

- Tessék? -kapta oda fejét Nina, mert teljesen elfeledkezett arról, hogy nem egyedül van az ágyban.

- Nem zavar, hogy már reggel korán agyonvertél? -túlzott még mindig hitetlenkedve.

- Upsz. -ült fel a lány is, majd szórakozottan figyelte Louis elfeküdt haját. Na ezt lődd be neki Rosie. - Csak megijedtem álmomban. Fájt?

- Á, hagyd csak! -legyintett duzzogva, de persze csak poénkodott- Remélhetőleg még lehetek apa, és tudok majd levegőt venni az orromon.

- Kellett neked itt aludnod velem! -vonta meg a vállát a lány, de el is komolyodott, mikor eszébe jutott, milyen érzékien aludtak el egymás karjaiban.

- Ácsi! Te könyörögtél, hogy: - Ó, Louis, te csodálatos és egyedülálló teremtmény, könyörgöm feküdj mellém, bármit megteszek érte! -színészkedett, tudjátok milyen. Drámatanárnak készült. De inkább Louis Tomlinson lett belőle. Éljen!

Nina lustán felnevetett: - Valaki elfelejtette bevenni az ego elleni bogyóit.

Louis elmosolyodva égnek emelte mindkét szemöldökét: - Oké, oké, ne izgulj, megbocsájtok! -sütötte le szemét könyörületesen, egy hosszú másodpercre.

Nina homlokon csapta magát: - Ha tudnád, mennyire értékelem nagylelkűségedet! Már megint! -lökte meg a fiú mellkasát, de ő olyan feszesen tartotta magát, hogy még csak meg sem mozdult.

- Nem csak ébren, de álmodban is agresszív vagy! Nem kéne felkeresned egy pszicho-dokit? -hülyékedett megint a srác, és persze nem sejthette, hogy ezzel a lány rejtegetett érzéseibe gázolt. Ninának ugyanis eszébe jut, hogy már nagyon hosszú ideje nem volt Dr. Ketbergnél. Nina apja erőltette eleinte lányára, hogy forduljon szakemberhez traumájával. Nina persze kézzel-lábbal, ésszel-szívvel tiltakozott, de ment. Járt hozzá hetente. Ő maga is belátta, hogy a doktor segítségére szorul. Nem tett vele csodát, de sokat köszönhet neki. Nagyon sokat... de ez egy másik történet, aminek felfedése még várat magára.

- Most mi a baj? -kérdezte Louis a csukott fürdőszoba ajtótól.

- Semmi. -jött ki mögüle a lány feldúlt hangja. Mindig ugyanaz: amikor kezdi magát egész normálisnak érezni, hogy végre nem különbözik egy kiegyensúlyozott életű korabelitől, akkor néhány súlyos szó visszalöki a mélybe. Igen, Nina tudta: nem Louis hibája, hogy nem tud róla semmit. Hiszen ő szándékosan nem hagyja senkinek meglátni igazi arcát.

Az aznap szabályozott menetrend szerint be volt táblázva. A srácok vakuk villogása közepette elhagyták a hotelt, s már reggel egy fontos sajtótájékoztatót adtak. Többnyire az elmúlt napi akciókról. Külön névtáblácskák sorakoztak a srácok helyét kijelölve a hosszú asztalnál. Több száz riporter, fotós és újságíró gyűlt össze, s felcsigázva várta, hogy feltehesse kérdéseit a banda énekeseinek. A fiúk a szokott udvariassággal válaszoltak a tőlük telhető legtöbb kérdésre. Megnyugtatták a világot, személyesen is: Se a hangjuk -, se a hajuk szála nem görbült meg. Élnek, virulnak, folytatják a turnét. Lehet sikoltozni!

Eközben a hotel éttermében
- Te Nina, nem mondod komolyan, hogy egy ágyban aludtál Louisval!? -súgta oda Baily barátnőjének, amikor Rosie és Katie nem figyeltek, mert egymással kezdtek csevegni. Közben a pincér letett eléjük egy kalácsokkal és croissantokkal megrakott kosarat.
Nina próbált közömbös maradni, mintha ebben semmi érdekes nem lenne.

- Ezt ugyan kitől hallottad? -kortyolt unottan narancslevébe.

- Mindenki erről beszél aranyom! -ragadott kést a vörös, majd a lekváros üvegbe nyomta.

Nina félrenyelte a kortyot. Kis köhögés és torok köszörülés után, végre megszólalt:
- Csak aludtunk! -nyugtatta meg lázba jött barátnőjét.

