2012. május 24., csütörtök

14. rész: Egy vörös, egy szőke

- Istenem, annyira örülök neked! -ujjongott Zayn, s Baily arcát két tenyere közé fogta.
- Jó látni téged. -mosolyodott el elpirulva, mert érezte, hogy beleveszik azoknak a csokoládébarna szemeknek a pillantásába.
- Akkor gyere, menjünk! -bökött fejével az odakint várakozó stáb felé. Baily vidáman belekarolt Zayn izmos vállába, de hirtelen megtorpant, amint észrevette az embersokaság között az idősebbik Horant.
- Ott van Nina. -suttogta nagyot nyelve.
- Nyugi, nem fogja letépni a fejed. -nyugtatta a lányt, de nem sokat ért.
- Akkor te nem ismered Ninát. -kapott homlokához Baily, s közben csörömpöltek a karján sorakozó karkötők.
Zayn és Baily lassan hallótávolságon belülre értek a többiekhez. Mindenki tekintete kérdően szegeződött Zayn-re. Nina képtelen volt Baily-re nézni, ezért inkább lesütött szemmel várta, hogy odaérjenek.
- Srácok, ő itt Baily. Egy... jó barátom. -mosolyodott félve a szóban forgó lányra.
Baily idegesen öszehúzta magán a bőrkabátját, majd félve Nina elé lépett.
- Nino! -fogta meg barátnője karját, de Nina hirtelen elrántotta. Csalódottan és semmit sem értve meredt az egykori legjobb barátnőjére. Nina nem értette, hogy került ide? Honnan ismeri Zaynt, és egyáltalán mit akar tőle?
- Baily, te hogy kerülsz ide? -nevetett zavartan Niall, majd megölelte a lányt.
- Én csak feltörtem a malacperselyemet, hogy...izé...szóval Ninától akartam elnézést kérni. -motyogta, és közben bűnbánóan Ninára sandított, aki úgy tett, mintha teljesen hidegen hagyná Baily váratlan érkezése. Fogta magát, meg a csomagját és Brendonék után indult. Baily szájába harapott, s kedvetlenül a cipője orrát kezdte el szugerálni.
- Miért, min balhéztatok össze? -kíváncsiskodott Niall. Mindig érdekelték az ilyenféle pletykák, csak annak nem annyira örült, mikor nővére volt bennük a főszereplő.
-Srácok közben induljunk! -mondta valaki, majd a sötétített ablakú buszokhoz battyogott mindenki.
- Biztos hallottad azt a sztorit, hogy Nina öszegraffitizett egy házfalat, és amiatt az őrsön kötött ki. -magyarázta rosszkedvűen Baily, s közben füle mögé igazította szemébe lógó tincseit. Zayn le sem vette a szemét a lányról. Louis pedig végig Niall mellett hallgatózott, de nem volt könnyű dolga, mert másik oldalán Jenna fecsegett neki valamit.
- Igen, azon már apám is kibukott. -nyögött fel visszagondolva a nem is régen történt eseményekre.
- Az igazság, hogy nem Nina csinálta. Ő vitte el a balhét, persze nem önszántából. -vallotta be Baily
- Hogyan? -tátotta el száját Niall, kis megkönnyebbüléssel hangjában. Baily csak bólogatott.
- Jim volt a bűnös, én meg hagytam, hogy Nina bajba kerüljön miatta. -húzta el aggódva, vérvörösre festett száját
- Ki az a Jim? -kérdezett rá érdeklődve Zayn
- A volt barátom. -felelte kurtán, mire Zayn gúnyosan felnevetett. Baily csak megrázta a fejét, majd Niall felé fordult.
- De nyugi, már megmondtam a szüleidnek is az igazságot, sőt ki is akartam fizetni a kárt, persze a faterod nem engedte.


Aztán a hotel folyosóján:
- Nina, kérlek hallgass meg! -kocogott Baily a szőkeség után, aki már Rolling Stones-os alvópólójában lépkedett a szobája felé.
Nina keze ökölbe szorult, majd megfordult.
- Te cserben hagytál, akkor engedd meg, hogy most én is cserben hagyjalak. Jó éjt! -ragadta meg a kilincset
- De én csak miattad jöttem el Chicagoba! -dobbantott hisztérikusan vékony hangon a vörös.
Nina gúnyos jókedvvel vonta fel szemöldökét.
- Ó, ne mondd! És most hanyatt kéne esnem? Eljátszottad a bizalmam Bayz. -ingatta fejét lemondóan, majd jelentőségteljesen magára csapta a hotelszoba ajtaját.

A mindenre elszánt rajongók valahonnan megtudták, hogy melyik hotelben szállt meg az 5 csirkefogó, így egy kisebb tömeg ordibálása ébresztette fel a hotel vendégeit. Még a híradóba is bekerült az esemény. A biztonsági őrök kisebb migrént kaptak. Ez azért már kicsit sok-gondolta Niall is. Aznap reggel a srácok a KISS FM nevű rádióba voltak hivatalosak. Az interjú során feltűnt azonban, hogy Louis kivételesen meg sem szólalt. Amikor mindenki nevetett valami poénon ő csak elmosolyodott. Mintha nem is ő lenne az igazi Louis Tomlinson...

Eközben Nina sem tétlenkedett sokat. Reggel sietősen felöltözött, (kicsit megütközött a hotel előterében toporgó lányhad láttán- és rohant is a táncterembe. Mivel Timo eltűnt valahova, gondolta nyomhatnának addig a többiekkel egy kis freestyle-t. S, mint kiderült, nem csak Nina unta már Timo begyöpösödött koreográfiáit. Mellkastörő ritmusok zengték be a helységet. Nina végre nem érezte magát magányosnak, úgy érezte új bandája van, akiknek tagjai sokkal tehetségesebbek, mint amennyit megmutatnak magukból.
Remekül szórakoztak egészen addig, amíg Timothy vissza nem érkezett. És ez volt az a pont, amelytől kezdve minden romba dőlt. Mint egy dominókból kirakott hosszú, kanyargós út. Nina úgy érezte, minden erőfeszítése -annak céljából, hogy beilleszkedjen, hogy elfogadják, hogy ítéletek nélkül kezeljék, hogy barátokat szerezzen- kárba veszett. De ezt ekkora még nem tudta. Nem is sejthette, hogy ennél még sokkal rosszabb is lesz a helyzete...

- Hát ti meg mit csináltok? -toppant be Timothy szokásos izompólójában.
- Csak lazulunk! -nevetett Nina, majd meghúzta a vizes palackot. Egy darabig fürkészte Timo arcának minden rezzenését, majd csókra csücsörítette száját, de ehelyett Timo félrehívta a lányt.
- Mi a baj Timoooo? -nyújtotta el nevének utosó betűjét a lány, s közben jókedvűen dobolt lábával a háttérben szóló zenére.
- Az, hogy magánakciózól! Teljesen kifárasztod őket, pedig az edzés még csak most jön!
- Lazulj már le! -lökte vállba, s nem gondolta, hogy a fiú ilyen szigorú lenne vele.
- Itt én vagyok a koreográfus! És akkor van tánc, ha én azt mondom! -emelte fel mély, de annál izgatóbb hangját. Nina lepetten hőkölt hátra pár lépést. Hirtelen nem is tudta hova tenni Timothy viselkedését.
- Mi a fene ütött beléd? -nyomta mutatóujját halántékára hunyorogva.
- Attól, hogy mi együtt vagyunk, még nem lettél te is főnök! Vágod?
- Tudod mit? Bekaphatod! -hagyta ott a fiút, de visszarántotta a karját.
- Bocs. -kért elnézést gyorsan- Szükségem van rád. Betanítjuk nekik az új koreográfiát? -nézett fel boci szemekkel Nina türkisz árnyalatú, hideg tekintetébe.
- Melyiket? Amit én dolgoztam ki? -csillant fel a lány szeme.
Timo megpróbálta eltűntetni a fintort az arcáról: -Igen, azt.
- Ja, azt már nagyjából tudják. Csak egy kis tökéletesítés hiányzik. -rántott vállat büszkén, majd felkötötte hosszú haját.

Az egészben ott a lényeg, hogy Brendon és James (aki a színpadi látványért és effektekért felelős) elképedve dicsőítette Timothy-t, amiért ilyen gyorsan, és ilyen erőteljes, karakteres, új és friss produkciót állított össze a fiúk mögé. A fiú persze nagyképűen és önelégültséggel telve fogadta a "hátba veregetéseket", meg sem említve azt a "apró" tényt, hogy neki kb. köze nincs az új koreográfiához. Amint ez Nina fülébe jutott, önmagából kikelve rohant panaszkodni Timonak. A fiú persze ügyesen kimagyarázta a dolgot, és beetette azzal a szöveggel ninát, hogy muszáj hírnevét fenntartani. Egy forró csókkal Ninát meg lehetett végleges győzni, hogy hagyja Timonak learatni a babérokat. Naív Nina...
Vannak emberek, akiknek élete mondhatni félresiklott, akiknek  élete kicsit sem hasonlít arra, amilyet szerettek volna. Kicsit sem... Nina pont ezeknek az embereknek az egyike volt. S mint amilyen ő volt, észre sem vette, hogy saját magát sodorja egyre mélyebbre. Niall ismerte őt igazán. Ő tudta, hogy nővére amilyen szemtelenül őszinte a szavakkal, olyan titkolózó az érzéseivel. Vaskos erődöt épített maga köré, hogy ne láthassa senki gyengeségeit. Nina persze azt hiszi, ez jól bevált taktika, csak arra közben nem számított, hogy önmagát őrli fel minden egyes elfojtott arcrezzenésével. Ezek után nem csoda, mekkora dühöt érez magában folyton folyvást. Éjjel-és nappal, álmában és ébren, minden nevetésében, mosolyában, könnyében és hangjában... ott van. Ott van a szűnni nem akaró, égető düh.

A fiúk késő délután, fáradtan értek vissza a hotelbe a halomnyi interjú után. A nagykoncertjük holnap lesz csak, így ma még kialhatják magukat.
- Na miylen volt a napotok? -omlott Jenna egyből Louis nyakába. Louis mosolyogva simogatta meg a lány haját.
- Jó. Kemény. Fárasztó. -mormolta egykedvűen.
- Hé srácok -zavarta meg az enyelgést Zayn- Itt van Simon!
Simon Cowell nincs a fiúkkal végig a turnén, de igyekszik minél többször "beugrani" ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. A fiúk mindig nagy szeretettel fogadják a férfit, úgy néznek rá, mint magára a mindenhatóra. Nina persze megint kilógott a sorból, ő nem ment le hozzá köszönni; úgy volt vele látta már eleget a tévében. Kit érdekel? Talán jobb is, hogy nem hallotta, amint Simon bácsi az egekig magasztalja Timo új munkájának gyümölcsét.

-Foster, én azt hittem minden kezd jól alakulni. -motyogott Nina a hörcsögnek, s közben odadugta arcát a kis szőrmók orrához. Sajnos Foster nem tudott válaszolni, de megértően pislogott a lányra.
Niának eszébe jutott, hogy még be kell adnia egy adag inzulint magának. Mindig elfelejtette rendes időben beadni. Nyúlt is az éjjeliszekrény fiókjába, de lepetten vette észre, hogy már csak egy ampulla maradt. Miután elvégezte a rutinműveletet, elhatározta, hogy megkérdezi a hotel recepcióján, hol van a legközelebbi patika.

Ám ahogy kilépett szobájából, lágy zongoraszó simult fülébe. Nina -eredeti célját elfelejtve-, mit sem sejtve indult a hang irányába. Útja egészen a hotel egyik tágas konferenciaterméig tartott. Óvatosan belesett az ajtón, de amikor meglátta, hogy ki zongorázik, körülbelül a földről szedte fel az állát. Louis volt az! Ki gondolta volna, hogy ilyen gyönyörűen zongorázik? aztán énekelni kezdett egy dalt. Nina jól ismerte ezt a dalt, sokat dúdolta egy időben. Nina zavartan vette észre, hogy lábai remegni kezdenek, aztán pedig különös vágya támadt. Azt kívánta nagyon halkan és mélyen magába, hogy bárcsak neki szólna a dal. Fogalma sem volt, miért érez ilyeneket, hiszen ő maga is őrültségnek találta. Különösen nyugodt és békés volt a lánnyal mindig szemétkedő fiú. Ninának tetszett, amit lát, valamiért jól esett érzékeinek. Egy pilanatra azonban önkívületi állapotba esett, és hirtelen felindulásból be akart menni a fiúhoz, de ekkor megpillantotta az eddig takarásban levő Jennát. Ott ült, mint valami hercegnő, azzal a túlontúl belőtt loknijaival, és biztos baromi különlegesnek érezte magát. Van is miért. -értett egyet Nina, majd valami okból elszontyolódva sétált tovább. Az inzulin már rég kiment a fejéből, helyette kilépett a forgalmas utcára. Odakint hűvös volt, párás a levegő, szürkület, de mégis zsongó forgalom.

Egy szál lenge trikóban mászkált az ismeretlen utcákon. Egyszerűen csak levegőznie kellett.
- Hé Nino! -ütötte meg fülét Baily hangja, s bár a lány előtte állt, idő kellett mire észrevette. - Minden rendben?
- Bayz... -sóhajtott, majd beletúrt amúgy is kócos szőke loboncába. - Megölelsz? -kérte meglágyult hangon. Baily lepett boldogsággal teljesítette barátnője kérését. Egyszerre azonban aggódni is kezdett, mert Nina ritkán tesz ilyet.
- Annyira sajnálom Nino, te vagy a legjobb barátnőm. Egy idióta voltam. -mormolta Baily a szőke hajzuhatagba. Nina markába fogta a vöröske vastag, puha copfját, és finoman végighúzta rajta azt.
- Spongyát rá oké? Tudod, a legjobbkor jöttél! Borzasztóan hiányoztál. -vallotta be
- Barátnők hatodik érzéke. -nevetett fel, majd átkarolva egymást, visszasétáltak a hotelbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése