6. rész: El innen, messze

Tartsd vissza a lélegzeted, számolj háromig, s hagyd feltörni az elfojtott mérget. Hagyd csak bátran, hagy zúzza szét a bordáidat, csapkodjon lángokban, morzsolja porrá lelked. Nem fog fájni, meglátod. Tett fel a kezed, tedd fel bátran, hunyd le szemed. Engedd, hogy felszabadulj.

Nina fejében egyre több hang ordított. És egyre dühösebb és dühösebb lett. Mindenre. Az anyjára, miért nem hagyja békén, Niall-re, amiért nincs vele, a barátaira akik szarban hagyták. Összeszorított fogakal rohant le a lépcsőn, akár egy hurrikán. A lány lendületesen csapta be a bejárati ajtót maga mögött. Fejére húzta kapucniját, és ökölbe szorított kézzel gyalogolt a kihalt kertváros utcáin. Érezte, hogy ereiben vadul lüktet a vér, szíve kirobbanni készült a mellkasából. Egy egészen rövid ideig még érte arcát néhány erőtlen napfény, de pillanatok alatt befeketedett az ég alja. Baljósan morajlani kezdtek a sötét felhők. Kísértetvároshoz hasonlítottak az utcák. Gyönyörű családi házak álltak egymás mellett vérfagyasztó nyugalommal. Sehol egy gyerek kacaj, egy autós, egy biciklis. Csak Nina és a bőre alatt tomboló vihar. Elszántan menetelt előre, sőt futásnak eredt. Maga is meglepődött, hogy haragja milyen erősen hajtotta. Úgy érezte, sosem akar megállni már. Szőke fonott copfja is dühösen csapkodott az egyre erőteljesebb szélben. A lány tenyerét olykor szemére szorította, hogy a könnyfátyol ne akadályozza látását. Fejében egyre több hangot hallott egyidejűleg, amint hozzá beszél:

"- Nina ígérd meg, hogy nem kerülsz bajba!
-  Miért higgyek neked?
- Ne mozduljon! Rendőrség!
- Szeretlek!
- Holnaptól semmi tánc!"

Nina fájdalmasan felnyögött. Megállt végre. Lehajtotta fejéről kapucniját. Kusza copfját szétzilálta a szél, s most arcát hajával temeti be. Lúdbőrzik. Óvatosan mozdulattal letérdelt a langyos betonra, tenyerét rátapasztja. Egy hideg esőcsepp koppan orrán, aztán egy a homlokán. Percekig hagyja, hogy cseppenként meglepje az eső tökéletes arca különböző pontjain. Aztán egyre sűrűbben kezd esni. Végül zuhog. Nina fejében végre elnémulnak a gyötrő hangok. A megkönnyebbüléstől zilálva emelte fel zöld szemeit az égre.

Louis egy csalódott kisfiú arcával figyelte Jenna könnyben úszó tekintetét. Erősen szorította a kezét, amint a hordágyra fektették a sérült lányt. Azt akarta neki mondani, hogy nem lesz semmi baj, hamar helyrejön, és nem sokára folytathatja a táncot. De mégsem mondta ezt, mert ő maga sem hitt ebben. A szíve szakadt meg, hogy újdonsült barátnőjét máris elveszti. Még ha átmenetileg is. Borzasztóan érezte magát, hogy nem mehetett a kórházba Jennával. Persze a fiúk próbálták vigasztalni Louis-t. De hiába. Észrevehetően abbamaradtak a percenkénti viccek, csínyek, őrült játékok. A csapat mókamestere komorabb volt, mint valaha. De a turné robogott tovább. Robognia kellett tovább. Timo meg rendesen bajban volt, mert a tánckar nem maradhatott egyetlen táncos híján sem. Minden koreográfia pontos létszámhoz volt szabva. A nagy kérdés csak az volt, Jenna mikor tud újra beállni?
A választ egy nap múlva meg is kapták. Jenna jobb lába komplikált műtéten esett át, az orvos szerint három hónapig semmiképpen nem állhat színpadra. A lány persze teljesen kiborult, csak az a tény vigasztalta valamennyire, hogy Louis Tomlinson az ő fiúja.
Timothy az ujjait tördelte napokig. Honnan szerez egy olyan jó és dögös táncost, mint Jenna volt? A probléma megoldása nem várhatott sokáig, de egészen véletlenül Niall-nek akadt egy. Bár az ötlet első gondolatra őrültségnek hangzott, minél többször újragondolta, annél jobban meg akarta valósítani.

A turnébuszok pihenőt tartani álltak  meg egy étteremnél. A srácok közül csak Niall szállt le a buszról, és tartott az étterem fele a stáb néhány tagjával. A többiek a hűs buszokban punnyadtak tovább. Odakint perzselő napsütés ragyogta be West Palm Beach-et. Hihetetlennek tűnt, de néhány tucat 1D rajongó az étterem előtt várta a fiúkat. Niall ezúttal sietős elhaladt mellettük, mit sem törődve az autogrammokkal és fotókkal. Kedvesen odaköszönt nekik, de  semi több. Sokkal jobban érdekelte most, hogy egyen, aztán meg a saját ötlete. Amíg a rendelést kihozták Niall el is mesélte Timo-nak nagyszerű ötletét.
- Még mindig kellene egy táncos Timo?
- Aha, nagyon sürgősen. Brendon seggbe rúg, ha a holnap utáni nagykoncertre nem lesz valaki Jenna helyén.
- Én talán tudok valakit. Talán nálad is jobban táncol. -nevetett fel Niall.
- Kicsoda? Niall ne szívass, bökd már ki! -csillant fel a kreol bőrű fiú barna szeme.
- Ismered őt. Olyan magas, mint én. Sok fülbevaló van a fülébe lövetve, szőke a haja, kékeszöld a szeme.
- Nina? -csapott homlokára Timo felismerését jutalmazva.
Niall lelkesen bólogatott.
- Táncosnak tényleg csúcs, de...
- De? -szökött égbe Niall szemöldöke.
- Nem is tudom. A tengeren túlon van. Hogy fog ideérni és betanulni a koreográfiát ilyen rövid idő alatt? Ráadásul ő freestyle-ba nyomja, teljesen más mozgásvilág, mint ez. Na meg, ismerve őt, félek nem venné komolyan. -töprengett.
- Dehogy ismered! Viccelsz haver? A táncot csak az amatőrök veszik komolyan. És Nina nem az. Szívből táncol, ezért annyira profi. -győzte meg Timothy-t.
- Oké, akkor amint lehet, hívd fel. De egyeztetnünk kell Brendonnal is, hogy oké-e a dolog.
- Meglesz, ne izgulj. -vigyorodtt el féloldalasan Niall, majd egymás kezébe csaptak.
- Fogalmam sincs hogy kerültek ide ezek a lányok -huppant le a semmiből érkezve Louis Niall mellé szorosan- de az egyik megfogta a seggem! -nevetett fel Louis, majd a körülötte lévő össze ember hangos röhögésben tört ki. Louis-nak láthatóan jobb kedve volt, sőt egészen kezdett visszajönni a mókamester énje. Azzal nyugtatta magát, hogy Jenna pár nap múlva újra csatlakozik a turnéhoz, és akkor legalább együtt lehetnek.
- Hé Louis, képzeld megvan az új táncosom! -újságolta megkönnyebbűlve Timo.
- Királyság, hogy sikerült szerezned ilyen gyorsan?
- Niall segített. Ugyanis akkora hülye vagyok, hogy eszembe sem jutott Nina.
- Nina? A nővéred Nina? -mondta ki Louis a nevet ledöbbenve, majd arca komorrá vált. Összevont szemöldökkel hajolt oda Niall füléhez, és észrevétlenül súgta bele:
- Niall, te megőrültél? Te magad mondtad, hogy a nővéred a zűrkeverés királya.
- Nyugi, nem annyira vészes. De remek táncos, csak ő segíthet. Nincs más választásunk.
- Nem lehet, hogy csak hiányzik neked, és azt akarod, hogy veled legyen?
- Nem lehet, ez biztos. És igen, magam mellett akarom tudni, szemmel tudom legalább tartani. Emellett visszakapja, amit imád csinálni. Mindenki jól jár.
- Niall bocs, hogy beleszólok, de nem hiszem, hogy nem lenne vele baj. Döbbenetes dolgokat meséltél róla, és nem szeretném, ha miatta aggódnál folyton. Ez a mi turnénk, rólunk szól. És nem arról, hogy neveljük meg felnőtt nővérünket, aki valószínűleg nem pont most fog jó útra térni.
- Tudod, hogy adok a véleményedre, elvégre is idősebb vagy nálam Louis, de ezúttal nem tudsz befolyásolni. Nina velünk jön, és kész! -zárta le a témát Niall. Louis felháborodva ingatta fejét. Egyáltalán nem tartotta jó ötletnek. Inkább felelőtlenségnek. Biztos volt benne, hogy ez a lány -bár nem ismeri- de bajt bajra fog halmozni. Ő maga is imádta az őrültségeket, és a tréfát, de amit Niall mesélt nővéréről, az messze túlmegy minden határon. Rongál, csapong, lázad. Niall mégis annyira isteníti, mintha egy jólnevelt úrihölgyről lenne szó. Louis látta, hogy teljesen ellepte Niall szemét a köd, ha Nináról volt szó. De hát az ember mindig elfogult, ha a szeretteiről van szó, nem? Niall mindeközben azon töprengett, hogy fogja zseniális tervét kivitelezni, anyját rábeszélni, hogy elengedje Ninát, és nem utolsó sorban, hogy fogja Ninát elérni. Hiszen legutóbb nem akart vele beszélni, amit még mostanáig nem ért. S bár túl sok volt a "ha" Niall tervében, mégis vakon bízott benne, hogy pár napon belül nővére mellette lesz. És ez a tudat olyannyira felvillanyozta, hogy rá sem lehetett ismerni.

Nina anyjának mobilja kitartóan csengett a konyhában. Nina bosszankodva hagyta el szobáját, hogy elhallgattassa az egyre élesebb hangon pittyegő masinát, amitől visszhangzott az egész földszint. De csupán a lépcső tetejéig jutott, mikor meghallotta, hogy anyja nagynehezen felvette a mobilt. Hallatszot ahogy a nappaliban sétálgat közben.
- Szia Niall! -harsogta bele örömködve- Máris West Palm Beach-re értetek? -kérdezte a nő, miközben egy elegáns és óvatos mozdulattal leült a kanapéra, ügyelve, nehogy összegyűrje selyemszoknyáját. Nina csendben fülelt a lépcső tetejéről. Sajnos Niall hangját nem, csak anyja válaszait hallotta. Nina kezdte megunni az értelmetlen hallgatózást, egyenesen dühbe jött anyja hangjától, mert az kedves és nyájas volt, olyan, amilyen hangon vele sosem beszélt. Csak Niall-lel. De abban a pillanatban saját neve ütötte meg fülét. Érdeklődve fülelt tovább.
- Nina? Igen, mondtam neki. Nem akarlak elkeseríteni, de teljesen elzárkózik mindentől. Furcsa, hogy cseppet sem érdekelte, mikor mondtam neki, hogy felkérték, hogy álljon be a banda tánckarába.
-Niall, ne kiabálj velem! Megtiltottam Ninának a táncot, most, hogy lenne lehetőség, már nem kell neki. Duzzog és magába fordul, tudod milyen...
- Ne csüggedj emiatt kicsim. Tudod jól, hogy jobb ez így mindenkinek. Itthon szemmel tudom tartani, de ott? Ki tudja milyen botrányt csapott volna. Jó, majd megmondom neki. -bólogatott feszült arccal a nő. Idegességében mindig a homlokára tapasztja tenyerét, mint most.

Nina lepetten meredt maga elé. Próbálta logikusan összerakni anyja szavaiból, mi a fene folyik itt. Azt egyből levágta, hogy a háta mögött intézkedik valamit az anyja. Valamit, ami nagyon nem tetszett Ninának. Döbbenten emészgette a hallottakat, és rakta össze a teljes történetet.
Nina remekül tudott színlelni, így tudatlan arrcal trappolt le anyjához, és kérdezte meg, kivel beszélt, persze nem túl érdeklődő hangon, hogy ne legyen gyanús.
- Csak az egyik ügyfelem keresett. -legyintett, igyekezve leplezni hirtelen rátört zavartságát.
Nina szemöldöke megrándult. Összeszorította fogait.
- Niall sem keresett? -kérdezte anyja arcának minden rezdülését figyelve.
- Múltkor sem akartál vele beszélni. De miért? -próbálta terelni a témát, mert félt, hogy lánya leleplezi.
- Mert elegem lett. Mindenből. Szóval nem hívott ma? -feszült meg Nina arca.
- Nem, sajnos nem keresett azóta. Azt mondta ne is keressük, majd ő hív, ha úgy alakul. Rosszul esett neki, amiért nem beszéltél vele.
Nina óriásira nyílt szemekkel pislogott anyjára, némi csalódottsággal arcán bámult ki zöldnek tűnő szemein. Képtelen volt elhinni, hogy ebben a pillanatban hazudott a szemébe. A saját anyja. Szótlanul felment a szobájába, odaballagot a nyitott tetejű terráriumhoz, óvatos mozdulattal benyúlt kedvencéért. A hörcsögöt Foster-nek hívták, imádott Nina kezében lenni. Markába fogta a féltenyérnyi kis rágcsálót, és sóhajtva leült az ágyra. Vicces, mert a hörcsögről egyből Niall jutott eszébe. Az volt a közös bennük, hogy mindketten imádtak örökké rágcsálni valamit.
- Foster, azt hiszem itt az ideje egy komoly lépést tennünk. El kell tűnnöm innen. Nem köt ide semmi. Niall mellett a helyem. Mit gondolsz Foster? -emelte szemmagasságba az állatkát, aki közben Nina ujját rágcsálta finoman. A lány halványan elmosolyodott kedvencén, majd letette a térdére. Foster egyből nekiiramodott, felszaladt Nina karján, majd bebújt a polója hátán. Nina felkuncogott, mert csiklandós volt a felsője alatt rohangáló kisállat miatt. Végül Foster Nina polója ujján dugta ki az orrát.
- Foster, lehet hogy táncolhatok, és lehet, hogy sok pénzt is kereshetek vele. Amerikába kell mennem. Ugye velem tartasz? -kérdezte elszánt hangon. Nina visszajuttatta Foster-t a helyére, és pakolni kezdett. Előkapta a legnagyobb táskát, amit talált, és ami a földön heverve a kezébe akadt, beledobta. Csendben,de sietősen tömte tele ruhákkal a táskát. A fiókjában matatott néhány elengedhetetlen tárgy után, mint ipod, néhány nyelv és fülpiercing, napszemüveg és a 3 kedvenc könyve. A hatalmas kupiban véletlenül kezébe akadt egy fénykép. Egy fénykép, amelyről azt hitte, kidobta rég. Összeszorult torokkal nézegette a képet, ami 3 éve készült a Floyd nevű fiúról. Floyd egykor Nina élete volt. Felkavarodtak egy pillanat alatt a porba ülepedett régi emlékek. S főként az a nap. Az a pokoli júniusi nap, ami a legrosszabb volt Nina életében. Onnatól kezdődött minden. A cukorbetegésg, a balhék, vandálkodások, alkoholizálás, esetenként füvezés. Nina érezte, hogy megint rátör az a félelmetes harag, amit érzett az életével szemben. A fojtogató düh, amiért annyit szenvedett, s mégsem tud túllépni árnyékán. Egy örök lejtőnek érezte életét.

S, bár anno el akarta égetni a fényképet, most mégsem tette. Az egyik könyv borítója mögé csúsztatta. Foster-t átköltöztette a hordozható, rácsos ketrecébe. A szobájába mindent úgy hagyott, ahogy mindig minden lenni szokott. Kiismerhetetlen rendetlenségben. Nina kileste anyját, amint elindul egy nagy adag gyümölcstállal és törölközővel a teraszon lévő jakuzzihoz. Nina utálta anyja luxus-mániáját. A pezsgőfürdőt egyébként Niall-nek köszönheti, aki azokat a hatalmas összegeknek, amiket kap a hírnév felé vezető úton, legnagyobb részét egyből átutalja a családi bankszámlára.

Nina szemrebbenés nélkül hagyta el szobáját. A lépcsőn lefelé ügyelt, hogy ne csapjon nagy zajt, nehogy anyja kiszúrja a szökését. Puha léptekkel osont a konyhába. Kusza gondolatokkal a fejében ragadott tollat a konyhapultnak támaszkodva, s írta le rövid búcsúját a hűtőre ragasztott bevásárlólista hátuljára:

„Anyu, Apu! Elmentem élni, hagyjatok! Vittem inzulint. Ja, és Anyu, a hazugság még neked sem áll jól. Csak mondom.”
Nina

Sietősen lépett ki a bejárati ajtón, egy utolsó pillantást sem vetve otthonára. Vissza sem nézett. Mintha nem is világgá készülne menni, csak a boltba tejért. Vakmerően menetelt előre, a vállán cipelt táska súlya ellenére. Foster két lábra állva kapaszkodott a ketrec rácsába, kíváncsian figyelve az utat. Valójában Ninának fogalma sem volt, hogy jut el Jacksonville-be. De ez cseppet sem hátráltatta...

5. rész: Sokat akar a szarka

Baily és Jim a Blue Duck nevű drink bár felé vette az irányt. Nina arca lefagyott, amint meglátta őket a pult fele közeledni. Idegesen törölgetni kezdte a kezében tartott, már amúgy is kristálytisztán csillogó üvegpoharat. A "jó" barátok bűnbánó arccal, szótlanul nézték Ninát, aki próbál úgy tenni, mintha ott sem lennének. Baily mégis megszólal.

- Nina, figyelj...
Nina perzselő tekintetével mered barátnőjére, és dacosan szavába vág:
- Nem, ti figyeljetek! Szarban hagytatok, úgy röviden, tömören. Nincs miről beszélnünk. -dörmögi, egészen elkarcosodik a hangja. Sértődötten igazítja el füle mögé az arcába libbent tincset.
Jim megmukkani sem bírt. Baily aggódva sandított barátjára.
- Na, ha nem kértek semmit, akkor le lehet kopni! -mutatott Nina az ajtó fele, majd italt töltött az egyik vendégnek. Olyan dühös volt, hogy legszívesebben tört-zúzott volna. A munkaideje korában lejárt, így este 9-kor már otthon volt.

Nina komor ábrázattal bámult maga elé a drága bőrfotelben ülve. Utálta ezt a fotelt. Duzzogva, nagyokat szuszogott. Anyja a bevásárlószatyrokkal csörgött a konyhában.
- Hoztam neked diabetikus pudingot. -szólt ki, a hűtőbe pakolva
Nina nem válaszolt, mert nem akart. Utálta a vacak diabetikus élelmiszereket. Anyja pakolászott még egy ideig, aztán mikor a negyedik kérdésére sem válaszolt a lánya, leült mellé a nappaliba. Próbálta játszani a megértő anyát. Valamiért Ninának abszolút nem tűnt hitelesnek.
- Mi a baj kicsim? Enned kéne valamit! -javasolta Nina pókerarcát figyelve.
Nina megrántotta a vállát.
- Nem kell eljátszanod, hogy érdekel, mi bánt. -vetette oda keményen.
- Tessék? Hogyne érdekelne. Nem szeretlek ilyennek látni.
- Pedig te vagy az oka. -lökte oda súlyos szavait könnyedén.
Nina anyja ilyenkor általában felemelt hanggal vitába szál, és többnyire hangos ajtócsapkodásokkal zárják le a veszekedést. Ezúttal másképp történt. Marie, Nina édesanyja szemei elfátyolosodtak, majd fürge könnycseppek formájában legurultak porcelán bőrén. Nina lepetten észlelte anyja szokatlan reakcióját. Nem vallotta be, de szívébe nyilalt a fájdalom. Egy darabig próbálta megtartani a látszatot, hogy ő nyert, és anyja sírása nem hiábavaló. Igenis sírjon, sírjon amiért elvette az egyetlen dolgot, amit szeretett. -Ezek a gondolatok hiába futottak végig Nina agyán, kétségbeesett kislány módjára, reflex-szerűen pattant fel ültéből, és térdelt le anyja lábához.
- Anya... ne haragudj. -fogta meg vállát.
- Nina magamra hagynál? -kérte szipogva, cseppet sem dühösen. Nina csalódottan battyogott fel az emeletre. Már megint ő a hibás. Megint ő érzi magát rosszul. Kiborult. Kirámolta a ruhásszekrényét, lesöpört mindent az íróasztaláról. Hangos csörömpöléssel hullott minden a földre, a szoba pillanatokon belül csatatérré változott. Nina egymás mellé tolta a bútorokat, hatalmas torlaszt építve az ajtóba. S ezzel együtt tágas tér állt rendelkezésére a szobában. És mi másra jó egy tágas tér, ha nem táncolni?

Eközben Miami egyik legnyugodtabb tengerpartján...
- Igazi fafej vagyok, hogy idáig húztam a dolgot, nem? -kérdezte nevetve Louis
- Igen. -vigyorodott el Jenna, majd barna haját hátradobta- De most már legalább az én fafejem vagy. -sandított rá huncutan.
- Egyébként elé régóta készültem neked elmondani, hogy többet érzek irántad, de annyira nehéz megtenni az ilyesmit.
- De neked miért? Hogy félhet a magadfajta a visszautasítástól?
- Magamfajta? -kacagott fel Louis, majd a lemenő napba nézett.
- Aha. Tudod... híres, szexi, vicces, egyszóval tökéletes. -sorolta Jenna, majd Louis szájához hajolt. Várt néhány másodpercet, a szenvedélyes pillanat továbbfokozása érdekében, majd határozottan megcsókolta a fiút. Louis jólesően felsóhajtott. Jenna barna szemeibe vesztette az övéit.
- A magamfajta pontosan a magadfajta lányok visszautasításától fél.
- Magamfajta? -nézett kérdően Louis-re.
- Aha. Tudod... gyönyörű, bájos, vonzó. -bókolt, majd végigsimította a lány arcát.
- Pedig ennek pont az ellenkezőjét állítják rólam az interneten. Ronda, jellemtelen, csontkollekció.
- Ó, biztos a Louis-rajongók! Ne higgy mindent el. -nevetett halkan megint. Jenna játékosan vállon lökte.

A fiúk kaptak két nap pihenőt Miamiban, mielőtt a turné következő állomására indulnának. Persze a pihenés sosem teljes. Egy-két interjú mindig becsúszik. Hiába, a One Direction láz egyre ragályosabb.
Niall aggódni kezd, amiért két napja nem tudja elérni Ninánt a mobilján. Az internetet pedig említésbe sem jöhet, ugyanis Nina -meglepő, de - sosem használta a laptopját. Egy közösségi oldalon sem volt fenn. Nem kötötte le az internet. Niall kénytelen volt felhívni az anyját. Leült ő is a partra, Louis-tól és barátnőjétől kicsit messzebb. Lerúgta papucsát, és előrenyújtotta lábait, hogy a tenger hűs vize éppen csak elérje lábujjait.
- Niall? -szólt a telefonba boldogan anyja
- Szia anya.
- Jaj kicsim, de jó, hogy hallom a hangod. Minden rendben?
- Ühüm. Persze, minden szuper. De otthon mi van? Ninát nem tudom elérni két napja.
- Elromlott a mobilja. Beleejtette a fürdőkádba. De ez a legkevesebb. -sóhajtott a nő.
- Mondj el mindent! Mi történt már megint?
- A tudtom nélkül megint piercinget csináltatott. Ráadásul a nyelvébe! -sápítozott, mire Niall elnyomott egy halk nevetést- És megint apád hozta haza a rendőrségről.
Niall szava néhány másodperc erejéig elakadt. Kimeredt szemekkel bámult a tenger vizébe.
- Hogy mi? -nyögte ki végül.
- Egy ház falát firkálta össze azzal a
- Graffiti?
- Igen. Apád is kibukott ezen. Már ő sem bírja idegekkel.
- Tudok beszélni Ninával? -kérdezte a fiú idegessé váló hangon
- Szólok neki, rendben? -szólt anyja, majd néhány másodperc múlva újra ő szólt a telefonba.
- Niall...Nina azt mondta, nem akar beszélni veled.
- Mi? -kiáltott fel hitetlenkedve- Viccelsz? -kérdezte, és biztos volt benne, hogy Nina hülyéskedik vele.
- Nem. Tényleg nem akar. Velünk sem beszél nagyon. Nem tudom, mit csináljak vele.
- Ezt nem értem. Anya, te eltiltottad a tánctól? -döbbent rá a megoldásra Niall.
Anyja kis habozás után vallotta be.
- El. Mégis mit tehettem mást? Folyton akkor került bajba, amikor összecsődültek táncolni az utcán. Ez a falfirkálás is akkor történt.
Niall felsóhajtott. Hirtelen rátört a rosszkedv és a csalódottság. Miután letették a telefont, érezte, hogy nem bírja tovább. Rémülten vette észre, hogy el fog törni a mécses. Szájába harapott, küzdött a könnyei ellen. Teljesen összezavarodott. Egyszer csak azt vette észre, hogy Louis a hátához ér, és aggódva kérdezi:
- Niall mi történt? Hé, haveeer. -karolta át Niall vállát, és lepett együttérzéssel próbálta kiszedni belőle könnyei okát. Pár pillanaton belül Harry is futva lépett színre, és szótlanul átölelte a szöszit. Jenna szomorúan és tanácstalanul nézett Louis-ra. Harry apáskodva megborzolta Niall dús haját.
- Oké, oké. - törölte le tenyerével az arcát. -Semmi bajom. Csak túlcsordultak az érzelmeim. -nevetett fel szipogva.
- Elmondhatod, ha akarod. -bíztatta Harry.
- A családom odahaza. Szörnyű. A nővéremet megint a rendőrségről hozták haza. Anyám pedig képtelen szót érteni a nővéremmel. Folyton harcolnak.
Louis és Harry elkerekedett szemekkel sandítottak egymásra, anélkül, hogy Niall észrevette volna.
- Nem lesz gáz. Lenyugodnak majd, meglátod. A nővéred meg... -magyarázta Harry
- Nina ki van borulva. Ti ezt nem értitek. Nem tudjátok milyen. Borzasztó dolgokon ment keresztül. -mormolta fájdalmas ábrázattal Niall- Köszi srácok, de most kicsit egyedül szeretnék lenni.
- Oké Niall, ahogy akarod. -bólintott megértően Louis, majd karon ragadta Jenna-t, miután a lány egy puszit nyomott Niall kipirosodott arcára. Harry teljes komorságba zuhanva követte Louis-ékat. Borzasztóan magáénak érezte Niall bánatát, még akkor is, ha fogalma sem volt mi folyhat abban a családban. Rosszkedvűen pödörgette kacskaringós tincseit. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha valahogy beszélhetne ezzel a Ninával. Megmondaná neki, hogy hagyja abba a züllést és a bajkeverést, mert ezzel fájdalmat okoz Niall-nek.

- Nem gond, hogy nézlek titeket? -kérdezte Louis Jenna arcát fürkészve. A lány mosolyogva rázta  fejét. Feszes edzőruhájába bújt, haját felkötötte. Louis leült egy székre, és mközben a táncosok  új koreográfiájának készületeit figyelte, gondolatai valahol egészen máshol jártak. Jenna központi szereplő volt, legtöbbször az első sorban rázta magát. Timothy kitartóan tanította a legújabb lépéseket a fiúk Another World című számukhoz. Kidogozott felsőteste fehér pólóján keresztül is látható volt. Fején egy hanyagul feldobott baseballsapka pihent. Pont ilyenje volt Ninának is.
Jenna olykor Louisra sandított szeme sarkából, reménykedve, hogy a fiú a lányok közül csak is őt figyeli.
- Hé Timo! -szólt oda Jenna- Mi lenne, ha beleraknánk egy ugrást is. Megcsinálom! -vetette oda a lány lazán. Timo homloka ráncba szaladt.
- A flip-flop-ra gondolsz? Az nagyon nehéz. Te megtudod csinálni? -kérdezte kétkedő hangon a srác. Jenna fölényesen elvigyorodott. Persze.
- De ezt még sosem próbáltuk a koreo-ba tenni. Ahhoz az túl poppos.
- Akkor figyelj! -bólintott egyet a lány, majd Louis-ra kacsintott. Tudta, hogy most megmutathatja, milyen remek táncos. Lendületesen nekifutott, elrugaszkodott és a levegőbe emelkedett. Aztán a pillanat varázsa vérfagyasztó döbbenetbe fulladt. Jenna a földre csapódott. Louis eltorzult arccal futott a tánctérre. Jenna mozdulni sem bírt.

4. rész: Jenna

Hiába, ezen a ponton már Nina is felismerte, hogy anyját kénytelen komolyan venni, bármennyire is ellene játszik. Muszáj volt elfogadnia, hogy a szülői szigor jelen esetben nem hidalható át. Amíg nem lesz elég keresete, hogy eltartsa magát -márpedig egy alkalmi pultos munkából ez egyelőre biztos nem fog sikerülni- és amíg be nem tölti a felnőtté vált 21. évét, nincs mese. Fejet kell hajtania. Már csak Niall miatt is. Nina ezúttal megpróbálja betartani szavát. Nem kerül bajba. Innentől. Talán.

Tánc nélkül viszont nem tudja, hogy fogja kibírni. A feladat lehetetlennek bizonyult.
- Végem van, mint a botnak. -sóhajtotta a plafont vizsgálva, kerek 5. perce, ágyán elterülve.
Aztán eszébe jutott, hogy aznap még nem is evett, holott a reggeli inzulin adagja javában várta a táplálékot. Egész rosszul lett, érezte, hogy vércukorszintje a béka feneke alatt van. Ennek ellenére nem ment le enni, nem akart találkozni anyjával. Inkább szédelgett kicsit, hagyta, hogy forogjon a szoba vele. A körhintázást Niall hívása törte meg. Nina egyenesen repült az íróasztalán hagyott masináért.
- Niall? -szólt bele lelkesen, mit sem törődve vele, hogy a szoba már-már búgócsigaként pörgött vele.
- Szia Nino! -üvöltötte Niall a nagy zajban. A nyüzsgő háttérben Nina hallotta Harry kacaját. Feltehetőleg megint remek a hangulat. Mielőtt még Nina bármit mondhatott volna, legnagyobb meglepetésére egy hangos fiúcsorda is köszöntötte: Szia Nina! -ordították egyszerre, dallamosan. Nina szava elakadt az aranyos gesztustól. Gyermeki zavarában szájába harapott.
- Sziasztok, úgy hallom, jó a buli -nevette el magát a lány, miközben újra feldobta magát az ágyra.
- Nina, nem is hinnéd, mekkora királyság! Bocs a hangzavarért, de éppen hangpróbán vagyunk. Este koncert! -ujjongott- Ezek itt Miami-ban őrültek, szét fogják szedni alólunk a színpadot. -hadarta a fiú. Nina elmosolyodott hangtalanul, de Niall meghallotta.
- Olyan boldog vagyok, hogy minden jól megy! Igazi világsztár lesz az öcsikémből. -kuncogott a hajával játszva
- Kár, hogy nem oszthatom meg veled élőben is mindezt. Hihetetlen élmény. De inkább te mesélj! Jól viselkedsz? -kérdezte tetetett szigorral hangjában. Nina látta maga előtt öccse apáskodó arcát. Nevetnie kellett.
- Hát mondjuk úgy, hogy én megteszek minden tőlem telhetőt. De nem csak rajtam múlik. -komorodik el dallamos hangja, amikor eszébe ötlik, hogy tulajdonképpen az állítólagos legjobb barátjai keverték bajba. És nyakig benne is hagyták.
- Ez mégis mit jelent? Azt ne mondd, hogy ezalatt a két nap alatt már balhéztál.
- Én nem is! -háborodott fel Nina, és érezte, hogy egyre dühösebb lesz.
- Na jó. Erre visszatérünk, de most mennem kell. Tudod fontos ember lettem. -viccelt, majd elköszönt. Nina nem tette le a telefont egyből, hallgatta egy ideig a megszakadt vonal ütemes sípolását.

Niall elgondolkodva méregette magát a hatalmas, kivilágított tükörben. Különféle arcokat vágva kacérkodott képmásával. Rosie, a fiatal, de tehetséges sminkes odaszaladt hozzá, és bekente valami illatos krémmel Niall arcát. A művelet közben Niall Rosie keleties vonásait figyelte. Titkon mindig bevalotta magának, hogy nagyon tetszik neki a lány, akinek arcán most is ott ült az onnan eltüntethetetlen kedvesség és báj. Niall jólesően hagyta, hogy Rosie alaposan belemasszirozza az ápoló krémet bőrébe. Közben óvatosan lesütötte szemét, és végigmérte a lányt teljes testhosszában. Habos szoknyájú ruhát viselt, magastaplú szandállal. Édenfekete, óriási hullámokba kanyargó haja lágyan a vállára omlott.
- Kész is vagy nagyfiú! -szólt a lány, mire Niall kizökkent a vizsgálódásból. Elpirulva mosolygott a porcelán babára hasonlító lányra, aki már szaladt is tovább. Óriási sürgés-forgás uralkodott a kulisszák mögött.
- Haver elcsúszok a nyáladon! -szólal meg Harry. Niall meglepődött, majd grimaszt vágva vállba bokszolta fürtös barátját, aki csak jót nevetett saját gonoszkodásán.
- Még 10 perc a kezdésig! -kiáltotta be valaki a zsúfolt öltözőbe. Niall-nek eszébe jutott valami. Felhívja Ninát, hogy nővére szerencsét kívánjon neki. Niall el is rohan a mobiljáért, majd a színpad mögött talál egy viszonlag eldugott kis zugott. A közönség örjöngése már most dobhártyaszaggató.
- Még 5 perc és kezdünk! Srácok nem látta valaki Niall-t? Már rég a színpadliftnél kellene lennie. Niall! Niall! -kereste Brendon, a fiúk "pótbátyja". Brendon alig múlt 30, sármos és precíz férfi volt. Mindig mindenre tudott megoldást. Ezúttal viszont egyre idegesebb lett Niall miatt. Pár perc múlva színpadon kell lennie. Lassan mindenki, az egész stáb Niall-t kutatta.

Eközben Niall Ninával beszélgetett, vagyis inkább ordított a nagy hangzavar miatt.
- Azt hiszem ideje letennem. Pár perc és színpadon leszek. -mondta izgatottan. - Kívánj szerencsét! -kérte kisfiúsan nővérét.
- Sokszerencsét tökfej! -mondta Nina mosollyal a hangjában. - Csináljatok őrült nagy bulit!
- Megígérhetem! Holnap hívlak!
- Mi?
- Mondom, holnap hívlak! -kiabált bele a telefonba Niall.
- Nem hallok semmit!
- Mennem kell! -ordította még hangosabban. Aztán rájött, hogy nem tesz jót az üvöltözés koncert előtt.
- Oké, szia Niall! -köszönt el Nina
- Szeretlek. -mondta utoljára Niall, de ezt csak a megszakadt vonal hallotta. Nina nem. Niall gyorsan előbújt rejtekéről, majd igyekezett a fiúkhoz csatlakozni.
- Niall! Basszus ember, hol a fenében voltál? Mindenki téged keres!-örült meg Zayn, majd hiú módon leellenőrizte belőtt séróját.
- Horan, hova a francba tűntél? -loholt elé Brendon is, szemlátomást megkönnyebbűlve. - Na jó, gyerünk srácok! Itt az idő!
Brendonnal együtt körbeálltak, s átkarolták egymást. Brendon hagyománnyá vált, kocertek előtti beszéde következett.
- Köszönjük meg Istennek, hogy ma itt lehetünk. Ez az 5 nagyszerű srác ma este több ezer embert fog szórakoztatni, és emlékezetes estét varázsolni. És köszönjük meg mindannyiunknak a sok munkát, készülést, gyakorlást. Mindent bele fiúk! -zárta sorait, majd egymásra pakolták praclijukat.
-1, 2, 3, One Direction! -kiabálták egyszerre.

Louis gyorsan előrefutott, és az egyik színpadra igyekvő táncoslányt visszahúzta kezénél fogva. Jenna volt az. A lány odaáig volt Louis-ért, ami nem meglepő, viszont az igen, hogy Louis-nak is tetszett Jenna. Az apró flörtöléseken azonban sosem léptek túl. Harry persze próbált folyton kupidót játszani, és trükkökkel összehozni a párt. De Louis valahogy mindig meghátrált a megfelelő pillanatokban, vagy elviccelte azokat.
- Louis mennem kell! -sürgette a lány, de közben titkon arcára öltötte kacér mosolyát.
- Tudom, csak azt akartam mondani, hogy érezd jól magad! -vigyorgott, miközben a füldugóját igazgatta.
- Azt hiszem nem lesz nehéz. -emelte égnek szemöldökét.
- Akkor a színpadon találkozunk! -kacsintott Louis, majd eltűnt a sötétben. A táncosok rövid show-jukkal fokozták a kedélyeket, és a több ezer sikítozó tinilány idegein ugráltak. Aztán hirtelen elvesztek a füstben, és helyettük 5 kölyökkutya tekintetű szépfiú bukkant fel a semmiből. Az aréna felrobbani készült. A koncert elkezdődött.

A fények kigyúltak, a közönség extázisba esve sikoltott. A számok közben Louis mindig Jennára sandított, a szünetben pedig örökké körülötte ólálkodott. Egyre nyilvánvalóbb volt a köztük lévő vonzalom. Liam felbátorította Louis-t, merjen végre lépni, és randit kérni a lánytól. A fellépés után Louis meg is tette nagy nehezen. Jenna persze kibújt a bőréből rögtön, és lelkesen mondott igen a randira. Pár nap alatt minden kiszivárgott, és már az internet is tele volt velük. Jennának több millió irigye akadt hirtelenjében. Mindenki róluk beszélt.

Este Nina képtelen volt elaludni. Folyton arra gondolt, vajon most mit csinál Niall. Biztos volt benne, hogy éjszakába nyúló autogramm osztogatás és fotózkodás vár rá. Meg rengeteg sikítozó, síró lány. Nina nem igazán értette ezt az egész rajongást. Ő maga is bírta a fiúk zenéjét, de nem tudta magát elképzelni, hogy bárkiért is ennyire rajongjon. Valakiért, akit nem is ismer, és ráadásul mellette másik 20 millió lány ugyanannyira imádja az illetőt. Ez Nina számára hihetetlen volt. Talán még mindig nem vette észre igazán, hogy öccse már nem az az átlagos, hétköznapi ír fiú, aki volt. Felnőtt, és komoly karrier előtt áll. Nina csak a szőke kisfiút látta maga előtt, akit olyan sokszor megnyakalt, akivel mindig verekedtek, akivel minden titkát megosztotta. A kis Niall-t, aki testvére és egyben legjobb barátja volt. És lesz. Nina egyelőre nem félt attól, hogy ez a fene nagy hírnév megváltoztatná kettejük kapcsolatát bármiben is. Ezt kizártnak tartotta. Niall csakis Niall marad. Nina legalábbis ekkor még ebben hitt.

3. rész: A baj nem jár egyedül

Nina pulzusa egyre gyorsult, de nem a szívdobogása hajtotta, hanem a zene szaggató ritmusa. Elrugaszkodott, majd a levegőben repülve 360 fokos pördülést tett teljes testhosszával. Legjobb barátnője, Baily próbálta túlharsogni a zenét, elismerése jeléül. Jim a tenyerét nyújtotta Ninának, aki nevetve csapott bele. Kicsivel később a banda tagjai kezdtek lassan elszivárogni. De Nina, Jim, és Baily még maradtak. A gördeszkások ugratóján ücsörögtek, lábukat lomhán lógatták. Jim füstöt engedett ki száján, majd átnyújtotta Baily-nek az égő szálat. Nina mobilja kijelzőjére pillantott. Meg sem lepődött, mikor a kijelzőn csupán 7 nem fogadott hívást állt; anyjától. Ninához is eljutott ugyanaz a szál cigaretta. Olyan mélyen beleszívott, s olyan sokáig bent tartotta tüdejében, amíg szédülni nem kezdett tőle. Jim és Baily persze közben megállás nélkül dumáltak, de ma Ninának nem volt kedve beszélni senkivel.

Jim és Baily egyébként egy párt alkottak. Nina irigyelte is őket néha, milyen jól érzik magukat együtt. Ráadásul egy a baráti körük, egy a szenvedélyük. A tánc.

Jim váratlanul leszökkent az ugratóról, majd Baily földön heverő táskájából elővett két palackot. A legközelebbi házfalhoz sétált, majd bőszen fújni kezdte a festéket. A lányok mögé álltak, és kíváncsian figyelték, Jim milyen graffitivel ékesíti a szűz házfalat. Ninának megmoccant a fejében egy aprócska, jelentéktelen gondolat: talán ez nem helyes. De addigra Jim befejezte a DIRTY DANCER feliratot. Baily tetszésének hangot adva füttyentett egyet. Jim Nina kezébe nyomta a flakonokat, ő maga pedig hátrált a faltól pár lépést, hogy messzebbről, egészében is megcsodálhassa művét. Nina is elismerően bólogatott, habár nem volt nagy rajongója ezeknek a falfirkáknak. Nina véletlenül oldalra pillantott, amikor meglátta, hogy egy rendőrautó közelít. Dühösen sziszegte a fogai közül: - Basszus a zsaruk! -idegesen fordult volna vissza barátai felé, de eltűntek, mint a kámfor. Nina hitetlenkedve pislogott utánuk, de sajnos elfeledkezett a legfontosabbról: menekülni! Hirtelen azon kapta magát, hogy két fakabát közelít felé.

- Ne mozduljon! -harsogta az egyik vészjóslóan. Nina kikerekedett szemekkel jött rá, hogy ő fogja elvinni a balhét. Rémülten ejtette le kezeiből a festékszórókat.

Bevitték az örsre. Dühös és ideges volt. Nem akarta elhinni, hogy a barátai cserben hagyták. Persze a zsaruk meg neki nem akartak hinni. Hiába magyarázta, hogy nem ő rongált. Fülébe csengtek Niall szavai: - Ígérd meg, hogy megpróbálsz nem bajba kerülni!" Lemondóan összevonta szemöldökeit. Jó sokáig sikerült megtartania ígéretét. Majdnem egy teljes napig. Miközben csalódott gondolataiba merült, türelmetlenül dobolt lábával a padlón. Az egyik zsaru már harmadszorra szólt emiatt a lányra, aki miután elnézést kérő pillantással abbahagyta, pár másodperc múlva újra is kezdte. Aztán megérkezik Nina apja, végre hazamehetnek.

- Apu, esküszöm, hogy nem én voltam! -magyarázta már a kocsiban ülve. Apja komoran bólintott. Bár hogy is ne lenne komor, ha az előbb kellett kifizetnie 1000 dollárnyi kártérítést.

- Lehet, hogy nem te mázoltad, de benne voltál. -morog a férfi, mereven az útra szegezve tekintetét.

- Nem hiszel nekem. -dünnyögte elkeseredve Nina. Retteg, mi várja otthon.

-Szia anya! -kullog a nappaliba, várva anyja kitörését.

Anyja nem köszön, egy darabig csak feszülten kémleli lányát. Nina kihasználva a szótlan pillanatot, megpróbálja a lehetetlent. Megmagyarázni.

- Anyu, hidd el, ezúttal én nem tettem semmit. Esküszöm.

- Az esküd kevés. Miért higgyek neked? -kezdte higgadtan, de rettentő hűvösen és távolságtartóan.

- A lányod vagyok, azért. -feleli keserű ábrázattal.

- Pont ez a baj. Hogy a saját lányom nem adott egy okot sem, amiért bízhatnék benne. De már késő. -süti le szemét a nő, majd dermesztő pillantását férjére villantja.

- Tessék? -tárja szét karjait a lány - Ezt hogy érted? -vékonyodik el karcos hangja.

- Úgy, hogy amíg velünk élsz, az én szabályaim szerint játszunk.

- A te szabályaid? -kérdez vissza félve

- Holnaptól semmi tánc, semmi bandázás.

- Nem veheted el az egyetlen dolgot, ami boldoggá tesz! -tör ki bömbölve a lány, majd hátratúrja haját.

- Boldoggá? A rendőrségről hozott haza apád! És minden baj forrása azzal az utcai bohóckodással kezdődött! -rikácsolta egyre bosszúsabban az anyja.

- Tánc! -kéri ki magának Nina könnyeit nyeldesve. - Táncnak hívják!

- Nina az Isten szerelmére! Cukorbeteg vagy! Nem terhelheted meg ennyire a szervezeted! -szól közbe mély hangján apja. Ninában megakad a szó. Fürgén gördül le egy-egy könnycsepp az arcán.

- Ha a tükörbe nézel, ne ijedj meg, ha egy szörnyeteget látsz! -vetette oda durva végszóul anyjának, majd felrontott a szobájába. Úgy érezte, most már tényleg vége mindennek. Meg fog őrülni. Nincs Niall, nincs tánc, nincs banda, nincsenek barátai, nincs semmi. Anyja sem.

Nina méteres szőke lobonca fátyolszerűen szétterült az ágyon, míg ő lassan, de tökéletesen átitatta sírással a párnáját. Mobilja pittyegni kezdett farzsebében. Képüzenetet küldött neki Niall.

Amikor meglátta a fotót, úgy érezte, lelke pillekönnyű. Mintha öccse itt lenne vele, így megnyugodva aludt el az ágyon hasalva.

2. rész: Búcsú Nialltől

Az öt fiú hangjától zengett a terminál. Egymást ugratták, nevetgéltek. Nina hátrált a hangos tömegtől, és leült egy padra. Combjára könyökölt, közben tornacipője orrát szuggerálta. Teljes erejével igyekezett visszafogni könnyeit.

- Pár perc és jön Brendon is. -szólt a fiúk menedzsere, Peter. Niall szeme sarkából észrevette a padon ücsörgő -és feltűnően csendes- Ninát. Feltűnésmentesen kiszivárgott az emberek gyűrűjéből, és nővére mellé ült.

- Hé! -simított végig hátán- Mi a baj? Csak nem hiányozni fogok? - próbált viccelni Niall, de kevés sikerrel.
Nina képtelen uralkodni magán, elsírja magát. Niall elszomorodva öleli át a lányt, és hosszú hajába temeti arcát. Berögzött szokása volt. Mindig azt gondolta, a dús, szőke hajtengerben elbújhat a világ problémái elől.

- Nem akarom, hogy elmenj! -súgta szipogva Niall fülébe. De tudta, hogy lehetetlent kér.

- Nino... -becézte nővérét, ahogy kiskorában is tette- Ne nehezítsd meg! -kérte fájdalmas arccal.

- Most ki fog folyton szekálni? -nézett fel elázott szemekkel kölyökképű öcsikéjére.

- Ne aggódj, megtalálom a módját! -vigasztalta, miközben azon kapta magát, hogy a saját hangja is kezd elcsuklani. Nina végignézett a távolban beszélgető fiúkon. Vizes tekintete összetalálkozott Harry-ével, aki oldalba bökte Louis-t, majd hirtelen elhalkult mindenki. A Horan testvérek mit sem törődtek az őket megszeppenve bámulókkal. Azaz de, Ninát igazság szerint zavarta, hogy sírni látják mások. Időközben megérkezett Brendon, a turné szervezője is. Lassan indulni kellett. Niall idegesen kapta fel a fejét a mozgolódásra.- Nina, figyelj! -kezdte Niall, s mindketten érezték, eljött a végső búcsú ideje. Nina összeszorította szemeit. - Ígérd meg... -ragadta meg vállainál nővérét- ígérd meg, hogy megpróbálsz nem bajba kerülni! -kérte Niall őszinte aggodalommal, ugyanis nővére egy igazi bajkeverő volt. Mágnesként vonzotta magával a problémákat.

- Te meg ígérd meg, hogy egy marhanagyot bulizol! De vigyázz magadra, szét ne szedjenek a tinilányok! -nevetett fel Nina, majd letörölte arcán végigfolyt könnyeket.

A magángép felszállásra kész. Niall arcát Nina egy kis kerek ablakon keresztül látta utoljára. A testvérek még vetnek egymásra egy jelentőségteljes pillantást, majd hangos robajjal beindulnak a hajtóművek. Nina szorító érzéssel mellkasában nézi végig, ahogy lassan az égbe emelkedik a hatalmas gép. A lány nem moccant a kifutóról, amíg a repülőt el nem nyelték a bársonyos felhők.
- Nina, gyere, induljunk! -ragadta karon apja, mert a lány még mindig az eget bámulta. A tiszta, üres eget.

Ninának fogalma sem volt, mi lesz ezek után. Nem is gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz elengednie Niall-t. Tudta jól, hogy egyetlen megoldás van csak, egyetlen menekülő útvonal: a tánc. Még több tánc. Anyja rossz véleménye ellenére, tudta, hogy van értelme annak, amit csinál. Biztos volt benne, hogy ebben a legjobb.

- Hova mész? -kérdezte apja, amint észrevette, hogy Nina a cipőfűzőjét bogozza.

- Csak... táncolni. -jelentette ki lazán, tudván, hogy anyja nincs otthon.
Apja rosszallóan összevonta szemöldökét.

- Ha anyád megkérdezi, mégis mit válaszoljak? -fonta össze karjait mellkasa előtt.

- Csakis az igazat! -vigyorgott Nina, mire apja nagyot sóhajtott.

- Nina, miért akarod anyádat kikészíteni? -csóválta fejét

- És ő miért akar kikészíteni engem? -emelte fel hangját, majd bocsánatkérően lesütötte szemét.

- Tudod mit, beszélek vele erről. -adta meg magát az apja, és halványan elmosolyodott. Ninának felcsillant a szeme, felpattant, majd nyomott egy puszit apja homlokára.

- Nem is tudtam, hogy ennyire szoros a kapcsolatod a nővéreddel -huppant le Louis a felhőket bámuló Niall mellé. Kérdésével kizökkenti Niall-t a merengéséből.
- Ja, a reptéren történtekre célzol? - kérdez vissza, mire Louis bólogat.

- Amúgy fura, mert Nina egyáltalán nem ez az ölelgetős, síros fajta. A ma reggeli reakciója engem is meglepett. Talán nem is láttam még ennyire elkenődve. -töpreng elkomoruló arccal. Louis érdeklődvel várja, hogy barátja tovább meséljen kettejükről. - El sem hinnéd micsoda egy zűrös csaj. De komolyan.

- Ezt hogy érted? -kíváncsiskodik tovább Louis, közben hajába túr.

- Úgy, hogy rettenetes viszonyba van anyával. Örökké veszekednek. Ráadásul Nina pofátlanul szókimondó, sosem rejti véka alá véleményét. Ha bármilyen apróság is szúrja a szemét, az arcodba vágja. Érted? És ez mind semmi. Sajnos az életmódja sem éppen lányhoz illő. Sokat dohányzik, iszik, és kimarad éjszakákra, úgy, hogy nem is szól senkinek róla. -meséli maga elé meredve Niall. Szilárdan egy pontot figyelt, miközben beszélt, maga elé képzelte Nina arcát. Louis ledöbbenve hallgatta mindezt.

- Tanul valamit? -érdeklődik tovább, még több döbbentő információt várva. Kérdésére Niall a homlokára tapasztotta tenyerét.

- Ó, nem. Ez is egy újabb tüske kettejük közt. Mármint anyu meg Nina közt. Anya mindenáron azt akarta, hogy Nina jogot tanuljon, de Nina "véletlenül" elfelejtette feladni a jelentkezási lapot. Dolgozni ment inkább. Egy szórakozóhelyen pultos. Szóval elég nehéz eset. Igazából tűz és víz vagyunk. De nagyon szeretem őt. Az összes hülyesége és hibája ellenére. Egyszer még a rendőrök is bevitték. De ha ismernéd rájönnél, hogy hiába halmoz hibát hibára... nem lehet nem szeretni. És ha látnád, hogy táncol! -emelte fel tekintetét Louiséval szembe. - Azért néha irigylem őt. Irigylem, amiért olyan bátor. Mer szabad lenni. -mosolyodott el a szőke srác a végére. Louis elképedve rázta a fejét.

- Sosem hittem volna róla. Olyan ártatlan a külseje. -jegyezte meg Louis halkabban, majd tekintetét az ablakra szegezte.

- Igen, angyali arca van. De valójában ördögi. -kuncogott Niall.

18:50 pm
Nina lustán ült a fémkorláton, hagyta, hogy szemei maguktól kövessék a gördeszkás fiúk ugrásait. Kedvetlenül szívott bele cigarettájába. Egyre hangosabb zene ütötte meg fülét, mikor észrevette a távolból közeledő barátait. Jim letette a betonra a hordozható hangfalat. Nina leugrott a korlátról, és a bandájához sietett. A zene egyre pörgősebb lett, mindannyian tudták mi fog következni. Kezdődhetett egy kis utcai tánc. Nina végre ellazult, átadhatta magát a szín tiszta ritmusnak.

1. fejezet 1. rész: A Horan tesók

Nina sóhajtva csukta be maga mögött a bejárati ajtót. Egészen halkan és nesztelenül próbált fellopakodni az emeletre, de anyja hallása kicselezhetetlen volt.

- Neked is szia! -köszönt anyja sértetten a konyhából. Nina fújtatott egyet, és miután lerugta tornacipőjét, lomhán a konyhából kiszűrődő hang fele lépkedett.
- Szia anya. -köszönt a szájába harapva, majd óvatosan a falon levő digitális órára pillantott. 10:45 pm.

- Mondd csak, ilyen sokáig elhúzódott a spanyolórád? Nina nem lesz ennek jó vége. -csóválta fejét anyja, miközben egy csésze teát szürcsölt.

- De anya... -nyöszörgött

- Semmi de! Két hétig sehova! -emelte fel mutatóujját ellenkezést nem tűrve.

- Ezt nem teheted, 20 éves vagyok! -dobbantott mérgesen a lábával.

- Igen, de mégsem viselkedsz úgy. Tudod te, hogy mennyit dolgozunk apáddal, hogy az öcsédnek és neked mindenetek meglegyen. És cserébe még egy darab poharat sem mosogatsz el soha! -emeli fel hangját a nő. -Sosem vagy itthon. Örökké csak csavarogsz. Nagyon felnőttes mondhatom. Még ha valami hasznosat végeznél a szabadidődben. De nem! Örökké azokkal a csövesekkel lógsz.

- Táncolunk! -sziszegte fogai között Nina, miközben érezte egyre nehezebben tudja visszafogni indulatait.

- Hát persze, táncoltatok. Örökké csak a tánc, tánc, tánc! Arra a mocskos szövegű zenére ugrálni... azt nevezed te táncnak? -képed el dühös fintorral. Nina a pultba kapaszkodik, és nyel egy nagyot. Nem mondhat csúnyákat anyjának, pedig tudna mit. Észnél kell lennie, viselkednie kell. Inkább szótlan marad. Anyja magához inti lányát, és hosszú copfját orra elé vonja. Beleszippant, majd elborzad.

- Te dohányoztál? -csattan fel rémült ábrázattal.

- Igen. -vágja rá lazán a lány. Anyja szemei elkerekednek.

- Nina!

- Mi van? Te mondogatod, hogy az őszinteség a legfontosabb. -csap a pultra, majd sértődött lendülettel felrobog az emeletre. A folyosón, öccse szobája előtt elhaladva egy halk hang szól ki hozzá:

- Megint veszekedtetek. Igaz? -kérdezte

Nina megvakarta a fejét, majd csendben belépett a sötét szobába. Az ágyban fekvő öccséhez tartott. Némán leguggolt mellé.

- Niall, ne haragudj, ha felébresztettelek. -váltott gyengéd hangra a lány.

- Nina miért lázadsz örökké? - kérdezte Niall, majd felült. A sötétség ellenére látta nővére elkeseredett arcát.

- Én nem lázadok! -háborodott fel. Niall kétkedve összevonta szemöldökét. - Nem lázadok. -ismételte el újra, lecsillapodva.

- Nina... -kezdte Niall, elnyújtva a lány nevét.

- Hm?

- Nagyon fogsz hiányozni. -vallotta be halkan. Nina érezte, hogy elcsuklana a hangja, ezért inkább csak csendben elmosolyodott.

- Ugye beszélünk majd minden nap? -kérdezte a fiú, a nála alig 3 évvel idősebb nővérét.

- Persze te kis hülye. -borzolta meg öccse dús, tejföl szőke bozontját. - De most aludj, mert holnap fárasztó napod lesz. Reggel találkozunk! -nyomott Nina egy anyai puszit öccse homlokára.

Bár Niall már 18 éves volt, nem tartotta cikinek nővére néhai anyáskodó hajlamait. Nina a szobából kifele tartva véletlen belerúgott a holnapra váró bőröndbe. Dühösen felhorkant, majd sajgó lábujjal kibotorkált. Niall halkan kuncogott, majd párnájába fúrta arcát. Tudta, hogy rettentő nehéz lesz Nina nélkül. Ő volt az az ember, aki sosem hagyta cserben, mindig mellette állt. Imádták egymást. Sőt! Ninának köszönheti azt is, hogy mesés karrier vár rá. Majdnem egy éve ugyanis Nina volt az egyetlen, aki támogatta Niall-t, amikor egy hirtelen ötletnek köszönhetően jelentkezett a brit X-faktor nevű tehetségkutató műsorba. Nina anyatigrisként védte meg öccsét szüleik tiltakozásától. Bár nyilvánvaló volt, hogy Niall torkába nem mindennapi hang szorult, a zsűri valamiért még sem találta elégnek tehetségét. Niall-nek nem sok ideje volt elkenődni, ugyanis ezután jött valami hihetetlen, amire senki sem számított. Megszületett a One Direction nevű brit fiúcsapat. Nina mire észbe kapott, már csak azt vette észre, hogy tinilányok milliói futnak sírva a fiúk után. Niall szülei kénytelenek voltak beletörődni fiuk új életébe. Egyre sűrűbbé váltak a koncertek, talk show-k, interjúk. Az öt brit fiú élete hirtelen a feje tetejére állt. Azonban ez a hirtelen jött népszerűség nem volt fenékig tejfel. Sokan azt hitték ez aztán a mesébe illő élet. Valójában rengeteg lemondással és kitartó munkával járt.

Nina rosszkedvűen zuhant be az ágyba. És most igazán mellékes volt anyja hisztije. Igazából képtelen volt elhinni, hogy az öccse holnap repülőre száll, és másik 4 társával együtt átszelik az óceánt. Nina tudta, hogy Niall talpraesett srác, és biztos volt benne, hogy remekül fogja magát érezni barátaival. De mégis... egyedül marad.

6:30 am
- Nina, kellj fel, mindjárt indulunk a reptérre! -robbant be a lány szobájába apja. - Te jó ég, micsoda disznó ól - jegyezte meg halkan a férfi, amint körbenézett. Ruhakupacok, tornacipők mindenfele. És a többit hagyjuk inkább. Hangos robajjal húzta fel a redőnyt, mire az ablakon éles napsugarak rontottak be. Nina feje búbjáig húzta a takarót néhány érthetetlen morgás közepette.

- Ha még csak disznó ól lenne... -lépett be, vagyis inkább tört utat a szobába Niall is. -De érzed ezt a szagot? -húzta fel fintorogva az orrát a fiú.

- Arra a hetek óta zöldülő pizzaszeletre gondolsz? -bökött fejével apja az ágy alól kilógó pizzásdobozra. Niall elnevette magát.

- Amíg nem mászik, nincs baj. -röhögött apjára, majd nekifutásból a takaróba burkolt múmiára ugrott. Nina felmorrant. Niall baba arcát egyenesen nővére hajába fúrta.

- Mássz már ki az ágyból, te lusta dög! -rázta meg a lányt, s közben a takaróért harcoltak. Kis idő után Niall-nek remek ötlete támadt, hogyan ugrassza ki csipkerózsikát ágyikójából. Megragadta Nina telefonját, majd SMS-t kezdett el írni Timo-nak, akibe történetesen Nina bele volt zúgva. Niall hangosan olvasta amit írt, lélegzetvisszafojtva várva, melyik pillanatban ugrik rá nővére, mint egy felbőszült oroszlán. Timothy egyébként a srácok és a háttértáncosaik koreográfusa. 26 éves és úgy táncol hip-hopot, mint egy félisten. Legalábbis Ninának ez volt a véleménye. És ami igazán felkeltette a lány figyelmét az az energikus, mégis férfias habitusa, amely talán származásának volt köszönhető. Timothy édesapja ugyanis spanyol, míg édesanyja koreai származású volt.

Niall odáig jutott az írással: Timo nem tagadom tovább, beléd est... -ebben a pillanatban azonba Ninát mintha katapulttal lőtték volna ki a takarója alól, szinte repült a levegőben mobiljáért. Amint megkaparintotta, gyorsan kitörölte öccse irományát, majd adott a srác fejére egy kokit.

Mindenki útrakész volt már, csak Ninára kellett várni.
- Igyekezz már! -kiabált fel anyja a lépcső aljáról.

- Már jövök is! -szaladt le a lépcsőn. Érezte, ahogy anyja fintorogva végigméri öltözetét. Sosem fog kibékülni lánya igénytelennek vélt stílusával. Mindig azt mondja, úgy néz ki ezekben a szakadt, kinyúlt göncökben, mint valami csöves. De Nina meg volt győződve róla, hogy jól áll neki. Amikor leért a lépcsőn megpróbált anyjára mosolyogni, de nagyon őszintétlenre sikerült. Akkor jut Nina eszébe, hogy anyja mit sejt a nyelvében ékeskedő piercingről. Már előre látta megvető tekintetét, szemében a csalódottsággal. Óriási hisztit vágott le már akkor is, amikor a lánya hazaállított 3 fülbevalóval egy fülében. Anyukája nagyon maradi volt, nem szerette a hagyományostól eltérő dolgokat. Apja azonban elnézőbb lett volna, ha magára akarta volna haragítani feleségét.

Nina nagy hévvel indult cipőt húzni, de anyja rászólt: - Az inzulinod! -mondta, mire Niall arca elkomorodott. A mai napig nehezen veszi tudomásul a tényt, hogy nővére cukorbeteg. Két-három éve diagnosztizálták nála a betegséget, azóta Niall igyekszik még jobban odafigyelni Ninára. Nina égnek emelte a szemeit, majd kivett a hűtőből egy hosszúkás kék dobozt.

- Menjetek előre, mindjárt megyek. -kérte a lány a családtagjaitól. Nem engedett senkit a közelébe, ha éppen az inzulin beadásáról volt szó. Valamiért nem akarta, hogy lássák, segítségre szorul a szervezete. Mindig erősnek akart látszani.
Anyja megadóan bólintott, majd bőröndökkel és táskákkal megrakodva kiléptek a házból. Nina gyorsan elővette a filctollra hasonlító szerkezetet, felhúzta polóját, és gyakorlottan a hasfalába szúrta a tűt.

A magánreptér termináljába érve már mindenki ott volt. A srácok menedzsere, az összes táncos, a technikusok, fodrászok, sminkesek és persze Nina örömére, Timothy is. Jó nagy stábja van ennek az 5 csirkefogónak.
- Csá Niall! -ugrott Harry a nyakába. Majd a másik 3 fiú is nevetve követte példáját. Eszméletlen mennyire szeretik egymást fiú létükre.

- Sziasztok! -szuszogta Niall levegőért kapkodva.

- Majd meglátod szivem, Niall-nek remek dolga lesz köztük -karolta át Niall apja felesége aggodó arcát észrevéve. Ninában ebben a pillanatban tudatosult, hogy most el kell búcsúznia hosszú időre Niall-től. Elkomorodva apja mögé húzódott, érezte, hogy kezd fátyolossá válni tekintete...