- Jesszus Nino, még jó! De... mi ez az egész? -értetlenkedett tovább. Részleteket akart, de sürgősen.

- Ez? Semmi! Csak egy szobán kell osztoznunk, emlékszel? -grimaszolt savanyúan.

- Ja, hogyne. -zsörtölődött. Utálta, mikor még ő sem tudott kiszedni mindent legjobb barátnőjéből.

Rosie közben egy köteg újságot halmozott ölébe, majd egykedvűen megjegyezte:
- Ha a reggeli hírek érdekelnek, felejtsétek el. Az összesben ugyanaz áll: Fegyveres támadás érte a One Directiont!, Életveszélyben a tinilányok kedvencei!, mindegyik címlapon a fiúk vannak.

- Egy hétig még világszenzáció lesz, aztán lecsillapodnak. -jegyezte meg egy falat lenyelése után Katie.
Nina az egyik búlvárlapon saját nevét és képét vette észre. Érdeklődve kapta ki Rosie kezéből, majd összevont szemöldökkel olvasni kezdte.

- Na mit találtál? -kíváncsiskodott Katie, mialatt megtörölte a szája szélét.

Nina összevont szemöldökkel olvasta fel a cikk róla szóló sorait: - Nina Horant túszként tartotta az egyik elkövető. Niall Horan nővére hősiesen helyt állt, és profikat megvető higgadtsággal kezelte az éles helyzetet. Mondhatni életét tette kockára a banda tagjaiért.

Baily elismerően füttyentett, majd ő is kért Rosietól egy lapot.

- Hé Ninnner -becézte, de nem volt feldobodva attól, amit talált- Ezt hallgasd! Nina Horan mégnesként vonzza a bajt. Ezúttal egy fegyveres rablás mártírjává vált. - itt jött néhány sor az ékszertolvajokról, aztán megint Nina a főszereplő: Egy magát meg nem nevező forrás szerint Niall Horan nővére... - Baily megállt az olvasással. Aggódva pillantott fel a sorokból.

- Mi az? Ennyi? -kérdezte Nina- Hm?

Baily pocsékul terelt: - Nem, de a többi csak a szokásos halandzsa. -legyintett zavart arccal. Felsóhajtott, amikor felismerte Nina arcán: Ne nézz hülyének Bee!

Baily kéretlenül, de folytatta: Szóval...Niall Horan nővére kezelhetetlen agresszióval küzd. Néhány napja a denveri rendőrséggel is összetűzésbe került, amikor egy szórakozóhelyen kikelt önmagából, és minden ok nélkül nekitámadt egy 17 éves lánynak. A legfrisebb fejlemények szerint Louis Tomlinson barátnőjét is félresöpörte az útból, hogy a fiút magáénak tudhassa. Vajon mit szól ehhez öccse, Niall?

Baily szája belső felét kezdte el rágni, feszülten várta Nina reagálását.

- Hm. -jött a tömör és velős reakció.

- Egy magát meg nem nevező forrás? -szólalt meg Rosie kávéhabos szájjal- Egyértelműen Jenna az. -szögezte le borúsan. Baily egyetértően bólogatott.

- Timothyt sem zárnám ki. -szólalt meg az érintett. - Mostanság eléggé egy húron pendülnek Dunler kisasszonnyal. -morfondírozott Nina, majd elkedvetlenedve tányérjába ejtette pirítósát.

- Mindegy, ne foglalkozz vele! -bíztatta B., de Nina nem tudta kiverni ilyen könnyen a fejéből mindezt. Hiszen az újságot több százezren olvassák.

- Én ezt nem akarom! -dobta félre evőeszközeit hangos csörömpöléssel. Néhány békésen eszegető vendég rosszallóan nézett a lányra.

- Na jó. -fújta ki a levegőt Bee, majd végighúzta tenyerét szoros lófarkán. Váratlanul felpattant a reggelitől, majd karonragadta Ninát.

- Mit művelsz? Hova megyünk? -harapott egy utolsót még kenyerébe, aztán elhagyták az elegáns helységet.

- Csak sétálunk egyet ebben a gyönyörű városban. Rád fér egy kis napfény és optimizmus! -javasolta a lány. Vékony csuklóján több tucat csillogó-villogó karkötő csörgött.
Amint kiléptek a hotel főbejáratán, nem várt dolog történt. Nina meg sem tudta számolni hány lesifotós ugrott elé egyszerre. Váratlanul és rajtaütés-szerűen történt, mint mikor kiugrik a sötét autóúton a kocsi elé egy őz. Csak itt sok-sok pofátlan és erőszakosan faggatózó őz volt. És nem sötétben, nem is autóúton: a luxushotel forgalmas járdáján.

Nina zavarba jőve szegezte tekintetét a betonra, s lomhán hagyta, hogy Baily próbálja kimenekíteni a fényképezőgépek támadásából.
- Ne mondj semmit! -sziszegte szája mozgatása nélkül a vörös. Nina eleget tett a kérésnek, esze ágában sem volt megállni válaszolni a bosszantó kérdésekre, vádakra:

- Nina, Nina, tényleg megvertél egy lányt a diszkóban?
- Tényleg szó nélkül jöttél el otthonról?
- Nem haragszik rád Niall, amiért ilyeneket művelsz?
- Nina, tényleg megverted Jenna Dunlert?
- Jártok Louisszal? Ismerd be!

Baily érezte, hogy barátnője egyre erősebben szorítja kezét, tudta, hogy ez rosszat jelent. És igen, tényleg: Nina kitépte kezét a csini vörös markából, megtorpant, majd hagyta, hogy az utánuk koslató csürhe beérje, körbevegye, s kedvére kattogtathassa gépét, miközben hatalmas kérdés-hangzavar kerekedett a lány feje körül. Ezek a paparazzik egyszerre bánnak kiszemeltjükkel úgy, mint valami csodálatos, beazonosítatlan állatfajjal, és mint valami vallatható bűnözővel. Olyanok, mint a tehetetlen tetemre bukkanó keselyűk, döglegyek, hiénák... nevezzük bárminek.

Nina kitartóan pislogott a vakuktól, aztán felforrt vére kíméletlenül kimondatott vele olyan dolgokat, amiket nem gondolt át elég rendesen:

- Semmi közük az életemhez! -dühöngött, közben B. a csapdába esett lányhoz sietett, de aligha tudta magát átverekedni a hiénákon. - Niallt hagyják ki ebből! Louis pedig egy elviselhetetlen, nagyképű tuskó, sosem tudnék vele járni! -szaladtak ki száján a "kedves bókok".
Az egyik fickó közben egészen a lány arcába nyomta fotómasinája lencséjét, s közben persze pofátlan kérdésekkel bombázta. Ekkor meglepő, talán sosem látott dolog történt: az egyik lesifotós megragadta az előbbi vállát, és elhúzta Ninától: - Luke, elég! Hagyd már! Nina ezt látva-hallva hálálkodva pislogott a fiúra. Igen, az ifjú kis keselyű Ninával egykorú lehetett. Borús, barna szemekkel nézte a lányt.

- Miket beszélsz, megőrültél? -ragadta Bee gyorsan karon a Horan-lányt, majd erőszakosan kirángatta a fogságból. Néhány elszánt fotós még szaladt velük párhuzamosan, de a java lemorzsolódott szerencsére.
Nina folyamatosan vissza-visszanézett. Meg akarta köszönni annak a paparazzi-srácnak a gesztust. Arra gondolt: vajon miért volt olyan eszméletlenül bánatos az arca; mintha éppen akkor tudta volna meg, hogy elpusztult a kutyája.

- Jó, talán egy kicsit durva voltam. -ismerte be szavainak jelentőségétől mentes hangsúllyal. Most sokkal jobban lekötötte figyelmét, hogy 1, ne essen orra a Baily által ráerőltetett magasított patákban, és 2, az a fiú. Azzal a szomorú kiskutya tekintetével.

- Kicsit? Hahó, figyelsz te rám? Min agyalsz annyit?

- Nem láttad? Az egyik fiú leállította azt a borzasztóan erőszakos manust. Ha nem teszi, a számba dugja az objektívet. -magyarázta Nina, s még utoljára hátralesett, hátha meglátja a fiút. Nem látta. Az utca túl forgalmas volt.

- Bocs csajszi, az én hibám. Én hoztalak ki az utcára. -szuszogott sopánkodva.

- Nemár Bayz, nem sejthettük, hogy ennyire érdekes leszek. Apropó, érdekes! Tegnap este Sandy mindenkit körbekérdezett legalább kétszer, hogy hol vagy... -fordította kislányos arcát barátnője fele, magyarázatot várva.

- Sandy? A...a basszeros? -tette az ártatlant

Nina unta már a kertelést: - Tudom, hogy ismered, ne tégy úgy, mintha nem.

- Figyelj, erről nem tudhat senki! -szögezi le B. titokzatoskodva- Sandy segít nekem. -súgja oda, s huncut barna szemei felcsillannak.

Még mielőtt Nina feltehetné nyilvánvaló kérdését - Miben? - trappoló léptek erősödnek mögöttük, amit egy kiáltás követ: - Várjatok! -kéri a hang.

A lányok kíváncsian fordulnak meg. Nina megörül, amiből Baily kikövetkezteti, hogy az előbb emlegetett ifjú fotóbetyár lesz az.
A fiú miután kifújta magát, átnyújt Bailynek egy gyémántokkal telerakott karperecet.

- Ezt elejtetted. -bökte ki félve, majd zsebre tett kézzel hátrálni kezdett.
Baily lepetten elmosolyodott, majd köszönetképpen kedvesen bólintott.

- Várj még! -szólt neki Nina - Köszi, az előbbit! -mutatott a hotel fele.

- Áh, semmiség. -motyogta az orra alatt, s közben fel-fesandított Ninára. Bailynek egyből a divatjamúlt öltözetén akadt meg a szeme, pedig teljesen normális, átlagos fiú ruhadarabok voltak rajta: koszos tornacipő, egy krémszínű nadrág, aminek ülepe csodával határos módon nem lógott le a térdéig (talán ez szúrt szemet a divattudós vöröskének), pont a helyén volt; és egy szimpla, fekete póló.

- Cserébe mondjuk csinálhatsz rólunk néhány fotót! -ajánlotta Baily, a fiú nyakában lógó óriási gépre mutatva.

- Ja, nem fontos. Nem azért csináltam. -szabadkozott, aztán összeszedte magát és elszontyolodott arccal felnézett. Hol Bailyre, hol Ninára.

- Ez a fiú elég fura. Menjünk már! -préselte ki halkan fogai közül Bee, mire Nina oldalba bökte.

Mielőtt tovább mentek volna, Ninát nem hagyta nyugodni valami:

- Miért vágsz ilyen fájdalmas képet? -bukott ki a kíváncsiság belőle. A fiú láthatóan nem számított ilyen kérdésre. Sőt, semmilyen kérdésre. Ő a lesifotós, ő szokott faggatózni, nem fordítva.

- Ilyen az arcom. -válaszolta még komorabban. - Örülök, hogy találkoztunk! -bólintott, majd szélsebesen elfutott az egyik mellékutcán. Egyszer még visszanézett, aztán eltűnt a forgatagban.

- Muszáj minden jöttmenttel leállnod? -kérdezte B. , miközben tovább sétáltak a verőfényes utcákon.

- Az a karkötő tudomásom szerint eredeti Joanna-Paula. -tudatta vele a szőke, és maga is elképedt, honnan tud ilyeneket.

- Oké, jófej volt. -vallotta be, majd felsikoltott: - Úristen, nézd! Négyemeletes hajók!  -mutatott előre, amikor már a kikötő kéklő látképe felsejlett előttük.

- Remek. -vigyorgott műlelkesedéssel Nina, de csak azért, mert már nagyon fájt a lába a gyilkos teletalpúkban. Megfogadta, hogy soha többet nem enged Bee divatra-nevelő tanácsainak. - Nem akarsz Chinatownba menni egy kis kínai kajáért? -kecsegtette a lányt páratlan ötletével. Mindketten szerették a kínai kaját.

- Zseni vagy! -lóbálta felderülve copfját- És ha már ott vagyunk, akkor az olasz negyedet sem hagyhatjuk ki! Sőt utána már csak egy köpés Russian Hill, az orosz negyed! -hadarta lelkesen.

Nina imádott ismeretlen helyeket körbejárni, de ezúttal le kellett lomboznia felcsigázott barátnőjét: - A-a. Baily, ennyi mindenre nem lesz időnk. Legalábbis nekem. Próbánk lesz, aztán meg a koncert előtti mizéria.

- Oké, akkor holnap? Vagy éjszaka kiszökünk a hotelből! -vetette fel ötleteit. Lelőhetetlen volt. Nina beleegyezően felemelte hüvelykujját. Közben egy különös tömegközlekedési eszköz, ottani nevén "cable car" húzott el mellettük.

- Odanézz! -mutatott rá lepetten Nina. Olyan volt, mintha egy vasúti kocsi és egy villamos összeházasodott volna, és ez lenne a gyerekük. Mindkét oldala hiányzott, s akinek nem jutott ülőhely, annak be kellett érnie azzal, hogy kocsi oldalára szerelt peremre áll, s persze serényen kapaszkodik. Mókás egy dolog.

- Nina, ezt ki kell próbálnunk! -kezdett el szaladni B.- Nézd, mindjárt megáll, gyere már! -sürgette, s nevetéstől zilálva rohantak utána. Viccesen festhetettek: két csinos lány, tipegve-totyogva kapkodta a lábát egy ócska vastákolmány után. Végül sikeresen elérték a járművet, és viháncolva patantak fel a külsejére.

- Kapaszkodj! -röhögött Baily gyermeki élvezettel.

***

Az öt szépfiú valamikor ebédidő környékén érkezett vissza a hotelbe. Amíg a zenekar tagjai, Josh, Sandy, Jon és Dan, valamint Rosie és Katie a medencénél lustálkodott hűsítő koktélokat szűrcsölve, addig a kereken 14 főből álló tánccsapat keményen dolgozott egy próbateremben. Vagyis...próbált volna dolgozni, de Nina és Timo folyton leszólták egymás ötletét, sosem jutottak közös nevezőre.
Éppen egy ilyen feszült összekülönbözés után történt, hogy Timo besokkalt, és 15 perc pihenőt hirdetett.

Nina magas vérnyomással ballagott kulacsához, majd úgy döntötte magába a jeges teát, mintha az lenne az idegesség ellenszere.

- Meddig próbáltok? -lépett elé Harry teljesen váratlanul. Nina kivételesen megörült a fiúnak.

- Fogalmam sincs, nem haladunk jól. -morogta, de gyorsan témát is váltott- Képzeld voltunk a Chinatownban. Hoztunk nektek kínait. -újságolta, közben pedig megigazította cipőfűzőjét.

- Már ettünk. Szóval azt mondod, még nem végeztek? -kérdezte rosszkedvűen. Nina gyanakodni kezdett. Harry sosem ilyen levert, pláne nem vele. Ennek fordítva kéne lennie...

- Várj! -emelte fel kezét- Mi bajod? -meredt a fiúra kétkedően, s fura, de igaz: őszintén érdekelte, mi van a szépfiúval, meg a mindig ragyogó huncut mosolyával. Hova tűnt, és miért?

Harry először nem akart válaszolni, inkább csak sértetten kivonulni, de aztán belátta, hogy Nina úgy sem hagyná ennyiben a dolgot. Mert ha egyszer az a lány elhatároz valamit...
- A menedzserünk megmutatta a rövid interjúdat. Tele van vele a tévé, meg az internet összes videómegosztója.

Nina mélázva bámul a fiúra: nem is emlékezett pontosan, mit mondott dühében a kameráknak.
- Jó, és? Mondtam valamit, amit nem kellett volna? -húzta fel magát ezen rövid pillanat alatt.

- Ja, nem! Csak porig aláztad Louist, semmiség! Lenagyképűzted, letuskóztad, és... Hagyjuk! -legyintett lemondóan. Arca csalódott volt. Nina nem akarta elhinni, hogy még Mr. Tomlinson lelki összeroppanásáért is ő a saras.

- Mert így gondolom, oké? Szabad véleménynyilvánítás van!

- Jó.

- Harry... -lágyult el Nina hangja, majd félredobta termoszát. Közelebb lépett hozzá, és finoman megölelte, amihez kicsit pipiskednie kellett. Harry ezen elmosolyodott.

- Tudod, hogy én nem haragszom rád, csak Louis a barátom, és láttam rajta, hogy sokkot kapott, amint meghallotta, mit nyilatkoztál. Hogy soha nem járnál egy olyan tuskóval, mint ő. Hogy eshet ez egy önérzetes fiúnak?

- Kicsit talán erős volt a szóhasználatom, de...-magyarázta volna Nina, de besokallt: na, nehogy már még ő magyarázkodjon, a frászt! Inkább otthagyta a fiút, és visszament gyakorolni. Igazából utálta magát azért (is), mert megint inkább elmenekült a saját érzései elől.

3:46 pm, San Fran Hall, soundcheck

- Nina melyik felsőt kéred estére, ezt, vagy inkább ezt? -kérdezte Liz, Katie stylist-segédje. Két különböző topot tartott a kezében. Az egyik rugalmas anyagból volt, csillogott és fazonilag is sokkal inkább Jennának való. A másik bő volt és egyszínű. Nina kapásból arra bökött. Nina különben sosem értette, miért olyan fontos, hogy a táncosoknak is külön kiválogatott ruhája legyen; elég lenne csak felkapni valami szokásosat.

Nina a folyosón Louisba botlik. A fiú lesüti szemét, s megbántott arccal próbálta kikerülni a lányt.

- Hé Louis!

Mr. 'óapicinylelkembegázoltál' Tomlinson halkan felsóhajtott, majd várakozva felnézett barna szempillái mögül.

- Haragszol? -kérdezte Nina könnyedén. Nem akarta kimutatni sajnálatát, ezért inkább a laza és nemtörődöm stílusnál maradt. Fő az álca.

Legszívesebben ráordított volna a flegma baba arcrú lányra, hogy: Igen, igen haragszom! Baromi rosszul esett, amit mondtál! Persze múlt este még jól esett, hogy a karjaimba zártalak, ugye!? De ehelyett, gyorsan rávágta:
- Nem. - minél hamarabb el akart tűnni a lány látóköréből. Megalázva érezte magát.

Nina meg hagyta elmenni: egyik makacsabb, mint a másik.

Eközben Baily akcióba lendült, hogy mesteri tervét elkezdhesse. Nem is sejtette, hogy ezzel nem csak Zayn figyelmét sikerül majd felkeltenie...

- Oké Sandy, akkor benne vagy? -kérdezi Baily félénken, majd a borostás arcú fiú fele közelít.

- De még mennyire! Csináljuk! -kacsint csibészesen, s alig várja már, hogy megtörténjen...

- Ott jön, ott jön Zayn! -suttogja idegesen hadarva, s közben Sandy mellkasát kocogtatja ujjával.

- Lazulj el Bayz, élethűnek kell látszania! -kéri a fiú a feladatra koncentrálva. Baily bólint, s egy pillanat alatt lehiggad. Felbátorodik, ahogy eszébe jut, Zayn mit fog szólni.

A Malik fiú egyre közelít, nem veszi észre őket egyelőre, mobiljával babrál. Bayz lehunyja szemét, s bár tudja, hogy nem teljesen helyénvaló, amit most csinálni fog, mégis meg kell tennie. Ezselős tekintettel meredt a basszusgitárosra, majd szenvedélyes hajdobálás közepette nyakára csimpaszkodik. Sandy imádja a műsort: hisz' a vöröske bombajó nő. Ezt bárki beismerheti. Ki ne mondana egy igent egy csókra tőle?!
Sandy arcát a lány orrához nyomja, mire Baily teljesen átszellemül, ellazul. Résnyire nyitja ajkait, a fiú óvatosan érinti övéit hozzá. Közben érzékelik, hogy Zayn éppen most veszi észre őket. Baily nagyra tátja száját, mintha be akarná kapni Sandyt, mire ő tulajdon ajkait kínálja falatozásra.

Zayn nem igazán akar hinni a szemének, ezért kimeredt szemekkel sétál el mellettük. A párocska nem hagyja abba az akciót, mintha fel sem tűnt volna nekik, hogy "valaki" látja őket. A sötéthajú szépfiú képtelen észhez térni, majdnem nekimegy az ajtónak a nagy bámészkodásban, majd egy halk torokköszörülés kíséretében eltűnik.

A kamupár lihegve válik el egymás szájától. Döbbenten nyugtázzák egymás csókolózási képességét.

- Szép munka! -bólogat kipirulva a lány, majd vágyakozva pillant szerelme távozási irányába. Még most is érezte orrában a drága parfümjét.

- Ez rád is igaz! -duruzsolja a fiú feltüzelve. Hiába, sajnos csak egy terv része volt az egész.

- Szerinted bevette? -billentette fejét oldalra ártatlanul. Sandy mentolos szájízét érezte a sajátjában.

- Az tuti. Lefogadom rohan Liamhez sikítozva. -nevet Sandy, mire Baily is felkuncog. Nagyon reméli, hogy eléri célját.

- Kösz Sando, még egyszer! -nyom egy puszit a fiú arcára.

- Máskor is szívesen! -villantotta kis fogsorát a fiú.

Sajnos nem csak a célszemély, Zayn csípte el a pikáns jelenetet, hanem a fiúk kedvenc fodrász-sminkese, Rosie is, aki titokban Sandyre bukott, és elfojtva, de rajongott érte. Baily és Sandy alakítása azonban olyannyira hihető és élethű lett, hogy a keleti szépségű Rosie teljesen összeomlott. A mindig mosolygós teremtésnek fogalma sem volt arról, hogy pontosan ez az összeomlás vezeti majd el az igazi boldogsághoz...