Sziasztok pajtik! Tudom, ez most rövid lett, és nem is olyan összeszedett, de holnap jövök normális résszel (csak fáradt vagyok). Apropó! Köszi, a drukkolást, jól sikerült a matek, úgyhogy juppijéé!! :)
***
- Nina, te meg mit csinálsz itt? -lépett be a hatalmas rendetlenségben hagyott buszba Franco. - A nap hősének nem szabadna itt magányoskodnia! -mondta szórakozottan, s közben átcserélte tornacipőjét.
Nina felült: - Nem vagyok magányos. Csak elfáradtam. -rántotta meg mosolyogva a vállát. Igazából cseppet sem volt kimerült.
- Na jó! -adja meg magát egyből- Akkor hagylak pihenni szöszi! -kacsint a srác, majd nagy lendülettel lelép a buszról.
Nina felült: - Nem vagyok magányos. Csak elfáradtam. -rántotta meg mosolyogva a vállát. Igazából cseppet sem volt kimerült.
- Na jó! -adja meg magát egyből- Akkor hagylak pihenni szöszi! -kacsint a srác, majd nagy lendülettel lelép a buszról.
Nina előkapja az új mobilját, és tárcsázni kezd. Fogalma sem tudja hogyan, de fejből tudta Baily számát. Persze hiába, legjobb barátnője nem vette fel, csilingelő hangja mégis megszólalt a túlsó vonalon:
- Itt Baily, most nem tudom felvenni, hagyj üzit! -mondta a lány üzenetrögzítője, majd jött a szokásos sípszó. Nina felsóhajtott, az üzenethagyás mellett döntött:
- Szia Bayz. Nem tudom, miért nem veszed fel soha! Csak tudni akartam, mi van veled. Ugye jól vagy? Ha akarsz, majd felhívsz! -azzal kinyomta a masinát, s a párnája mögé csúsztatta. Hajába túrt, ujjaival megmasszírozta fejbőrét, aztán mégis úgy döntött, megnézi, mi folyik odabent. A koncerthangok ugyanis elhaltak, minden bizonnyal a fiúk már az öltözőben lihegnek.
- És akkor azt mondja a fickó, én azt... -meséli Harry a szerinte marha vicces sztorit, amit már Nina is legalább háromszor végighallgatott. De a fürtös most is ugyanolyan lázasan mesélte, mit sem törődve azzal, hogy mindenki azt dörmögte: -Tudjuk Harry, már ezerszer elmesélted!
- A szöszi? -kérdezte Nina, amint belépett a fiúk öltözőjébe, s cseppet sem zavarta, hogy Zayn boxerben toporgott és, hogy Harry meztelen felsőtesttel rohangált odabent. Ja, hogy Louis? Egy szál alsónadrágban, csak mellékesen.
- Éppen téged keres. -válaszolta elpirulva Louis, miután reflexből maga elé kapott egy ruhadarabot. A kis szégyenlős.
- Oké! -szalutált Nina, majd egy levakarhatatlan pimasz vigyor ült ki arcára. Szerencséjére a folyosón éppen szembejött vele testvére. Még a színpadi ruhájában.
- Hé, te kukkolod a fiúkat? -kérdezte Niall nevetve, majd megölelte a lányt.
- Jóhogy! -lökte meg játékosan
- Sietnem kell átöltözni, mert utána még egy csomó herce-hurca lesz -mutatott hüvelykujjával az öltöző fele- de azt akartam mondani, hogy annyira büszke vagyok rád! -darálta a szavakat, még a fellépés extázisában úszva. Arca kipirult, mint egy kis babának.
- Én meg rád. -próbálta elterelni magáról a figyelmet.
- Ez a legboldogabb napom. Felfogtad? Nem kell hazamenned! -rázta meg a lányt a vállánál fogva. Égszínkék szemei örömittasan ragyogtak bele nővére arcába.
Nina szemszöge
Az én szemszögemből minden más, tudom: a dolgok nem olyan színesek és vidámak. Korántsem látom magam akkora nagy ásznak, mint amekkorának feltűntetnek. Giccsesnek és hazugnak tűnik ez a hirtelen jött: Jaj Nina, micsoda hős vagy! Ó Nina fantasztikus, amit csináltál! stb. Hiszen eddig én voltam a fekete bárány. Komolyan ennyi kellett, ahhoz, hogy hirtelen én legyek a jófej? Na, ne vicceljünk már. Nem kértem tömjénezést. Még akkor sem fogok hanyatt esni, ha magától Jamestől kapom az elismerést. Egyszerűen nem érdekel és nincs szükségem rá.
- A szöszi? -kérdezte Nina, amint belépett a fiúk öltözőjébe, s cseppet sem zavarta, hogy Zayn boxerben toporgott és, hogy Harry meztelen felsőtesttel rohangált odabent. Ja, hogy Louis? Egy szál alsónadrágban, csak mellékesen.
- Éppen téged keres. -válaszolta elpirulva Louis, miután reflexből maga elé kapott egy ruhadarabot. A kis szégyenlős.- Oké! -szalutált Nina, majd egy levakarhatatlan pimasz vigyor ült ki arcára. Szerencséjére a folyosón éppen szembejött vele testvére. Még a színpadi ruhájában.
- Hé, te kukkolod a fiúkat? -kérdezte Niall nevetve, majd megölelte a lányt.
- Jóhogy! -lökte meg játékosan
- Sietnem kell átöltözni, mert utána még egy csomó herce-hurca lesz -mutatott hüvelykujjával az öltöző fele- de azt akartam mondani, hogy annyira büszke vagyok rád! -darálta a szavakat, még a fellépés extázisában úszva. Arca kipirult, mint egy kis babának.
- Én meg rád. -próbálta elterelni magáról a figyelmet.
- Ez a legboldogabb napom. Felfogtad? Nem kell hazamenned! -rázta meg a lányt a vállánál fogva. Égszínkék szemei örömittasan ragyogtak bele nővére arcába.
Nina szemszöge
Az én szemszögemből minden más, tudom: a dolgok nem olyan színesek és vidámak. Korántsem látom magam akkora nagy ásznak, mint amekkorának feltűntetnek. Giccsesnek és hazugnak tűnik ez a hirtelen jött: Jaj Nina, micsoda hős vagy! Ó Nina fantasztikus, amit csináltál! stb. Hiszen eddig én voltam a fekete bárány. Komolyan ennyi kellett, ahhoz, hogy hirtelen én legyek a jófej? Na, ne vicceljünk már. Nem kértem tömjénezést. Még akkor sem fogok hanyatt esni, ha magától Jamestől kapom az elismerést. Egyszerűen nem érdekel és nincs szükségem rá.
11:59 pm
Helyzetjelentés: a buszunk legalsó lépcsőjén gubbasztok. Végre nincs fülsüketítő hangzavar. Mondhatni nyugodt az este. Az ég üres és fekete, mint én belülről. A levegő tömény, langyos. A fiúk odabent randalíroznak. Olykor kiszűrődik egy-egy nevetés, ordítás, és hasonló harci hangok. Én bamba meg olyannyira belemerülök a gondolataimba, hogy fel sem tűnik, mikor egy világító szőke fej közeledik felém a nevemet kiabálva.
- Nina, gyere már be! Harry és Louis egymást nyúzzák! Már sírok a nevetéstől! -röhögött az öcsém, kinek szavait elég lassan tudta csak felfogni az agyam.
- Szőke cukipofa mond mit? -néztem rá, mire ő a homlokára csapott.
- Megint képben vagy! -nevetett fel- Louis nagyon be van pörögve. Az interjú után megkínáltak minket valami különleges koktéllal, Louis pedig mindenki elől elitta. Pár percen belül elég ködössé vált a tekintete, de a kamerák előtt szerencsére még egyenes járással közlekedett.
Helyzetjelentés: a buszunk legalsó lépcsőjén gubbasztok. Végre nincs fülsüketítő hangzavar. Mondhatni nyugodt az este. Az ég üres és fekete, mint én belülről. A levegő tömény, langyos. A fiúk odabent randalíroznak. Olykor kiszűrődik egy-egy nevetés, ordítás, és hasonló harci hangok. Én bamba meg olyannyira belemerülök a gondolataimba, hogy fel sem tűnik, mikor egy világító szőke fej közeledik felém a nevemet kiabálva.
- Nina, gyere már be! Harry és Louis egymást nyúzzák! Már sírok a nevetéstől! -röhögött az öcsém, kinek szavait elég lassan tudta csak felfogni az agyam.
- Szőke cukipofa mond mit? -néztem rá, mire ő a homlokára csapott.
- Megint képben vagy! -nevetett fel- Louis nagyon be van pörögve. Az interjú után megkínáltak minket valami különleges koktéllal, Louis pedig mindenki elől elitta. Pár percen belül elég ködössé vált a tekintete, de a kamerák előtt szerencsére még egyenes járással közlekedett.
- Úgy nézek ki, mint akit érdekel? -kérdeztem ártatlan arccal.
- Igen! -vágta rá pimasz arccal- Gyere már! -pattant fel mellőlem. Ebben a pillanatban azonban hangos kiabálás csapott fülön, aztán a sötétben kivettem az előbb említett két fiú alakját. Pontosan csak egy Harry-feneket, meg helyenként egy Louis kezet, lábat. Na, helybe jött az ingyencirkusz. Ölték egymást, mint a hétéves unokaöcséim. Jé, tényleg, őket olyan régen láttam, hogy azóta már talán nem is 7, hanem 10 évesek...
- Louis, enged már el a fülemet... -nyivákolt Harry
- Te meg ne harapdáld a karomat! -ordított vissza L., kinek hangjából egyből leszűrődött: Ezúttal Louis bácsi ivott sokkal többet a kelleténél. Niall egyből a pankrációba avatkozott, aminek egy Harry-Niall párbaj lett a vége, az amúgy is egyensúlyhiányos Tomlinson pedig szédelegve ült le a földre. Fura, mert egy pillanatig (de tényleg csak egy pillanatig) megmagyarázhatatlan késztetést éreztem, hogy odamenjek hozzá. Viccesen festett. Megállás nélkül vigyorgott, és érthetetlen szavakat ordibált. Aztán totál váratlanul levette a pólóját. Ez most totál zavarba akar ejteni vagy mi? Igazából nem gondoltam, hogy ilyen bicepsze van, valahogy mindig elrejti a pólója ujja.
- Te meg a mi a fenét csinálsz? -nevetett fel Niall Harry szorításából- Vedd már fel a pólód!
- Hagyd már, nekem tetszik! -hülyéskedett Harry, majd a szöszi tincseibe kapaszkodott. Niall feljajdult. Ezek tutira rosszabbak, mint egy sereg óvodás, ezt megállapíthatom.
- Lou-Lou! -topogott be a képbe a kedvenc barátnőm, Jenna. Természetesen 20 cm-es cipellőkben. Szerencsétlen, ha megtanulna menni benne, még jól is nézne ki.
- Jenna? -kérdezte L. vékony hangon, majd prüszkölve felnvetett. Ez a srác tényleg K.O. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen szórakoztató, ha iszik.
- Ne ülj már a földön! -próbálta felhúzni, majd miután ez sikerült neki a szájára tapadt. Ez a csaj undorító és erőszakos. Mintha így akarná maga mellett tartani Louist. Na, nem mintha érdekelne. Tényleg.
Néhány másodpercig fintorogva figyeltem a jelenetet, s közben mardosó vágyak törtek rám. Irigyeltem a kettejük kapcsolatát. Fogalmam sincs miért. Váratlanul azonban valaki mellettem termett, és befogta a számat, majd röhögcsélve felrángatott a kényelmes nézőtérről. Harry volt az, ki más.
- Harry, hagyj már! -morogtam, de persze elengedte a füle mellett, s megpróbált a nyakába venni. Sikerült is neki. Hát ez pazar, most meg felülnézetből, magaslati levegőből élvezhetem a szerelmespár nyalakodását. Köszi.
Niall még mindig Harry támadásán ügyeskedett, aminek nem éppen örültem, mert alattam a Harold nevű paripa hevesen ugrált és dőlöngélt. Féltem, hogy leesek, ezért hol a hajába kapaszkodtam (azt hittem ez a gyeplő), hol pedig a szemére tapasztottam a tenyeremet, de az végképp nem volt jó ötlet.
- Hé Nina, nem látok semmit! -üvöltött a göndör paripa, mire a meztelen testű Louis elrántotta arcát barátnőjétől.
- Nina! -indult felém a részeges, közben pedig a paripa ledobot magáról. Rosszalló tekintetet akartam vetni Harryre, de lekötött a felém elég kétes állapotban közeledő fiú. Jenna gyilkos pillantással kapta rám a tekintetét. Mintha én tehetnék most bármiről is. Hülye liba.
- Kopj le! -dörmögtem a lehető legvészjóslóbb hangomon, de tudniillik, hogy a részeg az nem lát, és nem hall. Mint valami elszánt zombi, lépkedet felém, s lassan nem tudtam merre menekülni. Kénytelen vltam közel engedni magamhoz. Bár tekintete bágyadt volt, furcsamód jól állt neki. Arcán pedig ott ült egy ellenálhatatlanul szexi vigyor. Talán kedzem kapisgálni, miért sikítoznak annyira utána (is) lányok milliói...
- Ne félj szőke, együtt megmenthetjük az óriáspandákat! -közölte velem drámai hangon, mire értetlenül az égbe szökött a szemöldököm. A fiúk meg majdnem megfulladtak a röhögéstől.
- Én nem akarom veled megmenteni az óriáspandákat! -feleltem hűvösen, de közben igyekeztem nem elnevetni magam.
- És ha azt mondom, megmutatom a répaültetvényem? -kérdezte kábult nevetéssel, majd saját viccén (?) derülve hátrahajtotta fejét. Úgy beletúrtam volna abba a jobbra fésült hajába. (Jesszus mi van velem?)
- Na de Louis! -bőgött fel Niall és Harry egyszerre- Te aztán tudsz udvarolni! -jegyezte meg Harry kuncogva. Jenna szeme felvillant az udvarolni szón, s felbőszülten sietett szerelméhez, hogy eltávolítsa előlem.
- Azt hiszem, a te répaültetvényed kevés lesz, hogy meggyőz, bocsi! -vontam fel a vállam bűnbánóan, mire Louis cinkosan rám nevetett. Bele az arcomba, értitek? Hihetetlen látvány volt!
- Kopj le! -dörmögtem a lehető legvészjóslóbb hangomon, de tudniillik, hogy a részeg az nem lát, és nem hall. Mint valami elszánt zombi, lépkedet felém, s lassan nem tudtam merre menekülni. Kénytelen vltam közel engedni magamhoz. Bár tekintete bágyadt volt, furcsamód jól állt neki. Arcán pedig ott ült egy ellenálhatatlanul szexi vigyor. Talán kedzem kapisgálni, miért sikítoznak annyira utána (is) lányok milliói...
- Ne félj szőke, együtt megmenthetjük az óriáspandákat! -közölte velem drámai hangon, mire értetlenül az égbe szökött a szemöldököm. A fiúk meg majdnem megfulladtak a röhögéstől.
- Én nem akarom veled megmenteni az óriáspandákat! -feleltem hűvösen, de közben igyekeztem nem elnevetni magam.
- És ha azt mondom, megmutatom a répaültetvényem? -kérdezte kábult nevetéssel, majd saját viccén (?) derülve hátrahajtotta fejét. Úgy beletúrtam volna abba a jobbra fésült hajába. (Jesszus mi van velem?)
- Na de Louis! -bőgött fel Niall és Harry egyszerre- Te aztán tudsz udvarolni! -jegyezte meg Harry kuncogva. Jenna szeme felvillant az udvarolni szón, s felbőszülten sietett szerelméhez, hogy eltávolítsa előlem.
- Azt hiszem, a te répaültetvényed kevés lesz, hogy meggyőz, bocsi! -vontam fel a vállam bűnbánóan, mire Louis cinkosan rám nevetett. Bele az arcomba, értitek? Hihetetlen látvány volt!
- Gyere Lou, inkább feküdj le, sokat ittál! -rángatta Jenna, de Louis kitépte a karját a fogásból.
- Előbb megbeszéljük Ninával a dolgainkat! -tartotta fel az ujját, majd Jennára támaszkodott teljes súlyával, nehogy elboruljon. Kénytelen voltam hangosan felnevetni, és ezzel kiereszteni az eddig visszafojtott röhögésemet.
- Figyelj Louis, nekünk nincsenek dolgaink. Úgyhogy jobb lenne, ha lemondanál arról, hogy mi ketten valaha is pandákat fogunk menteni. Oké? -magyaráztam neki, s közben nem bírtam ki, hogy tekintetem ne tévedjen néha izmos felsőtestére.
- Ez biztos? -nézett rám boci szemekkel, majd hangosan felordított: ÉN VAGYOK A RÉPAKIRÁLY!
Ez totál megőrült? Vagy van valami amiről lemaradtam? Csak mert a fiúk szabályosan haldokolnak a jókedvtől. Louis még hozzátette, mielőtt Jenna magával rángatta:
- Nino! Álmodj csudiszépet! Velem! -integetett viháncolva, majd egy csókot dobott a levegőbe. Oxigén után kapkodtam. Talán minden reggel egy kis alkoholt csempészek a kakaójába, és akkor végre jól ki fogunk jönni egymással. Kedvelem a részeg Louis Tomlinsont...
- Előbb megbeszéljük Ninával a dolgainkat! -tartotta fel az ujját, majd Jennára támaszkodott teljes súlyával, nehogy elboruljon. Kénytelen voltam hangosan felnevetni, és ezzel kiereszteni az eddig visszafojtott röhögésemet.
- Figyelj Louis, nekünk nincsenek dolgaink. Úgyhogy jobb lenne, ha lemondanál arról, hogy mi ketten valaha is pandákat fogunk menteni. Oké? -magyaráztam neki, s közben nem bírtam ki, hogy tekintetem ne tévedjen néha izmos felsőtestére.
- Ez biztos? -nézett rám boci szemekkel, majd hangosan felordított: ÉN VAGYOK A RÉPAKIRÁLY!
Ez totál megőrült? Vagy van valami amiről lemaradtam? Csak mert a fiúk szabályosan haldokolnak a jókedvtől. Louis még hozzátette, mielőtt Jenna magával rángatta:
- Nino! Álmodj csudiszépet! Velem! -integetett viháncolva, majd egy csókot dobott a levegőbe. Oxigén után kapkodtam. Talán minden reggel egy kis alkoholt csempészek a kakaójába, és akkor végre jól ki fogunk jönni egymással. Kedvelem a részeg Louis Tomlinsont...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése