2013. február 26., kedd

InterU

Nemrégiben kaptam egy interjúra lehetőséget egy What's Up Horan? olvasótól. Nagyon örültem neki, hiszen ilyennel még senki sem keresett meg. A netes kis riportot, ha van kedvetek, elolvashatjátok ezen a kritikákkal, fejlécekkel foglalkozó blogon! :) Klikk ide: CRITICS FOR YOU

Még egyszer köszönöm szépen @DreamyGirl-nek! xx BB




2013. február 24., vasárnap

69. rész - Zöld szemű Louis

(ajánlott zene: szabad akarat :D)
- Niall, hé! Hallasz?! Niall!
Zayn kitartóan, de egyre erőteljesebb pánikkal pofozgatja barátját. Egyelőre nem sok embernek tűnik fel, hogy az ünnepelt történetesen a földön fekszik, igencsak eszméletlennek tűnő állapotban. Pár pillanat múlva Liam tőle szokatlan vehemenciával fúrja át magát a tömegen, majd valamit odaordít, de a zene mohón elnyeli hangját. Malik és Payne kétségbeesett tekintete összetalálkozik egy kósza pillanatra, egymástól várva segítséget. Zayn tejcsoki színű arcbőre lám egészen sápadtka lett, nem hiába; Niall nem tér magához, hiába minden.

- Ez aztán buli volt a javából! -dobta el magát Tomlinson az ágyon. Felsőteste meztelen volt. Nina belecsókolt a fiú gerincének medrébe, majd hasonlóképpen elterült ő is a paplanrengeteg felett. Küszködött, hogy ne bugyogjon fel benne rosszkedve. Mindkettejük feje még élénken zúgott, a klub muzsikájának visszhangjai halkan lüktettek még halántékukon.
- Ütöttél már le bárkit is ezelőtt? -kérdezte a lány fáradt morgással. Louis egy ásítás után válaszolt.
- Harry-t egyszer majdnem. Részeg voltam.
Nina kuncogott egy aprót, aztán közelebb bújt fickójához. Az eső halkan, és óvatosan kezdett esni, az ablakokon legalábbis így hallatszott.

-Oké, én hívok egy mentőt! -csattant fel elnyúlt arccal Zayn, de valaki megfogta karját. Bob volt az, az egyik biztonsági emberük. Ekkora már többen észrevették, hogy valaki a földön hever, és nem is nagyon akar onnan felkelni. A tömeg felszakadozni látszott, s egyre inkább kör alakban tágult.
- Istenem, Niall! Mi történt? -toppant be a szűk körbe Rosie, Liam a lány vállára tette a kezét.
- Csináljatok már valamit! -kelt ki magából immár a kanálfóbiás fiú is. Ijesztő gondolatok támadtak mindannyiukra, ahogy ott feküdt az életrevaló srác, a falnál is fehérebb bőrrel, verejtéktől csillogó arccal, mozdulatlanul.
-Niall! -nyöszörgött egy női hang, feltehetően ismét Roro, de az is lehet, hogy Baily volt az.
- Vigyük! -erősködött Zayn, mire Bob könnyűszerrel felkapta az ide-oda csukló, tartás nélküli testet. A füstgépeket beindíttatták, s így szinte észrevétlenül cipelhették ki a hátsó ajtón a szülinapost.

Másnap reggel Ninát és Louis-t mobilcsörgés veri fel. Nyűgösködve, mormogva, de végül Tommo fogadja a bejövő hívást. A kijelzőn Liam neve villog. Egy perc alatt elillan a másnapossággal vegyített álmosság a fejéből, amikor tudtára adják, mi történt Niall-lel. -De már kutya baja, jól van. -jön is egyből a nyugtató fejlemény. Nina döbbenten fogadta a másnap reggeli híreket öccséről, de az öcsikéje, s a közte uralkodó puskaporos hangulat ellenére sem tudott nyugodt maradni. A vártnál érzékenyebben reagált, és semmi pénzért nem bírt lehiggadni. Louis hiába mondogatta neki, hogy Niallnek egy haja szála sem görbült; Nina nagyon is jól képben volt mindenféle drog és azok hatásai terén. Egyből rá is jött, hogy a muffinokba volt csempészve a szer, múltbéli tapasztalatainak köszönhetően pedig azt is tudta jól, hogy ezek a sütik nem szimpla füves sütik voltak.

Apropó, sütemények!
1 hét múlva...

Barna fürjeit lisztfoltok tarkítják, csakúgy, mint arcát, karját, pólóját. Harry süt. Legalábbis nagyon igyekszik. Nyakig benne van a munkálatokban; értsd ezt arra is, hogy elhatározta: nem fogja ölbe tett kézzel nézni, ahogy Leslie és Hannah édes kettesben enyeleg. Forró, folyékony étcsokoládé fortyogott a gázon, a robotgépek zajosan dolgoztak. A mobilcsörgés halk ciripelésként hatolt be a konyha éterébe. A kis fürtös kukta nem igazán ért most erre rá, épp egy recept sorai között futtatta zöld szemeit. Pár pillanat múlva jajveszékelve rohant a gázon lévő lábashoz, s bőszen kavargatni kezdte; még a nyelvét is kint felejtette. A zsebtelefon nem akart elnémulni, Harry dühöngve törölgette meg tojásos kezeit.
- Haló? -fújta ki sürgető hangon a levegőt. Ámbár tudta ki van a vonal túloldalán.
- Azt mondtad jössz focizni! Most akkor nem jössz?
- Bocs Lou, nagyon el vagyok merülve valamiben.
- Ne hülyéskedj! És miben, ha szabad megtudnom?
- Sütök. -vallotta be szemérmesen. Louis felnevetett.
- De minek? Ugye nem...?
-... -mindent beismerő csend volt a válasz, közben levette a gázról a csokit.
- Harry, ugye nem akarod lecsapni Hannah-t a barátod kezéről?
- Ugyan kérlek! -rántotta meg a vállát flegmán, majd összevonta szemöldökét, amiért Louis így rácsapott a lényegre.
- Ne legyél paraszt!
- Most éppen pék vagyok!
- Jó, én nem mondom, hogy én megmondtam. Este stúdió!
- Oké, oké, oké. Na szia! -tette le durcásan a készüléket, majd ujjával kóstolót vett a csokiszószból. Merengve ízlelgette, s közben tulajdonképpen bűntudata támadt. Leslie tényleg gyerekkora óta a barátja. Sosem verték át egymást, mindig megbíztak egymásban. Sok marhaságot átéltek. Most együtt van egy lánnyal. Nem veheti el tőle. Ha most meglépi ezt az igencsak hátbatámadásnak minősülő lépést, akkor 15 év barátságot zúz porrá...
Egész nap vívódott, fel-alá járkált a lakásában, és az elkészült sütiket csodálta, amelyek immár pezsgőszínű díszdobozban lapultak, készen rá, hogy egy bizonyos lánynak meglepetést szerezzenek. Hazza lelkiismeretét azonban nagyon piszkálta, hogy ez a lány pont Hannah. Az a Hannah, aki a legjobb barátja Hannah-ja.
- Tuti, tuti, hogy ez megint csak a hülye skalpvadász ösztönöm! -morgott magában, közben pedig puha tincseit gyúrta kezével. - De mi van, ha nem? És ha beleszerettem? -vetette fel régóta dédelgetett kérdését.
- Nem, ugyan már! Én meg a szerelem? -rázta fejét szánakozó kacajjal. Végül addig sodorgatta évelődő gondolatait, míg beesteledett, neki pedig a fiúkkal lett volna "randija". Aztán hirtelen felindulásból mégis felhívta a lányt, megtudakolta otthon van-e, és zavarhatja-e egy picikét. Ujjongó gyermekként trappolt fel a bérlakása ajtajáig, kezébe nyomta a sütis dobozt, majd széles vigyorral hozzátette: - Neked sütöttem.
Hannah kelletlenül elmosolyodott, de arcára volt írva, hogy nem tudja mire vélni a gesztust. Főleg azután, hogy az egy héttel ezelőtti telefonbeszélgetésben megmondta neki, hogy ne is pályázzon rá, nem lesz egy név Styles nőinek listáján.
- K-köszi? -bökte ki végre, amint összeszedte magát, de továbbra sem tudta hova rejteni csodálkozását. Sötétbarna szemei tétován fürkészték a fiú veszélyesen hódító zöld tekintetét. Harry igyekezett a lány zavartságán enyhíteni.
- Csokis-barackos. Úgy tudom, a kedvenced. -tette hozzá féloldalas mosollyal, míg végigmérte a lány most is hanyag öltözetét: bő mackónadrág, kinyúlt pulóver.
- Még emlékszel. -motyogta maga elé, félve, megint bele kell néznie abba a babonázó, kiskutya tekintetű arcba. - Izé...bejössz? -tárta szélesebbre a bejárati ajtót, kócos kontya félrebillent, ahogy fejével a nappali felé bökött. Styles felragyogó arccal bólintott. Szó szerint megvadulva verdesett szíve, mikor a lány közölte, hogy végre felvételt nyert a London School of Economics-re. A hír hallatán teljesen megfeledkezett magáról, és a tudat, miszerint a lány itt fog élni ezentúl, kimondatta vele a bűvös, de annál sokkolóbb 8 betűs szót.
Történt ez úgy, hogy a lány éppen nekifogott az ajándék sütemény kóstolásának. Elégedetten hümmögött, jelezve tetszését. Harry csak figyelte őt, mint valami elvarázsolt kiskölyök a kirakat előtt, a távirányítós autót csodálva. Látvánnyal is jóllehet lakni. (Niallnél ez nem igaz)
- Te tényleg egy született kis cukrász vagy! -konstatálta a lány, s már korántsem feszengett. Harry jelenléte újra olyan volt, mint régen; mikor legjobb barátok voltak. Csupán barátok. Leslie-vel együtt, hárman.
- Csokis maradt a szád széle. -kuncogott. Hannah kézfejével igyekezett letörölni, de sajnos kevés sikerrel. Harry nevetve rázta a fejét. - Még mindig olyan. -jegyezte meg, de hangja furán ellágyult. Nem habozott, szíve diktált, megcsókolta a lányt, aki kis híján elájult a lepettségtől. Mégsem visszakozott. Styles nagy játékos, most pedig valamiért végképp nem akart veszíteni. Óvakodva nyomta ajkait a lány vöröses szájára, csupán néhány pillanat erejéig. - Már nem is vagy csokis. -mondta, miután elhúzódott.
- Harry ez...
- Szeretlek! - szökött ki száján az a szavacska, ami hurrikánként rontott be a lány szívébe, s ezzel belé is fojtotta a szót. Harry maga is elámult: ez az én hangom volt? Most tényleg kimondtam? Nem hiszem el, hogy kimondtam!
Hannah köpni nyelni sem tudott, persze nem csoda. Styles csak pislogott maga elé, legszívesebben elrohant volna, az ajtót kidöntve. Nem kevés időbe telt, mire megtalálta a hangját.
- Most borzalmasan érzem magam. Mekkora tökfej vagyok! Nem így kellett volna ezt tálalnom. -dörmögte elfojtott dühvel, míg pánikolva leste a lány kifejezéstelenné simult vonásait. Akárhogy is koncentrált, semmit sem tudott leolvasni karakteres arcáról, amely egyébként olyan volt általában, mint a kiterített kártyalapok. Most azonban semmi...semmi információ arról, egyáltalán Harry merjen-e valami jóra számítani, avagy sem.

- Te szent juhsajt! -kiáltott fel Louis, amint megpillantotta Ninát és jómagát az egyik pletykaújságban. A szőke lány turbánba tekert fejjel lépett ki a fürdőből, arcán békés mosollyal; Tomlinson már megint a mutatóujjával keverte fel a teáját.
- Mi van, féláron van a répasaláta? -kérdi
- Ebben a lapban is cikkeztek rólunk! -emelte fel a nyomtatott sajtót. Egy nagy, színes, oldalas fotó köszönt velük szembe. Tommo hátradőlt a süppedős fotelban, és olvasni kezdte, hangosan: A sztárvilág legfelkapottabb kettőse" -ez volt a szalagcím- Avagy a szexi énekes és a gyönyörű táncoslány - ez pedig az alcím.
- Jól kezdődik. -jegyzete meg a "gyönyörű táncoslány", miközben kibontotta törölközőbe bugyolált haját. Louis tekintete érdeklődve futott a sorokon, majd folytatta.
- Vajon lehet jól működő kapcsolata két olyan hírességnek, akiknek mindennap komoly szervezésbe telik  hogy láthassák egymást akár csak fél órára? Bár Louis Tomlinsonnak, aki a világszerte népszerű fiúcsapatnak oszlopos tagja, már volt ideje hozzászokni az efféle élettel járó ritmushoz. De mi van egy másik tag, a legcukibbnak titulált Niall Horan nővérével, aki csak pár hónapja csöppent eme szédületes világba? Nina mostantól, ha akar, ha nem, reflektorfényben lesz, hiszen testvére, és barátja is abban él. Ráadásul szombat esténként a képernyőkön is találkozhatunk majd bájos külsejével, de sokkal inkább káprázatos tánctudásával, és persze csapatáéval. "Az X-faktor történelme során még sosem volt ilyen, hogy egy ennyire ismert és napról napra népszerűbb tánccsoportot kértünk volna fel háttér koreográfiához. Az E-motion nagyon újszerű és egyedi stílussal bír, mi pedig gyorsan lecsaptunk rájuk. Kellett a műsornak valami frissítés, valami teljesen más. Biztosak vagyunk benne, hogy nagyot fog robbanni a színpad szombat esténként." -nyilatkozta Sean O'Conel, a tehetségkutató főkoordinátora. De térjünk vissza London legszebb duójára. Híresek, szépek, tehetségesek, gazdagok. És sokan azt hiszik, ezzel mindent el is mondtak róluk. Jogos a kérdés, akkor mégis mi vetett véget megannyi tökéletesnek tűnő sztárpár kapcsolatának? Nina Horan sem kivétel, éppúgy kapja naponta a gyűlölködő  esetleg fenyegető üzeneteket, mint anno Tomlinson exbarátnője Jenna Dunler, vagy éppen Zayn Malik párja, Baily Benson. Egykönnyen azt sem lehet megszokni, hogy az embert az utcán is rajongók vagy éppen lesifotósok lepik el. Ráadásul egyikük munkája sem átlagos. Hatalmas felelősség van mindkettejük vállán, s félő, hogy emellett a számtalan akadály mellett nem jut sem idejük, sem erejük egymásra. Ennek azonban egyelőre még nyoma sincs, hiszen a párocskát minap a St. James Parkban kapták lencsevégre, amint kéz a kézben sétálgatnak, ügyet sem vetve a rájuk éhező fotóshaddal. Titkos mosolyokkal, összefont pillantásokkal bújtak egymáshoz. Úgy tűnik Louis fülig szerelmes, hiszen le sem vette szemét a Horan lányról. Reméljük, a sztárpár nem végzi úgy, mint a többiek. Mi mindenesetre drukkolunk nekik! -a cikk itt ért véget.
- Azt miért nem írták bele, hogy én is fülig szerelmes vagyok? -biggyesztette le száját a lány. A fiú ölébe ült, vele szembe; barna hajába túrt, még akkor is, ha tudta, hogy Louis érzékeny pontja a haja, aminek beállításával mindennap minimum fél órát eltölt a tükör előtt.
- Biztos mert azon a képen pont morcos arcot vágsz. -mondta huncut mosollyal, majd a képre bökött- Látod? Én meg cukin mosolygok, mint mindig. Nina mérges szemöldök összevonással homlokon pöckölte Tomlinsont. - Áucs, miért bántasz?
- Csak mert szeretlek. - hajtotta fejét vállára, miközben elrejtett előle egy titkos mosolyt.

Este...

Liam a lábát lóbálta az egyik erősítő tetejéről, Harry egy üvegkalitkára hasonlító dobozban énekelt, de kívülről úgy tűnik csupán, mintha tátogna, akár egy göndör hajú hal. -gondolta Liam, és ezen el is vigyorodott. Aztán széles fejű karórájára pillantott; Zayn még nincs itt. Unottan felsóhajtott, Niallt kezdte figyelni, aki legújabb elektromos gitárjával virtuózkodott, Josh pedig dobolt alá. Na és hol van a legidősebb? -nézett körbe, de mire a másik irányba fordította volna fejét, a semmiből előtte termett a hiányolt, aki elvetemült arckifejezéssel arcon csapta őt egy banánnal. Igen, egy banánnal. A széttrancsírozott gyümölcstetemet hiába akarta Louis-hoz vágni, az olyan gyorsan elviharozott, mintha valami nagyon sürgős dolga akadt volna. Liam azt érezte, mintha lenne egy rosszcsont fia. 
- Császtok! -toppant be Zayn váratlanul, lihegve.
- Na végre! Merre jártál báránykám? -lépett ki a fülkéből Harry. Megrázta bozontját hogy minden fürt a helyén legyen, amit a fejhallgató lelapított.
- Baily rosszul lett, és nem akartam otthagyni egyből. -szuszogta, majd ledobta bőrdzsekijét.
- Mi a baja? -kérdezte Liam aggódva.
- Semmi komoly, szerintem gyomorrontás. -mondta félvállról, és közben már a dalszövegek között turkált- a Kiss you-t vesszük?
- Aha, most Louis jön. Hoztunk kaját is, kérsz? -mondta Niall gitárja hevederjével babrálva.
- Jöhet, ma még alig ettem. Közben pedig elmesélhetnéd Hazza, hogy mi is van ezzel a Hannah csajjal. -húzogatta fel-le sötét szemöldökét az arab vérű fiú, mire Niall és Liam egymásra kacsintott.
- Látom gyorsan tejednek a hírek. -morgott Styles, majd úgy tett, mintha a bicepszére varrt tetoválást még soha életében nem látta volna.
Kicsivel később Louis nyűgösködni kezdett, és amikor mindenki apukája, Liam, megkérdezte mi ütött belé, nagyon könnyedén kiadta magából: 
- Tudod, Nináék gőzerővel készülnek az első adásra. Nincs könnyű dolguk, mert a tizenkét versenyző produkciójából kilenchez kell háttértáncot összeállítaniuk. Az egyik szám, amit Nino fog táncolni, a lehető legmesszebb áll a stílusától, ugyanis társastáncot kértek a főszervezők. Latin társastáncot! -csóválta fejét rosszallóan- Erre hívtak egy selyeminges szépfiút, aki valami világháta mögötti helyről jött, és állítólag baromi híres táncos. Kubai, és szerintem nagyon idétlen, ahogy a szavakat ejti. Ráadásul fél kiló hajzselé csillog lenyalt haján, és röhejes a fejtartása is. Mint aki nyakmerevítőt hord. És akkor a járásáról nem is beszélnék. Eugenionak hívják. -nevetett fel arrogánsan, majd égnek emelte a szemét.
- És ez az Eugenio mit ártott neked, hogy ennyire ki vagy rá bukva? -fonta össze karját Liam, a választ már sejtette.
- Örökké Nina nyakán csüng. Érted ezt? Ott simul hozzá, érinti, tapizza, ahol akarja, és még csak magyarázkodnia sem kell; "hiszen ő csak táncolni tanítja". Na persze. -dohog, miközben a kezében szorongatott papírlap maroknyi galacsinra töpörödik. 
- Louis, nyomás! -int Frank a mikrofonállvány fele, s még csak nem is sejti, milyen rossz pillanatában találta a mindig bohókás srácot.
- Hagyjál már! -vetette oda, majd telefonja után kutatott zsebében. Az időt megpillantva, magyarázat nélkül elrohant. Nem igazán volt esélye bárkinek is, hogy visszatartsa. Csak úgy elviharzott, fittyet hányva munkájára. A fiúk kérdően összenéztek, mikor Peter idegesen megkérdezte: - Ez meg mégis hova ment?
- Most viselkedett így először -állapította meg Liam.
- Hogy így?
- Ahogy az ember szokott, ha rátalál a zöldszemű szörny.
- Most rólam van szó? -bökött Harry magára, Liam a nyelvébe harapott, hogy ne kezdjen el hahotázni.
- Nem, Hazza, most nem rólad. A féltékenységről.

A finom por lomhán szállingózott a levegőben, jól látható volt, ahogy táncterem reflektorai rávilágítottak. Nina lába a válla mellett feszült égnek meredő lábfejjel, álló spárga volt a javából. Fejét hátrahajtotta, majd a tükörfalra lesett, hogy szembetalálkozhasson önmagával. Próbált lábujjhegyre állni, ami nehezen akart sikerülni, mert ebben a pozitúrában még az ő egyensúlyérzéke sem engedelmeskedett egyből. 
- Te aztán elszánt vagy, ma még nem láttalak pihenni! -lépett be a terembe Eugenio, s mint mindig, tejcsokoládé-szerű arcán most is széles, már-már giccsesen nagy vigyor ült. 
- A pihenés nem az én stílusom. -lökte oda a lány, majd végre két lábra ereszkedett. 
- Akkor elpróbáljuk az első felét? -kérdezte tettre készen, s Nina természetesen mohón bólintott. Két szökkenéssel a fiú előtt termett. - A-a! A cipőt nem úszod meg! -tévedt tekintete a sarokba dobott tűsarkakra, mire Nina vonakodva felsóhajtott, mint egy lusta diák. Soha életében nem hordott magassarkút, és több, mint fájdalmas volt egyből táncolni tanulni benne. Fanyalgó arccal, de felöltötte az egyébként nagyon szemrevaló cipellőket. Így már pontosan olyan magas volt, mi táncpárja. 
A muzsika lüktetni kezdett, ám ezúttal nem a pop vagy r'n'b jól megszokott ritmusai csendültek fel. Hangszeres zene, harmonikával, hegedűvel, ütős hangszerekkel, spanyol szöveggel. Egycsapásra karneváli hangulat költözött mindkettejük lelkébe, és mindegy volt, hogy Nina nem ebben a stílusban űzte a mozgás szenvedélyét. Az ösztönös táncos kelt életre csontjai közt.
Ki sejtette, hogy a tükör mögött ott állt tomboló idegekkel Tomlinson, s vadra éhesen fürkészte a párost a teljesen áttetsző oldalról. Kettős vívódással nézte őket. Míg csodálva figyelte a lányt, akit szeretett, s annak minden kecses mozdulatát, pörgését, addig egyre felhevültebben észlelte látóterében Eugeniot, és nem tudott uralkodni indulatán. Fogai szinte összecsikordultak, mikor Nina a pasas karjaiban vergődött, mint holmi tehetetlen kismadár, majd önként és dalolva tekeredett körbe a srác derekán. Louis sosem érzett még ehhez foghatót, nem tudta hova tenni teljesen újfajta agresszióját. Tisztában volt vele, hogy akármiért is érzi, amit érez, őrültség. De közben egyre jobban megrémült saját magától, mert képtelen volt megálljt parancsolni elszabadult elméjének, ami sorra gyártotta az ijesztő rémképeket. 
Eugenio és Nina teste egymáshoz simult, majd elvált, majd újra összepréselődött. Arcuk folyamatosan vészes közelségben volt, lábaik egymást inzultálták, versenyre hívta egyik fél a másikat. Mintha már nem is egy londoni próbaterem négy fala közt járnának, hanem valahol messze, a tengerhez közeli, mediterrán vidéken, ahol a levegő a szabadságtól illatozik, friss gyümölcsöt árulnak az út mentén, s az emberek ha csak zeneszót hallanak, legyen az akárhol, akár az utcán, táncra perdülnek. A szenvedély szivárványszínű pillangóként repdes körülöttük, kéz a kezet alig engedte el, csupán néhány könnyed pillanatra. Karcsú lábak lendülnek, csípők ringnak, hajkorona libben az arcba. A nap perzselve éget, mégis gyengéden simogatónak érzik, a szájban lédús mangó íze bujkál, boldog utcazenészek pengetik hangszereiket. Csókok csattannak el idegen párok közt, de a tánc nem marad abba. Eugenio ölébe kapja a lányt, átdobja egyik oldaláról a másikra, aztán egymásnak háttal kerülnek. Izzadt ujjaik automatikusan fonódnak össze. A férfi a lány fenekébe markol, mire Nina egymás után négyet pördül, mintha megsértődne, eltávolodik, szólótáncba kezd, de a pasi térdre érkezve szökken lábai elé, kezet csókol, s kezdődik minden elölről  Eugenio barna bőre forró, akár a levegő. Néhány mezítlábas kisgyerek szalad köréjük, s úgy kezdik el szedni lábaikat, mint a profi táncosok. Egy idős hölgy vidáman énekel a zenével szinkronban, kezében nyeles dobszerszám. A szerelmespárok egymás nyakába csókolnak, Eugenio sem tesz másképp. Nina némán felkuncog, s hagyja, hogy a fiú derekánál fogva a magasba röpítse őt, s hirtelen csak azt érzi, hogy fejjel lefelé látja a világot. Szemébe tűz a nap, de még így is ellát a színes domboldalig. Haja a porba süllyed, majd test a testét dörzsölve újra a két lábon állnak, megtorpanva, megint és hirtelen, Londonban.
Ugyanis Louis Tomlinson vágta ki a terem ajtaját, s lenyugtathatatlan bikaként zilált őket bámulva. 
- Vedd le a mocskos kezedet a barátnőmről! -sziszegte, de sem a szóhasználat, sem a hanglejtés nem volt Louis-s. Nina kipirulva pislogott, s értetlenül meredt hol tánctanárára, hol szíve választottjára.
- Qué? Nem értem, mi baj...
- Semmi Eugenio, ne törődj vele. -legyintett Nina, majd szúrós pillantással várt Tomlinsontól valami ésszerűt viselkedéséért. 
- Ne törődj velem, tényleg! Majd én eltöröm valamidet! -indult el, a mit sem értő fickó fele.
- Én nem hajtottam Ninára, te juro, az életemre! Nem volt nada, nada! -habogta félig spanyolul, s sürgetően tekintgetett a lányra, abban bízva, hogy leállítja barátját. 
- Csak táncolni tanít! -förmedt rá a lány Louis-ra, de a Répakirály megsüketült. 
- Sí, sí, mambót, salsát, és...
- Gyere ki velem! -ragadta csuklón Ninát, és hisztérikusan kivonszolta a folyosóra. Odakint a benti hőmérséklettel ellentétben huzatos hűvös csapta nyakon a lány felhevült testét.
- Neked meg mi bajod? 
- Hogy-hogy mi? Láttam a ti kis "táncotokat". Nem engedem, hogy így érjen hozzád! Főleg nem a képernyőkön! -darálta méltatlankodva, teljesen kifordulva önmagából.
- Louis Troy Austin! -préselte ki fogai közül, Louis születési nevét, amelyet csak akkor tett, ha tényleg felment a vérnyomása. 
- Ne hívj így Nina Delaney Horan! -vágott vissza, de a kimondás közben már meg is bánta. Nina egy pillanatra elhallgatott, próbált tudomást sem venni gyűlölt második nevéről. Orrnyergéhez kapott, amely kicsit  lehűtötte. - Nem akarom, hogy ilyen intim testi kapcsolatod legyen ezzel a szőrös mellkasú pojácával! -fakadt ki, s csúfoló szavai bár megmosolyogni valóak voltak, Nina mégsem tette azt.
- Ez művészet! Végre tanulhatok valami teljesen újat, és nagyon élvezem! Ne rontsd el az örömömet!
- Nem érdekel! Nem fogom azt nézegetni, hogy a barátnőm fenekét egy ilyen buzis kinézetű taperolja! -szögezte le veszett tekintettel, s egymásba fonta karjait mellkasa előtt. Nina hátra lépett egyet, kezdett elege lenni. 
- Fel fogok lépni vele! Ez a műsor menete, nincs választásom! -közölte elhalkulva, hátha lecsillapíthatja a kedélyeket, de azok csak még inkább kezdtek felélénkülni.
- Nem vagyok elég jó neked, igaz?
Nina eltátotta a száját.
- Hogy a francba jut ilyen az eszedbe? -tapasztotta nyirkos tenyerét homlokára, s keserű szájízzel a falnak dőlt.
- Úgy, hogy láttalak vele. -mutat a terem fele- Olyan felszabadult és kacér voltál, amikor táncoltatok. Úgy néztél rá, mint valami görög istenre. -szomorú kékben ragyogtak szemei, de Nina nem alélt el az önsajnáltató szövegtől, hiszen egy szó sem igaz belőle. Miért nem érti már meg ez a tökfilkó, hogy nála jobban senkit sem szeret széles e világon?
- Teljesen megértelek. -mondta egy pillanatra kedves hangon, majd lesújtóan hozzátette: - Ja, mégse!- tekintetét céltalanul futtatta végig, a Tommo háta mögötti fal mentén. - Te féltékeny vagy? -emelte fel fejét, mikor szöget ütött benne a felismerés, s az oltalmazva veregette vállon. A fickó kilógó  pucér bokacsonttal, jégszoborrá kövülve meredt a szöszkére.
- Nem! Féltékeny? Erre a...? -nevetett fel kényszeredetten, majd könyékig feltűrte pulcsija ujját- Talán te nyugodt lennél, ha azt látnád, hogy egy másik lánnyal vagyok sülve-főve munka címszó alatt, és látványos testi kontaktban vagyok vele? 
- Felőlem aztán! Csinálj amit akarsz! -rántotta meg a vállát, majd dobott egy gúnyos csókot a levegőbe, s aztán feltette az i-re a pontot, mikor szándékosan lejjebb húzta trikója dekoltázsát, majd visszatért eredeti feladatához. Tomlinson teljes méregből rúgott a lány után becsukódó ajtóba, majd néhány elfojtott szitokszóval elviharzott. Még aznap megbüntették gyorshajtásért...

Nina azon az estén nem ment "haza", helyette viszont egy aggasztó üzenetet kapott legjobb barátnőjétől: Nino, kérlek gyere el, azonnal! Én ezt nem bírom!
Talán jobb is, hogy Nina nem ment vissza Louis lakására, ugyanis Mr. Répamániás veszett esze nem nyugodott bele az incidensbe; lám, éppen kapóra jött neki egy üzenet az e-mailjei közt, melyben Lara, igen, az első szerelme Lana, tudatja őt arról, hogy "Westminsterben lesz néhány napig..."
Azt gondolta: - Ha te így Nina Horan, akkor én is.

2013. február 21., csütörtök

OMG



sajnálom, hogy nem részt hoztam, (de az is vészesen készül ám) de ez a videó...SOHA ÉLETEMBEN NEM LÁTTAM ENNÉL TÖKÉLETESEBBET! Ez nekem a number one. És ezt nem hiszem, hogy überelni lehet.  (bár az eddigieknél is azt hittem) Mindenki annyira szexi és cuki benne, és különben meg könnyesre sírtam vagy nevettem magam. Nem is tudom. <3

2013. február 10., vasárnap

68. rész - Let's pretend


Szülinapom van (szomorú hír), úgyhogy meghoztam a részt, még akkor is, ha hajnali fél 3-ig kellett írnom. Remélem a rész történései és izgalmai kárpótolnak titeket a sok várakozásért! :) xx, BB

Szeptember 15.

Harry Styles elfojtottan sutyorgott a telefonjába, de a vonal túloldalán ezúttal nem hallgatta őt élő ember, csak a postafiók telt meg meg felháborodott szavaival: - Louis, nem fogod elhinni, mit tudtam meg! De kapaszkodj meg! Szóval Leslie, Leslie és Hannah. Együtt járnak. Járnak! Érted?! Olyan mintha hátba szúrtak volna. De...de tudom, hogy Han és köztem már rég nincs semmi. Jött a banda, nekem pedig nem volt többé időm a barátaimra. Oké, tudom, most azt mondanád: Hazza miért vagy féltékeny? A barátaidról van szó! Boldogok együtt! Te miért vagy ezen kibukva? Talán még mindig érzel valamit Hannah iránt? Igen, igen lehetséges, hogy érzek. Nem biztos, nem tudom. De ezek ketten titkolták előlem a kapcsolatukat, érted? Mintha... de miért? Bár, ha jobban belegondolok jobb volt, amíg abban a hitben éltem, hogy ők csak a két legjobb barátom, így, külön-külön. Tépem a göndör fürtjeimet, komolyan. Na jó, lenyugszom  Kösz, hogy elmondhattam legalább a hangpostádnak Lou. Csá!

Louis karjaiban lenni egészen más volt, mint akármelyik más ember ölelésébe burkolózni. Az ő karjai őszintén fonódtak Nina vékony teste köré. Az ő karjai felhevült szerelemmel óvtak. Nina finom ujjakat érzett nedves arcához tapadni. Fel kellett emelnie fejét menedékéből. Louis saját torkában is érezte a szorítást, miközben végigmérte a lány kétségbeeséssel gyötört vonásait. Átkozta a világot, amiért nem kapott természetfeletti erőt, mellyel egy csettintéssel elűzhetné Nina fájdalmait.
- Tényleg bármit megtennék, hogy jobban legyél. -súgta neki titkosan. A lány egyből élt is az ajánlattal, s pipiskedve nyakához húzta Tomlinson arcát. A csiklandós, játékos csókoktól úgy érezte magát, mint aki a mennyország puha felhőin sétál. Louis ajkai egyre komolyabb és határozottabb céllal értek Nina bőréhez. Hevesen lobbant lángra a szenvedély, még szerencse, hogy a konyhában van tűzjelző.
- Jaj Louis...-nevette el magát a lány, és észrevette, hogy a fiú is elmosolyodik nyakán. De nem állt meg; tovább játszott a tűzzel. A lány nem tudott ellenállni, ragaszkodva körbefonta a fiú tarkója körül kezeit, s lehunyt szemekkel hagyta, hogy testét úgy járja át a hevület, mintha áramot vezettek volna bele. Percekig szorították egymást, nem is kellett több. Nem rontottak egymásnak, mint a kiéhezett vadak. Nem kezdtek el megfékezhetetlen csókcsatába, egymás lábáról ledöntő tolakodásba. Apró, ösztönös, de annál pontosabb érintésekkel és gesztusokkal reagált egyik test a másikéra, mígnem 2 toast kenyér váratlanul ki nem ugrott a pirítóból, s ezzel mindketten ijedten rezzentek össze.
- Reggeli? -kérdezte cserfesen, alsó ajkát beharapva, Tommo lelkesen bólintott. Nina elhatározta, hogy összeüt egy gyors baconös tojásrántottát. Louis segíteni akart, de a lány tisztában volt Tomlinson "konyhatündér" képességeivel, ezért inkább leültette a bárszékre, és nyomatékosan arra kérte, hogy ne mozduljon el onnan. Csupán a korábbi tapasztalatból kérte erre, na meg mert ismerte Louist, a nagy óvodást, aki a palacsintából álarcot készít magának, és a gyanútlan népet riogatja vele.
- A francba, sosem tudom rendesen feltörni a tojásokat! -zsörtölődött a bugyiban illegő kisasszony a serpenyő fölött.
- Nem akarom elhinni, hogy Ms. Horan művésznőn kifog néhány ártatlan tojás, nem akarom elhinni!-csapkodta a bézs színű pultot tökéletesen alakított felháborodással. És persze az elmaradhatatlan gúnnyal egyedi hangszínében. Nina szinte érezte, ahogy vigyorog a hátába, és azt várja, hogy a lány büszkeségből visszavágjon valamit.
- Azért nem veted le magad az első hídról, ugye? -kérdezte még látszólag nyugodtan, és próbálta nem beletördelni a összes tojáshéjat a rántottába. Ügyetlenül zsonglőrködött velük.
- Nem, én ezt nem bírom nézni. -jelentette ki drámai fennhangon  majd felpattant, és seperc alatt a lány mögött termett. Kivette kezéből az éppen kivégzésre szánt tojást, és egy gyakorlott mozdulattal feltörte. A tartalma lelkesen sercegett az olajon. - Látod, így kell. Ilyen egyszerű. -mondta bosszantóan szarkasztikusan. Nina harcra készen összevonta szőke szemöldökét. Nem értette, hogy van ebben ilyen rutinja, mikor képes egy egyszerű pirítóst is odaégetni? -Ha most azon töröd az okos szőke kobakod, vajon honnan van ilyen páratlan kézügyességem mindehhez, akkor elárulom, hogy Harry cimborámtól tanultam el. -szólt közbe újra fennhéjázva. Feltört még egyet, majd várakozva Ninára nézett.
- Azt hiszem most már értem. Menni fog! Köszi! -erőltetett egy biztató mosolyt magára.
- Oké, mutasd! Lássam milyen gyorsan tanulsz! -teszi csípőre kezét, pimasz kis vigyorával arcán. Nina bólint, majd meglepi Tomlinsont. Bátran kocogtatja a teflonedény oldalának a héjat, amely egyből meg is reped, ahogy annak lennie kell. Majd fogja, és egy határozott és gyors mozdulattal Louis utánozhatatlanul egyedi hajviseletére pottyantja a sárgáját. Aztán meg a fehérjét. A folyós gél huncutan kúszik le a fiú homlokán, végig az orra vonulatán, egészen le az álláig. Nina a szájára csapja tenyerét; úgy tűnik röhögőgörcsöt fog kapni. Louis mozdulatlan, mint aki megdermedt.
Nina a pultba kapaszkodik, mikor kitör belőle a hangos nevetés. Tommo imádta ezt hallgatni, de nem volt ideje erre, ellentámadásba lendült. A lány szőke hajtengerén hallható reccsenéssel robbant szét egy tojás. Aztán még egy. Végül vagy egy tucatnyi tojás hagyta el tartóját, és repült a konyha minden részébe. Pillanatok alatt minden tocsogott, a két zabolátlan tinédzsernek tűnő fiatal pedig a földön csúszott-mászott. Végül mindketten sírásig röhögték magukat. Tomlinson igyekezett kiszedegetni hajából a héjdarabokat, mígnem teljesen lekötötte a figyelmét a felé kocogó kis szőrmók. Nyakörvén csilingelve izgett-mozgott egy arany kis biléta, belegravírozva: Pogo.
- Ja, el is felejtettem mondani, van egy új lakótársunk! -közli könnyedén a lány, miközben arcát törölgette pólója aljával, s így előbukkant köldöke.
Tomlinson eltátja száját, bár nincs az a háziállat, amelyet nem fogadna szívesen. Ráadásul igazi kutya-bolond hírében állt, erre azonban mégsem számított. De nem tudta kérdőre vonni a lányt, mert a zsemleszínű kutyus a fiú ölébe szökkent, majd két lábra állva, elkezdte az arcáról nyalogatni a nyers tojásmaradékot. 
- Tetszel neki! -ujjong a lány önfeledten.

Fürdés következett. Nina a zuhanyozás híve volt, és nem tudott kuncogás nélkül arra gondolni, hogy Tommo csak azért fürdik még mindig, -bár ezt ő sosem mondta- mert másképp hogyan játszhatna a műanyag figuráival. Amerika kapitánnyal, Darth Vaderrel, és Hulkkal. Ninát cseppet sem zavarta Louis gyermeki oldala. Nem aggódott, hiszen a fel nem nőni akarása mellett szorosan jelen volt a felelősségteljes felnőtt énje is; az a Louis, aki képes komolyan venni az életet.
Louis a kádnyi habban ülve azért oda-odasandított a zuhanykabin átlátszó fülkéjéhez, amelynek bepárásodott üvegén keresztül is epekedve leshette Nina tökéletesre formált idomait. Amint a lány odakapta a fejét, Louis villámsebességgel rántotta vissza tekintetét. A szöszi mindentudó mosollyal zárta el a vízfolyamot  majd peckesen kilépett a fülkéből, ezzel nagy mennyiségű vízgőzt engedve útjára. Figyelemfelkeltően rázta meg vizes haját, Tomlinson pedig képtelen volt tovább türtőztetni magát; kipattant a kádból, törölközőbe tekerte derekát, és a lány háta mögé osont. Hátához tapasztotta arcát, ujjaival végigszaladt gerince vonalán, egészen a végében megbújó kis gödröcskékig. A fiú szíve hevesen kezdett el dörömbölni, aztán görcsbe rándult szemöldöke, mert eszébe jutott valami...
- Nino... -kezdte, s nyugtatás céljából végigsimított a lány nedves vállain.
- Hm? -fordította kicsit oldalra fejét, hogy perifériájában feltűnjön Lou képe.
- Niall-nek lesz ma este egy bulija.
- Jó neki. -hangja tele voltnyugtalansággal.
- El kéne jönnöd! -mondta lelkesítően.
- Jó. -bólintott, majd hátára tapadt haját a válla elé vette, megcsókolta a csöpögő arcút fickót, és hetykén kisétált a fürdőből. Louis lepetten  pislogott utána: túl könnyű volt meggyőzni...

Este 8-kor mind az öt bandatag egyetlen, hatalmas terepjáróban ült, egymással szemben. Az ablakon kívül vakuvihar tombolt. A fiúk csak pislogtak egymásra, ki-ki várt valamire. Néhány szóra talán, amely megtöri a körülöttük levő feszengő várakozást. És mindenki jól tudta, Niall az a valaki, akinek meg kell szólalnia.
- Na srácok! -csapta össze tenyerét, majd félve felnézett szelíd kék tekintetével. A négy másik fiú tisztában volt vele, hogy a Horan-testvérek közt már semmi sem a régi, és egyöntetűen úgy vélték, hogy erről nem a szüleik tehetnek, kizárólag ők maguk. Össze kellett volna tartaniuk. Mindenben. Ehelyett bántották egymást. Pedig Niall tényleg a lénynek sem tudna ártani. Ezt mindenki tudta. - Először is tartozom egy bocsánatkéréssel. Őszintén megbántam ahogy viselkedtem. Akkora ökör voltam. Köszönöm, hogy itt voltatok nekem, bár én esélyt sem adtam, hogy segítsetek. Nem is tudom, mihez kezdenék nélkületek. -vallotta be- Gondolom a legapróbb részletekig tudjátok mi történt: anyámék elváltak, apám összeszűrte a levet egy másik nővel. Meg biztos az is feltűnt már, hogy Ninával nem beszélek. -nyalta meg szája szélét.
Louis arca megrándult, Harry ezt a szeme sarkából is kiszúrta.
Liam finoman közbeszólt: - Ki kellene békülnötök, nem?
- Nem tervezem. Bocs Lou, tudom, hogy te máshogy fogsz vélekedni a dologról, hiszen a barátnődről beszélünk...de én nem tudok. Akárhogy is szépítem, láttam, ami láttam. Nina miatt rengeteg vita generálódott anya és apa között. Ha akkoriban nem lázad folyamatosan a neki csak jót akaró személyek ellen, akkor most nem itt tartanánk.
Louis nagyokat nyelt. Nem akart újbóli feszültséget szítani, hiszen mindannyian arra vártak, hogy Niall végre visszazökkenjen a rendes kerékvágásba.
- Többé már nem érdekel, mi van vele. Nem tudok megbocsájtani neki. Elvette a családomat. -közölte olyan faarccal, mintha egy idegenről beszélne. Louis ezen a ponton már nem tudta visszafogni szerelem vezérelte indulatát.
- Ez nem igaz! -csattant fel hirtelen, a fiúk leszúróan meredtek rá. Harry volt az egyetlen, aki megértette Tommo hirtelen tiltakozását.
- Nyugi már Louis! -vetette oda Zayn a maga lazaságában. Gőze sem volt milyen súlyos vádakról van itt szó. Csak Niall és Louis tudta.
- Hagyd, a barátnőjéről van szó, érthető, hogy őt védi. -fordult a szöszke Malik felé, aki megértően bólintott. Louis-t szinte már rázta a düh. Nem fért a fejébe, hogy lehet Niall ennyire igazságtalan, és elvakult? Kezei egyszerre ökölbe szorultak, arcizmai komor és feszült ábrázatot keltettek.
- Ezt nem hi... -csapott a combjára, de Harry megfogta a vállát. Tomlinson szikrákat szórva meredt a mellette ülő göndörre.
- Ne! -rázta fejét szigorúan, és láss csodát: Lou egyből visszafogta magát, duzzogva bár, de igyekezett lehiggadni. A kocsi közben sebesen suhant London főútjain, útban a BowBox nevű bowling klub felé.

Niall Horannek gőze sem volt róla, mennyire figyelemfelkeltő volt, amint lazán bevonult abba a bowling klubba, ahol cirka 150 ember gyűlt össze kizárólag az ő szülinapja miatt. Nem érezte magát különlegesnek, csak egy egyszerű kölyöknek bő ülepű gatyában, izompólóban. A feltűnés legkisebb szándéka nélkül vetette bele magát a zajos tömegbe, ami hamar szétnyílt körülötte, útját csodáló pillantások kísérték. A bátrabbak integettek vagy egyből a nyakába ugrottak. Őt követte 4 legjobb barátja tőle lemaradva, : Liam szerény mosollyal, Louis zsebre dugott kézzel, még mindig kicsit zabosan, Zayn hunyorogva pásztázva a tömeget, Harry huncut tekintettel keresgélt csinos lányok után.
A falak vörös fényben fürdőztek, a tánctér látványfüstben úszott. Louis tőle szokatlan módon kissé feszengve ácsorgott a pultnak dőlve; fehér pólóját neonfények díszítették. Körülötte népes társaság verődött össze, akik csupán úgy értettek szót, ha egymás füléhez hajoltak. Sokan már nem szomjaztak, de éhes sem maradt senki, ugyanis Niall partija lévén volt bőségesen harapnivaló: csokifondue, gyümölcssaláta, pohánkára kent fűszeres pástétom és hasonló különlegességek.  

- Lazulj már el! -ütötte vállba Louis-t valaki. A fiú vontatottan nézett a mellette a fejével ütemre bólogató Harry-re, aki már talált is mindkét karjára egy-egy lányt. 
- Látom neked már nem kell! -jegyezte meg, persze hiába, mert a hangos zene betöltött mindent, és kiszorította a levegőt. Bár ő is túl volt már egy-két pohárkán, nem tudott feloldódni, ahogyan mindenki más. 
- Nézd, megjött Conor Maynard is! Gyere már! -intett neki lelkesen, s mindenki kedvenc fürtjei el is tűntek a tömegben. 
- Hé Rosie! -szólt oda a lánynak, amikor megpillantotta a pultnál az italára várva- Nem láttad Ninát?
- Nem, szerintem nincs is itt. -vonta fel a vállát tanácstalanul.
- Hol vagy már te őrült szőke? -duruzsolta fogai közül Tommo, s közben az irtó jól szórakozó tömeget bámulta. Legurított egy Red Russiant, amiből ma már kettőt ivott, és már az első alkalommal rájött, hogy utálja ezt az italt. Nem tudott mást tenni, ismerős arcok közé vergődött, próbált jó képet vágni az egészhez. Közben mindig a kezébe nyomott valaki egy-egy italt, és kezdte nem zavarni, hogy egy halom nőnemű környékezte meg. A végén már az ellen sem tiltakozott, mikor az egyik úgy szorította magához testét, mintha el sem akarná ereszteni. A zene bréket járt immár a fejében, de még tudta kontrollálni a gondolatait. 
- Louis, Louis, gyere már! -kezdte el rángatni valaki, de képtelen volt rájönni ki az. Néhány másodpercig meredt a fiúra, mikor leesett neki, hogy Zayn az. - Mindjárt kezdjük a bowling meccset! -ujjongott, másik kezével Baily kacsóját szorítva, aki különösen aranyos látványt nyújtott: mindenkire vigyorgott, akár a tejbetök, közben pedig ide-oda imbolygott, mint egy ingaóra. Lou jókedvűen követte Zaynt, őt pedig egy tucat lány kísérte utánfutóként. A zene közben hirtelen átsimult valami teljesen másba, a fények újraszíneződtek, és a terem egy távoli részébe fókuszáltak: vajon mi folyik itt? Niall a nyakát nyújtogatta, hogy megláthassa kik vannak ott, amiért kitört hirtelen ez a nagy üdvrivalgás.
Harry és Louis is utat tört magának az embersokaságon, és akkor meglátták Ninát. Ninát, és 7 másik táncosát. Eszméletlenül rázták, mindenki őrjöngött a látványtól. Több volt, mint bombasiker. Niall túl sokat ivott már ahhoz, hogy felhúzza magát nővére gerilla műsorán, inkább a háttérben maradt.
- Ez itt az én csajom! -üvöltötte Louis, teljesen megfeledkezve józan eszéről. Harry alig tudta visszafogni magát, hogy ne taperolja le Daisy-t, a bögyös kis barnát Nina mellett. 
A táncosok szétoszoltak, a villám produkció végén Nina Louis karjában landolt. Szájára csókolt, melyben érezte a Red Russian ízét.
- Hogy lehetsz ilyen fantasztikus? -kérdezte a fiú szinte hipnózis alatt állva, majd a lehető legnagyobb feltűnéssel végigmérte a lány szerelését. Bőr sortját, kivillanó csípőcsontját, kacéran kínálkozó dekoltázsát. 
- Bárminek ellen tudok állni, kivéve neked, vigyázz! -súgta fülébe, majd fülcimpájába harapott, s otthagyta.

Nina
Több volt bennem, mint adrenalin. Bőröm szinte égett és lüktetett egyszerre. Fogalmam sincs, hogyan értem ebbe az állapotba, de végtelenül szabadnak éreztem magam. Nem zavart, hogy annak az öcsémnek vagyok a buliján, aki történetesen gyűlöl. Nem zavart, hogy minden bejelentés nélkül rittyentettünk a népnek egy kis táncot. Nem érdekelt mi fog aznap este történni, az érkezéskor már fergetegesen éreztem magam.

Niall
Végül nem bántam, hogy rábólintottam Josh és Sandy ötletére, miszerint mégis meg kellene ünnepelni a születésnapomat. Megpróbáltam úgy tenni, mintha mindent sikerült volna félredobnom; a nővérem levelét, az elmúlt heteket, a gyáva könnyeimet, minden éles szót, mely elhangozott egykori családom házában. Ma minden más lesz, ideje kibújni a saját bőrömből. Végre elérkezett a pillanat, tudtam, hogy ki fogom magam ütni fizikai valómból, tudtam, hogy arra készülök titkon, hogy taccsra vágom Niall Horant. Azt játszottam, túl vagyok mindenen. 
...aztán nem is gondoltam, hogy mindezt még megbánom. De saját csapdám helyett valaki máséba estem. A probléma csak az volt, fogalmam sem volt, kiébe. Arra emlékszem csupán, hogy elém tartottak néhány habos tetejű muffint. Olyan guszták voltak, hogy már a látványra is farkaséhes lettem. Mohón nyúltam értük, annyit markoltam, amennyi csak lapátnyi kezembe fért. Már-már megrémített az íze, annyira finom volt. Szinte meg sem rágtam a falatot, önkívületbe estem. Aztán egy egészen érdekes, lidérces világba csöppentem. De ne szaladjunk ilyen előre...

Nina
- Na, gyere, táncolj velem! Louis biztos nem bánja! -könyörgött egy magas fickó, és kicsit sem zavarta, hogy ezt már hatodszorra ismétli meg, én még mindig csak Rosie-val beszélgetek, tudomást sem véve jelenlétéről.
- Nina, le kéne koptatnod, mert nagyon elszánt! -bök fejével a nyakamba lihegő fazon felé. Hajamba túrok, és előveszem a lesújtóan veszedelmes tekintetem - Louis szerint van ilyen nézésem.
- Figyelj öreg, éppen beszélgetek! De lenne számodra egy feladatom! -közlöm közelebb hajolva hozzá, ami láthatóan tetszik neki.
- Neked bármit, szépségem! -húzza perverz vigyorra száját.
- Menj ki a kijáraton, és nézd meg légyszi nem vagyok-e véletlenül ott! -intettem a megfelelő irányba, majd komoran bólintottam, nem viccelek. Rosie elfordult, mert röhögőgörcs jött rá.
- Ne szórakozz! Miért kéreted magad? Gyorsan leléphetünk, senki sem fogja észrevenni! Teljesítem legvadabb kéréseidet is, te istennő! -támaszkodott a pultnak, ezzel satuba fogott. Lehetetlenül világoskék tekintete rosszat sejtetve tapadt rám. Kezdett komolyan zavarni.
- A legvadabb kérésem most egy csomag sajtos keksz, kösz. -próbáltam kiszabadulni börtönömből. Aztán éppen egy közkedvelt dal csendült fel, az egyik olyan, amelyre nemrégiben összedobtunk egy koreográfiát a csapattal. Rosie a tánctér felé invitált, de a rámenős srác nem tágított. 
- Haver, elhúznál? Más dolgunk van. -lökte volna odébb Rosie is, de sikertelenül.
Megelégeltem a játékot. 
- Na jó, én szóltam. -lendítettem volna lábamat, de hirtelen elhúzta onnan az övét. Öklömnek már esélye sem volt, elveszett erős szorításában. 
- Dave vagyok, és nem utasíthatsz vissza! -mondta fenyegetően, mégis mosolyogva. Láttam Rosie rémült arcát, aztán segítségért rohanva túródott a tömegbe.
- Felőlem a fejeden állva is pöröghetsz, akkor sem érdekelsz! 
- Az baj, mert úgy tűnik én vagyok az erősebb. És az erősebb mindig győz. -olyan közel hajolt, hogy undorodó fintorba rándult az arcom. Csuklómat még mindig szorította, akár egy bilincs, éreztem, ahogy ujjai mozognak lüktető vénámon. Volt képe ennek az állatnak a nyakamba harapni! Felordítottam, és heves rugdalózásba kezdtem, és most először: eredménytelenül. Még nem fordult velem elő, hogy ne tudtam volna megvédeni magam. Én gyengültem le, vagy ez a pacák lehetetlenül erős? Mindenesetre nem tett jót megsebzett önbecsülésemnek. Egy újabb ponton éreztem fogai nyomát, de ezúttal erősen, mélyen, különösen fájóan. Hirtelen előtűnt a semmiből az én fickóm, arcán egy szemernyi részegség sem volt, csak őrjítően sármos borostája. Megvadulva rántotta el Dave-et tőlem, pedig Tomlinson könnyen észrevehetően alacsonyabb volt nála. Mégis egy jól megcélzott öklössel kiütötte, majd a biztonságiakra bízta a többit. Aggódva bújt hozzám, egy halom kérdéssel bombázott, én pedig mindre csak bólogattam, mint valami megszeppent idióta. De ne szaladjunk ilyen előre...

Niall
Mikor meguntam a bowlingozást, Peter szavai egy csapásra elhatalmasodtak rajtam. Tudtam, jól tudtam, hogy engedelmeskednem kell neki. Eltökélten leráztam mindenkit, aki az utamba tévedt, és minden áron beszélgetni és/vagy táncolni akart velem, az ünnepelttel. Mikor végre megtaláltam a nővéremet, egyszerűen kirángattam a társaságból a karjánál fogva. Persze Louis, Harry, Rosie és még páran körénk sereglettek, le mertem volna fogadni, hogy botrányszagot éreztek. 
- Mi van? -szegezte nekem gorombán, jogos kérdését Nina.
- Itt az ideje, hogy fátylat borítsunk minden hülyeségre, nem gondolod?
- Miről beszélsz? -kérdezte hitetlenkedve pislogva rám. Próbáltam a kedves és édibédi Niall képét magamra ölteni.
- Arról, hogy béküljünk ki, és felejtsük el ezt az egészet! Mit szólsz? -tártam szét a karom, ölelés reményében. Gyorsan körbelestem, már a fél terem minket figyelt, fényképezőgépek villantak ránk. 
Nina hallhatóan kifújta a levegőt, és az örömtől párás tekintettel szorított magához. Felhőtlenül boldognak tűnt, mint ahogy a körülöttünk tapsoló és huhogó emberek is. Kaptam néhány vállon veregetést, és hajborzolást Liamtől és Harry-től is. Alig vártam, hogy a buli ott folytatódjon, ahol abbamaradt, és észrevétlenül félrehívhassam Ninát a klub V.I.P részlegébe, ahová nem szűrődik át a hangos muzsika. A lány bohókásan táncolva lépkedett mellettem, majd érdeklődve szegezte rám kivételesen barátságos zöld szemeit. Kellett néhány másodperc, mire összeszedtem a gondolataimat, és végre meg tudtam szólalni. 

Nina
Zúgott a fejem, s szinte sikítottam legbelül. Niall és köztem helyrejött minden, ahogy ezt Louis is megjósolta, csak idő kellett neki. Csak észhez kellett térnie, és lám minden a helyére került. Legszívesebben ezer meg egy puszit nyomnék arra a babaszerű fehér arcára. 
Feltűnt azonban, hogy keresi a szavakat, nem volt könnyű megszólalnia. Addig tétován körbefordultam tengelyem körül, hogy felmérjem a szoba belsejét. Fehér bőr fotelek, halkan csobogó jakuzzi, dugig feltöltött bárpult. Nem is rossz.
- Szóval? -kérdeztem végül, majd kibújva a bőrömből. Képtelen voltam abbahagyni a vigyorgást. Kék szemei kétkedve időztek a padlón, majd kérdően meredt rám, arca a vártnál barátságtalanabb volt.
- Te tényleg nem vetted észre? 
- Észrevenni? De mit? -ráztam meg fejem, s kezdtem türelmetlen lenni undok hangsúlya miatt.
- Ch. -takarta el szemét egy pillanatra, de gúnyos mosolyát közszemlén hagyta. Rossz érzésem támadt, pedig tudtam, hogy nem álmodtam: az előbb békültünk ki. - Ennyire hülye vagy? Nem láttad, hogy az előbbi csupán színjáték volt? -vonta fel szemöldökét, már-már fel volt háborodva. Nagyra nyílt szemekkel léptem hátra pár lépést. Nem tudtam kibökni egyetlen szót sem, ezért folytatta: - Rohadtul nem bocsájtottam meg neked. És rohadtul nem is fogok. Komolyan elhitted ezt az előbbit? 
Szavai szív tájékon kezdtek el mardosni, egyre erősebben, mígnem lukat ütött rajta a felismerés. De miért? -fogalmazódott meg rögtön a kérdésem. 
- Jaj Nina...Fogadd el, hogy neked és nekem már semmi közünk egymáshoz! Nem tudok rád nem bűnösként tekinteni, ez van. -rántotta meg vállát keserű arccal, de amint rám villantak világító szemei képtelen voltam ésszel gondolkozni. Csak néztem őt, némán, és elkábulva a sokktól. Olyan fiatalnak tűnt. 
- Nem hiszem el, hogy újra belém rúgtál. -szaladt ki számon halkan, de a csendes helységnek köszönhetően nagyon is jól hallhatóan. 
- Jaj, hagyjuk már ezt Nino. -mondta égnek emelt szemekkel, de a "Nino" megszólításra mindketten összenéztünk. Tele volt az igazi Niall szeretetével.
- Menj a francba! -sziszegtem, és megállíthatatlan szándékkal el akartam húzni a csíkot innen, de még utánam szólt:
- Peter mondta, hogy tegyem ezt. Nem merő szórakozásból. A médiának azt kell látnia, hogy minden rendben közöttünk. 
- Aha, a médiának. 
- Minden erről szól.
- Hát éppen ez az. Minden.
- Csak tettesd azt, hogy köztünk minden oké. Mindenkinek jobb lenne így. Megnyugodnának.
- Undorító vagy!
- Legalább Louis-ért tedd meg. Láttam, hogy totálisan a szívére vette az ügyünket. Nem ezt érdemli.
- Ez is csak pénzre megy! De persze, tegyünk csak úgy...-bólintottam a szomorúságtól elnehezült fejjel, majd visszabotorkáltam a dobhártya cincáló buliba. 

Niall(zenét be!)
Rosszul éreztem magam, amiért ilyen ócska színjátékkal át kellett, hogy verjem Ninát. Nem mintha sajnálnám, de mégsem éreztem magam túl jól utána. Olyannyira nem, hogy egy újabb kör italba kellett fojtanom indulataimat. Mikor aztán újra elterült bőröm alatt az a könnyed bizsergés, jöttek azok az átkozott muffinok. Nem tudtam parancsolni magamnak. És percek múlva egy teljesen másik embernek éreztem magam. Minden  elmúlt, megszűntek a vonalak, a látvány és a hang valahogy eggyé mosódott, én pedig olyan könnyűnek éreztem magam, mint a fény. Aztán még több sütit ettem, és egyre euforikusabb élmények következtek. Voltak percek, amikor esküdni mertem volna rá, hogy egy piros-kék mintás kígyó kúszik végig nyakamon, és én tényleg láttam, ahogy tekergőzve végighalad karomon. Aztán mélypont jött, én pedig biztos voltam benne, hogy bármelyik pillanatban szétrobbanhat a fejem millió apró véres cafatra. Teljes erőmből szorítottam tenyeremet a halántékomra, úgy rémlik elvesztettem az egyensúlyomat  és térdre rogytam. Mikor felnéztem Liam arca sütött arcomba, de úgy, hogy majdnem megvakultam. Akárcsak a napba bámultam volna. A nyakából két újabb Liam-fej nőtt ki, én pedig ezt annyira szürreálisnak találtam, hogy röhögnöm kellett. Annyira kellett nevetnem, hogy fulladozni kezdtem. Aztán valami puhát éreztem bőrömön. Fogalmam sincs mi történ még akkor, de egy huzamos ideig csak vörös csíkokat láttam mindenhol. Aztán vagy hat különböző hangszínen a nevemet: - Niall! Niall! - valaki az arcomat csapkodta, rohadt csiklandós volt. Amikor két lábra tudtam állni el akartam totyogni a pultig, de megtorpantam, mert megláttam Ninát, amint egy ismeretlen fickó karjaiban kapálózik. Fogalmam sem volt, ez mit jelent, így mentem tovább. A táncparkettre tévedtem, mindenki vigyorgott rám, én meg vissza rájuk. Aztán arra eszméletem fel, hogy egy lány haja cirógatja vállam. Bár nem mondta, de szerintem azt a lányt Lindának hívták, csak mert illet rá ez a név. Akkor és ott nagyon vonzónak találtam őt, olyannyira, hogy totálisan hatalmába kerített a tesztoszteron. Már szinte fájt az érzés. Meg kellett kapnom a lányt, ezért igyekeztem maradék erőmből a mosdó felé navigálni. De azt hiszem, ő navigált engem. Biztos vagyok benne, hogy a lánynak három melle volt, komolyan. És akkor ez nagyon felspannolt. Néha azt hittem, hogy Rosie az, és erre midig azt mondta, hogy őt nem Rosie-nak  hívják. Nem értettem, miért hazudik. Vadul csókoltam őt, ahol értem, soha életemben nem csináltam ilyet egy lánnyal sem. Kezeim tétován vándoroltak falatnyi topja alatt.

Nina
Nem tértem magamhoz. Louis folyamatosan beszélt. Be sem állt a szája, csak bámultam különleges színű szemeibe. Hagytam, hogy elvesszek bennük, hagytam, hogy fájjon. Louis forró ujjperceit éreztem felsebzett nyakamon. 
- Úristen, jól vagy? Mit csinált veled az a féreg? -döbbenten tapogatta bőröm, melynek hatására kellemetlen nyilallás sújtott bele. Legalább egy kicsit csillapította vérző belsőm kínjait. Nem akartam tudomásul venni, hogy Niall viselkedése idáig süllyedt. Ez nem ő. Ez valaki más. 
- S-semmi baj. -ráztam fejem, de talán nem voltam elég meggyőző. Tomlinson férfias karizmába markoltam.
- Sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb. -mondta bűnbánóan, én pedig legszívesebben keserűen felordítottam volna: Miért kérsz bocsánatot? Hiszen te vagy a legcsodálatosabb ember szánalmas kis életemben!
- Nem, nem! -hajoltam arcához, és jólesően lehunytam szemem- Nagyon is jókor voltál itt. Annyira jó, hogy vagy. -vallomásom ritka őszinte volt. Már most reszkettem a gondolattól: újra hazudnom kell. Azt kell hazudnom, hogy minden rendben...
- Haza menjünk? -kérdezte apáskodva, én pedig bőszen helyeseltem. 
- Leesett a vércukrom. -nyöszörögtem közben. Louis körbesandított, maradt-e valami ehető. Aztán megállapodott tekintete a pult mögötti tálcán, rajta két muffinnal. 
- Nézd, ott van még egy süti. -mire odanéztem, már felém is nyújtotta. Reflexből megszagoltam, és éppígy vissza is tettem a tálcára. Furcsa szaga volt, nagyon emlékeztetett valamire, de nem ugrott be, pontosan mire is...
- Nem láttad Niallt? El kéne köszönnünk tőle. -mondta Lou, nekem pedig görcsbe ugrott mindenem.   

Niall
Ijedten szegeztem tekintetem fedetlen mellkasomra, mert olyan volt, minta tűket döfködnének bele. Linda a nadrágom sliccével babrált, én pedig a franc se tudja milyen vezérlésből kirohantam a mellékhelységből. Meglátva Zaynt, nyakába akartam ugrani, de valahogy rosszul érkeztem, és mindketten elestünk. A zenét idegtépően szaggatottnak hallottam, gyomron már a torkomban volt, azt hittem meghalok. Senki sem szedett fel a földről. Mintha egy rémesen erős és leállíthatatlan körhintában ülnék, úgy pörgött felettem minden. Az arcok, hangok megszűntek. Csak én voltam egyedül, és az érzés, hogy mindjárt eltűnök létezni. Esküszöm, éreztem, hogy sírok. Több tucat könnycsík rohant végig arcomon. Előbb csak a végtagjaimat, majd az egész testemet nem éreztem.



2013. február 5., kedd

A türelem keserű, de gyümölcse édes

Utálom, hogy sosem tudom teljesíteni a határidőt, amit ígérek nektek... Egy nagyon kicsi türelmet még kérek, remélem lesz erőm vagy ma este, vagy holnap megírni. Nem így akartam, tényleg...Viszont az egyetemen ilyenkor kész őrültekháza van. Nem viccelek!
Kitartás, tényleg megpróbálom összeszedni magam, és hozni végre a Let's pretend-et! xx, BB