69. rész - Zöld szemű Louis

(ajánlott zene: szabad akarat :D)
- Niall, hé! Hallasz?! Niall!

Zayn kitartóan, de egyre erőteljesebb pánikkal pofozgatja barátját. Egyelőre nem sok embernek tűnik fel, hogy az ünnepelt történetesen a földön fekszik, igencsak eszméletlennek tűnő állapotban. Pár pillanat múlva Liam tőle szokatlan vehemenciával fúrja át magát a tömegen, majd valamit odaordít, de a zene mohón elnyeli hangját. Malik és Payne kétségbeesett tekintete összetalálkozik egy kósza pillanatra, egymástól várva segítséget. Zayn tejcsoki színű arcbőre lám egészen sápadtka lett, nem hiába; Niall nem tér magához, hiába minden.

- Ez aztán buli volt a javából! -dobta el magát Tomlinson az ágyon. Felsőteste meztelen volt. Nina belecsókolt a fiú gerincének medrébe, majd hasonlóképpen elterült ő is a paplanrengeteg felett. Küszködött, hogy ne bugyogjon fel benne rosszkedve. Mindkettejük feje még élénken zúgott, a klub muzsikájának visszhangjai halkan lüktettek még halántékukon.

- Ütöttél már le bárkit is ezelőtt? -kérdezte a lány fáradt morgással. Louis egy ásítás után válaszolt.

- Harry-t egyszer majdnem. Részeg voltam.

Nina kuncogott egy aprót, aztán közelebb bújt fickójához. Az eső halkan, és óvatosan kezdett esni, az ablakokon legalábbis így hallatszott.

-Oké, én hívok egy mentőt! -csattant fel elnyúlt arccal Zayn, de valaki megfogta karját. Bob volt az, az egyik biztonsági emberük. Ekkora már többen észrevették, hogy valaki a földön hever, és nem is nagyon akar onnan felkelni. A tömeg felszakadozni látszott, s egyre inkább kör alakban tágult.

- Istenem, Niall! Mi történt? -toppant be a szűk körbe Rosie, Liam a lány vállára tette a kezét.

- Csináljatok már valamit! -kelt ki magából immár a kanálfóbiás fiú is. Ijesztő gondolatok támadtak mindannyiukra, ahogy ott feküdt az életrevaló srác, a falnál is fehérebb bőrrel, verejtéktől csillogó arccal, mozdulatlanul.

-Niall! -nyöszörgött egy női hang, feltehetően ismét Roro, de az is lehet, hogy Baily volt az.

- Vigyük! -erősködött Zayn, mire Bob könnyűszerrel felkapta az ide-oda csukló, tartás nélküli testet. A füstgépeket beindíttatták, s így szinte észrevétlenül cipelhették ki a hátsó ajtón a szülinapost.

Másnap reggel Ninát és Louis-t mobilcsörgés veri fel. Nyűgösködve, mormogva, de végül Tommo fogadja a bejövő hívást. A kijelzőn Liam neve villog. Egy perc alatt elillan a másnapossággal vegyített álmosság a fejéből, amikor tudtára adják, mi történt Niall-lel. -De már kutya baja, jól van. -jön is egyből a nyugtató fejlemény. Nina döbbenten fogadta a másnap reggeli híreket öccséről, de az öcsikéje, s a közte uralkodó puskaporos hangulat ellenére sem tudott nyugodt maradni. A vártnál érzékenyebben reagált, és semmi pénzért nem bírt lehiggadni. Louis hiába mondogatta neki, hogy Niallnek egy haja szála sem görbült; Nina nagyon is jól képben volt mindenféle drog és azok hatásai terén. Egyből rá is jött, hogy a muffinokba volt csempészve a szer, múltbéli tapasztalatainak köszönhetően pedig azt is tudta jól, hogy ezek a sütik nem szimpla füves sütik voltak.

Apropó, sütemények!

1 hét múlva...

Barna fürjeit lisztfoltok tarkítják, csakúgy, mint arcát, karját, pólóját. Harry süt. Legalábbis nagyon igyekszik. Nyakig benne van a munkálatokban; értsd ezt arra is, hogy elhatározta: nem fogja ölbe tett kézzel nézni, ahogy Leslie és Hannah édes kettesben enyeleg. Forró, folyékony étcsokoládé fortyogott a gázon, a robotgépek zajosan dolgoztak. A mobilcsörgés halk ciripelésként hatolt be a konyha éterébe. A kis fürtös kukta nem igazán ért most erre rá, épp egy recept sorai között futtatta zöld szemeit. Pár pillanat múlva jajveszékelve rohant a gázon lévő lábashoz, s bőszen kavargatni kezdte; még a nyelvét is kint felejtette. A zsebtelefon nem akart elnémulni, Harry dühöngve törölgette meg tojásos kezeit.

- Haló? -fújta ki sürgető hangon a levegőt. Ámbár tudta ki van a vonal túloldalán.

- Azt mondtad jössz focizni! Most akkor nem jössz?

- Bocs Lou, nagyon el vagyok merülve valamiben.

- Ne hülyéskedj! És miben, ha szabad megtudnom?

- Sütök. -vallotta be szemérmesen. Louis felnevetett.

- De minek? Ugye nem...?

-... -mindent beismerő csend volt a válasz, közben levette a gázról a csokit.

- Harry, ugye nem akarod lecsapni Hannah-t a barátod kezéről?

- Ugyan kérlek! -rántotta meg a vállát flegmán, majd összevonta szemöldökét, amiért Louis így rácsapott a lényegre.

- Ne legyél paraszt!

- Most éppen pék vagyok!

- Jó, én nem mondom, hogy én megmondtam. Este stúdió!

- Oké, oké, oké. Na szia! -tette le durcásan a készüléket, majd ujjával kóstolót vett a csokiszószból. Merengve ízlelgette, s közben tulajdonképpen bűntudata támadt. Leslie tényleg gyerekkora óta a barátja. Sosem verték át egymást, mindig megbíztak egymásban. Sok marhaságot átéltek. Most együtt van egy lánnyal. Nem veheti el tőle. Ha most meglépi ezt az igencsak hátbatámadásnak minősülő lépést, akkor 15 év barátságot zúz porrá...

Egész nap vívódott, fel-alá járkált a lakásában, és az elkészült sütiket csodálta, amelyek immár pezsgőszínű díszdobozban lapultak, készen rá, hogy egy bizonyos lánynak meglepetést szerezzenek. Hazza lelkiismeretét azonban nagyon piszkálta, hogy ez a lány pont Hannah. Az a Hannah, aki a legjobb barátja Hannah-ja.

- Tuti, tuti, hogy ez megint csak a hülye skalpvadász ösztönöm! -morgott magában, közben pedig puha tincseit gyúrta kezével. - De mi van, ha nem? És ha beleszerettem? -vetette fel régóta dédelgetett kérdését.

- Nem, ugyan már! Én meg a szerelem? -rázta fejét szánakozó kacajjal. Végül addig sodorgatta évelődő gondolatait, míg beesteledett, neki pedig a fiúkkal lett volna "randija". Aztán hirtelen felindulásból mégis felhívta a lányt, megtudakolta otthon van-e, és zavarhatja-e egy picikét. Ujjongó gyermekként trappolt fel a bérlakása ajtajáig, kezébe nyomta a sütis dobozt, majd széles vigyorral hozzátette: - Neked sütöttem.

Hannah kelletlenül elmosolyodott, de arcára volt írva, hogy nem tudja mire vélni a gesztust. Főleg azután, hogy az egy héttel ezelőtti telefonbeszélgetésben megmondta neki, hogy ne is pályázzon rá, nem lesz egy név Styles nőinek listáján.

- K-köszi? -bökte ki végre, amint összeszedte magát, de továbbra sem tudta hova rejteni csodálkozását. Sötétbarna szemei tétován fürkészték a fiú veszélyesen hódító zöld tekintetét. Harry igyekezett a lány zavartságán enyhíteni.

- Csokis-barackos. Úgy tudom, a kedvenced. -tette hozzá féloldalas mosollyal, míg végigmérte a lány most is hanyag öltözetét: bő mackónadrág, kinyúlt pulóver.

- Még emlékszel. -motyogta maga elé, félve, megint bele kell néznie abba a babonázó, kiskutya tekintetű arcba. - Izé...bejössz? -tárta szélesebbre a bejárati ajtót, kócos kontya félrebillent, ahogy fejével a nappali felé bökött. Styles felragyogó arccal bólintott. Szó szerint megvadulva verdesett szíve, mikor a lány közölte, hogy végre felvételt nyert a London School of Economics-re. A hír hallatán teljesen megfeledkezett magáról, és a tudat, miszerint a lány itt fog élni ezentúl, kimondatta vele a bűvös, de annál sokkolóbb 8 betűs szót.

Történt ez úgy, hogy a lány éppen nekifogott az ajándék sütemény kóstolásának. Elégedetten hümmögött, jelezve tetszését. Harry csak figyelte őt, mint valami elvarázsolt kiskölyök a kirakat előtt, a távirányítós autót csodálva. Látvánnyal is jóllehet lakni. (Niallnél ez nem igaz)

- Te tényleg egy született kis cukrász vagy! -konstatálta a lány, s már korántsem feszengett. Harry jelenléte újra olyan volt, mint régen; mikor legjobb barátok voltak. Csupán barátok. Leslie-vel együtt, hárman.

- Csokis maradt a szád széle. -kuncogott. Hannah kézfejével igyekezett letörölni, de sajnos kevés sikerrel. Harry nevetve rázta a fejét. - Még mindig olyan. -jegyezte meg, de hangja furán ellágyult. Nem habozott, szíve diktált, megcsókolta a lányt, aki kis híján elájult a lepettségtől. Mégsem visszakozott. Styles nagy játékos, most pedig valamiért végképp nem akart veszíteni. Óvakodva nyomta ajkait a lány vöröses szájára, csupán néhány pillanat erejéig. - Már nem is vagy csokis. -mondta, miután elhúzódott.

- Harry ez...

- Szeretlek! - szökött ki száján az a szavacska, ami hurrikánként rontott be a lány szívébe, s ezzel belé is fojtotta a szót. Harry maga is elámult: ez az én hangom volt? Most tényleg kimondtam? Nem hiszem el, hogy kimondtam!

Hannah köpni nyelni sem tudott, persze nem csoda. Styles csak pislogott maga elé, legszívesebben elrohant volna, az ajtót kidöntve. Nem kevés időbe telt, mire megtalálta a hangját.

- Most borzalmasan érzem magam. Mekkora tökfej vagyok! Nem így kellett volna ezt tálalnom. -dörmögte elfojtott dühvel, míg pánikolva leste a lány kifejezéstelenné simult vonásait. Akárhogy is koncentrált, semmit sem tudott leolvasni karakteres arcáról, amely egyébként olyan volt általában, mint a kiterített kártyalapok. Most azonban semmi...semmi információ arról, egyáltalán Harry merjen-e valami jóra számítani, avagy sem.

- Te szent juhsajt! -kiáltott fel Louis, amint megpillantotta Ninát és jómagát az egyik pletykaújságban. A szőke lány turbánba tekert fejjel lépett ki a fürdőből, arcán békés mosollyal; Tomlinson már megint a mutatóujjával keverte fel a teáját.

- Mi van, féláron van a répasaláta? -kérdi

- Ebben a lapban is cikkeztek rólunk! -emelte fel a nyomtatott sajtót. Egy nagy, színes, oldalas fotó köszönt velük szembe. Tommo hátradőlt a süppedős fotelban, és olvasni kezdte, hangosan: A sztárvilág legfelkapottabb kettőse" -ez volt a szalagcím- Avagy a szexi énekes és a gyönyörű táncoslány - ez pedig az alcím.

- Jól kezdődik. -jegyzete meg a "gyönyörű táncoslány", miközben kibontotta törölközőbe bugyolált haját. Louis tekintete érdeklődve futott a sorokon, majd folytatta.

- Vajon lehet jól működő kapcsolata két olyan hírességnek, akiknek mindennap komoly szervezésbe telik  hogy láthassák egymást akár csak fél órára? Bár Louis Tomlinsonnak, aki a világszerte népszerű fiúcsapatnak oszlopos tagja, már volt ideje hozzászokni az efféle élettel járó ritmushoz. De mi van egy másik tag, a legcukibbnak titulált Niall Horan nővérével, aki csak pár hónapja csöppent eme szédületes világba? Nina mostantól, ha akar, ha nem, reflektorfényben lesz, hiszen testvére, és barátja is abban él. Ráadásul szombat esténként a képernyőkön is találkozhatunk majd bájos külsejével, de sokkal inkább káprázatos tánctudásával, és persze csapatáéval. "Az X-faktor történelme során még sosem volt ilyen, hogy egy ennyire ismert és napról napra népszerűbb tánccsoportot kértünk volna fel háttér koreográfiához. Az E-motion nagyon újszerű és egyedi stílussal bír, mi pedig gyorsan lecsaptunk rájuk. Kellett a műsornak valami frissítés, valami teljesen más. Biztosak vagyunk benne, hogy nagyot fog robbanni a színpad szombat esténként." -nyilatkozta Sean O'Conel, a tehetségkutató főkoordinátora. De térjünk vissza London legszebb duójára. Híresek, szépek, tehetségesek, gazdagok. És sokan azt hiszik, ezzel mindent el is mondtak róluk. Jogos a kérdés, akkor mégis mi vetett véget megannyi tökéletesnek tűnő sztárpár kapcsolatának? Nina Horan sem kivétel, éppúgy kapja naponta a gyűlölködő  esetleg fenyegető üzeneteket, mint anno Tomlinson exbarátnője Jenna Dunler, vagy éppen Zayn Malik párja, Baily Benson. Egykönnyen azt sem lehet megszokni, hogy az embert az utcán is rajongók vagy éppen lesifotósok lepik el. Ráadásul egyikük munkája sem átlagos. Hatalmas felelősség van mindkettejük vállán, s félő, hogy emellett a számtalan akadály mellett nem jut sem idejük, sem erejük egymásra. Ennek azonban egyelőre még nyoma sincs, hiszen a párocskát minap a St. James Parkban kapták lencsevégre, amint kéz a kézben sétálgatnak, ügyet sem vetve a rájuk éhező fotóshaddal. Titkos mosolyokkal, összefont pillantásokkal bújtak egymáshoz. Úgy tűnik Louis fülig szerelmes, hiszen le sem vette szemét a Horan lányról. Reméljük, a sztárpár nem végzi úgy, mint a többiek. Mi mindenesetre drukkolunk nekik! -a cikk itt ért véget.
- Azt miért nem írták bele, hogy én is fülig szerelmes vagyok? -biggyesztette le száját a lány. A fiú ölébe ült, vele szembe; barna hajába túrt, még akkor is, ha tudta, hogy Louis érzékeny pontja a haja, aminek beállításával mindennap minimum fél órát eltölt a tükör előtt.
- Biztos mert azon a képen pont morcos arcot vágsz. -mondta huncut mosollyal, majd a képre bökött- Látod? Én meg cukin mosolygok, mint mindig. Nina mérges szemöldök összevonással homlokon pöckölte Tomlinsont. - Áucs, miért bántasz?
- Csak mert szeretlek. - hajtotta fejét vállára, miközben elrejtett előle egy titkos mosolyt.

Este...

Liam a lábát lóbálta az egyik erősítő tetejéről, Harry egy üvegkalitkára hasonlító dobozban énekelt, de kívülről úgy tűnik csupán, mintha tátogna, akár egy göndör hajú hal. -gondolta Liam, és ezen el is vigyorodott. Aztán széles fejű karórájára pillantott; Zayn még nincs itt. Unottan felsóhajtott, Niallt kezdte figyelni, aki legújabb elektromos gitárjával virtuózkodott, Josh pedig dobolt alá. Na és hol van a legidősebb? -nézett körbe, de mire a másik irányba fordította volna fejét, a semmiből előtte termett a hiányolt, aki elvetemült arckifejezéssel arcon csapta őt egy banánnal. Igen, egy banánnal. A széttrancsírozott gyümölcstetemet hiába akarta Louis-hoz vágni, az olyan gyorsan elviharozott, mintha valami nagyon sürgős dolga akadt volna. Liam azt érezte, mintha lenne egy rosszcsont fia. 

- Császtok! -toppant be Zayn váratlanul, lihegve.

- Na végre! Merre jártál báránykám? -lépett ki a fülkéből Harry. Megrázta bozontját hogy minden fürt a helyén legyen, amit a fejhallgató lelapított.

- Baily rosszul lett, és nem akartam otthagyni egyből. -szuszogta, majd ledobta bőrdzsekijét.

- Mi a baja? -kérdezte Liam aggódva.

- Semmi komoly, szerintem gyomorrontás. -mondta félvállról, és közben már a dalszövegek között turkált- a Kiss you-t vesszük?

- Aha, most Louis jön. Hoztunk kaját is, kérsz? -mondta Niall gitárja hevederjével babrálva.

- Jöhet, ma még alig ettem. Közben pedig elmesélhetnéd Hazza, hogy mi is van ezzel a Hannah csajjal. -húzogatta fel-le sötét szemöldökét az arab vérű fiú, mire Niall és Liam egymásra kacsintott.

- Látom gyorsan tejednek a hírek. -morgott Styles, majd úgy tett, mintha a bicepszére varrt tetoválást még soha életében nem látta volna.

Kicsivel később Louis nyűgösködni kezdett, és amikor mindenki apukája, Liam, megkérdezte mi ütött belé, nagyon könnyedén kiadta magából: 

- Tudod, Nináék gőzerővel készülnek az első adásra. Nincs könnyű dolguk, mert a tizenkét versenyző produkciójából kilenchez kell háttértáncot összeállítaniuk. Az egyik szám, amit Nino fog táncolni, a lehető legmesszebb áll a stílusától, ugyanis társastáncot kértek a főszervezők. Latin társastáncot! -csóválta fejét rosszallóan- Erre hívtak egy selyeminges szépfiút, aki valami világháta mögötti helyről jött, és állítólag baromi híres táncos. Kubai, és szerintem nagyon idétlen, ahogy a szavakat ejti. Ráadásul fél kiló hajzselé csillog lenyalt haján, és röhejes a fejtartása is. Mint aki nyakmerevítőt hord. És akkor a járásáról nem is beszélnék. Eugenionak hívják. -nevetett fel arrogánsan, majd égnek emelte a szemét.

- És ez az Eugenio mit ártott neked, hogy ennyire ki vagy rá bukva? -fonta össze karját Liam, a választ már sejtette.

- Örökké Nina nyakán csüng. Érted ezt? Ott simul hozzá, érinti, tapizza, ahol akarja, és még csak magyarázkodnia sem kell; "hiszen ő csak táncolni tanítja". Na persze. -dohog, miközben a kezében szorongatott papírlap maroknyi galacsinra töpörödik. 

- Louis, nyomás! -int Frank a mikrofonállvány fele, s még csak nem is sejti, milyen rossz pillanatában találta a mindig bohókás srácot.

- Hagyjál már! -vetette oda, majd telefonja után kutatott zsebében. Az időt megpillantva, magyarázat nélkül elrohant. Nem igazán volt esélye bárkinek is, hogy visszatartsa. Csak úgy elviharzott, fittyet hányva munkájára. A fiúk kérdően összenéztek, mikor Peter idegesen megkérdezte: - Ez meg mégis hova ment?
- Most viselkedett így először -állapította meg Liam.
- Hogy így?
- Ahogy az ember szokott, ha rátalál a zöldszemű szörny.
- Most rólam van szó? -bökött Harry magára, Liam a nyelvébe harapott, hogy ne kezdjen el hahotázni.
- Nem, Hazza, most nem rólad. A féltékenységről.

A finom por lomhán szállingózott a levegőben, jól látható volt, ahogy táncterem reflektorai rávilágítottak. Nina lába a válla mellett feszült égnek meredő lábfejjel, álló spárga volt a javából. Fejét hátrahajtotta, majd a tükörfalra lesett, hogy szembetalálkozhasson önmagával. Próbált lábujjhegyre állni, ami nehezen akart sikerülni, mert ebben a pozitúrában még az ő egyensúlyérzéke sem engedelmeskedett egyből. 

- Te aztán elszánt vagy, ma még nem láttalak pihenni! -lépett be a terembe Eugenio, s mint mindig, tejcsokoládé-szerű arcán most is széles, már-már giccsesen nagy vigyor ült. 

- A pihenés nem az én stílusom. -lökte oda a lány, majd végre két lábra ereszkedett. 

- Akkor elpróbáljuk az első felét? -kérdezte tettre készen, s Nina természetesen mohón bólintott. Két szökkenéssel a fiú előtt termett. - A-a! A cipőt nem úszod meg! -tévedt tekintete a sarokba dobott tűsarkakra, mire Nina vonakodva felsóhajtott, mint egy lusta diák. Soha életében nem hordott magassarkút, és több, mint fájdalmas volt egyből táncolni tanulni benne. Fanyalgó arccal, de felöltötte az egyébként nagyon szemrevaló cipellőket. Így már pontosan olyan magas volt, mi táncpárja. 

A muzsika lüktetni kezdett, ám ezúttal nem a pop vagy r'n'b jól megszokott ritmusai csendültek fel. Hangszeres zene, harmonikával, hegedűvel, ütős hangszerekkel, spanyol szöveggel. Egycsapásra karneváli hangulat költözött mindkettejük lelkébe, és mindegy volt, hogy Nina nem ebben a stílusban űzte a mozgás szenvedélyét. Az ösztönös táncos kelt életre csontjai közt.

Ki sejtette, hogy a tükör mögött ott állt tomboló idegekkel Tomlinson, s vadra éhesen fürkészte a párost a teljesen áttetsző oldalról. Kettős vívódással nézte őket. Míg csodálva figyelte a lányt, akit szeretett, s annak minden kecses mozdulatát, pörgését, addig egyre felhevültebben észlelte látóterében Eugeniot, és nem tudott uralkodni indulatán. Fogai szinte összecsikordultak, mikor Nina a pasas karjaiban vergődött, mint holmi tehetetlen kismadár, majd önként és dalolva tekeredett körbe a srác derekán. Louis sosem érzett még ehhez foghatót, nem tudta hova tenni teljesen újfajta agresszióját. Tisztában volt vele, hogy akármiért is érzi, amit érez, őrültség. De közben egyre jobban megrémült saját magától, mert képtelen volt megálljt parancsolni elszabadult elméjének, ami sorra gyártotta az ijesztő rémképeket. 

Eugenio és Nina teste egymáshoz simult, majd elvált, majd újra összepréselődött. Arcuk folyamatosan vészes közelségben volt, lábaik egymást inzultálták, versenyre hívta egyik fél a másikat. Mintha már nem is egy londoni próbaterem négy fala közt járnának, hanem valahol messze, a tengerhez közeli, mediterrán vidéken, ahol a levegő a szabadságtól illatozik, friss gyümölcsöt árulnak az út mentén, s az emberek ha csak zeneszót hallanak, legyen az akárhol, akár az utcán, táncra perdülnek. A szenvedély szivárványszínű pillangóként repdes körülöttük, kéz a kezet alig engedte el, csupán néhány könnyed pillanatra. Karcsú lábak lendülnek, csípők ringnak, hajkorona libben az arcba. A nap perzselve éget, mégis gyengéden simogatónak érzik, a szájban lédús mangó íze bujkál, boldog utcazenészek pengetik hangszereiket. Csókok csattannak el idegen párok közt, de a tánc nem marad abba. Eugenio ölébe kapja a lányt, átdobja egyik oldaláról a másikra, aztán egymásnak háttal kerülnek. Izzadt ujjaik automatikusan fonódnak össze. A férfi a lány fenekébe markol, mire Nina egymás után négyet pördül, mintha megsértődne, eltávolodik, szólótáncba kezd, de a pasi térdre érkezve szökken lábai elé, kezet csókol, s kezdődik minden elölről  Eugenio barna bőre forró, akár a levegő. Néhány mezítlábas kisgyerek szalad köréjük, s úgy kezdik el szedni lábaikat, mint a profi táncosok. Egy idős hölgy vidáman énekel a zenével szinkronban, kezében nyeles dobszerszám. A szerelmespárok egymás nyakába csókolnak, Eugenio sem tesz másképp. Nina némán felkuncog, s hagyja, hogy a fiú derekánál fogva a magasba röpítse őt, s hirtelen csak azt érzi, hogy fejjel lefelé látja a világot. Szemébe tűz a nap, de még így is ellát a színes domboldalig. Haja a porba süllyed, majd test a testét dörzsölve újra a két lábon állnak, megtorpanva, megint és hirtelen, Londonban.

Ugyanis Louis Tomlinson vágta ki a terem ajtaját, s lenyugtathatatlan bikaként zilált őket bámulva. 

- Vedd le a mocskos kezedet a barátnőmről! -sziszegte, de sem a szóhasználat, sem a hanglejtés nem volt Louis-s. Nina kipirulva pislogott, s értetlenül meredt hol tánctanárára, hol szíve választottjára.

- Qué? Nem értem, mi baj...

- Semmi Eugenio, ne törődj vele. -legyintett Nina, majd szúrós pillantással várt Tomlinsontól valami ésszerűt viselkedéséért. 

- Ne törődj velem, tényleg! Majd én eltöröm valamidet! -indult el, a mit sem értő fickó fele.

- Én nem hajtottam Ninára, te juro, az életemre! Nem volt nada, nada! -habogta félig spanyolul, s sürgetően tekintgetett a lányra, abban bízva, hogy leállítja barátját. 

- Csak táncolni tanít! -förmedt rá a lány Louis-ra, de a Répakirály megsüketült. 

- Sí, sí, mambót, salsát, és...

- Gyere ki velem! -ragadta csuklón Ninát, és hisztérikusan kivonszolta a folyosóra. Odakint a benti hőmérséklettel ellentétben huzatos hűvös csapta nyakon a lány felhevült testét.

- Neked meg mi bajod? 

- Hogy-hogy mi? Láttam a ti kis "táncotokat". Nem engedem, hogy így érjen hozzád! Főleg nem a képernyőkön! -darálta méltatlankodva, teljesen kifordulva önmagából.

- Louis Troy Austin! -préselte ki fogai közül, Louis születési nevét, amelyet csak akkor tett, ha tényleg felment a vérnyomása. 

- Ne hívj így Nina Delaney Horan! -vágott vissza, de a kimondás közben már meg is bánta. Nina egy pillanatra elhallgatott, próbált tudomást sem venni gyűlölt második nevéről. Orrnyergéhez kapott, amely kicsit  lehűtötte. - Nem akarom, hogy ilyen intim testi kapcsolatod legyen ezzel a szőrös mellkasú pojácával! -fakadt ki, s csúfoló szavai bár megmosolyogni valóak voltak, Nina mégsem tette azt.

- Ez művészet! Végre tanulhatok valami teljesen újat, és nagyon élvezem! Ne rontsd el az örömömet!

- Nem érdekel! Nem fogom azt nézegetni, hogy a barátnőm fenekét egy ilyen buzis kinézetű taperolja! -szögezte le veszett tekintettel, s egymásba fonta karjait mellkasa előtt. Nina hátra lépett egyet, kezdett elege lenni. 

- Fel fogok lépni vele! Ez a műsor menete, nincs választásom! -közölte elhalkulva, hátha lecsillapíthatja a kedélyeket, de azok csak még inkább kezdtek felélénkülni.

- Nem vagyok elég jó neked, igaz?

Nina eltátotta a száját.

- Hogy a francba jut ilyen az eszedbe? -tapasztotta nyirkos tenyerét homlokára, s keserű szájízzel a falnak dőlt.

- Úgy, hogy láttalak vele. -mutat a terem fele- Olyan felszabadult és kacér voltál, amikor táncoltatok. Úgy néztél rá, mint valami görög istenre. -szomorú kékben ragyogtak szemei, de Nina nem alélt el az önsajnáltató szövegtől, hiszen egy szó sem igaz belőle. Miért nem érti már meg ez a tökfilkó, hogy nála jobban senkit sem szeret széles e világon?

- Teljesen megértelek. -mondta egy pillanatra kedves hangon, majd lesújtóan hozzátette: - Ja, mégse!- tekintetét céltalanul futtatta végig, a Tommo háta mögötti fal mentén. - Te féltékeny vagy? -emelte fel fejét, mikor szöget ütött benne a felismerés, s az oltalmazva veregette vállon. A fickó kilógó  pucér bokacsonttal, jégszoborrá kövülve meredt a szöszkére.

- Nem! Féltékeny? Erre a...? -nevetett fel kényszeredetten, majd könyékig feltűrte pulcsija ujját- Talán te nyugodt lennél, ha azt látnád, hogy egy másik lánnyal vagyok sülve-főve munka címszó alatt, és látványos testi kontaktban vagyok vele? 

- Felőlem aztán! Csinálj amit akarsz! -rántotta meg a vállát, majd dobott egy gúnyos csókot a levegőbe, s aztán feltette az i-re a pontot, mikor szándékosan lejjebb húzta trikója dekoltázsát, majd visszatért eredeti feladatához. Tomlinson teljes méregből rúgott a lány után becsukódó ajtóba, majd néhány elfojtott szitokszóval elviharzott. Még aznap megbüntették gyorshajtásért...

Nina azon az estén nem ment "haza", helyette viszont egy aggasztó üzenetet kapott legjobb barátnőjétől: Nino, kérlek gyere el, azonnal! Én ezt nem bírom!

Talán jobb is, hogy Nina nem ment vissza Louis lakására, ugyanis Mr. Répamániás veszett esze nem nyugodott bele az incidensbe; lám, éppen kapóra jött neki egy üzenet az e-mailjei közt, melyben Lara, igen, az első szerelme Lana, tudatja őt arról, hogy "Westminsterben lesz néhány napig..."
Azt gondolta: - Ha te így Nina Horan, akkor én is.