Tartsd vissza a lélegzeted, számolj háromig, s hagyd feltörni az elfojtott mérget. Hagyd csak bátran, hagy zúzza szét a bordáidat, csapkodjon lángokban, morzsolja porrá lelked. Nem fog fájni, meglátod. Tett fel a kezed, tedd fel bátran, hunyd le szemed. Engedd, hogy felszabadulj.
Nina fejében egyre több hang ordított. És egyre dühösebb és dühösebb lett. Mindenre. Az anyjára, miért nem hagyja békén, Niall-re, amiért nincs vele, a barátaira akik szarban hagyták. Összeszorított fogakal rohant le a lépcsőn, akár egy hurrikán. A lány lendületesen csapta be a bejárati ajtót maga mögött. Fejére húzta kapucniját, és ökölbe szorított kézzel gyalogolt a kihalt kertváros utcáin. Érezte, hogy ereiben vadul lüktet a vér, szíve kirobbanni készült a mellkasából. Egy egészen rövid ideig még érte arcát néhány erőtlen napfény, de pillanatok alatt befeketedett az ég alja. Baljósan morajlani kezdtek a sötét felhők. Kísértetvároshoz hasonlítottak az utcák. Gyönyörű családi házak álltak egymás mellett vérfagyasztó nyugalommal. Sehol egy gyerek kacaj, egy autós, egy biciklis. Csak Nina és a bőre alatt tomboló vihar. Elszántan menetelt előre, sőt futásnak eredt. Maga is meglepődött, hogy haragja milyen erősen hajtotta. Úgy érezte, sosem akar megállni már. Szőke fonott copfja is dühösen csapkodott az egyre erőteljesebb szélben. A lány tenyerét olykor szemére szorította, hogy a könnyfátyol ne akadályozza látását. Fejében egyre több hangot hallott egyidejűleg, amint hozzá beszél:
"- Nina ígérd meg, hogy nem kerülsz bajba!
- Miért higgyek neked?
- Ne mozduljon! Rendőrség!
- Szeretlek!
- Holnaptól semmi tánc!"
"- Nina ígérd meg, hogy nem kerülsz bajba!
- Miért higgyek neked?
- Ne mozduljon! Rendőrség!
- Szeretlek!
- Holnaptól semmi tánc!"
Nina fájdalmasan felnyögött. Megállt végre. Lehajtotta fejéről kapucniját. Kusza copfját szétzilálta a szél, s most arcát hajával temeti be. Lúdbőrzik. Óvatosan mozdulattal letérdelt a langyos betonra, tenyerét rátapasztja. Egy hideg esőcsepp koppan orrán, aztán egy a homlokán. Percekig hagyja, hogy cseppenként meglepje az eső tökéletes arca különböző pontjain. Aztán egyre sűrűbben kezd esni. Végül zuhog. Nina fejében végre elnémulnak a gyötrő hangok. A megkönnyebbüléstől zilálva emelte fel zöld szemeit az égre.
Louis egy csalódott kisfiú arcával figyelte Jenna könnyben úszó tekintetét. Erősen szorította a kezét, amint a hordágyra fektették a sérült lányt. Azt akarta neki mondani, hogy nem lesz semmi baj, hamar helyrejön, és nem sokára folytathatja a táncot. De mégsem mondta ezt, mert ő maga sem hitt ebben. A szíve szakadt meg, hogy újdonsült barátnőjét máris elveszti. Még ha átmenetileg is. Borzasztóan érezte magát, hogy nem mehetett a kórházba Jennával. Persze a fiúk próbálták vigasztalni Louis-t. De hiába. Észrevehetően abbamaradtak a percenkénti viccek, csínyek, őrült játékok. A csapat mókamestere komorabb volt, mint valaha. De a turné robogott tovább. Robognia kellett tovább. Timo meg rendesen bajban volt, mert a tánckar nem maradhatott egyetlen táncos híján sem. Minden koreográfia pontos létszámhoz volt szabva. A nagy kérdés csak az volt, Jenna mikor tud újra beállni?
A választ egy nap múlva meg is kapták. Jenna jobb lába komplikált műtéten esett át, az orvos szerint három hónapig semmiképpen nem állhat színpadra. A lány persze teljesen kiborult, csak az a tény vigasztalta valamennyire, hogy Louis Tomlinson az ő fiúja.
Timothy az ujjait tördelte napokig. Honnan szerez egy olyan jó és dögös táncost, mint Jenna volt? A probléma megoldása nem várhatott sokáig, de egészen véletlenül Niall-nek akadt egy. Bár az ötlet első gondolatra őrültségnek hangzott, minél többször újragondolta, annél jobban meg akarta valósítani.
A választ egy nap múlva meg is kapták. Jenna jobb lába komplikált műtéten esett át, az orvos szerint három hónapig semmiképpen nem állhat színpadra. A lány persze teljesen kiborult, csak az a tény vigasztalta valamennyire, hogy Louis Tomlinson az ő fiúja.
Timothy az ujjait tördelte napokig. Honnan szerez egy olyan jó és dögös táncost, mint Jenna volt? A probléma megoldása nem várhatott sokáig, de egészen véletlenül Niall-nek akadt egy. Bár az ötlet első gondolatra őrültségnek hangzott, minél többször újragondolta, annél jobban meg akarta valósítani.
A turnébuszok pihenőt tartani álltak meg egy étteremnél. A srácok közül csak Niall szállt le a buszról, és tartott az étterem fele a stáb néhány tagjával. A többiek a hűs buszokban punnyadtak tovább. Odakint perzselő napsütés ragyogta be West Palm Beach-et. Hihetetlennek tűnt, de néhány tucat 1D rajongó az étterem előtt várta a fiúkat. Niall ezúttal sietős elhaladt mellettük, mit sem törődve az autogrammokkal és fotókkal. Kedvesen odaköszönt nekik, de semi több. Sokkal jobban érdekelte most, hogy egyen, aztán meg a saját ötlete. Amíg a rendelést kihozták Niall el is mesélte Timo-nak nagyszerű ötletét.
- Még mindig kellene egy táncos Timo?
- Aha, nagyon sürgősen. Brendon seggbe rúg, ha a holnap utáni nagykoncertre nem lesz valaki Jenna helyén.
- Én talán tudok valakit. Talán nálad is jobban táncol. -nevetett fel Niall.
- Kicsoda? Niall ne szívass, bökd már ki! -csillant fel a kreol bőrű fiú barna szeme.
- Ismered őt. Olyan magas, mint én. Sok fülbevaló van a fülébe lövetve, szőke a haja, kékeszöld a szeme.
- Nina? -csapott homlokára Timo felismerését jutalmazva.
Niall lelkesen bólogatott.
- Táncosnak tényleg csúcs, de...
- De? -szökött égbe Niall szemöldöke.
- Nem is tudom. A tengeren túlon van. Hogy fog ideérni és betanulni a koreográfiát ilyen rövid idő alatt? Ráadásul ő freestyle-ba nyomja, teljesen más mozgásvilág, mint ez. Na meg, ismerve őt, félek nem venné komolyan. -töprengett.
- Dehogy ismered! Viccelsz haver? A táncot csak az amatőrök veszik komolyan. És Nina nem az. Szívből táncol, ezért annyira profi. -győzte meg Timothy-t.
- Oké, akkor amint lehet, hívd fel. De egyeztetnünk kell Brendonnal is, hogy oké-e a dolog.
- Meglesz, ne izgulj. -vigyorodtt el féloldalasan Niall, majd egymás kezébe csaptak.
- Fogalmam sincs hogy kerültek ide ezek a lányok -huppant le a semmiből érkezve Louis Niall mellé szorosan- de az egyik megfogta a seggem! -nevetett fel Louis, majd a körülötte lévő össze ember hangos röhögésben tört ki. Louis-nak láthatóan jobb kedve volt, sőt egészen kezdett visszajönni a mókamester énje. Azzal nyugtatta magát, hogy Jenna pár nap múlva újra csatlakozik a turnéhoz, és akkor legalább együtt lehetnek.
- Hé Louis, képzeld megvan az új táncosom! -újságolta megkönnyebbűlve Timo.
- Királyság, hogy sikerült szerezned ilyen gyorsan?
- Niall segített. Ugyanis akkora hülye vagyok, hogy eszembe sem jutott Nina.
- Nina? A nővéred Nina? -mondta ki Louis a nevet ledöbbenve, majd arca komorrá vált. Összevont szemöldökkel hajolt oda Niall füléhez, és észrevétlenül súgta bele:
- Niall, te megőrültél? Te magad mondtad, hogy a nővéred a zűrkeverés királya.
- Nyugi, nem annyira vészes. De remek táncos, csak ő segíthet. Nincs más választásunk.
- Nem lehet, hogy csak hiányzik neked, és azt akarod, hogy veled legyen?
- Nem lehet, ez biztos. És igen, magam mellett akarom tudni, szemmel tudom legalább tartani. Emellett visszakapja, amit imád csinálni. Mindenki jól jár.
- Niall bocs, hogy beleszólok, de nem hiszem, hogy nem lenne vele baj. Döbbenetes dolgokat meséltél róla, és nem szeretném, ha miatta aggódnál folyton. Ez a mi turnénk, rólunk szól. És nem arról, hogy neveljük meg felnőtt nővérünket, aki valószínűleg nem pont most fog jó útra térni.
- Tudod, hogy adok a véleményedre, elvégre is idősebb vagy nálam Louis, de ezúttal nem tudsz befolyásolni. Nina velünk jön, és kész! -zárta le a témát Niall. Louis felháborodva ingatta fejét. Egyáltalán nem tartotta jó ötletnek. Inkább felelőtlenségnek. Biztos volt benne, hogy ez a lány -bár nem ismeri- de bajt bajra fog halmozni. Ő maga is imádta az őrültségeket, és a tréfát, de amit Niall mesélt nővéréről, az messze túlmegy minden határon. Rongál, csapong, lázad. Niall mégis annyira isteníti, mintha egy jólnevelt úrihölgyről lenne szó. Louis látta, hogy teljesen ellepte Niall szemét a köd, ha Nináról volt szó. De hát az ember mindig elfogult, ha a szeretteiről van szó, nem? Niall mindeközben azon töprengett, hogy fogja zseniális tervét kivitelezni, anyját rábeszélni, hogy elengedje Ninát, és nem utolsó sorban, hogy fogja Ninát elérni. Hiszen legutóbb nem akart vele beszélni, amit még mostanáig nem ért. S bár túl sok volt a "ha" Niall tervében, mégis vakon bízott benne, hogy pár napon belül nővére mellette lesz. És ez a tudat olyannyira felvillanyozta, hogy rá sem lehetett ismerni.
Nina anyjának mobilja kitartóan csengett a konyhában. Nina bosszankodva hagyta el szobáját, hogy elhallgattassa az egyre élesebb hangon pittyegő masinát, amitől visszhangzott az egész földszint. De csupán a lépcső tetejéig jutott, mikor meghallotta, hogy anyja nagynehezen felvette a mobilt. Hallatszot ahogy a nappaliban sétálgat közben.
- Szia Niall! -harsogta bele örömködve- Máris West Palm Beach-re értetek? -kérdezte a nő, miközben egy elegáns és óvatos mozdulattal leült a kanapéra, ügyelve, nehogy összegyűrje selyemszoknyáját. Nina csendben fülelt a lépcső tetejéről. Sajnos Niall hangját nem, csak anyja válaszait hallotta. Nina kezdte megunni az értelmetlen hallgatózást, egyenesen dühbe jött anyja hangjától, mert az kedves és nyájas volt, olyan, amilyen hangon vele sosem beszélt. Csak Niall-lel. De abban a pillanatban saját neve ütötte meg fülét. Érdeklődve fülelt tovább.
- Nina? Igen, mondtam neki. Nem akarlak elkeseríteni, de teljesen elzárkózik mindentől. Furcsa, hogy cseppet sem érdekelte, mikor mondtam neki, hogy felkérték, hogy álljon be a banda tánckarába.
-Niall, ne kiabálj velem! Megtiltottam Ninának a táncot, most, hogy lenne lehetőség, már nem kell neki. Duzzog és magába fordul, tudod milyen...
- Ne csüggedj emiatt kicsim. Tudod jól, hogy jobb ez így mindenkinek. Itthon szemmel tudom tartani, de ott? Ki tudja milyen botrányt csapott volna. Jó, majd megmondom neki. -bólogatott feszült arccal a nő. Idegességében mindig a homlokára tapasztja tenyerét, mint most.
- Szia Niall! -harsogta bele örömködve- Máris West Palm Beach-re értetek? -kérdezte a nő, miközben egy elegáns és óvatos mozdulattal leült a kanapéra, ügyelve, nehogy összegyűrje selyemszoknyáját. Nina csendben fülelt a lépcső tetejéről. Sajnos Niall hangját nem, csak anyja válaszait hallotta. Nina kezdte megunni az értelmetlen hallgatózást, egyenesen dühbe jött anyja hangjától, mert az kedves és nyájas volt, olyan, amilyen hangon vele sosem beszélt. Csak Niall-lel. De abban a pillanatban saját neve ütötte meg fülét. Érdeklődve fülelt tovább.
- Nina? Igen, mondtam neki. Nem akarlak elkeseríteni, de teljesen elzárkózik mindentől. Furcsa, hogy cseppet sem érdekelte, mikor mondtam neki, hogy felkérték, hogy álljon be a banda tánckarába.
-Niall, ne kiabálj velem! Megtiltottam Ninának a táncot, most, hogy lenne lehetőség, már nem kell neki. Duzzog és magába fordul, tudod milyen...
- Ne csüggedj emiatt kicsim. Tudod jól, hogy jobb ez így mindenkinek. Itthon szemmel tudom tartani, de ott? Ki tudja milyen botrányt csapott volna. Jó, majd megmondom neki. -bólogatott feszült arccal a nő. Idegességében mindig a homlokára tapasztja tenyerét, mint most.
Nina lepetten meredt maga elé. Próbálta logikusan összerakni anyja szavaiból, mi a fene folyik itt. Azt egyből levágta, hogy a háta mögött intézkedik valamit az anyja. Valamit, ami nagyon nem tetszett Ninának. Döbbenten emészgette a hallottakat, és rakta össze a teljes történetet.
Nina remekül tudott színlelni, így tudatlan arrcal trappolt le anyjához, és kérdezte meg, kivel beszélt, persze nem túl érdeklődő hangon, hogy ne legyen gyanús.
- Csak az egyik ügyfelem keresett. -legyintett, igyekezve leplezni hirtelen rátört zavartságát.
Nina szemöldöke megrándult. Összeszorította fogait.
- Niall sem keresett? -kérdezte anyja arcának minden rezdülését figyelve.
- Múltkor sem akartál vele beszélni. De miért? -próbálta terelni a témát, mert félt, hogy lánya leleplezi.
- Mert elegem lett. Mindenből. Szóval nem hívott ma? -feszült meg Nina arca.
- Nem, sajnos nem keresett azóta. Azt mondta ne is keressük, majd ő hív, ha úgy alakul. Rosszul esett neki, amiért nem beszéltél vele.
Nina óriásira nyílt szemekkel pislogott anyjára, némi csalódottsággal arcán bámult ki zöldnek tűnő szemein. Képtelen volt elhinni, hogy ebben a pillanatban hazudott a szemébe. A saját anyja. Szótlanul felment a szobájába, odaballagot a nyitott tetejű terráriumhoz, óvatos mozdulattal benyúlt kedvencéért. A hörcsögöt Foster-nek hívták, imádott Nina kezében lenni. Markába fogta a féltenyérnyi kis rágcsálót, és sóhajtva leült az ágyra. Vicces, mert a hörcsögről egyből Niall jutott eszébe. Az volt a közös bennük, hogy mindketten imádtak örökké rágcsálni valamit.
- Foster, azt hiszem itt az ideje egy komoly lépést tennünk. El kell tűnnöm innen. Nem köt ide semmi. Niall mellett a helyem. Mit gondolsz Foster? -emelte szemmagasságba az állatkát, aki közben Nina ujját rágcsálta finoman. A lány halványan elmosolyodott kedvencén, majd letette a térdére. Foster egyből nekiiramodott, felszaladt Nina karján, majd bebújt a polója hátán. Nina felkuncogott, mert csiklandós volt a felsője alatt rohangáló kisállat miatt. Végül Foster Nina polója ujján dugta ki az orrát.
- Foster, lehet hogy táncolhatok, és lehet, hogy sok pénzt is kereshetek vele. Amerikába kell mennem. Ugye velem tartasz? -kérdezte elszánt hangon. Nina visszajuttatta Foster-t a helyére, és pakolni kezdett. Előkapta a legnagyobb táskát, amit talált, és ami a földön heverve a kezébe akadt, beledobta. Csendben,de sietősen tömte tele ruhákkal a táskát. A fiókjában matatott néhány elengedhetetlen tárgy után, mint ipod, néhány nyelv és fülpiercing, napszemüveg és a 3 kedvenc könyve. A hatalmas kupiban véletlenül kezébe akadt egy fénykép. Egy fénykép, amelyről azt hitte, kidobta rég. Összeszorult torokkal nézegette a képet, ami 3 éve készült a Floyd nevű fiúról. Floyd egykor Nina élete volt. Felkavarodtak egy pillanat alatt a porba ülepedett régi emlékek. S főként az a nap. Az a pokoli júniusi nap, ami a legrosszabb volt Nina életében. Onnatól kezdődött minden. A cukorbetegésg, a balhék, vandálkodások, alkoholizálás, esetenként füvezés. Nina érezte, hogy megint rátör az a félelmetes harag, amit érzett az életével szemben. A fojtogató düh, amiért annyit szenvedett, s mégsem tud túllépni árnyékán. Egy örök lejtőnek érezte életét.
Nina remekül tudott színlelni, így tudatlan arrcal trappolt le anyjához, és kérdezte meg, kivel beszélt, persze nem túl érdeklődő hangon, hogy ne legyen gyanús.
- Csak az egyik ügyfelem keresett. -legyintett, igyekezve leplezni hirtelen rátört zavartságát.
Nina szemöldöke megrándult. Összeszorította fogait.
- Niall sem keresett? -kérdezte anyja arcának minden rezdülését figyelve.
- Múltkor sem akartál vele beszélni. De miért? -próbálta terelni a témát, mert félt, hogy lánya leleplezi.
- Mert elegem lett. Mindenből. Szóval nem hívott ma? -feszült meg Nina arca.
- Nem, sajnos nem keresett azóta. Azt mondta ne is keressük, majd ő hív, ha úgy alakul. Rosszul esett neki, amiért nem beszéltél vele.
Nina óriásira nyílt szemekkel pislogott anyjára, némi csalódottsággal arcán bámult ki zöldnek tűnő szemein. Képtelen volt elhinni, hogy ebben a pillanatban hazudott a szemébe. A saját anyja. Szótlanul felment a szobájába, odaballagot a nyitott tetejű terráriumhoz, óvatos mozdulattal benyúlt kedvencéért. A hörcsögöt Foster-nek hívták, imádott Nina kezében lenni. Markába fogta a féltenyérnyi kis rágcsálót, és sóhajtva leült az ágyra. Vicces, mert a hörcsögről egyből Niall jutott eszébe. Az volt a közös bennük, hogy mindketten imádtak örökké rágcsálni valamit.
- Foster, azt hiszem itt az ideje egy komoly lépést tennünk. El kell tűnnöm innen. Nem köt ide semmi. Niall mellett a helyem. Mit gondolsz Foster? -emelte szemmagasságba az állatkát, aki közben Nina ujját rágcsálta finoman. A lány halványan elmosolyodott kedvencén, majd letette a térdére. Foster egyből nekiiramodott, felszaladt Nina karján, majd bebújt a polója hátán. Nina felkuncogott, mert csiklandós volt a felsője alatt rohangáló kisállat miatt. Végül Foster Nina polója ujján dugta ki az orrát.
- Foster, lehet hogy táncolhatok, és lehet, hogy sok pénzt is kereshetek vele. Amerikába kell mennem. Ugye velem tartasz? -kérdezte elszánt hangon. Nina visszajuttatta Foster-t a helyére, és pakolni kezdett. Előkapta a legnagyobb táskát, amit talált, és ami a földön heverve a kezébe akadt, beledobta. Csendben,de sietősen tömte tele ruhákkal a táskát. A fiókjában matatott néhány elengedhetetlen tárgy után, mint ipod, néhány nyelv és fülpiercing, napszemüveg és a 3 kedvenc könyve. A hatalmas kupiban véletlenül kezébe akadt egy fénykép. Egy fénykép, amelyről azt hitte, kidobta rég. Összeszorult torokkal nézegette a képet, ami 3 éve készült a Floyd nevű fiúról. Floyd egykor Nina élete volt. Felkavarodtak egy pillanat alatt a porba ülepedett régi emlékek. S főként az a nap. Az a pokoli júniusi nap, ami a legrosszabb volt Nina életében. Onnatól kezdődött minden. A cukorbetegésg, a balhék, vandálkodások, alkoholizálás, esetenként füvezés. Nina érezte, hogy megint rátör az a félelmetes harag, amit érzett az életével szemben. A fojtogató düh, amiért annyit szenvedett, s mégsem tud túllépni árnyékán. Egy örök lejtőnek érezte életét.
S, bár anno el akarta égetni a fényképet, most mégsem tette. Az egyik könyv borítója mögé csúsztatta. Foster-t átköltöztette a hordozható, rácsos ketrecébe. A szobájába mindent úgy hagyott, ahogy mindig minden lenni szokott. Kiismerhetetlen rendetlenségben. Nina kileste anyját, amint elindul egy nagy adag gyümölcstállal és törölközővel a teraszon lévő jakuzzihoz. Nina utálta anyja luxus-mániáját. A pezsgőfürdőt egyébként Niall-nek köszönheti, aki azokat a hatalmas összegeknek, amiket kap a hírnév felé vezető úton, legnagyobb részét egyből átutalja a családi bankszámlára.
Nina szemrebbenés nélkül hagyta el szobáját. A lépcsőn lefelé ügyelt, hogy ne csapjon nagy zajt, nehogy anyja kiszúrja a szökését. Puha léptekkel osont a konyhába. Kusza gondolatokkal a fejében ragadott tollat a konyhapultnak támaszkodva, s írta le rövid búcsúját a hűtőre ragasztott bevásárlólista hátuljára:
„Anyu, Apu! Elmentem élni, hagyjatok! Vittem inzulint. Ja, és Anyu, a hazugság még neked sem áll jól. Csak mondom.”
Nina
Sietősen lépett ki a bejárati ajtón, egy utolsó pillantást sem vetve otthonára. Vissza sem nézett. Mintha nem is világgá készülne menni, csak a boltba tejért. Vakmerően menetelt előre, a vállán cipelt táska súlya ellenére. Foster két lábra állva kapaszkodott a ketrec rácsába, kíváncsian figyelve az utat. Valójában Ninának fogalma sem volt, hogy jut el Jacksonville-be. De ez cseppet sem hátráltatta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése