2012. június 16., szombat

24. rész: Viták, álmok, esti mesék


Sziasztok kedveskéim! :) Nem hiszitek el, de anyuval még a kocsiban is 1D-t bőgetünk max hangon. Hihetetlen anyum van :'D Másrészt, itt van a várva várt rész, remélem kellően érdekesre sikerült! HOPE U LIKE IT! ;D Puszi: BB.
***
Hiába legjobb barátok, Niall és Louis egy hajszál híján egymásnak estek (!). Szerencsére Nina éppen időben vágódott ki a busz ajtaján; egy szál sortban és topban. Egyenesen azt érezte, hogy ennek a mai napnak már sosem lesz vége. Talán joggal, hiszen az embert még aludni sem hagyják. Aztán mikor meglátta, hogy Louis Niallnek ugrott, egyből kiment az álmosság legapróbb morzsája is a szeméből. Védelmező anyatigrisként ugrott Niall és Louis közé.

- Niallt ebből hagyd ki, ő semmiről nem tehet! Velem van bajod, nem? -döntötte oldalra fejét a lány, s cseppet sem zavarta, hogy pizsama gatyája szemtelenül rövid. Nem volt szégyenlős fajta.

- Ja, ja, veled. De még mennyire, hogy veled. -bólogatott zilálva a felgyülemlett haragtól, majd Niallre nézett:- Bocs tesó, elragadtattam magam, nem akartam neked esni... -lágyult el a hangja. Niall elnézően pislogott egyet.
Nina kezdett nagyon, de nagyon bepöccenni Louisra. Úgy érezte a fiú gyanúsan túlzásba esik Jenna védelmezésében. De miért? Mindez erősen ütközik Niall azon elméletével, miszerint a párocska férfi tagja igencsak véget vetne a románcnak. De most akkor mi van? Jó kérdés.

- Figyelj ide! -kezdte Nina meglepően higgadt stílusban- Elegem van abból, hogy még aludni sem hagysz! Itt pattogsz, mintha te lennél itt a király. Nem veszed észre, hogy te balhézol megint, nem én? -kérdezte halkan, nyugodt légzéssel. Ez már haladás, Nina!
- Ó, most aztán jól megmondtad a magadét! De addig nem nyugszom, amíg a szemem láttára nem kérsz bocsánatot Jennától. Érted?

- Louis! -szólt volna közbe a szöszi srác is, de Nina leintette:

- Hagyd Niall! Felesleges. -ásított, majd újból Louis felé fordult- Tudod mit? Jó, legyen. Bocsánatot kérek tőle. -közölte flegmán, és megadóan a fiúk busza felé indult. Niall morcosan megrázta a fejét. Nina maga sem értette, minek tudható be saját, szokatlan engedelmessége. Miért adta meg magát? Ráadásul olyan bűnt ismert be ezzel, amit el sem követett soha! Azt mondták a fejében a hangok: Mi a fene van veled Nina? Miért nem tudsz ellenszegülni Louisnak? Ideje újra felvértezni magad, mert gyengülsz! Azt pedig nem hagyhatod. De még mennyire, hogy nem! Nem sebezhet meg senki. Főleg nem egy ilyen Louis féle...

Nina egy macska puha lépteivel lépett be a hűs buszba, ami háromszor olyan tágas volt, mint az övék. Volt benne minikonyha, lehajtható házimozi minden ágy felett, és hasonló luxusdolgok. Mindenesetre Nina nem irigyelte ezt a sok felvágós és drága berendezést.
A "lakóbuszban" félhomály honolt, Liam a fenti ágyon aludt (a horkolás-szerű hangokból ítélve), az alatta levőn meg Harry fürtjei kandikáltak ki a takaró alól. Egy másik ágyon Zayn nintendózott, Louisén pedig a haldokló madárka, Jenna feküdt. Tökéletesnek tűnő, de korántsem tökéletes vonásait, a feje feletti kislámpa sejtelmes fényei árnyalták. Megbántottan meredt a lányra, amint meglátta őt.

- Mit akarsz itt? -suttogta, de hangja még így is bosszantóan éles volt.
- Jöttem, hogy bocsánatot kérjek. -mondta Nina nemes egyszerűséggel. Legszívesebben szemen köpte volna a csajt.

- Vagy úgy! -villant fel a bestia aljas tekintete, partvisnak is beillő műszempilláival.

- Na, szóval bocsánatot kérek tőled, te szegény, szerencsétlen kis áldozat. -súgta Nina maga elé, de képtelen volt gúny nélkül tenni mindezt.

- Inkább azt sajnáld, hogy nem te fekhetsz Louis ágyában, Louis karjaiban. -vigyorgott, de inkább vicsorgás volt.

- Tudsz róla, hogy rém ronda vagy ebben a félsötétben? Mellesleg kár, hogy a te Louis-d nem látja, milyen őrült vagy. Bár, ha jól belegondolok... nem, nem kár. Ő is éppolyan bolond, mint te. Összepasszoltok. -morfondírozik Nina, majd válla elé vonja hosszú haját. Most vette csak észre, hogy néhány tincse már a csípőjéig ér.
Közben megérkezik a hős lovag, aki nyilván csak Nina utolsó, néhány pimasz megjegyzését hallja meg.

- Bocsánatkérésről volt szó! -sziszegte, de kénytelen volt mindezt csökkentett hangerőn tenni. Niall is visszamászott időközben az emeleti ágyára. Őszintén elege volt mindenből. A mai napból, leginkább.

- Hagyd Lou, már megtette. -csitította Jenna a fiút, majd csókra nyújtotta nyakát, amit meg is kapott. Nina fintorogva indulni készült.

- Legyetek boldogok! -morogta oda köszönésképpen, de a kifele tartó úton belebotlott egy kilógó lábba (?!). Tulajdonosa felmorrant. Nina lepetten ugrott arébb.

- Bocsi! -motyogta, majd a hangból ítélve rájött: - Harry?

- Alszok. -dörmögte párnájából.

- Jó neked. -emelte égnek szemeit a lány, majd megint megtorpant. Valamilyen késztetést érzett, hogy odakucorodjon Harry ágya mellé. Az efajta anyáskodó ösztönei gyakran rátörtek. - Harry, mit szólnál hozzá, ha adoptálnálak? -kérdezte Nina a félig már álomban levő fiúhoz kúszva. Óvatosan kitapogatta a vállát, és finoman megsimogatta. Harry az ágya szélénél térdelő lány fele fordult. A sötétben nem látták egymás arcát, maximum elképzelték a másik arckifejezését.

- Miért akarsz örökbefogadni? -kérdezte, miközben hagyta, hogy Nina kitapogassa arca különböző részeit. (Bár ez elég bátor döntés volt részéről) A lány először kishíján a szájába nyúlt, aztán majdnem kinyomta a szemét, végül a kutakodó kéz megtalálta, amit keresett: az angyali göndör hajkoronát. Nina minden búját-baját elfeledve -ahogy egy játékos kismacska elvan a gombolyaggal- borzolgatta a kócos fürtöket.

- Azért, mert imádnivaló vagy. Halálosan cuki! -kuncogott, s látta maga előtt H. tündéri mosolyát.

- Tudom, hogy az vagyok. -nevetett a lehető leghalkabban- De nem kéne örökbefogadnod!

- Miért?

- Mert megbánnád! Pár év múlva ugyanis, -magyarázta- olyan sármos, szívdöglesztő és ellenállhatatlanul férfias leszek, hogy eldobod az agyad. Meg a bugyid. -nevetett fel hangosabban. Nina vigyorogva fúrta arcát a fiú lepedőjébe.

- Elképesztő vagy, egy igazi humor-Harold.
- Pedig ez tök komoly volt.

- Na jó, akkor a napi adag Styles-féle önbizalom percek is megvoltak. Jó éjt! -állt fel N.

- És hol marad a altatódal? Meg a mese? Meg a langyos kakaó, meg a homlokpuszi? De lehet szájra puszi is. -sorolta, majd némán, de mégis hallhatóan fülig ért a szája. A szokásos, pimasz ábrázatával egybekötve.

- Nem vagy te egy kicsit telhetetlen?

- Ugyan! Miből gondolod? -kérdezte mosollyal a hangjában.

- Ó, nem is tudom. -színészkedett Nina- Igazság szerint nekem kéne altatódal, puszi, kakaó, meg esti mese. -sóhajtott elhűlve.

- Mer'?

- Befognátok végre? -jött egy beazonosíthatatlan morgás a sötétből. Nina megpróbálta még halkabbra fogni hangját:

- Mert bármilyen fáradt is vagyok, a mai nap zűrei után képtelen leszek elaludni.

- Én viszont már csak a te búcsúcsókodra várok. -közölte csibészesen, s láthatóan előrenyújtotta karjait.

- Jesszus, te javíthatatlan vagy. Ugye tudod? -horkant fel megjátszott sértettséggel a lány, majd Harry arcához hajolt, és egy apró puszit nyomott rá: - Jó éjt Harry! -súgta alig észlelhetően.

- Jóéjt szőke! -jött a még halkabb válasz.

7:32 am
- Nina, Nina, Nina! -ugrott a csapat egyetlen ír, fiú tagja, a csapat egyetlen ír, lány tagjára, aki békésen szúnyókált a kanapéján. Várható volt reakciója, kivehetetlen szavak formájában zsörtölődött.

- Nemá nemkroklfkelkni hgyjál mr tmajm...

- Kelj már fel, behalsz, ha elmondom, mi történt!!! -ujjongott Niall, s közben nem kímélte nővérét: ráült a lábaira, hasát csikizte, vállait rázta.

A szenvedő alany válasza csak egy dühös nyögés volt. Aztán Niall még néhány hasonló ébresztési módszere után, csak megadta magát.

- Oké, győztél! -ült fel apró szemekkel, madárfészekre emlékeztető hajjal. Ezt Niall is megjegyezte.

- Jó a séród!

- Menj a...! -csapta tarkón a szemtelenkedőt, aztán eszébe jutott, hogy öccse mennyire maga alatt volt tegnap. Ma pedig valami nagyon feldobta; egész biztosan az a valami, amiért most felkeltette legédesebb álmaiból. - Na, mi az az egetrázó hír? -kérdezte egy hatalmas ásítás kereszttüzében.

- Nem fogod elhinni! -csillant fel a szeme, majd iPhoneját kezdte taperolni.

- De hátha.

- Oké, készen állsz?

- Ülök, de szerintem így is jó.

- Jó, de kapaszkodj a takaródba!

- Bökd már ki!

- Rémlik, hogy pár napja a táncosokkal micsoda műsort rityentettetek a fellépésünk előtt?

- Ja, valami dereng. -bólintott viccelve.

- Több százan levideózták, és feltették a netre. Nem hiszed el micsoda Nina Horan őrület kezdődött el! Mindenki a produkciótokról beszél a Facebookon, a Twitteren, a Youtubeon, a Tumblren, a...

- A min és a min? -kapkodta Nina a fejét.

Niall nevetve sóhajtott, majd leegyszerűsítette:
- Az interneten.

- Ó. -csücsörített elgondolkodva- És? -vonta fel vállait.

- Hülye vagy? Több, mint 1,5 millióan látták már a videót, alig 3 napon belül! Minden rajongónk odaáig van értetek, egymásnak küldözgetik a videótokat! Sőt, egy rakás új ember ismerte meg miattatok a mi zenénket. A twitteremen csak úgy ömlenek az üzenetek rólad, hogy milyen szuper tesóm van, és hogy mi vagyunk a legkirályabb testvérpár. -áradozott lelkesen a fiú, mint aki éppen azt sorolja, mi mindent hozott neki a Jézuska. Vele ellentétben nővére nem nagyon érezte ennek a súlyát, vagy jelentőségét. - Most mi van? Nem mondasz semmit!? -csapott a lány combjára.

- Tök jó? -húzta el száját értetlenül.

- Persze, hogy az! Rengeteg ember felnéz rád, és a tehetségedre. Szeretnek a Directionerek!

- Szeretnek? -kerekedtek el zöld szemei, amelyek jelen fényviszonyok közt mohaszínű árnyalatban ragyogtak ki kómás arcából.

- Most rögtön csinálnunk kell neked egy Twitter accountot. -motyogta fontoskodva.

- Várj, ezt a szót már hallottam Liamtől! -tette fel kezét gondolkodási időt kérve, de nem jutott eszébe a jelentése.

- Meg egy Youtube-channelt is a többi videódnak. -hadarta, s közben lázasan húzgálta ujjait mobilja kijelzőjét.

- Egy mit? -fintorodott el az újabb számára definiálatlan fogalom hallatán. - Nem beszélnél normálisan? Hogy a technikailag analfabéta-gamma nővéred is megértse? -dohogott.

- Youtube csa-tor-nát csinálunk! -jelentette ki Niall olyan hangsúllyal és arckifejezéssel, ami azt sugallta: Nem igaz, hogy még ennyit sem tudsz!

Nina elvigyorodott: - És akkor ahhoz le kell ásni a föld alá? -tette kezét szája elé. Niall hangosan felkacagott. Imádta nővére humorát.

- Le sem tagadhatod, hogy eredeti. -bökött fejével a lány fele.

- Mi?

- A hajszíned. -húzta be a nyakát, mert tudta, hogy kapni fog egy nyaklevest. És igen, jól sejtette.

Fél óra múlva...
Nina újra mély álomba szenderült, ami talán annak volt köszönhető, hogy az éjszaka -ahogy ő maga is megjósolta- egy percet sem tudott aludni. Folyamatosan azon kattogott az agya, hogy mi lesz Niallel, meg hogy mihez kezdjen ezzel a hazudozó Jennával.
Most viszont rendesen bealudt, mint akit egy bunkósbottal csaptak fejbe...

Nina, ahogy meglátta közeledni Louist, úgy hitte, menten repülni kezd, szinte érezte is, amint lábai elemelkednek a földtől. A fiú vidám arcán halovány borosta húzódott, és ettől még inkább odavolt a lány. Idegesen gyürkélte a nadrágja szélét, és közben képtelen volt elrejteni a fülig érő mosolyát.



- Te meg kinek mosolyogsz? -kérdezte L., a válasz biztos tudatában.

- Neked. Mert két ember között a legrövidebb út egy mosoly. - pislogott boldogan, s várta, hogy a srác végre közel érkezzen hozzá.

- Téves! -tette fel mutatóujját a levegőbe, cáfolását előkészítve - Ugyanis a legrövidebb út egy csók! Bebizonyítom! -villantotta ki hófehér fogait, majd olyan óvatossággal fogta tenyerébe Nina arcát, mintha az porcelánból lenne. Gyengéd, mégis férfias csókot hintett a lány puha ajkai közé. Nina mámorban úszva hunyta le szemét, majd...

- Te jó ég! -rezzent össze teste, majd zilálva felült fektéből. - Mi a fene? -morgott sokkot kapva az előbbi élethű élménytől. Teljesen kiakadt. Villámgyorsan felpattant, felkötötte haját, majd emberi lények után kutatva, berontott Salt Lake City hatalmas sportcsarnokának hátsó bejáratán.

- Te megint aludtál? Nem táncpróbán kéne lenned? -kérdezte Josh, miközben a dobverőit pörgette ujjai között.

- Mi? Ja, aha, igen. -habogta, de igazából, fogalma sem volt mit mondtak neki. Mint valami szédelgő balerina, úgy kóválygott egy helyben, mert hirtelen fogalma sem volt, itt mi, merre, hol van. Josh halkan felnevetett, majd segítőkészen a helyes irányba terelte a lányt.

- A folyosó végén balra, ott lesz a táncterem! -kiáltotta utána

- Oké, kösz Josh! -fordult vissza léptei közben. Amikor újra menetirányba fordult volna, hátrahőkölt, ugyanis Louis "hűdenagyravagyokmagammal" Tomlinson jött szembe. Nina nem akart feltűnően viselkedni, de ez nem jött össze. Zavarba jőve lapult a falhoz, azzal a naív és lehetetlen gondolattal: hátha a falba süppedek, és nem vesz észre! És lám-lám, kérése meghallgattatott! A csíkos pólós ugyanis előre szegezett tekintettel menetelt egy vizespalack szorongatása közben. Szó szerint levegőnek nézte a lányt. Hűha. Nina csalódottan fordult utána, s szégyellte bevallani magának, hogy tekintete a srác formás fenekén akadt meg.

- Súlyos eset, de a segge 10 pontos. -fújta ki a levegőt, majd megállt benne az ütő, mikor saját hangját hallotta: ezt komolyan kimondtam hangosan? -ordította magának belülről. Szemei gyáván elkerekedtek, amint meglátta, hogy Louis megtorpan, majd megfordul:

- Mondtál valamit? -kérdezte bosszantó flegmasággal. Nina legszívesebben elfutott volna, de ehelyett olyat tett, amit nem akart. Mégis megtette. Bájosan mosolyogni kezdett a fiúra... (???)

- Te meg kinek mosolyogsz? -kérdezte utálatos fintorral arcán.

- Neked. Mert két ember közt a legrövidebb út egy mosoly! -mondta változatlan kedvességgel arcán, s maga sem értette mégis MI A FENE VAN VELE? Talán valami idegen erők szállták meg, és most azok irányítják?! Mégsem álmodta az előbbit?

- Te szedsz valamit? -vakarta meg homlokát, totálisan hülyén érezte magát. - Na mindegy, nem érek rá. -legyintett még mindig csodálkozva, majd lassan eltűnt a folyosó végén. Nina felismerte: De, mégis csak álom volt.

- Nina, te megőrültél? -csapta képen magát a lány. Megbotránkozva megrázta kótyagos fejét, majd futólépésben igyekezett a folyosó vége felől jövő ritmus irányába.
A nap folyamán Nina és Timo megegyeztek végre: véget vetnek ennek a fura, nem is igazi kapcsolatnak. Nina nem, Timo pedig túl könnyen és gyorsan át tudott lépni a pofonos eseten. Nina végre összeszedte magát, és kijelentette, hogy a fiú nem méltó rá, és, hogy sajnálja, hogy volt olyan hülye, hogy odaadta magát neki. (Ennél több 'hogy'-ot nem is tehettem volna egy mondatba)

Este aztán a srácok -mondanom sem kell- felrobbantották az arénát... (persze csak a hangulat értelmében) 


A tánccsapat a műsor után a külön öltözőjükben pihent. Voltak, akikben még így is maradt annyi szufla, hogy néhány új lépést tanítsanak egymásnak. Franco kitartóan beatboxolt nekik. Noah és Rena pedig egy laptop képernyőjét bámulták csillogó szemekkel. Nina felfigyelt az ismerős dallamra. Lustán odaballagott hozzájuk, mert kíváncsi volt, mit néznek ennyire.
Hát persze.
Azt a bizonyos Youtube videót, amin a szenzációs mentő-fellépésük volt. Nina utálta visszanézni magát, mind fényképek, mind mozgóképek formájában. Régebben is, amikor apja kitalálta, hogy régi, családi videókat nézzenek, a lány mindig elmenekült otthonról. Utált nosztalgiázni.

- Minek nézitek ezt? -kérdezte egyik kezét csípőre vágva.

- Mert kúlak vagyunk. -nevetett fel Rena.- Délelőtt óta megint ugrott 300 ezret a nézettség. Már két milliónál járunk! -süvítette diadalittasan, mint a csatából hazatért győztes sereg.

- Hali-halihó! -lépett be az ajtón egy tüneményes vörös hajú baba. Hangja vékonyan és kislányosan csilingelt.

- Baily?! -meredt ki Nina szeme, majd füle mögé igazított egy copfjából elszabadult tincset. - Hogy kerülsz te ide? -habogta egyre viduló hangon.

- Erre jártam csajszi, na adj már egy ölelést! -tárta szét vékony karjait. A lány most is rettentő csinos volt. Jólesően megölelték egymást.

- Miért nem hívtál vissza egyszer sem? Egyáltalán megkaptad az üzeneteimet? Tudod, hogy aggódtam érted? -vetette barátnője szemére apró sérelmeit, de egyáltalán nem haragudott rá.

- El sem hinnéd, micsoda őrültek háza van az ügynökségnél. A lényeg, hogy kaptam egy kis bónuszt, meg egy pár nap pihenőt, ezért fogtam magam és iderepültem. Na, milyen barátnőd van? -kérdezte derűsen. Nina nem is tudta mire véleni, ezt a fene nagy jókedvet, azok után, hogy milyen összetörten távozott a turnéról.

- Miért, most éppen hova küldtek?

- Egy Armani kampányestre! -újságolta lelkesen- Hihetetlen, ami ott volt. Egy csomó munkám volt, de azért jutott a drága pezsgőből és néhány nevesebb embernek is bemutattak. -vihogott, de a maga bájos módján.

- Tyű Bayz! Ez nem semmi! De pár hete még csak névtelen ügynökségek rabszolgamunkása voltál. Most meg hirtelen egy Armani? -kétkedett Nina, s kacér szemöldöke az égbe szökött.

- Hát, neked megsúgom a titkom. Híre ment, hogy a híres Zayn Malikkal kavartam, -mondta elkomorodva- és ez elég jó kis protekciót szerzett nekem. -kacsintott huncutan.

- De Bee, jól vagy? -rázta szőke fejét Nina- Úgy értem, lelkileg. Már is túltetted magad a dolgon?
Nina a lényegre tapintott. Dehogy tette túl magát a vöröske, sokkal inkább vissza akarja kapni az ő Malikját.
- Minden rendbe jön majd. Terveim vannak. -billentette oldalra fejét, majd pajkosan az egyik vörös loknijába fűzte ujjait, amelyek közül mindegyiken csillogott egy gyűrű.

- Beavatsz? -kérdezte cinkostársi vigyorral.

- Majd be! De előtte van valamim, amit hallanod kell. -szegezte igéző pillantását barátnője arcára. Nina érezte, hogy valami komoly dologról lehet szó. Kíváncsisága majdnem átszúrta az oldalát.

- Micsoda? Gyerünk Bee! Tudod, hogy nem akarok hamar öreg lenni! -toporzékolt a lány, mire a titokzatoskodó vörös, mutatóujjával maga felé csalogatta. Nem akarta, hogy mindenki meghallja, ezért fülébe súgta:

- Meg van a bestia! Kicsináljuk Jenna Dunlert!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése