45. rész: MásnapoSOKK

(muzsika hozzá a fenti lejátszó listájában: Maroon 5 - One more night)

- Úristen, nézd már kik jönnek a lépcsőn! -bökött Baily fejével a megfelelő irányba. Ninának totál elege volt abból, hogy barátnője képtelen halkan beszélni. A szőke nyugtalanul vette észre, Jennát és Tomlinsont lebaktatni az emeletről. Egyelőre nem akadt fel azon, hogy Jennácska a Répakirályt kezénél fogva húzza maga útán, mint valami lusta kutyát.

Ő is felhúzta lábait törökülésbe, mint Bee. Mindketten merev tekintettel követték a párocska útját a konyháig.

- Ezek megint összejöttek?! -mondta ki hangosan gondolatát Bayz. Nina ingerlékenyebb volt, mint bármikor máskor: vicsorogva fúrta gyilkos tekintetét barátnőjére.

Tomlinson elvarázsolt ábrándos tekintettel bámulta Ninát. Egyszerre hasított bele ezernyi érzet, és valósnak remélt emlékkép. A Horan lány hasonló zavartsággal meredt Louisra vissza. Szemeik szavak nélkül csevegtek: Tudod, hogy mi történ az éjjel? Nem véletlenül veled voltam?

A misztikus-telepatikus kommunikációt Benson kisasszony vékony hangja törte ketté: - Cseszd meg Horan, te reszketsz! -lökte meg vállát, mire Nina észbe kapott.

- Hogy mi? -kérdezte, mert fogalma sem volt, mit mondott Bee.

- Remegsz! -sipította rémülten- Az inzulin? -találta fején a szöget. Nina bólintott, de most a legkevésbé sem zavarta, mert jobban lekötötte az igazi, megoldásra váró probléma.

Közben megjelent a színen az ugyancsak másnapossággal küzdő Niall. Szemei apróra szűkültek a kómásságtól. Mégis volt ereje dühösen karon ragadni nővérét, és egy eldugottabb sarokba vonni.

- Nem hiszem el Nino, nem hiszem el, hogy lefeküdtél Timothy-val! -őrjöngött, s egyszerre, mintha fel is ébredt volna saját hangjától.

- Cseszd meg Niall, ennél hangosabban nem tudnád ordítani? -morgott a lány, miközben szemére tapasztotta tenyerét.

- De! -vágta csípőre kezét- És tudd meg, hogy baromi dühös vagyok rád.

- Tényleg? És miért hm? -élénkült fel a nővér is. Ha két Horan egymásnak feszült, abból nem sül ki sok jó. - Az én életem Niall, az enyém!

- Aha, hogyne. De attól még nem akarom, hogy tönkre tedd. -higgadt le hirtelenjében. A lány keserűen mosolyogni kezdett.

- Már rég tönkre van téve. -von vállat, aztán öccse vállába kénytelen kapaszkodni. Már réges rég be kellett volna adnia az injekciót magának.

- Utálom, mikor ezt mondod. -vonta össze mérgesen szemöldökét, aztán szó nélkül a konyhába loholt. Kikapta a hűtőből az inzulinos kis dobozt, és nővére kezébe nyomta: -Gyorsan add be! Szörnyen festesz!

A Louis nevű fickó teljesen le volt fagyva, attól a pillanattól kezdve, amint kinyitotta a szemét, és meglátta a párnáján szuszogó Jent. A konyhában ücsörögve sem csinált egyebet, minthogy lábát lógatva meredt a roppant érdekesnek bizonyuló pult márványlapjára. Apró, zúzott kövek csillogtak benne. - Lehet, hogy megőrültem? -gyanakodott egy halk hangocska elnehezült fejében.

- Bassza meg, figyelnél rám egy percre? -hallotta meg Harry nyűgös hangját. Rémülten rezzent össze, visszatérve a valóságba.

- Mi van? -nézett rá bután.

- Hogy-hogy mi van? Ezt kérdezem én is! -ripakodott rá. Louis nem igazán fogta fel, miért ilyen dühös a fürtös. Körbenézett a tágas, de annál szörnyebb állapotban levő konyhán; fellélegzett, hogy Jenna eltűnt végre. S egyúttal különös képek villantak elé, párbeszédekkel párosulva:

"- Szeress!

- Úgy foglak szeretni, hogy a fal adja a másikat!"

- Na idefigyelj, én komolyan kinyírlak! Mit szólsz? -puffogott a kócoska megint, majd egy bögre erős feketét tolt Tomlinson elé.

- Esetleg tudsz valamiről, amiről én nem? Mondjuk, hogy melyik lánnyal feküdtem le? -vonta fel bal szemöldökét kíváncsian, mert a jobbal ezt nem tudta megincsálni. Styles szörnyűlködve, de megmásíthatatlan huncutsággal meredt barátja gyönyörű kék szemeibe. Rá sem ismert Tommora, mert sosem szokott csak "úgy" lefeküdni lányokkal, még a buli hevében sem.

- Haver, gőzöm sincs kinek hatoltál be az intim zónájába, de ennél sokkal nagyobb gond is van. Te nem is tudod?

- Most keltem fel Hazza, mit kéne tudnom? -jött rá az idegesség, és ezt megemelt hangereje tükrözte.

- Ó anyám. -túrta össze madárfészekszerű haját- Hát tesó, szerintem nem akarod hallani. -harapdálta száját, de persze tisztában volt vele, hogy Louis-nak meg kell tudnia.

- Fogytán a türelmem, tudjál róla! -morogtt vészjoslóan Tommo, majd egy nagyot kortyolt a meleg kávéból.

- Ne akadj ki, de Nina...Timoval éjszakázott.

Tomlinson visszaköpte a kortyot a bögréjébe. Tekintete halálra vált. Végképp begolyózott; legalábbis ezt hitte.

- Ezt meg honnan tudod? -törölte le az állára folyt italt, s közben megerősítette magában a tényt: utálja a kávét, még mindig.

- Mindenki erről beszél. Niall előbb teremtette le a nővérét emiatt. Ja, és az éjszakáról is rémlik egy jelenet, amikor a folyosón szembetalálkoztam Timoval, karjaiban Ninával. A szobájába vitte.

- Na nem, ez nem igaz! Hülyeség! -pattant fel a bárszékről, de akkora hévvel, hogy az éktelen csattanással felborult. Most aztán tényleg baromi erős haragot érzett. Faképnél hagyta Harry cimboráját, és lángba borult fejjel csattogott a teraszra, ahol pár fiú beszélgetett, vagy inkább döglődött a fáradtságtól. Köztük volt Timothy is.

- Hát Tommo becsavarodott. -motyogta a magára maradt göndör, majd vállat rántva megitta Répafiú otthagyott kávéját. Nem zavarta egy cseppet sem, hogy Lou egy perce köpött bele. Ugyan már. Miután legurította az erős koffein-löketet, ténferegve, határozott cél nélkül tekergett a szemétkupacok között bukdácsolva.

- Ha..Harry! -nyögte valahonnan Nina rekedt hangja. Hazza tettre készen indult a hang után.

- Nina? Mi a baj? -kérdezte a levegőbe, mert nem látta sehol.

- Itt. -intett a fal tövéhez csúszva. Fogai vacogtak, szemei apróra húzódtak, homlokáról patakokban csordogált a verejték. Markában ott szorongatta a hosszúkás műanyag dobozt, amelyben az életmentő szer volt.

- Egek, veled meg mi történt? -kiáltotta rémületbe esve. Nina szervezete olyannyira legyengűlt az egész hetes próbák, a nagykoncert, az emberpróbáló bulizás, kialvatlanság és felborult étrend miatt, hogy rohamszerűen tört rá az ájulás veszélye. Hiába volt nála a megoldást jelentő ampulla...szürke homály telepedett szeme elé, s színes karikák táncoltak amerre csak nézett. Nem látta, melyik a jó üvegcse.

A lány teste már-már vonaglott, nem is reszketett. Alig tudta kibökni: - Segíts beadni. Segíts! -zilálta, s közben szavanként nyelt egyet.

- O..oké, csak mondd mit kell tennem.  -darálta idegesen, s már őt is kezdte kiverni a víz, ugyanis fóbiája volt a tűktől.

- A kék végű ampullát tedd az inzulintoll végére. A kéket! -suttogta egyre erőtlenebbül. Egyre gyorsabban forgott vele a folyosó, ahogy Harry kunkori fürtjeit figyelte. Próbált mély lélegzetekhez jutni, s közben erősen koncentrált, hogy ne ájuljon el. Még ne, mindjárt jó lesz, csak egy picit kell még kibírnia.

- Oké, meg van. És most? Én nem tudom, hova kell ezt adni. -rebegte, s aggódó kutyustekintettel figyelte a végzetesen legyengült testet.

- Csak húzd fel a pólómat, a többit megoldom. -préselte ki magából nagy küszködéssel a szavakat. Harry azonnal cselekedett. Sikítani támadt kedve, ahogy a tű a lány feszes hasfala felé közelített. Bepánikolva szorította össze szemeit, mert biztos volt benne, hogy ő fog elájulni, ha végig kell néznie. - Kész. -fújta ki a levegőt a szöszi, mire Hangyás Harry megkönnyebbűlten, de azért kellő elővigyázatossággal nyitotta csak ki szemeit.

- Jaj hálaégnek! -emelte égre tekinteét, majd a lány mellé ült. Magához húzta , és gondoskodó szeretettel simogatta haját. - Túléltük. Minden oké. -nyugtatta, s ő maga is kezdett csillapodni, ahogy érezte, hogy egyre  enyhébben remeg csak a lány teste.

Harry akármennyire is pimasz és lökött tud lenni, a szíve nagyon is a helyén van.

Tomlinson abba a stádiumba jutott, hogy komolyan elgondolkozott azon, újra leissza magát. Timothy ugyanis még nekiállt vele hencegni, hogy Ninával milyen kellemes éjszakájuk volt. Nem bírta hallgatni. Mire visszaért a házba, mit lát: Harry nagy gondosan ölelgeti és simogatja az ő Nináját. Mi a fene ütött mindenkibe?! Legszívesebben ordítozva szétkapta volna a még épen maradt berendezést. Lényegében sikerült is további pusztítást végeznie, mert cipőtalppal rúgott a hűtőbe. Csinos kis horpadással cicomázva ezzel Niall kedvenc króm ajtaját. Először ököllel próbálkozott, de az túlságosan fájdalmas volt. A hatalmas robajra páran odacsődültek. Tomlinson felbőszült bikaként lökött odébb mindenkit, majd magyarázat nélkül elrohant a partra. Vérengző vadként dobta le pólóját -az sem volt lényeg, hogy kettészakította-, rúgta le cipőjét, majd egy farmerban berohant a tengerbe. Egy ideig ordibált a semmibe, messzeségbe, aztán a víz tetejét csapkodta, de azzal csak saját szemébe fröcskölte a csípő, sós vizet.

Niall mikor tudomást szerzett Harrytől nővére rosszullétéről, azonnal orvoshoz vitte, és nem tűrt tiltakozást. Nina vezetett, mert Niallnek nem volt jogsija. Útközben nem szóltak egymáshoz; Nina úgy érezte, hogy öccse mostanra tényleg besokkalt a viselkedésével. És ezért nem hibáztatta.

Az orvos egy darabig csak hümmögött, rázta a fejét, aztán megdorgálta, amiért cukorbeteg létére ennyire pusztítja a szervezetét. Mindegy, Ninának egyik fülén be, a másikon ki. Már nagyon unta a papolást a témában; sosem mondtak neki újat: tudta ő jól, hogy miféle betegség az övé, utánajárt ezerszer. Tudta, hogy saját egészsége ellen harcol, ha ennyire elhanyagolja magát.

Töknyolc, Niall ezt akarta, Nina eljött. Az orvos megvizsgálta, mehettek haza.

- Nem szólsz hozzám? -kérdezte a lány a hazautat figyelve. Úgy száguldott az ismeretlen sztrádákon, mintha világéletében itt lakott volna, s már csukott szemmel is ismerné a kanyarokat.

- Nem. Hülye vagy. -fordítja fejét nővérére, de azért remélte, hogy Nina megpróbálja némiképp elmagyarázni a dolgokat. Mármint Timo és közte. Vagy Louis és közte?

- Tudok róla. -bólint egyet- Nialler?

- Hm?

- Ez nem éppen az a téma, amit az öccsémmel beszélnék meg, de ezúttal kívételt teszek: nekem eszem ágában sem volt Timoval...megint...érted. Mindenki be volt állva, és senki sem emlékszik semmire. De még így sem akarom elhinni, hogy megtörtént. Annyi van meg a buliból, hogy Louis kis híján a medencébe  fullasztotta magát.

- Micsoda? -képed el az öcskös. - És ki mentette ki?

- Hát én. -vigyorodik el egy egész pici pillanatra. Sebességet vált, a motor az eddiginél is hangosabban kezd bömbölni. Niall rosszallóan mered a sebességmutatóra, ami fürgén siet előre, egyre nagyobb számokat elhagyva.

- Nem autóversenyezni jöttünk! -jegyzi meg foghegyről, majd visszatér az előző témához- Szóval vízimentőset játszottál. Oké. És aztán? Emlékszel másra is?

- Nem nagyon. Rémlik valami a konyhában, nem tudom. Ott feküdtem a földön, aztán mintha az emelet folyosóján...-morfondírozik hangosan, s hunyorogva próbál emlékképeket előcsalni memóriájából. Egy oltári nagy pofonként csapja arcon a Tomlinsonnal töltött idő pikáns képsorozata. Felvisít a felismerés, s ezzel egy időben Niall is: - Vigyázz! Egy macska! -ordít. Nina szélsebesen tipor a fékre, mindkét szőke fej előrebukik.

Puffanás.

- Jaj, ne már! -nyöszörög a sofőr. Niall kiugrik az autóból, előre szalad. Elhúzza száját, majd int testvérének, hogy szálljon ki. Halvány megkönnyebbüléssel konstatálják, hogy a macsek túlélte, bár gyászos sebesüléssel.

- Szegény cica! -toporog Niall a kocsi lökhárítójának támaszkodva.

- Niall!? Vesd le a pólód! -parancsol rá nővére, hangja elszánt.

- Mi? Minek? Neki akarod adni ajándékba?

- Nem te idióta, azzal akarom megfogni.

- Megfogni? De miért az én pólómmal? Ez a kedvencem!  Ott a tied, vesd le te!

- Szájba vághatlak? Állatorvoshoz kell vinnünk!

Niall szemforgatva megadta magát, és levetette pólóját. Nina egy percre fennakadt azon, hogy milyen izmos lett öccse felsőteste.

Szegény kis cicus, keservesen nyávogott, hátsó combja rémisztően lötyögött. Óvatosan, vigyázó mozdulattal bugyolálták körbe a kisállatot. Niall hűen tartotta ölében az utazás alatt. A roppant dögös 30-as állatdoki éppen zárta rendelőjét, mivel lejárt a praxisa aznapra, persze rögtön felismerte a Horanéket az újságokból -főleg az útóbbi napokban lettek közkedvelt sajtótéma- és készségesen fogadta őket. A pasas még fizetséget sem fogadott el a cicus műtétéért, bőven megelégedett Nina hálálkodó bájával.

- Remek, és most mihez kezdünk vele? -kérdezte Niall, s bármennyire nem volt macska-rajongó, nem tudta levenni szemét a combján alvó szőrmókról. Lassú mozdulatokkal simogatta a pár hónapos állatkát.

- Hazavisszük, és gondját viseljük, amíg meg nem gyógyul. Aztán feldobjuk a netre a képét,  talán jelentkezik a gazdája. -közölte gépiesen a lány. Leállt a garázsba, aminek ajtaja automatikusan leereszkedett mögöttük. Kiszálltak, bementek a gondosan betakargatott macskával a kezükben. Mindenki egyből odavolt tőle, legfőképpen Harry. 

Teljesen elvarázsolta az apró cirmos. Neki kell ez a kis bolhafészek -hajtogatta egyfolytában, és ragaszkodott hozzá, hogy az ő szobájában aludjon a lábadozó beteg.

- Harry nem tarthatod meg! Lehet, hogy a gazdija égen-földön keresi. -intette nyugalomra Niall. 

- És ha nem? Akkor az enyém lesz! Légyszi, légyszi! -toporzékolt, és mint egy megvadult kisgyerek a kecskesimogatóban, úgy gubbasztott a szőrgombóc felett; virrasztott mellette, amíg ki nem nyitotta hatalmas sötétkék szemeit. Olyan hangja volt, mint egy kiscsibének. Nem tudott még igazándiból nyávogni, egyelőre csak éles csipogásra futotta. Harry Styles olvadozott a csöppségtől, és egy percre sem hagyta abba a simogatását. 

- Szia! -köszönt neki halkan. Elmosolyodott. Sosem értette miért pont a macskák...egyszerűen rajongott értük. - Ne félj, nem bánt senki. Fáj a lábad? Nina nem direkt csinálta, esküszöm! -magyarázta neki elmélyülten, mire a pöttöm cirmos ásított egy aprót. - Álmos vagy? Remélem nincs gazdád, mert én akarok lenni az. Remekül ellennénk. Jó, Louis biztos kicsit féltékeny lesz majd rád, de jó fej ő is. Ne izgulj emiatt, oké? -gügyögött neki, miközben odadugta mutatóujját a szájához. Játszani akart vele. És cirmi vette is a lapot: apró, de tűhegyes kis fogaival jókorát harapott Hazza ujjába. A göndör felszisszenve kapta el onnan. - Hékás! Ez nem ér! Talán éhes vagy?

- Azt hittem magadba beszélsz, de nem. Egy macskához. Még rosszabb. -állt meg az ajtóban Tomlinson.

- Nem, dehogy. Gyere ide, nézd mennyire cuki! -lelkendezett- Cápa lesz a neve, eldöntöttem.

- Tudom, mondtad, hogy sosem voltál jó bioszból, na de ennyire? Harryke ez egy macska, nem egy cápa. Felismerhetnéd a különbséget. -csóválta a fejét az egyre borostásodó Tommo.

- Inkább borotválkozz meg te barom! -nevetett fel mély, öblös hangján. Cápa megijedt Louis közeledtétől, fújt és köpött egyet felé. - Látod? Nem kedvel téged! 

- Oké, végre más is bekattant, nem csak én. -célzott Harryre.

- Apropó bekattanás. Mi a fene ütött beléd, he? Ember, szétverted a hűtőt!

Tomlinsonnak nagyon bökte a csőrét valami: - Hazza ugye semmit nem akarsz Ninától? -kérdezte fenyegetően. Harry eltátotta száját a feltételezésen. 

- Dehogy is! Ő a második nővérem! Honnan gyártottál ekkora badarságot? Te beszedtél valamit?

- Ne játszd már az értetlent. Láttam délután, hogy ott ültetek egymáshoz bújva a folyosón.

- Oké. Nina kis híján kilehelte az életét az inzulinhiánya miatt. Kérte, hogy segítsek neki, akkor már döbbenetesen nézett ki. Beadtuk az injekciót, aztán pedig ott maradtam vele. -sóhajtott Styles- Tehát egy: kapd be, hogy ilyet feltételeztél rólam. Kettő: legalább látszik, hogy öregem, te aztán tetőtől talpig belezúgtál a csajba. Megszállottan féltékeny vagy, tudsz róla?

Louis némán emésztgette egy darabig barátja szavait. Talán igaza van. Megőrjítette a Nina iránt érzett szerelem. - Bocs Hazza. -nyalta meg alsó ajkát, majd beljebb lépett, és elterült a szőnyegen. Örült neki, hogy van egy ilyen közeli barátja, mint Harry. 

Harry karjába vette Cápát, és ringatni kezdte. Louis a földről figyelte, majd halkan kinevette őket. 

- Louis, Louis... szerintem még soha nem küzdöttél ennyit egy lányért sem. 

- Nem számít, mert ő más. De ezt te is tudod. Annyira más. Nekem ő kell, érted? -csapot tenyérrel a földre.

- Igen, tudom. Nagyon furcsa lány, egyszerűen félelmetes mennyire keveset enged magáról megtudni.

- Niall sem árul el róla semmit. Olyan furák mindketten. Mintha valami sötét titkot rejtegetnének. -esett gondolkodóba a borostás, s közben a plafont szuggerálta. 

- Ja. -ráncolta homlokát- De Lou, ugye nem zárod el magad a gondolattól, hogy mi van, ha nem fog összejönni vele... 

- Mi?! -csattant fel.

- Csak azt mondom, hogy szállj le a földre, és ne ringasd magad hiú reményekbe. Nem akarom, hogy kikészítsd magad. 

- Kösz, hogy aggódsz, de most inkább fogd be! -gurul dühbe újra, majd kirohan a szellős szobából. Végig sprintel a folyosón, majd a saját lakrészében köt ki. Furcsa, mert amint ágyára szegezi tekintetét, szokatlanul kellemes érzések törnek rá. Markába hajtotta ujjait, mert kísérteties módon érezte ujjbegyein annak a csipkés szélű melltartónak a tapintását. Aztán a nyakához kapott: milyen csiklandós volt, ahogy a lány lélegzetét érezte rajta. A köldöke, a haja, a csípőcsontja, a zöld szemei... Ennek megtörténtnek kell lennie, hiszen ilyen való hű álma senkinek sem lehet. 

Nina órák óta ült mozdulatlanul a fotelban. A nappali egész pofásan nézett ki újra, hála egy 20 fős takarítóbrigádnak, amit Brendon intézett. Este 8 óra 20 perc van. Mindenki a teraszon falatozik, vacsora címszó alatt. Tányérok csörögnek, nyúzott arcok habzsolnak. A csapat duruzsol. Bíbor a tenger tükre, de meseszép. Nina kerek 3 óra hosszája ül egy helyben. Arca semmilyen. Haja fénylik. Olyan, mintha kikapcsolt volna az agya, s közben előfordulhat, hogy éppen eközben tervelget valamit, bonyolultan szövögeti gondolatai fonálkáit: egyiket a másikra kötve, megsodorva, a harmadikon áthurkolva, végül masnira kötve. 

A kintiek között is akadt azért ember, aki nem volt túl rózsás kedvében. Pl. Tommo. Sajnálta, hogy nem tud a tekintetével ölni, pedig szívesen megtette volna, ahogy Timothy visszataszító magabiztosságát figyelte. A stílus, miként a többiekhez beszélt, ahogy gesztikulált, fúj. Öntelt hólyag. Louis ujjai görcsösen rámarkoltak a villájára, mikor észrevette, hogy a félvér srác laza léptekkel besétál a nappaliba, és Ninával kezd csevegni. 

- Lou lazíts! -súgta oda neki Harry, de meg sem hallotta. Démoni pillantással meredt be a földig érő ablakokon, s igyekezett szájról olvasni.

- Nem jössz ki enni? Van kínai kaja is, Baily hozta. -jópofizott, majd amikor felfogta, hogy Nina éppen egy másik bolygón jár agyilag; leült a vele szembeni fotelba. - Nino! Hallasz? 

- Nem. Bocsi. 

- Oké, mi nyomaszt ennyire? Elárulod? -tárta szét kezeit. Baseball sapkájának simlijét a tarkójára fordította, lábait pedig a garnitúra peremére támasztotta.

- Az, hogy... én nem akartam lefeküdni veled. És sajnálom, ha ez megtörtént. De másnak hittelek kábulatomban. Én csak... -itt megakadt, és körmét kezdte rágni. Rájött, ezt az egy rossz szokást Nialltől "tanulta el".

- Másnak? Mondjuk Louis-nak? -emelte fel szemöldökét. Nina zavarba jött attól, hogy Timothy mondta ki az igazságot, ahelyett, hogy maga jött volna rá erre. Nem merte bevallani magának.

- Ezt honnan...mi? Timo! Valamit titkolsz, igaz? -kérdezte gyanakodva, s remélte, hogy egyszer, s mindenkorra letisztázódik ez a ki-kinek az ágyában feküdt téma. Sosem érezte magát ilyen kínosan: még ilyet! Nem tudni kivel szeretkeztél?!

Nina végsősoron tudni vélte, de nem merte elhinni. 

A srác önelégült arca egész kedvessé vált. Vonakodva, de megadta magát. Feltette kezeit: - Igazad van. Titkolok valamit. Baromi szemétség volt tőlünk, belátom. -hajtja le fejét, és titkon reméli, hogy nem veri szét az arcát a szőke.

- Tőlünk? 

- Ühüm. Jennától és tőlem. Nina, én tényleg sajnálom. Átvertünk titeket, de én nem bírom ezt a színjátékot tovább: Persze, hogy nem feküdtünk le! Nem, dehogy! Louis mellől hoztalak át a szobámba; míg Jen pedig Louis-hoz feküdt. Reggel pedig totál hülyének éreztétek magatokat. 

- Kinek az ötlete volt? Jennáé, tudom.

- Igen, de ne öld meg. Én is ugyanúgy benne voltam. 

Nina csak pislogott és pislogott. Nem akarta elhinni, hogy a csapattársai ilyen aljasságra lennének képesek. És mégis! Mindenféle, kusza érzelmek öntötték el belsőjét. Örült, megnyugodott, dühös lett, csalódott és megalázott. Ökölbe szorult a keze. Miért kell ennyire összekavarni két amúgy is kusza érzelmű fél életét? Nina ezek után már végképp nem tudta mit érez Louis iránt. 

Jó Isten Nino, előbb csók, aztán szex!? Mi a fene...csak ne borulj ki, oké? Mély levegő! -buzdította magát, majd jóságot varázsolva pofijára felkelt, a terasz tolóajtajához slattyogott, és kihajolt rajta. Tomlinsonra rá se mert nézni; először Jennát akarta megkeresni. 

- Hé Jennyke, gyere már be a konyhába légyszíves! -kérte kedvesen, de aki elég szemfüles volt és paranoiás (mint Louis, Harry és Niall), az egyből levágta: Nina vérre szomjazik. A szimpatikus hangsúlya és a kislányosa mosolya: rémisztő volt.

- Mi van? -tipegett be virágmintás ruhácskájában. Nina behúzta mögöttük a gurulós üvegajtót. Na, ez már önmagában sem sejtetett sok jót. Főleg Jennának.

Timo közben a fotelban ülve próbálta arcjátékával közölni cinkosával, hogy a terve befuccsolt: Nina mindent tud; de Jenna túl szőke volt ahhoz, hogy képben legyen.

Nina kimérten lépkedett, köröket írt le a pult mellett. - Szóval Jen, mondd csak... ha jól vettem le, te és Louis újra együtt vagytok? -kérdezte, s bámulatos milyen angyali arccal tette mindezt. A buta liba még csak nem is gyanította, hogy nyakig kakiban van. 

- Aha, ahogy mondod. Annyira boldog vagyok. De remélem ez nem baj, úgy értem neked, mert hát te meg úgy hallottam, hogy Timoval, szóval, érted... -mutogatott, és totál béna volt, ahogy egy épkézláb mondatot sem tudott befejezni. 

Nina bájos, trillázó kacaját elővéve legyintett: Ja, neeem, dehogy. Örülök nektek. Tudod, Timo a nekem való. Szóval én is boldog vagyok. -nyugtatta meg, és Jennácskának fel sem tűnt -mily' meglepő- hogy Nina nem szokott ilyen emberi hangon beszélgetni senkivel. És ha ezt nem észlelte, akkor azt meg pláne nem, hogy addig szökdécselt a szöszi a pult körül, mígnem az egyik fiókból kihúzott egy húsvágó kést...