2012. július 4., szerda

33. rész: Házavató buli


Nahát, én is kaptam egy díjat! :) Végre!
1. Tedd ki a képet!

2. Köszönd meg annak, akitől kaptad! Köszönöm agirlintheworld-nek, imádlak :)
3. Írj tíz dolgot magadról!1, az igazi nevem Fruzsi
2, a legjobb barátnőm pont úgy néz ki, mint én: szőke hosszú haj; csak neki zöld, nekem meg kék a szemem.
3, Van két cicám (Luca, Kókusz) és egy kutyusom (Linda)
4, pár hónapja vették le a fogszabályzómat :)
5, imádom a brit akcentust
6, nincs tesóm :(
7, új hobbim: főzés
8, néhány napja megtanultam elgitározni a More than this-t.
9, nem voltam még igazából szerelmes
10, élelmiszermérnöknek tanulok; imádok enni :D


4. Küldeném neki: BigSmilyGirl :) Miért ő? Mert szemtelen és mégis őszinte, mert azt olvastam, hogy mostanában nincs jól a lelkiállapota, és mert elolvastam néhány írását, és azok alapján nagyon megérdemli a díjat! <3
Niall Horan magát is elképesztette, amiért olyan szokatlanul nyugtalanná vált, a híres színész-énekenő felbukkanása láttán. Majdnem olyan izgatott lett, mint mikor először találkozott élőben Justin Bieberrel. De ez most más volt. Már ő is híresnek számít, most mégis egy zavart kisfiúként viselkedett.

Egy Harry-Niall- Demi beszélgetési háromszög alakult ki. Harry egy halom idétlen viccet lőtt el, hogy lenyűgözze Demit. Niall egyre többször kapott sűrű, tejföl szőke buksijához. Nem tudta, mit mondhatna. Harry figyelmes volt; beindította kettejük között a beszélgetést:

- Niall, tudtad, hogy Deminek te vagy a kedvence a bandából? –kérdezte Harry kaján vigyorral. Niall hangosan nyelte le a kóla-kortyot.

- Igazán? –kérdezte a szöszke, Demi elbűvölő arcába nézve. A lány vágott egy ártatlan vigyort.

- Mondtam neki, hogy fura az ízlése. –súgta oda viccelve Niallnek, miközben a lányra bökött.

- Jól van Hazza, lekophatsz! –bólogatott gúnyosan Niall, s megnyugodva vette észre, hogy sikerült lehiggadnia. Most már kezében tartja a dolgokat. Jól elbeszélgettek Ms. Lovatoval, valami igazán megfogta a lányban. Elbűvölőnek találta a személyiségét.

Louis vérnyomása igen komoly magasságokba szökött, amikor azt látta, hogy a romantikusan ropogó tűz mellett az ő Ninája (?!) és Josh mily’ mesésen eltársalog. Hogy van az, ha ő próbál kommunikálni a vadóckával, valahogy mindig csak csípős megjegyzéseket kap? Vele miért nem beszélget?
Ezen irigy gondolatok közben egyre hevesebben bökdöste szívószálával a poharában olvadozó jégkockákat.

- Lou, ne bámuld már őket ilyen feltűnően! Nyugi! –karolta át vállát Harry.

- Ennyire látszik? –vigyorgott savanyúan.

- Eléggé. –súgja oda- De bízd csak rám a dolgot. Tudod, hogy príma kerítőnő vagyok. –tette kezét mellkasára büszkén. Louis gyermeki bájjal felkuncogott. Kerítőnő, ja…

Azzal a fodros hajú kölyök akcióba is lendült.

- Még azt akartam mondani… -huppant le nagy lelkesen a Nina és Josh közötti szűk helyre. Ja, nem; cseppet sem zavarta, hogy ezzel félig a dobosra, félig a szöszire tehénkedett. Pofátlanul passzírozta magát kényelembe.

- Csss! –tapasztotta tenyerét a csibész fiú teljes arcfelületére, majd megpróbált Joshsal szemkontaktusban maradni. Harry nevetve hajolt el a „szájzártól”. Már pedig ő akkor is el fogja mesélni, ami kikívánkozik száján.

- De nagyon érdekeset fogok mondani. Biztos lázba hoz majd! –kérlelte kedvesen, s mindig úgy dőlt, hogy átláthatatlan falként takarja el őket egymástól. Nina kénytelen volt beadni a derekát, és egy vicces grimasszal illusztrálta Harry makacskodását.

- Na mondd, mi az a nagyon érdekfeszítő? –fordult felé, s közben Styles küllemét mustrálta végig. Ha lány lenne, megnyerné a Miss World szépségversenyt; az holtbiztos.

Mielőtt belekezdett volna, felszúrt három pillecukrot a nyársra, s a márványos kőoszlopból felcsapó lángba tartotta. Nina unottan nyomta el csikkjét a hamutálban, mire ajándékba kapott egy elítélő pillantást a fürtöstől.

- Szóval. –köszörülte meg torkát- Fogadjunk nem hallottál még a Jennis-ekről. –mondta.

- Nem. És? Mi az, egy új fiúbanda? –morzsolta a szavakat türelme híján, majd hátradőlt a kerti kanapén.

- Nem éppen. Ez egy nagy rajongócsoport. Azok a Directionerek csatlakoznak hozzá, akik szerint Louis és Jenna tökéletes párt alkot. Ezért ők a Jennisek. Érted?

- Igen, nem vagyok fogyatékos. Csak rohadtul nem érdekel, te meg ezt érted? –undokoskodott, és közben egy csupasz nyársbottal piszkálni kezdte az izzó parazsat.

- Ne kapd fel a vizet, még nem mondtam végig. –csitítja a lány indulatait. Már megtanult vele élni, nem sértődött meg. – Pár napja felbukkant egy ellentábor is, a Lounák. Ők azt akarják, hogy te és Louis legyetek egymáséi. –húzta szemtelenül kacér mosolyra száját. Arca két felén ott ültek azok az imádnivaló kis gödröcskék.
Nina felháborodva kapta maga alá lábait.

- Ezek megbuggyantak? Honnan szedték ezt a marhaságot? Miért pont velem? –hadarta. Reakciója elég árulkodó volt.

- Nem tudom. Láttak rólatok néhány pillanatképet, amint egymás mellett álltok, jól mutattatok együtt, vagy valami; meg valószínűleg hozzád hasonlóan utálják Jennát, ezért is tartanak szimpatikusnak.

Harry észrevette, hogy a lányt nem sikerült kellően ráébresztenie arra, hogy mennyire felkapott le a Louna őrület, ezért még hozzátette:

- De már a Larry Stylinsonnál is népszerűbb. –görbítette le száját szomorúságot tettetve.

- Mi? Ja, sejtem. –bólint Nina, amint rájön, hogy a fura név kiknek az összemontázsolásából jött lére. Eltöpreng egy pillanatra, aztán hangosan is felteszi a fejében megfogalmazódott kérdését: - Mindenkit összehoznak mindenkivel?

- Aha! És minden párosnak megvannak a maguk „szurkolói”. Niam, Ziam, Narry, Lilo, Naily, Tina, Bayn vagy Zaily, Brendon és Sarah eljegyzésének kitudódáskor megalakult a Sendon… sorolta Harry.

- A rajongóitok hülyék. –kel fel a süppedős huzatról, eme velős megjegyzés kíséretében, majd észrevétlenül beslisszan a házba. Harry azt morogja az orra alá: Nem is! A rajongóink a legszuperebbek!

Nina be nem vallaná senkinek, de felkeltette érdeklődését ez a Louna- Jennis marhaság. Minden eddigi –az örökké neten lógó fiúktól ellesett- internetes szakértelmét elővéve kapcsolta be Rosie laptopját, majd mikor sikeres eljutott a drágaságos Google- 'Search' sávjához, s vígan gépelte be: Louna. Elképesztő mennyiségű weblapot dobott ki a kereső, ezerszámra összemontázsolt fanfotókkal.

