"A legtöbben csupán abból, amit látnak, azt gondolják: Ennek az öt fiúnak mesébe illő az élete. A munkájuk a hobbijuk, világszerte elismertek, szemtelenül gazdagok, bárhova utaznak rajongás és szeretet fogadja őket. Fiatalok, a külsejük tökéletes, mint ahogy bármi amit tesznek, mondanak. Naivan azt gondoljuk róluk, nekik van a legirigylésre méltóbb életük. Mert mindenük megvan.
De...
Biztos, hogy ez a boldogság feltétele? A rajongók sosem fognak belátni kulisszák mögé, úgy istenigazából. Minden, ami ennek az öt fiúnak a birtokában van múlandó. Pontosan olyan emberek, mint bárki más. Ugyanúgy kócosan ébrednek, összetörnek egy poharat, dühösen ordibálnak, rágják a körmüket, káromkodnak, zavarba jönnek, álmodoznak, sírnak... Attól, hogy a rivaldafényben élnek, ugyanolyan érzéseik vannak, mint bárkinek. Ettől nem lesz könnyebb szerelmet találni, ettől még ugyanúgy veszekednek a testvéreikkel. Hasonló problémákkal küzdenek, mint a velük egykorúak. Átlagos srácok, átlagon felüli élettel."
Ezekkel a mondatokkal zárta cikkét egy népszerű internetesen hírportál. Nina az utolsó soroknál már hunyorogva olvasta, ugyanis annyira belemerült a különböző 1D-s hírekbe, hogy a laptop képernyőjének monoton bámulása csípte a szemét. Lomhán lehajtotta a gép tetejét, s közben a lábára nehezedő súlyra pillantott. A "súlynak" világító szőke haja volt és olyan nyugodtan aludt, mint egy bébi fóka. Bár a bébi fókák nem is szőkék. Sőt hajuk sincs!
Kicsi Niall elég kényelmesen elvolt nővére combjára borulva, mintha az lenne a kispárnája. Hiába zsibbadt el minden porcikája a rém kényelmetlen pózban, nem mert megmoccanni, sőt, még a levegőt is próbálta minél halkabban venni, nehogy felébressze a kisdedet. Unalmában százszor körbeforgatta fejét, hogy megvizsgálja a buszbelső minden szegletét. Aztán Niall nyakán kezdte el számolgatni az anyajegyeket. végül a haját birizgálta - de csak óvatosan.
A jármű már-már hangtalanul suhant az autópályán; ki tudja merre jártak éppen. Halálos béke honolt a száguldó kislakásban: Ninán kívül mindenki mélyen durmolt. A lány dühös is volt, amiért megint nem tud aludni. Maradtak a gondolatai; megkísérelt köztük ezredszerre is rendet tenni.
Nina eltűnődve figyelte, hogy öccse milyen mélyen képes aludni. A fiú arcát a térdcsontjába fúrta, amitől az viccesen eldeformálódott. Közben egyre hangosabbakat szuszogott, szája résnyire nyílt, nyál folydogált belőle a lány nadrágjára. Néha mordult, vagy halkan nyammogott párat. Nina ilyenkor mindig a szájába harapott, nehogy felnevessen. Biztos volt benne, hogy Niall megint eszik álmában (is).
Olyan boldognak érezte magát, amikor felfogta végre, hogy milyen csodálatos testvére van. Ha minden mást el is vesztett, Niall akkor is – mindig- itt van neki. Hiába a hírnév; a fiú örökké fogni fogja a kezét. De azt is tudta, hogy ez fordítva is állandó lesz: sosem hagyja magára Niallt. Ebben biztos volt, és ettől egy csapásra elhalványult összes többi rossz érzése.
- Szia anya. –szólalt meg halkan és szelíden Louis. Felhúzta meztelen térdeit, közben kényelmesen nekidőlt a heverő háttámlájának.
- Louis! –csendült fel a nő vidám hangja- Szia! Álmos a hangod. Úton vagytok?
- Igen. Valahol San Francisco és LA között. Gőzöm sincs. –nevet fel némán, aztán elmosolyodik azon, amit lát a sötétben: Harry keze, lába kilóg a takaró alól; úgy fest, mint valami rongybaba.
- Remélem minden rendben veled!
- Hát persze. Mi bajom lehetne? Őrületes élmény az egész. –vonja fel szemöldökét, s közben érzi, hogy anyja ki fogja venni a hanglejtéséből, hogy elsumákol valamit.
- Nem tudom. Jennával mi van? A neten mindenfélét olvasni.
- Hát persze. Mi bajom lehetne? Őrületes élmény az egész. –vonja fel szemöldökét, s közben érzi, hogy anyja ki fogja venni a hanglejtéséből, hogy elsumákol valamit.
- Nem tudom. Jennával mi van? A neten mindenfélét olvasni.
- Belőle elég egy életre. Képzeld, még lejárató cikket is íratott Nináról. –meséli fancsali arccal, s miközben kiejti száján 'Nina', elkomorodik.
- Tudod, hogy én nem hiszek sosem az újságoknak. Mindig tőled kérdezem meg. Egyébként mi van ezzel a Ninával? Kedveled? Aranyos lány? –faggatózik kíváncsian
Louis felsóhajt. Mégis mit feleljen?
- Nem erről van szó anyu! –hárít, nehogy anyja kiszimatoljon bármit is – Nem mondanám kedvesnek. Inkább pimasznak.
- Szóval tetszik neked!
- Mi!?
- Csak az a kérdés, te is tetszel-e neki.
- Anyu! –förmed a telefonba, amit elég nehéz levett hangerőn.
- Jó, jó! –adja meg magát vigyorral hangjában. – Vettem az adást, témát váltok! Képzeld Lottiet felkérte a londoni MTV egy interjúra.
- Hű, ez szuper! Majd szóljatok, hogy mikor láthatom! Apropó, a csajok jól vannak?
- Persze. Bár az ikrek minden nap megkérdezik ötször: Mikor jön haza Lou? Mikor? Anya te tudod? –meséli lányai vékony hangját utánozva, aztán hallatszik, hogy egy nagyot sóhajt a vonal túl felén.
Louis végighúzza ujjait szemöldökén.
- Nem tudom anyu. De nagyon hiányoztok. Óráról órára, jobban és jobban.
- Tudod, hogy én nem hiszek sosem az újságoknak. Mindig tőled kérdezem meg. Egyébként mi van ezzel a Ninával? Kedveled? Aranyos lány? –faggatózik kíváncsian
Louis felsóhajt. Mégis mit feleljen?
- Nem erről van szó anyu! –hárít, nehogy anyja kiszimatoljon bármit is – Nem mondanám kedvesnek. Inkább pimasznak.
- Szóval tetszik neked!
- Mi!?
- Csak az a kérdés, te is tetszel-e neki.
- Anyu! –förmed a telefonba, amit elég nehéz levett hangerőn.
- Jó, jó! –adja meg magát vigyorral hangjában. – Vettem az adást, témát váltok! Képzeld Lottiet felkérte a londoni MTV egy interjúra.
- Hű, ez szuper! Majd szóljatok, hogy mikor láthatom! Apropó, a csajok jól vannak?
- Persze. Bár az ikrek minden nap megkérdezik ötször: Mikor jön haza Lou? Mikor? Anya te tudod? –meséli lányai vékony hangját utánozva, aztán hallatszik, hogy egy nagyot sóhajt a vonal túl felén.
Louis végighúzza ujjait szemöldökén.
- Nem tudom anyu. De nagyon hiányoztok. Óráról órára, jobban és jobban.
- Nagyon büszke vagyok rád. –rebegi el a nő elgyengülő hangján. Louis lehunyja szemét.
- Szeretlek anyu, majd hívlak, ha megérkeztünk Los Angelesbe.
- Oké. Várom.
Louis felkelt, lazán félredobta Blackberryjét, aztán Jasonhöz, a sofőrkabinba igyekezett, hogy egyáltalán megtudja, merre járnak. Előttük a táncosokkal teli busz száguldott.
- Messze vagyunk még? –kérdezte Louis az aszfalt elfolyó szürkeségét figyelve.
- Talán még 4-5 óra. –ingatta fejét bizonytalanul a férfi, miközben teljes figyelmével a vezetésre összpontosított. Louis egy darabig még könyökkel az első ülések támlájára dőlve nézelődött, aztán visszaindulni készült. Ekkor azonban az előttük levő busz hangos robaj kíséretében befékez. Jason halálra válva taposott a fékre. Ekkora sebességnél ez nem volt egyszerű, tényleg egyetlen hajszál választotta el a buszokat attól, hogy összeütközzenek.
- Ez meg mi a fene volt? –mered Louis a szélvédőn kifele. A buszok villogó lámpákkal állnak az úton.
Hatalmas csattanás volt. Nina is megijedt, érezte, hogy baj van. Sietősen rohant a busz ajtajához, majd dühödten nyomkodta az ’open’ feliratú gombot. Az ajtó csigalassúsággal, nagyon lomhán nyílt ki. Nina idegesen ugrott ki a sötét úttestre, a busz elejéhez érve azonban elsápadt.
Őz? Ritka az autópályán, mégis előfordult. A busz lökhárítójára trancsírozódott tetem gyomorforgató látvány volt; még sötétben is. Nina majdnem felsírt. Tenyerei közé fogta arcát: Mégis mi minden fog még történni? Ez a turné, több mint kalandos. –gondolta elkeseredve, s közben a vértócsákra meredt: az aszfaltot feketére festette, de jutott belőle a busz szélvédőjére is bőven.
Nina elég fáradt volt ahhoz, hogy ne figyeljen arra, éppen egy forgalmas autóút közepén ácsorog. Fejében kínzó emlékek eltemetett érzései bukkantak elő...
A semmiből egy retinaégető fénycsóva ütötte arcon, s villámszerűen közeledett. Szinte már a szájában volt. Nina csak annyit érzett, hogy halkan felsikolt, majd meleg sötétséget és szorítást érzett. Félve nyitotta ki szemét, aztán ráébredt, hogy éppen most mentette meg az életét valaki, hogy ne végezze úgy, mint az őzike.
Szuszogva emelte fel a fejét az ölelésből. Orrába ismerős illatok osontak. Agya egy csettintéssel tudta, ki is a hőse: Louis.
- Egyben vagy? –kérdezte, mire Nina szótlanul bólogatni kezdett. Haragudott rá, meg nem is. Folyton ugyanaz a játszma ment: hol megbántotta őt, hol megmentette valamitől. Nem tudott kiigazodni kettejük viszonyán.
- Lehetnél óvatosabb. –dorgálja meg a felelőtlen lányt aggódó arccal. Ninába gyorsan visszaköltözik a dacolás. Eltolja magát a védő karokból.
Sokan kiszállnak a buszaikból, sofőrök, a fiúk menedzsere, Peter, Brendon, még Harry királyfit is felkelti álmából a ricsaj.
- Semmi baj Hazza, elütöttünk egy őzet. -nyugtatja meg a félálmában felriadt kóctömeget legjobb barátja, a Boo Bear becenevű ifjú.
- Még, hogy semmi baj. –zsörtölődött a szőke, s mérgesen rugdosni kezdett egy útszéli ágas-bogas növényt. Szegény növény; így is tök ronda, tépett és kiszáradt volt.
- Jobb lenne, ha nem szólalnál meg. Kis híján az őzzel egyetemben végezted. –kel ki magából az életmentő. Harry álmossága ellenére érdeklődve figyeli, megint miről maradt le.
- Ha most azt várod, hogy hálálkodni kezdjek, akkor tévedsz. Rég nem fontos az életem annyira, hogy örüljek neki, hogy élek. – lépett oda közel, s sötétség ellenére világítottak zöld szemei, mint egy macskának. Faképnél hagyta a két fiút. Visszakucorodott Niallhez, aki fel sem ébredt. Ugyanúgy feküdt a kanapén, ahogy Nina hagyta ott.
- Észbontó ez a csaj. –rázta a fejét Louis, majd megigazította magán pizsama nadrágját. – Nem értem. –motyogta magának. Harry elintézte a dolgot egy felvont szemöldökkel, majd követte Louist.
A hűvös, véres éjszaka után mézédes, napsütötte reggel következett. A buszlakók lassan ébredeztek.
- Úristen, nem nyomtalak agyon? –kérdezte Niall, miután rájött, hogy fél napot nővérére borulva aludt végig.
- Dehogynem. –nevetett fel a lány. Aztán beavatta az éjszakai karambolba; azt, hogy őt is kis híján elcsapták, inkább nem említette. Nem kell, hogy felzaklassa magát az öcskös.
- Szeretlek anyu, majd hívlak, ha megérkeztünk Los Angelesbe.
- Oké. Várom.
Louis felkelt, lazán félredobta Blackberryjét, aztán Jasonhöz, a sofőrkabinba igyekezett, hogy egyáltalán megtudja, merre járnak. Előttük a táncosokkal teli busz száguldott.
- Messze vagyunk még? –kérdezte Louis az aszfalt elfolyó szürkeségét figyelve.
- Talán még 4-5 óra. –ingatta fejét bizonytalanul a férfi, miközben teljes figyelmével a vezetésre összpontosított. Louis egy darabig még könyökkel az első ülések támlájára dőlve nézelődött, aztán visszaindulni készült. Ekkor azonban az előttük levő busz hangos robaj kíséretében befékez. Jason halálra válva taposott a fékre. Ekkora sebességnél ez nem volt egyszerű, tényleg egyetlen hajszál választotta el a buszokat attól, hogy összeütközzenek.
- Ez meg mi a fene volt? –mered Louis a szélvédőn kifele. A buszok villogó lámpákkal állnak az úton.
Hatalmas csattanás volt. Nina is megijedt, érezte, hogy baj van. Sietősen rohant a busz ajtajához, majd dühödten nyomkodta az ’open’ feliratú gombot. Az ajtó csigalassúsággal, nagyon lomhán nyílt ki. Nina idegesen ugrott ki a sötét úttestre, a busz elejéhez érve azonban elsápadt.
Őz? Ritka az autópályán, mégis előfordult. A busz lökhárítójára trancsírozódott tetem gyomorforgató látvány volt; még sötétben is. Nina majdnem felsírt. Tenyerei közé fogta arcát: Mégis mi minden fog még történni? Ez a turné, több mint kalandos. –gondolta elkeseredve, s közben a vértócsákra meredt: az aszfaltot feketére festette, de jutott belőle a busz szélvédőjére is bőven.
Nina elég fáradt volt ahhoz, hogy ne figyeljen arra, éppen egy forgalmas autóút közepén ácsorog. Fejében kínzó emlékek eltemetett érzései bukkantak elő...
A semmiből egy retinaégető fénycsóva ütötte arcon, s villámszerűen közeledett. Szinte már a szájában volt. Nina csak annyit érzett, hogy halkan felsikolt, majd meleg sötétséget és szorítást érzett. Félve nyitotta ki szemét, aztán ráébredt, hogy éppen most mentette meg az életét valaki, hogy ne végezze úgy, mint az őzike.
Szuszogva emelte fel a fejét az ölelésből. Orrába ismerős illatok osontak. Agya egy csettintéssel tudta, ki is a hőse: Louis.
- Egyben vagy? –kérdezte, mire Nina szótlanul bólogatni kezdett. Haragudott rá, meg nem is. Folyton ugyanaz a játszma ment: hol megbántotta őt, hol megmentette valamitől. Nem tudott kiigazodni kettejük viszonyán.
- Lehetnél óvatosabb. –dorgálja meg a felelőtlen lányt aggódó arccal. Ninába gyorsan visszaköltözik a dacolás. Eltolja magát a védő karokból.
Sokan kiszállnak a buszaikból, sofőrök, a fiúk menedzsere, Peter, Brendon, még Harry királyfit is felkelti álmából a ricsaj.
- Semmi baj Hazza, elütöttünk egy őzet. -nyugtatja meg a félálmában felriadt kóctömeget legjobb barátja, a Boo Bear becenevű ifjú.
- Még, hogy semmi baj. –zsörtölődött a szőke, s mérgesen rugdosni kezdett egy útszéli ágas-bogas növényt. Szegény növény; így is tök ronda, tépett és kiszáradt volt.
- Jobb lenne, ha nem szólalnál meg. Kis híján az őzzel egyetemben végezted. –kel ki magából az életmentő. Harry álmossága ellenére érdeklődve figyeli, megint miről maradt le.
- Ha most azt várod, hogy hálálkodni kezdjek, akkor tévedsz. Rég nem fontos az életem annyira, hogy örüljek neki, hogy élek. – lépett oda közel, s sötétség ellenére világítottak zöld szemei, mint egy macskának. Faképnél hagyta a két fiút. Visszakucorodott Niallhez, aki fel sem ébredt. Ugyanúgy feküdt a kanapén, ahogy Nina hagyta ott.
- Észbontó ez a csaj. –rázta a fejét Louis, majd megigazította magán pizsama nadrágját. – Nem értem. –motyogta magának. Harry elintézte a dolgot egy felvont szemöldökkel, majd követte Louist.
A hűvös, véres éjszaka után mézédes, napsütötte reggel következett. A buszlakók lassan ébredeztek.
- Úristen, nem nyomtalak agyon? –kérdezte Niall, miután rájött, hogy fél napot nővérére borulva aludt végig.
- Dehogynem. –nevetett fel a lány. Aztán beavatta az éjszakai karambolba; azt, hogy őt is kis híján elcsapták, inkább nem említette. Nem kell, hogy felzaklassa magát az öcskös.
Nos, ha valaki látott már szép képeket Los Angelesről, akkor van némi elképzelése a városról. A többieknek is volt. De amint lakhelyük felé kanyarodott a busz,- a tengerpart szoros mentén- minden eddigi várakozásukat felülmúlta a látvány. Olyan volt, akár egy eufórikus álom. A pálmafák, a sziklák, a sós levegő, a hullámok suhogása. Túlontúl sablonos, s mégis hihetetlenül gyönyörű. Egy fél focipályányi placc szolgált a parkolásra a „ház” előtt. Pocsék szó a ház, hiszen az építmény inkább beillet egy gazdag dubai sejk hétvégi villájának.
Nina vonakodva lépett ki az állott levegőjű buszból a friss és kristálytiszta levegőbe, ami huncutan orrába szaladt, s jóleső érzést kiváltva töltötte meg tüdejét. Nem akart hinni a szemének. Bár hozzászokhatott volna már a luxus körülményekhez; ezt azért már tényleg túlzásnak találta.
Az fiúk sorra, tátott szájjal léptek ki a buszból: előbb Harry, aztán Liam, Zayn, Louis és végül Niall. Csillogó szemekkel csaptak egymás tenyerébe. Liam meg Zayn fenekére: - Húzd már fel rendesen azt a rohadt farmert kisfiam! –utasította.
Zayn játszi felháborodással meredt Liamre: - De én azt hittem imádod a bokszeres popsimat!
- Összekeversz Bailyvel. –grimaszolt Liam, mire Zayn zavartan elmosolyodott.
- Bayz Sandyvel kavar. Én le vagyok szarva. –jegyzi meg a szépfiú sértetten, majd a híres-neves szívtipró pillantásával mered Liamre.
Peter Gulver, a banda menedzsere, és ügyeletes apukája. Brendonnal egyetemben. Peter intézte a „vityillót”, s még maga is meglepődött, milyen kifogástalan a hely. A palotaszerű építményben van egy külön lezárt lakosztály, amelyben szabadon garázdálkodhat majd az 5 szélhámos. Az épület többi része pedig mindenki másé: a zenekaré, a táncosoké, és a többi munkatársé.
- Ebben a viskóban kell sínylődnünk két hétig? –tette fel ironikus kérdését Nina. Brendon nevetve hátba vágta. Kis híján beszakította.
- Sarah odáig lesz, meg vissza. –áradozott boldogan.
- Sarah? A barátnőd? Ő is idejön?
- Itt fogjuk megtartani az eljegyzési partit. De ő még ezt nem tudja! –lelkendezett olyan gyermeteg ujjongással, mintha nem is egy befolyásos turnészervező lenne, meg mintha nem is 34 éves lenne, hanem 6.
- Hű. –reagált Nina gyakori tömörségével. Túl sok dolog járt a fejében, túl sok látnivaló volt a szeme előtt, túl sok hang a fülében, túl sok illat az orrában. Az jutott eszébe -miközben kihozta Fostert is a jó levegőre- milyen megalázó már, hogy a fiúk lazán drogosnak hitték. A lány amúgy sem fényes önbecsülését végleg a földig rombolták. De kit érdekel? Talán majd LA megold mindent. Vagyis: muszáj lesz neki, ugyanis Ninának már nincs több ötlete. Ő már rég feladta saját maga boldoggá tételét, csinálja más. Ha van persze olyan hülye, hogy a sajátja helyett máséval foglakozik.
Nina tudja jól: hiszen volt egyszer egy ilyen ember az életében…
1D „kunyhó”, 3:45 pm
A terasz klassz volt. Egy ponton hirtelen lesüllyedt, s lomhán bugyogó jakuzzi csábítgatott bárkit, aki arra járt. A kilátás észveszejtő. Mindennél szebb. Látni az egész partot, sőt a horizontot is. A gondosan kifaragott korláton temérdek mennyiségű virágözön; mézédes illattal.
Louis napszemüveggel szemén olvasott. Megint úgy belemerült a Tíz kicsi négerbe, hogy észre sem vette mi folyik körülötte. Harry és Niall hangosan nevetgélt és csapkodta egymást a pezsgőfürdőben. Louis a könyv utolsó néhány oldalánál járt. Nem volt az a répamennyiség amiért most letette volna az olvasmányt.
Pár perc múlva a dobos Josh is feltűnt kezében egy piros koktéllal. Elégedetten támaszkodott a korlátnak, és süttette az arcát serényen.
Aztán Nina is kitévedt a hatalmas erkélyre. Fintorogva konstatálta, hogy piszok módon odatűz a nap, ráadásul Louis is it rontja a finom levegőt. Pedig kacér kölnit használt Tomlinson, nagyon is vadító illata volt.
Josh és Nina egyből beszélgetni kezdtek, s lám-lám Tommo máris felhúzta az orrát, s morcosan ráncolta szemüvege mögött a szemöldökét. Örült annak, hogy a napszemcsi takarja arckifejezése nagy részét, így bátran grimaszolhatott rájuk, mikor Nina tündéri (de nagyon ritka) nevetését hallatta. Josh a hülye pénisz-vicceit meséli neki, vagy mi?! –hőbörgött magában, s durcázva olvasta újra, negyedszerre is ugyanazt a mondatot.
Nina tök véletlenül figyelt fel Tomlinson kezében tartott lapkötegre. Minden stimmelt: a kopott, kemény borító, a bőr kötés, a vöröses színek. Hát, hiszen ez az ő tíz kicsi négere! Mégis mi rossebet keres ennél a tökfejnél? Nem veszett el? Végig nála volt? Ellopta tőle?
Ennyi kérdés már nem igazán fért Ninába, ezért felbőszülten kitört belőle mind. Haragos léptekkel állt a tetőtől talpig párnázott nyugágyhoz; még a napot is eltakarta a fiú elől.
Louiska érdeklődően emelte fel a fejét. Két szikrázó zöld szem fente rá a fogát. Talán a pillantással mégis lehet gyilkolni? Ez a lány biztosan tud.
- Mi a probléma hölgyem? –kérdezte vigyorogva, mert azt hitte irtó jópofa. L. örült neki, hogy a lány hajlandó rá is figyelni, nem csak Joshikára.
- Hogy-hogy mi?! –mered rá- Neked elment az eszed? Mégis mi a fenét keres nálad a könyvem?
- Ja, ez? –emeli fel az értékes portékát nyitott állapotban. – Elolvastam. Vagyis… pont félbeszakítottál a legizgalmasabb résznél, tudod, amikor a végén a…. –magyarázta játékos vidámsággal. Hát ennek fogalma sincs mennyi fejfájást okozott az elcsent krimivel?
- Fogd be! –mordult fel- Ez a könyv a mindenem! Miért loptad el? Tudod te, hogy mennyit kerestem?! –háborgott, de egyszerre meg is nyugodott, hogy mégsem veszett nyoma.
- Nem loptam el! –kérte ki magának, majd felkelt úrias fektéből. Majdnem egy fejjel magasabb volt a szőkénél. Előnyt érezve lenézett rá. Ninát ez még jobban felbosszantotta. – Tőlem nem kérdezted, tudom-e, hol a könyved? Pedig nálam volt, egész végig! –villantotta ki kifehérített fogait.
A lány azt a gőgöt, gúnyt és nagyképűséget érezte, mint amikor a srác biztosra vette, hogy drogozik. Akkor is ilyen magasztos hangon, lekezelően viselkedett. Mégis mit képzel ez a felfújt hólyag magáról? –fogalmazódott meg a kérdése. Nina nem tudta a választ, de keze önálló döntést hozott. Meglendült, s egy szépen csattanó pofont mért Louis napbarnított arcocskájára.
- Te. Egy. Tapló. Vagy. –adagolta neki a szavakat kísérőként. A fürdőző kisbabák - á lá Niallke és Harryke- is bambán elnémultak a váratlan izgalmakra. Louis elképedve pislogott a lányra. Ez aztán tud ütni, te jó ég! –fuldokolt egy hang magában.
Tommo némán tátogott, biztos halnak képzelte magát. Nina kikapta kezéből a könyvét, majd egy flegma szemforgatással visszasétált a hűs kastélyába, akár egy duzzogó királylány.
- Nem semmi a csaj! –bólogatott Josh.
- Az biztos. -biggyesztette oldalra száját a bántalmazott, majd tökéletes hajába túrt- Lehet az illatom miatt ütött meg. -tűnődött.
- He?
- A boltban azt mondta az eladó, erre az illatra bevadulnak a nők. -magyarázta- És igaza lett! -emelte fel ujját. Hihetetlen a srác. Harry felnevetett, de már abban a percben vagy tizedszerre.
A férfias erősségű sallertól Louis jobb fele pompásan bevörösödött. Elkérte Josh jeges italát, majd az égő felületre szorította. Közben letisztult szeme előtt a kép, végre valahára. Kell neki. Nincs mese! Nina Horan kell neki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése