44. rész: Megtestesült szenvedély

Tá-dááámm! Itt van a mindenki által bezsongva várt rész, alias Smily hugi meglepi részének java! Jaj, és engedjétek meg gyorsan, hogy megköszönjem a 6000 (!) kattintást és a 13 követőt! Örülök, hogy lassan, de biztosan sokasodunk. Remélem továbbra is imádni fogjátok! Ó, és majdnem elfelejtettem: nagyon köszönöm a szavazatokat! Érdekes eredmény született.

Na, akkor jó szórakozást, kapaszkodjatok! 

- Hé Harry, nem láttad... te cigizel? -vonta fel szőke szemöldökét Horan, mire Harry bólintott, és büszkén közölte, hogy füvet szív. Nialler jelen állapotának köszönhetően nem botránkozott meg túlzottan a hallottakon, sőt egy slukk erejéig kikapta a fürtöske szájából a gondosan betekert szálat.

- Szóval kit nem láttam? -kérdezte aztán Harry.

- Ninát. Nagyon rég eltűnt. Félek, hogy hülyeséget csinál. Tudod a cukorbetegnek nem kellene alkoholt fogyasztaniuk... -magyarázta, miközben mutatóujjával az egyik szemét dörzsölgette.

- Nem láttam én sem mostanában, pont mint Louis-t. Nem lehet, hogy...?

- Jaj Harry, ne magadból indulj már ki! Nina nem olyan! -hőzöngött a szöszifej, mialatt ide oda kapkodta fejét a tömegbe próbálva fúrni tekintetét, hátha megleli a testvérét. 

- Nem olyan, persze, csak csatak részeg. -vonta meg vállát. Niall felvillanó szemekkel meredt a göndörre. Őszintén tartott attól, hogy Nina túlzásokba esik -mint már sokszor- és annak beláthatatlan következményei lehetnek, mint testi-lelki egészségét figyelembe véve. Egy-egy vad buli egy átlagos, egészséges ember szervezetét is taccsra vágja, hát még egy alacsony tűrőképességű, komoly lelki problémákkal küzdő, cukorbeteg lányét...

Aki Ninát vagy Louis-t kereste, annak elárulom: egymás karjaiban hintenek el millió csókot. Elég érdekes, hogy pár hete még meg tudták volna a másikat fojtani egy korty vízben. Ilyen a szenvedély kérem szépen! Sokszor a legellentmondásosabb érzések közepette robban be és fel, félresöpör mindent, ami az útjába kerül: gátlás, elv, büszkeség, remény, akarat, hazugság. A szenvedély amolyan kegyetlen, de igazságos döntőbíró. Lecsupaszítja szegény ember gondosan felépített, rétegezett védőfalát. Letépi az álcát, megöli a józan elmét. Nyers ösztönnel párosul, s forrongva keringőzik két fél közt. Jelen esetben a Horan leányzó és Tomlinson között. Szóval visszatérek a filozofálgatás lényegére, korábban már feltett kérdés megválaszolásának reményében: Meddig korbácsolható a szenvedély? Van határa? Mint, mindennek. Kell, hogy legyen. Vagy mégsem?

Dübörögve caplatott fel Louis a vastag üveglapokból felépített tekergőző lépcsősoron. Senkinek sem tűnt fel, hogy vállán -mint valami elrabolt zsákmány- Nina Horan lógott, arccal a fiú háta fele. Nem csüngött sokat a fiú széles vállán, mert amint felértek a sík talajra, Louis ledobta a tehert magáról, s kezei közé szorítva préselte a folyosó hideg falának. Nina felnyögött, talán fájt neki, vagy sem. Nem számított. Egyszerre Tommo lakosztályába táncikáltak, el sem eresztve egymást. 

És itt perzselődtek fel az indulatok, de úgy istenigazából. Most figyelj világ, mert megtörténik, amiről álmodni sem mertél.

 

A falak finoman visszhangozták zilált csókjaikat. Ez nem csak úgy megtörtént. Itt valami nagy történt. Két ember nem vonzódik ennyire egymáshoz, ha nem lenne ez eget rengető szerelem. 

Louis egy pillanatra megtorpan, és végigfut még épen maradt tudatában néhány jogosan felvetett kérdés: Biztos ezt akarja? Hát persze. És Nina is? Na, ez már nem olyan biztos. 

- Nina -mosolyog a fiú, mert csiklandós, ahogy a lány forró szuszogását érzi nyakán. - Én nem akarlak kihasználni! Én tényleg szeretlek! -mondja, de majdhogynem biztos benne, hogy őszinte szavaiból alig fog fel valamit a szőke. 

- Én is. Én is. -ismétli halkan, és semmi jelét nem mutatja, hogy abba akarna bármit is hagyni. 

Nos, tudjátok: a férfi az férfi. Ha szerelmes, ha nem. Louis-t már a lány puszta gondolata is megtölti vággyal, és akkor most itt van teljes valójában, teljes testével, hangjával, illatával. Itt van vele.

Mint mondtam: a fiú az fiú. A szőke lány visszafordíthatatlanul fellázította hím ösztöneit, s ezzel beindította a megállíthatatlan és törtető férfit.

Több sem kellett, ó, már rég nem. Végtagjaik gubancolódtak, összeakadtak, majd egymásra borulva hanyatlottak a hatalmas ágyra. 

Mikor ki volt felül, már követni sem lehetett. Hemperegtek jobbra-balra, mígnem tovareppent Mr. Tomlinson pólója, ki tudja hova. Egy sötét sarokba. Aztán eltűnt róla nadrágja, mint a kámfor. Fogalma sem volt, hogy. 

A szorgos vetkőztetőhölgy tikkadtan vetette hátra magát, várva, hogy "valaki" lesegítse róla az ő gönceit. Nem is kellett kérnie, mert Louis készségesen végezte dolgát, de ügyelt közben arra, hogy végig testi kontaktba maradjon az imádott hölggyel. Angyalnak látta. Szájáról állára, onnan nyakára, majd dekoltázsára csúsztatta nedves ajkait. Egy egészen rövid időre elemelte fejét a karcsú testről, és kézbe vette a lány tökéletes melleit. Végigfuttatta ujjait finoman csipkézett melltartóján, aztán lehajtotta válláról annak pántjait. Veszettül áradt benne az adrenalin és a tesztoszteron. Soha életében nem élvezett még így semmit sem. Soha!

(ajánlott muzsika, amit kiválaszthatsz a fenti lejátszó listájából: McLean: Broken)

Elé tárultak a lány bűvöletes domborulatai, amelyekről eddig csak fantáziált. Gyengéd mozdulattal simított végig Nina enyhén verejtékező arcán, szépen haladt lefelé, egészen a csípőcsontjáig. Ott megállt, és huncut, mohó csókot vetett kacér köldökére. A páciens élvezve felkuncogott, majd sebtiben átkulcsolta lábait a fölötte tornyosuló fiú dereka körül. Olyan szorosan, amennyire csak bírta. Nem akarta elengedni. Várt. 

Zenefoszlányok szűrődtek fel a lángba borult szobába.

Mindketten érezték, hogy eljött az idő: az igazi tettek mezejére kell lépni. Nina sosem látott trükkel rukkolt elő: lábujjait Tommo boxerének dereka alá dugta, majd ügyesen -lábai segítségével- lefejtette róla. Lou kénytelen volt felnevetni. A lány lába közé férkőzött, de ennyi, egyelőre ennyi. Húzta a lány, -és a saját idegeit is.

- Ne csináld ezt! -könyörgött a lány, majd a fiú alsó ajkába harapott- Nem állok jót az izgalmamért! -fenyegette kábultan, majd a sajátjával vetekedő, formás fiúfenékbe markolt. Nina szeretett dominálni és jellemét ismerve ez nem is meglepő a vadóc és nagyszájú mivoltából kiindulva, de ezúttal hagyta, hogy a Répafiúé legyen a vezető szerep. Egyelőre legalábbis. 

- Kérése számomra parancs felség! -búgta Lou tele tűzzel kék szemeiben.Cselekedett. Nina torkából egy jóleső sóhaj bújt ki. A játszma megkezdődött, a hangulat már aligha tudott hova forrósodni. 

Louis szíve kirobbanni készült. Egyre azt harsogta egy hang a fejében: Szeress Nina, szeress! Kérlek! 

Nina szokatlan gyönyört érzett, s nem akarta elhinni, hogy egyre fokozódik. Hogy csinálja Tomlinson, hogy vad és szexi, miközben mégis gyengéd és lovagias maradt. Ezer meg egy éve nem csókolta őt senki ilyen elvakultan, ilyen bitang erős vágyódással.

A lökések egyre erősödtek, gyorsultak. Nina jó kondiban volt, de érezte, hogy lassan leküzdi a kimerültség. Döbbenve hallotta meg saját sikolyát egyre ismétlődni. Tommo hangja lehetetlenül elmélyült miként fel-felnyögött.

A két fél ágyékát kínozta az öröm. A mámor felütötte fejét, és mindketten kéjesen kuncogni kezdtek. A kék szemek megbabonázták a zöldeket, és fordítva. Elgyengülve meredtek egymásra, s olykor egyszerre hunyták le. 

Nem bírom! -rimánkodott Nina magában. Meghalok.

- Nina! -fuldokolta a fiú.
- Louis! -jött az elfúlt válasz.
- Nina!

- Louuuuu...is -nyöszörgött a lány, és érezte ahogy bizseregni kezd egyre élénkebben odalent. Az ágy recsegni-ropogni kezdett, talán nem bírta eléggé a strapát. 

A férfi játékos megpihent egy kicsit, lelassított, lejjebb vett féktelen tempóján. Orruk összeért, foguk összekoccant. A lány a teljes megsemmisülés, mámoros elélvezés peremén táncolt. 

- Csináld! -fújta ki a levegőt, s abban a pillanatban Louis hatalmas erővel tolta be magát a feszes húsú combok közé. Egy, kettő, három lökés... és Nina szemét fülledt homály lepte el, földöntúli gyönyör rázta meg törékeny testét. Tomlinson az égig repítette, célba ért.

Lou elégedetten rebben le a tűzforróvá hevült testről. Muszáj pihennie egy kicsit, amíg ő is elérkezik ahhoz a ponthoz. Nina bágyadtan, de erőre kap, s máris a fiú csípőjén lovagol. Szőke lobonca fátyolként omlik Louis úrfi teste fölé. Övék ma a világ, és ezt már senki sem akadályozhatja meg, senki sem csinálhatja vissza. Még ők maguk sem. 

A lány örömittas vigyorral túrja hátra a barna, csapzott hajtincseket. Játszadozva húzza végig ujjait a fiú homlokán, arccsontjain, aztán megállapodik ádámcsutkáján; rácsókol. Ujjai tovább játszanak; kacérkodva lépkednek a káprázatosan kidolgozott felsőtest vonulatain. Nina megkegyelmez: nem húzza tovább a fiú sürgősen beteljesítendő vágyait. Tenyerét izmos felsőtestére tapasztja, és megadja annak a magányos répaültetvénynek, ami után már megfeszülve sóvárog. 

Csend.

Louis szeme felakad egy pillanatra, felmorran, majd végzetesen tovamegy belőle eddig gyűlt izgalma. Kielégítetten zilált, de közben még a szeretett nő ajkai után sóvárog. Egy utolsó csókban összeforrnak, mindkettejüknek megadva a kegyelem döfést, a végjátékot. Vége van. Alattuk valódi kemencévé változott az ágy, a lepedő bár szénné égve, de még parázslott. 

A lány boldogságot érzett. Csodát érzett. Új élet ízét.

Lefordult a fiú markáns testéről, és együtt nézték a plafont, némán. Ujjaikat összefűzték. A többi nem számított. Édes álmok omlottak szemeikre, békés pihenésbe burkolva őket. Vajon mit álmodnak?

Odáig fajult a nagy bulizás, hogy már nem volt olyan felnőtt ember sem, aki leállíthatta volna. Mindenki fergetegesen érezte magát. Amíg a felhevült páros -Bonnie és Clyde- odafent akciózott, addig odalent is zajlott az élet. Harry bepróbálkozott a táncoslábú Daisy-nél, és lám-lám a lány hagyta magát! Nem csoda, hiszen ki állna ellen Styles őrjítő édes pofijának. Szemtanúk szerint Niall Horan Demi Lovato ajkain csüngött kicsit, de hozzáteszem, ez csupán pletyka. Csak ők tudják igazán, ez megtörtént-e vagy sem. Baily rendezett egy kisebb féltékenységi jelenetet ott mindenki előtt, de ez csak még pikánsabbá tette az estét. Mert dráma, az kell; és volt is dögivel. De a legérdekesebb csak eztán jött...

A reggel most délután két órát jelentett. Kihalt csend honolt a hatalmas épületben. Isten óvja, aki le mer merészkedni a földszintre és a teraszra, ugyanis a látvány nem mindennapi. Horrorisztikus. A kitört ablaktábla csak egy a sok közül. A feldúlt kanapék és fotelek ugyancsak mellékesek. Mindent beborított a műanyag pohár, a csipsz, a szemét. Törött sörösüvegek szilánkjai mindenfele. Komolyan: taccsra vágták a előkelő luxusépítmény berendezését. A függönyök már rég nem lógtak rendeltetési helyükön. Póker zsetonok, csikkek, hamu. Bűzlött minden az alkoholtól. A fehér szőnyeget rejtélyes módon rózsaszínes-vörös foltok tarkították. A dohányzó asztalon "valaki" ottfelejtette a betekert marihuánást, továbbá a pókerlapok jelzése szerint az utolsó kör egy mindent verő royal flös-sel ért véget.

"Reggel", 2:03 pm

Tomlinson mosolyogva fordult a mellkasába kapaszkodó lány fele. Egy darabig még nem nyitotta ki szemét, próbálta összelegózni az éjjeli történés minden pontját. Átkozta a részegséggel járó memória-kiesést. Nem volt benne biztos, hogy az valóban megtörtén vele. Félt attól, talán csak álmodta, és még most is álmodik, mert csupasz bőrén érezte a másik testet. Bátortalanul próbálta kinyitni szemét, először csak hunyorgott, aztán belebámult a levegőbe. Szóval nem álmodta. Szíve ritmusa szaporábbra fogta, majd félénken, de mámoros örömmel pillantott az ágyban alvó lányra. 

Bumm! Mint a villámcsapás, úgy hasított bele a kétely, a döbbenet, a késdöfésnyi sokk. A lánynak nem volt gyönyörű svéd szőke hajkoronája, nem volt angyali arca. Ez nem Nina! -ordított benne a felismerés. -Ez nem ő! 

Aztán még fájóbb észrevétel következett, mintha csak tökön rúgta volna valaki: a lány Jenna volt! Jenna Dunler, akivel volt pár afférja az ágyban régebben, és hiába látta számtalanszor fehérneműben, vagy meztelenül: sosem jött úgy lázba, mint tegnap. De...hogyan? Ennyire nem lehetett részeg! Hiszen orrában még most ott lapult a lány barackvirág illata, elméjébe bevéste magát a kép a démonian világító zöld szemeiről. Az érintések, csókok, mind arról tanúskodtak, hogy az Nina volt! Mert nem lehetett más, Jenna semmiképp.

Ahhoz képes, hogy Nina volt az egyik, aki a legjobban gallyra vágta magát az éjjel, az elsők közt ébredt fel. Bambán ült a kanapén, és rezzenéstelen arccal figyelte a gusztustalan kuplerájt. A mozdulatlan csatatért. Mellette Baily ücsörgött hasonló arccal, törökülésben. A két lány bájos pofija hiába volt megviselt és fáradt; valahogy mégis jól néztek ki. 

- Nina, nem akarom elhinni, hogy ezt tetted. 

- Hát én sem. 

- De Timothy? Pont ő? Az a szemét múltkor megpofozott, te meg...

- Css már Bee! Tudom, hogy egy barom. Én sem értem, hogy történhetett. Nem is rémlik, mikor gabalyodtam össze vele. De reggel ott feküdt mellettem félmeztelenül. És rémlik, hogy... lefeküdtem valakivel. -morfondírozott összeráncolt homlokkal. Annyira nem illet a képbe Timothy. Vele semmilyen emléke nincs az estéről, Tomlinsonnal annál több. Remélte, hogy ahogy kezd majd múlni a másnaposság nevezetű állapot, talán bukkannak fel valós emlékek, amelyek megválaszolnak mindent, és letisztítják a képet. Mert nem akart hinni a tényeknek. Bár nyugodtabb lenne, ha kiderülne, hogy Timo volt az valóban, és nem Louis...vagy legalábbis ezzel áltatta magát.

- Mondjuk tényleg kiütötted magad, talán nem fogtad fel, hogy Timo az, akivel kavarsz. -töprengett a vörös is, majd a puha támlának döntötte fejét. - Amúgy nem paráztatásból, de Niall és Harry is bőszen füstölgött, ahogy éreztem a szagát, füvet slukkoltak. Tudsz róla?

- Jesszusom Bee, hogy tudnék bármiről is? K.O. voltam. De...várj mi? -rázta meg fejét, ami nem éppen volt most jó ötlet, ugyanis hasogató fájdalom nyilallt át halántékán. - Füvet? Harry? És Niall? -tagolta, s gondolkozóba esett. Tenyerét homlokára tapasztotta. 

- Egyáltalán honnan volt füvük? Remélem Zayn nem szívott belőle! -sopánkodott, de olyan hangerőn, hogy Nina legszívesebben szájon csapta volna legjobb barátnőjét.

- Tőlem lopták a kis szemetek. A francba! -csapott öklével a bőrhuzatra. Volt egy olyan megérzése, hogy Harry volt a fő kolompos, de ez jelenleg másodrendű kérdés volt. Ciki, nem ciki, először is a végére akart járni ennek a bizarr éjszakának: Kivel feküdt le? 

Közben Louis lakosztályában...

- Jenna? Te mit..? -makogott álmos szemekkel, és ijedten ült fel mellette. A lány ébredezett, majd boldog mosollyal pislogott az ő kis Boo Bear-jére. 

- Ó édes! -kelt fel és Louis nyakára csimpaszkodott. - Úgy örülök, hogy beláttad végre, hogy engem akarsz! Köszönöm a csodálatos éjszakát! -súgta fülébe, majd egy aprót beleharapott annak karimájába. Louis összeborzadt, a hideg futkosott a hátán. 

Totál tudathasadásosnak érezte magát. Most akkor mi történt vele igazából? Tényleg Jenna volt az végig, miközben Ninának hitte? Ennyire bódult, eltorzult az igazság? Valóság volt vagy álom? Töprengve vakargatta  tarkóját: -Te édes jó Istenem, mi a fenét csináltam... -gondolta magában, s szörnyülködve vette tudomásul, hogy Jen bizony újra a barátnőjének hiszi magát. 

Hiába próbált meg visszaemlékezni, egyelőre teljes sötétség borította emlékeit. 

- Jössz Lou? Éhes vagyok! -libbent az ajtó fele a lány egy szál hálóingben.

- Megyek. -felelte gépiesen, miközben ezer másféle utakon kalandoztak lemerült gondolatai. Úgy össze volt zavarodva, mint árva gyerek anyák napján.