- Hé, lassabban lányok! - kérte Brendon, mert kis híján fellökte őt Baily és Nina, amint végigszáguldottak az öltözőkből kivezető folyosón.
- Bocsi Brendo! - kiáltotta a szőke, miközben igyekezett arra is figyelni, orra ne bukjon, ugyanis megszállott barátnője úgy vonszolta maga után, mint amikor a kutya a póráz végén kergetni kezd egy macskát, a gazdi meg csak úgy repül az eb után. - Bayz, kitéped a karom, nem baj? -kérdezte tök feleslegesen. A vöröske hajthatatlan volt. Olyanokat morgott az orra alatt: Hol vagy te görény? Meg: Úgyis megtalálunk! Teljesen bezsongott. - Várj, honnan tudsz te egyáltalán a budis balesetről? -tette fel Nina az alapvető kérdést, bár eddig eszébe sem jutott.
- Niall mesélte, mikor megérkeztem, pár órája. Aztán majdnem bepisiltem, ezért bekocogtam a mosdóba. Ami nem volt könnyű, ugyanis ez a nadrág nagyon feszül, és a körömcipőm is feltörte a lábam...
- A lényeget Bee!
- Jól van már! -duzzogott, amiért félbeszakították az izgalmas élménybeszámolót- Szóval, meghallottam, hogy valaki más is bejött. Tudod, hogy szoktam pisilni!
Nina felnevetett: -Igen, a lábaidat az ajtónak támasztod. -forgatta szemeit.
- Ühüm. -bólogatott- Gondolom Jennácska benézett minden fülke alá, mielőtt telefonálni kezdett, így nem vett engem észre. Ez már önmagában gyanús volt, ezért megpróbáltam hangtalanul elővenni a mobilom.
- Ééééés?
- Felvettem a telefonbeszélgetését.
- Éééééés?
- Te már megint itt vagy? -tűnt fel a láthatáron az emlegetett, aki gőgösen szegezte pillantását Bailyre; majd betanult reflexből leragasztott homlokához kapott. Bayz ajakfénytől csillogó szája önkénytelenül is pimasz mosolyra húzódott. Alig várta már, hogy lebuktathassa Jennát.
- Igen, itt van. Mi a problémád? -szólalt fel Nina, barátnőjét védve.
- Engem aztán nem érdekel. Pont úgy, mint Zaynt se. Mi van, talán jöttél visszasírni magad? -fordult megint a vörös fele, s azt gondolta megsemmisítő erejűt sikerült beszólnia. De nem.
- Én is örülök neked Jenna, de hidd el, nem én leszek az, aki mindjárt rohan a pasijához visszasírni magát. -vigyorodott el angyalian, s cseppet sem foglalkozott, a Zaynes megjegyzéssel.
- Miről hablatyolsz, te vörös liba? -vetette oda félvállról, majd távozott volna, de Nina útját állta.
- Hol van Tommo? -tette fel B. hangosan a kérdést, mire éppen megjelent a fickó.
- Ki keres? -kérdezte az öltözőjükből kilépve, frissen fürödten. - Á, szia Baily, visszajöttél? -köszöntötte kedvesen, majd kérdően végigmérte mindhárom lányt.
- Aha. Muszáj volt, de sajnos nem fogsz örülni annak, amit mondok.
- Nekem? -bökött magára értetlenül. Észlény. -gondolta Nina.
- Nem, a váci püspöknek. - horkant fel jókedvűen B, majd előkapta mobilját. - Persze, hogy neked. Az a helyzet, hogy a kis barátnőd nem igazán az, akinek mutatja magát.
Jenna elsápadt, és idegesen meredtek ki szemei. Louis értetlenül kapta rá fejét, mire a lány ártatlanul rázta a fejét. Úgy tett, mintha holt nyugodt lenne, mintha semmiről sem tudna.
- Mi folyik itt? -kérdezte Ninától gyanakvóan. A lány behúzta nyakát.
- Tőlem ne kérdezd. Nem lettem beavatva.
- Na, Jennácska, most meglátjuk ki nevet a végén. És figyelmeztetlek! Ha még egyszer ilyet teszel Ninával, én egyesével tépkedem ki azokat a ronda műszempilláidat! - jött dühbe a mindig laza, és szórakozott lány, majd elindította mobilján a felvételt.
Jenna az ájulás szélére került, amint meghallotta saját hangját. Egyből az pörgött a fejében, hogy fogja ezt kimagyarázni...Feltehetően sehogy. A bizonyíték nyilvánvaló.
"Szia Katy! Aha, igen. Niall nővére, tudod az a zűlött picsa. Aha, aha. Nem, képzeld megint őt utálja mindenki. Sikerült besaraznom. Louis pedig engem pátyolgat. Igen. Mondjuk eléggé fájdalmas volt a tervem, de bombabiztos. Úgy bekajálták, mint annak a rendje. Dehogyis Katy, szerinted ki hinné el, hogy nem ő tette? Persze, hogy nem! Egy ujjal sem ért hozzám. De amilyen őrült dolgokra képes, mindenki azt hiszi. Aha, naná! Oké, most leteszem, majd hívlak. Puszika."
Baily győzedelmes arccal fürkészte a másik három ember reakcióit. Mindhármuk döbbenten hallgatta a tiszta vallomásnak is beillő beszélgetést.
- E-ez valami félreértés! -mekegte alig érthetően, majd félve Louisra pillantott. A fiú halántékán mintha kirajzolódott volna néhány ér. Ijesztő düh szivárgott vonásairól, mint aki mindjárt felrobban. Ehelyett zaklatottan eltrappolt. Jenna meg utána, hisztérikusan vinnyogva. Szánalmas látvány volt.
- Küldetés teljesítve! - csapott a két lány egymás tenyerébe.
- Bee, hihetetlen vagy! -áradozott Nina, mert őszintén megkönnyebbült, hogy végre kiderült a hazugság. Borzasztóan örült, még ha ki sem mutatta teljesen. - Nem hittem, hogy valaha is ezt mondom, de : Az ég áldja meg a fura pisilési módszeredet, meg azt is, hogy mindig magadnál hordod a mobilodat! -karolta át nyakát, majd hálás cuppanóst nyomott arcára.
- Láttad, hogy visított? -mutatott a folyosó sötétebbik felébe - Mintha malacot vágnának. Öröm volt nézni! -tette csípőre kezét, mint aki jól végezte dolgát. Nina arca egészen váratlanul elsötétült. Egy kicsit sem volt kárörvendő, mint Bailyé. - Most meg mi van?
- Semmi. Örülök, hogy lebuktattuk. Csak... -túrt dús hajába
- Csak?
- Láttad Louis arcát? Nagyon kiakadt. -mormolta együttérzően.
- Hát nem csodálom. Remélem egyszer, s mindenkorra dobja ezt az elviselhetetlen picsát.
- Jenna rendesen átverte. Ez akkora kegyetlenség! És még azt mondja szerelmes Louisba... Ugyan már! -morfondírozott, de sokkal inkább magának, maga elé.
- Oké, oké. Mióta izgat téged más lelki baja? Úgy értem, pont Louisé? Van valami, amiről lemaradtam? - faggatózott, s közben hátradobta lángvörös loboncát.
- Niall mesélte, mikor megérkeztem, pár órája. Aztán majdnem bepisiltem, ezért bekocogtam a mosdóba. Ami nem volt könnyű, ugyanis ez a nadrág nagyon feszül, és a körömcipőm is feltörte a lábam...
- A lényeget Bee!
- Jól van már! -duzzogott, amiért félbeszakították az izgalmas élménybeszámolót- Szóval, meghallottam, hogy valaki más is bejött. Tudod, hogy szoktam pisilni!
Nina felnevetett: -Igen, a lábaidat az ajtónak támasztod. -forgatta szemeit.
- Ühüm. -bólogatott- Gondolom Jennácska benézett minden fülke alá, mielőtt telefonálni kezdett, így nem vett engem észre. Ez már önmagában gyanús volt, ezért megpróbáltam hangtalanul elővenni a mobilom.
- Ééééés?
- Felvettem a telefonbeszélgetését.
- Éééééés?
- Te már megint itt vagy? -tűnt fel a láthatáron az emlegetett, aki gőgösen szegezte pillantását Bailyre; majd betanult reflexből leragasztott homlokához kapott. Bayz ajakfénytől csillogó szája önkénytelenül is pimasz mosolyra húzódott. Alig várta már, hogy lebuktathassa Jennát.
- Igen, itt van. Mi a problémád? -szólalt fel Nina, barátnőjét védve.
- Engem aztán nem érdekel. Pont úgy, mint Zaynt se. Mi van, talán jöttél visszasírni magad? -fordult megint a vörös fele, s azt gondolta megsemmisítő erejűt sikerült beszólnia. De nem.
- Én is örülök neked Jenna, de hidd el, nem én leszek az, aki mindjárt rohan a pasijához visszasírni magát. -vigyorodott el angyalian, s cseppet sem foglalkozott, a Zaynes megjegyzéssel.
- Miről hablatyolsz, te vörös liba? -vetette oda félvállról, majd távozott volna, de Nina útját állta.
- Hol van Tommo? -tette fel B. hangosan a kérdést, mire éppen megjelent a fickó.
- Ki keres? -kérdezte az öltözőjükből kilépve, frissen fürödten. - Á, szia Baily, visszajöttél? -köszöntötte kedvesen, majd kérdően végigmérte mindhárom lányt.
- Aha. Muszáj volt, de sajnos nem fogsz örülni annak, amit mondok.
- Nekem? -bökött magára értetlenül. Észlény. -gondolta Nina.
- Nem, a váci püspöknek. - horkant fel jókedvűen B, majd előkapta mobilját. - Persze, hogy neked. Az a helyzet, hogy a kis barátnőd nem igazán az, akinek mutatja magát.
Jenna elsápadt, és idegesen meredtek ki szemei. Louis értetlenül kapta rá fejét, mire a lány ártatlanul rázta a fejét. Úgy tett, mintha holt nyugodt lenne, mintha semmiről sem tudna.
- Mi folyik itt? -kérdezte Ninától gyanakvóan. A lány behúzta nyakát.
- Tőlem ne kérdezd. Nem lettem beavatva.
- Na, Jennácska, most meglátjuk ki nevet a végén. És figyelmeztetlek! Ha még egyszer ilyet teszel Ninával, én egyesével tépkedem ki azokat a ronda műszempilláidat! - jött dühbe a mindig laza, és szórakozott lány, majd elindította mobilján a felvételt.
Jenna az ájulás szélére került, amint meghallotta saját hangját. Egyből az pörgött a fejében, hogy fogja ezt kimagyarázni...Feltehetően sehogy. A bizonyíték nyilvánvaló.
"Szia Katy! Aha, igen. Niall nővére, tudod az a zűlött picsa. Aha, aha. Nem, képzeld megint őt utálja mindenki. Sikerült besaraznom. Louis pedig engem pátyolgat. Igen. Mondjuk eléggé fájdalmas volt a tervem, de bombabiztos. Úgy bekajálták, mint annak a rendje. Dehogyis Katy, szerinted ki hinné el, hogy nem ő tette? Persze, hogy nem! Egy ujjal sem ért hozzám. De amilyen őrült dolgokra képes, mindenki azt hiszi. Aha, naná! Oké, most leteszem, majd hívlak. Puszika."
Baily győzedelmes arccal fürkészte a másik három ember reakcióit. Mindhármuk döbbenten hallgatta a tiszta vallomásnak is beillő beszélgetést.
- E-ez valami félreértés! -mekegte alig érthetően, majd félve Louisra pillantott. A fiú halántékán mintha kirajzolódott volna néhány ér. Ijesztő düh szivárgott vonásairól, mint aki mindjárt felrobban. Ehelyett zaklatottan eltrappolt. Jenna meg utána, hisztérikusan vinnyogva. Szánalmas látvány volt.
- Küldetés teljesítve! - csapott a két lány egymás tenyerébe.
- Bee, hihetetlen vagy! -áradozott Nina, mert őszintén megkönnyebbült, hogy végre kiderült a hazugság. Borzasztóan örült, még ha ki sem mutatta teljesen. - Nem hittem, hogy valaha is ezt mondom, de : Az ég áldja meg a fura pisilési módszeredet, meg azt is, hogy mindig magadnál hordod a mobilodat! -karolta át nyakát, majd hálás cuppanóst nyomott arcára.
- Láttad, hogy visított? -mutatott a folyosó sötétebbik felébe - Mintha malacot vágnának. Öröm volt nézni! -tette csípőre kezét, mint aki jól végezte dolgát. Nina arca egészen váratlanul elsötétült. Egy kicsit sem volt kárörvendő, mint Bailyé. - Most meg mi van?
- Semmi. Örülök, hogy lebuktattuk. Csak... -túrt dús hajába
- Csak?
- Láttad Louis arcát? Nagyon kiakadt. -mormolta együttérzően.
- Hát nem csodálom. Remélem egyszer, s mindenkorra dobja ezt az elviselhetetlen picsát.
- Jenna rendesen átverte. Ez akkora kegyetlenség! És még azt mondja szerelmes Louisba... Ugyan már! -morfondírozott, de sokkal inkább magának, maga elé.
- Oké, oké. Mióta izgat téged más lelki baja? Úgy értem, pont Louisé? Van valami, amiről lemaradtam? - faggatózott, s közben hátradobta lángvörös loboncát.
- Ja, nem. -rázta meg fejét bánatosan. Mintha legalábbis őt verték volna át. - Csak, úgy érzem, mintha én is Jenna cinkosa lettem volna.
- De te is tudod, hogy ez hülyeség! -mondta Bee, majd eligazított egy, a lány szemébe lógó tincset.
- Tudom, de én is végig tudtam, hogy Jenna átveri. Bár az is igaz, hogy nem tehettem semmit, mert senki sem hitt nekem. -vallotta be magának, kimondva ezzel az igazságot. - Oké, befejeztem. - rázta meg fejét, jelezve, hogy öszeszedte magát.
- Akkor? Ünneplésként egy csokis shake? Láttam, árulnak cukormenteset is! -ragadta karon barátnőjét, aztán megint a szokásos lendületével húzta maga után Ninát.
Jenna mindkét arcfelén egy-egy széles, fekete sáv vonult végig; úgy tűnik nem volt könnyálló a sminkje. Rettegve figyelte Louist, aki nem úgy tűnt, mintha valaha is meg tudná ezt bocsájtani a lánynak. Háttal állt neki, alakját félig elnyelte a sötétség. Velejéig csalódott volt, mégsem érezte a kínt vagy a gyötörtséget. Sokkal inkább dühös volt, amiért átverte őt a lány, aki a szerelmének mondja magát. Na meg ott volt az a másik lány, aki úgy tűnik, cseppet sem kedveli őt, mégis a fiú azt érezte, jobban kötődik hozzá, mint Jennához. De erre a megállapításra már régebben jutott; be sem merte igazán vallani magának. A fiú gondolataiba Jenna szipogó hangja rondított bele.
- Lou, kérlek! Csak hallgass meg! Egyszer! -kérlelte Jen elhaló hangon.
Louis feszülten kifújta a levegőt, majd a lány fele fordult. Ahogy ott állt vele szemtől szembe, fejében egyre csak a felvétel szavai visszhangzottak: " Sikerült besaraznom...Úgy bekajálták, mint annak a rendje" -hangzottak el Jenna vérnyomás-emelő mondatai. Hiába volt kisírva a szeme és bűnbánó az arca: képtelen volt sajnálni őt. És ő még ezt a csajt nevezte a barátnőjének???
- Louis! -sípolta türelmetlenül, mert a fiú szótlanul morfondírozott tovább.
- Hallgatlak. -dörmögte megadva magát, tőle szokatlanul mély hangon.
- Aljas dolog volt, amit tettem. -kezdte, s közben lassan közelített, de pechére Louis egyből hátrált néhány lépést. - Nincs jobb mentségem, mint az, hogy féltem, hogy elveszítelek. Szerelemből tettem. -habogta orrhangon, s közben igyekezett ledörgölni az arcára száradt festékcsíkokat.
Louis felnevetett, de olyan keserűen, olyan gúnyosan, és olyan lekezelően, amilyet még a világ nem látott. Ezennel már végképp biztosra vált számára - ha eddig nem is: Jenna nem normális. Buta. És gonosz is. Kinek kéne egy ilyen barátnő?
- Talán valami vicceset mondtam? kérdezte megrökönyödve a lány.
Louis szemei kimeredtek: - Te tényleg hülyének nézel? Azt hiszed ezek után elhiszem egy szavadat is? Vagy, hogy érdekel, mit mondasz? Hát nem! -emelte fel hangerejét- Fogalmad sincs a szerelemről. És jobb lenne, ha a tükröt nem csak sminkelésre használnád...-formálta meg szavait nyomatékosan, majd indulni készült. Aztán még egy pillanatra visszafordult: - Ja, és ha még nem esett volna le: szakítok! -lökte oda lazán, aztán szélsebesen odébbállt. Maga sem értette miért, de sokkal gondtalanabbnak és szabadabbnak érezte magát.
Na mi van Jenna, mégsem olyan "bombabiztos" a terved?
Másnap, immáron Salt Lake City határain kívül, San Jose városában, 7:57 am
A Hey Jose! című műsor stúdiója megtelt munkásokkal. Operatőrök tömkelege, a két riporter, a rendező, a hangmérnök, a világosító...mindannyian lázasan készültek a reggeli műsorra. Nina álmosan kapkodta a fejét a hangzavarban, és próbált mindig olyan helyre állni, ahol nincs útban. De ez egyszer sem sikerült neki.
"Aztán mikor Mary felkonferálja a fiúkat, akkor váltsatok át a kettes kamerára!"" Mary, John, idő van! Kezdünk! Indíthatjátok az intrót!"" Oké, mindenki a helyére! 3, 2..."" Szép jó reggelt San Jose! Gyönyörű időnk van ma!"" John, szerinted eláruljuk a nézőknek kik lesznek ma a vendégeink?"
- De te is tudod, hogy ez hülyeség! -mondta Bee, majd eligazított egy, a lány szemébe lógó tincset.
- Tudom, de én is végig tudtam, hogy Jenna átveri. Bár az is igaz, hogy nem tehettem semmit, mert senki sem hitt nekem. -vallotta be magának, kimondva ezzel az igazságot. - Oké, befejeztem. - rázta meg fejét, jelezve, hogy öszeszedte magát.
- Akkor? Ünneplésként egy csokis shake? Láttam, árulnak cukormenteset is! -ragadta karon barátnőjét, aztán megint a szokásos lendületével húzta maga után Ninát.
Jenna mindkét arcfelén egy-egy széles, fekete sáv vonult végig; úgy tűnik nem volt könnyálló a sminkje. Rettegve figyelte Louist, aki nem úgy tűnt, mintha valaha is meg tudná ezt bocsájtani a lánynak. Háttal állt neki, alakját félig elnyelte a sötétség. Velejéig csalódott volt, mégsem érezte a kínt vagy a gyötörtséget. Sokkal inkább dühös volt, amiért átverte őt a lány, aki a szerelmének mondja magát. Na meg ott volt az a másik lány, aki úgy tűnik, cseppet sem kedveli őt, mégis a fiú azt érezte, jobban kötődik hozzá, mint Jennához. De erre a megállapításra már régebben jutott; be sem merte igazán vallani magának. A fiú gondolataiba Jenna szipogó hangja rondított bele.
- Lou, kérlek! Csak hallgass meg! Egyszer! -kérlelte Jen elhaló hangon.
Louis feszülten kifújta a levegőt, majd a lány fele fordult. Ahogy ott állt vele szemtől szembe, fejében egyre csak a felvétel szavai visszhangzottak: " Sikerült besaraznom...Úgy bekajálták, mint annak a rendje" -hangzottak el Jenna vérnyomás-emelő mondatai. Hiába volt kisírva a szeme és bűnbánó az arca: képtelen volt sajnálni őt. És ő még ezt a csajt nevezte a barátnőjének???
- Louis! -sípolta türelmetlenül, mert a fiú szótlanul morfondírozott tovább.
- Hallgatlak. -dörmögte megadva magát, tőle szokatlanul mély hangon.
- Aljas dolog volt, amit tettem. -kezdte, s közben lassan közelített, de pechére Louis egyből hátrált néhány lépést. - Nincs jobb mentségem, mint az, hogy féltem, hogy elveszítelek. Szerelemből tettem. -habogta orrhangon, s közben igyekezett ledörgölni az arcára száradt festékcsíkokat.
Louis felnevetett, de olyan keserűen, olyan gúnyosan, és olyan lekezelően, amilyet még a világ nem látott. Ezennel már végképp biztosra vált számára - ha eddig nem is: Jenna nem normális. Buta. És gonosz is. Kinek kéne egy ilyen barátnő?
- Talán valami vicceset mondtam? kérdezte megrökönyödve a lány.
Louis szemei kimeredtek: - Te tényleg hülyének nézel? Azt hiszed ezek után elhiszem egy szavadat is? Vagy, hogy érdekel, mit mondasz? Hát nem! -emelte fel hangerejét- Fogalmad sincs a szerelemről. És jobb lenne, ha a tükröt nem csak sminkelésre használnád...-formálta meg szavait nyomatékosan, majd indulni készült. Aztán még egy pillanatra visszafordult: - Ja, és ha még nem esett volna le: szakítok! -lökte oda lazán, aztán szélsebesen odébbállt. Maga sem értette miért, de sokkal gondtalanabbnak és szabadabbnak érezte magát.
Na mi van Jenna, mégsem olyan "bombabiztos" a terved?
Másnap, immáron Salt Lake City határain kívül, San Jose városában, 7:57 am
A Hey Jose! című műsor stúdiója megtelt munkásokkal. Operatőrök tömkelege, a két riporter, a rendező, a hangmérnök, a világosító...mindannyian lázasan készültek a reggeli műsorra. Nina álmosan kapkodta a fejét a hangzavarban, és próbált mindig olyan helyre állni, ahol nincs útban. De ez egyszer sem sikerült neki.
"Aztán mikor Mary felkonferálja a fiúkat, akkor váltsatok át a kettes kamerára!"" Mary, John, idő van! Kezdünk! Indíthatjátok az intrót!"" Oké, mindenki a helyére! 3, 2..."" Szép jó reggelt San Jose! Gyönyörű időnk van ma!"" John, szerinted eláruljuk a nézőknek kik lesznek ma a vendégeink?"
A műsor után a fiúk még kicsit elidőztek a stúdióban, de maradásuk oka legfőképp az a rajongótömeg volt, ami elállta a buszokhoz vezető utat. Nem kis időbe telik a biztonsági embereknek, mire megtisztítják a kijáratot.
- Te meg mit csinálsz? -kérdezte Nina szórakozottan, amikor meglátta Harryt:
- Minek tűnik? -nyögte két karhajlítás közben. Nagyon elszántnak tűnt.
- Nem tom'. De nem fekvőtámasznak az tuti. -incselkedett a lány, és szájába harapva várta a fiú felháborodását.
- Miii? -állt meg, majd a földre hasalt. - Azt hiszed, te jobban tudod? -kérdezte pimasz hangon, versenyre invitálva.
- Azt. -bólintott rezzenéstelen arccal, majd Harry mellé hasalt, és ő is fekvőzni kezdett. A fürtös is gyorsan bekapcsolódott. A verseny elkezdődött. Harry feje lángvörös volt már, de akárhányszor a mellette monoton dolgozó lányra sandított, annak arca kifejezéstelen volt. Mintha ez semmilyen erőfeszítésébe nem tellne. Már a 30. hajlítást is túllépték, de Nina karja még csak nem is remegett. Harry készült feladni a meccset. Bár nehezen viselte el, hogy egy lány (!) legyőzi ilyesmiben, nincs mese. Zilálva térdelt fel, de Nina még mindig nem állt le. Teljesen átszellemült, s egészen 50-ig meg sem állt.
- Uram atyám! Neked miből van a karizmod? -kérdezte kétkedve.
- Kőből! -vigyorgott Nina, majd levezetésként csinált pár felülést.
- Elismerem, hogy alábecsültelek! -csapott a lány combjára, amit Nina nem vett jó néven. Gorombán felmorrant, majd a fiú mellkasába bokszolt. Harry vihogva összegörnyedt.
- Mindenki alábecsül. - közölte egykedvűen, aztán törökülésben a falnak döntötte hátát.
- Nem tom'. De nem fekvőtámasznak az tuti. -incselkedett a lány, és szájába harapva várta a fiú felháborodását.
- Miii? -állt meg, majd a földre hasalt. - Azt hiszed, te jobban tudod? -kérdezte pimasz hangon, versenyre invitálva.
- Azt. -bólintott rezzenéstelen arccal, majd Harry mellé hasalt, és ő is fekvőzni kezdett. A fürtös is gyorsan bekapcsolódott. A verseny elkezdődött. Harry feje lángvörös volt már, de akárhányszor a mellette monoton dolgozó lányra sandított, annak arca kifejezéstelen volt. Mintha ez semmilyen erőfeszítésébe nem tellne. Már a 30. hajlítást is túllépték, de Nina karja még csak nem is remegett. Harry készült feladni a meccset. Bár nehezen viselte el, hogy egy lány (!) legyőzi ilyesmiben, nincs mese. Zilálva térdelt fel, de Nina még mindig nem állt le. Teljesen átszellemült, s egészen 50-ig meg sem állt.
- Uram atyám! Neked miből van a karizmod? -kérdezte kétkedve.
- Kőből! -vigyorgott Nina, majd levezetésként csinált pár felülést.
- Elismerem, hogy alábecsültelek! -csapott a lány combjára, amit Nina nem vett jó néven. Gorombán felmorrant, majd a fiú mellkasába bokszolt. Harry vihogva összegörnyedt.
- Mindenki alábecsül. - közölte egykedvűen, aztán törökülésben a falnak döntötte hátát.
12:41 pm, úton San Fransiscoba
Pontosabban egy útszéli étterem előtt. "Hiszen enni kell!" Úgysem találjátok ki, ki mondogatja ezt mindig...
Pontosabban egy útszéli étterem előtt. "Hiszen enni kell!" Úgysem találjátok ki, ki mondogatja ezt mindig...
- Niall, te komolyan megbírod ezt enni? -fintorodott el jóllakva Liam.
- Viccelsz? Ez csak egy kis desszert! -csapta össze tenyerét, és csillogó szemekkel ragadott villát.
- Fúj, rosszul leszek! - tapogatta meg hasát Zayn. Sosem tudták elképzelni hova fér ennyi kaja Niallbe. Félelmetes!
Ninának eszébe sem jutott enni, főleg a cukra miatt, ugyanis meg volt határozva mikor ehet és mit. Helyette inkább úgy döntött napfürdőzik kicsit, hiszen odahaza ritkaság ez a sok napfény. Frissen mosott haja legalább gyorsabban megszárad.
Elővett egy szál bagót, s rossz szokásához híven elfüstölgött vele, miközben a busz kerekének dőlt, s hagyta hogy bőrébe ivódjon a melegség.
Nem sokkal később azonban valaki szó szerint eltakarta előle a napot: ez nem is csoda, amilyen nagyképű majom. -jutott Nina eszébe egyből, s magában jót vigyorgott ezen.
Louis bátortalanul lépdelt közelebb, szenvtelen arccal olvasta el a lány trikójának feliratát: IRISH PPL ARE THE BEST! (AZ ÍREK A LEGJOBBAK)
Közben Nina nem látott mást, csak két barna, szőrös, izmos lábat.
- Csatlakozhatok? -kérdezte végre, s próbált minél közömbösebb maradni.
- Felőlem. -rántotta meg vállát, majd lustán kifújta a füstöt.
Louis szorosan a lány mellé ül, felhúzza térdeit, karjait rájuk támasztja. Fogalma sincs, hogyan szóljon hozzá. Kicsit talán ideges is.
- Csak azt akartam mondani, hogy... -vakarta meg feje tetejét- Bocs.
Nina hitetlenkedve mered maga elé, majd sűrű füstöt ereszt ki száján, amely függönyként választja el egymástól a két fiatalt. Louis aprókat köhög, marja a füst torkát. Nina lepetten elfintorodik: Ó, a kis érzékeny. Nem bírja a füstöt. -jegyzi meg magában.
- Pontosan miért is? -firtatja a szőke, mert úgy véli (jogosan), több is kijárna neki, mint egy béna "bocs".
- Hülye voltam. Nem hittem volna, hogy Jenna ilyet tesz. Sajnálom, hogy neked estem, és hogy még bocsánatot is kérettem veled tőle. Hiba volt, tudom. -mondta bűnbánóan, s közben a térdére rajzolgatott ujjával láthatatlan dolgokat. Nina az égő szál végén torlódó hamut szuggerálta, s türelmesen várta, mikor pottyan le onnan magától.
- Vagy úgy. -bólint mélyet, majd a távolban hülyéskedő Zaynt kezdte el figyelni - Voltál már ilyen helyzetben? Amikor tudod, hogy nem tettél semmit, de annyian szajkózzák, hogy micsoda egy szemét vagy, hogy a végére már magad is elhiszed? Hiába tudod, hogy őszinte voltál, mégis hazugnak neveznek...a hátad mögött, és a szemedbe is.
- Nem, ilyenben még nem volt részem. -mondta halkan. A forró szél meglóbálta oldalra fésült haját.
- Szerencséd. -recsegte elkarcosodó hangján a lány, majd nyirkos hajába túrt. Elnyomta a csikket, aztán a másik irányba nézet.
- Nézd, én tényleg sajnálom! Mivel tehetném jóvá? -kérdezte őszintén. Nina végre a srác fele fordította fejét. Elgondolkodva mélyedt napbarnított arcába, amelyből szinte kivilágítottak kék szemei. Nina észre sem vette, mennyire zavarba hozta változatlan figyelmével Louist. Teljesen megfeledkezett magáról. Azon töprengett, mit válaszoljon. Hogy csak mondjon valamit, vagy mondja ki, amit a szíve mélyén érez. Mert ha szemtelenül őszinte akart maradni, akkor a válaszlehetőségek a következők lettek volna: (a fiú kérdésére, hogy "Mivel tehetném jóvá?")
a, legyél mindig részeg, és mutasd meg a répaültetvényed
b, mindig szólíts 'hölgyem'-nek
c, vegyél vissza az arcodból
d, szeress! - Na, amint ez az utolsó lehetőség az eszébe jutott, legszívesebben megint pofon csapta volna magát. Csak akkor még furábbnak nézte volna őt L., ezért visszafogta magát.
Louis nem bírta tovább állni az igéző zöld szemek bénító tekintetét.
- Mit nézel? -kérdezte kicsit elmosolyodva. Nina ijedten rázta meg a fejét, amikor maga is észrevette, hogy legalább 20 másodperce folyamatosan a fiút bámulja.
- Ja, semmit. Csak elkalandoztam. -magyarázkodott, de érezte, hogy kínos a helyzet.
- Szóval van valami amivel jóvá tehetem? -tette fel újra a kérdést, s vigyorodott el először a beszélgetés alatt. A feszkó oldódni látszott. Nina felsóhajtott, mert képtelen volt őszintén válaszolni.
- Nem kell jóvá tenned. Spongyát rá! -mondta.
- Akkor aláírjuk a békeszerződést? -billentette oldalra fejét, de olyan édesen, mint Niall első kutyája, Biscuit. ( Remélem észreveszitek: Niall kutyusát, Keksznek nevezte, vajon miért?)
Nina félve fogadta el a békejobbot. Amint összeért kezük, mindketten olyan rémült arcot vágtak, mintha legalábbis most derült volna ki, hogy Louisnak fertőző betegsége van, amit mindenki elkap,aki csak hozzáér.
Észre sem vették, hogy ezalatt már rajtuk kívül mindenki visszamászott a saját buszába, és csak rájuk vártak, hogy indulhassanak tovább.
- Beszállnátok végre, vagy megvárjuk a csókjelenetet? -hajolt ki a jármű ajtaján Harry. Nina intézett felé egy 'megfojtalak fürtös!' pillantást, aztán felkászálódtak a betonról.
San Fransisco, jövünk!
Elővett egy szál bagót, s rossz szokásához híven elfüstölgött vele, miközben a busz kerekének dőlt, s hagyta hogy bőrébe ivódjon a melegség.
Nem sokkal később azonban valaki szó szerint eltakarta előle a napot: ez nem is csoda, amilyen nagyképű majom. -jutott Nina eszébe egyből, s magában jót vigyorgott ezen.
Louis bátortalanul lépdelt közelebb, szenvtelen arccal olvasta el a lány trikójának feliratát: IRISH PPL ARE THE BEST! (AZ ÍREK A LEGJOBBAK)
Közben Nina nem látott mást, csak két barna, szőrös, izmos lábat.
- Csatlakozhatok? -kérdezte végre, s próbált minél közömbösebb maradni.
- Felőlem. -rántotta meg vállát, majd lustán kifújta a füstöt.
Louis szorosan a lány mellé ül, felhúzza térdeit, karjait rájuk támasztja. Fogalma sincs, hogyan szóljon hozzá. Kicsit talán ideges is.
- Csak azt akartam mondani, hogy... -vakarta meg feje tetejét- Bocs.
Nina hitetlenkedve mered maga elé, majd sűrű füstöt ereszt ki száján, amely függönyként választja el egymástól a két fiatalt. Louis aprókat köhög, marja a füst torkát. Nina lepetten elfintorodik: Ó, a kis érzékeny. Nem bírja a füstöt. -jegyzi meg magában.
- Pontosan miért is? -firtatja a szőke, mert úgy véli (jogosan), több is kijárna neki, mint egy béna "bocs".
- Hülye voltam. Nem hittem volna, hogy Jenna ilyet tesz. Sajnálom, hogy neked estem, és hogy még bocsánatot is kérettem veled tőle. Hiba volt, tudom. -mondta bűnbánóan, s közben a térdére rajzolgatott ujjával láthatatlan dolgokat. Nina az égő szál végén torlódó hamut szuggerálta, s türelmesen várta, mikor pottyan le onnan magától.
- Vagy úgy. -bólint mélyet, majd a távolban hülyéskedő Zaynt kezdte el figyelni - Voltál már ilyen helyzetben? Amikor tudod, hogy nem tettél semmit, de annyian szajkózzák, hogy micsoda egy szemét vagy, hogy a végére már magad is elhiszed? Hiába tudod, hogy őszinte voltál, mégis hazugnak neveznek...a hátad mögött, és a szemedbe is.
- Nem, ilyenben még nem volt részem. -mondta halkan. A forró szél meglóbálta oldalra fésült haját.
- Szerencséd. -recsegte elkarcosodó hangján a lány, majd nyirkos hajába túrt. Elnyomta a csikket, aztán a másik irányba nézet.
- Nézd, én tényleg sajnálom! Mivel tehetném jóvá? -kérdezte őszintén. Nina végre a srác fele fordította fejét. Elgondolkodva mélyedt napbarnított arcába, amelyből szinte kivilágítottak kék szemei. Nina észre sem vette, mennyire zavarba hozta változatlan figyelmével Louist. Teljesen megfeledkezett magáról. Azon töprengett, mit válaszoljon. Hogy csak mondjon valamit, vagy mondja ki, amit a szíve mélyén érez. Mert ha szemtelenül őszinte akart maradni, akkor a válaszlehetőségek a következők lettek volna: (a fiú kérdésére, hogy "Mivel tehetném jóvá?")
a, legyél mindig részeg, és mutasd meg a répaültetvényed
b, mindig szólíts 'hölgyem'-nek
c, vegyél vissza az arcodból
d, szeress! - Na, amint ez az utolsó lehetőség az eszébe jutott, legszívesebben megint pofon csapta volna magát. Csak akkor még furábbnak nézte volna őt L., ezért visszafogta magát.
Louis nem bírta tovább állni az igéző zöld szemek bénító tekintetét.
- Mit nézel? -kérdezte kicsit elmosolyodva. Nina ijedten rázta meg a fejét, amikor maga is észrevette, hogy legalább 20 másodperce folyamatosan a fiút bámulja.
- Ja, semmit. Csak elkalandoztam. -magyarázkodott, de érezte, hogy kínos a helyzet.
- Szóval van valami amivel jóvá tehetem? -tette fel újra a kérdést, s vigyorodott el először a beszélgetés alatt. A feszkó oldódni látszott. Nina felsóhajtott, mert képtelen volt őszintén válaszolni.
- Nem kell jóvá tenned. Spongyát rá! -mondta.
- Akkor aláírjuk a békeszerződést? -billentette oldalra fejét, de olyan édesen, mint Niall első kutyája, Biscuit. ( Remélem észreveszitek: Niall kutyusát, Keksznek nevezte, vajon miért?)
Nina félve fogadta el a békejobbot. Amint összeért kezük, mindketten olyan rémült arcot vágtak, mintha legalábbis most derült volna ki, hogy Louisnak fertőző betegsége van, amit mindenki elkap,aki csak hozzáér.
Észre sem vették, hogy ezalatt már rajtuk kívül mindenki visszamászott a saját buszába, és csak rájuk vártak, hogy indulhassanak tovább.
- Beszállnátok végre, vagy megvárjuk a csókjelenetet? -hajolt ki a jármű ajtaján Harry. Nina intézett felé egy 'megfojtalak fürtös!' pillantást, aztán felkászálódtak a betonról.
San Fransisco, jövünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése