43. rész: This is how we do it

Kedves Smily, ez a meglepi részed fele! A másik eztán jön ;) Remélem értékeled, hogy ketté szedtem, így kétszer is örülhetsz!!!

5 kamasz fiú, 25 város, 63 nap, 6 turnébusz, 64 interjú, 16 táncos, 10 biztonsági ember, 12 sofőr, 30 technikus, 8 sminkmester, 9 fodrász -ezek a számok jellemezték az Up all night turnét.
Niall kifejezéstelen arrcal, merev tekintettel bámult maga elé. Tejfölszőke haja tökéletes állt most is. Hiába vált diliházzá körülötte az öltöző (a zsongó sminkesek, fodrászok, öltöztetők miatt), becsukta füleit, és csak saját gondolatait hallotta, amelyek megállás nélkül suttogtak fejében: "Hát itt vagyunk. Vége van. Ma este lezárul egy időszak. Egy nagyon is fontos és élményekkel teli valami. Még most sem fogom fel, hogy ez az egész itt az életem. Az enyém. Túl szép, túl jó. Minden klappol. Van négy srác, akiket testvéreimként szeretek, szerethetek. Akikkel bármit véghez vihetünk. A tudat, hogy híres emberek lettünk, még most is elborzaszt. De nem rossz értelemben, egyszerűen csak rettegek tőle, hogy álmodom. Bárhogy legyen is, elmondhatom a halálos ágyamon, hogy boldog életem volt, tartson bármeddig is ez fejezet. Ráadásul megoszthattam mindezt a hozzám legközelebb álló emberrel; a nővéremmel. Kicsit tényleg nehézkesen indult, de a végére minden jól alakult. Nina rendesen felpezsdítette a turné amúgy sem unalmas életét. Volt balhé és botrány dögivel, de együtt csináltuk végig. Túléltük, s egy életre szóló élmény szereztünk. Sokat tanultam, tapasztaltam.
Hm...Nina...sosem fogom érezni fájdalmait teljes valójukban. Sajnos. Mert átvenném kínjának javát, ha lehetne. Nem sejtettem, hogy a tánctudásával ilyen sokra viheti. Előtte az élet, s az enyém árán is boldoggá akarom tenni. Azt akarom, hogy újra a régi Nina legyen, mint egykor...
Mindez ellenére most is boldog vagyok. Vége, de mégis csak most kezdődik. Az egésznek a java ezután jön. Ne csípjetek meg, ne keltsetek fel! Álmodni akarok, ameddig csak lehet. "

Pár órával ezelőtt...
Szerintem még maga Louis Tomlinson sem látta magát soha ilyen villámgyorsan futni, ahogy azt tette, mikor berontott a St. Andrew kórház széles üvegajtaján. Őrök kísérete nélkül, tök egyedül. Szegény recepciósnak még ideje sem volt megkérdezni tőle, hogy ugyan merre lohol az ifjú úriember? Az sem érdekelte különösebben, hogy akkora hévvel tört be a csendes kis szobába, mint egy menekülő elefánt. 3 meglepett tekintettel találta szemközt magát.
Hát mégis ideért. Nina egy "megállt a karórád?" üdvözléssel fogadta, mire Tomlinson  bocsánatkérő-babonázó pillantással válaszolt. Leült Nina mellé egy székre, Beth hogyléte felől kezdett érdeklődni, majd vidításként előbújt belőle a bohóc énje. Seperc alatt jó lett az amúgy búskomor hangulat, még Nina sem tudta elfojtani halk kacaját. Az ügyeletes mókamester továbbá elnézést kért Keane-től, amiért gorombán viselkedett vele kezdetben. A fiú pedig örült, hogy Louis végre nem tartja őt ellenségnek, aljas hírvadásznak, pofátlan paparazzónak. Minden idilli volt, egészen addig, amíg a tudatlan Beth teljesen ártatlanul rá nem kérdezett, hogy: Ti együtt vagytok? Na, ott Nina agya elszállt képzeletben; hát hogy lennének már együtt? Louis összeszorított fogakkal préselte kis magából a keserű választ: Nem. Hogy ezt miből gondolta a lány, az talány. Mindenesetre Ninát sikeresen felbőszítette a feltételezés. Gyorsan búcsút vett az ágyban pihenőtől, majd csapot-papot otthagyva elviharzott. Tomlinson a folyosón érte utol, azaz csak próbálta, mert a szőke túl büszke és dacos volt ahhoz, hogy megálljon a harmadik Nina! felkiálltásra is; na azt már nem! Éppen hátra akart szólni a mögötte loholónak, hogy kopjon le, mikor a fiú megtorpant, ugyanis egy rózsaszín hálóinges kislány a nadrágja szélét kezdte el ráncigálni.

- Te vagy Louis Tomlinson? -kérdezte vékony hangján. Lou zavartan nézett le térdéhez. Elmosolyodott egyből, és ösztönösen leguggolt a kislányhoz.

- Igen, én vagyok. Ismerjük egymást picúr? -fogta meg annak aprócska kezét.

- Ühüm, én ismerlek. De te nem. Lilith a nevem. -nyújtotta oda felnőttesen a másik mancsát. Louis arcára bájos mosoly szaladt a kis hölgy imádnivaló viselkedésétől. Udvariasan elfogadta a bemutatkozást; vicces volt, ahogy Tommo kezében eltűnt a kislányé, mintha legalábbis valami tányérnyi tenyérrel áldotta volna meg a jó Isten.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Lilith. De mondd csak, mit csinál itt egy ilyen meseszép hercegnő? -vonta fel kérdően a vállát.

Nina néhány méterre tőlük figyelte az aranyos párbeszédet. Karjait tartozkodóan összefonta mellkasa előtt, de az igazság az volt, hogy belül egyre csak olvadozott és olvadozott.

A kislány Tommo pólóján kezdte el számolgatni a csíkokat, miközben válaszolt.
- Leukémiás vagyok, de nem tudom ez mit jelent. -motyogta felhőtlen vidámsággal- A doktor bácsi azt mondta, hogy itt kell maradnom egy kicsit. De biztos nemsokára meggyógyulok.

Tomlinson szabályosan eltátotta száját, s a kislány mit sem sejtő kijelentése kíméletlenül gyomorszájon vágta. Kínkeserves fájdalommal öntötte el agyát ezernyi gondolat: vajon milyen stádiumban van? Nincsenek  még fájdalmai? Az anyukája hogy tudja feldolgozni ezt a szörnyűséget? Vannak testvérei? Meg fogja érni a felnőttkort? Szinte már könny szökött szemébe, de igyekezett vidámnak tűnni, gondtalannak látszani. Ennél nehezebb még aligha volt egy feladat. Hiába volt érzéke a színjátszáshoz; megszólalni sem bírt hirtelen.

- Hát ak...kor gyógyulj meg hamar, oké? Megígéred? -kérdezte tőle fanyalogva, mert őszinte mosolyra most aligha futotta. Lilith szaporán bólogatott, majd elbúcsúztak. A 20 éves fiú testvéri puszit nyomott a kislány finom arcocskájára. A pöttöm szomorkásan vette tudomásul, hogy Louis-nak mennie kell.

Nina bevárta a fiút, kísérteties csendben. Rosszkedvűen vette észre, hogy Tommo életrevaló vonásai komoran lehervadtak. A szöszinek már eszébe sem jutott, hogy gorombáskodjon vele. Sokkal inkább hősként tekintett rá, ahogyan előbb azzal a kislánnyal bánt. Olyan kedves és végtelenül gyengéd volt vele. A megtestesült jóságot látta benne, s rajta, és ez megmozgatott bordái mögött valamit. Isten tudja mit, de lába beleremegett attól a valamitől.
A Horan lányban olyannyira felgyülemlett a sok kifejezetlen szeretet, hogy egy falatnyit kénytelen volt Tomlinsonnak is ajándékozni belőle. Ha tetszett neki az ötlet, ha nem. Esze, szíve, teste mind ellene fordult, és mohón ölelte át az izmos felsőtestet. Rögvest megfeledkezett arról, hogy a srác szinte elkésett a megbeszélt találkáról, hogy hogy felhúzta magát azon, hogy egy párnak nézte Elisabeth őket. Akkor és ott semmit nem érzett iránta, ami tüskét hagyott volna egyre érzékenyebb burkán.
Louis drága a meghökkenés minden jelét produkálta: elkerekedett a szeme, elfelejtett levegőt venni, agya megszűnt működni. Hitetlenkedő örömmel fektette karjait a lány hátára, s viszonozta a jóleső gesztust. Hát ez tényleg megtörtént? Nina Horan megölelte őt? Önkényesen? Magától?
A nagy összeborulás végül azzal végződött, hogy Louis-nak rezegni kezdet a mobilja a zsebében. Nina szégyenkezve húzódott el tőle, mintha legalábbis bűn volna kimutatni, ha kedvelünk valakit. Ninában ott dühöngött egy hang: Nem, nem, nem! Nina, te nem kedveled őt! Mit művelsz!?

Már mindeki őket kereste, sietniük kellett vissza! Tommot "csak" a fúk, Brendon és Frank az énektanár; Ninát pedig Timo és James hajhászta égen-és földön. Fontos emberek lettek, nincs mese.

Senki sem tervezte ezt, de mégis megtörtént. Hirtelen. MInt mikor egy szikra tűzzé lobban, oly váratlanul, hogy időd sincs felfogni. Csak a pillanatnak élsz, az idő féktelenül suhan veled. Végre nem foglalkozol azzal, hogy mi lesz... mi lesz, ha. Mi lesz majd... mi lesz később?
Átéled végre az igazi Carpe diemet.
A szenvedély felkorbácsolható, de meddig?

7:30 pm: A fények végre kigyúltak. A lázban égő közönség pedig egyszerre úgy megőrül, mint a felpiszkált hangyaboly. Mindenki a helyén: Nina a táncosokkal, a zenekar, és a fő látványosság: az öt fiú is. Az utolsó koncert is kezdetét vette. Révén, hogy az utolsó, sokban más volt, mint az eddigiek. Hosszab volt, több emberrel, több látványtechnikával, több érzelemmel: maguka fiúk is elérzékenyültek a végén. Büszkeséggel eltöltve ölelték át egymást: Megcsinálták!

Aztán kedvenc Harry Styles-ünk kiénekelte torkából az utolsó hangot is. A dobok nem lüktettek akkor már, csak egy kósza gitárhang kísérte. A fények láncreakcióban hunytak ki magukkal vonva fokozatosan a sötétséget, amely boldogan, de mégis lassú komorsággal elnyelte az öt srácot. Végleg vége. Vegyes érzelmek tükröződtek arcukon, ahogy verejtékező homlokkal futottak le a színpadról, végig az öltözőhöz vezető folyosón. Rossz, de mégis jó. Jó, de mégis rossz.
Peter egy kisebb beszéddel köszönte meg minden egyes résztvevőnek a kitartó és alázatos munkáját. Továbbá megköszönte a fiúknak, az Amerikai Egyesült Államoknak, a rajongóknak. Jött a nagy 'mindenki szeret mindenkit' áradat, amelyből Nina Horan volt az egyetlen, aki elmenekült.

11:59 pm, tengerparti luxus kecó
Az Up all night turnét befejeztét, hogy másképp lehet méltóan megünnepelni, mint egy oltári bulival? Éjfélkor mindenki a homokos partra csődült, ugyanis fergeteges tüzijátékot varázsoltak az égre eme alkalomból.

- Hihetetlen két hónap volt. -mondta Liam az égen felvillanó látványosságot figyelve. Szeme könnyes volt, s visszatükröződtek benne a fénycsóvák. A pirotechnika csodái sorra robbantak fel a koromsötét fellegekben. A tenger tükre megduplázta a látványt; lélegzetelállító volt.

















- Kicsit azért már hiányzik Anglia. -vallja be Zayn, kinek hátára egy Baily nevű tünemény kapaszkodott fel. Karjait a szépfiú nyaka köré fonta, lábaival pedig átkulcsolta csípőjét, mint egy kismajom az anyja hátán.

- Ha hazamegyek, bedőlök az ágyamba, és ki sem szállok onnan egy hétig. -nevetett Harry

- Alig várom már a közös családi kirándulást. -ujjongott Niall. Hiányzott már neki az ír vidék, hiányzott a rumlis szobája, a kutyája Biscuit Junior, és azok az esős esték, amikor a nagypapájával és az apjával beültek a kedvenc ír pubjukba.

- És te mit fogsz csinálni, ha hazaértünk, Lou? -kérdezte Niall, de mire kimondta, s odafordult a fiú fele, már csaka hűlt helyét találta ott.

- A buli idebent van lúzerek! -ordította ki a teraszról az eltűnt gyerek, s hanglejtése arról árulkodott: Louis koma már rendesen elkezdte az ünneplést, ha értitek mire gondolok.

A csillagporos égen lassan elnyílt az utolsó tűzvirág, vele együtt a durrogások is elnémultak. Az egész ház megtelt bódult és alkohol-mámorban fürdőző fiatalokkal. A parti kéró falai ütemesen remegtek a dobhártyát nem kímélő zenétől. Volt két Dj, mixerek, és a legfontosabb: híres emberek! A fene sem tudta, hogy került oda a fiúk országos cimborája Olly Murs, de Simon Cowell is felbukkant Louis Walsh-sal az oldalán. Később valaki látta, ahogy Niall Demi Lovatóval iszogat, Ed Sheeran pedig Harry cimborájával karöltve vetkőzös pókert szervezett.
Nem meglepő, hogy Jenna kapott Louis illuminált állapotán: bepróbálkozott nála, de csúfosan megalázta magát ezzel, ugyanis Tomlinsonnak még részegen sem kellett a csinos lány. Neki jelenleg csak egyetlen lány számított. Mégpedig az, amelyiken nincs fél méteres tűsarok, strasszos karperec, suhogó műszempilla. Csak egy farmersort egy kinyúlt trikóval, aminek a közepén egy nevetségesen nagy és feltűnő vörösbor folt ékeskedett. De az a lány, makacsabb volt egy egész öszvércsordánál.

- Louis, lehet azt már nem kéne meginnod. -tanácsolta apáskodva a megvadult tömeg egyetlen tisztafejű tagja: Liam Payne. Féltette Tommot, mert bár nem szokott sokszor vedelni, de ha olyan a hangulat, akkor túlzásba tud esni. Bár Harry és Zayn sem panaszkodhat a vedelést illetően.

- Viccelsz? Még nem is ittam semmit. -tekergett törzsével, miközben erősen kapaszkodott a konyhapultba. Liamnek nevetni támadt kedve barátja igen furcsa mozgásától. Kettőt pislogott, s Boo Bear úr rögtön két pohárnyi Rum Fizz koktélt hajtott le.

(háttérmuzsika: válaszd ki a lejátszási listán: Yeah Yeah Yeahs - Heads will roll)
- Louis ki fogsz dőlni! -kortyolt kólájába a fegyelmezett ifjú, majd észrevette Harryt, és rögtön szólt neki, hogy segítsen Louis-t leültetni valahova. Styles még egészen józan volt, bár a vigyorgást képtelen volt abbahagyni.
Felnyalábolták egy-egy oldalról Tommot, és a nappali fergetegébe cipelték.



- Még soha életében nem ütötte ki ennyire magát! -üvöltötte a zajban Harry, majd a kanapéra  dobták a Répakirályt. Louis felnevetett; ő is csatlakozni akart a vetkőzős pókerhez, de állapotát tekintve kizárt lett volna, hogy felfogja egyáltalán, mi az hogy póker, drill, vagy flös.

Eközben a medencébe folyamatosan csobbantak az emberek, élen Ninával. Elhívta Keane-t is a buliba, arra gondolva, jót tenne végre neki egy kis kikapcsolódás, bármi áron. Muszáj kiszakadnia abból a gyötrő bánatból és reményvesztettségből, amibe sodorta őt az élete.
Fel sem tudnám sorolni mennyi ember pancsolt a hűs vízben. A parton sütögettek, egy felállított pultnál koktélokat kevertek a mixerfiúk. A Horan lány fergetegesen érezte magát, mert megfeledkezett az életéről. Jó néhány pohár ital neki is legurult a nyelőcsövén, de úszni még tudott. Nem úgy, mint Tomlinson...

- Boruljatok le a répák istene előtt! -támolygott ki a medence széléhez. Josh tiltakozása jeléül fröcskölni kezdte a vízből, majd példáját követték sokan. Innentől egyszerű a sztori: a kő csúszott a kicsapott víztől, Louis pedig a holtbiztos talajon sem tudott volna két lábon állni, így egy kisebb balett produkció és karcsapkodás után tehetetlenül az óriás fürdőkádba zuhant. Mint egy darab kő, potty!


(Niall telefonjával készített rossz minőségű kép)

Az emberek üdvrivalgásban törtek ki, fuldokoltak a nevetéstől, s észre sem vették, hogy Louis valóban fuldoklott.
Sokkal tartozik a világ Nina Horannak, ugyanis ő volt egyedül, aki az elmerült test után úszott. Négy tüdőnyi levegőt gyűjtött, majd alábukott. Kinyitotta a szemét a víz alatt, s egyből meglátta lebegni a mélyben Tomlinson mozdulatlan testét. Minden erejét összeszedve megragadta a fiút, és felúszott vele a felszínre. Mintha csak vízimentőnek készült volna. A többieknek még most sem esett le, hogy baj van. Tomlinson nem nyitotta ki a szemét.

- Szóljatok Liamnek, gyorsan! -ordította torkaszakadtából, de még így sem sikerült túlkiabálnia a zenét és a hangzavart. - Liam! Josh szólj már neki! Louis nem tér magához! -üvöltötte rémülten, s rettegése egyre csak fokozódott, mert hiába pofozgatta és szólítgatta az ájultat. Csurom vizesen hevert a part világító kövezetén. Aztán végre megérkezett Liam. Félrelökött mindenkit. Letérdelt a barátja mellé, és minden habozás nélkül rátenyerelt mellkasára, majd ütemesen nyomkodni kezdte.

- Gyerünk Tommo! Gyerünk! -sziszegte Payne. - Nina, nézd meg a pulzusát! -kérte. A lány gyorsan cselekedett, s a fiú csuklójáért nyúlt. eufórikus örömöt érzett magában, amikor azt tapasztalta, hogy ereiben vadul lüktet a vér.

- Van pulzusa, elég gyors! -darálta megkönnyebbűlten. Li értette a dolgát, hiszen odahaza Wolverhamptonban nyaranta sokat úszómesterkedett. Mondanom sem kell, hogy a kedvenc sorozata a Baywatch volt.
...és lám-lám kisvártatva Tomlinson felsőteste meg-megmoccant, majd köhint egy aprót, végül egy fél medencényi víz ömlik ki szájából. A tömeg -hihetetlen, de- seperc alatt túltette magát a dolgon, és zavartalanul folytatta a bulizást. Tomlinson tocsogó teste fölött csak a két vízimentő térdelt tágra nyílt szemekkel. Mintha csak egy úszülött kisbárányt csodálnának.

- Kösz Liam. -sóhajt a lány- Majd én vigyázok rá innentől. -bólint határozottan, arra célozva, hogy elmehet. Hiába aggódta halálra magát a fiúért, az alkohol teljes ledöntötte gátjait, amelyekre vörös betűkkel volt felfestve: LOUIS TOMLINSON ELLEN!

- Mi a...-morogta értetlenül, miközben tenyerével a szemébe csöpögő vizet próbálta hárítani.

- Megfulladtál. De olyan jó, hogy élsz! -harap alsó ajkába a szöszke, majd habozás nélkül a fiú derekára ült -pontosan, ahogy anno Harry hálószobájában lejátszott győztes birkómeccse után. Arcába hajolt, és egy lassú csókot nyomott a fiú halántékára. A két vizes test egymásra tapadt.

- Nem, nem élek. Meghalltam. -rázta fejét bárgyún vigyorogva- Biztosan ez a mennyország. -kuncog fel, s részegsége ellen küzdött. Szemei le akarnak csukódni, hangja el akar csuklani. Forog vele az egész terasz, zúg a zene fülében.

- Sajnálom, de rossz hírem van: ez nem a menny, mert itt elszabadult a pokol. -súgja fülébe huncutan.

Ahogy az idő telt, nemhogy laposodik a party, inkább bevadul. És ezt nem azért mondom, mert a nappaliban melltartós lányok, és boxeres fiúk flangálnak a vetkőzös pókernek köszönhetően, és nem is azért mert a fürdőszoba tocsog a... inkább nem mondom ki miben. Bevadulás alatt értsd, hogy ablak törik, Harry Styles szájából pedig füves cigaretta kandikál ki. Ninától lopta, ki mástól. Csak meg ne tudja a szöszi, hogy a Jimtől kapott zacskót igencsak megcsapolta a kis fürtös.

- Én asszem' berúgtam. Egy kicsit. -viháncolt Louis a konyhakövön fetrengve. Immáron száraz ruhában, száraz hajjal. Nem volt ott senki rajta kívül. De pár percen belül érkezett egy még nála is rosszabb állapotban levő lány. Baily nagy erőfeszítések és kínlódások közepette vonszolta a konyába barátnőjét, aki már járni sem nagyon akart/tudott. A végén már a lábainál fogva húzta a földön, de amikor meghallotta, hogy drága lovagja -alias Zayn- őt hívja, lazán otthagyta a kövön feküdve a szőkét. Louis felcsillanó szemekkel kúszott oda hozzá.

- Szia ír lány! -köszönt neki, közben melléfeküdt.

- Sz..ia brit barom! -préselte ki alig érthetően.

- Hé, te sértegetsz?

- Igen, és hozhatsz nekem inni! -röhögött, majd a fiú arca fele fordította bágyadt tekintetét.

- Oké, de cserébe én is kérhetek valamit? -próbált meg felkelni ezalatt, de kapaszkodóként sajnos nem a megfelelő tárgyat használta. Ugyanis az evőeszközös fiók fogantyúja volt az, amely így a nagy erőtől hopp: kiugrott helyéről. Horrorisztikus csörömpöléssel szaladtak ezerfelé a kanalak, kések, villák. A fiókról ne is beszéljünk.

- Kérhetsz!

- Szeress! -tört ki belőle meggondolatlanul.

- Úgy foglak szeretni, hogy a fal adja a másikat! -dünnyögte félig már álmában. Louis hangosan felnevetett, amin a lány kénytelen volt elmosolyodni.

Nino mintha hirtelen életre kapott volna a kisfiús kacajtól. Ahogy Lou indult volna teljesíteni Nino kérését, máris akadályba ütközött, merthogy bokáját egy kéz fogta meg.

- Ne hagyj itt! -nyöszörögte, majd kis segítséggel, de felállt. Az egyensúllyal voltak gondok rendesen, de mindez feledésbe merült, amikor az ellenségekből lett párosunk karöltve csörtetett be a lüktető-táncoló tömegbe.

Kész, annyi; az önkontroll végleg porrá zúzódott mindkettejükben. Nina hevesen a falnak taszította a Répafiút, és teljes súlyával nekidőlt mellkasának. Lázadva furakodtak nyelvükkel egymás szájába. A zene ritmusa diktálta pulzusukat.
Megtört a jég. Nina vágyait szabadjára eresztve fűzte ujjait Tommo barna haja közé. Nina derekán érezte, hogy fogja őt, nem ereszti, nem engedi.
A szenvedély az egekbe szökött. De meddig korbácsolható?