50. rész: It's okay not to be okay

ajánlott zene: ♫

Louis: Nem csak úgy érzem magam, mint akit pusztán hasba szúrtak, hanem mint akiben folyamatosan forgatják a kést...újra és újra. A kérdés csupán annyi, meddig leszek képest talpon maradni.

Híres vagyok. Gazdag vagyok. Mostanra olyannyira, hogy szinte bármit megkaphatok. Ja, a hangsúly a szinte szón van; úgy látszik amit a legjobban akarok, azt nem kapom meg. Szenvedek, mintha sosem lenne már kiút ebből az egészből. Álmomban sem gondoltam, hogy valaha is ennyit feláldozok majd valakiért; egy lányért. De ez...egyszerűen csak megtörtént. Nem tudok szembeszegülni azzal a kitartó és enyhűlni nem akaró érzéssel, ami fogva tart. Gyönyörű és egyben kegyetlen ellenfél a szerelem. Legyőzhetetlen.

Ez a turné nem csupán a pénzszerzésről és a kalandos felfedezésekről szólt. Ez volt éltem legnagyobb élménye, még akkor is, ha teljesen más irányba alakultak a dolgok, mint ahogy elterveztem. Ki hitte volna, hogy pont most találok egy lányt, akihez foghatót még álmomban sem? Nem, egyszerűen képtelen lennék elmagyarázni miért pont Nina Horan. A két hónapnyi tömény koncert körút megtanított néhány fontos dolgot. Megtanított küzdeni és felemelt fővel tűrni a kudarcot. Sok fájdalmat és életveszélyes helyzetet dobott a nyakamba, de hahó; Louis Tomlinson még él, bár belül romokra bombázott lélekkel. Az jutott eszembe, milyen találóak a Stand up-ban a saját soraim:  I know your heart's been broken don't you give up I'll be there yeah I know it to fix you with love - a problémám csak annyi, hogy ez a lány éppen tegnap üvöltötte az arcomba, hogy gyűlöl. Így hogy szeressem?

Mi lett volna ha Niall nem hívja ide a nővérét a turnéra. Ha Jenna nem sérül le. Talán jobb lenne? Jobb lenne, ha? 

Ki vagyok bukva.

Harry: Oké, őszintén bevallom. Megszerettem Niall nővérét. Az elejétől kezdve érdekelt titokzatos gorombaságának oka, de azt sosem gondoltam volna, hogy a háttérben ennyire súlyos dolgok állnak. Durva. Fel sem fogom. Furán érzem magam. Mindenki nyugtalanul vár, és azon töpreng: mi lesz most? Mi lesz Ninával? Mi lesz az E-motionnal? Mi lesz Louis-val? Niall meddig bírja? 

Ember, engem komolyan szétfeszítenek ezek a kérdések. 

Szívesen odamennék a lányhoz, és elmesélném neki, hogy mit jelent nekem. Mert halál komolyan többet, mint barát. Beismerem oké? Irigyelem Niallt, amiért ennyire szeretik egymást a testvérével. Tudja mindenki, hogy nekem is van egy nővérem: Gemma. Gőzöm sincs hogy, hogy nem, de egy rakás sz*r a kapcsolatunk. Egyszerűen csak pisis kölyöknek hív, és mindig annyit üzen vissza, ha keresem telefonon: "Ne hívogass már te kis p*csa, kopj le!" Én sem vagyok szent, de nem érzem jogosnak a nővérem folyamatos elutasítását. Nina is taszított magától eleinte, így rögtön Gemmát láttam benne. Aztán a szöszi nem szándékosan, de ki-kimutatta, hogy kedvel engem. Végig mellette álltam, a turné elejétől kezdve. Olyan volt, mintha hirtelen visszakaptam volna Gemmát. De rá kell ébrednem, hogy Nina nem az én tesóm, ő Niallhoz tartozik.

Niall: Szörnyen érzem magam, mert kudarcot vallottam. Megígértem Ninának, hogy nem hagyom, hogy kiderüljön mindez. Megesküdtem, hogy megóvom a rá leselkedő veszélytől. Elbuktam. Nina rosszabbul van, mint valaha. Peter nyomatékosan megkért, hogy legyek nagyon óvatos, nehogy a kamerák és vakuik kiszúrjanak valamit a botrányból. De mégis, hogy kéne csinálnom? Nem tudok vidáman sétálni a rivaldafényben, s úgy tenni, mintha a világon minden tökéletesen rendben lenne. Ez több, mint képtelenség!

Felhívtam apámat. Elmondtam neki mindent. Feldühített, mert szabályosan hidegen hagyta, ami Ninával történt. Miért tesz még mindig úgy, mintha Nina nem is létezne? Nem haragudhat rá többé; már rég meg kellett volna bocsájtania neki... hiszen a lányáról van szó!

És anya? Vele nem beszéltem, a turné legeleje óta.

2012. július 18.

Itt volt az idő, el kellett hagyniuk a gyönyörű és napfényben sziporkázó paradicsomot: Los Angelest. Maguk mögött hagytak - az emlékeiken kívül- mindent. A partot, a páratlan otthonukat, az egyedülálló szabadság érzetét, ami a sós levegőben keringett, mint valami kábítószer.

Az újságok, internetes cikkek dugig voltak az alábbi jellegű címekkel:

A One Direction visszatér Londonba
A brit-ír fiúcsapat újra otthon
Véget ért a turné, mi jön most?
Viszlát US Helló UK!
A 1D hazatér! 

***

Egy hatalmasra épített bőrönd-torony állt a nappali közepén. Gyanúsan csend volt odalent. Niallban megállt az ütő, amikor nem találta Ninát a szobájában. Mint egy mérgezett egér, úgy rohangált fel-alá a kilométeres tereken át, aztán a parton ücsörögve talált rá. Olyan volt, mint egy csendes eszelős; üveges, kifejezéstelen tekintettel meredt a végtelen vízfelszínre.

Niall már annak is örült, hogy a lány legalább lefürdött és átöltözött. Haladás.

- Nino, gyere! -nyújtota karját felé- Indulnunk kell. -hanglejtése óvatos és megfontolt volt, mert attól félt, ha nem megfelelő hangsúllyal teszi, Nina fogja magát, és hisztérikusan a habok közé veti magát.

Semmi reakciónak beillő mozzanat. Se egy beleegyező pillantás, se egy megrezzent arcvonás.

- Hallod? Gyere, mennünk kell! -merészkedett vállához érni a fiú, de nővére megrettenve rezzent össze. Niall csalódottan meredt rá. Leblokkolt; nem tudta, hogyan kezelje a kialakult helyzetet. Nina bambán belemarkolt még utoljára a lágy homokba, aztán lassú, nehézkes mozdulatokkal visszaindult a villa fele. Olyanná vált, akár egy alvajáró. Nem zavarta egy cseppet sem, hogy szembetalálkozott Louis-val és Harryvel. Nem olyan volt, mint aki direkt nem veszi észre őket; ijesztőbb: mintha tényleg nem létezne számára a külvilág.

Egy szó nélkül ült be Niall mellé a terepjáróba; semmi búcsú, senkitől. Niall bánatosan vált el barátjaitól, akik hiába próbálták bíztató szavakkal erősíteni ingatag lelkiállapotát. "Minden rendeződik majd" -hallotta Liam hangját egyfolytában.

Niall véresre harapdálta már szája belsejét a hazaúton. Ez volt eddigi leghosszabb és legnyomasztóbb repülőútja. Egyetlen pozitívuma: csodával határos módon egy paparazzó sem szimatolta ki hazaérkezésüket, így zavartalanul hagyhatták el a dublini repteret. Kivételes alkalom, de szükségszerű. Már a gondolattól is hányingere lett, mi lett volna, ha egy hadseregnyi éhes firkász és fotós állja útjukat.

A "mullingari manó" testileg és lelkileg is teljesen meggyötört volt, mégsem tudott egy percre sem pihenni. Nem úgy, mint Nina, aki a repülőutat és most a taxiban töltött időt is végigalussza. Talán jobb is így neki; addig sem sanyargatja magát kíméletlen gondolataival.

Míg ezeken jár agya szüntelenül, Mullingar barátságos utcái tűnnek fel a kocsi ablakán át. A szülőváros kedves látképe mit sem változott, itt legalább minden a régi. Az időjárás is, ugyanis esni kezd. A durva esőcseppek hangosan koppanak a szélvédőre, s folynak le egymással versengve.

Niall előkapta telefonját, és bőszen tapogatni kezdte annak kijelzőjén megjelenő klaviatúrát: "Végre hazaértünk.  Remélem hamarosan találkozunk." Aztán a SEND feliratú címkére bökött, mire Harry zsebében rezegni kezdett mobilja egy másik kontinensen.

- Megérkeztek Mullingarbe. -sóhajtotta nehézkesen, majd göndör hajkupacába süllyesztette ujjait. Louis felkapta a fejét a hírre; Nina Horan végtelenül messze került tőle; most már fizikailag is. E gondolat megrémisztette, nem is kicsit.

- A mi gépünk mikor indul pontosan? -érdeklődött Zayn. Arra gondolt közben, mikor láthatja Bailyt újra, és hogy vajon ő, mint Nina legjobb barátnője végig tudott keserű múltjáról?

- Reggel 8-kor. Nem megyünk le szörfözni? Hatalmas hullámok vannak odakint! -mutat Harry az üvegfalon ki, ahonnan tökéletesen látni a dacosan csapkodó habokat. Remélte talán ez a program enyhíti egy kis időre Lou szomorúságát. Nem számít a fiúk lelkes reakciójára.

- Gyerünk! -bólint egyet határozottan Tommo is.

9:47 pm, Mullingar kertvárosa
Niall szerette az otthonát, a hazatérés semmihez sem fogható melegséggel töltötte el. Megkönnyebbülni azonban még sem tudott, hiszen az egyre csak tornyosuló problémák tetejében még ott volt az az "apróság" is, miszerint apja nem hajlandó szóba állni Ninával.
Furcsa; a bejárati ajtó zárva. Niall kelletlenül vette elő régnem használt kulcscsomóját. Pár percig eltartott, mire sikerült felülkerekednie a makacsul beragadt zár akaratán.

- Hahó! -kiabált, majd a villanykapcsolóért nyúlt. Egy pillanatra megtorpant keze a fehér gombon: mi van, ha ez valami 'welcome home' meglepi buli, és ott várja őket a sötétben a rokonság? A fények kigyúltak. Niall fellélegzett, hogy sehol senki. Gyanakvóan settenkedett körbe a konyhán és a nappalin, mint egy besurranó tolvaj. Bár nem szólt szüleinek az érkezésről, mégis furcsállta, hogy nincsenek itthon.
Nina kelletlenül lerúgta összesarazott tornacipőjét, majd se szó, se beszéd felvonult a szobájába. Az egyetlen dolog, ami még igazán az övé volt, minden gusztustalan ételmaradékával, szakadt poszterével együtt. Niallra maradt a taxi kifizetése, és a bőröndök behurcolása. Kényelmesen elvetette magát a kanapén, ölébe kapta laptopját, majd szokatlan felindulásból csetelni kezdett.

RoRosie88 elérhető
Mullingar_lad bejelentkezett
- Hé Niall, mizujs? Minden oké veletek?
- Szia Ro! Aha, fogjuk rá. Ti mit csináltok?
- A fiúk szörföznek odakint. De nem tűnik igazinak a vidámságuk.
- Sz*rul érzem magam, hogy mindenkit így lelomboztunk.
- Erről nem tehet senki. Megtörtént. Most már csak időt kell hagynod Ninának és magadnak is.
- Köszi a biztatást. De kezdek besokallni. Miért érzem azt, hogy minden az én nyakamba zúdul?
- Túl sokat rágódsz mások problémáin.
- Ja, tudom. Ilyen vagyok.
- Szeretem amilyen vagy. :)
- Tényleg? :P
- Igen. Őszintén.
- Talán ezt nem chaten kéne megbeszélnünk.
- Hiányzol Nialler! :(
- Te is nekem Ro!
- Most mennem kell. Később beszélünk.
- Vigyázz magadra!
- Oké. Szia!xx
- Szia! xx

RoRosie88 kijelentkezett
Mullingar_lad kijelentkezett

A bejárat felől motoszkálás törte meg a házban uralkodó rideg csendet. Niall veszett kutya módjára csapta le szerencsétlen laptop tetejét, s pattant fel úrias fektéből. Hazaértek. -dörömbölt szívében a hang. Hazaértek.

- Az ajtó nincs felfeszítve. -hallja apja hangját. Anyja a háttérben hisztériázik. Ezek azt hiszik betörtek hozzájuk? Niall eléjük fut, felkészül lepett ábrázatukra.

- Csak mi jöttünk haza! -ugrik eléjük az előszobába. Apja arca megkönnyebbül, egyenesen felderül fia láttán.

- Niall! Istenem! -öleli magához szorosan, aztán egy férfias hátba veregetés közepette végigméri a szöszit, hogy mennyit változott, lebarnult-e, nőtt-e, más lett-e a haja, megizmosodott-e? Anyja visszafojtott örömmel lépett fia elé, mert tudja jól, hogy fekete listán van nála. Niall odaköszön neki, de semmi több. Hűvösen végigméri a nőt, és ijesztő érzés üt lukat mellkasán: ő lenne az anyám? Még csak nem is hiányzott...

Apa és fia beszélgetni kezdenek. De nem olyan jókedvűen és gondtalanul, mint régen egy-egy sör mellett. Mintha eltávolodott volna mindenki mindenkitől ebben a családban. Niall egyre feszültebb lett: már fél órája faggatja őt apja, és még csak meg sem kérdezte, hogy Nina hol van, hogy van. Egyre nehezebben gyűrte le felháborodottságát, ám amint hangot adott volna neki megjelent nővére a konyhában. Szörnyen festett: barnára sült bőre falfehérnek tűnt, szemei élettelenül csillogtak, arca beesett volt.

- Szia Apa. -köszönt halkan és olyan rekedten, hogy szinte érteni sem lehetett.

A férfi egy darabig igyekezett döbbenetét leplezve végigmérni lányát, aztán csak sikerült kiböknie egy sziát. Azzal mintha mi sem történt volna, visszafordult Niallhoz és tovább beszélt hozzá. De a fiú nem tudott többet lenyelni. Besokkalt a rá nehezedő nyomástól. Feldúltan ordibálni kezdett apjával. Anyja a konyhapultnak dőlve törölgette könnyeit, tudta, hogy nincs joga beleszólni.

- Ebből elég Bobby! -csapott az asztalra, melynek eredményeként egy pohár sör riadtan felborult, s folyatta ki tartalmát amerre csak lehetett.

- Bobby? Szóval most már apa helyett Bobby? -rúgta ki maga alól a széket.

- Addig nem leszel az apám, amíg nem törődsz a testvéremmel! -mordult rá tőle eddig még nem látott vehemenciával. A férfi lefagyott.

- Arra a testvéredre gondolsz, akivel csak a baj van és a nyomorúság? Aki idegen emberekre támad, drogozik, törvényt szeg éjjel-nappal? Aki miatt széthullot a családod? Aki elszökik itthonról szó nélkül? És azt várod, hogy elnézzem neki mindezt? -tárta ki karját a magatehetetlenül álló lány fele bökve ujjával. Nina sokkot kap tulajdon apja kegyetlen és bántó szavaitól. Szóval őt is sikerült elmarnia magától. Ez amolyan kegyelem döfés volt, mely sokadszorra is a legvérmesebb cselekedet felé lökte, amit ember magával tehet...



- Anyu, mikor ér már ide Lou? -toporgott türelmetlenül Felicité, s negyedszerre is a gigantikus digitális órára pillantott a mozgólépcső feletti boltíven.

- Még néhány perc, türelem Fizz. -csitította anyja az üvegfalon át leskelődve, hátha meglátja végre fiát.

- Hé, ott van Lou, ott van! -sikított fel az ikerpár egyik tagja, Daisy, majd szaporán ugrálni kezdett fodros aljú szoknyájában. Félelmetes, mennyire hasonlított a két picúr, egyformábbak voltak, mint két tojás. Néha az anyjuk sem volt benne biztos, hogy a megfelelő lányát szólította.

- Ott jönnek, ott van Louis! -sikította most már a duó másik tagja, Phoebe is. Otthon addig toporzékolt, míg anyukája meg nem engedte nagy nehezen, hogy a szoknyája helyett a  húzentróglis nadrágját vegye fel. Bátyjától leste el a divat ezen fortéját a kis töpszli.

- Hé, egy búcsúcsókot sem kapok? -tárta szét karjait Harry, még mielőtt a terminál belsejébe értek volna. Louis elnevette magát, de csak szolidan. Átölelte a fürtös királyfit, majd vetettek egymásra egy jelentőségteljesen bizalmas pillantást. Mindenki a saját családja fele vette az irányt. Tomlinsonban egy csapásra háttérbe szorult minden bánata, mikor meglátta anyját, körülötte a négy húgával. Egy széles vigyor ült az arcára. Ledobta válláról a kézipottyászként magával hozott hátizsákot, és a lánysereg felé rohant. Szabályos a nyakába ugrottak a boldogan kuncogó lányok. Puszilgatták a fiú napbarnított arcát, ahol érték, közben pedig önfeledten viháncoltak nagytesójuk hazaérkeztének örömére.

- De jó, hogy itt vagy végre Lou! -bújt nyakához a legnagyobb is, a 14 éves Lottie. Az ikrek két oldalról fúrták magukat a fiú hónalja alá. A hazatért családtag szóhoz sem jutott, mert tudta, ha megpróbálna most bármit is mondani, elbőgi magát. Aztán végre anyjához is odafért. Nem szóltak semmit, csak jó szorosan megölelték egymást.

A hazautat végigénekelték a kocsiban, és persze kötelező program volt megállni Doncaster leghíresebb cukrászdájánál is. Louis csalódottan nyugtázta, hogy nem árulnak répafagyit, ezért kénytelen volt visszatérni régi kedvencéhez, a mogyorófagyihoz.
A vacsorát is ünnepélyes módon együtt töltötték. Mindenféle szóba került, többek között feljött az a név is, amiről a legkevésbé sem szeretett volna beszélni.
Lottie volt a ludas: - Lou, mi van Nina és közted? Az interneten azt pletykálják, hogy jártok.

Louis felvonta az orrát, hogy leplezze katasztrofális lelkiállapotát: - Nem vagy te ehhez még túl fiatal hölgyem?

Aztán anyjuk közbeszólt: - Tommo! Egy család vagyunk! Ha egy új lánnyal jársz, elmondhatod!

- De nem járok vele! Oké? -teszi fel kezeit felháborodva, majd mérgesen rámered a tányérjában ide-oda guruló borsószemekre; amik sehogy sem akarnak a villáján maradni.

- Jól van na, le ne harapd a fejem. -kacsint megadóan a nő, majd cinkosan összekuncognak Lottie-val. Louis elmosolyodva égnek emeli szemeit. Nők.

- De azért mesélhetnél róla. Ha tudnád milyen népszerű a neten. Mindent tudni akarnak róla. Szóval halljuk, milyen? Olyan laza és vicces, mint Niall? -kérdezősködik Felicité.

Tommo kérlelés nélkül válaszol, mert úgy sem bírná magában tartani: még hogy olyan-e, mint Niall? - Nem! -vágja rá- Ég és föld a két testvér. Nem is sejtenétek, hogy Nina milyen mogorva és undok. Egy kicsit sem kedves. Bár viccesnek vicces. Vagy inkább gúnyos. -javítja ki magát- Mást alig tudok róla. Csak azt, hogy soha nem láttam még ilyen embert, akinek ennyire jól állt volna a tánc. Hihetetlenül tehetséges. -réved el tekintete a konyha éterében.

- És tényleg annyira gyönyörű, mint a képeken? -zökkenti ki a mélázásból, ezúttal Lottie veszi át a riporter szerepét.

- Nem. Sokkal szebb élőben. Bepisilsz, ha meglátod! -hajol húgához közel, mintha valami bizalmas információt adna ki. Lottie ördögien elvigyorodik; pontosan, ahogy Louis szokott, mikor valami marhaság jut az eszébe, amit így vagy úgy de ki akar vitelezni a móka kedvéért.

- Szóval be-le-zúg-tál! -simogatja meg barna haját a lány, mire Louis sértetten felhorkan. Anya és lánya egymás tenyerébe csap. A bátyó duzzogva kiölti nyelvét húgára.

A lefekvés egy külön ceremónia a Tomlinsonéknál. Ma különösképpen az, ugyanis Tommo nem ússza meg az esti mesét. Az ikrek csillogó szemmel hallgatják a fiú mulatságos történeteit. Amikor végre halk szuszogással kiderül, hogy az elaltatás sikerült, jöhetett a következő szoba, amelyben Fizz és Lottie várta testvérük jó-éjt pusziját.

- Én is szeretlek titeket! -dob a fiú búcsúzóul egy hangos cuppanóst a levegőbe, majd rájuk oltja a villanyt. Végre; már csak a saját ágya vár rá. Biztonságérzetet érez, hogy itthon van, itthon a családjával. Mosolyogva dönti fejét párnájára, és szórakozottan nézegeti a plafonra ragasztott zenekaros plakátokat. Álmában azonban olyasmiket lát, melyektől egy csapásra a pokolban érzi magát, a hirtelen jött nyugalom éppolyan hirtelen távozik is...

Az egész egy chat beszélgetéssel kezdődött...
Mullingar_lad elérhető
CarrotKing001 bejelentkezett

- Louis, de jó, hogy itt vagy! Baj van!
- Helló Niall, mi a gond?
- Tudom furcsán hangzik, de ide kell jönnöd!
- Mi van? Miért?
- Nina nem szól senkihez sem, olyan, mint egy élőholt. Te vagy az utolsó esélye.
- Nem tudom haver...
- Kérlek. Kétségbe vagyok esve, ide kell jönnöd!
- Rendben.
- Kösz tesó. A dublini reptéren várlak. Szia!
- Oké, szia!

CarrotKing001 kijelentkezett

Mintha csak egy időkapun sétált volna át, mert máris a Horan-lak nappalijában találta magát. Furcsamód csend volt odabent, legnagyobb döbbenetére Harry ücsörgött szótlanul a fotelban. De miért? Hogy kerül ő ide? Olyan volt, mintha észre sem vette volna Tomlinsont. Maga elé meredve gubbasztott, mintha nyitott szemmel aludna. Louis felhergelte magát azon, hogy a falnak Harry-zik. Durván megrázta vállánál fogva a göndörkét, mire az csak egy vontatott sóhajt hallatott. Nagy nehezen összeszedte magát, s zöldesben játszó tekintetét barátjára emelte. Mintha egy világ omlott volna össze benne. 

- Mi a fene ütött beléd? -vonta össze aggódva a szemöldökét, és egyre rémesebb gondolatok kerítették őt hatalmukba.

- Sajnálom Lou. -fújta ki a levegőt elcsukló hangon. - Én úgy sajnálom. -szívta be alsó ajkát. Fogalma sem volt, hogyan mondja el.

- Mit? Mit? -ismételgette egyre keservesebben.

- Nina meghalt.

Nem, nem, nem! Nem halt meg. Nem halhatott meg. Él és virul. Nem halt meg, ez hazugság! -üvöltötte legbelül, de ez csupán pillanatokkal késleltette a katarzist szívében. Mint egy hatalmas robbanás, úgy omlott miszlikre minden, ami még egyben tartotta józan eszét. Az idő megfagyott, a tér kitágult: csak ő volt és a megsemmisítő tudat.

- Tessék? -remegte szája, s közben le kellett ülnie a kanapéra.

- Öngyilkos lett. -búgta mély hangján Harry, majd ijedten felpattant, mikor észrevette az emeletről leérkező mentőtiszteket. Faarccal cipelték azt a bizonyos hordágyat rajta a letakart testtel.

- Nina! -nyöszörgött erőtlenül a két fiú; majdhogynem egyszerre. A lány szőke tincsei kikandikáltak a fekete lepedő alól. Tomlinson igazi sokkot kapott, záporozva gurultak le a könnycseppek arcán. Felnézett, és Niallal találta szembe magát: - Elkéstél! -ordított rá kiborulva, gyűlölködő kék tekintettel.

6:30 am - pillantott digitális órájára Tomlinson.Hatalmasra tágult pupillával, heves szívveréssel, szapora légzéssel ébredt.  Ez volt az eddigi legélethűbb rémálma. Nem csoda, hogy homlokán bőszen csillogott a verejték. Egy kicsit fellélegzett, mikor felismerte, hogy a valóság ennél egy kicsit fényesebb: Nina él. Még. Louis először őrültségnek találta a feltételezést, miszerint lehet, hogy okkal álmodott ilyet; megint. De mi van, ha van valóságalapja? Mi van, ha ez egy üzenet, és neki kell tényleg megmentenie a Horan lányt? Sosem hitt az ilyesmikben, egész idáig. És ha marhaság is az egész, akkor sem bízná ezek után a véletlenre. Oda kell mennie Mullingarba. Még időben!