Egy rakat fórum adott helyszínt a két hadsereg egymás iránti ellenszenvének. Ez nem jó- gondolta Nina. A Directionereknek össze kéne fognia, nem pedig egy ilyen értelmetlen hülyeség miatt egymásnak esni. Ráadásul jó nagyot tévednek, ha azt hiszi ő meg Louis között valah is lesz bármi. Chh, na persze.
Nem  tudta hova tenni a dolgot. Nem értette, hogyan lehetséges, hogy emberek százezrei, sőt milliói, naphosszat ülnek a monitor előtt, és a fiúkról szóló videókat, portálokat bújják. És most már az ő életében is vájkálni fognak?
A Napocska –mondanom sem kell- pompásan ragyogott az égen. Ninának megint nem volt túl rózsás a kedve; köszönhetően annak, hogy Timothy drága ellene játszik, már ami a táncpróbákat illeti. Ha Ninán múlna, már rég egy szűk és sötét ruhásszekrényben ücsörögne megkötözve és betapasztott szájjal.
Az egy hét múlva megrendezésre kerülő turnézáró nagykoncert körül elég nagy a felhajtás – nem csoda. Új koreográfiák, átdolgozott dalok, eddig nem látott színpadi díszlet. Van munka rendesen!
Szóval ott tartottam, hogy a komisz ír leányzó egykedvűen ébredt, s ugyanilyen egykedvűen sétált le a focipálya méretű teraszra. A pazar medence felszínén két mozdulatlan test lebegett. Az egyik egy rózsaszín gumimatracon fekve, a másik pedig pucér háttal a víz tükrén. Énekeltek.

Louis: …and I think of all thing, what you’re doin’, and in ma’ head I paint a pictureee
Harry: Since i’ve come home, well my body’s been a mess, and I miss your ginger hair, and the way you like to dress
Louis: Oh won’t you come on over, stop making a fool out of meee
Együtt: Why don’t you come on over Valerieee
Louis: Vaaalerieee!
Nina bordái közé –meglepő, de- jókedv költözött a duótól. Szerette ezt a számot és tetszett neki a fiúk előadásmódja. Végül is...tényleg jó hangjuk van, ezt elismerte.
Mikor elhallgattak, nesztelenül visszalépdelt a konyhába. Egy másikba, ami a teraszról is megközelíthető volt. Tétován nézelődött, elvégre is elég új volt még a környezet.

Aznap délután egy meeting várt a fúkra, amin megbeszélték az új album készítésének részleteit. Mint kiderült, az új korongra már itt LA-ben is vesznek fel számokat. Persze mindez még leleplezhetetlen titok a nyilvánosság számára.Nina egykedvűsége aztán elég rendesen tovaúszott, amikor megérkezett végre barátnője, Baily, és fantasztikus ötletük támadt. Házavató buli! Miért is ne? -gondolta a Horan lány; úgy sincs jobb dolga. Ráadásul minden adott volt: nagy ház, kaja, pia, társaság, zene. 
Összecsődítették a táncos bagázst, akik lázba jőve segítettek előkészíteni a terepet. A One Direction tagjai mit sem sejtettek az egészből; valahol a városközpontban kocsikáztak, ettek, golfoztak, egyszóval csupa kimerítő munkát végeztek. Szegények.

Mire visszaértek a kecóba, már este volt, s nem kis gyanakodással lépdeltek fel a széles kövezeten. Hangos zene dübörögte át a kastélyméretű épületet, színes fények cikáztak, s csillantak fel az ablakoknak nevezett üvegtáblákon. 

- Mi a... -lepődtek meg szinte egyszerre.

- Bulit rendeznek és minket meg sem hívnak? -húzta fel orrát Niall.

Amint belépnek hangos csatakiáltások sorozata fogadja őket. Hiába, a sztárok mindenhol sztárok.
A társaság közepén Nina és Timo éppen fogcsikorgatva küzd. Egymás ellen. Valami táncos játékkonzollal. Egy-egy villogó kis fémtáblát taposnak, s közben le sem veszik szemüket a falba épített kijelzőről; körülöttük a ki-ki szurkolótábora. Niall gyorsan odafut, és Ninának kezd el ujjongani. Remek móka, de mintha Timothy vérre menne. Ez csak egy játék srác, lazulj már! 
De hiába. Szinte füstöl a feje, amikor a hangfalak és a képernyő szerint is a Player one, azaz Nina győzött. A lány elégedetten szökken le a mini-tánctérről, majd dob egy puszit a levegőbe.

- Gondoltuk rendezünk nektek egy kis házavatót. -újságolta lelkesen öccsének, majd a rutinná vált mozdulattal vállon ütötte.

- És milyen jól gondoltátok! -lépett oda nevetve Harry is, majd odanyújtott a két Horannek egy-egy pohár akármit. 

- Vigyázz Harryvel, ne hagyd, hogy leitasson! -figyelmeztette nővérét a fiú, aztán el is nyelte a jókedvű tömeg. Harrynek titkon felcsillantak ragyogó szemei a 'leitatni' szón; több se kellett neki. Tudta, vagyis azt gondolta, hogy ez az utolsó esély, hogy a szöszke valahogy összemelegedjen az ő drága Louis barátjával. 

Egy óra múlva meg is lett a kívánt eredmény. Nina egyre jobban kezdte elveszteni józan eszét és azzal együtt minden ítélőképességét. De ez senkit sem zavart, nem ő volt az egyedüli. 
Csakhogy volt egy kis bökkenő. Nina sajátos felfedezőtúrára indult, mert valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva fogat akart mosni (?!). Bátran indult el megkeresni a fürdőt, léptei mégis bizonytalanul imbolyogtak. Teljes józanságban is eltévedne, na de most? 
De azért ő csak ment, amerre látott. Útközben észre sem veszi, hogy nekimegy a konyhapultnak, s azzal gyönyörű ívben repül a sós mogyoró tálastól, mindenestől. A üvegedény apró szilánkokra morzsálódik, de a hatalmas hangzavarban mindez néma történés. Így végképp nem veszi észre a holtkóros lány, hogy egy jókora szilánk darabka állja útját. Természetes a cipőjét már rég elhagyta valahol.

Oltári nagy ordítással jutalmazza a bulit. Ugyan ki hallaná meg? Senki. Nina fel sem fogja, mi történt vele. Sántikálva, de tovább botorkál. Roppantmód megörül, amikor meglátja maga előtt sötétben felsejlő húzentróglis fazont. Gügyögős kuncogással ragadja meg a gumis szíjat, s annál fogva húzza maga felé "áldozatát".

- Nina?! -kérdezi feleslegesen a meglepett fogoly. Harry a semmiből terem mellette, s viháncolva tájékoztatja haverját: előkészítette a "terepet" a románchoz. Louis színjózan létére elképed Harry szemét húzásán: leitatja Ninát, hogy utána bármire kapható legyen? Jajj, Hazza...

- Loooouuuu! -kiabálja, majd kába tekintete összeakad a kékkel. A fiú félszegen mosolyog, de nem teljes az öröme. A lány nem miatta ilyen, csak az alkohol miatt.

A parti egyre hangosabb, egyre vadabb. Bailynek sem kellett több: Sandyvel újra "összeragadtak". Zaynnél elszakadt a cérna, amire rendesen rásegített az a három vodkanarancs. Kihúzta magát, megfeszítette karjait, beletúrt dús hajába; férfias felsőbbrendűséggel ragadta meg a csinos vörös vékony karját.

- Hé, haver nyugi! -tette fel kezét Sandy. Baily angyali arccal kostatálta a durvaságot.

- Normális vagy? -hámozta le magáról Zayn kezét, majd sértetten lejjebb húzta combján felgyűrődött ruháját.

- Te nem vagy az! Most beszélünk! -közölte átkokat szórva szemével, főleg szegény Sandyre. Az előbbinél valamivel finomabban fogta meg a lány kezét, s húzta maga után; kicsit kijjebb, ahol már nem volt akkora ricsaj és tömegnyomor. 
- Most már elengedhetsz! -duzzogott B., majd egy kecses mozdulattal oldalra tolta csípőjét, s rávágta kezét. Vörös haja démonian szikrázott a fényben. 

- Mi ez az egész Bee? -kérdezte haraggal telve. Ujjait orrnyergére szorította, mert hitte, ettől lecsillapodik. De nem. 

- Mi lenne? Jól érzem magam. Nélküled. Talán fáj? -pillant fel gúnyosan. 

Zayn tökéletes vonásai ellágyultak, s magára öltötte a hódító és annál ellenállhatatlanabb pillantását. - Igen, fáj. -préselte ki a szavakat ajkain, amikre Baily most oly jólesően tapadna. 

Bee meghökken. Nem számított efféle reakcióra. Elképedve kutat a fejében a megfelelő szavak után; közben olvadozik a fiútól, ahogyan sűrű éjfekete szempillái mögül néz rá. 
Sokszor bevetette már ezt a megbabonázó pillantását, mégis unhatatlan. Bailynek eszébe jut, amikor először találkoztak. Még az X-faktor zajlott javában, és fiatal bolondok voltak. Pont, mint most. De akkor Bayz még Jim barátnője volt, Zayn pedig nem mert kockáztatni egy majdnem idegen lányért. Kezdődtek a fellépések, és egy csapásra omlott rájuk a hírnév.

- Sajnálom. -nyögi ki a lány, majd gondolatban szitkozódni kezd: hogy lehettem ekkora hülye picsa?

- Csak legyél velem! -súgja a fülébe. Bee összerezzen, amint volt pasija ajkai a fülcimpáját súrolják. Pár pilalant műve, s száj szájra forr, a cseresznye likőr íze keveredik a vodkanarancséval. 
Zaynnek volt egyfajta dögös és erőtlejesen férfias habitusa, amely szikrázva korbácsolta fel Bayz libidóját. A fiúból most is előtört a vadállat. Baily sikított örömében. 

A fiú erőszakosan taszította a kecses női testet a hűtőnek, s akkorát csattant Bee feje az ütközéstől, hogy rosszabb esetben kórházi ágy a vége, meg egy gyengébb agyrázkódás. De őket cseppet sem állították meg efféle apróságok. Heves románcuk nem kímélte a konyha alkatrészeit; ami mozdítható volt, az elmozdult a helyéről: a gyümölcskosár dalolászva borult fel, kiömlesztve különböző portékáit; a műanyag poharakból épített piramis lomhán omlott össze, az evőeszközök lármásan csattogtak szanaszét. Baily vígan hagyta, hogy az izmos karok feldobják őt a konyhapultra, s nem volt akadály az sem, hogy a lány csinos hátsója pontosan egy nagy tál barbecue szósz legjavában landolt. Felnevettek, majd folytatták, ahol abbahagyták... így kell ezt csinálni!
 
- Úgy látom nem vagy túl jól, mi lenne, ha felkísérnélek a szobádba? -javasolta Louis elég félreérthetően, mégsem volt semmi hátsó szándéka. Visszataszítónak találta a részeg lányokat, de Ninával másképp volt; valahogy rá ez nem vonatkozott, mintha még vonzóbb lenne elázva.

- Nem, nem, nem, remekül vagyok! Mossunk inkább fogat! -vetette fel meghökkentő ötletét. Louis felnevetett a furcsa kérésen, de végül beleegyezett az abszurd cselekvés kivitelezésében.

- Oké, erre gyere! Nem, nem arra, erre megyünk! -terelte nagy nehezen a helyes irányba. Útközben Nina úgy tekergett ide-oda, mint egy zenére táncoló csörgőkígyó. Húzta a feje piszkosul, folyton folyvást a falba kellett kapaszkodnia, hogy ne essen el. Nehéz munka berúgottnak lenni, nemde?

Louis roston barnult arcbőre éppolyan habfehérré sápadt, mint amilyen az a burkolat volt, amelyen epervörös lábnyomok követték útjukat. Seperc alatt összekirakósozta fejében, hogy Nina talpa a ludas (nem a lúdtalpáról van szó, mert nincs is neki). Aggódva kapta fel karjaiba a bágyadt testet. Nina nem igazán értette, mi folyik körülötte, de annak kiváltképp örült, hogy fájós lábán nem kell lépkednie többet. Szelíden fonta alkarjait a fiú nyaka köré.

Lou koma úgy festett akár egy beawatch-os vízimentő, ahogy hősiesen sietett a lánnyal a fürdőbe. Óvatosan -mintha csak üvegből készült volna- ültette le a kád szélére a kába "rakományt", de gyorsan be is látta, hogy rossz ötlet volt. Nina páratlan egyensúlya tovarepült, s szédelgésének köszönhetően, éppenhogy nem loccsantotta szét fejét a csempén. Tommo megoldotta: beleültette a kádba, de hosszú lábai fent maradtak annak peremén. Nino játékosan forgatta lábfejét hol jobbra, hol balra, közben pedig mámorban fürdőzve, halkan el kezdte énekelni a Torn-t, úgy, hogy minden szó végét elharapta. Louis jót mókázott rajta, de egyből fel is szisszent, amikor a lány talpát jobban szemügyre vette. 
Rajta, szedd össze magad! El tudod látni a sérülést! - bíztatta magát, mégis percek kellettek, mire a szemöldökcsipeszt szorongató keze leállt a remegéssel. Minél kisebb fájdalmat igyekezett okozni az imádott szöszinek, de fájt az. Persze, hogy fájt.

- Mit csinálsz? Ez fáj! -nyöszörgött kérlelően. Dr Tomlinson bocsánatkérően kapott homlokához.

- Ne haragudj, nem akartam! -csitította, s közben feltűnt neki, hogy a lány tekintetéből mintha tovatűnt volna a borgőz; olyan fényesen-lázasan ragyogott a tengerzöld szempár, mint az a bizonyos esthajnalcsillag. Egy pillanatra meg is feledkezett feladatáról. Aztán eszébe jutott a megoldás. - A részeg nyuszika odaköszön a rókának, szia vöröske! A róka mérgesen így szól, hogy mersz te engem levöröskézni? A nyuszika vállat ránt, és azt feleli, jó akkor le is rókázhatlak. -mesélte pompás színészi tehetségével, átélve, ahogy azt kell.

Nina illumináltságára tekintettel szükséges volt kerek három pillanat, hogy felfogja a vicc poénját. Tündéri arca egy nagy mosolyba forrt. Lányos kacaja fürgén kúszta körbe a fürdő falait. Louis doktor boldogan gyönyörködött volna még a kedves jelenségben, de sietősre kellett vennie a figurát. Egy villámgyors mozdulattal kapta ki a makacsul befúródott, méretes üvegdarabot.

A lány hangos hahotája észrevehetetlen átmenettel simult ált kínlódó felkiáltásba. Még egy tétova könnycsepp is kibuggyant szeméből a heves fájdalomtól. A sikeresen "megoperált" talp, a hősien doki kezei, valamint a cifra karcolatú csempe, vígan pancsolt a meggyszínű vérben.

- Semmi baj, már nem fog fájni! -nyugtatta Louis apáskodva, de ahogy a kislánnyá szellemült nő képét látta maga előtt, azt érezte, meg kell vigasztalnia különleges páciensét. A kádba hajolt, gyöngéden végigsimított tökéletes arcán. Maga is beleborzongott.
Nina tudata nem volt abban az állapotban, hogy teljesen megértse: éppen Louis Tomlinson forró lehelete perzseli, keze pedig oltalmazóan csiklandozza bőrét.

Louist csak egyetlen cudar vékony hajszál választotta el attól, hogy olyat tegyen, amit megbánna. Egy fegyelmező, parancsoló hang állította meg elszabadulni vágyó ösztöneit. Keserűen sütötte le szemét, de beismerte magának: nem használhatja ki a lány kiszolgáltatott állapotát. Nina Horan ennél jóval értékesebb, több. Ha kell ezredszer is megküzd érte.

És már megint ez a fürdőkád...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése