30. rész: Tűszúrás

Keane Wilo furcsa, örökké borús természetének köszönhette, hogy Nina nem szaladt ordítva a biztonságiakhoz, mert annál sokkal jobban érdekelte a fiú személyisége. Ritkán fordult elő, hogy vadidegenekkel csak úgy leállt volna bratyizni, de ez más volt. Bár a fiú nem igazán könnyítette meg az ismerkedést, ugyanis személyiségének fontos jegye volt, hogy mindenre a lehető legminimálisabb szómennyiséggel válaszolt. Egy  komor és szűkszavú idegennel van dolgunk.

Louis fogcsikorgatva sandított rájuk, miután dühödten lekapta testére tapadt pólóját. Még egyszer, utoljára kifacsarta belőle a maradék vizet. Nagyon dühös volt Jennára.

- Én meg Ni… -mutatkozott volna be Nina.

- Tudom. Nina Horan. –bólintott. Hát persze, hiszen egy lesifotós! Nina képtelen volt elhinni, hogy az emberek lassan az ő nevét is ismerni fogják.

- Szóval Keane. –fonta össze karjait a lány- Mégis ki után nyomoztál? Kiről kellenek ennyire képek?

A fiú egy kisebb habozás után bevallja.
- Rólad és Louisról.

- Ugyan minek? –jön lázba a Louis névtől.

Az említett kiszűri saját nevét a távolban folyó párbeszédből. Egyre kíváncsibb.

- Azt akarják bizonyítani, hogy tényleg van köztetek valami. –közli nyersen. Mintha a gondolatai teljesen máshol járnának.

Keane sötét tekintetét gyorsan a fényképezőgépére szegezi, mert már tudja mi lesz a lány reakciója.

- De nincs is köztünk semmi! –emeli fel dacosan a hangját, ami a mondat végére elhal rekedtsége révén.

- A feltüzelt reakciód nem ezt mutatja. –közli gúnytól mentesen, Nina mégis kiakad a fiú szemtelenségén. Pár másodpercig csak tátog, mint egy hal, semmi frappáns ellenérv nem jut eszébe. Pechére még a csurom vizes „herceg” is közbelép.

- Mi van velem? Te ki vagy? –bök fejével a nála fél fejjel alacsonyabb fiúra. Keane pókerarccal néz rá.  Nem adhatja ki mindenkinek magát. Reménykedve Ninára néz, hátha kisegíti őt. Nina érti a dolgát:

- Ki lenne? A hotel egy vendége. És rólad senki sem beszélt nagyokos! –hárított Nina a bevett gőggel hangjában. – Ő itt Louis Wilo. Névrokonod. –közölte gúnyos vigyorral. Örült, hogy ilyen hihetően kimagyarázta a dolgot.

Louis, az igazi, csont nélkül bevette Nina meséjét, s még az sem adott okot a gyanakodásra, hogy a srác nyakában egy nem turista méretű fotómasina pihent. Végül is; Londonban is az a divat, hogy a 16 éves kiscsajok kapnak apucitól egy profi Nikont, aztán máris fényképésznek képzelik magukat. Tomlinson felemelt fővel távozott; Keane vetett egy hálálkodó pillantást a lányra, majd ő is menni készült. Nina nem tartotta fel, mert tudta, hogy hamarosan nekik is indulniuk kell tovább.

- Akkor szia. –mormolta szégyenlősen „Louis”.

- Vigyázz magadra, Keane! –intett Nina, majd a távolodó fiú után meredt. Bár láthatta volna mosolyogni, legalább egyszer. Úgy érezte, ez a srác még nála is elveszettebb.

2:59 am, indulásra készen
Lassan kiürültek a belakott hotelszobák, a bőröndök meg egyre csak gyűltek a buszok előtt.

Nina éjszakázása miatt felborult az anyagcseréje, ezért inzulint kellett beadnia magának- hajnali kettő ide vagy oda. A szobája elé kivonszolta bőröndjeit, tetejükre pedig ráállította Fostert ketrecestől. – Mindjárt jövök! –súgta a hörcsögnek, aztán még gyorsan visszaszökkent a szobába és lehuppant az ágyra. Ceremónikusan vett elő egy tűt, melyet az injektáló szerkezetre illesztett. Közben századszorra is megdorgálta magát, amiért megint elhúzta a szer beadását addig, amíg nem kezdett el szédülni és nehezen lélegezni.
Aztán végignézett magán, és azon gondolkodott hova adja be a számára teljesen fájdalommentes szúrást. Kezdett verejtékezni a homloka, ami nem jelentett sok jó, ezért gyorsan döntött.

Louis egy sporttáskával a vállán csoszogott a lift fele, mikor észrevette egykori lakosztálya előtti csomagkupacot.
- Hé Foster, mi a helyzet? –dugta be ujját az állathoz, s úgy gügyögött neki, mintha egy kisbaba lenne. Aztán motoszkálást hallott bentről, és ahelyett, hogy nagy hévvel feltépte volna az ajtót, csak bekukucskált a nyitva hagyott résen. Örömmel vette észre a szőke lányt, de nem értette miért ücsörög az ágyon, amikor már mindenki odalent pakol és készül az indulásra.

Nina egy határozott mozdulattal hasfalába nyomta a tűt, mire fellélegezve felsóhajtott. Louis falfehérre sápadt: Ez meg mégis mi a fenét csinál? Alapvetően félt a tűktől, de a látvány lesokkolta. Le ám, de olyannyira, hogy egyből egy kerek kis történet állt össze okos buksijában. Kék szemei, mint a rendőrségi szirénák, úgy villantak fel, s halálra vált arccal rohant el. Nem mert hinni a szemének. Nem akarta, hogy igaz legyen, amit látott. Sajnos tudott Nina züllött dolgairól, Niall mesélt neki régebben róluk, s a füves cigit is látott már a turné alatt nála. De ez… ennyire komoly lenne a dolog?

- Harry, Harry! –fogja meg L. barátja vállát, majd lehajolva liheg egy sort. A fürtös kérdően mered rá. – Azt hiszem, baj van. –bólint zilálva. A mélygarázsig vezető úton végig futott táskástól, mintha legalábbis vérszomjas kutyák kergették volna.

- A szívbajt hozod rám, mi van? –vonta fel szemöldökeit aggódva. Liam és Zayn is társult, s figyelve karolták át Harryt.

- Borzasztó dolgot láttam. Odafent. –bökött hüvelykujjával a felfele. – Nina…-mondta ki a lány nevét érzékien, de remegő hangon; a szavakat kereste: - Lövi magát. –morzsolja ki a szavakat vonakodva. Mindhárman eltátják szájukat. Harry megborzong; valamiért szó nélkül elhiszi a hamis feltételezést.

- Niall tudja? Mondtad neki? –kérdezgette Liam komor higgadtsággal.

- Nem hinném, hogy tudja. Már a buszban van! Mit csináljunk!? –túrt hajába a legidősebb.
Teljesen pánikba jött, s közben képtelen volt csalódottságát leplezni. Lassan be kellett ismernie, hogy ez a lány tényleg zűrösebb, mint gondolta. Talán nem véletlenül agresszív sokszor? Lehet, hogy függő? Mindenféle tébolyult ötlet megfordulta fejében, s addig tanácskoztak, míg meg nem jelent a főszereplő, Nina. Arca egész kisimult volt, bár a kialvatlanságtól szemei alatt szürke karikák ültek. Fosterrel beszélgetett, miközben csomagjait Mike, a kétajtónyi fekete biztonsági őr feldobálta a buszra.

Nina nem értette, miért bámulnak rá úgy, mintha embert ölt volna. Egy vállrándítással elintézte, és a ketrec fogantyújába markolva, saját busza felé vette az irányt.

- Állj meg Nino! –ragadta meg szabad csuklójánál a fürtös. – Minden oké? –kérdezte, miközben kutakodó tekintettel fürkészte a lány arcát, főleg a szemeit.

- Aha. –hunyorított a lány- Mi baj lenne? –kérdezte ásítva, de Harry még mindig fogta.

- Zayn, hívd ide Niallt! –utasította Louis, akár egy őrmester. Egyelőre nem mert a szőke lányra nézni. Megfeszült arcizmokkal figyelte, ahogy Niallt kirángatják a buszból félálmában.

- Ti mire készültök? –kérdezte Nina unottan, mert biztos volt benne, hogy megint hülyéskednek valamit. Mint mindig. De aztán észrevette Louis zavartságát, és érezte, hogy megint történt valami, amiről nem tud.

- Mi van már? Éppen elaludtam! –bokszolta vállba Niall Zaynt. A szépfiú elkomolyodva csillapította a kajamániást, jelezve, ez most fontos!

Louis a körmét kezdte el rágni, aztán megerősítést várva a bongyor hajúra pillantott. Harry bólintott, Louis elárulta, miért is gyűltek össze.

- Niall, én nagyon sajnálom, amit most mondani fogok, de… tudnod kell!

- Mit kell tudnom? –kapta fejét idegesen egyik csalódott arcról a másikra. Rémesen megijedt, de azért titkon még bízott abban, hátha csak valami hülye tréfa lesz az egész.

- A nővéred kábszerezik. –tör ki Louisból az igazságnak vélt hazugság. Mr. Répakirály szánakozva szorította egymáshoz két ajkát, majd megnyalta az alsót. Berögzült mozdulata volt. Nina fejéből még az álmosság gondolata is kihalt egy vesszőcsapásra. Elképedve bámult a fiúra, akit legszívesebben arcon csapott volna. Izmai elgyengültek, s kiejtette kezéből a hörcsög ketrecét. Szegény Foster mit sem értve, rémülten ugrott fakéreg-odújába.

Harry nagyot nyelt, majd félve Niallre sandított. Meglepte, hogy nem volt meglepve.

- Azt hitted, nem jövünk rá? Neked segítségre van szükséged! –háborgott Louis a szótlan lányra szegezve lenéző kék pillantását, s nemhogy megkönnyebbült, még idegesebb lett. Nina félresöpörte szőke haját, majd tenyerét homlokára tapasztotta. Legszívesebben akkorát ordított volna, hogy saját maga is megsüketülne. Ehelyett megkukulva bámult a földre, és próbálta mély lélegzetekkel nyugtatni magát; mit ne mondjak, nem sikerült.
Niall pontosan tudta, a fiúk pánikja felesleges, vaklárma az egész. Félt attól, hogy nővére lassan tényleg összeroppan. Ismerte őt, s a gyengeségeit. Ha levázolhatta volna testvére lelkiállapotának instabil részét, akkor a cukorbetegségének titokban tartása lett volna a két alappillér egyike. A gondosan megerősített építmény így ezennel hangos robajjal megrogyott. Már csak az isteni akarat tartja fenn a teljes katarzisba zuhanástól.

- Nino, itt az idő. El kell mondanod! –fordult nővére fele, s próbált olyan tekintettel nézni rá, amelybe belesűríthet mindent: hogy mennyire imádja, támogatja őt, és bármitől megvédi, ha kell.

A fiúk pattanásig feszült idegekkel várják Nina mondandóját, magyarázatát. Louis lesújtóan legyint, s nem mer hinni többé a lányban. Akármennyire is megkedvelte titokban, ezt nem tudta lenyelni. A One Direction és a drogos táncosuk? Hát hogy venné ez ki magát?

Ninának esze ágában sincs legféltettebb gyengeségét felfedni. Képtelen egyről a kettőre jutni. Úgy érzi eltűnt a nyelve, nem tud megszólalni. Egy pillanatra megremeg benne valami, szeme könnybe lábad. Aztán újból erőt vesz magán, megint, sokadszorra, ki tudja hanyadszorra.

Niall változatlan tekintettel bátorítja. A fiúk kezdenek megőrülni a tétlenségben.

- Azt ugye tudjátok, ha ez Brendon, vagy Simon fülébe jut, Nina repül! –magyarázta rémülten Liam.

- Akkor jusson a fülükbe! –csattant fel Louis. Bántó mondatát nem gondolta komolyan, csak a sértettsége szólalt fel, de éppen elég meghökkentő volt ahhoz, hogy mindenki dermedten bámuljon rá. Nina érezte, hogy még kell 5 másodperc, mire legyűri az utolsó könnycseppet is, s lenyeli a gombócot a torkában. Niallre bólintott.
Szívesen Louis arcába vágta volna győzedelmes magyarázatát, jól az orra alá dörgölte volna az igazságot, de ehelyett inkább a tőle nem várt, megszeppent oldalát hozta. Csendben és kipirult arccal motyogta el, mi is a helyzet:

- Nem drogozom.

- Biztos csak viccből szurkálsz tűt a hasadba. –duruzsolta dühösen Tomlinson. Harry csúnyán sandított rá. Zayn meg vállon lökte, hogy fogja be. Mindannyian tudták, hogy a lány valami komoly dolgot fog bejelenteni, de egyelőre sejtésük sem volt, mit.

- Az inzulinomat adtam be. Cukorbeteg vagyok. –jöttek ki torkán a mázsás szavak, éppenhogy nem fulladt meg tőlük. Mégsem könnyebbült meg. Vesztesnek és gyengének érezte magát. Szája keserűen legörbült, majd meg sem várva a reakciókat, felfutott a buszukba. Niall erőlködve lehunyta szemét, majd utána rohant.

Tapsot Louisnak!

Keane Wilo furcsa, örökké borús természetének köszönhette, hogy Nina nem szaladt ordítva a biztonságiakhoz, mert annál sokkal jobban érdekelte a fiú személyisége. Ritkán fordult elő, hogy vadidegenekkel csak úgy leállt volna bratyizni, de ez más volt. Bár a fiú nem igazán könnyítette meg az ismerkedést, ugyanis személyiségének fontos jegye, hogy mindenre a lehető legminimálisabb szómennyiséggel válaszol. Összefoglalva egy komor és szűkszavű idegennel van dolgunk.

Louis fogcsikorgatva sandított rájuk, miközben dühödten lekapta rátapadó pólóját. Még egyszer, utoljára kifacsarta belőle a maradék vizet.