Baily és Jim a Blue Duck nevű drink bár felé vette az irányt. Nina arca lefagyott, amint meglátta őket a pult fele közeledni. Idegesen törölgetni kezdte a kezében tartott, már amúgy is kristálytisztán csillogó üvegpoharat. A "jó" barátok bűnbánó arccal, szótlanul nézték Ninát, aki próbál úgy tenni, mintha ott sem lennének. Baily mégis megszólal.
- Nina, figyelj...
Nina perzselő tekintetével mered barátnőjére, és dacosan szavába vág:
- Nem, ti figyeljetek! Szarban hagytatok, úgy röviden, tömören. Nincs miről beszélnünk. -dörmögi, egészen elkarcosodik a hangja. Sértődötten igazítja el füle mögé az arcába libbent tincset.
Jim megmukkani sem bírt. Baily aggódva sandított barátjára.
- Na, ha nem kértek semmit, akkor le lehet kopni! -mutatott Nina az ajtó fele, majd italt töltött az egyik vendégnek. Olyan dühös volt, hogy legszívesebben tört-zúzott volna. A munkaideje korában lejárt, így este 9-kor már otthon volt.
Nina perzselő tekintetével mered barátnőjére, és dacosan szavába vág:
- Nem, ti figyeljetek! Szarban hagytatok, úgy röviden, tömören. Nincs miről beszélnünk. -dörmögi, egészen elkarcosodik a hangja. Sértődötten igazítja el füle mögé az arcába libbent tincset.
Jim megmukkani sem bírt. Baily aggódva sandított barátjára.
- Na, ha nem kértek semmit, akkor le lehet kopni! -mutatott Nina az ajtó fele, majd italt töltött az egyik vendégnek. Olyan dühös volt, hogy legszívesebben tört-zúzott volna. A munkaideje korában lejárt, így este 9-kor már otthon volt.
Nina komor ábrázattal bámult maga elé a drága bőrfotelben ülve. Utálta ezt a fotelt. Duzzogva, nagyokat szuszogott. Anyja a bevásárlószatyrokkal csörgött a konyhában.
- Hoztam neked diabetikus pudingot. -szólt ki, a hűtőbe pakolva
Nina nem válaszolt, mert nem akart. Utálta a vacak diabetikus élelmiszereket. Anyja pakolászott még egy ideig, aztán mikor a negyedik kérdésére sem válaszolt a lánya, leült mellé a nappaliba. Próbálta játszani a megértő anyát. Valamiért Ninának abszolút nem tűnt hitelesnek.
- Mi a baj kicsim? Enned kéne valamit! -javasolta Nina pókerarcát figyelve.
Nina megrántotta a vállát.
- Nem kell eljátszanod, hogy érdekel, mi bánt. -vetette oda keményen.
- Tessék? Hogyne érdekelne. Nem szeretlek ilyennek látni.
- Pedig te vagy az oka. -lökte oda súlyos szavait könnyedén.
Nina anyja ilyenkor általában felemelt hanggal vitába szál, és többnyire hangos ajtócsapkodásokkal zárják le a veszekedést. Ezúttal másképp történt. Marie, Nina édesanyja szemei elfátyolosodtak, majd fürge könnycseppek formájában legurultak porcelán bőrén. Nina lepetten észlelte anyja szokatlan reakcióját. Nem vallotta be, de szívébe nyilalt a fájdalom. Egy darabig próbálta megtartani a látszatot, hogy ő nyert, és anyja sírása nem hiábavaló. Igenis sírjon, sírjon amiért elvette az egyetlen dolgot, amit szeretett. -Ezek a gondolatok hiába futottak végig Nina agyán, kétségbeesett kislány módjára, reflex-szerűen pattant fel ültéből, és térdelt le anyja lábához.
- Anya... ne haragudj. -fogta meg vállát.
- Nina magamra hagynál? -kérte szipogva, cseppet sem dühösen. Nina csalódottan battyogott fel az emeletre. Már megint ő a hibás. Megint ő érzi magát rosszul. Kiborult. Kirámolta a ruhásszekrényét, lesöpört mindent az íróasztaláról. Hangos csörömpöléssel hullott minden a földre, a szoba pillanatokon belül csatatérré változott. Nina egymás mellé tolta a bútorokat, hatalmas torlaszt építve az ajtóba. S ezzel együtt tágas tér állt rendelkezésére a szobában. És mi másra jó egy tágas tér, ha nem táncolni?
- Hoztam neked diabetikus pudingot. -szólt ki, a hűtőbe pakolva
Nina nem válaszolt, mert nem akart. Utálta a vacak diabetikus élelmiszereket. Anyja pakolászott még egy ideig, aztán mikor a negyedik kérdésére sem válaszolt a lánya, leült mellé a nappaliba. Próbálta játszani a megértő anyát. Valamiért Ninának abszolút nem tűnt hitelesnek.
- Mi a baj kicsim? Enned kéne valamit! -javasolta Nina pókerarcát figyelve.
Nina megrántotta a vállát.
- Nem kell eljátszanod, hogy érdekel, mi bánt. -vetette oda keményen.
- Tessék? Hogyne érdekelne. Nem szeretlek ilyennek látni.
- Pedig te vagy az oka. -lökte oda súlyos szavait könnyedén.
Nina anyja ilyenkor általában felemelt hanggal vitába szál, és többnyire hangos ajtócsapkodásokkal zárják le a veszekedést. Ezúttal másképp történt. Marie, Nina édesanyja szemei elfátyolosodtak, majd fürge könnycseppek formájában legurultak porcelán bőrén. Nina lepetten észlelte anyja szokatlan reakcióját. Nem vallotta be, de szívébe nyilalt a fájdalom. Egy darabig próbálta megtartani a látszatot, hogy ő nyert, és anyja sírása nem hiábavaló. Igenis sírjon, sírjon amiért elvette az egyetlen dolgot, amit szeretett. -Ezek a gondolatok hiába futottak végig Nina agyán, kétségbeesett kislány módjára, reflex-szerűen pattant fel ültéből, és térdelt le anyja lábához.
- Anya... ne haragudj. -fogta meg vállát.
- Nina magamra hagynál? -kérte szipogva, cseppet sem dühösen. Nina csalódottan battyogott fel az emeletre. Már megint ő a hibás. Megint ő érzi magát rosszul. Kiborult. Kirámolta a ruhásszekrényét, lesöpört mindent az íróasztaláról. Hangos csörömpöléssel hullott minden a földre, a szoba pillanatokon belül csatatérré változott. Nina egymás mellé tolta a bútorokat, hatalmas torlaszt építve az ajtóba. S ezzel együtt tágas tér állt rendelkezésére a szobában. És mi másra jó egy tágas tér, ha nem táncolni?
Eközben Miami egyik legnyugodtabb tengerpartján...
- Igazi fafej vagyok, hogy idáig húztam a dolgot, nem? -kérdezte nevetve Louis
- Igen. -vigyorodott el Jenna, majd barna haját hátradobta- De most már legalább az én fafejem vagy. -sandított rá huncutan.
- Egyébként elé régóta készültem neked elmondani, hogy többet érzek irántad, de annyira nehéz megtenni az ilyesmit.
- De neked miért? Hogy félhet a magadfajta a visszautasítástól?
- Magamfajta? -kacagott fel Louis, majd a lemenő napba nézett.
- Aha. Tudod... híres, szexi, vicces, egyszóval tökéletes. -sorolta Jenna, majd Louis szájához hajolt. Várt néhány másodpercet, a szenvedélyes pillanat továbbfokozása érdekében, majd határozottan megcsókolta a fiút. Louis jólesően felsóhajtott. Jenna barna szemeibe vesztette az övéit.
- A magamfajta pontosan a magadfajta lányok visszautasításától fél.
- Magamfajta? -nézett kérdően Louis-re.
- Aha. Tudod... gyönyörű, bájos, vonzó. -bókolt, majd végigsimította a lány arcát.
- Pedig ennek pont az ellenkezőjét állítják rólam az interneten. Ronda, jellemtelen, csontkollekció.
- Ó, biztos a Louis-rajongók! Ne higgy mindent el. -nevetett halkan megint. Jenna játékosan vállon lökte.
- Igazi fafej vagyok, hogy idáig húztam a dolgot, nem? -kérdezte nevetve Louis
- Igen. -vigyorodott el Jenna, majd barna haját hátradobta- De most már legalább az én fafejem vagy. -sandított rá huncutan.
- Egyébként elé régóta készültem neked elmondani, hogy többet érzek irántad, de annyira nehéz megtenni az ilyesmit.
- De neked miért? Hogy félhet a magadfajta a visszautasítástól?
- Magamfajta? -kacagott fel Louis, majd a lemenő napba nézett.
- Aha. Tudod... híres, szexi, vicces, egyszóval tökéletes. -sorolta Jenna, majd Louis szájához hajolt. Várt néhány másodpercet, a szenvedélyes pillanat továbbfokozása érdekében, majd határozottan megcsókolta a fiút. Louis jólesően felsóhajtott. Jenna barna szemeibe vesztette az övéit.
- A magamfajta pontosan a magadfajta lányok visszautasításától fél.
- Magamfajta? -nézett kérdően Louis-re.
- Aha. Tudod... gyönyörű, bájos, vonzó. -bókolt, majd végigsimította a lány arcát.
- Pedig ennek pont az ellenkezőjét állítják rólam az interneten. Ronda, jellemtelen, csontkollekció.
- Ó, biztos a Louis-rajongók! Ne higgy mindent el. -nevetett halkan megint. Jenna játékosan vállon lökte.
A fiúk kaptak két nap pihenőt Miamiban, mielőtt a turné következő állomására indulnának. Persze a pihenés sosem teljes. Egy-két interjú mindig becsúszik. Hiába, a One Direction láz egyre ragályosabb.
Niall aggódni kezd, amiért két napja nem tudja elérni Ninánt a mobilján. Az internetet pedig említésbe sem jöhet, ugyanis Nina -meglepő, de - sosem használta a laptopját. Egy közösségi oldalon sem volt fenn. Nem kötötte le az internet. Niall kénytelen volt felhívni az anyját. Leült ő is a partra, Louis-tól és barátnőjétől kicsit messzebb. Lerúgta papucsát, és előrenyújtotta lábait, hogy a tenger hűs vize éppen csak elérje lábujjait.
- Niall? -szólt a telefonba boldogan anyja
- Szia anya.
- Jaj kicsim, de jó, hogy hallom a hangod. Minden rendben?
- Ühüm. Persze, minden szuper. De otthon mi van? Ninát nem tudom elérni két napja.
- Elromlott a mobilja. Beleejtette a fürdőkádba. De ez a legkevesebb. -sóhajtott a nő.
- Mondj el mindent! Mi történt már megint?
- A tudtom nélkül megint piercinget csináltatott. Ráadásul a nyelvébe! -sápítozott, mire Niall elnyomott egy halk nevetést- És megint apád hozta haza a rendőrségről.
Niall szava néhány másodperc erejéig elakadt. Kimeredt szemekkel bámult a tenger vizébe.
- Hogy mi? -nyögte ki végül.
- Egy ház falát firkálta össze azzal a
- Graffiti?
- Igen. Apád is kibukott ezen. Már ő sem bírja idegekkel.
- Tudok beszélni Ninával? -kérdezte a fiú idegessé váló hangon
- Szólok neki, rendben? -szólt anyja, majd néhány másodperc múlva újra ő szólt a telefonba.
- Niall...Nina azt mondta, nem akar beszélni veled.
- Mi? -kiáltott fel hitetlenkedve- Viccelsz? -kérdezte, és biztos volt benne, hogy Nina hülyéskedik vele.
- Nem. Tényleg nem akar. Velünk sem beszél nagyon. Nem tudom, mit csináljak vele.
- Ezt nem értem. Anya, te eltiltottad a tánctól? -döbbent rá a megoldásra Niall.
Anyja kis habozás után vallotta be.
- El. Mégis mit tehettem mást? Folyton akkor került bajba, amikor összecsődültek táncolni az utcán. Ez a falfirkálás is akkor történt.
Niall felsóhajtott. Hirtelen rátört a rosszkedv és a csalódottság. Miután letették a telefont, érezte, hogy nem bírja tovább. Rémülten vette észre, hogy el fog törni a mécses. Szájába harapott, küzdött a könnyei ellen. Teljesen összezavarodott. Egyszer csak azt vette észre, hogy Louis a hátához ér, és aggódva kérdezi:
- Niall mi történt? Hé, haveeer. -karolta át Niall vállát, és lepett együttérzéssel próbálta kiszedni belőle könnyei okát. Pár pillanaton belül Harry is futva lépett színre, és szótlanul átölelte a szöszit. Jenna szomorúan és tanácstalanul nézett Louis-ra. Harry apáskodva megborzolta Niall dús haját.
- Oké, oké. - törölte le tenyerével az arcát. -Semmi bajom. Csak túlcsordultak az érzelmeim. -nevetett fel szipogva.
- Elmondhatod, ha akarod. -bíztatta Harry.
- A családom odahaza. Szörnyű. A nővéremet megint a rendőrségről hozták haza. Anyám pedig képtelen szót érteni a nővéremmel. Folyton harcolnak.
Louis és Harry elkerekedett szemekkel sandítottak egymásra, anélkül, hogy Niall észrevette volna.
- Nem lesz gáz. Lenyugodnak majd, meglátod. A nővéred meg... -magyarázta Harry
- Nina ki van borulva. Ti ezt nem értitek. Nem tudjátok milyen. Borzasztó dolgokon ment keresztül. -mormolta fájdalmas ábrázattal Niall- Köszi srácok, de most kicsit egyedül szeretnék lenni.
- Oké Niall, ahogy akarod. -bólintott megértően Louis, majd karon ragadta Jenna-t, miután a lány egy puszit nyomott Niall kipirosodott arcára. Harry teljes komorságba zuhanva követte Louis-ékat. Borzasztóan magáénak érezte Niall bánatát, még akkor is, ha fogalma sem volt mi folyhat abban a családban. Rosszkedvűen pödörgette kacskaringós tincseit. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha valahogy beszélhetne ezzel a Ninával. Megmondaná neki, hogy hagyja abba a züllést és a bajkeverést, mert ezzel fájdalmat okoz Niall-nek.
Niall aggódni kezd, amiért két napja nem tudja elérni Ninánt a mobilján. Az internetet pedig említésbe sem jöhet, ugyanis Nina -meglepő, de - sosem használta a laptopját. Egy közösségi oldalon sem volt fenn. Nem kötötte le az internet. Niall kénytelen volt felhívni az anyját. Leült ő is a partra, Louis-tól és barátnőjétől kicsit messzebb. Lerúgta papucsát, és előrenyújtotta lábait, hogy a tenger hűs vize éppen csak elérje lábujjait.
- Niall? -szólt a telefonba boldogan anyja
- Szia anya.
- Jaj kicsim, de jó, hogy hallom a hangod. Minden rendben?
- Ühüm. Persze, minden szuper. De otthon mi van? Ninát nem tudom elérni két napja.
- Elromlott a mobilja. Beleejtette a fürdőkádba. De ez a legkevesebb. -sóhajtott a nő.
- Mondj el mindent! Mi történt már megint?
- A tudtom nélkül megint piercinget csináltatott. Ráadásul a nyelvébe! -sápítozott, mire Niall elnyomott egy halk nevetést- És megint apád hozta haza a rendőrségről.
Niall szava néhány másodperc erejéig elakadt. Kimeredt szemekkel bámult a tenger vizébe.
- Hogy mi? -nyögte ki végül.
- Egy ház falát firkálta össze azzal a
- Graffiti?
- Igen. Apád is kibukott ezen. Már ő sem bírja idegekkel.
- Tudok beszélni Ninával? -kérdezte a fiú idegessé váló hangon
- Szólok neki, rendben? -szólt anyja, majd néhány másodperc múlva újra ő szólt a telefonba.
- Niall...Nina azt mondta, nem akar beszélni veled.
- Mi? -kiáltott fel hitetlenkedve- Viccelsz? -kérdezte, és biztos volt benne, hogy Nina hülyéskedik vele.
- Nem. Tényleg nem akar. Velünk sem beszél nagyon. Nem tudom, mit csináljak vele.
- Ezt nem értem. Anya, te eltiltottad a tánctól? -döbbent rá a megoldásra Niall.
Anyja kis habozás után vallotta be.
- El. Mégis mit tehettem mást? Folyton akkor került bajba, amikor összecsődültek táncolni az utcán. Ez a falfirkálás is akkor történt.
Niall felsóhajtott. Hirtelen rátört a rosszkedv és a csalódottság. Miután letették a telefont, érezte, hogy nem bírja tovább. Rémülten vette észre, hogy el fog törni a mécses. Szájába harapott, küzdött a könnyei ellen. Teljesen összezavarodott. Egyszer csak azt vette észre, hogy Louis a hátához ér, és aggódva kérdezi:
- Niall mi történt? Hé, haveeer. -karolta át Niall vállát, és lepett együttérzéssel próbálta kiszedni belőle könnyei okát. Pár pillanaton belül Harry is futva lépett színre, és szótlanul átölelte a szöszit. Jenna szomorúan és tanácstalanul nézett Louis-ra. Harry apáskodva megborzolta Niall dús haját.
- Oké, oké. - törölte le tenyerével az arcát. -Semmi bajom. Csak túlcsordultak az érzelmeim. -nevetett fel szipogva.
- Elmondhatod, ha akarod. -bíztatta Harry.
- A családom odahaza. Szörnyű. A nővéremet megint a rendőrségről hozták haza. Anyám pedig képtelen szót érteni a nővéremmel. Folyton harcolnak.
Louis és Harry elkerekedett szemekkel sandítottak egymásra, anélkül, hogy Niall észrevette volna.
- Nem lesz gáz. Lenyugodnak majd, meglátod. A nővéred meg... -magyarázta Harry
- Nina ki van borulva. Ti ezt nem értitek. Nem tudjátok milyen. Borzasztó dolgokon ment keresztül. -mormolta fájdalmas ábrázattal Niall- Köszi srácok, de most kicsit egyedül szeretnék lenni.
- Oké Niall, ahogy akarod. -bólintott megértően Louis, majd karon ragadta Jenna-t, miután a lány egy puszit nyomott Niall kipirosodott arcára. Harry teljes komorságba zuhanva követte Louis-ékat. Borzasztóan magáénak érezte Niall bánatát, még akkor is, ha fogalma sem volt mi folyhat abban a családban. Rosszkedvűen pödörgette kacskaringós tincseit. Arra gondolt, milyen jó lenne, ha valahogy beszélhetne ezzel a Ninával. Megmondaná neki, hogy hagyja abba a züllést és a bajkeverést, mert ezzel fájdalmat okoz Niall-nek.
- Nem gond, hogy nézlek titeket? -kérdezte Louis Jenna arcát fürkészve. A lány mosolyogva rázta fejét. Feszes edzőruhájába bújt, haját felkötötte. Louis leült egy székre, és mközben a táncosok új koreográfiájának készületeit figyelte, gondolatai valahol egészen máshol jártak. Jenna központi szereplő volt, legtöbbször az első sorban rázta magát. Timothy kitartóan tanította a legújabb lépéseket a fiúk Another World című számukhoz. Kidogozott felsőteste fehér pólóján keresztül is látható volt. Fején egy hanyagul feldobott baseballsapka pihent. Pont ilyenje volt Ninának is.
Jenna olykor Louisra sandított szeme sarkából, reménykedve, hogy a fiú a lányok közül csak is őt figyeli.
- Hé Timo! -szólt oda Jenna- Mi lenne, ha beleraknánk egy ugrást is. Megcsinálom! -vetette oda a lány lazán. Timo homloka ráncba szaladt.
- A flip-flop-ra gondolsz? Az nagyon nehéz. Te megtudod csinálni? -kérdezte kétkedő hangon a srác. Jenna fölényesen elvigyorodott. Persze.
- De ezt még sosem próbáltuk a koreo-ba tenni. Ahhoz az túl poppos.
- Akkor figyelj! -bólintott egyet a lány, majd Louis-ra kacsintott. Tudta, hogy most megmutathatja, milyen remek táncos. Lendületesen nekifutott, elrugaszkodott és a levegőbe emelkedett. Aztán a pillanat varázsa vérfagyasztó döbbenetbe fulladt. Jenna a földre csapódott. Louis eltorzult arccal futott a tánctérre. Jenna mozdulni sem bírt.
Jenna olykor Louisra sandított szeme sarkából, reménykedve, hogy a fiú a lányok közül csak is őt figyeli.
- Hé Timo! -szólt oda Jenna- Mi lenne, ha beleraknánk egy ugrást is. Megcsinálom! -vetette oda a lány lazán. Timo homloka ráncba szaladt.
- A flip-flop-ra gondolsz? Az nagyon nehéz. Te megtudod csinálni? -kérdezte kétkedő hangon a srác. Jenna fölényesen elvigyorodott. Persze.
- De ezt még sosem próbáltuk a koreo-ba tenni. Ahhoz az túl poppos.
- Akkor figyelj! -bólintott egyet a lány, majd Louis-ra kacsintott. Tudta, hogy most megmutathatja, milyen remek táncos. Lendületesen nekifutott, elrugaszkodott és a levegőbe emelkedett. Aztán a pillanat varázsa vérfagyasztó döbbenetbe fulladt. Jenna a földre csapódott. Louis eltorzult arccal futott a tánctérre. Jenna mozdulni sem bírt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése