40. rész: Keane titka

 @BigSmilyGirl: Drága Smily, ez még nem az az epizód, amelyre annyira készülnöd kell, viszont a tiszteletedre beleszőttem valamit, aminek te vagy a szerzője és ihletője. Remélem értékeled :P Puszi! 
  

(kötelező aláfestő muzsika)

Nina jól tudta, hogy csupán hallucinál, mert Floydot látta a zongoránál ülni Louis helyett. Aztán megint Tomlinsont. A végén teljesen beleszédült ebbe a váltakozásba, és nem tudta eldönteni, melyik a valóság és melyik csupán agya hamis szüleménye. Végre Louis Louis maradt. Mámorosan pislogott, majd a zongorára könyökölt, szembe annak virtúózával. Louis szájának legsarka aprócska mosolyra húzódott, de Nina észre sem vette, olyan hirtelen történt.
A szőke fürtök nyugodtan omlottak a fekete, fényes burkolatra, majd nesztelenül szétterültek rajta. Tisztán érzett minden egyes hangot a mellkasában. Lehunyta szemét, és a lehetetlenre keresett magyarázatot: hogyan lehetséges, hogy Louis annyi mindenben Floydra emlékezteti? Mintha csak testet váltott volna...

Feladta. Újra el kellett engednie azt a bizonyos önmegtartóztató peremet; Louis mellé osont, mire a fiú észrevétlenül arébb csúszott a széles sámlin. Nina bátortalanul, de elfogadta a helyet. Áhitattal figyelte hol a fiú békés vonásait, hol a hangszeren zsonglőrködő ujjait. Tudta, hogy nem szabad ezt tennie, mégsem tudott határt szabni annak a bizonyos érzelmi lavinának.
Aztán pedig végképp nem, mikor Louis megfogta kézfejét, s sajátját a lányéra fektetve nyomta le a billentyűket. Egy darabig így ment ez, aztán Nina elhúzta kezét, és ő simította a fiúéra. Varázslatos módon eltűnt körülöttük a külvilág.

 

Nina agyába ordítva fúrta magát egy késdöfés erősségű deja vu. Hiszen ez...ez már megtörtént vele. Egészen pontosan 3 éve, és öt hónapja márciusban. A szőke lány gyorsan Louis arcára kapta fejét: ez Floyd! -sikított fel magában, majd szája önmagától ejtette ki a nevet: - Floyd? -hangja egy darabig csengett-bongott a levegőben, aztán Louis abbahagyta a játékot. Nina félve kapta dekoltázsához kezét.

- Floyd? -kérdezett vissza, de nem azért mert nem értette jól, hanem azért mert nem tudta, hogy kerül ide egy ismeretlen név.

- Louis... -sóhajtotta elmélyülő hangon, mikor észhez tért, majd szélsebesen felpattant, mintha most jutott volna eszébe, hogy a sütőben felejtette az almás pitét...fénysebességgel viharzott ki, s rohant le a szélvihar uralta partra. Megzavarodott elméje kétségbeesve kalandozott emlékei közt, összemosva azt a jelennel.

Louis a lány után rohant, puszta megérzésből. Látta rajta, hogy valami nagyon nincs rendben vele, és erről rögtön Niall vészjóslóan rejtélyes megjegyzése jutott eszébe: "- Hidd el Louis, még semmit sem tudsz róla."
- Nina, várj! -kiáltotta el magát véletlenül, de végül is hiába, mert Nina már a homokban gázolt, messze a luxusépülettől.

- Megőrültem...megőrültem. -mondogatta magának a földre térdelve, mikor valaki a hátához ért. Nina ijedten kapta fel fejét, és hatalmasra nyíltak szemei, mikor észrevette, hogy Keane az.

- Te meg mi a francot csinálsz itt? -kúszott hátra a homokban ülve, hogy megtartsa a tisztes távolságot az árulótól.

- Reméltem, hogy összefutunk. - közölte felcsillanó szemekkel, de mit sem változó komolysággal.

- Én is reméltem. Most végre nyársra húzhatlak, Niall úgyis grillezni akart.

- Figyelj, Nina. Tisztáznunk kéne néhány dolgot. -túrt barna hajába, majd a feje búbját kezdte el vakargatni.

- Mit tisztázzunk? Hogy milyen fűszerrel tálaljalak? Egy kis bazsalikom, só, bors. Imádni fogják, nem finnyásak. -mutatott Nina a hatalmas ház fele.

- Nem, én csak... -motyogta egyre gyászosabb arccal.

- Te csak mi? -csattant fel a szőke, és közben felmarkolt egy kicsit a selymes homokból. - A neveden kívül semmit sem tudok rólad. Egyáltalán hány éves vagy?

- 21 múltam. -rázta a fejét, mert nem akart magáról beszélni. Azaz, hogy nem magáról akart beszélni.

Nina ledöbbent a szemtelenül fiatal fiú korán. Inkább 17-18-nak saccolta volna, de mint kiderült még Louis-nál is idősebb.

- Tudom, hogy nem bízol bennem. -mondta halkan- És...

- Bíztam. Én marha.

- Nem akartalak átverni, hidd el. De nem volt más választásom. -nézett mélyen a lány zöldes, de a fényviszonyok miatt most inkább türkiszes szemeibe. A barna kutyustekintet megvolt, de Nina nem hatódott meg a láttán. Sértettségét nem tudta továbbra sem elfeledni, talán joggal.

A távolban Louis tűnt fel, és csalódott lepettséggel vette észre őket a parton cseverészni. Aggódott, és közben dühöt is érzett.

- Amikor először találkoztunk, különlegesnek tűntél. Leállítottad rólam azt az agresszív fotóst, még Baily karkötőjével is utánunk rohantál. De aztán csúnyán átvertél Keane. Nem vagy különb a többi vérszívónál. - vetette oda undorral a hangjában. Közben a homokba fúrta ujjait, ami mohón elnyelte azokat.

A kölyökképű srác teljesen váratlanul, minden előzetes jel nélkül némán zokogni kezdett. Nina elképedve figyelte. Szabályosan itta a könnyeit, arcát tenyeribe temette, mintha ez elrejtené bármitől is. A lány haragja a hajtépázó széllel együtt elszállt, s angyali jósággal vetette át karjait a fiú vállain. Maga sem tudta igazán, mi a fenét művel, miért ilyen különösen gyengéd egy szinte idegennel...
Rémülten szorította a sírástól rázkódó testet, majd a fiú akarata ellenére lefeszítette arcára szorított kezeit.

- Keane, hé... -fogta meg vállát.

- Sajnálom. -rázta meg fejét- Nem akartam kiborulni. -zilálta nedves szemeit törölgetve.

- Ha akarod, elmondhatod. -bíztatta Nina fényévente egyszer tapasztalt kedvességgel.

Keane hálával teli tekintettel fordult felé. Ez a lány nem is ismeri, ráadásul rá sem szolgált a jóindulatára, mégis az vele. Érezte, hogy megtört, és muszáj elmondania neki a teljes igazságot.

Louis Tomlinson összeszorított ajkakkal rázta a fejét: ez a kis ficsúr átvágta Ninát, és ezek után még ölelgetik egymást!? Mit csinálok rosszul? - kérdezte magától, majd lelankadt kedvvel visszabattyogott, mert féltékeny természete nem bírta tovább a látványt.

- Nem tudom, miért vagy ilyen rendes velem. -szipogta, majd keserűen elnevette magát.

- Hát azt én sem. -csóválta fejét mosolyogva, majd a mesére várva, kényelmesen elfészkelt a homoktengerben.

- Megígéred, hogy közbeszólás nélkül végighallgatsz? -kérdezte kisírt szemekkel, búsnál búsabb ábrázattal. Nina érezte, hogy itt komoly dologról lesz szó, ezért fegyelmezetten bólintott egyet. Látta, ahogy Keane vesz egy mély levegőt, mielőtt belekezd. Pár másodperce csukva hagyta szemeit, aztán elkezdte, de úgy beszélt, mintha ez lenne a világ legnehezebb dolga: beszélni.

- Sasha Givriell. Így hívják azt a gátlástalan és érzéketlen nőt, aki sakkban tart. Ő a főnököm. Szerintem embert is ölne, csak hogy valami igazán szaftos pletykához vagy fényképhez jusson. De hiába elvetemült; befolyásos is. Mindent megtehet, többek között nyugodtan zsarolhat. Elkobozta a gépem, és így meglátta  a képedet. Azonnal lecsapott rád, tudni akarta, honnan ismerlek, mint hírességet. - itt Nina kétkedve felemelte szemöldökét: ő mint híresség? Tényleg?- Nem akartam beszélni, ezért kirúgással fenyegetőzött. Muszáj volt kiadnom néhány információt rólad, pedig te bizalmasnak szántad. Annyira sajnálom. -sóhajtott szaggatottan, majd nyelt egyet- Nina őszinte leszek, amit mondok azt senkinek sem mondtam még el. Nem a munka miatt tettem, csak a pénz miatt. Muszáj pénzt keresnem, többet és többet, ugyanis... Beth, vagyis Elisabeth, a szerelmem r...rákos. -fújta ki a levegőt, de torkába hatalmas gombóc furakodott. Alig túrta legyűrni feltörő könnyeit- Borzasztóan le van gyengülve, napról napra rosszabbodik az állapota. Egyetlen esélye egy komplikált és drága műtét Kanadában.

Nina gyomra görcsbe szorult, szemébe könny szökött. Már mindent értett. Ezért mindig olyan keserű a fiú arca. Nina Horan eltökéli: megmenti Elisabethet!

- Mégis mennyibe kerül egy olyan műtét? -szólal meg a hosszas csend után, teljesen berekedve.

- 100-150 ezer dollár. -mondta ki a súlyos összegett bánatosan.

Nina megrökönyödött, de nem tántorodott el céljától.

-Figyelj rám Keane. -mondta meghatódva- Bármi áron, érted? Bármi áron, de megmentjük Elisabethet! Holnap szépen odamész ehhez a Sasha Givriellhez, és finom kis híreket viszel neki rólam. Jól figyelj, hallod? Odahaza kétszer is bevittek az őrsre, füvezek és sokat iszok. A fiúk egyik rajongójának agyrázkódást okoztam, Louis Tomlinsont felpofoztam, sőt, Timothy pedig engem pofozott meg. Ezek mind igazak, nem fogjuk a lapot beperlni rágalmazásért, ezt garantálom neked. És a legszaftosabb: tegnap csókolóztam Louis Tomlinsonnal. -hadarja fájdalmas képpel.

- De...de ezekkel teljesen besaraználak. Nem, nem tehetem... -rázta fejét hevesen.

- De még mennyire, hogy megteheted! Keane, meg kell tenned, szép kis összeget kapnál ezekért az infókért. A többit pedig bízd rám!

- Ez túl sok. Túl sok áldozat tőled. Nem feketítheted be magadat egy világ előtt, csak ezért.

- Csak? A szerelmedről van szó.

- Tudom, de még csak nem is ismersz. Miért segítesz? -kérdezte kétkedve.

Nina elszontyolodva lehajtotta a fejét: - Mert tudom milyen érzés az igaz szerelem elvesztésének gondolata. Amit nagyon keveseknek adatik meg birtokolni, éppen ezért kell a végsőkig küzdeni érte! Lehet, hogy csak egy hete ismerlek, de jó ember vagy Keane. Alig vannak ilyen emberek, de te az vagy.

Ezek után végképp nem volt kérdés, hogy Nina igent mondjon-e az ajánlatnak. Már nem volt fontos, hogy mivel fog járni ez a nem kis lépés, és hogy ő akarja-e igazán; egy élet múlt döntésén. Hát belevágott! Még aznap felhívta Jamest, aki örömében majdnem lenyelte a mobilját, és azon nyomban riadóztatta a Starshine-os kapcsolatait.
Hm, szóval E-motion, mint a One direction tánckara. Hm, hm.

Louis unottan dobolt ujjaival a konyhapulton, mikor megjelent Niall valami harapnivaló után kutatva a hűtőben. Egészen szokatlan ez Niallertől, igaz?
- Hé Louis, nem láttad Ninát? -kérdezte kissé aggódva, majd a tegnapról megmaradt lasagne-t a mikróba dobta.
- Nem. -felelte kurtán, és rosszkedvűen. A farzsebébe csúsztatott mobilja pittyegni kezdett. Bejövő hívás Jennától?! Mi a szösz? - Igen? -szólt bele kétellyel.
- Szia Louis. Nina nálam van, és ha nem fogadsz vissza, neki annyi. -suttogta gonoszan. A fiúban megállt az a bizonyos ütő. Mi a fene folyik itt?
- Te megőrültél? Miket beszélsz? -rázta a fejét, azt hitte csak viccel a lány.
- Bezártam egy szobába. Ha nem kap inzulint...csak rajtad múlik! Válassz! Kinyiffan vagy visszajössz hozzám?
Tomlinson egy darabig csak levegő után kapkodott, majd lázasan tekintettel a vele szemben jóízűen falatozó Niallre pillantott.
- Ne csinálj őrültséget! Kérlek! -kérte elcsukló hangon, majd kiesett a kezéből a készülék. Niall értetlenül vizslatta barátja lesápadt arcát.
- Neked meg mi bajod? -kérdezte két falat között. Louis akadozva, összefüggéstelenül, de előadta a szőkének Jenna fenyegető üzenetét. Niall jól tudta, hogy Louis-t satuba szorították, s ezzel rémes helyzetbe került. De nem volt kérdés, Louis mit dönt; mit kell döntenie. Ninának élnie kell, bármi áron!  Hosszú órák teltek el, úgy tűnt, megállt az idő, s Louis mintha elvesztette volna az eszméletét. Akkor ébredt fel kábulatából, mikor már késő volt; túl késő. Azt vette észre, hogy arcán fürge, jéghideg könnycseppek gördültek le, s torkából hangos ordítás tört fel.
A Horan lány élettelen teste mozdulatlanul pihent a fűben, arca olyan békés volt, mint még sosem. Egy orvos szakszavait hallotta meg, de képtelen volt felfogni bármit is a külvilágból. Saját káromkodását Niall irdatlan zokogása nyomta el. Nina nem ébredt fel, hiába szólongatta, rázta vállait.
- Nina, kérlek! -simította végig rémisztően elfehéredett arcát. - Kérlek szépen, most az egyszer ne makacskodj! Nyisd ki a szemed! -kérlelte egyre elhaló hangján; Harry megpróbálta eltávolítani őt a lány teste felől, de ő dacosan tartotta magát, és semmi pénzért el nem engedte volna kezeit.
- Nagyon sajnálom. -közli a orvos rezignáltan, ahogy Nina csuklóján kitapintja a többé már nem lüktető érfalat.
- Hozza vissza! Mentse meg! -üvölt ész veszejtve a fiú, s közben le sem veszi tekintetét az angyali szépségű arcról. Még mindig azzal áltatja magát, hogy csak alszik. Csak alszik!
- Nina, ne csináld ezt! -fogja kezébe fejét, majd finoman felemeli, és minden érzelmét a szájára hinti a sajátjával. - Mert én szeretlek. -súgja neki, mire villámgyorsasággal felnyílik szemhéja, s kivirítanak belőle a zöld szemek.

- Ah, te jó ég! -rezzen össze Louis, kapja fel fejét, lendíti fel karját. Harry felkuncog a mellette levő fotelből.

- Mi az, rosszat álmodtál Tommo? -kérdezi őszinte kíváncsisággal. Ölében egy laptoppal; fürtjeit sapkába bújtatva.

- De még mennyire. -bólogat szaporán szuszogva, majd felül. Egy kisebb hegyomlás következik mellkasában, mikor felfogja, hogy a valóságban minden rendben: Nina él és virul. Pár percig csendben ül a pufók párnákkal ellátott kanapén, aztán végleg lenyugszik. - Mit nézel a neten? -kérdi, hogy elterelje gondolatait. Harry összevont szemöldökkel mered a képernyőre, szemei elmélyülve cikáznak feltehetően valami iromány sorai között.

- A What's up Horan?-t. Ez egy fanfiction. -magyarázza, de láthatóan nincs kedve sokat csevegni. Végre talált egy olvasmányt, ami leköti.

Louis lepetten nyugtázza magában, hogy Harry feltehetően egy 1D rajongó mániás sztoriját olvasgatja; viszont a Horan-on megakadt tudata. Mindig csak Horan...nem lehetne egy Horan-mentes perce?

- Na jó. -hajtotta le laptopja tetejét- Látom, hogy nyomaszt valami. Történt valami Nina-fronton? -kérdezte sapkája csücskét igazgatva. Louis szemöldöke megrezzent: hogy ez a Harry milyen jól ismeri már...

- Történni történt. De... mindig ugyanaz. Mintha szélviharban próbálnék kártyavárat építeni. -ingatta fejét- Mesélt neked valami Fredről? Várj nem Fred, Floyd!

- Floyd? -lepődött meg, majd észbe kapott- Nem tudom ki az, de egyszer egy fényképet találtam róla Ninánál, és nagyon ideges lett tőle. Niall azt mondta soha ne ejtsem ki ezt a nevet előtte. Tabu.

- Remek. -lapította hátra homlokára lógó tincseit. -Cseberből vederbe. -motyogta, s úgy tűnt, mint aki feladja az egészet...