19. rész: Dugóban

Nina helyzete sajnos eldőlt. Egyetlen halvány reménysugár sem maradt a maradásra. Rosszkedvűen szállt ki a két Horan Brendon (bérelt) autójából. Tudták, hogy nem húzhatják már sokáig: megint búcsúzniuk kell.

Az ég alja egyre feketedett, a szél is feltámadt. Az amúgy sem rózsás hangulatot ez még tovább rombolta. Niall rosszat sejtően pillantott fel az égre, s, ahogy a szél szétcincálta szőke haját, azt érezte, valami még történni fog ma...

- Jössz Niall? -kérdezte Nina a reptér bejárata fele lépdelve. A lány nyugodtnak tűnt, mint aki beletörődött sorsába. De Niall tudta, hogy ez csak megint azért van, mert Nina elfojt magában minden érzelmet. A jókat, s a rosszakat egyaránt.

- Aha -motyogta, majd becsapta a kocsi ajtaját, s utánuk kocogott. Óvóan átkarolta vele egymagas nővérét, s szelíden megpuszilta halántékát, ezzel azt üzenve: "minden rendben lesz."

A reptér látnivalónak sem volt utolsó, de most valahogy egyiküknek sem volt kedve nézelődni. Csak leültek egy padra, és vártak. Egészen addig, amíg a hangosbemondó, és a hatalmas kijelzőjű kivetítők nem tudatták velük, hogy a Dublinba tartó gépet törölték, és az azt helyettesítő járat, késő este, 23:50-kor fog indulni. Brendon felpattant ültéből, és szitkozódni kezdett, s nem éppen dicsérő szavakkal illette a repteret, és dolgozóit. Nina kijelentette, hogy ő jól ellesz itt addig, van egy csomó bolt, kávézó, menjenek csak vissza.

- Nem, nem, nem! -rázta a fejét Niall, s Brendonra pillantott.

- Tényleg ne maradj itt! Gyere inkább vissza velünk, egy fél nap van még a géped indulásáig. Majd hívunk neked egy taxit, ami kihoz ide. -javasolta Brendon.

- Jó, legyen. Mindegy. Tényleg. -rántotta meg vállát, de titkon azért örült, hogy alaposabban el tud majd búcsúzni néhány embertől.

A visszaúton Niall átadta Ninának azt a "valamit", amit búcsúajándéknak szánt. Nina hümmögve forgatta a kezében a széles, lapos mobiltelefont, ami inkább egy számológépre hasonlított.

- Oké, tisztázzuk! Ez egy mobil? -kérdezte megjátszott szakértelemmel.

- Igen, az. Úgy hallottam, a másikat a sloziba ejtetted. -nevetett fel a szöszi fiú.

- Helyesbítek: öngyilkos hajlamai voltak, ezért a sloziba vetette magát! -magyarázta még mindig rezzenéstelen arccal. Brendon a volán mögül felkacagott, Niall pedig azóta megállás nélkül azt teszi. Tudjátok, olyan "niallesen". Nina szája értetlenkedve húzódik mosolyra (imádta öccse nevetését hallgatni, még ha legtöbbször fogalma sem volt, min röhög): - Most mit nevettek? Csak rosszkor voltam, rossz helyen. -vallja be, majd elnyom egy halk nevetést. Türelmesen várta, hogy a fiúk lecsillapodjanak.

Niall a (öröm) könnyeit törölgette, mikor végre megszólalt.
- Csak arra gondoltam most, hogy elmész, jól jön egy mobil, amin majd mindig tudunk beszélni. És nem anyán keresztül kell megtudnom rólad...

- Hazugságokat. -vágta rá Nina kíméletlenül. De végül is igaza volt.

- Igen. -sóhajtott leszegett fejjel öccse, majd kimeredt az ablakon, s Nina is követte példáját, csak a másik oldalon. Szótlanul futtatták tekintetüket a szétfolyó, út menti fákon.

4:58 pm, Denver Center

Az esti koncert körül már nagy a sürgés-forgás. Nináék a fiúkat már az öltözőben, és a sminkszobában találják. Amint meglátták Ninát, mindenkinek kérőd mosolyra húzódott a szája. (na jó, nem mindenkinek...lásd: Jenna)

- Csak később indul a gépem! -jelentette ki gyorsan Nina, mielőtt a többiek esetleg beleélik magukat, hogy mégis ittmarad. Szinte hallatszott, ahogy Jenna megkönnyebbűlten felsóhajt. Nina rávillantott egy szúrós tekintetet.

- Ó. -biggyesztette félre száját a Fürtös, kinek arcát egyszerre két sminkes is kenegette.

- Jól nézel ki Göndörke! -jegyzi meg Nina féloldalas mosollyal, mire az említett megjátszott szégyenlősséggel az alsó ajkába harap.

- Hé, Katie! -szól a stylistnak Niall, aki még sehol sem tart a készülődésben. - Hol a ruhám? -kérdezi, s közben sorra hajítja maga mögé a ruhadarabokat, sajátja után kutatva. Nina nem győzi lehúzni a fejét, de végül egy "csini kis" boxer pont arcon találja. Mindenki hangosan felröhög, Nina duzzogva vágja Niallhoz a fiú alsóneműt.

- De hol a búsban van Zayn? -kérdezi Liam a levegőbe.

- Miért, nincs itt? -dünnyögi oda se figyelve Brendon, ugyanis a mobilját nyomkodja.

- Még valamikor dél körül elment megkeresni Baileyt. -jelentette ki Louis, majd behúzta a nyakát, mikor eszébe jutott, hogy ez titkos infó volt.

- Hogy mi? -kapta fel fejét Brendon- És még nem ért vissza? 2 órán belül fellépés! -hőzöngött a férfi, majd tárcsázni kezdett. Persze Zayn a 8. hívásra sem vette fel, melynek eredménye az lett, hogy Brendon ideroppanást készült kapni.

Alig egy óra volt a koncertig, az öltözőkbe már jócskán beszűrődött a türelmetlen közönség zsivaja.
Eközben valahol a város másik felében, egy hotel előcsarnokjában...

- Hagyj. Végre. Békén! -tagolta Baily felbőszülten a szavakat. Nem akarta elhinni, hogy Zaynnek még van képe utánajönni.

- Bayz, kérlek. Nem akarom, hogy haraggal váljunk el! -mondta nyájasan, mint a ma született bárány, s a lány elé állt, eltorlaszolva a lift fele vezető útját.

- Állj el az utamból!

- Megbocsájtasz?

- Állj el az utamból! -ismételte elcsukló hangon. Zayn engedelmeskedett, de mikor a lány a lift hívógombjáért nyúlt, Zayn elkapta Baily kezét.

- Miért nem értesz meg? -kérdezte Zayn felháborodva, mintha jelen esetben lenne joga hozzá. Baily kifújta a levegőt.

- Még te vonsz kérdőre? -hitetlenkedett, s vörösre festet ajkai résnyire nyíltak. A két szempár közben játékosan kergette egymás tekintetét. Bailynek közben sikerült akadály nélkül megnyomnia (vagyis inkább rácsapnia) a hívót.

- Igen. Mert azt hiszed, csak játszottam veled!

- Miért, nem?

- Úristen Bayz! Nem! Én...szeretlek! -támaszkodott a falnak, s reménykedően pillantott a lány karamell barna szemeibe. Utálta, ha Zayn ezt csinálta, mert rettentő nehezen tudta magát megemberelni a fiú szívmelengető pillantásától.

- Hű, most a karjaidba kéne ugranom? Pazar alakítás, talán színészi babérokra akarsz törni? -rázta a fejét, s egy könnycsepp mégis csak kiszabadult a szeme sarkából. - Zayn, mégis mit vársz? Mit érezzek? Mit tegyek? Azt hittem ismerlek, de tévedtem. -sütötte le szemét, s szempillái paplanként simultak arcára. A lift csilingelő hangot hallatva nyílt meg előtte. A lány belépett, az ajtók záródtak, de Zayn megint közbeavatkozott. Felsőtestével kiékelte az ajtó szárnyait.

- Csak azt akartam, hogy ne gyűlölködve jussak eszedbe. Hanem úgy, mint a srác, aki odaáig van érted.

Baily savanyúan felkacagott. - Talán nem vagy értem odáig eléggé, ha eldobsz magadtól, nem gondolod? Nézz már magadra Zayn Malik, most is csak önző érdekből a saját irhádat mented, nehogymár bűntudatod legyen miattam. Ezért kell csak a megbocsájtásom. Jó, mebocsájtottam, szaladj vissza a tökéletes kis világodba! -vetette oda végszóúl, mire a macsó kihátrált a liftből, s gyomorszorító érzéssel nézte, ahogy összecsúkódnak a fémlapok előtte.

6:45 pm, Denver Center

Mindenki észvesztve kereste Zaynt, Nina még Bailyt is megpróbálta felhívni, hátha megtud valamit, de a vöröske sem vette fel a telefont.

-Zayn biztos csak megmutatja neki a sportos oldalát! -vigyorgott Harry a hajlakkfelhőben, majd a többi fiú cinkosan összenézett.

- Zayn sportos oldala? Mit sportol? -vonta fel vállait Nina mit sem értve a "pasi humorból".

- Ühüm. - bólintott pimaszul Harry- Tudod, van az a sport, úgy hívják lepedő akrobatika. -röhögött fel, mire Nina nyakon vágta.

- Te idióta! A legjobb barátnőmről beszélsz! -morgott N.

- Áúcs! Azért a bájos kis fejemet még hagyd a nyakamon! -vágott egy sértődött arcot, mire a lány csak legyintett egyet.

- Még mindig nem hívott vissza? -kérdezte Louis gondterhelt arccal Brendontól, látva, hogy már legalább tizedszerre sétálja (mit sétálja, vágtatja) körbe a tágas sminkszobát.

- Szerinted ha hívott volna, akkor itt mászkálnék, mint pók a falon? -förmedt rá Loura, a kelleténél haragosabban. Hirtelen azonban csengeni kezdett - egy idióta, monoton prüttyögő (?) csengőhanggal- Nina újdönsült mobilja. Gyorsan a farzsebébe nyúlt, azt hitte, Baily az.

- Ennél borzalmasabb csengőhangot nem találtál? -gúnyolódott Niall, de tesója csak kiöltötte rá a nyelvét.

- Tessék, Nina Horan. -szólt bele hivatalosan, mert elképzelése sem volt, ki tudhatja máris az új telefonszámát.

- Tessék, Nina Horan. -figurázta ki Harry, ami mély hangjával elég viccesre sikerült. A többiek jót nevettek, Nina csak megforgatta zöld szemeit, miközben a vonal másik végéről ismerős hang ütötte meg fülét.

- Zayn vagyok!

- Honnan a francból van meg a számom? -kérdezte lepetten, mintha most ez olyan fontos lenne.

- Nialltől. Reménykedtem, hogy már odaadta az ajándékodat, így fel tudtalak hívni. -magyarázta idegesen

- Oké, de ugye tudod, hogy giotin alá fognak fektetni? Mindenki téged keres! Hol a szarban vagy? -hadarta a lány, mire minden szempár rászegeződött, úgy, mint amikor egy védtelen antilopra bukkannak az éhes oroszlánok. Nina hevesen rázni kezdte a fejét, mellyel próbálta tudtukra adni, hogy ne kezdjenek el hőzöngeni, majd ő mindent lerendez Zaynnel. Brendon szerencsére éppen nem volt jelen, mert ő tutira kikapta volna Nino kezéből a mobilt, és leordította volna Zayn féltett haját, még telefonvonalon keresztül is, higgyétek el.

- Jól mondod, pontosan szarban vagyok! Totál elvesztettem az időérzékem! -esett pánikba

- Jó, nyugi! Még ideérsz! -magyarázta Nina, s nem értette Zayn miért aggodalmaskodik annyira. Brendon ezerszer lecseszte már, attól nem félhet.

- Őőő...nem hiszem, hogy mostanság odaérek. Egy taxiban ülök, egészen pontosan a város másik felén, egy bazinagy forgalmi dugóban. -mondta lassan, mintha minden egyes szó marná a száját.

- Na ne! -csapott Nina a homlokára, majd felszisszent, mert kicsit talán erősre sikerült. - Akkor gyere gyalog, vagy fizesd le a sofőrt, hogy tolakodjon ki valahogy! Te befolyásos sztárpalánta vagy!

A fiúk közben egyre kíváncsibban meredtek Ninára.

- Hiába, még szinte a kocsiajtót sem lehet kinyitni, akkora a torlódás. -közli nyersen

- Basszus, mi van itt? Super Bowl Sunday? -csattant fel N., mire Louis szemöldöke égbe szökik.

- Nem, csak One Direction koncert. Talán hallottál róluk. -nevet Zayn, majd gyorsan el is komorul a hangja. Közben az öltöző falán díszelgő LCD TV-ben éppen a hírek mennek, s lám-lám, éppen mi fut a szalagcímben? " A One Direction ma esti koncertje miatt rég nem látott forgalmi dugó Denverben."

- Aha, ismerősen hangzik. -fújja ki az eddig bent tartott levegőt, majd aggodalmasan körbetekint a fiúk arcán.

- Megpróbálok minél hamarabb odajutni, de tehetetlen vagyok, és a taxisofőr is. Legalább 1 óra, hanem több, mire kikeveredünk innen.

- Pazar. -bólint egy nagyot, majd elköszönnek. Mind a 4 kölyök egyszerre kezd el faggatózni, mint az óvodások, de tényleg. Nina azért sem felel nekik, megkeresi Brendont, de persze nem tudja lerázni a nyomában loholó fiúkat.

- Brendon, beszéltem Zaynnel! -jelentette ki könnyedén, majd felemelte a férfi arca előtt tenyerét, hogy ne szóljon közbe. - Rossz hírem van. Zayn pontosan annak a bazi nagy forgalmi dugónak a közepén csücsül egy taxiban, amiről a hírek szólnak. Minimum egy órát késik! -hangsúlyozta ki a minimum szót.

Brendon arca meg sem rezzent, halálnyugalommal pillantott rá az órájára: 7:45 pm. Gyanús és ijesztő volt a férfi hirtelen higgadtsága. Háromnegyed 8. Ez pontosan azt jelentette, -mivel a koncert hivatalosan 7-kor kezdődik- hogy az egy órás szokásos csúszási keretet negyed óra múlva átlépik, ami egyszerűen ütközik a színpadra állás etikettjével. Legalábbis a szervezők, na meg az egyre türelmetlenebb közönség szerint is.

Brendon arca eltorzult, s egy heves mozdulattal a földhöz csapta mobilját. Ez értelmes volt, gratulálok.

- Kezdenünk kéne főnök! -szaladt oda hozzá az egyik technikus.

- Jó, hogy mondod, ki is ment a fejünkből! -morogta szemtelenül Nina.

- Nem tudunk kezdeni! Nincs itt Zayn. -szuszogott egekben levő vérnyomással Brendon. - A zenekar tud talán 15-20 percet húzni az időn, de annál semmiképp sem többet. -morfondírozott valami megoldás után kutatva. A fiúk is pontosan tudták, hogy turnészervezőjük aggodalma jogos, hiszen nagyon komoly szabályok, és szerződések szóltak egy-egy koncert kezdésének idejéről. Ha megsértik ezeket, még akár csúnya kártérítésekre is számíthatnak. Na meg persze, Brendon szakmabeli hírnevének sem hiányzott ez a "kis baki".

- Oké, akkor szólok a zenekarnak, hogy tíz perc múlva menjenek fel a színpadra. -bólintott a fiú, majd letörölte homlokán patakzó verejtéket. Brendon jóváhagyva kijelentését, bólintott.

A helyzet még így is menthetetlen volt, a szervezők már csak a csodában bízhattak. Nem is gondolták volna, hogy csodák márpedig léteznek, és az egyiket pont Nina Horannek hívják. Bizony, Ninának egy zseniális, mentő ötlete támadt:
- Bingó! -csettintett ujjaival, s megint csak egy csomó érdeklődő arc fürkészte az övét. Nem volt ideje elmagyarázni, mit eszelt ki. Lobogó copffal elrohant, s maga után csak kellemes barackillatot hagyott...