A franc se gondolta, hogy a mi Harry Stlyes-unk ilyen kis konyhatündér. Fiú létére igen pazar vacsorát rögtönzött a csapatnak. Hagymás-tejfölös meleg szendvicseket gyártott, amit a fiúk nem győztek két pofára tömni magukba. Niall szerintem egyenesen szerelembe esett.
- A Hazza-falatok fantázianevet adtam neki. Ízlik? –kérdezte a pultnak dőlve, elégedett vigyorral.
- Isten vagy! –csámcsogta Zayn, mire a többiek is a szendvicsükbe merülve bólogattak. Nina is jót evett, de olykor tényleg félt, hogy valamelyik meg fog fulladni. Főleg öccsét féltette ennek veszélyétől.
- Hagyjatok helyet a desszertnek is! –emelte fel mutatóujját a fürtös, és kisfiús lelkesedéssel kapta elő a hűtőből a meglepetést. – Tádááá! Íme néhány málnakrémes rizshab! –tette le az apró tálkákba adagolt finomságot. A fiúk ledöbbentek. Na ne, ez nem lehet!
- Har…Harry? –kérdezte Louis tele szájjal, mire Liamék összenevettek- Hozzám jössz? –pislogott rá könyörgően. Harry csak felkacagott, s büszkén kihúzta magát.
- Ó, jut eszembe! –csillant fel huncut tekintete, majd Ninára sandított- Neked csináltam cukormenteset. –közölte lelkesen, s újabb dicséretet várt figyelmességéért. Meg is kapta jutalmát a lánytól, aki kacér puszit dobott neki a levegőbe. Harry színlelt erőfeszítésekkel kalimpált a levegőben, hogy elkapja a felé szálló csókot, majd megkaparintva arcára nyomta.
Louis félszegen a tányérjára ültette tekintetét.
A fenséges vacsora után csak az volt a kérdés, ki fog mosogatni? Mivel nemigen akadt egy bátor jelentkező sem, sorsolásra került sor.
- Kő, papír, ol-ló! –üvöltötték gyermeteg vidámsággal. Lassan fogyatkoztak a versenyben maradtak; Úgy tűnik a játszma Zayn és Niall között fog eldőlni. Micsoda izgalmak, hölgyeim és uraim. A két párbajhős egymásra vicsorgott.
A hihetetlen izgalmak közben Louis bátorságot vett magán, és beszélgetést próbált kezdeményezni vele…Ninával. A szöszi a hűtőnek dőlve bambult. Az jutott eszébe, hogy ezer éve nem evett ilyen jót, ilyen jó hangulatban. Odahaza anyja sosem fordított gondot arra, hogy lánya is ehessen a legfinomabb nassolnivalókból. Legtöbbször odahajított el valami cukormentes, bolti pudingot, amíg a család többi tagja vígan lakomázott a csokiszirupos Browniesokból. Na és a hangulat? A legtöbbször förtelmes volt. Nina és az anyja folyton marták egymást; még a vasárnapi nagyebéd sem volt kivétel.
- Öhm, Nina? –szólította meg finoman Lou.
A lány riadtan kapta fel a fejét a hangra. Viszlát merengés.
- Mi van? –kérdezte bunkón. Tele volt a bakancsa Tomlinson jópofizásával.
- Csak bocsánatot akarok kérni, oké? Tudom, durva volt, hogy azt hittem drogot szedsz. –motyogta ügyetlenül, s elvétve mert csak a haragvó zöld szemekbe nézni.
- Nem bocsájtok meg. –közölte természetesen. – Kerülj el nagy ívben, hm? –gúnyolódott. Louis úgy érezte, ez kegyetlen húzás volt. Idegesen megnyalta szája sarkát, közben Nino feje melletti hűtő mágneseket birizgálta.
Tommo mielőtt válaszolt volna, vett egy keservesen mély lélegzetet. Olyan nagyot, hogy Nina azt hitte, a gyerek a talpában hordja a tüdejét.
- Nem kerüllek el! A-a. –tiltakozott fáradtan, majd csendben odébbállt.
Nina csak felvonta szemöldökét, ellökte magát a hűtőszekrénytől, aztán macskaléptekkel felszökdécselt az üveglapokból kirakott lépcsőn. Örült neki, hogy Rosieval van egy szobában. Egyre jobban bírta a koreai szépséget. Amikor belépett a világos helységbe, Roro egy hatalmas díványon feküdt, feje lelógott, haja a földet söpörte, kezében az ELLE magazin legújabb száma. Nina célozgatva megemlítette neki, hogy Niall éppen lent szenved a mosatlannal. Rosie maga mögé dobta a vaskos újságot, s lelkes mosollyal szaladt is le.
Nino mobilját nyomkodta.
- Csá Bayz bébi, merre vagy?
- Szia szöszke! A San Francisco reptéren ücsörgök, baromi uncsi. Már LA-ben vagytok?
- De még mennyire hogy! Mikor csatlakozol?
- Nemtom’. –csámcsogta, valószínűleg rágózott- Azt hiszem, holnap délután már pancsolhatunk a sós vízben.
- Pazar! Akkor várlak!
Tudom hihetetlen, de tényleg igaz. A luxusépítmény akkora volt, hogy Ninának még nem volt ideje körbejárni. Sőt, nem is igazán érdekelte. Annak is örült, hogy egyáltalán megtalálta a fürdőt anélkül, hogy ne tévedt volna el. Maga sem tudta okát, de fütyörészni támadt kedve. Így lépett be törölközőjével a vállán, a tágas helységbe. Fogalma sem volt, hogy valaki éppen pancsol a fürdőkádban. Louis fülhallgatóval fején dudorászott, közben egyre csak növekedett a hab, egyre csak duzzadt, szinte teljesen ellepte a fiút. Éppen csak kilátszott a feje búbja. Nina arcára a döbbenet legváltozatosabb formái ültek ki. Rémült volt, zavarba jött, elpirult. És ezek kombinációja, váltakozó intenzitással.
Az ajtó becsapódott, Louis ijedten kapta le fejéről a fülhallgatóját. Egy pillanatra belelovalta magát abba a reménytelen gondolatba, hogy biztos a lány nem bírta türtőztetni vágyait iránta, ezért most lecsap rá.
- Ööö, basszus. –sziszegte- Bocs, már itt sem… -habogta tőle szokatlan bénasággal. Fülig vörösödött, de legalább jól passzolt búzaszőke tincseihez.
Lou fölényesen elvigyorodott. Hú, de piszkosul élvezte a helyzetet.
- Ne, várj! –emelkedett fel, s ezzel izmos felsőtestéről leomlott a habtakaró. – Semmi baj! –bíztatta.
Nina reflexből szemére csapta tenyerét.
- Ó, szűzanyám! –rebegte elfúló hangján- Ki ne mássz! –könyörgött, s közben arra próbált rájönni, hogyan húzhatna el minél gyorsabban.
- Nyugi, nem látsz semmi csúnyát! –nevetett fel immár ő is a zavartság apróbb jeleivel küzdve.
- Oké. –szusszantott- Most csak megfordulok, és kisétálok. –mondta magának tagoltan, de kezét még mindig az arca előtt tartotta. A másikkal legyezni kezdte magát; a pára fojtogató volt, na meg a kínos helyzet égette pofiját…
A mindig bátor és nagyszájú ír lány ezúttal rendesen bepánikolt. Olyan esetlenül fordult meg az ajtó irányába, hogy közben beverte a fejét az ajtófélfába. Louiska jót viháncolt. Nina izzadt mancsokkal kapkodott a kilincsért, amikor is vére megdermedni készült a zár kattanó hangjától. Valaki ugyanis kintről rájuk zárta az ajtót. Ninának persze egyből a mocsok kis Harry volt a gyanúsítottja.
- Mi az? Akkor nem mész? –kérdezte a pancsoló kisfiú.
- Mennék te ütődött, ha nem zárták volna ránk ezt a nyomorult ajtót! –óbégatott a lány teljes pánikban.
- A mindenit! Ez úgy tűnik nagyon nem a te napod! –gúnyolódott, majd eljátszott a gondolattal: Nina és ő, kettesben a fürdőkádban. A lány rekedten felmordult, mintha megérezte volna a fiú perverz ábrándját.
- Mindjárt belefojtalak a habfürdődbe! –dohogta verejtékezve. Tomlinson olyan tömény, forró párát állított elő, amivel valóhű szaunává változtatta a csempézett teret. Nina fehér trikója, amelyen az állt: WHAT’S UP PPL? – kezdett egyre jobban átnedvesedni, s finoman testére tapadni.
- Jó a pólód. –konstatálta még mindig töretlen jókedvvel. Nina fortyogott belülről, akár egy vízforraló. Feladva bárminemű próbálkozást a kijutásra – miután a tizenötödik rúgására sem nyílt ki az ajtó- lomhán a falnak passzírozta magát, s magatehetetlenül csúszott le a szoros mentén, egészen amíg földet nem ért formás popója. Próbált lehiggadni. Louisra tévedt a tekintete, amikor a fiú nem őt figyelte. Mr. Tommo elég hiteles férfiember képét ábrázolta, ahogyan a csipogó gumirépájával játszott. Nina elszörnyedve figyelte, és nem bírta ki szó nélkül:
- Komolyan egy répával játszol?
- Aha, tökmenő, nem? – Nina inkább nem válaszolt- Egy rajongó vágta hozzám a színpadon.
- Ez egy kutyajáték. –állapította meg rezignáltan. Izzadtságtól fénylő arca kifejezéstelen volt, de gondolatai nagyon is élénken csapongtak.
Louis válaszul megrázta a fejét, jelezve: nem ért egyet. Jelentőségteljesen felemelte a vízen úszkáló műanyag figurát, majd hangos cuppantással jutalmazta kincsét. Nina szánakozva felnevetett, amit Louis sikernek könyvelt el. Végre megnevettette a komor szőkét.
- Nem csatlakozol? Látom meleged van! –bök fejével a hatalmas kádra. – Kétszemélyes. –mosolyog. Bár tudja előre a lány reakcióját.
Nina megütközve mered rá. Ennek elment az esze- gondolja. Aztán félve pillant magára, s veszi észre, hogy melltartója kezd tökéletesen átlátszani a trikó alatt. Pazar!
- Hogyne! Ki ne akarna a szépséges Louis Tomlinsonnal fürdőzni? –vigyorog undok fejjel. Megpróbálta a legcsúnyább grimaszát az arcára illeszteni, hogy még ez a dilis is értse az iróniát. Mert amilyen öntelt majom, még elhiszi.
- Nem vagyok én szépséges. –legyint műszerénységgel.
- Nem, tényleg nem. –bámul rá Nina, majd elnyom egy vigyort, amikor észreveszi a fiú hab-szakállát. – És okos sem vagy. Legalább nem keltesz feltűnést. –duruzsolja, miközben a fülledt levegőtől behullámosodott hajtengerébe markol. Louisnak ideje sincs megsértődni az övön aluli beszóláson, ugyanis képtelen józanésszel gondolkodni. Szinte elalélt Nina látványától.
A narancssárga gumirépa elszántan repül a lány fele.
- Ajándék? –kérdezi minden utálatos indulatát félretéve.
Louis bizonytalanul bólint. Nina felnevet: - Atya ég! Végre! Louis Tomlinson répája! Csak az enyém! –sípolja játszi mámoros örömmel- Bár azt hittem ennél nagyobb. –jegyzi meg, s ezzel egy újabb 10 pontot írhatunk Nina Horan javára. Van szövege, méghozzá milyen!
Louis meghökkenve nevet és nevet. És nevet. Nem tudja felfogni, hogy a lány ennyire pimasz és tökéletes legyen. Egészen biztos volt benne, hogy megtalálta a legfantasztikusabb lányt kerek e bolygón. Erre a felfedezésre jutva, ficánkolva bukott le a víz alá.
Amikor feljött a felszínre alaposan megrázta a fejét, hajából a habos víz csak úgy csapódott mindenfelé. Még Nináig is elért.
- Olyan ráncosra áztak az ujjaim, mint egy mazsola. –állapította meg ujjbegyeit vizsgálva- Idedobnád a törölközőmet?
Nina idegesen felpattant a hűs kőről. – Mi? Most ki akarsz szállni?!
- Igen, nem ázkolódhatok itt az örökkévalóságig. Híres vagyok, fontos a bőrápolás. –vonta fel orrát magasra, majd megint meglendítette haját. Ninát szemen találta egy hablövet. Csípte, mint annak a rendje, szorosan összepréselte szemhéjait.
- Nem adom oda! –morogta szemét dörgölve.
- Akkor én mászom ki érte!
Nina rájött, hogy ez még rosszabb ötlet. Gyorsan megálljt parancsolt a nudistának: - Na jó, odaadom. –egyezett bele. Kelletlenül a fiúhoz battyogott a sötétkék törölközőjével kezében. – Nesze! –nyújtotta át, s ekkora olyasmire vetemedett a sztárpalánta, amin még maga is meglepődött.
Egy heves mozdulattal karon ragadta a lányt, s szinte belerepítette a hatalmas kádba tehetetlen áldozatát. Hangos csobbanással landolt a srác teljes felületén. Louis lélegzetvisszafojtva várta hisztérikus reakcióját. És megint! Megint nem úgy reagált, ahogy kiszámította; ugyanis Nina nem kezdett el dühöngeni. Legalábbis látszólag nem.
Levegőért kapkodva, habot prüszkölve igazította félre arcára tapadt haját. A szemet nem kímélő habfürdő könnyesre marta a lány smaragdzöld szemeit.
- Hoppá. –húzta be nyakát a gonosz elkövető, mintha totál véletlen lett volna. Ó, hogyne. Tudjuk.
Nina rémülten bámult rá. Önkénytelenül is szájába harapott, de olyan erősen, hogy majdnem felszisszent. Kábán figyelte Louis orrán legördülő vízcseppeket. A két nedves arc elég közel került egymáshoz. Louis balgán pislogott, egy szót sem tudott volna kibökni a túlontúl csodálatos szituációban. Képzeletben megveregette saját vállait, amiért volt mersze ezt tenni a lánnyal. Bravó Tommo, szép csajozási trükk.
De Nina nem az a „csaj” volt. Nem omlott a szépfiú karjaiba szenvedélyes csókok közepette.
Azt viszont már tisztán kivette, hogy gyomra balettozni tanul, mellyel szinkronban szíve önfeledten dörömböl. Tüdeje a tömény gőztől egyre csak levegőért sipákolt.
A lány ijedten húzódott hátra a fiútól. Még a végén az igazi répaültetvényébe tenyerel! Az meg kinek hiányozna?
Mindkét test szétfeszülni készült a kibírhatatlan hevülettől: Bőrük alatt és bőrükön kívül is egyre csak forrt a tér. Louis hunyorogva próbált leolvasni az ijedt őzikearcról bárminemű érzelmet.
Nina összeszorította fogait, majd villámszerű mozdulattokkal ragadta meg a zuhanyrózsát, s nyitotta meg kék pöttyözetű csapot. Louis akkorát ugrott a jeges permettől, mintha csak áramütés érte volna. Mindkét kezével tiltakozott az üdítő vízsugár ellen, s csukott szemmel, vacogva próbálta hatástalanítani a szőke bosszúállót. Elvetemülve vetette magát a lány fele, közben a víz pajkosan fröcsögött ki a kádból. A fürdőszoba is úszni tanul.
Nina nem hagyta magát; a csata megkezdődött. Sikoltások és egyéb harci hangok szűrődtek ki a folyosóra. Harry elégedett vigyorral nyugtázta: sikeres volt a küldetése, s közben észrevehetetlen halksággal kinyitotta a zárat.
- A Hazza-falatok fantázianevet adtam neki. Ízlik? –kérdezte a pultnak dőlve, elégedett vigyorral.
- Isten vagy! –csámcsogta Zayn, mire a többiek is a szendvicsükbe merülve bólogattak. Nina is jót evett, de olykor tényleg félt, hogy valamelyik meg fog fulladni. Főleg öccsét féltette ennek veszélyétől.
- Hagyjatok helyet a desszertnek is! –emelte fel mutatóujját a fürtös, és kisfiús lelkesedéssel kapta elő a hűtőből a meglepetést. – Tádááá! Íme néhány málnakrémes rizshab! –tette le az apró tálkákba adagolt finomságot. A fiúk ledöbbentek. Na ne, ez nem lehet!
- Har…Harry? –kérdezte Louis tele szájjal, mire Liamék összenevettek- Hozzám jössz? –pislogott rá könyörgően. Harry csak felkacagott, s büszkén kihúzta magát.
- Ó, jut eszembe! –csillant fel huncut tekintete, majd Ninára sandított- Neked csináltam cukormenteset. –közölte lelkesen, s újabb dicséretet várt figyelmességéért. Meg is kapta jutalmát a lánytól, aki kacér puszit dobott neki a levegőbe. Harry színlelt erőfeszítésekkel kalimpált a levegőben, hogy elkapja a felé szálló csókot, majd megkaparintva arcára nyomta.
Louis félszegen a tányérjára ültette tekintetét.
A fenséges vacsora után csak az volt a kérdés, ki fog mosogatni? Mivel nemigen akadt egy bátor jelentkező sem, sorsolásra került sor.
- Kő, papír, ol-ló! –üvöltötték gyermeteg vidámsággal. Lassan fogyatkoztak a versenyben maradtak; Úgy tűnik a játszma Zayn és Niall között fog eldőlni. Micsoda izgalmak, hölgyeim és uraim. A két párbajhős egymásra vicsorgott.
A hihetetlen izgalmak közben Louis bátorságot vett magán, és beszélgetést próbált kezdeményezni vele…Ninával. A szöszi a hűtőnek dőlve bambult. Az jutott eszébe, hogy ezer éve nem evett ilyen jót, ilyen jó hangulatban. Odahaza anyja sosem fordított gondot arra, hogy lánya is ehessen a legfinomabb nassolnivalókból. Legtöbbször odahajított el valami cukormentes, bolti pudingot, amíg a család többi tagja vígan lakomázott a csokiszirupos Browniesokból. Na és a hangulat? A legtöbbször förtelmes volt. Nina és az anyja folyton marták egymást; még a vasárnapi nagyebéd sem volt kivétel.
- Öhm, Nina? –szólította meg finoman Lou.
A lány riadtan kapta fel a fejét a hangra. Viszlát merengés.
- Mi van? –kérdezte bunkón. Tele volt a bakancsa Tomlinson jópofizásával.
- Csak bocsánatot akarok kérni, oké? Tudom, durva volt, hogy azt hittem drogot szedsz. –motyogta ügyetlenül, s elvétve mert csak a haragvó zöld szemekbe nézni.
- Nem bocsájtok meg. –közölte természetesen. – Kerülj el nagy ívben, hm? –gúnyolódott. Louis úgy érezte, ez kegyetlen húzás volt. Idegesen megnyalta szája sarkát, közben Nino feje melletti hűtő mágneseket birizgálta.
Tommo mielőtt válaszolt volna, vett egy keservesen mély lélegzetet. Olyan nagyot, hogy Nina azt hitte, a gyerek a talpában hordja a tüdejét.
- Nem kerüllek el! A-a. –tiltakozott fáradtan, majd csendben odébbállt.
Nina csak felvonta szemöldökét, ellökte magát a hűtőszekrénytől, aztán macskaléptekkel felszökdécselt az üveglapokból kirakott lépcsőn. Örült neki, hogy Rosieval van egy szobában. Egyre jobban bírta a koreai szépséget. Amikor belépett a világos helységbe, Roro egy hatalmas díványon feküdt, feje lelógott, haja a földet söpörte, kezében az ELLE magazin legújabb száma. Nina célozgatva megemlítette neki, hogy Niall éppen lent szenved a mosatlannal. Rosie maga mögé dobta a vaskos újságot, s lelkes mosollyal szaladt is le.
Nino mobilját nyomkodta.
- Csá Bayz bébi, merre vagy?
- Szia szöszke! A San Francisco reptéren ücsörgök, baromi uncsi. Már LA-ben vagytok?
- De még mennyire hogy! Mikor csatlakozol?
- Nemtom’. –csámcsogta, valószínűleg rágózott- Azt hiszem, holnap délután már pancsolhatunk a sós vízben.
- Pazar! Akkor várlak!
Tudom hihetetlen, de tényleg igaz. A luxusépítmény akkora volt, hogy Ninának még nem volt ideje körbejárni. Sőt, nem is igazán érdekelte. Annak is örült, hogy egyáltalán megtalálta a fürdőt anélkül, hogy ne tévedt volna el. Maga sem tudta okát, de fütyörészni támadt kedve. Így lépett be törölközőjével a vállán, a tágas helységbe. Fogalma sem volt, hogy valaki éppen pancsol a fürdőkádban. Louis fülhallgatóval fején dudorászott, közben egyre csak növekedett a hab, egyre csak duzzadt, szinte teljesen ellepte a fiút. Éppen csak kilátszott a feje búbja. Nina arcára a döbbenet legváltozatosabb formái ültek ki. Rémült volt, zavarba jött, elpirult. És ezek kombinációja, váltakozó intenzitással.
Az ajtó becsapódott, Louis ijedten kapta le fejéről a fülhallgatóját. Egy pillanatra belelovalta magát abba a reménytelen gondolatba, hogy biztos a lány nem bírta türtőztetni vágyait iránta, ezért most lecsap rá.
- Ööö, basszus. –sziszegte- Bocs, már itt sem… -habogta tőle szokatlan bénasággal. Fülig vörösödött, de legalább jól passzolt búzaszőke tincseihez.
Lou fölényesen elvigyorodott. Hú, de piszkosul élvezte a helyzetet.
- Ne, várj! –emelkedett fel, s ezzel izmos felsőtestéről leomlott a habtakaró. – Semmi baj! –bíztatta.
Nina reflexből szemére csapta tenyerét.
- Ó, szűzanyám! –rebegte elfúló hangján- Ki ne mássz! –könyörgött, s közben arra próbált rájönni, hogyan húzhatna el minél gyorsabban.
- Nyugi, nem látsz semmi csúnyát! –nevetett fel immár ő is a zavartság apróbb jeleivel küzdve.
- Oké. –szusszantott- Most csak megfordulok, és kisétálok. –mondta magának tagoltan, de kezét még mindig az arca előtt tartotta. A másikkal legyezni kezdte magát; a pára fojtogató volt, na meg a kínos helyzet égette pofiját…
A mindig bátor és nagyszájú ír lány ezúttal rendesen bepánikolt. Olyan esetlenül fordult meg az ajtó irányába, hogy közben beverte a fejét az ajtófélfába. Louiska jót viháncolt. Nina izzadt mancsokkal kapkodott a kilincsért, amikor is vére megdermedni készült a zár kattanó hangjától. Valaki ugyanis kintről rájuk zárta az ajtót. Ninának persze egyből a mocsok kis Harry volt a gyanúsítottja.
- Mi az? Akkor nem mész? –kérdezte a pancsoló kisfiú.
- Mennék te ütődött, ha nem zárták volna ránk ezt a nyomorult ajtót! –óbégatott a lány teljes pánikban.
- A mindenit! Ez úgy tűnik nagyon nem a te napod! –gúnyolódott, majd eljátszott a gondolattal: Nina és ő, kettesben a fürdőkádban. A lány rekedten felmordult, mintha megérezte volna a fiú perverz ábrándját.
- Mindjárt belefojtalak a habfürdődbe! –dohogta verejtékezve. Tomlinson olyan tömény, forró párát állított elő, amivel valóhű szaunává változtatta a csempézett teret. Nina fehér trikója, amelyen az állt: WHAT’S UP PPL? – kezdett egyre jobban átnedvesedni, s finoman testére tapadni.
- Jó a pólód. –konstatálta még mindig töretlen jókedvvel. Nina fortyogott belülről, akár egy vízforraló. Feladva bárminemű próbálkozást a kijutásra – miután a tizenötödik rúgására sem nyílt ki az ajtó- lomhán a falnak passzírozta magát, s magatehetetlenül csúszott le a szoros mentén, egészen amíg földet nem ért formás popója. Próbált lehiggadni. Louisra tévedt a tekintete, amikor a fiú nem őt figyelte. Mr. Tommo elég hiteles férfiember képét ábrázolta, ahogyan a csipogó gumirépájával játszott. Nina elszörnyedve figyelte, és nem bírta ki szó nélkül:
- Komolyan egy répával játszol?
- Aha, tökmenő, nem? – Nina inkább nem válaszolt- Egy rajongó vágta hozzám a színpadon.
- Ez egy kutyajáték. –állapította meg rezignáltan. Izzadtságtól fénylő arca kifejezéstelen volt, de gondolatai nagyon is élénken csapongtak.
Louis válaszul megrázta a fejét, jelezve: nem ért egyet. Jelentőségteljesen felemelte a vízen úszkáló műanyag figurát, majd hangos cuppantással jutalmazta kincsét. Nina szánakozva felnevetett, amit Louis sikernek könyvelt el. Végre megnevettette a komor szőkét.
- Nem csatlakozol? Látom meleged van! –bök fejével a hatalmas kádra. – Kétszemélyes. –mosolyog. Bár tudja előre a lány reakcióját.
Nina megütközve mered rá. Ennek elment az esze- gondolja. Aztán félve pillant magára, s veszi észre, hogy melltartója kezd tökéletesen átlátszani a trikó alatt. Pazar!
- Hogyne! Ki ne akarna a szépséges Louis Tomlinsonnal fürdőzni? –vigyorog undok fejjel. Megpróbálta a legcsúnyább grimaszát az arcára illeszteni, hogy még ez a dilis is értse az iróniát. Mert amilyen öntelt majom, még elhiszi.
- Nem vagyok én szépséges. –legyint műszerénységgel.
- Nem, tényleg nem. –bámul rá Nina, majd elnyom egy vigyort, amikor észreveszi a fiú hab-szakállát. – És okos sem vagy. Legalább nem keltesz feltűnést. –duruzsolja, miközben a fülledt levegőtől behullámosodott hajtengerébe markol. Louisnak ideje sincs megsértődni az övön aluli beszóláson, ugyanis képtelen józanésszel gondolkodni. Szinte elalélt Nina látványától.
A narancssárga gumirépa elszántan repül a lány fele.
- Ajándék? –kérdezi minden utálatos indulatát félretéve.
Louis bizonytalanul bólint. Nina felnevet: - Atya ég! Végre! Louis Tomlinson répája! Csak az enyém! –sípolja játszi mámoros örömmel- Bár azt hittem ennél nagyobb. –jegyzi meg, s ezzel egy újabb 10 pontot írhatunk Nina Horan javára. Van szövege, méghozzá milyen!
Louis meghökkenve nevet és nevet. És nevet. Nem tudja felfogni, hogy a lány ennyire pimasz és tökéletes legyen. Egészen biztos volt benne, hogy megtalálta a legfantasztikusabb lányt kerek e bolygón. Erre a felfedezésre jutva, ficánkolva bukott le a víz alá.
Amikor feljött a felszínre alaposan megrázta a fejét, hajából a habos víz csak úgy csapódott mindenfelé. Még Nináig is elért.
- Olyan ráncosra áztak az ujjaim, mint egy mazsola. –állapította meg ujjbegyeit vizsgálva- Idedobnád a törölközőmet?
Nina idegesen felpattant a hűs kőről. – Mi? Most ki akarsz szállni?!
- Igen, nem ázkolódhatok itt az örökkévalóságig. Híres vagyok, fontos a bőrápolás. –vonta fel orrát magasra, majd megint meglendítette haját. Ninát szemen találta egy hablövet. Csípte, mint annak a rendje, szorosan összepréselte szemhéjait.
- Nem adom oda! –morogta szemét dörgölve.
- Akkor én mászom ki érte!
Nina rájött, hogy ez még rosszabb ötlet. Gyorsan megálljt parancsolt a nudistának: - Na jó, odaadom. –egyezett bele. Kelletlenül a fiúhoz battyogott a sötétkék törölközőjével kezében. – Nesze! –nyújtotta át, s ekkora olyasmire vetemedett a sztárpalánta, amin még maga is meglepődött.
Egy heves mozdulattal karon ragadta a lányt, s szinte belerepítette a hatalmas kádba tehetetlen áldozatát. Hangos csobbanással landolt a srác teljes felületén. Louis lélegzetvisszafojtva várta hisztérikus reakcióját. És megint! Megint nem úgy reagált, ahogy kiszámította; ugyanis Nina nem kezdett el dühöngeni. Legalábbis látszólag nem.
Levegőért kapkodva, habot prüszkölve igazította félre arcára tapadt haját. A szemet nem kímélő habfürdő könnyesre marta a lány smaragdzöld szemeit.
- Hoppá. –húzta be nyakát a gonosz elkövető, mintha totál véletlen lett volna. Ó, hogyne. Tudjuk.
Nina rémülten bámult rá. Önkénytelenül is szájába harapott, de olyan erősen, hogy majdnem felszisszent. Kábán figyelte Louis orrán legördülő vízcseppeket. A két nedves arc elég közel került egymáshoz. Louis balgán pislogott, egy szót sem tudott volna kibökni a túlontúl csodálatos szituációban. Képzeletben megveregette saját vállait, amiért volt mersze ezt tenni a lánnyal. Bravó Tommo, szép csajozási trükk.
De Nina nem az a „csaj” volt. Nem omlott a szépfiú karjaiba szenvedélyes csókok közepette.
Azt viszont már tisztán kivette, hogy gyomra balettozni tanul, mellyel szinkronban szíve önfeledten dörömböl. Tüdeje a tömény gőztől egyre csak levegőért sipákolt.
A lány ijedten húzódott hátra a fiútól. Még a végén az igazi répaültetvényébe tenyerel! Az meg kinek hiányozna?
Mindkét test szétfeszülni készült a kibírhatatlan hevülettől: Bőrük alatt és bőrükön kívül is egyre csak forrt a tér. Louis hunyorogva próbált leolvasni az ijedt őzikearcról bárminemű érzelmet.
Nina összeszorította fogait, majd villámszerű mozdulattokkal ragadta meg a zuhanyrózsát, s nyitotta meg kék pöttyözetű csapot. Louis akkorát ugrott a jeges permettől, mintha csak áramütés érte volna. Mindkét kezével tiltakozott az üdítő vízsugár ellen, s csukott szemmel, vacogva próbálta hatástalanítani a szőke bosszúállót. Elvetemülve vetette magát a lány fele, közben a víz pajkosan fröcsögött ki a kádból. A fürdőszoba is úszni tanul.
Nina nem hagyta magát; a csata megkezdődött. Sikoltások és egyéb harci hangok szűrődtek ki a folyosóra. Harry elégedett vigyorral nyugtázta: sikeres volt a küldetése, s közben észrevehetetlen halksággal kinyitotta a zárat.
- Te gigantikus marha! –szitkozódott a szőke. A víz már nem csobogott. Viszont a csap tekerőgombját sikeresen letörték. Első nap, és máris rongálnak…Ezek a mai fiatalok.
- Hé, te támadtál rám! Én csak védekeztem!
- Chhh! –csavarta ki hosszú sörényéből a vizet, majd imbolyogva felállt a kádban. Méltóságteljesen akart kilépni a biztos talajra, de megcsúszott a lába, s ezzel romba dőlt a fenségesség reménye. Louis elfojtva kuncogott, megint. Nina idegbetegségével dacolva mászott ki a mély teknőből, s tudta, hogy melltartója közszemle tárgyává vált. Nincs mese…
ingerülten Louishoz vágta a letört csap alkatrészét, majd felkapta a földön heverő törölközőjét. A gumirépát is visszahajította a tulajdonosához.
- Hé, te támadtál rám! Én csak védekeztem!
- Chhh! –csavarta ki hosszú sörényéből a vizet, majd imbolyogva felállt a kádban. Méltóságteljesen akart kilépni a biztos talajra, de megcsúszott a lába, s ezzel romba dőlt a fenségesség reménye. Louis elfojtva kuncogott, megint. Nina idegbetegségével dacolva mászott ki a mély teknőből, s tudta, hogy melltartója közszemle tárgyává vált. Nincs mese…
ingerülten Louishoz vágta a letört csap alkatrészét, majd felkapta a földön heverő törölközőjét. A gumirépát is visszahajította a tulajdonosához.
Reményvesztetten, -azt hitte tök feleslegesen- nyomta le a kilincset, de legnagyobb felüdülésére az ajtó kinyílt. Louis drámain legörbítette száját.
- Már mész is? –nyafogott.
- Naná. Légy jó fiú, és takarítsd fel ezt az özönvizet! –lökte oda szenvtelenül, majd kilépett a hűs, jó levegőjű folyosóra. – HARRY EDWARD HÜLYEGYEREK STYLES! –ordította rekedten, s vizes lábnyomokat hagyott maga után, ahogy a csínytevő keresésére indult.
A nappalinak lefokozott hodályban ücsörgők (név szerint: Niall, Liam, Zayn, Josh, Dan, Timo és Noah) jót mulattak a lehallatszódó hangokon. Azt találgatták, vajon mit őrültködnek már megint.
Nina, miután sehol sem találta a fürtös fejűt, és miután szép rendesen el is tévedt az emeleten, úgy döntött lehiggad, és visszatér Rosieval közös szobájába. Hangos sóhajok közepette lépdelt az üveglapokkal kirakott falhoz. Egy darabig figyelte a kéklő hullámokat.
- Engem keresel? –kérdezte egy hang a szoba egy messzi pontjából. Nézz oda! Harryke egy babzsák fotelban pihengetett. Nina ijedten kapta oda fejét.
- Téged bizony! Nem is tudom miért, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy teljesen véletlenül ránk zártad a fürdő ajtaját. Mit gondolsz? –dobta le az átázott rongyot a kezéből, majd fenyegetően közeledett a kis herceghez.
- Nem, nem rémlik ilyesmi. –vigyorgott, ezzel beismerve a nyilvánvalót.
Nina megállt félúton, és feladta. Minek strapálja magát? Itt mindeki úgyis azt tesz, amit akar. Hiába idiótázza le a göndörkét, úgysem hatná meg vele. Ennek tudatában erőtlenül elfeküdt az ágyon, hosszú, de izmos lábai leértek a földig.
Harry tüntetőleg végignézett a plafonon, majd felkelt, és az egyik hófehér szekrénykén tárolt ketrechez sétált. Gondoskodó mozdulattal emelte ki Fostert lakhelyéről, majd finom mozdulatokkal simogatni kezdte a tenyérnyi állatkát.
- Nekem is volt egy hörcsögöm régebben. –informált Hazza, s édes arcot vágott visszaemlékezése közben.
- Hogy hívták? –kérdezte Nina érdektelen hangon. Pedig tényleg érdekelte.
- Hörcsögnek. - közölte úgy, mintha ez olyan magától értetődő lenne. -
Nina, miután sehol sem találta a fürtös fejűt, és miután szép rendesen el is tévedt az emeleten, úgy döntött lehiggad, és visszatér Rosieval közös szobájába. Hangos sóhajok közepette lépdelt az üveglapokkal kirakott falhoz. Egy darabig figyelte a kéklő hullámokat.
- Engem keresel? –kérdezte egy hang a szoba egy messzi pontjából. Nézz oda! Harryke egy babzsák fotelban pihengetett. Nina ijedten kapta oda fejét.
- Téged bizony! Nem is tudom miért, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy teljesen véletlenül ránk zártad a fürdő ajtaját. Mit gondolsz? –dobta le az átázott rongyot a kezéből, majd fenyegetően közeledett a kis herceghez.
- Nem, nem rémlik ilyesmi. –vigyorgott, ezzel beismerve a nyilvánvalót.
Nina megállt félúton, és feladta. Minek strapálja magát? Itt mindeki úgyis azt tesz, amit akar. Hiába idiótázza le a göndörkét, úgysem hatná meg vele. Ennek tudatában erőtlenül elfeküdt az ágyon, hosszú, de izmos lábai leértek a földig.
Harry tüntetőleg végignézett a plafonon, majd felkelt, és az egyik hófehér szekrénykén tárolt ketrechez sétált. Gondoskodó mozdulattal emelte ki Fostert lakhelyéről, majd finom mozdulatokkal simogatni kezdte a tenyérnyi állatkát.
- Nekem is volt egy hörcsögöm régebben. –informált Hazza, s édes arcot vágott visszaemlékezése közben.
- Hogy hívták? –kérdezte Nina érdektelen hangon. Pedig tényleg érdekelte.
- Hörcsögnek. - közölte úgy, mintha ez olyan magától értetődő lenne. -
- Micsoda fantázia!
Harry elnevette magát. - Bocs,hogy rátok zártam a fürdőt. -mondta, de egy parányi bűnbánás sem érződött hanglejtésében. Bájos arcáról szintén csak a csibészség sütött.
- Jó. Majd visszakapod te ezt még!
- Állok elébe! -rántotta meg a vállát- Csak azt akartam, hogy kicsit jobban össze... barátkozzatok. -magyarázta, mintha ezzel jóvá lenne téve a dolog. Ó, nem. Nina nem ilyen kedves lány.
- Hát mondhatom baromira sikerült összebarátkoznunk. -ült fel mérgesen, majd átázott ruháira és hajára bök. - Úgy nézek ki, mint aki éppen most barátkozott össze valakivel?
Harry tenyerét szájára tapasztotta, hogy ne nevessen fel megint.
- Te még nevetsz ezen? Hú, de kicsinállak Harry Styles! -kócolta össze haját, s fenyegetve összeszorította szemét.
Késő este volt, mikor még tűzropogást, s halk gitárhangot vitt a sós szellő magával, s osont be a nyitva hagyott ablakokon. Nina végre megfürdött normális módon is, átöltözött valami kényelmesbe, s lekocogott a fiúkhoz. Isteni ízű volt a levegő odakint. Néhányan mályvacukrot sütögettek.
És nehogy azt higgye bárki is, hogy ilyen idilli nyugodalomban telt el az első éjjel. Dehogy is! Ugyanis egy világhírű énekesnő tette tiszteletét a parti "vityillóban". Ez aztán rendesen feldúlta a kedélyeket.
A lány gyönyörű volt. Hosszú, természetes hullámos haja volt, kerek arca, gyönyörű mosollyal. Mindenki tudta ki ő.
- Sziasztok! -lépkedett fel a sziklakerttel övezett lépcsősoron. Niallnek elállt a vérkeringése; meg a szava is: még egy 'Hellót' sem volt képes odadobni a vendégnek. A többiek egyből felpattantak és vígan üdvözölték. Harry persze már régebben lespannolt az aranytorkú leányzóval; de ezen nem lepődünk meg. Niall bátortalanul állt fel, s lépett közelebb.
- Hel-heló! Niall Horan! -nyújtotta kezét bénázva, mert fogalma sem volt mit illendő ilyenkor csinálni.
- Szia, Demi Lovato! -bólintott fülig érő mosollyal, majd két puszit nyomott a kipirult fiú puha arcára.
Harry elnevette magát. - Bocs,hogy rátok zártam a fürdőt. -mondta, de egy parányi bűnbánás sem érződött hanglejtésében. Bájos arcáról szintén csak a csibészség sütött.
- Jó. Majd visszakapod te ezt még!
- Állok elébe! -rántotta meg a vállát- Csak azt akartam, hogy kicsit jobban össze... barátkozzatok. -magyarázta, mintha ezzel jóvá lenne téve a dolog. Ó, nem. Nina nem ilyen kedves lány.
- Hát mondhatom baromira sikerült összebarátkoznunk. -ült fel mérgesen, majd átázott ruháira és hajára bök. - Úgy nézek ki, mint aki éppen most barátkozott össze valakivel?
Harry tenyerét szájára tapasztotta, hogy ne nevessen fel megint.
- Te még nevetsz ezen? Hú, de kicsinállak Harry Styles! -kócolta össze haját, s fenyegetve összeszorította szemét.
Késő este volt, mikor még tűzropogást, s halk gitárhangot vitt a sós szellő magával, s osont be a nyitva hagyott ablakokon. Nina végre megfürdött normális módon is, átöltözött valami kényelmesbe, s lekocogott a fiúkhoz. Isteni ízű volt a levegő odakint. Néhányan mályvacukrot sütögettek.
És nehogy azt higgye bárki is, hogy ilyen idilli nyugodalomban telt el az első éjjel. Dehogy is! Ugyanis egy világhírű énekesnő tette tiszteletét a parti "vityillóban". Ez aztán rendesen feldúlta a kedélyeket.
A lány gyönyörű volt. Hosszú, természetes hullámos haja volt, kerek arca, gyönyörű mosollyal. Mindenki tudta ki ő.
- Sziasztok! -lépkedett fel a sziklakerttel övezett lépcsősoron. Niallnek elállt a vérkeringése; meg a szava is: még egy 'Hellót' sem volt képes odadobni a vendégnek. A többiek egyből felpattantak és vígan üdvözölték. Harry persze már régebben lespannolt az aranytorkú leányzóval; de ezen nem lepődünk meg. Niall bátortalanul állt fel, s lépett közelebb.
- Hel-heló! Niall Horan! -nyújtotta kezét bénázva, mert fogalma sem volt mit illendő ilyenkor csinálni.
- Szia, Demi Lovato! -bólintott fülig érő mosollyal, majd két puszit nyomott a kipirult fiú puha arcára.
