68. rész - Let's pretend

Szülinapom van (szomorú hír), úgyhogy meghoztam a részt, még akkor is, ha hajnali fél 3-ig kellett írnom. Remélem a rész történései és izgalmai kárpótolnak titeket a sok várakozásért! :) xx, BB

Szeptember 15.

Harry Styles elfojtottan sutyorgott a telefonjába, de a vonal túloldalán ezúttal nem hallgatta őt élő ember, csak a postafiók telt meg meg felháborodott szavaival: - Louis, nem fogod elhinni, mit tudtam meg! De kapaszkodj meg! Szóval Leslie, Leslie és Hannah. Együtt járnak. Járnak! Érted?! Olyan mintha hátba szúrtak volna. De...de tudom, hogy Han és köztem már rég nincs semmi. Jött a banda, nekem pedig nem volt többé időm a barátaimra. Oké, tudom, most azt mondanád: Hazza miért vagy féltékeny? A barátaidról van szó! Boldogok együtt! Te miért vagy ezen kibukva? Talán még mindig érzel valamit Hannah iránt? Igen, igen lehetséges, hogy érzek. Nem biztos, nem tudom. De ezek ketten titkolták előlem a kapcsolatukat, érted? Mintha... de miért? Bár, ha jobban belegondolok jobb volt, amíg abban a hitben éltem, hogy ők csak a két legjobb barátom, így, külön-külön. Tépem a göndör fürtjeimet, komolyan. Na jó, lenyugszom  Kösz, hogy elmondhattam legalább a hangpostádnak Lou. Csá!

Louis karjaiban lenni egészen más volt, mint akármelyik más ember ölelésébe burkolózni. Az ő karjai őszintén fonódtak Nina vékony teste köré. Az ő karjai felhevült szerelemmel óvtak. Nina finom ujjakat érzett nedves arcához tapadni. Fel kellett emelnie fejét menedékéből. Louis saját torkában is érezte a szorítást, miközben végigmérte a lány kétségbeeséssel gyötört vonásait. Átkozta a világot, amiért nem kapott természetfeletti erőt, mellyel egy csettintéssel elűzhetné Nina fájdalmait.

- Tényleg bármit megtennék, hogy jobban legyél. -súgta neki titkosan. A lány egyből élt is az ajánlattal, s pipiskedve nyakához húzta Tomlinson arcát. A csiklandós, játékos csókoktól úgy érezte magát, mint aki a mennyország puha felhőin sétál. Louis ajkai egyre komolyabb és határozottabb céllal értek Nina bőréhez. Hevesen lobbant lángra a szenvedély, még szerencse, hogy a konyhában van tűzjelző.

- Jaj Louis...-nevette el magát a lány, és észrevette, hogy a fiú is elmosolyodik nyakán. De nem állt meg; tovább játszott a tűzzel. A lány nem tudott ellenállni, ragaszkodva körbefonta a fiú tarkója körül kezeit, s lehunyt szemekkel hagyta, hogy testét úgy járja át a hevület, mintha áramot vezettek volna bele. Percekig szorították egymást, nem is kellett több. Nem rontottak egymásnak, mint a kiéhezett vadak. Nem kezdtek el megfékezhetetlen csókcsatába, egymás lábáról ledöntő tolakodásba. Apró, ösztönös, de annál pontosabb érintésekkel és gesztusokkal reagált egyik test a másikéra, mígnem 2 toast kenyér váratlanul ki nem ugrott a pirítóból, s ezzel mindketten ijedten rezzentek össze.

- Reggeli? -kérdezte cserfesen, alsó ajkát beharapva, Tommo lelkesen bólintott. Nina elhatározta, hogy összeüt egy gyors baconös tojásrántottát. Louis segíteni akart, de a lány tisztában volt Tomlinson "konyhatündér" képességeivel, ezért inkább leültette a bárszékre, és nyomatékosan arra kérte, hogy ne mozduljon el onnan. Csupán a korábbi tapasztalatból kérte erre, na meg mert ismerte Louist, a nagy óvodást, aki a palacsintából álarcot készít magának, és a gyanútlan népet riogatja vele.

- A francba, sosem tudom rendesen feltörni a tojásokat! -zsörtölődött a bugyiban illegő kisasszony a serpenyő fölött.

- Nem akarom elhinni, hogy Ms. Horan művésznőn kifog néhány ártatlan tojás, nem akarom elhinni!-csapkodta a bézs színű pultot tökéletesen alakított felháborodással. És persze az elmaradhatatlan gúnnyal egyedi hangszínében. Nina szinte érezte, ahogy vigyorog a hátába, és azt várja, hogy a lány büszkeségből visszavágjon valamit.

- Azért nem veted le magad az első hídról, ugye? -kérdezte még látszólag nyugodtan, és próbálta nem beletördelni a összes tojáshéjat a rántottába. Ügyetlenül zsonglőrködött velük.

- Nem, én ezt nem bírom nézni. -jelentette ki drámai fennhangon  majd felpattant, és seperc alatt a lány mögött termett. Kivette kezéből az éppen kivégzésre szánt tojást, és egy gyakorlott mozdulattal feltörte. A tartalma lelkesen sercegett az olajon. - Látod, így kell. Ilyen egyszerű. -mondta bosszantóan szarkasztikusan. Nina harcra készen összevonta szőke szemöldökét. Nem értette, hogy van ebben ilyen rutinja, mikor képes egy egyszerű pirítóst is odaégetni? -Ha most azon töröd az okos szőke kobakod, vajon honnan van ilyen páratlan kézügyességem mindehhez, akkor elárulom, hogy Harry cimborámtól tanultam el. -szólt közbe újra fennhéjázva. Feltört még egyet, majd várakozva Ninára nézett.

- Azt hiszem most már értem. Menni fog! Köszi! -erőltetett egy biztató mosolyt magára.

- Oké, mutasd! Lássam milyen gyorsan tanulsz! -teszi csípőre kezét, pimasz kis vigyorával arcán. Nina bólint, majd meglepi Tomlinsont. Bátran kocogtatja a teflonedény oldalának a héjat, amely egyből meg is reped, ahogy annak lennie kell. Majd fogja, és egy határozott és gyors mozdulattal Louis utánozhatatlanul egyedi hajviseletére pottyantja a sárgáját. Aztán meg a fehérjét. A folyós gél huncutan kúszik le a fiú homlokán, végig az orra vonulatán, egészen le az álláig. Nina a szájára csapja tenyerét; úgy tűnik röhögőgörcsöt fog kapni. Louis mozdulatlan, mint aki megdermedt.

Nina a pultba kapaszkodik, mikor kitör belőle a hangos nevetés. Tommo imádta ezt hallgatni, de nem volt ideje erre, ellentámadásba lendült. A lány szőke hajtengerén hallható reccsenéssel robbant szét egy tojás. Aztán még egy. Végül vagy egy tucatnyi tojás hagyta el tartóját, és repült a konyha minden részébe. Pillanatok alatt minden tocsogott, a két zabolátlan tinédzsernek tűnő fiatal pedig a földön csúszott-mászott. Végül mindketten sírásig röhögték magukat. Tomlinson igyekezett kiszedegetni hajából a héjdarabokat, mígnem teljesen lekötötte a figyelmét a felé kocogó kis szőrmók. Nyakörvén csilingelve izgett-mozgott egy arany kis biléta, belegravírozva: Pogo.
- Ja, el is felejtettem mondani, van egy új lakótársunk! -közli könnyedén a lány, miközben arcát törölgette pólója aljával, s így előbukkant köldöke.
Tomlinson eltátja száját, bár nincs az a háziállat, amelyet nem fogadna szívesen. Ráadásul igazi kutya-bolond hírében állt, erre azonban mégsem számított. De nem tudta kérdőre vonni a lányt, mert a zsemleszínű kutyus a fiú ölébe szökkent, majd két lábra állva, elkezdte az arcáról nyalogatni a nyers tojásmaradékot. 

- Tetszel neki! -ujjong a lány önfeledten.

Fürdés következett. Nina a zuhanyozás híve volt, és nem tudott kuncogás nélkül arra gondolni, hogy Tommo csak azért fürdik még mindig, -bár ezt ő sosem mondta- mert másképp hogyan játszhatna a műanyag figuráival. Amerika kapitánnyal, Darth Vaderrel, és Hulkkal. Ninát cseppet sem zavarta Louis gyermeki oldala. Nem aggódott, hiszen a fel nem nőni akarása mellett szorosan jelen volt a felelősségteljes felnőtt énje is; az a Louis, aki képes komolyan venni az életet.
Louis a kádnyi habban ülve azért oda-odasandított a zuhanykabin átlátszó fülkéjéhez, amelynek bepárásodott üvegén keresztül is epekedve leshette Nina tökéletesre formált idomait. Amint a lány odakapta a fejét, Louis villámsebességgel rántotta vissza tekintetét. A szöszi mindentudó mosollyal zárta el a vízfolyamot  majd peckesen kilépett a fülkéből, ezzel nagy mennyiségű vízgőzt engedve útjára. Figyelemfelkeltően rázta meg vizes haját, Tomlinson pedig képtelen volt tovább türtőztetni magát; kipattant a kádból, törölközőbe tekerte derekát, és a lány háta mögé osont. Hátához tapasztotta arcát, ujjaival végigszaladt gerince vonalán, egészen a végében megbújó kis gödröcskékig. A fiú szíve hevesen kezdett el dörömbölni, aztán görcsbe rándult szemöldöke, mert eszébe jutott valami...
- Nino... -kezdte, s nyugtatás céljából végigsimított a lány nedves vállain.
- Hm? -fordította kicsit oldalra fejét, hogy perifériájában feltűnjön Lou képe.
- Niall-nek lesz ma este egy bulija.
- Jó neki. -hangja tele voltnyugtalansággal.
- El kéne jönnöd! -mondta lelkesítően.
- Jó. -bólintott, majd hátára tapadt haját a válla elé vette, megcsókolta a csöpögő arcút fickót, és hetykén kisétált a fürdőből. Louis lepetten  pislogott utána: túl könnyű volt meggyőzni...

Este 8-kor mind az öt bandatag egyetlen, hatalmas terepjáróban ült, egymással szemben. Az ablakon kívül vakuvihar tombolt. A fiúk csak pislogtak egymásra, ki-ki várt valamire. Néhány szóra talán, amely megtöri a körülöttük levő feszengő várakozást. És mindenki jól tudta, Niall az a valaki, akinek meg kell szólalnia.
- Na srácok! -csapta össze tenyerét, majd félve felnézett szelíd kék tekintetével. A négy másik fiú tisztában volt vele, hogy a Horan-testvérek közt már semmi sem a régi, és egyöntetűen úgy vélték, hogy erről nem a szüleik tehetnek, kizárólag ők maguk. Össze kellett volna tartaniuk. Mindenben. Ehelyett bántották egymást. Pedig Niall tényleg a lénynek sem tudna ártani. Ezt mindenki tudta. - Először is tartozom egy bocsánatkéréssel. Őszintén megbántam ahogy viselkedtem. Akkora ökör voltam. Köszönöm, hogy itt voltatok nekem, bár én esélyt sem adtam, hogy segítsetek. Nem is tudom, mihez kezdenék nélkületek. -vallotta be- Gondolom a legapróbb részletekig tudjátok mi történt: anyámék elváltak, apám összeszűrte a levet egy másik nővel. Meg biztos az is feltűnt már, hogy Ninával nem beszélek. -nyalta meg szája szélét.
Louis arca megrándult, Harry ezt a szeme sarkából is kiszúrta.
Liam finoman közbeszólt: - Ki kellene békülnötök, nem?
- Nem tervezem. Bocs Lou, tudom, hogy te máshogy fogsz vélekedni a dologról, hiszen a barátnődről beszélünk...de én nem tudok. Akárhogy is szépítem, láttam, ami láttam. Nina miatt rengeteg vita generálódott anya és apa között. Ha akkoriban nem lázad folyamatosan a neki csak jót akaró személyek ellen, akkor most nem itt tartanánk.
Louis nagyokat nyelt. Nem akart újbóli feszültséget szítani, hiszen mindannyian arra vártak, hogy Niall végre visszazökkenjen a rendes kerékvágásba.
- Többé már nem érdekel, mi van vele. Nem tudok megbocsájtani neki. Elvette a családomat. -közölte olyan faarccal, mintha egy idegenről beszélne. Louis ezen a ponton már nem tudta visszafogni szerelem vezérelte indulatát.
- Ez nem igaz! -csattant fel hirtelen, a fiúk leszúróan meredtek rá. Harry volt az egyetlen, aki megértette Tommo hirtelen tiltakozását.
- Nyugi már Louis! -vetette oda Zayn a maga lazaságában. Gőze sem volt milyen súlyos vádakról van itt szó. Csak Niall és Louis tudta.
- Hagyd, a barátnőjéről van szó, érthető, hogy őt védi. -fordult a szöszke Malik felé, aki megértően bólintott. Louis-t szinte már rázta a düh. Nem fért a fejébe, hogy lehet Niall ennyire igazságtalan, és elvakult? Kezei egyszerre ökölbe szorultak, arcizmai komor és feszült ábrázatot keltettek.
- Ezt nem hi... -csapott a combjára, de Harry megfogta a vállát. Tomlinson szikrákat szórva meredt a mellette ülő göndörre.
- Ne! -rázta fejét szigorúan, és láss csodát: Lou egyből visszafogta magát, duzzogva bár, de igyekezett lehiggadni. A kocsi közben sebesen suhant London főútjain, útban a BowBox nevű bowling klub felé.

Niall Horannek gőze sem volt róla, mennyire figyelemfelkeltő volt, amint lazán bevonult abba a bowling klubba, ahol cirka 150 ember gyűlt össze kizárólag az ő szülinapja miatt. Nem érezte magát különlegesnek, csak egy egyszerű kölyöknek bő ülepű gatyában, izompólóban. A feltűnés legkisebb szándéka nélkül vetette bele magát a zajos tömegbe, ami hamar szétnyílt körülötte, útját csodáló pillantások kísérték. A bátrabbak integettek vagy egyből a nyakába ugrottak. Őt követte 4 legjobb barátja tőle lemaradva, : Liam szerény mosollyal, Louis zsebre dugott kézzel, még mindig kicsit zabosan, Zayn hunyorogva pásztázva a tömeget, Harry huncut tekintettel keresgélt csinos lányok után.
A falak vörös fényben fürdőztek, a tánctér látványfüstben úszott. Louis tőle szokatlan módon kissé feszengve ácsorgott a pultnak dőlve; fehér pólóját neonfények díszítették. Körülötte népes társaság verődött össze, akik csupán úgy értettek szót, ha egymás füléhez hajoltak. Sokan már nem szomjaztak, de éhes sem maradt senki, ugyanis Niall partija lévén volt bőségesen harapnivaló: csokifondue, gyümölcssaláta, pohánkára kent fűszeres pástétom és hasonló különlegességek.  

- Lazulj már el! -ütötte vállba Louis-t valaki. A fiú vontatottan nézett a mellette a fejével ütemre bólogató Harry-re, aki már talált is mindkét karjára egy-egy lányt. 

- Látom neked már nem kell! -jegyezte meg, persze hiába, mert a hangos zene betöltött mindent, és kiszorította a levegőt. Bár ő is túl volt már egy-két pohárkán, nem tudott feloldódni, ahogyan mindenki más. 

- Nézd, megjött Conor Maynard is! Gyere már! -intett neki lelkesen, s mindenki kedvenc fürtjei el is tűntek a tömegben. 

- Hé Rosie! -szólt oda a lánynak, amikor megpillantotta a pultnál az italára várva- Nem láttad Ninát?

- Nem, szerintem nincs is itt. -vonta fel a vállát tanácstalanul.

- Hol vagy már te őrült szőke? -duruzsolta fogai közül Tommo, s közben az irtó jól szórakozó tömeget bámulta. Legurított egy Red Russiant, amiből ma már kettőt ivott, és már az első alkalommal rájött, hogy utálja ezt az italt. Nem tudott mást tenni, ismerős arcok közé vergődött, próbált jó képet vágni az egészhez. Közben mindig a kezébe nyomott valaki egy-egy italt, és kezdte nem zavarni, hogy egy halom nőnemű környékezte meg. A végén már az ellen sem tiltakozott, mikor az egyik úgy szorította magához testét, mintha el sem akarná ereszteni. A zene bréket járt immár a fejében, de még tudta kontrollálni a gondolatait. 

- Louis, Louis, gyere már! -kezdte el rángatni valaki, de képtelen volt rájönni ki az. Néhány másodpercig meredt a fiúra, mikor leesett neki, hogy Zayn az. - Mindjárt kezdjük a bowling meccset! -ujjongott, másik kezével Baily kacsóját szorítva, aki különösen aranyos látványt nyújtott: mindenkire vigyorgott, akár a tejbetök, közben pedig ide-oda imbolygott, mint egy ingaóra. Lou jókedvűen követte Zaynt, őt pedig egy tucat lány kísérte utánfutóként. A zene közben hirtelen átsimult valami teljesen másba, a fények újraszíneződtek, és a terem egy távoli részébe fókuszáltak: vajon mi folyik itt? Niall a nyakát nyújtogatta, hogy megláthassa kik vannak ott, amiért kitört hirtelen ez a nagy üdvrivalgás.

Harry és Louis is utat tört magának az embersokaságon, és akkor meglátták Ninát. Ninát, és 7 másik táncosát. Eszméletlenül rázták, mindenki őrjöngött a látványtól. Több volt, mint bombasiker. Niall túl sokat ivott már ahhoz, hogy felhúzza magát nővére gerilla műsorán, inkább a háttérben maradt.

- Ez itt az én csajom! -üvöltötte Louis, teljesen megfeledkezve józan eszéről. Harry alig tudta visszafogni magát, hogy ne taperolja le Daisy-t, a bögyös kis barnát Nina mellett. 

A táncosok szétoszoltak, a villám produkció végén Nina Louis karjában landolt. Szájára csókolt, melyben érezte a Red Russian ízét.

- Hogy lehetsz ilyen fantasztikus? -kérdezte a fiú szinte hipnózis alatt állva, majd a lehető legnagyobb feltűnéssel végigmérte a lány szerelését. Bőr sortját, kivillanó csípőcsontját, kacéran kínálkozó dekoltázsát. 

- Bárminek ellen tudok állni, kivéve neked, vigyázz! -súgta fülébe, majd fülcimpájába harapott, s otthagyta.

Nina

Több volt bennem, mint adrenalin. Bőröm szinte égett és lüktetett egyszerre. Fogalmam sincs, hogyan értem ebbe az állapotba, de végtelenül szabadnak éreztem magam. Nem zavart, hogy annak az öcsémnek vagyok a buliján, aki történetesen gyűlöl. Nem zavart, hogy minden bejelentés nélkül rittyentettünk a népnek egy kis táncot. Nem érdekelt mi fog aznap este történni, az érkezéskor már fergetegesen éreztem magam.

Niall

Végül nem bántam, hogy rábólintottam Josh és Sandy ötletére, miszerint mégis meg kellene ünnepelni a születésnapomat. Megpróbáltam úgy tenni, mintha mindent sikerült volna félredobnom; a nővérem levelét, az elmúlt heteket, a gyáva könnyeimet, minden éles szót, mely elhangozott egykori családom házában. Ma minden más lesz, ideje kibújni a saját bőrömből. Végre elérkezett a pillanat, tudtam, hogy ki fogom magam ütni fizikai valómból, tudtam, hogy arra készülök titkon, hogy taccsra vágom Niall Horant. Azt játszottam, túl vagyok mindenen. 

...aztán nem is gondoltam, hogy mindezt még megbánom. De saját csapdám helyett valaki máséba estem. A probléma csak az volt, fogalmam sem volt, kiébe. Arra emlékszem csupán, hogy elém tartottak néhány habos tetejű muffint. Olyan guszták voltak, hogy már a látványra is farkaséhes lettem. Mohón nyúltam értük, annyit markoltam, amennyi csak lapátnyi kezembe fért. Már-már megrémített az íze, annyira finom volt. Szinte meg sem rágtam a falatot, önkívületbe estem. Aztán egy egészen érdekes, lidérces világba csöppentem. De ne szaladjunk ilyen előre...

Nina

- Na, gyere, táncolj velem! Louis biztos nem bánja! -könyörgött egy magas fickó, és kicsit sem zavarta, hogy ezt már hatodszorra ismétli meg, én még mindig csak Rosie-val beszélgetek, tudomást sem véve jelenlétéről.

- Nina, le kéne koptatnod, mert nagyon elszánt! -bök fejével a nyakamba lihegő fazon felé. Hajamba túrok, és előveszem a lesújtóan veszedelmes tekintetem - Louis szerint van ilyen nézésem.

- Figyelj öreg, éppen beszélgetek! De lenne számodra egy feladatom! -közlöm közelebb hajolva hozzá, ami láthatóan tetszik neki.

- Neked bármit, szépségem! -húzza perverz vigyorra száját.

- Menj ki a kijáraton, és nézd meg légyszi nem vagyok-e véletlenül ott! -intettem a megfelelő irányba, majd komoran bólintottam, nem viccelek. Rosie elfordult, mert röhögőgörcs jött rá.

- Ne szórakozz! Miért kéreted magad? Gyorsan leléphetünk, senki sem fogja észrevenni! Teljesítem legvadabb kéréseidet is, te istennő! -támaszkodott a pultnak, ezzel satuba fogott. Lehetetlenül világoskék tekintete rosszat sejtetve tapadt rám. Kezdett komolyan zavarni.

- A legvadabb kérésem most egy csomag sajtos keksz, kösz. -próbáltam kiszabadulni börtönömből. Aztán éppen egy közkedvelt dal csendült fel, az egyik olyan, amelyre nemrégiben összedobtunk egy koreográfiát a csapattal. Rosie a tánctér felé invitált, de a rámenős srác nem tágított. 

- Haver, elhúznál? Más dolgunk van. -lökte volna odébb Rosie is, de sikertelenül.

Megelégeltem a játékot. 

- Na jó, én szóltam. -lendítettem volna lábamat, de hirtelen elhúzta onnan az övét. Öklömnek már esélye sem volt, elveszett erős szorításában. 

- Dave vagyok, és nem utasíthatsz vissza! -mondta fenyegetően, mégis mosolyogva. Láttam Rosie rémült arcát, aztán segítségért rohanva túródott a tömegbe.

- Felőlem a fejeden állva is pöröghetsz, akkor sem érdekelsz! 

- Az baj, mert úgy tűnik én vagyok az erősebb. És az erősebb mindig győz. -olyan közel hajolt, hogy undorodó fintorba rándult az arcom. Csuklómat még mindig szorította, akár egy bilincs, éreztem, ahogy ujjai mozognak lüktető vénámon. Volt képe ennek az állatnak a nyakamba harapni! Felordítottam, és heves rugdalózásba kezdtem, és most először: eredménytelenül. Még nem fordult velem elő, hogy ne tudtam volna megvédeni magam. Én gyengültem le, vagy ez a pacák lehetetlenül erős? Mindenesetre nem tett jót megsebzett önbecsülésemnek. Egy újabb ponton éreztem fogai nyomát, de ezúttal erősen, mélyen, különösen fájóan. Hirtelen előtűnt a semmiből az én fickóm, arcán egy szemernyi részegség sem volt, csak őrjítően sármos borostája. Megvadulva rántotta el Dave-et tőlem, pedig Tomlinson könnyen észrevehetően alacsonyabb volt nála. Mégis egy jól megcélzott öklössel kiütötte, majd a biztonságiakra bízta a többit. Aggódva bújt hozzám, egy halom kérdéssel bombázott, én pedig mindre csak bólogattam, mint valami megszeppent idióta. De ne szaladjunk ilyen előre...

Niall

Mikor meguntam a bowlingozást, Peter szavai egy csapásra elhatalmasodtak rajtam. Tudtam, jól tudtam, hogy engedelmeskednem kell neki. Eltökélten leráztam mindenkit, aki az utamba tévedt, és minden áron beszélgetni és/vagy táncolni akart velem, az ünnepelttel. Mikor végre megtaláltam a nővéremet, egyszerűen kirángattam a társaságból a karjánál fogva. Persze Louis, Harry, Rosie és még páran körénk sereglettek, le mertem volna fogadni, hogy botrányszagot éreztek. 

- Mi van? -szegezte nekem gorombán, jogos kérdését Nina.

- Itt az ideje, hogy fátylat borítsunk minden hülyeségre, nem gondolod?

- Miről beszélsz? -kérdezte hitetlenkedve pislogva rám. Próbáltam a kedves és édibédi Niall képét magamra ölteni.

- Arról, hogy béküljünk ki, és felejtsük el ezt az egészet! Mit szólsz? -tártam szét a karom, ölelés reményében. Gyorsan körbelestem, már a fél terem minket figyelt, fényképezőgépek villantak ránk. 

Nina hallhatóan kifújta a levegőt, és az örömtől párás tekintettel szorított magához. Felhőtlenül boldognak tűnt, mint ahogy a körülöttünk tapsoló és huhogó emberek is. Kaptam néhány vállon veregetést, és hajborzolást Liamtől és Harry-től is. Alig vártam, hogy a buli ott folytatódjon, ahol abbamaradt, és észrevétlenül félrehívhassam Ninát a klub V.I.P részlegébe, ahová nem szűrődik át a hangos muzsika. A lány bohókásan táncolva lépkedett mellettem, majd érdeklődve szegezte rám kivételesen barátságos zöld szemeit. Kellett néhány másodperc, mire összeszedtem a gondolataimat, és végre meg tudtam szólalni. 

Nina

Zúgott a fejem, s szinte sikítottam legbelül. Niall és köztem helyrejött minden, ahogy ezt Louis is megjósolta, csak idő kellett neki. Csak észhez kellett térnie, és lám minden a helyére került. Legszívesebben ezer meg egy puszit nyomnék arra a babaszerű fehér arcára. 

Feltűnt azonban, hogy keresi a szavakat, nem volt könnyű megszólalnia. Addig tétován körbefordultam tengelyem körül, hogy felmérjem a szoba belsejét. Fehér bőr fotelek, halkan csobogó jakuzzi, dugig feltöltött bárpult. Nem is rossz.

- Szóval? -kérdeztem végül, majd kibújva a bőrömből. Képtelen voltam abbahagyni a vigyorgást. Kék szemei kétkedve időztek a padlón, majd kérdően meredt rám, arca a vártnál barátságtalanabb volt.

- Te tényleg nem vetted észre? 

- Észrevenni? De mit? -ráztam meg fejem, s kezdtem türelmetlen lenni undok hangsúlya miatt.

- Ch. -takarta el szemét egy pillanatra, de gúnyos mosolyát közszemlén hagyta. Rossz érzésem támadt, pedig tudtam, hogy nem álmodtam: az előbb békültünk ki. - Ennyire hülye vagy? Nem láttad, hogy az előbbi csupán színjáték volt? -vonta fel szemöldökét, már-már fel volt háborodva. Nagyra nyílt szemekkel léptem hátra pár lépést. Nem tudtam kibökni egyetlen szót sem, ezért folytatta: - Rohadtul nem bocsájtottam meg neked. És rohadtul nem is fogok. Komolyan elhitted ezt az előbbit? 

Szavai szív tájékon kezdtek el mardosni, egyre erősebben, mígnem lukat ütött rajta a felismerés. De miért? -fogalmazódott meg rögtön a kérdésem. 

- Jaj Nina...Fogadd el, hogy neked és nekem már semmi közünk egymáshoz! Nem tudok rád nem bűnösként tekinteni, ez van. -rántotta meg vállát keserű arccal, de amint rám villantak világító szemei képtelen voltam ésszel gondolkozni. Csak néztem őt, némán, és elkábulva a sokktól. Olyan fiatalnak tűnt. 

- Nem hiszem el, hogy újra belém rúgtál. -szaladt ki számon halkan, de a csendes helységnek köszönhetően nagyon is jól hallhatóan. 

- Jaj, hagyjuk már ezt Nino. -mondta égnek emelt szemekkel, de a "Nino" megszólításra mindketten összenéztünk. Tele volt az igazi Niall szeretetével.

- Menj a francba! -sziszegtem, és megállíthatatlan szándékkal el akartam húzni a csíkot innen, de még utánam szólt:

- Peter mondta, hogy tegyem ezt. Nem merő szórakozásból. A médiának azt kell látnia, hogy minden rendben közöttünk. 

- Aha, a médiának. 

- Minden erről szól.

- Hát éppen ez az. Minden.

- Csak tettesd azt, hogy köztünk minden oké. Mindenkinek jobb lenne így. Megnyugodnának.

- Undorító vagy!

- Legalább Louis-ért tedd meg. Láttam, hogy totálisan a szívére vette az ügyünket. Nem ezt érdemli.

- Ez is csak pénzre megy! De persze, tegyünk csak úgy...-bólintottam a szomorúságtól elnehezült fejjel, majd visszabotorkáltam a dobhártya cincáló buliba. 

Niall(zenét be!)

Rosszul éreztem magam, amiért ilyen ócska színjátékkal át kellett, hogy verjem Ninát. Nem mintha sajnálnám, de mégsem éreztem magam túl jól utána. Olyannyira nem, hogy egy újabb kör italba kellett fojtanom indulataimat. Mikor aztán újra elterült bőröm alatt az a könnyed bizsergés, jöttek azok az átkozott muffinok. Nem tudtam parancsolni magamnak. És percek múlva egy teljesen másik embernek éreztem magam. Minden  elmúlt, megszűntek a vonalak, a látvány és a hang valahogy eggyé mosódott, én pedig olyan könnyűnek éreztem magam, mint a fény. Aztán még több sütit ettem, és egyre euforikusabb élmények következtek. Voltak percek, amikor esküdni mertem volna rá, hogy egy piros-kék mintás kígyó kúszik végig nyakamon, és én tényleg láttam, ahogy tekergőzve végighalad karomon. Aztán mélypont jött, én pedig biztos voltam benne, hogy bármelyik pillanatban szétrobbanhat a fejem millió apró véres cafatra. Teljes erőmből szorítottam tenyeremet a halántékomra, úgy rémlik elvesztettem az egyensúlyomat  és térdre rogytam. Mikor felnéztem Liam arca sütött arcomba, de úgy, hogy majdnem megvakultam. Akárcsak a napba bámultam volna. A nyakából két újabb Liam-fej nőtt ki, én pedig ezt annyira szürreálisnak találtam, hogy röhögnöm kellett. Annyira kellett nevetnem, hogy fulladozni kezdtem. Aztán valami puhát éreztem bőrömön. Fogalmam sincs mi történ még akkor, de egy huzamos ideig csak vörös csíkokat láttam mindenhol. Aztán vagy hat különböző hangszínen a nevemet: - Niall! Niall! - valaki az arcomat csapkodta, rohadt csiklandós volt. Amikor két lábra tudtam állni el akartam totyogni a pultig, de megtorpantam, mert megláttam Ninát, amint egy ismeretlen fickó karjaiban kapálózik. Fogalmam sem volt, ez mit jelent, így mentem tovább. A táncparkettre tévedtem, mindenki vigyorgott rám, én meg vissza rájuk. Aztán arra eszméletem fel, hogy egy lány haja cirógatja vállam. Bár nem mondta, de szerintem azt a lányt Lindának hívták, csak mert illet rá ez a név. Akkor és ott nagyon vonzónak találtam őt, olyannyira, hogy totálisan hatalmába kerített a tesztoszteron. Már szinte fájt az érzés. Meg kellett kapnom a lányt, ezért igyekeztem maradék erőmből a mosdó felé navigálni. De azt hiszem, ő navigált engem. Biztos vagyok benne, hogy a lánynak három melle volt, komolyan. És akkor ez nagyon felspannolt. Néha azt hittem, hogy Rosie az, és erre midig azt mondta, hogy őt nem Rosie-nak  hívják. Nem értettem, miért hazudik. Vadul csókoltam őt, ahol értem, soha életemben nem csináltam ilyet egy lánnyal sem. Kezeim tétován vándoroltak falatnyi topja alatt.

Nina

Nem tértem magamhoz. Louis folyamatosan beszélt. Be sem állt a szája, csak bámultam különleges színű szemeibe. Hagytam, hogy elvesszek bennük, hagytam, hogy fájjon. Louis forró ujjperceit éreztem felsebzett nyakamon. 

- Úristen, jól vagy? Mit csinált veled az a féreg? -döbbenten tapogatta bőröm, melynek hatására kellemetlen nyilallás sújtott bele. Legalább egy kicsit csillapította vérző belsőm kínjait. Nem akartam tudomásul venni, hogy Niall viselkedése idáig süllyedt. Ez nem ő. Ez valaki más. 

- S-semmi baj. -ráztam fejem, de talán nem voltam elég meggyőző. Tomlinson férfias karizmába markoltam.

- Sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb. -mondta bűnbánóan, én pedig legszívesebben keserűen felordítottam volna: Miért kérsz bocsánatot? Hiszen te vagy a legcsodálatosabb ember szánalmas kis életemben!

- Nem, nem! -hajoltam arcához, és jólesően lehunytam szemem- Nagyon is jókor voltál itt. Annyira jó, hogy vagy. -vallomásom ritka őszinte volt. Már most reszkettem a gondolattól: újra hazudnom kell. Azt kell hazudnom, hogy minden rendben...

- Haza menjünk? -kérdezte apáskodva, én pedig bőszen helyeseltem. 

- Leesett a vércukrom. -nyöszörögtem közben. Louis körbesandított, maradt-e valami ehető. Aztán megállapodott tekintete a pult mögötti tálcán, rajta két muffinnal. 

- Nézd, ott van még egy süti. -mire odanéztem, már felém is nyújtotta. Reflexből megszagoltam, és éppígy vissza is tettem a tálcára. Furcsa szaga volt, nagyon emlékeztetett valamire, de nem ugrott be, pontosan mire is...

- Nem láttad Niallt? El kéne köszönnünk tőle. -mondta Lou, nekem pedig görcsbe ugrott mindenem.   

Niall

Ijedten szegeztem tekintetem fedetlen mellkasomra, mert olyan volt, minta tűket döfködnének bele. Linda a nadrágom sliccével babrált, én pedig a franc se tudja milyen vezérlésből kirohantam a mellékhelységből. Meglátva Zaynt, nyakába akartam ugrani, de valahogy rosszul érkeztem, és mindketten elestünk. A zenét idegtépően szaggatottnak hallottam, gyomron már a torkomban volt, azt hittem meghalok. Senki sem szedett fel a földről. Mintha egy rémesen erős és leállíthatatlan körhintában ülnék, úgy pörgött felettem minden. Az arcok, hangok megszűntek. Csak én voltam egyedül, és az érzés, hogy mindjárt eltűnök létezni. Esküszöm, éreztem, hogy sírok. Több tucat könnycsík rohant végig arcomon. Előbb csak a végtagjaimat, majd az egész testemet nem éreztem.