39. rész: Hárman egy ágyban

BOLDOG SZÜLINAPOT ONE DIRECTION! Eme alkalomból visszatértem, bár szúró szemekkel, ömlő könnyektől hunyorogva írtam ezt a részt. De lesz ez még jobb is :) Jó olvasást!

Nina zaklatottan vonult el a szobájába. Tocsogó ruhadarabjait egyszerűen elhajította a szőnyeg közepén -mintha csak otthon lenne-, aztán anyaszült meztelenül a takaró alá fúrta magát.
Vizes haján a város szmogját, szájában az meccs után megkóstolt marhasült ízét érezte. Ha már az ízeknél tartunk, mi van azzal a csókkal? Hogy történhetett meg egyáltalán? Újra és újra beleborzongott, ha arra a pillanatra gondolt. Hűs és izzó volt egyszerre; varázslatos. Akkor miért érzem magam úgy, mint egy csápjaitól megfosztott rovar? Vagy mintha eladtam volna a lelkemet egy kis boldogságért cserébe? -lepték el az efféle kérdések.
Önként és dalolva ugrott a mélybe. A zuhanás jó móka, na de a földet érés? Megsemmisülés. Ettől rettegett, semmi mástól...
De miért ostorozza magát, ha egyszer lelke oltalommal telve beleremegett abba a csókba? A rettegett ellenség maga a szerelem. Erről mindig eszébe jutnak Floyd szavai - jellegzetes hangszínével együtt, ami sosem fog elfelejtődni: "Nina, ne félj a szerelemtől. Annál aligha találsz szebb dolgot a világon."

- Köszi Lou, rendes tőled, hogy hazahoztad. -veregette hátba Niall. A hiperszuper mikrohullámú sütő kijelzőjén ez állt: 11:30 pm

- Örömmel tettem. -mosolyodott el, majd összerezzent jéghideggé ázott öltözetének hűsítő erejétől.

- Jól megáztatok! -nevetett fel együgyü megállapításán, miközben a Louis hajából csöpögő vizet figyelte- Félelmetes, nem? -bökött fejével az ablak fele, ahonnan tökéletes panoráma nyílt a partot pusztító záporra.  A hektikus és heves haragú vihar hisztérikus őrjöngéssel csavarta ki a karcsú pálmafákat. Odakint minden feketéllett, melyben az égiháború végeláthatatlanul zajlott.

- Aha, nem semmi. -bólintott, de teljesen másfele jártak csapongó gondolatai. Nem nehéz kitalálni, min és kin.

- Rosszabb, mint egy gyerek. Rémes. -sopánkodott Niall, mire Louis zavartan nézett rá. Fogalma sem volt miről beszél, mi mindent mondhatott Nialler, amit meg sem hallott.

- Ki?

- Hát Nino!
Louis tekintette továbbra is arról árulkodott; fogalma sincs miről van szó. : - Mi van vele? -kérdezte idegesen felkapva a fejét a névre. Rendesen el volt varázsolva.

- Jó ég Lou, nem is figyelsz rám, hol jár az eszed? -nevetgélt Niall, majd fürgén felhörpintette az utolsó korty sörét is. - Na mindegy, gyerünk aludni!-javasolta az emelet fele szökdécselve.
Louis nem tiltakozott az ötlet ellen. Amióta ugyanis hazaért az eltékozló lánnyal, még ideje sem volt levetni csurommá ázott ruháit. Aludni aztán semmiképpen sem bírt; csak forgolódott, mint egy sajtkukac. Azt találgatta, vajon Nina éppen mit csinál, alszik-e, vagy gondol-e az estiekre...

A lány feszes, mozdulatlan testtel feküdt az ágyában. Gondolatai hiába cikáztak aktívan, ezerfelé; tehetetlen volt. A sötét lakosztály kész diszkóvá változott az intenzív villámlásoktól. Már csak valami vérpezsdítő zenebona hiányzott. De helyette síri csend, már-már nyomasztóan nyugalmas némaság honolt.

