5. fejezet 41. rész: Balhés bagázs

Estére kitisztult az ég, kezdett visszatérni az igazi los angelesi időjárás. A földszínti teraszon emberek sokasodtak; halk zene szólt, a medence víztükrén 2 gumimatrac ringatózott, a levegőben a frissen sült hús illata keringett.



A hosszú -ezúttal copfba font- szőke haj tulajdonosa, körmeit rágcsálva bámulta Louis-t, aki látszólag jókedvűen beszélgetett néhány sráccal. Aggodalommal töltötte el a gondolat, hogy oda kellene mennie hozzá,  és el illene neki elújságolnia, hogy ne lepődjön meg: "csak" kiadta a világnak a csókjukat. Semmiség.
Na igen, semmiség. Nina lett volna az az ember, aki élete árán sem árulta volna el senkinek ezt a titkot, nemhogy egyenesen a sajtónak.

- Niall! El a kezekkel a húsról! Még nincs kész! -csap Louis a kis éhenkórász kézfejére, ezzel Répakirály elszakad az eddigi beszélgetésből. Nina lecsap az alkalomra, és a fiú fele indult. Az első lépés után megállt, majd jól összeszidta magát: most mit parázik? És kitől? Tomlinsontól? Ne viccelj, Nino! - Ezután határozottan menetelt tovább.

- Beszélhetnénk? -kérdezte egy hangyányival kevesebb  flegmasággal, mint általában. Louis koma észrevehető lepettséggel kapta a lányra a fejét, igyekezett leplezni az örömét, de nem sok sikerrel, ugyanis kék szemei lázasan csillogni kezdett, szája pedig reménytelien mosolygott. Minden irányból szúrkálta a kíváncsiság, vajon mit akarhat neki mondani.

- Mi ketten? -mutatott először Ninára, majd magára; elégedetten bólintott- Bármikor, bárhol!

- Akkor itt és most. -kapaszkodott egy kissé zavartan a copfjába, és egy kis birizgálás után elengedte. - Szóval, csak azt akartam veled tudatni, hogy...

Az egyedülálló hajkoronájú hapsi, alias göndör Styles varangyos béka szemekkel, vészjósló arccal vágtatott be Louis és Nina közé. Kezében a laptopját szorongatta; s hol a képernyőre, hol Tommora, hol a lányra nézett. Csoda, hogy nem szédült bele.
- Ezt nem fogjátok elhinni, ezt nem fogjátok elhinni! -ismételgette egyre izgatottabban.

- Ma még kinyögöd vagy addig lezuhanyozhatok? -kérdezte Louis, majd felvonta egyik szemöldökét.

- Kapaszkodjatok egymásba! -utasította őket minden huncutságtól mentesen. - Az internet egy valamitől hangos: a csókotoktól!

Louis álla fél métert zuhant. Úgy meredt Styles cimborájára, mintha közölte volna, hogy fellöveti magát az űrbe. Nina kényszeredetten elvigyorodott, majd végigsimított fejtetőjén.

- Te ki sem akadsz? -képedt el a fürtös. Nina megkísérelte, hogy Tomlinson bűvölő tekintetébe néz.

- Igazából pont ezt akartam az előbb elmondani, mert én...

- Te? -meredt rá Harry.

- Én...

- Te?

- Fogd már be Hazza! -förmedt rá Louis most először ellenségesen.

- Szóval én adtam ki a sajtónak az infót. -felszabadulva szaladtak ki száján a szavak.
A két fiúcska egy ideig csak állt, mint a  bálám szamara, és bámultak, mint borjú az új kapura; mondhatni egy egész állatkertet vonultattak fel.
Nina nem is gondolta volna, hogy a szószerint legforrób pletyka máris berobban az internetre. Keane nem sok időd vesztegetett. De nem bánta; hiszen ő kérte, hogy legyen így.

- MI?! -csattantak fel egyszerre, majd Louis jelentőségteljes pillantásával jelezte Harrynek, hogy hagyja őket magukra. Ez meg is történt.

- Most zabos vagy? -kérdezte Nina legörbülő szájjal, ami szemtelenül gúnyosra sikeredett. Tomlinson halántékán kirajzolódott egy ér, két szemöldöke önszántából egymás mellé ugrott. Mintha kicsit dühös lennél Lou...

-Eltaláltad.

- Úgyis kiderült volna. -rázta meg copfját, közben pedig Keane bánatos arca jutott eszébe.

- De nem ilyen gyorsan, és és és egyáltalán miért verted nagydobra? -értetlenkedett, s közben a tarkójához kapott. Kétségbe esett, mert fogalma sem volt, mi folyik a lány szőke kobakjában.

- Emiatt ne fájjon a fejed. Csak meg kellett tennem. -mondta borúsan. Szegény Elisabeth jutott eszébe, szerencsétlen teremtés.

- De... -bökte ki, de nem tudta folytatni. Nina nyugtatólag megpaskolta a fiú kemény mellkasát, aztán odébbállt. A répaevőnek esélye sem volt kiakadnia; legalábbis Nina előtt nem. Torkán akadt a szó, és bárminemű értelmes reakció. Otthagyta őt megint ez a pimasz Horan, mint eb a szaharát.

Néhány egyént leszámítva a többiek remekül érezték magukat az este hátralevő részében. Volt minigolf -Harry legnagyobb örömére- frissen sültek -Niall legnagyobb örömére- és Nina-Josh víziharc -Louis legkisebb örömére. Igen, igen: Nina ezúttal nem a múltkori egyrészes dresszét, hanem egy tengerészcsíkos bikinit húzott fel a pancsoláshoz. Imádott a hűs vízben lubickolni este. Tökéletes idomai közszemlévé váltak, miközben Josh Devine-nel hancúrozott a medencében, és ez csak tovább sárgította Tomlinson fejét.

Egy idő után Tomlinson már csak reménytelenül bámult ki fejéből. Kézfején egy sókupac várta, hogy lenyalják, az ujjai közt szorongatott citromkarika, hogy ráharapjanak, a másik kezében szorított kis pohárka tele tequilával pedig arra, hogy egykettőre felhörpintse bánatos gazdája.
Miért van az, hogy Nina Horan örökké mogorva arca egy csapásra vidámmá és bájossá varázsolódik, amikor Josh-sal van. De a lány mégsem Josh-sal, hanem vele csókolózott.
Az ütős ital legurult a torkán. A só eltűnt, a citromból egy zöld héj maradt csupán. Louis fintorogva megborzongott, aztán a kinti asztalra csapta az üvegstampót.

Egyszer csak jött Peter, akit Liam és Niall egyből a medencébe próbált lökni, de a fickó erősebb volt. Nevetve kért figyelmet, mert nagy bejelentésre készült. Nina már tudta, mi lesz az.

- A Starshine összefog velünk, és létrehoztuk Nina vezetésével az E-motion nevű tánckart!  -üvöltötte üdvrivalgást remélve, és meg is kapta. Niall sokkos vigyorral  fordult nővére felé. Mindenki a lányra szegezte örömittas tekintetét (egy-két kivétel persze azért volt pl. Jennácska), aki a medencéből figyelve inkább gyorsan lebukott a víz alá. Josh persze nem hagyta ennyiben a dolgot, kivetette a lányt a partra, így Nina nem úszta meg a csodálkozó gratulációkat.
Niall vagy fél óráig dadogott az örömtől. Nem akarta elhinni.

Másnap, a nagykoncert előtti utolsó nap, 9:01 am

Kacéran beragyogott a nap minden egyes sugara a tágas konyhába. Edények csörömpöltek, éhes szájak csámcsogtak. Csoszogások, 'jóreggeltek!', ásítások. Ezek a szavak jellemezték a reggelt. Louis komoran kanalazta tejbegrízét befele, és még Harry hülye vicceire sem volt vevő.
Immáron mondhatom úgy is, hogy az E-motionös lányok: Daisy és Jenna szája megállás nélkül járt. Liam tudálékosan bújta Anglia gazdasági hetilapját, Baily pedig megpróbálta kecsesen és nőiesen befalni a tojásos-majonézes szendvicsét; kevés sikerrel, de volt ott egy Zayn nevű fickó, aki szíves-örömest lecsókolta a lány állára kenődött majonézt. Nina bambán bökdöste kanalával a müzlis tálban úszkáló gabonapelyhet. Rémes, hogy még ez is diétás. -hőzöngött magában.

A bejárati ajtó hangosan csapódott be; bármilyen meglepő Niall már rég fent volt: A városban járt, és most hallhatóan hazaért. A reggelin már réges régen túl volt. Most valami egészen más kötötte le.

-Nina Delaney Horan! -kiabálta felháborodva, majd kifúlva betrappolt a konyhába. Majdnem mindenki fennakadt a Delaney név hallatán.

- Delaney a középső neved?
- Neked van középső neved?
- Delaney? -jöttek sorra a kérdések. Nina gyászosan pillantott öcsikéje szemébe. Mintha nem tudná, hogy ezen a nevén nem szólíthatja. Nem azért, mert utálta -pedig utálta- hanem azért, mert ez is csak egy újabb seb volt. Delaney...Floyd mindig így hívta őt; hiába kérte, hogy ne tegye. Delaney volt és kész. Mindenki másnak pedig Nina.

Niall észrevette, hogy rosszat mondott, ezért elnézést kérően a szájába harapott.
- Láttad ezeket? -lobogtatott kezében néhány pletykalapot. Nina begurult, csapot-papot otthagyva felkelt a pulttól, és mérgesen a nappaliba taszigálta édestestvérét.

- Tudom Niall, tudom. Mindenfélét írnak rólam. Nem véletlenül! Egy halom dolgot elárultam Keane-nek.

- Te hülye vagy?! -kiabált egészen váratlanul, még maga a Horan lány, 'Delaney' is hátrahőkölt. Louis és Harry -na ki más- settenkedve megpróbáltak közelebb férkőzni a feldúlt testvérpárhoz.

- Ne hagyd, hogy két ír összebalhézzon, mert akkor kő kövön nem marad! -súgta Harry. Louis-val egyetemben próbáltak nesztelenül odalopózni a kanapé mögé, de erre annyi esély volt, mint egy elefántot kecses balettra tanítani.

- Nem tudom, miért nem avatsz be. El sem mondod, mi folyik körülötted. De mindegy, te dolgod. Viszont Nina, most indul be a karriered, miért csinálod ezt? Így akarsz indítani? Ennyi váddal és előítélettel? -pattogott a baseballsapkás srác, kezében a nővérét pocskondiázó lapokkal.

- Csak hagyjatok békén. Tudom mit csinálok. És bár nem mondtam el, de jó okom van rá. Ismersz Niall. Ez életbevágó. El fogom mondai, ha itt lesz az ideje.

- De én féltelek. - nyavalygott kisfiúsan.

A Larry Stylinson duó lebukott. Az egyik meglökte a másikat, mire a másik beverte valamilyét valamibe, és kész; hangosan feljajdult. Niall a kanapé mögé lépett: - Segíthetek valamit? Elvesztette valamelyikőtök a kontaktlencséjét? -ironizált komoran, majd otthagyta őket.

Kezdett ő is besokallni. Besokallni a menedzsment 'neengedjükNiallténekelni' ötletétől, nővére örökké fennálló gondjaitól, a turnézáró koncerttel járó huzavonától, az eljegyzési partitól, odahaza balhézó szüleitől, és még ott volt Rosie is, akivel továbbra sem jutott egyről a kettőre. Összefoglalva: nem olyan könnyű Niall Horannak (sem) lenni.

Nina hangosan kifújta a levegőt. Hosszú nap lesz a mai -mondta a fejében egy hang, s nem is gondolta volna, hogy még annál is hosszabb...

Los Angeles legnagyobb arénájában egy hete készülődnek a végső koncertre. Már minden készen állt, fény- és pirotechnika, az óriás kivetítők (pontosan négy darab), hangosítás. A táncosok lelkesen próbáltak egész délelőtt. Aztán megjött a zenekar, végül a fiúk is csatlakoztak. Az öltözők már talpig felszerelve várják a holnap esti őrületet.
Minden egy nagy bolondokháza! A fiúknak egy halom interjút és felkérést le kellett mondaniuk a nagykoncert miatt. De mindez semmi; ugyanis már Nina felé is sorjáznak a különböző rádiós és tévés meghívások.
De Nina Horant csak a tánc érdekli, és hogy a lehető legtöbbet hozza ki újonnan megalakult csapatából. Furcsa, de felemelő érzés volt a tudat: valóra vált egy álma. Saját tánckara van.
Timothy teljesen ki van borulva, ami nem is csoda. Büszkesége azonban mégsem volt akkora, hogy kilépjen a csapatból, ha már nem lehet vezető pozícióban. Mester és tanítvány helyet cserélt; a sors fintora.

Mivel Louis halálosan szerelmes lett egy lányba, így halálosan féltékeny is volt. Megint egy kisebb agyvérzést kapott, mikor meglátta, hogy Nina a dobok mögött ül, mellette pedig Josh, aki nagy odaadással tanítgatja.

- Csapna beléd egy gömbvillám. -morogja Louis egy hangfal tetején gubbasztva, majd sértődötten meghúzza a vizes palackját.

- Belém? -kérdezi Niall mellőle, aki gitárral a vállán marháskodott.

- Mi? Ja, nem. -rázta meg a fejét.

- Louis, Niall, Josh! Húzás lefelé, a táncosok jönnek! -kiabált fel a színpadra James. Nina lelkesen ugrott ki a dobok takarásából, és csapta össze kezeit. Megrázta végtagjait, körzött párat a karjával, megmozgatta a nyakát minden irányba. Mind a 15 táncos a helyén volt, a zene feldübörgött, cikázó fények indultak útnak.

Eközben a stadion hátsó bejáratánál...
Zayn feszült arcvonásai árulkodóak voltak. A kezében füstölgő cigiszálat nyugtatóként szívta. Baily felső ajkát harapdálta.

- Még te duzzogsz cseszd meg? -állt elé csípőre tett kézzel. A hűs levegőben orrfacsaró töménységgel terjengett a bagófüst.

- Ne cirkuszolj, mert így is tele a tököm mindennel. -morgott a lányra. Persze Bee nem hagyta ennyiben, ő kikérte magának ezt a viselkedést a pasijától.

- Velem taplóskodsz, komolyan? -tárta szét karjait, és dacból kikapta a fiú ujjai közt tartott csikket, majd lehajította, és rátaposott. Zayn gyilkos szemekkel jutalmazta a vöröst.

- Mi a francért akarsz még jobban felhúzni? Kibírhatatlan vagy! -dühöngött, és szabályosan azt érezte, hogy B. kisasszony pattanásig feszült idegein táncol; totál szándékosan.

- Ch. Mekkora suttyó vagy te Malik. -forgatta meg szemeit, mellyel nem is sejtette, hogy végleg kiborítja a srác türelmének poharát; ha szabad ilyen költőien fogalmaznom.

- Tudod mit, akkor hagyjál békén, irritáló vörös nőszemély! -fintorgott, majd pofátlanul otthagyta a szürkületben saját barátnőjét. Baily duzzogva fújtatott. Rosszul esett neki, hogy Zayn így bánik vele. Megértette ő, hogy nem könnyű az a fajta élet, amelyet ő él, főleg most, a turné végén...de akkor is. Hát ezt érdemli ő?

- Szia Benson. -szólalt meg egy jól ismert hang mögüle. A csinos kis vöröst mintha lassított felvételre kapcsolták volna, miként fordult hátra. Gesztenyebarna szemei nem akartak hinni maguknak.

- Jim? Úristen, te mit csinálsz itt? -kérdezte sokkban állva. Ezer kérdés csapongott egyszerre a fejében: Minek jött ide? Mit akar tőle? Hogy engedték be?

- Most gondolom ezer kérdés csapong a fejedben. Minek jöttem ide? Mit akarok tőled? -sorolta, s Baily szó szerint halálra rémült. Az egész olyan baljós volt.

- Va-valahogy úgy. -helyeselt megrémülve. Jim közelebb lépett, amitől B. aggályai csak tovább fokozódtak.

- Nos, azért jöttem, mert vissza akarom kapni, ami az enyém. -vigyorgott vérfagyasztóan, és ekkor már biztossá vált a legnehezebb felfogású ember előtt is: Jim vissza akarja szerezni Baily-t. - Téged. -tette hozzá.

- Mi van? Elment az eszed?

- Úgy hallottam egy híres kis sztárocskával jársz. De lásd be, hogy mi összetartozunk!

- Nem Jim, már nem. Felejtsd el ezt, nagyon gyorsan. -kérte fenyegetően, de mivel hangja elfúlt félúton, elég hiteltelenné vált. A lány exe egy pillantás alatt már a derekát fogta, hiába próbált szabadulni. Veszettül rángatózott, de Jim egyre csak a nyakát csókolgatta. Nincs más hátra: sikítani kellett. Csakhogy a hapek elég szemfüles volt, így a lány piros ajkaira szorította tenyerét.

- Nem kiabálsz. Okos lány vagy te, nem akarod a saját vesztedet, igaz? -suttogta fülébe. Az est leszállt, kíméletlenül. Tökéletes elfedte őket a sötétség.

A stadionból jól hallatszott, hogy a fiúk mikrofonos próbát tartanak: "When I see you with him slow dancin'..."

Baily szeméből könnyek zúdultak le. Nem véletlenül szakított Jimmel; voltak nagyon ijesztő viselkedései.
Végigfuttatta  fejében az összes menekülési lehetőséget, amelyeket a filmekben bevált trükkökre alapozhatott csupán. Az is több, mint a semmi -gondolta, ezért erőből meglendítette lábát, hogy jól ágyékon küldje ezt a barmot. Sajnos túl erőtlen és kiszámítható volt a rúgás.

- Hiába próbálkozol. Gyenge vagy. És hol van ilyenkor a selyemfiúd? Azt a nyálgépet miért pont te érdekelnéd? Csak egy játékbaba vagy neki! -próbálta teletömni Baily fejét, aki már egész testével remegett, mint a kocsonya.
Jim vállát valaki kedvesen megkocogtatta. A srác nem számított erre, hirtelen hátrafordult, de akkora ütést mértek arcára, hogy elterült a betonon. Zayn csillapíthatatlan bosszúvággyal állt Jim felett.


- Zayn! -tört fel a megkönnyebbülés édes sóhaja a lány torkából.

- Bee, jól vagy? -fogta arcát markába, s annak minden pontját megvizsgálta. Aggódó macsóvá vált.

- Aha, már minden rendben. -bólogatott hálásan.

Jim tápászkodott a földről, mire Zayn védelmezően barátnője elé állt, karjaival hátához húzta a testét, hogy érezze: nem engedi, hogy bárki bántsa.

- Szóval te vagy Zayn. -köpte a szavakat egy vöröslő monoklival a szeme alatt.

- Én vagyok. És Zayn most betöri a képed! -zilált, miközben eltöltötte minden  részét az adrenalin. Tudta, hogy nincs innen visszaút, nem fog lehiggadni, amíg nem veri pépesre ezt a mocskot. A részleteket, hogy B. volt pasija miért jött ide, és hasonlók nem érdekelték. Csak azt tudta, hogy egy erőszakos állat, aki durván bánt a szerelmével. Az ő szerelmével!

- Bevallom, berezeltem. -gúnyolódott- De akkor játsszuk le tisztességesen, szépfiú. - vette le ingjét Jim, s előkerültek eddig elrejtett karizmai. Hatalmasak izomkötegek voltak, Baily sosem látott ilyet exén azelőtt. Zayn is ledobta farmer ingjét; s bár ő sem panaszkodhatott muszklik terén, láthatóan Jim volt fölényben. Persze ez cseppet sem tántorította el Zaynt, vagy ingatta meg saját erejébe vetett hitét; egy kis tesztoszteron és a jókora adrenalin javában dolgozott a keringésében.

Baily féltő-kérlelő 'Ne, Zayn'- felkiáltása elveszett a levegőben. A két fiú egymással szemben állt, várt, felmérte a másik előrelátható képességeit, erejét.
Szinte egyszerre indultak meg egymás fejét letépni. Első körben Zayn -mintha csak egy akciófilmből lopta volna- ügyesen elhajolt az ütés elől. Baily ha akart se tudott volna közbeavatkozni, így inkább ordibálva elrohant segítségért. Persze ilyenkor a biztonságiak szőrén-szálán eltűnnek, s helyette csak egy Liam-Louis kombót talál, akikhez útközben odaszegődik egy harcias kedvű lány; úgy hívják Nina.

Éppen mikor odaért a felmentősereg, Zayn kapott egyet az arcába, de szerencsére félig sikerült tompítania az ütést.

- Hé, hé! -kiabáltak Liamék, s igyekeztek szétrobbantani az egyre vérmesebbé fajuló meccset. Jim leállíthatatlannak tűnt. Mikor már Liam is kapott egy-két maflást, Zayn orrából csordogált a vér, Baily pedig potyogó könnyekkel kérlelte Jimet, hogy hagyja abba, akkor Louis bevetette magát. Csak éppen a lehető legrosszabb helyen ékelte magát be közéjük: Jim bitang erősen tolta öklét Tomlinson hasfalába. Tommo összegörnyedve öklendezni kezdett, majd térdre rogyott. Nina kétségbeesett rohant oda hozzá, minden védőfal nélkül, páncéljaitól mentesen.

Szavazz!

Tegnap már feltettem egy közvélemény kutatást, de újra szerkesztettem a válaszolási lehetőségeket. Kérlek szavazz, kíváncsi vagyok a véleményetekre! Köszönöm! :)

40. rész: Keane titka

 @BigSmilyGirl: Drága Smily, ez még nem az az epizód, amelyre annyira készülnöd kell, viszont a tiszteletedre beleszőttem valamit, aminek te vagy a szerzője és ihletője. Remélem értékeled :P Puszi! 
  

(kötelező aláfestő muzsika)

Nina jól tudta, hogy csupán hallucinál, mert Floydot látta a zongoránál ülni Louis helyett. Aztán megint Tomlinsont. A végén teljesen beleszédült ebbe a váltakozásba, és nem tudta eldönteni, melyik a valóság és melyik csupán agya hamis szüleménye. Végre Louis Louis maradt. Mámorosan pislogott, majd a zongorára könyökölt, szembe annak virtúózával. Louis szájának legsarka aprócska mosolyra húzódott, de Nina észre sem vette, olyan hirtelen történt.
A szőke fürtök nyugodtan omlottak a fekete, fényes burkolatra, majd nesztelenül szétterültek rajta. Tisztán érzett minden egyes hangot a mellkasában. Lehunyta szemét, és a lehetetlenre keresett magyarázatot: hogyan lehetséges, hogy Louis annyi mindenben Floydra emlékezteti? Mintha csak testet váltott volna...

Feladta. Újra el kellett engednie azt a bizonyos önmegtartóztató peremet; Louis mellé osont, mire a fiú észrevétlenül arébb csúszott a széles sámlin. Nina bátortalanul, de elfogadta a helyet. Áhitattal figyelte hol a fiú békés vonásait, hol a hangszeren zsonglőrködő ujjait. Tudta, hogy nem szabad ezt tennie, mégsem tudott határt szabni annak a bizonyos érzelmi lavinának.
Aztán pedig végképp nem, mikor Louis megfogta kézfejét, s sajátját a lányéra fektetve nyomta le a billentyűket. Egy darabig így ment ez, aztán Nina elhúzta kezét, és ő simította a fiúéra. Varázslatos módon eltűnt körülöttük a külvilág.

 

Nina agyába ordítva fúrta magát egy késdöfés erősségű deja vu. Hiszen ez...ez már megtörtént vele. Egészen pontosan 3 éve, és öt hónapja márciusban. A szőke lány gyorsan Louis arcára kapta fejét: ez Floyd! -sikított fel magában, majd szája önmagától ejtette ki a nevet: - Floyd? -hangja egy darabig csengett-bongott a levegőben, aztán Louis abbahagyta a játékot. Nina félve kapta dekoltázsához kezét.

- Floyd? -kérdezett vissza, de nem azért mert nem értette jól, hanem azért mert nem tudta, hogy kerül ide egy ismeretlen név.

- Louis... -sóhajtotta elmélyülő hangon, mikor észhez tért, majd szélsebesen felpattant, mintha most jutott volna eszébe, hogy a sütőben felejtette az almás pitét...fénysebességgel viharzott ki, s rohant le a szélvihar uralta partra. Megzavarodott elméje kétségbeesve kalandozott emlékei közt, összemosva azt a jelennel.

Louis a lány után rohant, puszta megérzésből. Látta rajta, hogy valami nagyon nincs rendben vele, és erről rögtön Niall vészjóslóan rejtélyes megjegyzése jutott eszébe: "- Hidd el Louis, még semmit sem tudsz róla."
- Nina, várj! -kiáltotta el magát véletlenül, de végül is hiába, mert Nina már a homokban gázolt, messze a luxusépülettől.

- Megőrültem...megőrültem. -mondogatta magának a földre térdelve, mikor valaki a hátához ért. Nina ijedten kapta fel fejét, és hatalmasra nyíltak szemei, mikor észrevette, hogy Keane az.

- Te meg mi a francot csinálsz itt? -kúszott hátra a homokban ülve, hogy megtartsa a tisztes távolságot az árulótól.

- Reméltem, hogy összefutunk. - közölte felcsillanó szemekkel, de mit sem változó komolysággal.

- Én is reméltem. Most végre nyársra húzhatlak, Niall úgyis grillezni akart.

- Figyelj, Nina. Tisztáznunk kéne néhány dolgot. -túrt barna hajába, majd a feje búbját kezdte el vakargatni.

- Mit tisztázzunk? Hogy milyen fűszerrel tálaljalak? Egy kis bazsalikom, só, bors. Imádni fogják, nem finnyásak. -mutatott Nina a hatalmas ház fele.

- Nem, én csak... -motyogta egyre gyászosabb arccal.

- Te csak mi? -csattant fel a szőke, és közben felmarkolt egy kicsit a selymes homokból. - A neveden kívül semmit sem tudok rólad. Egyáltalán hány éves vagy?

- 21 múltam. -rázta a fejét, mert nem akart magáról beszélni. Azaz, hogy nem magáról akart beszélni.

Nina ledöbbent a szemtelenül fiatal fiú korán. Inkább 17-18-nak saccolta volna, de mint kiderült még Louis-nál is idősebb.

- Tudom, hogy nem bízol bennem. -mondta halkan- És...

- Bíztam. Én marha.

- Nem akartalak átverni, hidd el. De nem volt más választásom. -nézett mélyen a lány zöldes, de a fényviszonyok miatt most inkább türkiszes szemeibe. A barna kutyustekintet megvolt, de Nina nem hatódott meg a láttán. Sértettségét nem tudta továbbra sem elfeledni, talán joggal.

A távolban Louis tűnt fel, és csalódott lepettséggel vette észre őket a parton cseverészni. Aggódott, és közben dühöt is érzett.

- Amikor először találkoztunk, különlegesnek tűntél. Leállítottad rólam azt az agresszív fotóst, még Baily karkötőjével is utánunk rohantál. De aztán csúnyán átvertél Keane. Nem vagy különb a többi vérszívónál. - vetette oda undorral a hangjában. Közben a homokba fúrta ujjait, ami mohón elnyelte azokat.

A kölyökképű srác teljesen váratlanul, minden előzetes jel nélkül némán zokogni kezdett. Nina elképedve figyelte. Szabályosan itta a könnyeit, arcát tenyeribe temette, mintha ez elrejtené bármitől is. A lány haragja a hajtépázó széllel együtt elszállt, s angyali jósággal vetette át karjait a fiú vállain. Maga sem tudta igazán, mi a fenét művel, miért ilyen különösen gyengéd egy szinte idegennel...
Rémülten szorította a sírástól rázkódó testet, majd a fiú akarata ellenére lefeszítette arcára szorított kezeit.

- Keane, hé... -fogta meg vállát.

- Sajnálom. -rázta meg fejét- Nem akartam kiborulni. -zilálta nedves szemeit törölgetve.

- Ha akarod, elmondhatod. -bíztatta Nina fényévente egyszer tapasztalt kedvességgel.

Keane hálával teli tekintettel fordult felé. Ez a lány nem is ismeri, ráadásul rá sem szolgált a jóindulatára, mégis az vele. Érezte, hogy megtört, és muszáj elmondania neki a teljes igazságot.

Louis Tomlinson összeszorított ajkakkal rázta a fejét: ez a kis ficsúr átvágta Ninát, és ezek után még ölelgetik egymást!? Mit csinálok rosszul? - kérdezte magától, majd lelankadt kedvvel visszabattyogott, mert féltékeny természete nem bírta tovább a látványt.

- Nem tudom, miért vagy ilyen rendes velem. -szipogta, majd keserűen elnevette magát.

- Hát azt én sem. -csóválta fejét mosolyogva, majd a mesére várva, kényelmesen elfészkelt a homoktengerben.

- Megígéred, hogy közbeszólás nélkül végighallgatsz? -kérdezte kisírt szemekkel, búsnál búsabb ábrázattal. Nina érezte, hogy itt komoly dologról lesz szó, ezért fegyelmezetten bólintott egyet. Látta, ahogy Keane vesz egy mély levegőt, mielőtt belekezd. Pár másodperce csukva hagyta szemeit, aztán elkezdte, de úgy beszélt, mintha ez lenne a világ legnehezebb dolga: beszélni.

- Sasha Givriell. Így hívják azt a gátlástalan és érzéketlen nőt, aki sakkban tart. Ő a főnököm. Szerintem embert is ölne, csak hogy valami igazán szaftos pletykához vagy fényképhez jusson. De hiába elvetemült; befolyásos is. Mindent megtehet, többek között nyugodtan zsarolhat. Elkobozta a gépem, és így meglátta  a képedet. Azonnal lecsapott rád, tudni akarta, honnan ismerlek, mint hírességet. - itt Nina kétkedve felemelte szemöldökét: ő mint híresség? Tényleg?- Nem akartam beszélni, ezért kirúgással fenyegetőzött. Muszáj volt kiadnom néhány információt rólad, pedig te bizalmasnak szántad. Annyira sajnálom. -sóhajtott szaggatottan, majd nyelt egyet- Nina őszinte leszek, amit mondok azt senkinek sem mondtam még el. Nem a munka miatt tettem, csak a pénz miatt. Muszáj pénzt keresnem, többet és többet, ugyanis... Beth, vagyis Elisabeth, a szerelmem r...rákos. -fújta ki a levegőt, de torkába hatalmas gombóc furakodott. Alig túrta legyűrni feltörő könnyeit- Borzasztóan le van gyengülve, napról napra rosszabbodik az állapota. Egyetlen esélye egy komplikált és drága műtét Kanadában.

Nina gyomra görcsbe szorult, szemébe könny szökött. Már mindent értett. Ezért mindig olyan keserű a fiú arca. Nina Horan eltökéli: megmenti Elisabethet!

- Mégis mennyibe kerül egy olyan műtét? -szólal meg a hosszas csend után, teljesen berekedve.

- 100-150 ezer dollár. -mondta ki a súlyos összegett bánatosan.

Nina megrökönyödött, de nem tántorodott el céljától.

-Figyelj rám Keane. -mondta meghatódva- Bármi áron, érted? Bármi áron, de megmentjük Elisabethet! Holnap szépen odamész ehhez a Sasha Givriellhez, és finom kis híreket viszel neki rólam. Jól figyelj, hallod? Odahaza kétszer is bevittek az őrsre, füvezek és sokat iszok. A fiúk egyik rajongójának agyrázkódást okoztam, Louis Tomlinsont felpofoztam, sőt, Timothy pedig engem pofozott meg. Ezek mind igazak, nem fogjuk a lapot beperlni rágalmazásért, ezt garantálom neked. És a legszaftosabb: tegnap csókolóztam Louis Tomlinsonnal. -hadarja fájdalmas képpel.

- De...de ezekkel teljesen besaraználak. Nem, nem tehetem... -rázta fejét hevesen.

- De még mennyire, hogy megteheted! Keane, meg kell tenned, szép kis összeget kapnál ezekért az infókért. A többit pedig bízd rám!

- Ez túl sok. Túl sok áldozat tőled. Nem feketítheted be magadat egy világ előtt, csak ezért.

- Csak? A szerelmedről van szó.

- Tudom, de még csak nem is ismersz. Miért segítesz? -kérdezte kétkedve.

Nina elszontyolodva lehajtotta a fejét: - Mert tudom milyen érzés az igaz szerelem elvesztésének gondolata. Amit nagyon keveseknek adatik meg birtokolni, éppen ezért kell a végsőkig küzdeni érte! Lehet, hogy csak egy hete ismerlek, de jó ember vagy Keane. Alig vannak ilyen emberek, de te az vagy.

Ezek után végképp nem volt kérdés, hogy Nina igent mondjon-e az ajánlatnak. Már nem volt fontos, hogy mivel fog járni ez a nem kis lépés, és hogy ő akarja-e igazán; egy élet múlt döntésén. Hát belevágott! Még aznap felhívta Jamest, aki örömében majdnem lenyelte a mobilját, és azon nyomban riadóztatta a Starshine-os kapcsolatait.
Hm, szóval E-motion, mint a One direction tánckara. Hm, hm.

Louis unottan dobolt ujjaival a konyhapulton, mikor megjelent Niall valami harapnivaló után kutatva a hűtőben. Egészen szokatlan ez Niallertől, igaz?
- Hé Louis, nem láttad Ninát? -kérdezte kissé aggódva, majd a tegnapról megmaradt lasagne-t a mikróba dobta.
- Nem. -felelte kurtán, és rosszkedvűen. A farzsebébe csúsztatott mobilja pittyegni kezdett. Bejövő hívás Jennától?! Mi a szösz? - Igen? -szólt bele kétellyel.
- Szia Louis. Nina nálam van, és ha nem fogadsz vissza, neki annyi. -suttogta gonoszan. A fiúban megállt az a bizonyos ütő. Mi a fene folyik itt?
- Te megőrültél? Miket beszélsz? -rázta a fejét, azt hitte csak viccel a lány.
- Bezártam egy szobába. Ha nem kap inzulint...csak rajtad múlik! Válassz! Kinyiffan vagy visszajössz hozzám?
Tomlinson egy darabig csak levegő után kapkodott, majd lázasan tekintettel a vele szemben jóízűen falatozó Niallre pillantott.
- Ne csinálj őrültséget! Kérlek! -kérte elcsukló hangon, majd kiesett a kezéből a készülék. Niall értetlenül vizslatta barátja lesápadt arcát.
- Neked meg mi bajod? -kérdezte két falat között. Louis akadozva, összefüggéstelenül, de előadta a szőkének Jenna fenyegető üzenetét. Niall jól tudta, hogy Louis-t satuba szorították, s ezzel rémes helyzetbe került. De nem volt kérdés, Louis mit dönt; mit kell döntenie. Ninának élnie kell, bármi áron!  Hosszú órák teltek el, úgy tűnt, megállt az idő, s Louis mintha elvesztette volna az eszméletét. Akkor ébredt fel kábulatából, mikor már késő volt; túl késő. Azt vette észre, hogy arcán fürge, jéghideg könnycseppek gördültek le, s torkából hangos ordítás tört fel.
A Horan lány élettelen teste mozdulatlanul pihent a fűben, arca olyan békés volt, mint még sosem. Egy orvos szakszavait hallotta meg, de képtelen volt felfogni bármit is a külvilágból. Saját káromkodását Niall irdatlan zokogása nyomta el. Nina nem ébredt fel, hiába szólongatta, rázta vállait.
- Nina, kérlek! -simította végig rémisztően elfehéredett arcát. - Kérlek szépen, most az egyszer ne makacskodj! Nyisd ki a szemed! -kérlelte egyre elhaló hangján; Harry megpróbálta eltávolítani őt a lány teste felől, de ő dacosan tartotta magát, és semmi pénzért el nem engedte volna kezeit.
- Nagyon sajnálom. -közli a orvos rezignáltan, ahogy Nina csuklóján kitapintja a többé már nem lüktető érfalat.
- Hozza vissza! Mentse meg! -üvölt ész veszejtve a fiú, s közben le sem veszi tekintetét az angyali szépségű arcról. Még mindig azzal áltatja magát, hogy csak alszik. Csak alszik!
- Nina, ne csináld ezt! -fogja kezébe fejét, majd finoman felemeli, és minden érzelmét a szájára hinti a sajátjával. - Mert én szeretlek. -súgja neki, mire villámgyorsasággal felnyílik szemhéja, s kivirítanak belőle a zöld szemek.

- Ah, te jó ég! -rezzen össze Louis, kapja fel fejét, lendíti fel karját. Harry felkuncog a mellette levő fotelből.

- Mi az, rosszat álmodtál Tommo? -kérdezi őszinte kíváncsisággal. Ölében egy laptoppal; fürtjeit sapkába bújtatva.

- De még mennyire. -bólogat szaporán szuszogva, majd felül. Egy kisebb hegyomlás következik mellkasában, mikor felfogja, hogy a valóságban minden rendben: Nina él és virul. Pár percig csendben ül a pufók párnákkal ellátott kanapén, aztán végleg lenyugszik. - Mit nézel a neten? -kérdi, hogy elterelje gondolatait. Harry összevont szemöldökkel mered a képernyőre, szemei elmélyülve cikáznak feltehetően valami iromány sorai között.

- A What's up Horan?-t. Ez egy fanfiction. -magyarázza, de láthatóan nincs kedve sokat csevegni. Végre talált egy olvasmányt, ami leköti.

Louis lepetten nyugtázza magában, hogy Harry feltehetően egy 1D rajongó mániás sztoriját olvasgatja; viszont a Horan-on megakadt tudata. Mindig csak Horan...nem lehetne egy Horan-mentes perce?

- Na jó. -hajtotta le laptopja tetejét- Látom, hogy nyomaszt valami. Történt valami Nina-fronton? -kérdezte sapkája csücskét igazgatva. Louis szemöldöke megrezzent: hogy ez a Harry milyen jól ismeri már...

- Történni történt. De... mindig ugyanaz. Mintha szélviharban próbálnék kártyavárat építeni. -ingatta fejét- Mesélt neked valami Fredről? Várj nem Fred, Floyd!

- Floyd? -lepődött meg, majd észbe kapott- Nem tudom ki az, de egyszer egy fényképet találtam róla Ninánál, és nagyon ideges lett tőle. Niall azt mondta soha ne ejtsem ki ezt a nevet előtte. Tabu.

- Remek. -lapította hátra homlokára lógó tincseit. -Cseberből vederbe. -motyogta, s úgy tűnt, mint aki feladja az egészet...

39. rész: Hárman egy ágyban

BOLDOG SZÜLINAPOT ONE DIRECTION! Eme alkalomból visszatértem, bár szúró szemekkel, ömlő könnyektől hunyorogva írtam ezt a részt. De lesz ez még jobb is :) Jó olvasást!

Nina zaklatottan vonult el a szobájába. Tocsogó ruhadarabjait egyszerűen elhajította a szőnyeg közepén -mintha csak otthon lenne-, aztán anyaszült meztelenül a takaró alá fúrta magát.
Vizes haján a város szmogját, szájában az meccs után megkóstolt marhasült ízét érezte. Ha már az ízeknél tartunk, mi van azzal a csókkal? Hogy történhetett meg egyáltalán? Újra és újra beleborzongott, ha arra a pillanatra gondolt. Hűs és izzó volt egyszerre; varázslatos. Akkor miért érzem magam úgy, mint egy csápjaitól megfosztott rovar? Vagy mintha eladtam volna a lelkemet egy kis boldogságért cserébe? -lepték el az efféle kérdések.
Önként és dalolva ugrott a mélybe. A zuhanás jó móka, na de a földet érés? Megsemmisülés. Ettől rettegett, semmi mástól...
De miért ostorozza magát, ha egyszer lelke oltalommal telve beleremegett abba a csókba? A rettegett ellenség maga a szerelem. Erről mindig eszébe jutnak Floyd szavai - jellegzetes hangszínével együtt, ami sosem fog elfelejtődni: "Nina, ne félj a szerelemtől. Annál aligha találsz szebb dolgot a világon."

- Köszi Lou, rendes tőled, hogy hazahoztad. -veregette hátba Niall. A hiperszuper mikrohullámú sütő kijelzőjén ez állt: 11:30 pm

- Örömmel tettem. -mosolyodott el, majd összerezzent jéghideggé ázott öltözetének hűsítő erejétől.

- Jól megáztatok! -nevetett fel együgyü megállapításán, miközben a Louis hajából csöpögő vizet figyelte- Félelmetes, nem? -bökött fejével az ablak fele, ahonnan tökéletes panoráma nyílt a partot pusztító záporra.  A hektikus és heves haragú vihar hisztérikus őrjöngéssel csavarta ki a karcsú pálmafákat. Odakint minden feketéllett, melyben az égiháború végeláthatatlanul zajlott.

- Aha, nem semmi. -bólintott, de teljesen másfele jártak csapongó gondolatai. Nem nehéz kitalálni, min és kin.

- Rosszabb, mint egy gyerek. Rémes. -sopánkodott Niall, mire Louis zavartan nézett rá. Fogalma sem volt miről beszél, mi mindent mondhatott Nialler, amit meg sem hallott.

- Ki?

- Hát Nino!
Louis tekintette továbbra is arról árulkodott; fogalma sincs miről van szó. : - Mi van vele? -kérdezte idegesen felkapva a fejét a névre. Rendesen el volt varázsolva.

- Jó ég Lou, nem is figyelsz rám, hol jár az eszed? -nevetgélt Niall, majd fürgén felhörpintette az utolsó korty sörét is. - Na mindegy, gyerünk aludni!-javasolta az emelet fele szökdécselve.
Louis nem tiltakozott az ötlet ellen. Amióta ugyanis hazaért az eltékozló lánnyal, még ideje sem volt levetni csurommá ázott ruháit. Aludni aztán semmiképpen sem bírt; csak forgolódott, mint egy sajtkukac. Azt találgatta, vajon Nina éppen mit csinál, alszik-e, vagy gondol-e az estiekre...

A lány feszes, mozdulatlan testtel feküdt az ágyában. Gondolatai hiába cikáztak aktívan, ezerfelé; tehetetlen volt. A sötét lakosztály kész diszkóvá változott az intenzív villámlásoktól. Már csak valami vérpezsdítő zenebona hiányzott. De helyette síri csend, már-már nyomasztóan nyugalmas némaság honolt.

Harry Styles édesen szunyált, karjaival átölelve párnáját. Teljesen váratlanul egy érintést érzett haján. Aztán egyből felébredt, mert rájött, hogy valaki más is van a szobájában rajta kívül. Egészen biztosra vette, hogy egy mutatóujj bökdösi az arcát; márpedig akkor a látogató csak egy valaki lehet: Louis.

- Haaaary! -először csak suttogta, aztán hangosan ismételgette a hang. - Harry!

- Mi van Louis? -morogta a göndör, majd hallhatóan felült.

- Beszélgetünk? -kérdezte aranyos hangon -hogy azt élő ember nem utasítja vissza-, majd válaszra sem várva felugrott az ágyra. Nem látták egymást, korom sötét volt.

- Mi történt? -ásított egyet Harry, majd elsimította a szemébe gyűrt fürtjeit. - Történt valami? -formálta újra kérdését. Kíváncsi volt mi az, amiről dumálni szeretne vele Tommo.

- Ühüm -hümmögött sejtelmesen, mert nem tudta, hogyan mondja el a "nagy" eseményt barátjának. Tudta, hogy Harry mindjárt idegbajt kap, ha neki kell harapófogóval kihúznia belőle.

- Na! Kivele, de gyorsan! -bíztatta, majd kitakarózott. Egy villámlás pont megvilágította Louis arcát, melyen még a vak is észrevette volna azt a gyermeki szégyenlősséget.

-Izé... nem tudom, hogy történt, de...

- Csókoloztatok? -sikította suttogva Harry, mintha most derült volna ki, hogy a Télapó mégis létezik.

Hirtelen kinyílt a szobaajtó, fény szűrődött be, a fiúk pedig ijedten hallgattak el. Nina állt az ajtóban, majd becsukva maga után, szótlanul betotyogott. Nem gondolta volna, hogy egyszer még Harryhez megy nyűglődésével, Harry pedig azt nem hitte volna, hogy a lány valaha is hozzá fordulna bármiért is.

- Nina? Mit csinálsz te itt? -kérdezte nyugodtnak nem mondható hangon.

- Haaaaary! -nyafogott a szőke, majd az ágyához érve, kitapogatva a fiút, bebocsájtást kért. Hazza lepetten csusszant odébb hatalmas ágyában, és engedett helyet az újabb vendégnek. Louis sóbálvánnyá dermedve ült az ágy túloldalán, még levegőt sem mert venni. Jelezze, hogy ő is itt van? Vagy ne?

- Mi a baj Nino, nem tudsz aludni? - kérdezte apáskodó stílusban, majd átkarolta a vállához simuló lányt. Remélte, hogy Louis-nak nincsenek infravörös szemei, amik látnak a sötétben, mert akkor biztosan féltékeny lenne.

- Nem nagyon.

- Akkor mesélj valamit! Ráérek. Mondjuk elmondhatnád, mivel húztad fel Jennát annyira, hogy behúzott.

Nina flegmán vállat rántott: - Az a hülye liba még nálam is elviselhetetlenebb. Azt mondtam neki, nem csoda, hogy Louis dobta.

- Hoppá! -nevetett fel sötéten, majd az ágy végefele, mozdulatlanul kuporgó Tomlinson "megsaccolt" helyére nézett. Élvezte a kis pimasz a kettős játszmát. - De tényleg, mi van Louis-val? Van okuk reménykedni a Lounáknak?

-Ch. Nincs vele semmi. -hárította az oly felkapottá vált témát. Elege volt: nem akart Tomlinson hálójában ragadni. Ettől a Louna hercehurcától meg még inkább ideges lett.

- Biztos? Csak mert Lou nagyon fura volt, miután hazajöttetek bőrig ázva. Érzem, hogy történt valami odakint az esőben. -morfondírozott, s remélte, hogy Nina megnyílik végre. Annyira szerette volna összehozni Tomlinsont ezzel a magának való Horan lánnyal.

Nina kétértelmű választ adott, talán szándékosan?
- Nem történt semmi olyasmi, ami rád tartozna, Fürtös. -morogta a fiú vállába - kinek erre szeme felcsillant.

- Hm. Szóval elhallgatod előlem a szaftos eseményeket. -jelentette ki hangjában telis-tele huncutsággal.

Nina hirtelen elhúzódott Harrytől: - Ez mi volt? -kérdezte elhűlten.

- Mi mi volt? -harapott szájába idegesen, nehogy lebukjanak.

- Mintha valami megmozdult volna az ágy végében.

Harry profi füllentő volt; nyugodtságot erőltetett a gyanakvó lányra: - Csak a lábam volt, nyugi már!
Nina nem reagált, Harry megelégelte kerülgetni az igazat: - Nina, tudom, hogy csókolóztatok! -vágott a téma közepébe.

- Ezt ki mondta? Ő? -kezdett el idegesen habogni.

- Kiszedtem belőle.

Nina reakciója csak egy mérges sóhaj volt, amellyel egy kártyavárat könnyűszerrel rommá zúzhatott volna.

- Ő csókolt meg. -motyogta duzzogva. A hajával kezdett játszani, egy tincset tekert az ujja köré.

- Te meg hagytad. Na és? Nem kell magyarázkodnod!

Nina ekkora már rendesen felbőszült. Eleve utálta, ha mások a magánéletéről beszéltek. Ráadásul nehezen viselte, hogy hagyta magát csak úgy megcsókolni. És pont Louis ajkai által?! Na meg amúgy is könnyen és gyorsan ki tud jönni a sodrából, nem hogy mikor ilyen a téma. Nem tudta kezelni a friss történéseket, ez az igazság.

Lou begörcsölt végtagokkal, mozdulatlanul hallgatott a sötétben. Viccesnek találta a helyzetet; egyszerűen kihallgathatja a beszélgetést, és a sötétség miatt rejtve marad kiléte. Közben pedig egyre jobban várta, hogy Nina elszólja magát, amivel valami apró jelet adna...amibe kapaszkodhatna szerelmes lelke. Csakis erre vágyott, aligha másra, vagy többre.

- Na jó, inkább visszamegyek aludni! -dörmögte az orra alatt, de valamilyen oknál fogva az ágy másik vége fele indult el, és kis híján felsikoltott, mikor keze egy másik - ötödik?- kézfejjel érintkezett. Harryé nem lehetett, a sajátja meg végképp nem.
Ütésre lendítette -puszta ösztönből- az öklét, de meghökkentő módon a harmadik idegen kivédte. Ninának össze kellett szednie minden birkózási képességét, és bevetnie azt. És be is vetette.
Harry lepetten kapta fel a fejét egy irdatlan puffanásra a földön.

- Nina? -kérdezte a sötétséget szuggerálva, de hiába. Csak neszeket hallott. A villanykapcsoló fele sietett.

- Ereszd el a torkom! -sziszegte egy elfúlt hang, alias Louis. Nina nyerésre állt, a fickó csípője felett ült peckesen, mint az oroszlán az elejtett zsákmányát őrizve. A nőstény oroszlán elképedve ismerte fel a áldozata rimánkodó hangját.

-Te?! -kiáltotta el magát, és úgy tűnt, több nem is fog eszébe jutni. Se köpni, se nyelni nem tudott. Ez a félkegyelmű végig it volt?

- Hé Nina, ne öld már meg! -kérte Harry félig ijedten, félig nevetve; nem tudta eldönteni melyiket tegye. Egyelőre még nem sikerült meglelnie a fényért felelős gombot.

Louis tartott a lány további reakciójától, és közben élvezte is, hogy teljes testsúlyával őt nyomja. Úgy ült Lou csípőjén, átvetett lábakkal, mintha lovagolni készülne. Jobb lenne, ha még a sötétben lekászálódna a földre karatézott testről, mert ha ezt meglátja a perverz fantáziájáról ismeretes Styles, lesz itt pletyka másnapra, de még milyen.

...és lőn világosság.
Louis elmosolyodott, amint végre meglátta Nina arcát. Számtalanszor megfigyelte már szemet vonzó vonásait, de úgy érezte, sosem fog betelni a látvánnyal. Olyan arca volt, hogy az ember -nemtől és kortól függetlenül-    nem tudta nem bámulni őt. Tommo most végigmustrálta pontról pontra: a magas homlokát, világítóan zöld szemeit, vékony fitos orrát, telt ajkait. Haja művészi rendezetlenséggel omlott csípője fölé.

-Zavarok? Ki is mehetek! -szólalt meg Harry megint, bár érezte, hogy poénja ezúttal nem fog célba érni. Louis és Nina egymást méregették, mindkettejükbe ugyanaz az ismerős érzés költözött; mint pár órája a esőfátyolban...
Nina elpirulni készült, ezért gyorsan lesütötte a szemét; Louis ábrándosan beharapta alsó ajkát.

- Meddig hemperegtek még? - törte meg már sokadszorra is a megfagyott levegő csendjét a göndör hajú. Frusztrálta, hogy nem figyelnek rá.

Nina Harryre vicsorgott: - Vajon tetszel majd a rajongóidnak kivert fogakkal és monoklikkal is? -kérdezte ártatlan mosollyal. Louis halkan felnevetett a lány alól -khm- mire a szőke olyan szúrósan rámeredt, mintha azt mondta volna a szemeivel: - Te csak hallgass, te sem úszod meg!

- Jenna is elbánt veled! -rántotta meg a vállát Hazza, jelezve nem tojt be a fenyegetéstől. Nina lenyugtatta magát; felkelt végre Louis-ról, és szótlanul az ajtó fele indult. Nem kellett a sértettet  játszania, mert őszintén az volt.

- Nina várj már egy kicsit! -nyúlt Harry a karja után, de a lány haragos vehemenciával kitépte a fogásból.

- Nino! -szólalt meg a földről feltápászkodó is. Hangjára összerándult Nina gyomra.

- Neked maximum Nina! -fordult felé

- Akkor Nina, légyszi ne haragudj ránk! - kérte azzal az imádni való kisfiús mosolyával, ami millió lány szobája falán virít. Ninának ezt 3D-ben, testközelből volt lehetősége élvezni; hús-vér emberként vigyorgott rá Mr. Tomlinson.

- Hülyének néztetek. -fonta össze karjait melle előtt. Harry Louis mellé állt. Szó szerint, és képletes értelemben is.

- Nem, nem, dehogy! -rázták fejüket szinkronban.

Nina megelégelte a magyarázkodást. Szó nélkül kiviharzott.
Pedig majdnem összejött a tervetek srácok!

Másnap reggel szikrázó napsütésre ébredtek. Styles főszakács és kétbalkezes, de annál szorgosabb kuktája, Tomlinson kiengesztelő reggelit készített a Horan lánynak. Pechükre feleslegesen munkálkodtak annyit, ugyanis az egész tánccsoport korán elment, hogy próbáljanak a koncert helyszínén. (ugye mondanom sem kell, hogy nem  veszett kárba egy morzsája sem a finom falatoknak, mert van egy Niall nevű zabagép a csapatban.)

...és még azt mondják, hogy a lányok pletykásak! Hát Harry Styles tudtommal fiú. Még Niall fülébe is eljutott annak a bizonyos csóknak a híre. Ezen felbuzdulva Louis koma rögtön ki is öntötte a szívét Niallernek az érzéseiről. De Mr. Zabagép nem örült annyira. Nem arról volt szó, hogy nem tartotta volna elég jónak Tommot a nővéréhez. Épp ellenkezőleg. Tudta, hogy Louis remek srác, sosem bántaná meg Ninát. Egyszerűen csak aggódott: mindkettejükért. Louis még nem ismerte nővérét igazán, nem tudta róla a legjelentősebbet...
Őszintén félt attól, mi lesz ha... ha minden kiderül, ha Nina újra...Nem, ebbe bele sem mert gondolni. És mindezek mellett azt szerette volna, ha Nina is felébred végre, és szerelmet találna Louis iránt, mert akkor talán még van esély, esélye az újrakezdésre, a boldogságra. Ezeknek a gondolatoknak a bűvöletében Niall titokzatosan csak annyit mondott Tomlinsonnak: - Hidd el Louis még semmit sem tudsz róla. De bárhogy lesz is, bánj úgy vele, mintha minden porcikája üvegből lenne.


A stadion színpada már állt. A táncos lábúak gyorsan el is foglalták. De megint nem jutott közös nevezőre a két főnök; Nina és Timo.

- Fú, úgy seggbe rúgnálak! -dühöngött Nina. Noah képtelen volt komoly maradni.

- Csak nyugodtan, de akkor sem a te háromszög verziódat fogjuk megcsinálni! Az szar!
- A fejed a szar! Ez a nyomi bevonulás nagyon sablonos! Nem jó! -vitatkozott tovább, miközben cipőfűzője megkötésén ügyeskedett.

- Szerinted. Szerintem meg pont jó. És én vagyok a főnök. Te csak a jobbkezem. Bár inkább a bal. -forgatta szemeit a félvér srác. Nina agya felrobbani készült. Tenyerét mellkasára tapasztotta, így próbálta visszatartani saját indulatait. Micsoda egy beképzelt seggfej ez a Timo. Mit evett rajta egyáltalán? Jó ég...

És akkor csoda történt. Ugyanis mobilját szorongatva trappolt be a csarnokba James, Peterrel karöltve. Nagyon lelkesnek tűntek. Integettek  a nézőtérről a két viaskodónak, jelezve menjenek oda, mondandójuk van. Egymást lökdösve trappoltak le a színpadról.

- Mizu főnök? -kérdezte Timo, eljátszva a jófej hapsi szerepét. Nina csak a szemeit forgatta.

- Óriási híreim vannak! -közölte már-már idegesítő ujjongással Peter, majd Jamesre sandított cinkostársi vigyorral.

- Király, majd Timonak elmesélitek, mi addig gyakorlunk. -hadarta oda Nina, s már indult is volna vissza.

- Stop! Nina, te sehova! Ez most rólad szól! -bólogatott James, s féloldalasan elmosolyodott, amint Nina lepett kíváncsisággal megtorpant, majd visszatolatott.

- Mi az? -sürgette őket, majd egyik válláról a másikra dobta hajzuhatagát.

- Tudtál róla, hogy Niall azóta egy halom táncpróbátokat levideózott, és tett fel a youtube csatornátokra? -kérdezte James. Nina a fejét rázta.

- A videók darabonként több, mint 10 millió nézettséggel büszkélkednek. Hatalmas az érdeklődés a fiúk tánckara felé. -magyarázta Peter.

- Jó nekik, és? -rántotta meg a vállát, mint oly sokszor, ha valami nem érdekelte.

- Starshine. Mondd valamit ez a név?

- Gőzöm sincs. -vonta fel szemöldökét, mire Timo -mint valami kis stréber okostojás- eldarálta: - Angliában és Amerikában működő szervezet, amely az összes tehetségkutató műsort rendezi. Az ő kezük alól került ki a Booms és Hyper 9 nevű világhírű tánckar is.

- Köszönjük okoska, leülhetsz! -paskolta meg Nino a fiú borostátlan arcát. Timothy elhúzta az arcát, majd gőgösen a lányra pillantott.

-Igen. Szóval a Starshine össze akar fogni a SYCO Music-kal, és a One Direction tánccsapatát akarja!

- He?  - billentette félre a fejét a szöszke.

- Atyavilág! -tátotta el a száját Timo. Rendesen lázba jött Ninával ellentétben.

- Nagy terveik vannak veletek srácok! Lenne egy hivatalos nevetek, logótok, weblapotok.

- Álmomban sem gondoltam, hogy ez megtörténhet! Nem csak holmi háttértáncosok leszünk! -lelkendezett TIm, ám örömét James gyorsan le is hervasztotta.

- Öhm, Timo... az a helyzet, hogy a csapatot Nina vezetné. Remek táncos vagy, de nem koreográfusnak való. Ninában mindkettő megvan, a menedzsment fejesei őt akarják! És ahogy az internetet böngészve elnéztem a rajongók is.

Szóval Nina Horant várja a hírnév?

- Én nem akarok ilyen agyonsztárolt majomparádét! -jelentette ki összevont szemöldökkel. Peter aggódva Jamesre sandított. Nem lesz könnyű a lányt rábírni.

Timothy közben döbbenten pislogott: Mi? Hogy ő nem kell? Csak Nina?

- A nevetek E-motion lenne. Ez frappáns, mert utal arra, hogy az interneten lettetek felkapottak, és benne van az a két szó is, amely jellemez benneteket: mozgás és érzelem.

- Aha. A név tetszik. -bólintott komoly arccal, miközben a hirtelen jött felkérésen morfondírozott.

Végül is... bolond lenne visszautasítani. Ha egyszer őt akarják. Végre azt csinálhatná, aminek igazán él, aminek igazán látta még értelmét az életben, ráadásul dúsgazdag lehetne. Azonnal venne egy házat a norvég fjordoknál, és a maga ura (vagyis úrnője) lehetne. Nem kell többé a sörszagú Blue Duckban robotolnia, és anyja szidalmait hallgatnia. Van egyáltalán bármi ellenérve?

3:10 pm, tengerpari rezidencia
- Hát te mit skubizol ennyire? -kérdezte Zayn a kanapén kuporgó Nialltől. Ekkor lépett a színre Harry és Liam is.

- Egy blogot olvasok. -duruzsolta halkan, közben evett valamit -szokás szerint- és nem igazán élvezte, hogy a többiek hablatyolnak körülötte. Zavarták őt az olvasásban.

- Blogot? -kérdezte Liam, majd a kanapé mögül a támlára könyökölt. Hangosan felolvasta a címét: What's up Horan? -kérdezte nevetve, ez mi a szösz?

- Egy fanfiction. Tudod milyen jó?! -röhögött- Nina és én vagyunk a főszereplők, ahogy már a címből is kiderült. Ebben a részben összejövök Demi Lovatóval. -mutatott a laptop kijelzőjére, majd nevetett tovább. Komolyan ez a gyerek annyit nevet, hogy attól kockásodik a hasa.

- És rólunk is szó van? Muti már! Tudni akarom én kivel jövök össze! -túródott oda Harry is.

Eközben a kacsalábon majdnem forgó épület másik felében...

Louis magányra vágyott, de most úgy igazából. Nem volt rossz kedve, csak jól esett kicsit gondolatait a zongora billentyűire hinteni. Fogalma sem volt, mit játszik, mégis gyönyörű dallamokat csalt elő a hatalmas hangszerből. Ujjai fürgén, mégis méltóságteljesen simultak a hófehér billentyűkhöz. Nina fülét mágnesként vonzotta oda a finom muzsika. Lelke akármennyire is küzdött ellene, mégis megolvadt -mint vaj a forró pirítóson- ahogy meglátta ott ülni Tomlinsont teljesen átszellemülve. Szokatlanul szép látvány volt a lány számára a mindig hangos és mókázó fiút, ilyen komolynak és érzékenynek látnia. Akárcsak a csóknál...

Mintha Rihanna Unfaithfulját játszotta volna...

Bármilyen elképesztő, de igaz: Nina minden egyes szóra emlékezett, amit Louis valaha is mondott neki. A fiú azon mondatai csendültek fel fejében, amelyeket hallva az ember sosem gondolná, hogy Lou valaha is gyengéd érzelmeket táplál majd Nina iránt: 

"- Mégis kinek képzeled magad?
- Te tényleg csak magaddal vagy elfoglalva, csak az számít, hogy neked jó legyen, és közben mindent tönkreteszel, mindenkit kiborítasz, és a legdurvább, hogy mindez cseppet sem érdekel!
- Szerintem meg a legrosszabb döntés volt, hogy idejött.
- Isten ments, hogy ilyen emberhez bármilyen közöm legyen!
- Mégis mit bírsz benne? Egy bunkó.
- Miért nem tudsz normálisan viselkedni?
- - Ez meg mit keres itt?
- Borzalmas vagy!
- Tudom, hogy a nővéred Niall, de képtelen vagyok elviselni."

Nina kiröhögte saját magát. Sőt! Egyenesen tudathasadása lett, amint azon kapta magát, hogy egyre közelebb merészkedik a "zongoristához"...

Kis türelem!

Tudom, hogy már néhányan tűkön ültök az újabb részekért, és tudom azt is, hogy megígértem, hogy sietek. A bökkenő csak annyi, hogy váratlanul begyulladt mindkét szemem; ég, szúr, viszket, csíp, mar és dől belőle a könny. Nem igazán tudok most a monitorra meredve alkotni, ráadásul festjük a szobámat, ami nyilván rémes nagy kupival és munkával jár. Remélem nem haragszotok a rövid kis szünet miatt, sietek ahogy csak birok. Ez nem azt jelenti, hogy napokig egyáltalán nem számíthattok részre; csak azt, hogy fogalmam sincs mikor hozom a következőt. Lehet, hogy ma este, vagy holnap, de az is előfordulhat, hogy csak pár nap múlva.  Köszönöm a megértéseteket, és legyetek jók addig is! xx: BB

Ui.: türelem, új részeket terem! :)

38. rész: Nesze neked Nina!

A kilátás szédítő volt, egészen filmbeillő. Nina mélyet szívott a rideg, de kristálytiszta hegyi levegőből, miközben érezte, hogy Floyd kezei hátulról a derekára tekerednek. Soha nem akarta elcserélni az életét senkiével. Együtt meredtek a kéklő vonulatok fele, ahol szinte eggyé vált a föld az éggel, s ez a végtelen nagy tér ölelte körül őket; fent, a magasban. Csak ketten voltak, s senki másra nem is vágytak. Szabadság és szerelem volt a javából.
- Te vagy a mindenem. -szólalt meg óvatos halksággal a fiú; egész közel hajolva a lány füléhez.
Nina elmosolyodott. Floyd örökké ezt mondogatta; mint valami szlogent. Éjjel-nappal, ébren és álmában: Te vagy a mindenem.
- Most franciául is! -követelte kedvesen.
- Tu es mon tout. -búgta feledhetetlen hangján. A világ értük ragyogott csupán. Övék volt minden.

-Muszáj rám tehénkedned? -zsörtölődött fintorogva Jenna. Megborzongott az emberek közelségétől. Nina kábán ébredt fel a váratlan emlék-hipnózisból.

- Mi bajod? -csúszott ki száján reflexből. Haragos volt, amiért ilyen Jenna-féle nőszemélyek miatt kell visszatérnie a keserű valóságba.

- Semmi, csak kotródj odébb. Ne érj hozzám! -nyavajgott -nem zavarta, hogy egy tűt sem lehetett volna leejteni, neki tér kellett- majd erősen oldalra taszította Ninát. Ő meg amilyen peches, hát nem egy fogpiszkálókkal teletűzgélt sültes tálra tenyerelt? Feljajdult, s úgy dühbe gurult, de úgy! Mivel nem téphette meg az agyon hullámosított madárfészket a fején, kénytelen volt szavakkal visszavágni.

- Csak egyszer lennél elviselhető! Még egyszer meglöksz, a kórházba küldelek nyaralni.-sziszegte visszafogva a trágár szavakat.

- Kis hülye, olyan erősnek képzeled magad!  -sipákolt, mert még biztosan abban a hitben élt, hogy aki hangosabban ordít vissza, az mond okosabbat.

Nina sötéten felnevetett. A legutolsó ember lenne kerek-e világon akitől berezelne. Egy ártalmatlan hangyától is előbb rémül halálra, mint Jennácskától.
- Na látod, ezért pattintott le Louis is! Mert egy bugyuta kis liba vagy! -röhögött fel a maga bosszantó stílusában. Jenna agya csettintésre elborult a Louis-s téma hallatán. Hihetetlen, ami történt, de igaz. Volt szemtanú, nem is kevés: a kis hárpia minden eddig raktározott féltékeny haragját és erejét összesűrítette egy jól meglendített ütésben. Mi volt ez a reccsenés? Csak nem Nina orra?

A körülöttük állók sokkot kapva húzódtak el. Rögtön lett hely, érdekesmód. A fiúk arcáról elképedve tűnt el a jókedv, sorjában. Nem is akarták elhinni, hogy Jenna (!) vadult be. De mégis mitől? -lebegett a kérdés a levegőben.

Nina felröhögött volna kínjában. Aki ismerte balhéit, biztosra vehette volna: Nino félkézzel átplasztikázza a csaj arcát. Ha akarja. De a szőke csak megrökönyödve állt, kezét orrára szorítva. Ujjai közül vér sejlett elő.

- Na, mi az? Ennyire fájt szájhőském? Mi van, nem ütsz vissza? -jött lázba Jenna, amint megízlelte a siker ízét. Nina meg csak a vérét érezte a szájára csöpögni; finom sós.
Niall egész hófehérre sápadt; hisz volt némi elképzelése nővére harcias oldaláról. Ha ő nekiesik itt Louis volt csajának, annak gyászos vége lesz. -fordult meg fejében, s biztosra vette, hogy Nina mindjárt a falra fogja kenni a bestiát.
De...Nina csak állt, mint akit odaszögelltek. Mi lesz már? Miért nem ugrik a torkának? -kérdeznénk joggal.

A szőke -mindenki nagy szájtátására- megadóan elmenekült. Kezét el nem mozdította zsibbadó orráról. Attól tartott, ha elengedi, egy az egyben leszakadt. Sietősen fúrta át magát az egészen megritkult tömegen, s a legközelebbi mosdóba vágtázott. A csap fölé hajolt, és elgondolkodva figyelte, ahogy a vöröslő cseppek egyre csak potyognak, majd kanyargós mozdulattal végigfolynak a fehér mosdókagyló homorú felületén. Niall elborzadva rontott be, s aggódóan vizsgálta meg nővére ábrázatát a tükrön keresztül.

Niall Horan nővérkének csap fel, gondos figyelemmel mossa le testvére arcára kenődött vérfoltokat. Nem mintha Ninának nem lettek volna kezei, hogy megcsinálja magának, de hagyta, buzgó öccse hagy ápolja.

- Talán megúsztad törés nélkül. -tapogatta meg finoman a lány vékonyan ívelt orrcsontját. A lány felszisszen, majd bánkódva Niall kéklő szemeibe vezeti a sajátját. - Miért csináltad? -kérdezte- Azaz, hogy miért nem csináltad? Ismerlek. Máskor már rég ököllel estél volna az illetőnek.

- Nem is tudom -hunyorgott- Talán csak...-kereste a szavakat, majd felsóhajtott- Elegem van abból, hogy egy őrjöngő, agresszív vadállatnak hisznek. A tűrőképeségem majdnem megpattant a feszülésben, de kibírtam. Láttad! Elviseltem az ütést, megtorlás nélkül. -magyarázta lehangolva. Egyúttal gyengének is érezte magát emiatt; mintha Jenna erősebb lenne. Ugyan kérlek, ez badarság!

- Komolyan? Tényleg ezért csináltad? Merő bizonyításból? -hitetlenkedett Niall, s közben büszkén elmosolyodott. - Nagyszerű ember vagy, és aki ezt nem látja, az egy pancser! -próbálta feldobni a lecsorbult hangulatot.  Részben sikerült is: Nina erőtlenül elmosolyodott. Orra immár lilában és kékben pompázott. A vérzés nem akart múlni, a zsebkendő pirosra váltott.
Niall védelmező testtartással kísérte ki Ninát a mosdóból, amikor valaki hirtelen elfutott az ajtóból. Már az embert a mosdóban is kihallgatják?

Az biztos, hogy a botrány miatt Niall már nem találkozott Kobe Bryant-tal, és Jenna sem tette zsebre amit kapott ezért; mind Petertől, mind a fiúktól. Hát Jen, ha Louis-t így akarod visszaszerezni, megsúgom: a lehető legpocsékabb úton jársz!

Az aréna VIP ki-bejárójánál már ott parkolt menetre készen a 1D-s pereputty mikrobusza.

- Niall! Nina hol van? -kiabálta Spencer, a sofőr. A többiek már bent ültek a kocsiban. A szöszi srác semmit-tudóan széttárta karját: - Azt mondta a kocsihoz jön.

Az égbolt eddigi morgásai után rendesen felkapta a vizet, és dühöngve robajlott egyet. A nagy csattanástól Zayn ugrott egyet ültében. Louis tettre készen kiugrott az ülésről, majd az égre pillantott. Ha valami igazán félelmetes és megállíthatatlan tud lenni, akkor az a természet felülmúlhatatlan ereje volt. A felhők feketén hömpölyögtek egymásra borulva, a szél egyre erőszakosabban kezdett fújni.

- Most azonnal indulnunk kell! -sürgette őket Spencer ismét, de szavai nem nyerhettek értelmet, amíg Nina nem kerül elő.

- Hol lehet? A francba is! -idegeskedett Niall; nem hiába: az első esőcseppek félénken hullani kezdtek odafentről.

- Szálljatok már be! -kérte megint a férfi. Louis elszántan Niall fele fordult.

- Niall, te szállj be, és menjetek vissza a partra. Én megkeresem Ninát, és hazamegyünk taxival.

- Nem hagyhatom itt! Mi van ha nem találod meg? -pánikolt be, ami igen ritkán fordult elő vele.

Az ég ceremónikus feldörrenésével jelezte; most kezdődik a műsor: jön az emlegetett vihar. (kötelező aláfestő effekt, kattints erre a linkre és úgy olvass tovább)


- Megtalálom, bármi áron! Bízz bennem! -jelentette ki határozottan. Niall nagy nehezen, de belement. Könyörgő tekintettel meredt barátjára, amíg beszállt az autóba, ami aztán villámgyorsan elhajtott. Louis futva indult vissza az épületbe. Néhány kifaggatott szemtanú szerint egy hosszú, szőke hajú lány rontott ki a főbejáraton pár perce...
Hát ez remek: nemhogy esik, máris szakad az eső.
A záporozó csapadék fátyolként tompította a város csillogó fényeit; sűrű pára nyomta le a fülledt levegőt.

Tomlinson megrögzötten rohant végig az ázott aszfalton. A forgalom elhalóban volt, embereket aligha lehetett látni az amúgy mindig nyüzsgő járdákon.
- Hol vagy, hol vagy? Merre vagy Nina? -súgta maga elé egyre feszültebben, szemei megállás nélkül cikáztak  a sötét út mentén. Óriási kő zuhant le a szívéről, amikor a távolból kiszúrt egy szőke hajkoronát- sprintelni kezdett a célirányba.

Nina fura lány volt - ehhez kétség sem fért. Franc se tudja milyen oknál fogva, de arra vágyott most, hogy rongyosra áztassa az eső. Behunyt szemekkel kapaszkodott egy táblába, fejét fáradtan az oszlopnak döntötte. Reszketett a jéghideg víztől, ami eláztatta a haját, pólóját, mindenét. Lagymatag undorral az arcán dúdolt valamit.
"Tu es mon tout." -visszhangzott fejében. Meghitt melankóliával hallgatta gondolatai aláfestőzenéjét: az egyre vadabbul zuhogó esőt.
Messziről tocsogó és gyors léptek hasítottak dobhártyájába. Valaki a nevét kiabálja?!

- Nina?! -ujjongott a hang, majd tulajdonosa merészen közel lépett a szólítotthoz. Louis éppúgy festett, mint Nina. Inge átlátszóvá vált, és makacsul felsőtestéhez tapadt. Orra hegyéről és szemöldökének ereszéről fürgén pötyögtek a cseppek.

- Mit akarsz? -mormolta résnyire nyitva szemeit, de tekintete továbbra sem kereste meg a fiúét. Csak meredt a semmibe.

- Téged. -bökte ki hirtelen, aztán észbe kapott, hogy igencsak kétértelmű ami mondott (még ha igaz is) - Gyere, menjünk haza! -tette hozzá kedvesen, majd előre nyújtotta karját.

- Nem. Jó itt. -felelte. Arca azon felét, amelyet a srác láthatott volna a rátapadt haja elfedte előle.

Louis rettegve észlelte, hogy hamarosan ki fog belőle özönleni a lány iránti minden érzése. Le fogja leplezni saját magát.

- Miért csinálod ezt? Mi a fene bajod a világgal? -törtek ki belőle az oly rég megfogalmazódott kérdések. Kicsit durvább hangvételűre sikerült, mint ahogy tervezte.

Nina végre Tomlinson felé fordult, aki lemerevedve vette észre orra véraláfutásait, ami a zöld és kék minden árnyalatában pompázott.
- Úristen! -csak ennyit reagált, majd akarva-akaratlanul a lány sérüléséhez nyúlt. Nina morcosan elfordította fejét, nem szorult sajnálkozásra. Elvégre is, ez csak egy játékos kis nyakleves volt ahhoz képest, amilyen pofonokat kapott már az élettől. Tényleg.
Louis-t cseppet sem zavarta, hogy még mindig nincs gőze se, mi a baja a szöszinek. Vele, a világgal, magával, mindenkivel. Azt tudta csupán, hogy bármi is komorítja el, ő segíteni akar. Segíteni, nem számít, milyen áron.
- Nino! -simított végig tincsekké sodródott haján. A lány félénken összerezzent; mind az érintéstől, mind a megszólítástól: pontosan olyan volt ez a 'Nino!', mint azelőtt. Mintha csak ő mondta volna. Nina érzékei szerint megállt az idő, remegő végtagokkal figyelte, ahogy Louis Tomlinson arcának bőrét érzi halántékán. Elérkezett az a pont, mikor szegény lány kusza gondolatai tovahussantak a viharral együtt, megfeledkezve mindenről -hagyta, hogy megtörténjen, ami meg akar történni.

Felvillant az ég boltozata. Lilán.
Louis fehér inge üdítően férfias illatokat árasztott magából, pláne vizesen.

Nina egy gyengéd érintést érzett az állán, aztán a tarkóján, és a többire már nem is emlékezett. A fiúban azért lapult néhány kétség, ugyanis Nina kiszámíthatatlan: attól tartott, bármelyik pillanatban orrba vágja, vagy tökön rúgja. De mázlijára nem így lett...
A lány ijedt őzikévé vált a fiú sosem érzett közelségétől. Most vette észre igazán, hogy mennyivel magasabb nála, hogy milyen különleges kék a szeme, milyen lehetetlenül szexi a szája. Már nem volt ideje vagy ereje arra, hogy megemberelje magát, és védőburkot vonjon maga köré. Se maga miatt, se a fiú miatt, hisz' nem akarta ilyen kegyetlenül, az utolsó pillanatban ellökni magától. Ha eddig hagyta, most már végig kell "játszania".
Csakhogy ez nem, nem csupán egy játszma volt. Valami több, nem sok, de földet rengető. Köztudott, hogy Nina örökké a gyengesége ellen harcolt. Nem engedheti meg magának, hogy ereje megcsappanjon, főként nem szerelem és hasonló kegyetlen dolgok által. De ezúttal ellentmondott szilárd elveinek, felrúgta azokat, legalább is pár röpke percre. Kinevette saját magát, és jólesően hagyta, hogy legyengüljön Mr. Louis Tomlinson miatt. 
A kék szemek talán először meredtek ilyen szerelmesen a zöldekbe. Először...

Ismét villámlott, majd durrant egyet az ég, szívrohamot hozva kettejükre. Louis képtelen volt tovább húzni saját idegeit. Most, vagy soha - hangzott el a jelmondat a fejében, s a lány finom ajkaihoz érintette sajátját. Nem vadul, vagy felhevült szenvedéllyel. Aranyosan, védelmezően, tele törődéssel.
Ninának esélye sem volt zavarba jönni, mert érzékszervei bódultan bolondultak a történés minden egyes pillanatáért. Végre igazán őszinte érzéssel viszonzott egy csókot. A magányos utcán: eggyé váltak, együtt áztak, együtt borzongtak, testük egyszerre remegett. Lassú és rövid csók volt. Árulkodóan romantikus.

37. rész: Zöld az ég, kék a fű

Néhány szemtelenül apró pillanat erejéig Nina azt gondolta, menten megüti ezt az értelmi fogyatékos (értsd: Louist), de aztán egy kevésbé fájdalmas, de annál ragadósabb megtorlást választott. Ha már az ölében úgyis ott szerénykedett egy kisebb torta méretű sütemény, legalább legyen valami haszna; megmarkolta és élvezettel az arcába nyomta. Nem mintha ez olyan sokat rontott volna a látványán. Sőt, egész jól állt neki a szirupos habfej.
Nevetés.
Louis ujjaival lukat vájt szemeinek, aztán mint egy jóllakott macska, körbenyalta a száját.

- Hm, ez kókuszos! -bólintott elégedetten. - Honnan tudtad, hogy a kedvencem? -pislogott bájosan, majd a különféle étkekkel tarkított pólójára szegezte a tekintetét. Egy egész étlapot össze lehetett volna állítani, ha végigvizsgáljuk a mellkasát. Bár a többiek is pont ilyen "festőien" néztek ki.

- Ez nagyon nagyon nagyon nagyon nem volt jó vicc! -dorgálta meg Louist és Niallt a göndör fejű.

- Eggyel több nagyon, és megütlek. -szólt Louis rekedten.

- Majd én megütlek! Vagy inkább rád küldöm Ninát! -mutatott a lányra- Vérengző vadként fog a szerveidből  lakomázni! -fenyegette hunyorogva, pedig nem is sütött szemébe a Nap. Sőt, odakint már készülődött a vihar is.

- Bocsi, de nem eszem répán hizlalt marhát. -hőkölt hátra Nina, mire Harry úgy kinevette Louis-t, mint ahogy egy óvodás a másikat; jó hogy nem tette hozzá: bi-bi-bí, én kaptam piros kisautót, te meg nem!

- Ne csúfolj! -biggyesztette előre alsó ajkát, gyermeki sértettséggel. Addig szuggerálta a lányt, amíg az kénytelen nem volt a kókuszkrém-fedte arcból kirívó szempárba nézni. - Na, nem ütsz meg? Üss meg! -kérte könnyelműen. Nina azt a fajta lány volt, akibe kódolva volt a lázadás, így ha kérték valamire, azért se tette meg; és fordítva.

- Kösz, nem. -legyintett- Eléggé megvert téged már a sors azzal, hogy ilyen defektesnek születtél.
Az érintett ifjú elképed a nem gyenge bántáson, de mivel Nináról van szó, nem esik kétségbe: megszokta már. Ilyen a stílusa.
Épphogy válaszra nyitotta volna a száját, amikor valaki eltorzult hangon ordított fel: Itt van Brendon!

Mint a galambok a járdáról, úgy röppent szét a moslékos bagázs. Vizes-szappanos rongyok, felmosó vödrök kerültek elő, de az erőlködés hiábavaló volt. Brendon varangyos békával vetekedő szemekkel bámulta az irdatlan felfordulást. A méregdrága szőnyegek, a fényezett padló, a konyha berendezése, a selymes borítású tapéták, a csillogó ablaküvegek, függönyök - minden megsínylette a csatát, egyszerűen mindenhova jutott valamilyen elemózsia. A legbizarrabb az üvegen lefolydogáló kecsap -és remélhetőleg nem vér- volt. Na, és akkor a szagokról már inkább ne is beszéljünk!

- Mi a...fene történt itt? -ordított elmebajosan. Zayn ártatlan képpel nézett fel a padlóra száradt csokiszósz súrolásából. Valaki gyorsan szórjon elé egy nagy tál lencsét, hagy válogassa csak a kis Hamupipőke.

- Máris eltakarítjuk. -rebegte valaki halkan, a kanapé mögül.
Niall a felmosóval bajlódott, vagy inkább keringőzött, nem lehetett eldönteni. Az biztos, hogy csak egy kendő kéne a fejére, és tökéletes takarítónő lenne, ha nem is hatékony.

Azt hiszem mindenki lelki békéjének érdekében nem írom le, Brendon miképp díjazta a kajacsata ötletét. Miután kitombolta magát a fickó, látványosan lehiggadt. Közben néhányan azon haldokoltak a nevetéstől hogy Dan orrába szorult egy mazsola. Na igen: ő biztosan hősiesen harcolt.

Nina és Harry a teraszon végzett károkat próbálta helyre állítani. Mit ne mondjak, elég minimális sikerrel. A lány hamar megunta a dolgot, és inkább a a piros vizű medencébe lógatta lábait.

- Nem segítenél? -nyögte Harryke, amint éppen az egyik nyugágyat próbálta A pontból a B-be tolni. A szőke szíve nem esett meg; hátrafordult, ásított egyet, beleszívott a bagójába, aztán odalökte: - Nem. Boldogulsz egyedül is. Hiszen ti férfiak olyan erősek vagytok.
A fürtös begurult -mármint dühbe- és hisztérikus karlóbálással a lányhoz caplatott.

- Nem hiszem el, hogy itt füstölsz, ahelyett, hogy valami hasznosat tennél. -morgott lehetetlenül mélyen, miközben a torlódó hamut figyelte a szál végén.

A lány melankolikus arccal hunyta le a szemét, majd értelmetlenül széles vigyorgásba kezdett.

- Lazulj Hazza! Csüccsenj ide! -csapott a barna csempéjű peremre jókedvűen. Harry tarkóját kezdte vakarni: Ennek elment az esze?

- Te betéptél vagy mi? Romokban  a ház, te meg...te füvezel? -hökkent meg kisfiús rémülettel arcán.

- Füvet sose legelj, csak szívj! -motyogta dallamosan. - Na gyere már! Nem harapok! -kérlelte. Harry leküzdötte fenntartásait, és hagyta győzni kíváncsiságát.

- És ha Brendon vagy Peter meglát? -aggodalmaskodott.

- Semmi pánik! -hessegette el a fiú kétségeit- Gyere, kapsz egy slukkot!

- Mi? Én? Nem, én nem... -kalimpált tenyerével.

- Tessék? -emelte fel hangját viháncolva- Még nem próbáltad ki? Te komolyan nem szívtál még füvet? -meredt rá.

- Csss, ne ordíts! -tette mutatóujját szája elé- Nem erről van szó. -rázta meg haját, majd kezével eligazította a szemébe lógó fürtöket.

- De, de! Pontosan erről, még nem próbáltad. -bólogatott- Akkor itt az ideje! -nyújtottá át a kábító eszközt. Na mi történt, a mindig bátor Harry Styles talán berezelt?

- Nem is tudom. Ez...nem veszélyes? -ráncolta homlokát, s közben egyre jobban érdekelte milyen hatása van.

- Veszélyes? Ugyan komám. Ezek szerint még köszönőviszonyba sem voltál a veszéllyel. -oktatta ki, majd bátorítóan átkarolta a fiú vállát. - Bízz bennem, kutya bajod sem lesz tőle. -kacsintott kacéran, amit sanszos, hogy pont a kis hajas hercegtől tanult el.
A srác kicsit azért húzta még az időt, végiggondolta a lehetséges eredményt, és aztán felelősségtudat híján rábólintott. Letojta, ha hamar megöregszik emiatt, de a kíváncsiság nevű kis szörnyecske addig bökdöste az oldalát, hogy nem maradt más választása.

- Ennyire tele a pelus? -kérdezte Nina nevetve, mire Harry elszántan megrázta a fejét; majd ő bebizonyítja milyen tökös gyerek, noha ebben nem kételkedett senki, lévén, hogy fiú. Nem?
Szóval azt akartam mondani, hogy merő bizonyítási vágyból, mert én vagyok Harry és 'húdekeményvagyok'; olyan mélyeket szipákolt a cigiből, amelyeket egy tapasztalt füves sem merne megkockáztatni. Nina rémült vidámsággal kapta ki a felbuzdult gyerek szájából; mikor sorozatban a negyedik szippantásra készült.

- Lassabban kölök! Megőrültél! Nem meggybefőtt ez, hogy befald mind! -morgott rá, majd elfogyasztotta a kis mohó elől a maradékot. Kicsit félve sandított rá, miközben folyton azt kérdezgette tőle: -Na, jól vagy? Nincs hányingered?

- Tök jól vagyok. -felelte mindig ugyanolyan hangsúlyban, de egyre lassabban, egyre halkabban. Szemei kifejezéstelenül imbolyogtak a víztükör felszínén. Szája görcsös mosolyban állt meg.

- Harry, minden oké? -rázta meg a vállát Nina, majd elnyomta a csikket.

- Ühüm. -hümmögte, s tisztán látszott az arcán az eufória.

Nina arra gondolt aztán, ha ez Peter vagy a kis herceg anyukája fülébe jut, hogy ilyesformán megrontotta a tinisztárt, tutira máglyára küldik. De végül is? Neki már úgyis mindegy. -gondolta.

És akkor most jönne az a közhely, hogy ne fessél ördögöt a falra, se máshova, mert akkor megjelenik, vagy ha nem is az ördög, de valami ahhoz hasonló borzalom.
- Hé, nincs lazsálás! -ugrott le a lépcsőn Tomlinson, gumipapucsa hangosan csattant a kövön. Lám-lám, megfürdött, de még mindig kókuszillata volt.

Harry képtelen volt uralkodni magán, hangosan felnevetett, és Louis fele nyújtotta karját. Minden olyan furcsán másnak és képlékenynek tűnt számára: mintha a ház egy nagy gömb fagyi volna, és olvadozna; mintha a medence hűs vize indaként tekeredne lábszárára, mintha Louis-nak valami eszméletlenül vicces  arca lenne.

- Mit csináltok? -tette fel gyanakvóan kérdését. Nina nem válaszolt. Harry meg nem bírt, csak prüszkölt a nevetéstől.

- Lo..Lou...Louis -dadogta viháncolva- Eszméletlen vagy, hagyd abba! -hahotázott, s közben a combját csapkodta.

- Mit hagyjak abba? Ez milyen játék? -mosolygott zavartan. Harry bizarrul hülye volt, ami nem újdonság, de ez most mégis más, mint a szokott.

- Hát, hogy ilyen arcot vágsz! -tört ki sírásban a nevetéstől. Valódi örömkönnyek voltak.

- De nem is vágok semmilyen arcot! -hőzöngött, majd közelebb lépett. Valamiért jól sejtette: Nina belevitte a rosszba a kicsi Stylest. - Te füvet adtál neki? -képedt el, s ahogy már látta, jól tippelt, dühösen összetúrta saját haját.

- Ne dramatizáld túl! -nyugtatta Nina, de Lou pattogni kezdett (csak képletesen, bár kár, hogy nem a formás kis hátsóján)

- Mit ne dramatizáljak túl? Menten keresztbe lenyellek! -toporgott mérgében egy és ugyanazon helyen, mint egy megőrült ringlispíl.

- Louis, gyere légyszi! -szólt ki valaki bentről. A fickó répás pólóban, elítélő pillantások után visszakocogott. Harry lassan észhez tért, és csak egy jót röhögött a történteken.

Fogadd el, ha híresség vagy, egy csomó dolgot kell tenned, amihez nincs kedved, és persze egy csomó olyat megtehetsz, amiről eddig csak álmodni mertél. Így történt meg az, hogy az 5 hódítót elhívták egy Lakers-meccsre. Ezúttal egy nyafogás sem hallatszott, hogy : "Jaj, már megint menni kell valahova!" Lelkesen készülődtek, fütyörészve öltözködtek.
Senkit sem zavart továbbá, hogy az időjárás veszedelmesen rémisztő kezdett lenni...

9:56 pm, The LA Lakers ArenaFantasztikus mérkőzés volt; hozzáértők szerint. Az ellenfél a nem kisebb hírű Boston Celtics volt. Ninát nem annyira kötötte le a kosárlabda, mint sport, de szívesen elnézegette a toronydaru magasságú játékosokat. Szerinte olyan viccesen vetődtek a palánk felé. A játszma végén rendeztek egy kisebb állófogadást, kötelező bájvigyorgást, jópofizást -nevezzük, aminek kedvünk tartja. Ez amolyan presztízs dolog.

A terembe valamiért irdatlan sokan nyomultak. Vagy a fenséges hidegtálak illata, vagy a roppant fontos emberek, játékosok miatt...Ki tudja. A kellemetlenül nagy tömeg lomhán és tehetetlenül morajlott ide-oda.

- Szóljatok, ha látjátok Kobe-ot! -kiabálta Niall a hangzavarban.

- Milyen kolbit? Te megint csak ennél? -húzta fel Nina az orrát, de elnevette magát a mondata végére. Jól tudta, Niall kiről beszél.

- Nem te dinnye, Kobe Bryant, a csapatkapitány!

- Nyugi, ha jön, észreveszed, mert lebontják előtte majd a plafont, hogy beférjen.

Niall csak felnevetett, tudjátok olyan "niallosan". Mindenki össze-vissza motyogta a mellette levőnek, akit óhatatlanul is oldalba lökött, állon vágott, vagy netán tán megtaposta kicsit a lábfejét: "jaj, sajnálom, elnézést!". De lassan már mondani sem kellett, mert képtelenség volt lökdösődni, csak passzírozódtak az emberek magatehetetlenül, mint a szőlőprésben szegény kis szőlőszemek...

Mi minden vár még rátok?

36. rész: Nemek háborúja

A fiúk kétnapnyi folyamatos próba és interjúsorozat után kaptak egy teljesen szabad napot. Csakhogy hiába terveztek sütkérezést szörföléssel, megfűszerezve egy kis vidámparkozással; az időjárás fityiszt mutatott nekik. Az éghajlati viszonyok rendkívüliek; ilyen csak eddig egyszer volt az angyalok városában. A tévék, rádiók mindenkit megkérnek, hogy az orkánnal érkező viharsorozat idején lehetőség szerint tartózkodjon a otthonában. (már akinek van).

Niall persze egyből azon idegeskedett, hogy fog így eljutni a McDonaldsba? Egészen letört, amikor közölték vele a többiek; a mekdönci pedig nem szállít házhoz. De ki az aki egy pillanatig is azt hitte, hogy majd unatkozni fognak? A hatalmas házikó még délelőtt csatatérré változott…

Az egész Baily és Zayn csipkelődésével kezdődött.
Reggel fürtös kis konyhatündérünk és a vörös hercegnő palacsintasütésre adta fejét. De ismerjük Bailyt; egyből csacsogni kezdett valami Harrynek, amibe úgy belefeledkezett, hogy aztán Zayn vette észre az elszenesedésre utaló szagokat.

- Ez még ehető? –kérdezte Bee a feketére sült tésztát vizsgálva.

- Ha nem sajnálod az életed, akkor igen. –kuncogott Harry, majd látványosan megfordította a saját serpenyőjében sistergő palacsintát.

- Jaj, ti nők. Mindig csak a fecsegés. –csóválta fejét Zayn, s éhségében kénytelen volt a juharszirupot nyalogatni.

- Ezt komolyan mondod? –kapta fel fejét a lány, majd felháborodva eltátotta száját.

- Lásd be, így vagytok kódolva. –vigyorgott cinikusan a sötét szemű herceg.

- Lásd be ti meg a taplóságra vagytok kódolva. –vágott vissza, s miután a konyharuhát harciasan lecsapta a pultra, karba tette kezét.

- Milyen kódokról van szó már reggel korán? –érkezett meg Niall, és mögötte ír „rokona”.

- Baily szerint a fiúk taplók. –panaszolta Malik műszomorúsággal hangjában.

- Mert azok is. – csoszogott a színre Jenna is. Gyűrött arca rémesen festett, mintha hiányzott volna róla valami…hm, lássuk csak. Megvan! A tíz kiló vakolat!

- De legalább nincsenek hiszti rohamaink. –szólalt meg Timothy is, akit eddig senki sem vett észre, pedig végig a konyhapultnak dőlve iszogatta a kávéját.

Lassan mindenki a konyhában ténfergett – hiába; a frissen sült palacsinta illata csábító volt. A hatalmas helység már nem is tűnt olyan hatalmasnak. Evőeszközök csörögtek, tányérok sorakoztak a pulton, a vízforraló elszántan rotyogott, a pirítós szeletek csak úgy ugráltak kifelé három percenként a sütőből. Közben pedig egyre csak fokozódott a fiú-lány ellentét.

- Te miről beszélsz? –fordult Rosie Timo fele- Láttad már Zaynt, milyen, amikor nem olyanra sikerül a haja, amilyet elképzelt? –incselkedett Ro.

Baily csilingelően felnevet, majd Roroval egymás tenyerébe csapnak. Louis is felélénkül, és érve kivételesen egészen helytálló:

- Ti nők meg mindent túlgondoltok. De minek? Feleslegesen megnehezítitek saját életeteket! –vakarta meg mellkasán a pizsamapólónak használt hófehér felsőt.

Nina nem hagyhatta szó nélkül; ideje csatába szállnia, még akkor is, ha álmos.

- Igazad van Louis. –bólint, mire mind a lány, mind a fiú neműek felkapják fejüket- De mi legalább használjuk azt a –hozzá tenném bájosra formázott- gömböt a nyakunkon.
A lány szekció egyetértően bólogat, felnevet.

Harry felkurjant, ujjára fröccsent a forró olaj. Kisbabákéhoz hasonló megszeppent pofival kapja be ujját. Nina anyáskodva arcon fogja, majd nyom egy puszit a homlokára. Louis irigyli azt a puszit, és elhatározza, legközelebb egy egész serpenyőnyi tüzes olajba dugja majd az ujját. Egyből mind a tízet! Az talán már egy egész csókot is kivált.

- Látjátok? Gyámolításra van szükségetek. –állapítja meg Nina- Arról már nem is beszélek, hogy a fájdalomküszöbötök a Csendes-óceán medre alatt van fél mérfölddel.

Harry és Louis egyszerre morran fel. Hirtelen semmi sem jut eszébe egyik fiúnak sem –nem meglepő.

- Ez innentől már becsületbeli ügy! –emeli fel Niall harciasan öklét. Szavára minden hímnemű egy csoportba tömörül. A lányok is követik példájukat, velük szemben, a pult másik oldalán.

- Ezt most vegyük kihívásnak fiúkák? –kérdezi Bee flegmán.

- Véres harc lesz! Majd meglátjátok, hogy mire vagyunk képesek! –sziszegte színészkedve a fürtös, résnyire szorított szemekkel.

- Valakinek megint nagy a szája. Nem emlékszel mi történt tegnap? Amikor Louis pont ugyanígy kérkedett a képességeivel, és látod mégis legyőztem. Én, egy lány! –hajolt át az ellenség térfelére Nina. Louis a lányra grimaszolt.

- És mik a szabályok? –kérdezte Liam a fiúkupac takarásából.

- Az, hogy nincsenek szabályok. –vigyorodott el ördögien Zayn, majd Bee-re kacsintott kacéran.

- Állunk elébe! –pöccintette oda unottan Rosie, majd egy gyors kajálás után gyanúsan hirtelen kiürült a konyha. A Direction-lak –nevezzük így- képzeletben két térfélre oszlott. A fiúk bázisa Harry lakosztályában kapott helyet. A lányoké Rosie és Nina közös kuckójában. Igen, a legmeglepőbb dolog az volt, hogy Jenna egész normálisan viselkedett, mi több, részt vett a játékban. A lányok azonban létszámban szűkölködtek, ezért, hogy kiegyenlítsék az erőviszonyokat rögtön meg is volt az első küldetés: emberrablás!
Ninának felcsillant a szeme: végre megvalósíthatná mindenkori álmát, miszerint Timot egy szekrénybe zárhatná megkötözve.

Miközben a lányok túlzottan nagy gondot fordítottak a tervekre, addig a fiúk már régen bevetésen voltak. Így történt meg, hogy Rosie gyanútlanul rohant le a fürdőbe a kontaktlencséiért, amikor is egy zombi maszkos alak ugrott elé. Szegény csaj kis híján maga alá pisilt. Akkorát sikoltott, hogy az összes környező sirály hanyatt-homlok menekült el egészen New Yorkig. A véres, bőrcafatos álarc aztán lehullott a tréfálkozóról. Niall hősiesen rohant vissza a rejtekükre.

- Látnotok kellett volna az arcát! –mesélte nagy lelkesen.
- Szép munka! –ütötte háton Louis- De várjatok! –torpant meg gyanakodva- Hova tűnt Josh?


-  Ez meg mi volt? – kérdezte Rosie aggódva
- Mi mi volt? –rántott vállat Daisy
- Ez a puffanás a szekrényben! –sandított az égig érő gardrób ajtaja fele.
Nina elégedetten elvigyorodott, majd a hang irányába húzta Rorot. Hogy hogyan csinálták, az szakmai titok, de Josh Devine vastag kötéllel volt körbekötözve, olyan precízen, akár egy húsvéti sonka.
- Jól vagy Joshi, minden rendben? –kérdezte Nina kitárva a szekrény ajtaját. Josh hevesen rázta a fejét, szájában egy női sorttal.

Egy műanyag palackba rejtett üzenet koppant a fiúk küszöbjére.
Josh a túszunk. A váltságdíj egy nagy tál palacsinta.

A fiúk, főleg Harry- neki is láttak a sütögetéshez. Az egymáson dülöngélő palacsinták gusztusosan gőzölögtek. A torony tetején csoki és eper öntet folydogált le. A lányok óvatos léptekkel közeledtek a konyha felé, ahol ott sorakozott az ellenséges csürhe összes tagja. Josh-t szabadon engedték, ami naiv és elhamarkodott lépésnek bizonyult…

A lányok kecsesen-peckesen foglaltak helyet a konyha különböző pontjain (pult, bárszék), s haraptak a maguk szeletnyi finomságába. Eltorzult arcok konstatálták a borzalmas íz kombinációt. A csoki szósz barbecue szósz volt…nagyon ötletes. Ráadásul a csípős fajtából, ami valahogy nem akart passzolni az édes-málnás tésztához. Köpködve-fuldokolva rohantak a fürdőbe páran, de arra végképp nem ügyeltek, hogy a homokszínű kövezet tocsogott a szappanos víztől. Sorra huppantak fenékre szerencsétlenek, borzalmas látvány volt.

A töketlen bagázs haldoklott a nevetéstől. Nina azonban zavartalanul eszegette a palacsintáját. Harry undorodva figyelte.

- Azt ne mondd, hogy ízlik?!
- Az ízlelőbimbóim sosem voltak normálisak. –vetette oda teli szájjal. Valójában neki sem ízlet, a csípős íztől kis híján tüzet okádott, de úgy tett, mintha mennyeien falatozna. Dühös volt, amiért elvesztették a túszukat, ráadásul át is lettek verve, de csúnyán.
- Na, feladjátok? –kérdezte Franco fölényesen.
Nina válaszra sem méltatta. A csapatok újra elvonultak. Temérdek idő elteltével a fiúk kezdtek unatkozni. Nem tudták mire vélni, hogy az ellentábor továbbra sem támad, ezért kimerészkedtek bunkerükből. Nem volt jó ötlet. Odatapasztott fülkagylókkal hallgatóztak a lány felségterület ajtaján; azt hitték odabent ügyködnek valamin.

Egy vékony kar nyúlt ki a folyosó egy vendégszobájából. A vízibomba nagyot plattyant Zayn kobakján.
Szinte sikoltott: - A hajaaaaam!

Mire a többiek észbe kaptak volna, már késő volt. Csak arra eszméltek fel, hogy vizes lufikkal felfegyverzett, bosszúéhes nőszemélyekkel vannak körülvéve. Csapdába estek, de piszkosul. A színes bombák csak úgy csattogtak szétfele a szépfiúk minden testrészén. Öröm volt nézni, ahogy kezükkel kapálóztak, így próbálva védeni magukat. Mondanom sem kell; teljesen feleslegesen. Ezt szó szerint nem úszták meg szárazon.

Kicsivel később azonban félbeszakadt a háború, ugyanis betoppant Peter, és úgy kellett tűnnie, mintha minden rendben lenne. Lányok a fiúkkal kedvesen csevegtek, Peter mit sem sejtett. Remek álcát vetíttek neki. Az öt sztárral volt egy rövid megbeszélni valója, aztán furcsamód Ninát hívatta.

A lány kíváncsian huppant le a bőrkanapéra. Egy ideig csak nézte a fickó borotválatlan arcát, drága ingjét. Aztán mikor a harmadik nagysóhajra sem figyelt fel, megkérdezte:

- Ma még elmondod, miért hívtál?
- Ó, persze. –bólintott, majd letette kezéből táblagépét. – Van itt egy Keane Wilo nevű srác, aki rajtam keresztül keres téged. Azt mondta nagyon fontos, és ismered.
Nina próbálta leplezni lepettségét, majd higgadtan azt válaszolta: - Nem ismerek ilyen nevű embert.
- Dehogynem ismersz! –szólalt meg a szemközti kanapén lustálkodó Tomlinson. A lány dühösen rásandított.
- Fogd be répa agyú! –förmedt rá, de már mindegy volt, hiszen célját elérte: beköpte Ninát.
- Nyugalom! –csitította a férfi- Szóval ismered. –bólintott, majd csipogni kezdett a mobiltelefonja. – Odanézz, pont ő hív. Megint. –nyújtotta át a lánynak a ketyerét. Nina duzzogva, de felvette. Villámgyorsan felpattant és egy emberektől mentes folyosónál állt meg.

- Peter?
- Nem.
- Nina! De jó, hogy megvagy! Végre! Kérlek ne tedd le!
A lány valamiért engedelmeskedett a kérésnek, pedig tényleg rá akarta csapni a telefont.
- Mit akarsz, hm? Mondjuk újabb szaftos pletykákat? –gurult dühbe, ujjai egyre görcsösebben markolták a mobilt. Nem volt sok értelme annak, hogy félrevonult, ugyanis így is mindent hallottak a bentiek. Ha ideges volt, nem tudta levenni hangerejét.
- Nem. Éppen ezért hívtalak! Nem akartam visszaélni a bizalmaddal… -hebegte-habogta, de Ninának tele volt már a hócipője.
- Pedig rohadtul visszaéltél vele, nem tűnt fel? –dőlt a falnak.
- Nem ismersz. Rosszul ítélsz meg! –nyöszörgött remény vesztve, talán nem hiába.
- Jól ismerlek. Aljas vagy, mint minden fajtád béli! Ne keress! –nyomta ki a készüléket, majd visszaszolgáltatta Peternek.

Louis fapofával követte szemével a lány útját. Mintha mi sem történt volna, úgy trappolt fel az emeletre. Peter elhúzta a csíkot. Folytatódik a csata?

Hát persze, hogy folytatták. Jöttek a fogkrémes kilincsek, a wc papírral körbetekert bútorok, a falra celluxozott BlackBerry-k, iPhone-ok, iPad-ek és egyéb i-betűvel kezdődő kütyük. De a hűtőből előugró, élethű gumi kígyó után, az ételfestékkel pirosra festett medence vize már meg se kottyant. Csak Jenna kapott sikítófrászt, mikor csobbani készült. (mert őnagysága akkorra már kiszállt a játékból; vagy legalábbis szeretett volna)

Néhány fiú – Dan, Sandy és Franco- csipkerózsikát megszégyenítő mélységgel aludt el, így az alkotókedvű lánykák bájos kis filcrajzokkal díszítették ki egész testfelületüket. Nina is örömmel állt Picassónak, de amikor a tetthelyről menekült elkapták a grabancát. Alaposan körbenézett; többször is körbefordult a visszaútja során. Esküdni mert volna, hogy egy alak árnyékát látta a falon végigsuhanni, de aztán csak az egész napos paranoiának tudta be a  dolgot. Pedig nem! Valaki tényleg rá vadászott, olybá tűnt ezúttal el sikerült kapni a szőke fenevadat.
Nina erős tiltakozással rángatózott, de a szájára tapadó egyik, s vállát szorító másik kéz olyan feszesen fogta, hogy lehetetlen volt a szabadulás. Hallotta ahogy Louis kuncog a fülébe; pedig le merte volna fogadni, hogy Paul lépett akcióba. Ilyen energiája csak neki lehet. –gondolta helytelenül. Ne becsüld le Tomlinson szexi bicepszeit!

Ninát az ellenséges területekre hurcolta a hősies katona. Amint a territóriumukra léptek a fiúknak széles vigyorra húzódott a szája. Ninának még ordításra sem futotta. Száját széles ragasztószalaggal látták el, lábait és kezeit szorosan összekötözték. Élethű fogolyként ült Harry hadvezér fekhelye tövében. Megmoccanni sem bírt.

- Louis te maradsz itt őrt állni! Vigyázz a kis bestiára, nehogy megszökjön! –csücsörített pimaszul Ninára- A többiek velem jönnek, az igazi leszámolás csak most jön! – közölte játszi elszántsággal, túldramatizálva.
Lou kadét szalutált, majd nagyra vágyóan, gonosz terveket szövögetve fordult a tehetetlen áldozat fele.

Nina próbált volna kiszabadulni, kezét már vörösre dörzsölte emiatt a kötél. Hiába mozgolódott nyugtalanul, vadul szuszogott, hánykolódott. Louis-nak esze ágában sem volt szabadon ereszteni, mert tudta, ha ezt tenné, élve széttépné őt. Elég jól sejtette, mert Ninának pontosan ilyesmik jártak agyában.

Kétség kívül ketten maradtak. Nina megállás nélkül –mint akinek a talpát csiklandozzák- ficánkolt. Eredményül sikeresen el is dőlt. Louis örült a lehetőségnek, hogy megint hozzáérhet: finoman megragadta, és felállította, mintha egy szobor lenne, amiben gyönyörködni lehet. Mondjuk lehetett is.

- Na, mit csináljunk? –töprengett megjátszva magát, s közben állát simogatta. Nina próbálta reprezentálni, hátha sikerül; szemei éppen szikrákat szórnak rá.

- Hmmfj mlmm. Dkmmm slm bnnn. –jött Nina válasza. Louis felnevetett, mert volt egy-két tippje rá, miket mondhatott a lány.

- Elmehetnénk úszni. –vetette fel- Ó, tényleg, így meg fogsz fulladni! –csapott arcára rájátszott felismeréssel. Nina a szemét forgatta, majd újra morogni, hümmögni kezdett- Valamiért nem értem, amit mondasz. –ült le mellé morfondírozva. Egy apró pillanatig kiesett a szerepéből, és vágyakozva meredt az angyali szépségű arcba. Az jutott eszébe, hogy Nina mennyivel higgadtabb és nyugodtabb volt, amikor igazából túsz volt. Most meg? Ölni tudna a pillantásával. Ijesztő. – Á-há! Szóval a szádon ez az izé nem engedi, hogy beszélj? –tette a hülyét újból, közben meg végig vigyorgott, mint akinek a golyóira léptek. Szerintem ha egyszer kiszabadul a szőke, temethetjük Louis Tommot, de talán Stylest is.

Répasrác szíve megesett; ügyelve leszedte a szürke szigetelőszalagot. Nina fájlalóan hunyorgott, ahogy húzta bőrét a ragasztó.

- Bocsi. –rebegtette meg barna szempilláit az emberrabló- Szóval? Ha mondani szeretnél valamit, akkor most mondd!

- Ha lesz egyszer egy majmom, Louis-nak fogom hívni. –jelenti ki halálos higgadtsággal.

Louis hangosan felnevetett a váratlan közleményen. Hanyatt vágta magát a szőnyegen, fetrengett egy sort. Nina szánakozva figyelte.

- Na jó. –hagyta abba a heherészést- Ezek után megérdemelsz egy narancslevet! –pattant fel, majd egy gyors mozdulattal visszasimította a szájzárat a lány babásan telt ajkaira.

A „baba” rágrimaszolt a lehető legutálatosabb arcával, s nem is sejtette, hogy ez még imádni valóbbá tette őt Louis szemében.

- Sietek, el ne mozdulj! –kacsintott rá, majd futólépésben eltűnt. Nina csak erre várt.
Közben nevetésekkel vegyített ijedt sikolyok hallatszottak az emeletről.
- Harry, van egy kis gond! Nina eltűnt! –rohant oda cimborájához Lou izgatottan.
- Mi? –rikácsolt- Mégis hogyan? –sopánkodott.
- Ne féljetek, nem tűntem el. –szólalt meg a hátuk mögül immáron megtorlásra készen. A kisördögök örömtáncot jártak belsőjében, ahogy a kezében tartott egy-egy kecsapos doboz tartalmát a két nagyarcúra lőheti. A paradicsomfürdő után cserfes kacajt húzott maga után, és lecsalogatta a fiúhad teljes létszámát a földszintre.

Louis-t előre küldik, hogy ellenőrizze le, tiszta-e a terep. Csíkos pólója ragacsos a pirostól.

- Nina?! –lépked puhán, sasszemekkel fürkészve minden irányba. Hangja viccesen torz. Örök mókamester. Teljesen váratlanul éri, amikor homlokon találja egy narancskarika. Aztán még egy. De sehol senki, egyelőre. Feltépi a hűtőt –közben segítségre invitálja társait- és a dobálható ételek után kutat.

A lányok egy csapásra előbukkannak. Állati muris volt, amikor Harry Styles saját fenekét dörzsölgetve ugrál ide-oda a tojászáportól, amit popója állt ki. Ebből aztán beláthatatlan kajacsata kerekedett. Minden repült, ami ehető. Niall élvezte, és minél több étket mentett meg magának. Ha fejen találta néhány csokis keksz? Annyi baj legyen, gyorsan megette a söréteket. A habos sütemények okozták a legviccesebb élményeket. Zayn arcából csak egy fehér maszlag látszott, bár ez hasznára vált, ugyanis Baily a tűzharc közepén átkúszott a fiúk felére, és lecsókolta a cukormázas krémet a szívtiprójáról.

Nina most először teljesen felszabadult volt, jól érezte magát. Viháncolva állta a „kaja-sérüléseket”, de nem kímélte ellenfeleit sem. Négykézláb mászott a pult mögé némi muníció után, s megtorpanva észlelte, hogy Louis komának is efféle tervei voltak. Fejük összekoppant, de mielőtt megfojtották volna egymást egy kanál porcukorban (vagyis inkább Nino Lulut) a szöszi –csokimelírokkal a hajában így szólt:

- A nők bolonddá teszik a férfiakat, akik azt gondolják, hogy a másik nem képviselői felszínesek és butácskák, pedig ez nem igaz. A nők éles elméjűek és erősek, csak ezt a férfiak nem veszik észre, amíg már pokolian el nem késnek vele.

Louis rejthetetlen áhítattal hallgatta a lány újabb okosságait. Undok lány, de roppant művelt. Louisnak is lapult valami bölcsesség a zsebében, ha már a férfi-nő kapcsolatról van szó.

- Minden nő az érzékeny férfit keresi, persze olyat, aki azért nem túlzottan érzékeny. Macsót keresnek, de nem túl macsót. Valójában képtelenség megfelelni minden elvárásuknak, ugyanis ők sem tudják, mit akarnak –kontrázott rá Louis, majd önelégült arccal megnyalta a száját. Hm, fincsi barbecue szósz!

Egymásra vicsorogtak, majd visszakúsztak a saját csata felükre. Louis súgott valamit Niallnek, aki cinkosan rábólintott, akármiben is sántikáltak.
Nina kapva kapott az alkalmon. Semmi más nem választotta el őt Lulutól, mint egy hosszú sávnyi csúszós vaj-hab-krém-szósz-öntet tenger. Fényszóróként csillantak fel szemei, majd habozás nélkül nekifutott és végigszáguldott saját térdén. Olyannyira felgyorsult, hogy lehetetlen könnyedséggel lökte fel Tomlinsont; akár a tekegolyó a bábukat; Paff! Tommo a trutyi-tócsában hempergett. Arca szörnyülködve eldeformálódott, szeme felakadt, fogai szájába haraptak.

- Aú! –vonyított fel

Niall elképedve rohant oda hozzá. – Basszus! Álljatok le! –tette ki tenyerét megálljt parancsolva a további adok-kapoknak. – Ez most komoly! Louis mid fáj? –kérdezte idegesen. Harry megszeppenve térdelt le melléjük.

- A lábam. Nem bírom megmozdítani! –sziszegte kínlódva, majd összevont szemöldökkel próbálta mozgatni. A hangulat megdermedt, síri csend és ételszag.

Ninát kiverte a víz. Őt a legjobban. Lázas tekintete rettegésről árulkodott. Belső gátjai ostor suhintásra átszakadtak, majd ösztönének utat engedve lökte odébb Niallt, hogy közel férkőzhessen a sebesülthöz. Nem gondolta volna, hogy egy ártatlan tréfával ilyen komoly bajt okozhat.

- Lo..uis, ne haragudj! Kérlek! Nem akartam ezt, én… -hadarta a teljes pánik szakadékában. Remegve törölte le kezével a fiú homlokán csöpögő ételmaradékokat. Szürkéssé fakult szemeiben kutakodott. – Sajnálom. –bökte ki erőtlenül.

Niall jelentőségteljesen meredt Loura. Nem akarta, de muszáj volt bevallania.

- Nina! –kezdte félve, de a lány mintha megsüketült volna.

- Gyere, segítek felállni! –ajánlotta teljesen megfeledkezve a külvilágról. Olyan törődő volt, mint soha senki.

- Nina, nincs is semmi bajom!

- Semmi bajod? Hiszen nem tudsz lábra állni!

- Csak átverés volt! –törtek ki a szavak belőle nyomatékosan. Nyakát behúzta, fogai összekoccantak. A kis Harry értetlenül kapta fejét hol Ninára, hol Tommora. Nina ujjai közé csippentett egy kis sütemény-tetemet. Lehűlve jutott el tudatáig, hogy hülyét csináltak belőle.

Valaki írjon sürgősen egy gyászjelentést a mi Répakirályunkról...