3. rész: A baj nem jár egyedül

Nina pulzusa egyre gyorsult, de nem a szívdobogása hajtotta, hanem a zene szaggató ritmusa. Elrugaszkodott, majd a levegőben repülve 360 fokos pördülést tett teljes testhosszával. Legjobb barátnője, Baily próbálta túlharsogni a zenét, elismerése jeléül. Jim a tenyerét nyújtotta Ninának, aki nevetve csapott bele. Kicsivel később a banda tagjai kezdtek lassan elszivárogni. De Nina, Jim, és Baily még maradtak. A gördeszkások ugratóján ücsörögtek, lábukat lomhán lógatták. Jim füstöt engedett ki száján, majd átnyújtotta Baily-nek az égő szálat. Nina mobilja kijelzőjére pillantott. Meg sem lepődött, mikor a kijelzőn csupán 7 nem fogadott hívást állt; anyjától. Ninához is eljutott ugyanaz a szál cigaretta. Olyan mélyen beleszívott, s olyan sokáig bent tartotta tüdejében, amíg szédülni nem kezdett tőle. Jim és Baily persze közben megállás nélkül dumáltak, de ma Ninának nem volt kedve beszélni senkivel.

Jim és Baily egyébként egy párt alkottak. Nina irigyelte is őket néha, milyen jól érzik magukat együtt. Ráadásul egy a baráti körük, egy a szenvedélyük. A tánc.

Jim váratlanul leszökkent az ugratóról, majd Baily földön heverő táskájából elővett két palackot. A legközelebbi házfalhoz sétált, majd bőszen fújni kezdte a festéket. A lányok mögé álltak, és kíváncsian figyelték, Jim milyen graffitivel ékesíti a szűz házfalat. Ninának megmoccant a fejében egy aprócska, jelentéktelen gondolat: talán ez nem helyes. De addigra Jim befejezte a DIRTY DANCER feliratot. Baily tetszésének hangot adva füttyentett egyet. Jim Nina kezébe nyomta a flakonokat, ő maga pedig hátrált a faltól pár lépést, hogy messzebbről, egészében is megcsodálhassa művét. Nina is elismerően bólogatott, habár nem volt nagy rajongója ezeknek a falfirkáknak. Nina véletlenül oldalra pillantott, amikor meglátta, hogy egy rendőrautó közelít. Dühösen sziszegte a fogai közül: - Basszus a zsaruk! -idegesen fordult volna vissza barátai felé, de eltűntek, mint a kámfor. Nina hitetlenkedve pislogott utánuk, de sajnos elfeledkezett a legfontosabbról: menekülni! Hirtelen azon kapta magát, hogy két fakabát közelít felé.

- Ne mozduljon! -harsogta az egyik vészjóslóan. Nina kikerekedett szemekkel jött rá, hogy ő fogja elvinni a balhét. Rémülten ejtette le kezeiből a festékszórókat.

Bevitték az örsre. Dühös és ideges volt. Nem akarta elhinni, hogy a barátai cserben hagyták. Persze a zsaruk meg neki nem akartak hinni. Hiába magyarázta, hogy nem ő rongált. Fülébe csengtek Niall szavai: - Ígérd meg, hogy megpróbálsz nem bajba kerülni!" Lemondóan összevonta szemöldökeit. Jó sokáig sikerült megtartania ígéretét. Majdnem egy teljes napig. Miközben csalódott gondolataiba merült, türelmetlenül dobolt lábával a padlón. Az egyik zsaru már harmadszorra szólt emiatt a lányra, aki miután elnézést kérő pillantással abbahagyta, pár másodperc múlva újra is kezdte. Aztán megérkezik Nina apja, végre hazamehetnek.

- Apu, esküszöm, hogy nem én voltam! -magyarázta már a kocsiban ülve. Apja komoran bólintott. Bár hogy is ne lenne komor, ha az előbb kellett kifizetnie 1000 dollárnyi kártérítést.

- Lehet, hogy nem te mázoltad, de benne voltál. -morog a férfi, mereven az útra szegezve tekintetét.

- Nem hiszel nekem. -dünnyögte elkeseredve Nina. Retteg, mi várja otthon.

-Szia anya! -kullog a nappaliba, várva anyja kitörését.

Anyja nem köszön, egy darabig csak feszülten kémleli lányát. Nina kihasználva a szótlan pillanatot, megpróbálja a lehetetlent. Megmagyarázni.

- Anyu, hidd el, ezúttal én nem tettem semmit. Esküszöm.

- Az esküd kevés. Miért higgyek neked? -kezdte higgadtan, de rettentő hűvösen és távolságtartóan.

- A lányod vagyok, azért. -feleli keserű ábrázattal.

- Pont ez a baj. Hogy a saját lányom nem adott egy okot sem, amiért bízhatnék benne. De már késő. -süti le szemét a nő, majd dermesztő pillantását férjére villantja.

- Tessék? -tárja szét karjait a lány - Ezt hogy érted? -vékonyodik el karcos hangja.

- Úgy, hogy amíg velünk élsz, az én szabályaim szerint játszunk.

- A te szabályaid? -kérdez vissza félve

- Holnaptól semmi tánc, semmi bandázás.

- Nem veheted el az egyetlen dolgot, ami boldoggá tesz! -tör ki bömbölve a lány, majd hátratúrja haját.

- Boldoggá? A rendőrségről hozott haza apád! És minden baj forrása azzal az utcai bohóckodással kezdődött! -rikácsolta egyre bosszúsabban az anyja.

- Tánc! -kéri ki magának Nina könnyeit nyeldesve. - Táncnak hívják!

- Nina az Isten szerelmére! Cukorbeteg vagy! Nem terhelheted meg ennyire a szervezeted! -szól közbe mély hangján apja. Ninában megakad a szó. Fürgén gördül le egy-egy könnycsepp az arcán.

- Ha a tükörbe nézel, ne ijedj meg, ha egy szörnyeteget látsz! -vetette oda durva végszóul anyjának, majd felrontott a szobájába. Úgy érezte, most már tényleg vége mindennek. Meg fog őrülni. Nincs Niall, nincs tánc, nincs banda, nincsenek barátai, nincs semmi. Anyja sem.

Nina méteres szőke lobonca fátyolszerűen szétterült az ágyon, míg ő lassan, de tökéletesen átitatta sírással a párnáját. Mobilja pittyegni kezdett farzsebében. Képüzenetet küldött neki Niall.

Amikor meglátta a fotót, úgy érezte, lelke pillekönnyű. Mintha öccse itt lenne vele, így megnyugodva aludt el az ágyon hasalva.