47. rész: Nászjelentés

Sziasztok! Először is meg szeretném köszönni azt a két díjat, amit kaptam az elmúlt napokban; így már összesen néggyel büszkélkedhetek! (amint lesz időm kirakom őket). Másodsorban nagyon boldog vagyok, mert átléptük a 10 000 oldalmegjelenítést is egy hónap alatt! Köszönöm továbbá nektek, hogy olvastok, feliratkoztok és olyan sokan írtok nekem! Ha nem lenne így, nem lenne motivációm írni az újabb részeket. Apropó, rész! Készüljetek a 48.-ra... Jó olvasást! :)

***

Keane nagyokat és sűrűn pislogott. Szerencsétlen fiú kezében csak úgy remegett a kis papírdarabka. Nem akart hinni szemének. Az izzadt tenyerétől összegyűrődött lapon csupán számok voltak egy aláírással. Számok sok szép nullával bezárólag; Nina göcsörtös kézírásával az alján. A csekk sorsa eldőlt.

- Ez, ez rengeteg pénz! -kapta csodálkozó tekintetét a szőke lányra. Nina jóságosan elmosolyodott, aztán megsimogatta Elisabeth egyre ritkuló haját. Keane idegesen futtatta végig szemeit újra és újra a számsoron. - Rengeteg. -suttogta.

- Még így sem elég. -morogta orra alatt Nina. Nem akarta nagy dobra verni, de egyetlen dollárja sem maradt; az összes turnén keresett pénzét felajánlotta Keane-éknek.

- Szörnyen érzem magam. Nem akarom, hogy miattam nélkülözz. -szólalt meg Beth, miközben kitakarózott. Keane gyorsan mellé szaladt, és apai szigorral arcán visszatakarta. - Keane, nem vagyok csecsemő, sem fogyatékos! Tudom, mi a jó nekem! -förmedt a fiúra fellobant indulattal, s dacból újra kitakarta magát. Mintha csak egy csendes vulkán tört volna ki.

Keane megrökönyödve hőkölt hátra, majd kirontott a folyosóra. Nina az eddig háttérben megbújt Tomlinson fele fordult, és fejével a fiú távozási iráyába bökött. Louis engedelmeskedett.

A két lány kettesben maradt. Beth könnyeivel harcolt, elszégyellte magát.

- Folyton bántom. Pedig csak ő van nekem. Mindig belemarok, holott legszívesebben odaadná életét, csak hogy én éljek. Hát nem őrület? Ha egyszer szeretünk valakit, miért bántjuk újra, és újra? -tört ki zokogásban. Nina magához vonta a törékeny testet. Fájóan próbálta megemészteni Beth bölcsességét. Menyire igaza van: ő is folyton azt az embert bántja, aki szereti őt...akit ő is szeret?!

- Csak ki vagy borulva. De nem szabad elgyengülnöd. Ígérd meg, hogy a végsőkig harcolni fogsz az életért! -motyogta a lány hajába. Beth szipogva bújt ki az ölelésből. -Ígérd meg! -emelte fel érdes hangját a szőke.

Keane Wilo falnak döntött homlokkal meredt a kórház egyszínű csempéjére. Utálta azokat a vészjósló csempéket. Gyűlölte.

- Hé haver! -fogta meg vállát Tomlinson barátian. - Jól vagy?

- Persze, minden oké. -duruzsolta maga elé. Mi baj lehetne Louis? Hogy a barátnőm haldoklik? Vagy mire gondolsz? -gondolta.

- Figyelj, tudom nem indult túl rózsásan a kapcsolatunk, de...megengeded, hogy segítsek?

- Segíteni? Miben? -ráncolta homlokát a fiú, s kétkedve vizslatta Tommo komoly arcát.

- Abban, hogy ne veszítsd el a lányt, akiért odavagy.

- Micsoda? De miért tennéd? Hirtelen miért érdeklünk mindenkit?

- Nézd! -lép közelebb, és halkabbra fogja magát- Látom, hogy Ninának ez vészesen fontos. És ha neki az, akkor nekem is. Miért ne segítenék? -döntötte oldalra fejét, s bízott benne, hogy sikerült elég meggyőző indítékkal szolgálnia. Egy újabb csekk került elő, s pár pillanaton belül el is veszett Keane zsebében. A fiú ledöbbenve kapott farmerja zsebéhez, majd félve, de előhúzta. Még a levegő is gégéjén akadt, amikor meglátta a legalább ötször akkora összeget, mint amennyivel Nina tudott segíteni.

- Te szent ég!...Elment az eszed? Nem fogadhatom el!

- Gondolj Beth-re! -sziszegte Louis, majd gyanakvóan körbesandított. - Csak fogadd el. Kérlek!

- Én ezt képtelen leszek meghálálni! -esett kétségbe a srác, s közben egyre sápadtabbá halványult az arcbőre.

- Nem kell meghálálnod! Érted? Ne foglalkozz semmivel, csakis a lánnyal! Meg tudod menteni! Csak erre gondolj! -bíztatta. Hát nem hősies?

Keane már-már az elérzékenyülés határán volt. - Köszönöm. -nyögte ki, s savanyú ábrázattal nyugtázta, hogy a köszönöm szócska milyen szegényes és csekély most jelen szituációban. Szánalmasnak érezte magát. Egy szánni való embernek. A büszkesége régen kihalt már belőle.

Louis vállon veregette a nála majdnem egy fejjel alacsonyabb fiút,  képzeletben még magát is. Jó érzés volt, hogy segíthetett.

- De Nina nem tudhat róla! Tedd el! -szegezte rá szigorú tekintetét. - Maradjon kettőnk között, rendben?

- Rendben.

Elnehezült mellkassal, de Nina elbúcsúzott Elisabeth-től. Ki tudja, látja-e még valaha...Ki tudja előre, hogy összehozza-e őket a sors, vagy sem. Ugyanez vonatkozott búskomor Wilo fiúra is. Ninának halvány lila gőze sem volt, miért kedvelte meg őt ennyire, miért nőtt így a szívéhez, és miért ilyen nehéz elválni tőle.

- Átengedtem neked a vezetést, cserébe igazán megérdemlem, hogy hozzám szólj! -méltatlankodott Louis az anyósülésen.

- Nem tudsz vezetni. Ha rajtad múlik minden 10 méter után megállunk átengedni valakit az úton.

- Azt úgy hívják zebra, és képzeld pont arra találták ki, hogy azelőtt megálljanak az autók.

- Pf, marhaság. -legyintett, féloldalasan elvigyorodva. Alaposan a gázra lépett, s már messze átlépte a kocsi sebessége a megengedettet. Persze Ninát sosem érdekelték a szabályok. Semmiben sem.

Louis szemmel láthatóan kellemetlenül érezte magát, idegesen szuszogni kezdett, ide-oda tekintgetett. Nina nem bírta ki, meg kellett kérdeznie: - Beléd meg mi ütött?

- Semmi. -próbálta elterelni magáról a figyelmet. Nina tovább makacskodott: Dehogynem, látom rajtad! -vonta össze szemöldökét, miközben még eggyel nagyobb sebességbe kapcsolt.

Louis a fejtámlához passzírozta tarkóját, s muszáj volt behunynia szemét. Elég rosszul volt ahhoz, hogy bevallja, hogy rosszul van.

- Csak lassíts! Kérlek! -préselte ki fogai közül. Nina lepetten engedte fel lábát a gázpedálról. Már kezdte kapisgálni, mi baja van Répakirályfinak. Nem véletlen volt, hogy a múltkor is olyan lassan vezetett.

- Mi az, nem bírod a tempót? -viccelődött a szöszi, maga sem tudta miért. Talán hogy lazítson kicsit az elsekélyesedett hangulaton.

A tengerpart vonala felbukkant a pálmafák sorfala mögül. A nap szikrázva tört be a szélvédőn. Nina orrára tolta napszemüvegét.

- Nem nagyon. -motyogta elgondolkodva. Hülyének érezte magát, mert nem tudta levenni a szemét a kormánynál ülő lányról. Atyaég Louis, nézz már másfele! -figyelmeztette magát, de hiába. - Még meg sem köszöntem, hogy nem hagytál vízbe fulladni!

Nina levette szemét egy pillanatra az útról. - Nincs mit megköszönnöd. -nézett -könnyelmű felindulásból- a fiú kék szemébe. Louis aggódva szólalt meg: -Talán inkább az utat kéne nézned. -javasolta egy csipetnyi gúnnyal. Nina szemeit forgatva fordult vissza.

Tomlinson bátorkodott a témához nyúlni: - Most, hogy letisztázódott, ki kinek az ágyában feküdt, és ki nem feküdt le kivel, beszélhetnék... a -kénytelen volt itt egy óriási adag levegőt vennie- a mi éjszakánkról. -eresztette ki a tüdejét feszítő levegőt. Nina remekül palástolta döbbenetét, még csak meg sem rezzentek vonásai. Bezzeg odabent...tombolt.

- Hát jó. Mit akarsz megbeszélni? Figyelmeztetlek, nem sokra emlékszem. vonta fel vállait, majd lomhán leeresztette őket: zutty. Profin hazudott, és erre nem volt büszke, mégis gyakran kellett használni e képességét. Csak így védhette meg magát. Mert valójában nagyon jól emlékezett a Louis ágyában történtekre, részegség ide-oda. Annyira csodálatos élmény volt, hogy mélyen az emlékezetébe vésődött minden egyes pillanata...

Louis kicsit elpirulni látszott, amint felismerte a téma intimitását emlékképeivel illusztrálva, de igyekezett "a laza fiú" maradni. - Nem tudom. Hogy miért tettük. Vagyis, hogy te miért tetted? Úgy értem... -dadogott, s egyre dühösebb lett magára, amiért megint szerencsétlenként viselkedik.

- Mondtam. Részeg voltam. -közölte a lány fakó hangon. Jesszus, jobban hazudik, mint ahogy saját maga képzelte.

- Szóval az alkohol vezérelt. Semmi valódi érzelem, igaz? -mondta ki a szavakat, amik egyenesen égették száját. Pólója szélét kezdte gyűrögetni.

- Ahogy mondod. -tekerte el a kormányt élesen balra. Hazaértek. Louis kábán szállt ki a kocsiból, hangosan becsapta az ajtaját, majd meg sem várva a lányt berohant a teraszon keresztül. Nina a kormányra csapott, főleg azért, mert gyűlölt hazudni. Gyűlölte, hogy hazudnia kell azért, hogy neki ne fájjon. Önző dolog, de jelenleg a túlélése volt a cél.

Beth szavai újra és újra eszébe jutottak: "Ha egyszer szeretünk valakit, miért bántjuk újra, és újra?"

A nappali, a medencés terasz, a hall; minden ünnepien elegánssá változott. Hiába, ezek a rendezvényszervezők értik a dolgukat. Brendon fél órán keresztül csak járkált fel-alá a feldekorált tereken. Nem csak őt, mindenkit lenyűgözött a finom, szolid színek tagadhatatlan harmóniája: tört fehér, mentaszín (akár csak a jegygyűrű köve), lágy arany. Minden passzolt. A szalvéták, a kanyargós gyertyák, a plafonról csüngő apró kristályfüzérek. 

- Nos, elégedett vagy Brendon? -lépett mellé Zayn, s a hatalmas asztalokra tévedt a szeme. 

- De még mennyire. Sarah odáig lesz, ez biztos. -vigyorgott változatlanul, talán begörcsölt a szája. 

- Ez lesz az eddigi legszebb estéje! -ütötte karon, majd a pezsgőspohárból épített piramishoz lépett. Elismerően füttyentett egyet. - Nem semmi. -nézelődött tovább. A padló úgy csillogott, hogy Niall akár ehetett is volna róla. Csak azt sajnálta a bradfordi szépfiú, hogy az ő vörös szépsége nem lehet itt este. Máris hiányzott neki. 

- Tökéletes lesz a mai este. -gondolta.

Nina úgy kóválygott folyosóról folyosóra, mint aki most jár itt először. Valójában csak el akarta ütni az időt, elterelni figyelmét saját gondjairól vagy csak találni szeretett volna egy eldugott gardróbszekrényt, amibe bezárhatja magát ma estére. Most a legkevésbé sem volt kedve kiöltözve bájologni és jó képet vágni az egész felhajtáshoz. Eljátszani, hogy minden rendben, minden pazar? Már késő...

Közben elbúcsúzott a két hétig otthonát jelentő falaktól. Sok minden történt azóta: szörfverseny, Lakers meccs, orrvérzés, vihar, csók, füvezés, kajacsata, fuldoklás, kórház látogatás, macska elütés, rendőrségi ügy,  és még annál is több botrány, titok, fájdalom...Pedig csak két hét volt. Két sorsdöntő hét, és még nincs vége. Még nincs. 

A szöszi fülét Louis és Harry hangja csapta meg. Nem szokása a hallgatózás, de egyszerűen rosszkor volt rossz helyen; így meghallott ezt-azt, amit jobb lett volna, ha nem.

- Ez most komoly? Egy vadidegen csaj rákos, ti meg jó tündéreset játszotok? 

- A lány Keane barátnője.

- Keane? Az a fotós, aki átverte Ninot? 

- Igen ő, de ez mellékes. Jó fej. 

- Na és? Én is az vagyok. Mi ütött beléd? Nem akarsz rögtön alapítani egy jótékonysági alapítványt?

- Pofa be Hazza! Csak azt reméltem megértesz. Te akartad annyira tudni mi a bajom. 

- Jó, oké. Bocs. De most tényleg átutaltad az összes lét, amit kaptál? Te hülye vagy cseszd meg?

- Igen az vagyok. De Nina nem tudhatja. Csak így tudtam segíteni, titokban. 

- Szóval te kettős ügynök vagy. Érdekes. 

- Csak nehogy elszóld magad, oké? 

- Oké, oké. Nyugi. Tudod, hogy számíthatsz rám. 

- Tudom, te holmes chapeli barom!

Nina keze olyan erővel szorultak ökölbe, hogy körmei tenyere húsába fúródtak. 

- Hát itt vagy?! -szólalt meg Rosie mellőle. Nina nagyot ugrott ijedtében. -

- Miért, hol lennék? -morgott próbálva visszaállítani pulzusát a normális ütemre.

- Mondjuk a fürdőben! Nem két perc lesz mire ezt a hosszú hajadat megcsinálom! És még a ruhádat sem választottuk ki! Mindegy majd Liz segít abban! Na, gyerünk, gyerünk! -sürgette jókedvűen. Alig várta már, hogy a mindig fiús, kinyúlt pólókban flangáló lányra valami igazán dögöset adjon. Elhatározta, hogy nem fogja érdekelni, akármennyire is tiltakozik majd a szőkeség. Nina Horanból ma ellenállhatatlanul vonzó nőt farag.

A szöszi engedelmesen elvonult szobájuk fürdőjébe. Mélázgatva áztatta bőrét a kádban; Rosie dörömbölhetett az ajtón, amennyit csak akart. Nina ráért, ő aztán nem sietett erre a bájolgós bulira.

7:03 pm

A vendégek lassan szállingóztak. A fiúk már régen készen voltak, kivétel erre Zayn ugyebár, akinek már fél órája a haját építgették. De a kritikus barna szempár nem akart megelégedni a látvánnyal. A másik négy fiú pedig az emeleten randalírozott, akadályozva ezzel mindenki más készülődését. Paulnak például be kellett vetnie Niall és Harry ellen azon képességeit és erejét, ami miatt ő a fiúk legfőbb testőre. Akárcsak egy nagyra nőtt óvóbácsi. 

Rosie és Nina magukra zárták az ajtót, s Brendon akárhányszor bekopogott: - Lányok, készen vagytok? Jönnötök kéne!- Rosie-nak valahányszor ugyanaz volt a válasza: -Igen, még 10 perc. Mindez megismétlődött legalább háromszor. 

- Na nem! -hőkölt hátra Nina egy szál törölközőbe tekerve, ahogy meglátta a nekiszánt ruhát az ágyra készítve. Jóformán ruhának sem volt nevezhető, ugyanis hiányzott a hátrésze, és aligha ért lejjebb fenekénél. 

- De, de, de! -bólogatott Rosie arcán ördögi vigyorral. Nem volt hajlandó lemondani tervéről.

- Ebben levegőt sem fogok kapni. Ráadásul, ha leülök a világ vígan élvezi majd totál plánban a bugyimat.

- Akkor ne vegyél bugyit. Probléma kilőve. -rántott vállat huncutan. Nagy volumenű hullámait pajkosan háta mögé dobta. - Bízz bennem. Szexi leszel.

- Ebben ribanc leszek!

...és végül mégis Rosie akarata győzött. Nina hagyta magát barbie babaként öltöztetni, haját becsavarni. Oké Roro, most éld minden fantáziád, mert ilyen többé nem lesz.

- Atya ég Nino, szoktál te fésülködni!? -szörnyülködött, miközben a "páciens" hajába akadt kefét tanulmányozta.

- Előfordul. -nevetett fel a szöszi angyali arccal, mintha ő nem tehetne semmiről.

Miután úgy érezte végképp egy idióta barbie babává változtatták, nem is sejtette, hogy még közel sincs vége. Jött egy halom krém és egyéb szagos ragacs az arcára, pirosító, szempillaspirál, szemhéjtus, szemhéjpúder, szemceruza, szájfény. Na, és elképzelni sem tudjátok akkor milyen fejet vágott, amikor meglátta azt a tűsarkakra épített izét, amit cipőnek neveznek. 

Nina bízott benne, hogy Rosie nem csinált belőle bohócot, ám amikor végre tükröt tartottak elé, maga is elámult, elnémult. Bár ezt nem szerette volna bevallani. Most vette észre, hogy valójában makulátlan a bőre, hogy jó alakja van, hogy van melle!!! 

- Olyan gyönyörű vagy, Istenem. -sikítozott ugrálva Roro, saját alkotásában gyönyörködve. Liz is egyetértően bólogatott, majd a stylist-fodrász páros elégedetten egymás tenyerébe csapott.

- Tökéletes. -mérte végig Liz irigykedve. Nina megpróbált tenni egy lépést, de kis híján ezt a bokacsontja bánta. - Majdnem tökéletes. -tette hozzá gyorsan észrevételét kiegészítésként.

Nina tartott attól, hogy nevetségessé válik; látta maga előtt, ahogy lezúg a lépcsőn ezekben a förtelmes magassarkúkban. És akkor oda a bombázó imidzs. De menni kellett; Sarah mindjárt itt lesz. Mert ez róla szól most, és Brendonról. Nem Nináról és a börtönbe zárt érzéseiről. Nem is Louisról és epekedő szerelméről, amit egyetlen lány iránt érzett, tisztán és feltétel nélkül. 

Harry nem is igazán érezte át barátja helyzetét; mindig olyasmiket mondogatott: Lou, értem én, hogy Nina jó csaj, meg elérhetetlen gyümölcs, amitől még érdekesebb, de...a múltkori buliban legalább három csajjal csókolóztam egy órán belül. Miért nem tudod te is ilyen lazán kezelni ezt? erre Louis azt mondta: Mert én veled ellentétben szerelmes vagyok. Egyetlen lányba. Érted? Nem érdekel más. Nem érdekelnek az üres testiségek, a mindenre kapható lányok. Csak ez az egy.

Rosie fojtott izgalommal tördelte ujjait, mert Nina még nem sétált le a lépcsőn. Csak ő hiányzott. Mindenki más lent várt a nappali sejtelmes fényében. Louis idegesen nyeldesett, csokornyakkendőjét igazgatta, száját harapdálta. Csalódott volt, mert azt érezte veszített; talán rossz lány az, kibe beleszeretett. De mégis...rossz lányba szeretett volna, ha olyan áhítattal várta, hogy lelépdeljen a lépcsőn? Naiv reményekkel bámulta az üveglépcsőt, mire váratlanul felbukkantak a szőke lány tökéletes lábai. Úgy vonult le, mintha tanították volna. Cseppet sem tűnt esendőnek cipellőiben. Nem volt a helységben hímnemű egyed, akinek ne esett volna le az álla egy az egyben. Hiszen ki látott még egy ilyen tündérarcú, párductestű amazont? A csodához nem kellett sok; eltűnt a kusza hajkupac, helyette bohó hullámokba kanyarodtak a szőke tincsek. Hova lett a csónakméretű sportcipő a térdig érő ülep, az izzadt trikó?

- Úgy nézel rám, mint aki szellemet látott. Talán van egy mögöttem? -tette fel kérdését Nina, amint öccse elé lépett. Furcsán érezte magát, hogy minden szem rá szegeződött.

- Nem, bocs, csak wow! Jól nézel ki. -ismerte el Nialler.

- Harry! Harry! -suttogott Louis idegesen bökdösve fürtös cimboráját. -Harry! Muszáj ilyen feltűnően bámulnod a... -bökött állával az átalakult szőke fele.

- A? A midet? A csajodat? Ó, nem, várj csak...nem is a barátnőd! Lúzer! -gonoszkodott.

- Ez övön aluli volt. -hunyorgott rá dühösen.

- Tudom, bocs. De komolyan tesó, vagy ma, vagy soha! -veregette hátba.

- Ma. Határozottan ma. Enyém lesz! -tökélte el, de magabiztosnak tűnő szavai mögött valójában csupa bizonytalanság és félelem bujdosott. Ma reggel ugyanis szíven ütötték a lány hideg szavai: "Szóval az alkohol vezérelt. Semmi valódi érzelem, igaz? - Ahogy mondod."

Miért érzem az, hogy ez a vihar előtti csend? Louis a végső megoldást választotta, Niall korábbi figyelmeztetése ellenére: meg kell tudnia Nina titkát, kerüljön, amibe kerül (?!) Biztos?