Harry Styles édesen szunyált, karjaival átölelve párnáját. Teljesen váratlanul egy érintést érzett haján. Aztán egyből felébredt, mert rájött, hogy valaki más is van a szobájában rajta kívül. Egészen biztosra vette, hogy egy mutatóujj bökdösi az arcát; márpedig akkor a látogató csak egy valaki lehet: Louis.

- Haaaary! -először csak suttogta, aztán hangosan ismételgette a hang. - Harry!

- Mi van Louis? -morogta a göndör, majd hallhatóan felült.

- Beszélgetünk? -kérdezte aranyos hangon -hogy azt élő ember nem utasítja vissza-, majd válaszra sem várva felugrott az ágyra. Nem látták egymást, korom sötét volt.

- Mi történt? -ásított egyet Harry, majd elsimította a szemébe gyűrt fürtjeit. - Történt valami? -formálta újra kérdését. Kíváncsi volt mi az, amiről dumálni szeretne vele Tommo.

- Ühüm -hümmögött sejtelmesen, mert nem tudta, hogyan mondja el a "nagy" eseményt barátjának. Tudta, hogy Harry mindjárt idegbajt kap, ha neki kell harapófogóval kihúznia belőle.

- Na! Kivele, de gyorsan! -bíztatta, majd kitakarózott. Egy villámlás pont megvilágította Louis arcát, melyen még a vak is észrevette volna azt a gyermeki szégyenlősséget.

-Izé... nem tudom, hogy történt, de...

- Csókoloztatok? -sikította suttogva Harry, mintha most derült volna ki, hogy a Télapó mégis létezik.

Hirtelen kinyílt a szobaajtó, fény szűrődött be, a fiúk pedig ijedten hallgattak el. Nina állt az ajtóban, majd becsukva maga után, szótlanul betotyogott. Nem gondolta volna, hogy egyszer még Harryhez megy nyűglődésével, Harry pedig azt nem hitte volna, hogy a lány valaha is hozzá fordulna bármiért is.

- Nina? Mit csinálsz te itt? -kérdezte nyugodtnak nem mondható hangon.

- Haaaaary! -nyafogott a szőke, majd az ágyához érve, kitapogatva a fiút, bebocsájtást kért. Hazza lepetten csusszant odébb hatalmas ágyában, és engedett helyet az újabb vendégnek. Louis sóbálvánnyá dermedve ült az ágy túloldalán, még levegőt sem mert venni. Jelezze, hogy ő is itt van? Vagy ne?

- Mi a baj Nino, nem tudsz aludni? - kérdezte apáskodó stílusban, majd átkarolta a vállához simuló lányt. Remélte, hogy Louis-nak nincsenek infravörös szemei, amik látnak a sötétben, mert akkor biztosan féltékeny lenne.

- Nem nagyon.

- Akkor mesélj valamit! Ráérek. Mondjuk elmondhatnád, mivel húztad fel Jennát annyira, hogy behúzott.

Nina flegmán vállat rántott: - Az a hülye liba még nálam is elviselhetetlenebb. Azt mondtam neki, nem csoda, hogy Louis dobta.

- Hoppá! -nevetett fel sötéten, majd az ágy végefele, mozdulatlanul kuporgó Tomlinson "megsaccolt" helyére nézett. Élvezte a kis pimasz a kettős játszmát. - De tényleg, mi van Louis-val? Van okuk reménykedni a Lounáknak?

-Ch. Nincs vele semmi. -hárította az oly felkapottá vált témát. Elege volt: nem akart Tomlinson hálójában ragadni. Ettől a Louna hercehurcától meg még inkább ideges lett.

- Biztos? Csak mert Lou nagyon fura volt, miután hazajöttetek bőrig ázva. Érzem, hogy történt valami odakint az esőben. -morfondírozott, s remélte, hogy Nina megnyílik végre. Annyira szerette volna összehozni Tomlinsont ezzel a magának való Horan lánnyal.

Nina kétértelmű választ adott, talán szándékosan?
- Nem történt semmi olyasmi, ami rád tartozna, Fürtös. -morogta a fiú vállába - kinek erre szeme felcsillant.

- Hm. Szóval elhallgatod előlem a szaftos eseményeket. -jelentette ki hangjában telis-tele huncutsággal.

Nina hirtelen elhúzódott Harrytől: - Ez mi volt? -kérdezte elhűlten.

- Mi mi volt? -harapott szájába idegesen, nehogy lebukjanak.

- Mintha valami megmozdult volna az ágy végében.

Harry profi füllentő volt; nyugodtságot erőltetett a gyanakvó lányra: - Csak a lábam volt, nyugi már!
Nina nem reagált, Harry megelégelte kerülgetni az igazat: - Nina, tudom, hogy csókolóztatok! -vágott a téma közepébe.

- Ezt ki mondta? Ő? -kezdett el idegesen habogni.

- Kiszedtem belőle.

Nina reakciója csak egy mérges sóhaj volt, amellyel egy kártyavárat könnyűszerrel rommá zúzhatott volna.

- Ő csókolt meg. -motyogta duzzogva. A hajával kezdett játszani, egy tincset tekert az ujja köré.

- Te meg hagytad. Na és? Nem kell magyarázkodnod!

Nina ekkora már rendesen felbőszült. Eleve utálta, ha mások a magánéletéről beszéltek. Ráadásul nehezen viselte, hogy hagyta magát csak úgy megcsókolni. És pont Louis ajkai által?! Na meg amúgy is könnyen és gyorsan ki tud jönni a sodrából, nem hogy mikor ilyen a téma. Nem tudta kezelni a friss történéseket, ez az igazság.

Lou begörcsölt végtagokkal, mozdulatlanul hallgatott a sötétben. Viccesnek találta a helyzetet; egyszerűen kihallgathatja a beszélgetést, és a sötétség miatt rejtve marad kiléte. Közben pedig egyre jobban várta, hogy Nina elszólja magát, amivel valami apró jelet adna...amibe kapaszkodhatna szerelmes lelke. Csakis erre vágyott, aligha másra, vagy többre.

- Na jó, inkább visszamegyek aludni! -dörmögte az orra alatt, de valamilyen oknál fogva az ágy másik vége fele indult el, és kis híján felsikoltott, mikor keze egy másik - ötödik?- kézfejjel érintkezett. Harryé nem lehetett, a sajátja meg végképp nem.
Ütésre lendítette -puszta ösztönből- az öklét, de meghökkentő módon a harmadik idegen kivédte. Ninának össze kellett szednie minden birkózási képességét, és bevetnie azt. És be is vetette.
Harry lepetten kapta fel a fejét egy irdatlan puffanásra a földön.

- Nina? -kérdezte a sötétséget szuggerálva, de hiába. Csak neszeket hallott. A villanykapcsoló fele sietett.

- Ereszd el a torkom! -sziszegte egy elfúlt hang, alias Louis. Nina nyerésre állt, a fickó csípője felett ült peckesen, mint az oroszlán az elejtett zsákmányát őrizve. A nőstény oroszlán elképedve ismerte fel a áldozata rimánkodó hangját.

-Te?! -kiáltotta el magát, és úgy tűnt, több nem is fog eszébe jutni. Se köpni, se nyelni nem tudott. Ez a félkegyelmű végig it volt?

- Hé Nina, ne öld már meg! -kérte Harry félig ijedten, félig nevetve; nem tudta eldönteni melyiket tegye. Egyelőre még nem sikerült meglelnie a fényért felelős gombot.

Louis tartott a lány további reakciójától, és közben élvezte is, hogy teljes testsúlyával őt nyomja. Úgy ült Lou csípőjén, átvetett lábakkal, mintha lovagolni készülne. Jobb lenne, ha még a sötétben lekászálódna a földre karatézott testről, mert ha ezt meglátja a perverz fantáziájáról ismeretes Styles, lesz itt pletyka másnapra, de még milyen.

...és lőn világosság.
Louis elmosolyodott, amint végre meglátta Nina arcát. Számtalanszor megfigyelte már szemet vonzó vonásait, de úgy érezte, sosem fog betelni a látvánnyal. Olyan arca volt, hogy az ember -nemtől és kortól függetlenül-    nem tudta nem bámulni őt. Tommo most végigmustrálta pontról pontra: a magas homlokát, világítóan zöld szemeit, vékony fitos orrát, telt ajkait. Haja művészi rendezetlenséggel omlott csípője fölé.

-Zavarok? Ki is mehetek! -szólalt meg Harry megint, bár érezte, hogy poénja ezúttal nem fog célba érni. Louis és Nina egymást méregették, mindkettejükbe ugyanaz az ismerős érzés költözött; mint pár órája a esőfátyolban...
Nina elpirulni készült, ezért gyorsan lesütötte a szemét; Louis ábrándosan beharapta alsó ajkát.

- Meddig hemperegtek még? - törte meg már sokadszorra is a megfagyott levegő csendjét a göndör hajú. Frusztrálta, hogy nem figyelnek rá.

Nina Harryre vicsorgott: - Vajon tetszel majd a rajongóidnak kivert fogakkal és monoklikkal is? -kérdezte ártatlan mosollyal. Louis halkan felnevetett a lány alól -khm- mire a szőke olyan szúrósan rámeredt, mintha azt mondta volna a szemeivel: - Te csak hallgass, te sem úszod meg!

- Jenna is elbánt veled! -rántotta meg a vállát Hazza, jelezve nem tojt be a fenyegetéstől. Nina lenyugtatta magát; felkelt végre Louis-ról, és szótlanul az ajtó fele indult. Nem kellett a sértettet  játszania, mert őszintén az volt.

- Nina várj már egy kicsit! -nyúlt Harry a karja után, de a lány haragos vehemenciával kitépte a fogásból.

- Nino! -szólalt meg a földről feltápászkodó is. Hangjára összerándult Nina gyomra.

- Neked maximum Nina! -fordult felé

- Akkor Nina, légyszi ne haragudj ránk! - kérte azzal az imádni való kisfiús mosolyával, ami millió lány szobája falán virít. Ninának ezt 3D-ben, testközelből volt lehetősége élvezni; hús-vér emberként vigyorgott rá Mr. Tomlinson.

- Hülyének néztetek. -fonta össze karjait melle előtt. Harry Louis mellé állt. Szó szerint, és képletes értelemben is.

- Nem, nem, dehogy! -rázták fejüket szinkronban.

Nina megelégelte a magyarázkodást. Szó nélkül kiviharzott.
Pedig majdnem összejött a tervetek srácok!

Másnap reggel szikrázó napsütésre ébredtek. Styles főszakács és kétbalkezes, de annál szorgosabb kuktája, Tomlinson kiengesztelő reggelit készített a Horan lánynak. Pechükre feleslegesen munkálkodtak annyit, ugyanis az egész tánccsoport korán elment, hogy próbáljanak a koncert helyszínén. (ugye mondanom sem kell, hogy nem  veszett kárba egy morzsája sem a finom falatoknak, mert van egy Niall nevű zabagép a csapatban.)

...és még azt mondják, hogy a lányok pletykásak! Hát Harry Styles tudtommal fiú. Még Niall fülébe is eljutott annak a bizonyos csóknak a híre. Ezen felbuzdulva Louis koma rögtön ki is öntötte a szívét Niallernek az érzéseiről. De Mr. Zabagép nem örült annyira. Nem arról volt szó, hogy nem tartotta volna elég jónak Tommot a nővéréhez. Épp ellenkezőleg. Tudta, hogy Louis remek srác, sosem bántaná meg Ninát. Egyszerűen csak aggódott: mindkettejükért. Louis még nem ismerte nővérét igazán, nem tudta róla a legjelentősebbet...
Őszintén félt attól, mi lesz ha... ha minden kiderül, ha Nina újra...Nem, ebbe bele sem mert gondolni. És mindezek mellett azt szerette volna, ha Nina is felébred végre, és szerelmet találna Louis iránt, mert akkor talán még van esély, esélye az újrakezdésre, a boldogságra. Ezeknek a gondolatoknak a bűvöletében Niall titokzatosan csak annyit mondott Tomlinsonnak: - Hidd el Louis még semmit sem tudsz róla. De bárhogy lesz is, bánj úgy vele, mintha minden porcikája üvegből lenne.


A stadion színpada már állt. A táncos lábúak gyorsan el is foglalták. De megint nem jutott közös nevezőre a két főnök; Nina és Timo.

- Fú, úgy seggbe rúgnálak! -dühöngött Nina. Noah képtelen volt komoly maradni.

- Csak nyugodtan, de akkor sem a te háromszög verziódat fogjuk megcsinálni! Az szar!
- A fejed a szar! Ez a nyomi bevonulás nagyon sablonos! Nem jó! -vitatkozott tovább, miközben cipőfűzője megkötésén ügyeskedett.

- Szerinted. Szerintem meg pont jó. És én vagyok a főnök. Te csak a jobbkezem. Bár inkább a bal. -forgatta szemeit a félvér srác. Nina agya felrobbani készült. Tenyerét mellkasára tapasztotta, így próbálta visszatartani saját indulatait. Micsoda egy beképzelt seggfej ez a Timo. Mit evett rajta egyáltalán? Jó ég...

És akkor csoda történt. Ugyanis mobilját szorongatva trappolt be a csarnokba James, Peterrel karöltve. Nagyon lelkesnek tűntek. Integettek  a nézőtérről a két viaskodónak, jelezve menjenek oda, mondandójuk van. Egymást lökdösve trappoltak le a színpadról.

- Mizu főnök? -kérdezte Timo, eljátszva a jófej hapsi szerepét. Nina csak a szemeit forgatta.

- Óriási híreim vannak! -közölte már-már idegesítő ujjongással Peter, majd Jamesre sandított cinkostársi vigyorral.

- Király, majd Timonak elmesélitek, mi addig gyakorlunk. -hadarta oda Nina, s már indult is volna vissza.

- Stop! Nina, te sehova! Ez most rólad szól! -bólogatott James, s féloldalasan elmosolyodott, amint Nina lepett kíváncsisággal megtorpant, majd visszatolatott.

- Mi az? -sürgette őket, majd egyik válláról a másikra dobta hajzuhatagát.

- Tudtál róla, hogy Niall azóta egy halom táncpróbátokat levideózott, és tett fel a youtube csatornátokra? -kérdezte James. Nina a fejét rázta.

- A videók darabonként több, mint 10 millió nézettséggel büszkélkednek. Hatalmas az érdeklődés a fiúk tánckara felé. -magyarázta Peter.

- Jó nekik, és? -rántotta meg a vállát, mint oly sokszor, ha valami nem érdekelte.

- Starshine. Mondd valamit ez a név?

- Gőzöm sincs. -vonta fel szemöldökét, mire Timo -mint valami kis stréber okostojás- eldarálta: - Angliában és Amerikában működő szervezet, amely az összes tehetségkutató műsort rendezi. Az ő kezük alól került ki a Booms és Hyper 9 nevű világhírű tánckar is.

- Köszönjük okoska, leülhetsz! -paskolta meg Nino a fiú borostátlan arcát. Timothy elhúzta az arcát, majd gőgösen a lányra pillantott.

-Igen. Szóval a Starshine össze akar fogni a SYCO Music-kal, és a One Direction tánccsapatát akarja!

- He?  - billentette félre a fejét a szöszke.

- Atyavilág! -tátotta el a száját Timo. Rendesen lázba jött Ninával ellentétben.

- Nagy terveik vannak veletek srácok! Lenne egy hivatalos nevetek, logótok, weblapotok.

- Álmomban sem gondoltam, hogy ez megtörténhet! Nem csak holmi háttértáncosok leszünk! -lelkendezett TIm, ám örömét James gyorsan le is hervasztotta.

- Öhm, Timo... az a helyzet, hogy a csapatot Nina vezetné. Remek táncos vagy, de nem koreográfusnak való. Ninában mindkettő megvan, a menedzsment fejesei őt akarják! És ahogy az internetet böngészve elnéztem a rajongók is.

Szóval Nina Horant várja a hírnév?

- Én nem akarok ilyen agyonsztárolt majomparádét! -jelentette ki összevont szemöldökkel. Peter aggódva Jamesre sandított. Nem lesz könnyű a lányt rábírni.

Timothy közben döbbenten pislogott: Mi? Hogy ő nem kell? Csak Nina?

- A nevetek E-motion lenne. Ez frappáns, mert utal arra, hogy az interneten lettetek felkapottak, és benne van az a két szó is, amely jellemez benneteket: mozgás és érzelem.

- Aha. A név tetszik. -bólintott komoly arccal, miközben a hirtelen jött felkérésen morfondírozott.

Végül is... bolond lenne visszautasítani. Ha egyszer őt akarják. Végre azt csinálhatná, aminek igazán él, aminek igazán látta még értelmét az életben, ráadásul dúsgazdag lehetne. Azonnal venne egy házat a norvég fjordoknál, és a maga ura (vagyis úrnője) lehetne. Nem kell többé a sörszagú Blue Duckban robotolnia, és anyja szidalmait hallgatnia. Van egyáltalán bármi ellenérve?

3:10 pm, tengerpari rezidencia
- Hát te mit skubizol ennyire? -kérdezte Zayn a kanapén kuporgó Nialltől. Ekkor lépett a színre Harry és Liam is.

- Egy blogot olvasok. -duruzsolta halkan, közben evett valamit -szokás szerint- és nem igazán élvezte, hogy a többiek hablatyolnak körülötte. Zavarták őt az olvasásban.

- Blogot? -kérdezte Liam, majd a kanapé mögül a támlára könyökölt. Hangosan felolvasta a címét: What's up Horan? -kérdezte nevetve, ez mi a szösz?

- Egy fanfiction. Tudod milyen jó?! -röhögött- Nina és én vagyunk a főszereplők, ahogy már a címből is kiderült. Ebben a részben összejövök Demi Lovatóval. -mutatott a laptop kijelzőjére, majd nevetett tovább. Komolyan ez a gyerek annyit nevet, hogy attól kockásodik a hasa.

- És rólunk is szó van? Muti már! Tudni akarom én kivel jövök össze! -túródott oda Harry is.

Eközben a kacsalábon majdnem forgó épület másik felében...

Louis magányra vágyott, de most úgy igazából. Nem volt rossz kedve, csak jól esett kicsit gondolatait a zongora billentyűire hinteni. Fogalma sem volt, mit játszik, mégis gyönyörű dallamokat csalt elő a hatalmas hangszerből. Ujjai fürgén, mégis méltóságteljesen simultak a hófehér billentyűkhöz. Nina fülét mágnesként vonzotta oda a finom muzsika. Lelke akármennyire is küzdött ellene, mégis megolvadt -mint vaj a forró pirítóson- ahogy meglátta ott ülni Tomlinsont teljesen átszellemülve. Szokatlanul szép látvány volt a lány számára a mindig hangos és mókázó fiút, ilyen komolynak és érzékenynek látnia. Akárcsak a csóknál...

Mintha Rihanna Unfaithfulját játszotta volna...

Bármilyen elképesztő, de igaz: Nina minden egyes szóra emlékezett, amit Louis valaha is mondott neki. A fiú azon mondatai csendültek fel fejében, amelyeket hallva az ember sosem gondolná, hogy Lou valaha is gyengéd érzelmeket táplál majd Nina iránt: 

"- Mégis kinek képzeled magad?
- Te tényleg csak magaddal vagy elfoglalva, csak az számít, hogy neked jó legyen, és közben mindent tönkreteszel, mindenkit kiborítasz, és a legdurvább, hogy mindez cseppet sem érdekel!
- Szerintem meg a legrosszabb döntés volt, hogy idejött.
- Isten ments, hogy ilyen emberhez bármilyen közöm legyen!
- Mégis mit bírsz benne? Egy bunkó.
- Miért nem tudsz normálisan viselkedni?
- - Ez meg mit keres itt?
- Borzalmas vagy!
- Tudom, hogy a nővéred Niall, de képtelen vagyok elviselni."

Nina kiröhögte saját magát. Sőt! Egyenesen tudathasadása lett, amint azon kapta magát, hogy egyre közelebb merészkedik a "zongoristához"...