86. rész - Áltasd magad, őrült vagy

Fekete bőrdzsekit kapott vállára, de karjait nem bújtatta a kabát ujjaiba. Olyan cipője volt, mint Niallnek általában. Farmerja lazán lógott rajta, mintha két számmal nagyobb lenne rá. Mézszőke hajával gorombán bánt a szél. Amikor belépett a csillogó épületbe néhány lepett tekintett bámult arcába, de ő felemelt fővel sétált át köztük. James éppen szembejött vele.

- Hát te, Nina?

- Dolgom van -rántotta meg vállát, meg sem állt. Ördögien mosolygott a fickóra, amikor beszállt a liftbe. Dixon ideiglenes irodája a 7-es szinten volt. Különben New Yorkból szokta intézni üzletét. A titkárnő alig akarta beengedni Ninát, hiába mondta, hogy Dave maga hívta őt ide.

- Hát jó, szólok neki, hogy...ki is keresi? -dünnyögte a szemüveges nő, majd Ninára sandított. Jól tudta, hogy hívják.

- Nina Horan keresi -nézett rá fenyegetően, majd rágógumijából nagy lufit fújt, amire aztán gyorsan rá is harapott- Ostoba liba -tette hozzá halkabban.

- Minek neveztél? -emelte füléhez a telefonkagylót, vörös ajkai szinte világítottak sápadt arcán.

- Ajánlhatok egy jó fül-orr-gégészt? Szerintem hallásproblémái vannak -tenyerelt a nő asztalára, és egész közel hajolt hozzá. A nő reakciója annyi volt csak, hogy dühösen összeszorította állkapcsát.

- Mr. Dixon? Valami Nina Horan keresi önt! -forgatta szemeit- Hogy? Értettem, máris beküldöm -rebegte elgyengült hangon, majd az ajtó fele mutatott.

- Köszönöm a fáradozását! -pukedlizett Nina, majd kacsintott egyet, és benyitott a szobába.

Jolene lábujjhegyen osont végig a világos padlózatú lakáson, egészen Harry szobájáig, ahol a fenevad szunyókált, hason fekve, összeborzolt hajjal. Miközben hangosan szuszogott, néha olyan grimaszokat vágott, hogy Jolly-nak a szájára kellett tapasztania tenyerét, nehogy hangosan felkuncogjon. Percekig állt a fiú szobájának ajtajában, aztán fura búgást hallott a nappali felől. Jolene odasétált, és észrevette, hogy Harry mobilja rezeg, amit a fotel háttámlájára terített kabátja zsebében hagyott. A kíváncsiság győzött, a lány pedig megleste a vibráló, világító masina képernyőjét. Louis neve állt rajta. Jolene szíve nagyot dobbant.

Liam férfias testalkatán úgy feszült matt fekete motoros overallja, hogy a látványtól szem nem maradt volna szárazon. Tépőzáras kesztyűjét lehúzva kopogtatott az ajtón, ami szinte azonnal ki is nyílt. Niall pajzán vigyorral mérte végig a motoros srácot, aki olyan peckesen állt előtte, hóna alatt bukósisakjával, akár egy szuperhős. Talán csak egy köpeny hiányzott háta mögül, esetleg egy maszk.

- Meghoztam a rendelését, uram -mélyítette el hangját szándékosan. Niall égnek emelt szemöldökkel vigyorgott bele arcába.

- Mi tartott ennyi ideig aranyom? Meg akarod várni, hogy éhhalált haljak? -vágta csípőre kezét, hangja a szokásosnál magasabb volt. Liam elfojtott száján egy mosolyt.

- Isten ments! Sosem bocsájtanám meg magamnak, ha csak egy szőke haja szála is görbülne, uram.

- Te aztán be tudod magad hízelegni, te -paskolta meg arcát- Na jó, odaadhatod, amit hoztál nekem! -int fejével befelé, majd a konyha fele siet. Liam még időben rántja vissza karjánál fogva, olyan nagy lendülettel, hogy Niall egyenesen testének ütközik.

- A kaja talán kihűl, de van itt valami, ami nem várhat! -mormogja kissé már kiesve szerepéből, orra Niall kipirult arcocskájához ér.

Dave Dixon egy golyóstollat csattogtat noteszén, szemével falánkan követi Nina útját, ahogy ide-oda suhan, szemügyre véve a szoba berendezését. A pasi már vagy öt perce beszél a mobilján keresztül valakihez, Nina pedig kezd kifogyni nehezen összegyűjtögetett türelméből.

- Bocsáss meg szépségem, hogy így megvárattalak! -dobta le végre maga elé az asztalra a készüléket. Nina éles mozdulattal kapta fejét a hang irányába.

- Kinyögné végre, mi ez a fontos? -vonta fel szemöldökét, letette a kezében tartogatott porcelán szobrocskát, majd kínálás híján helyet foglalt egy fotelban. Pontosabban kényelembe helyezte magát, a sajátos stílusában. A férfi elgondolkodva mosolyra húzta száját.

- Jó! Akkor legyünk lényegre törőek! -csapta össze vaskos tenyereit- Nekem is van egy vágyam, neked is van egy vágyad. Mi van akkor, ha közös az érdekünk, ha azonos a cél? Kérdem én: kell a csapatod vagy sem?

Nina összeszűkítette szemeit, a válaszon mégsem volt mit átgondolni.

- Kell hát! -emelte fel hangját. Orrát csiklandozta Dave Chanel parfüme, olyannyira, hogy kis híján eltüsszentette magát.

- Nagyszerű, de ez kevés. Hajlandó vagy érte tenni is valamit? Hm? Hajlandó vagy áldozatot hozni? -keményen megnyomta a szavakat.

- Áldozatot? -kérdezett vissza kissé megilletődve. A szó valamiért megrémítette. Úgy érezte mást sem csinált eddig, csak áldozatokat hozott a saját kárára.

- Ne félj, roppant jó az üzleti érzékem! Te is tudod!

Nina gúnyosan elnevette magát.

- Ne röhögtessen. Üzletet kötni? Magával? -bökött rá mutatóujjával.

- Tudom, tudom. Nem volt szép, amit tettünk veled. Gondolom nem hiszed el, ha azt mondom, sarokba voltunk szorítva, nem dönthettünk másképp. Te vívtad ki, kislány! -tárta szét karjait, fölényes vigyorát hófehér fogai ékesítették. Nina arra gondolt, hogy nem kellene ezzel a befolyásos palival szóba állnia, aki ráadásul most minden felelősség alól próbálja kivonni magát. Nina ezt a viselkedést utálta a legjobban.

- És? Mi változott azóta? -térdeire könyökölt, miközben egyre jobban beleélte magát, hogy újra az E-motionnal táncolhat.

- Sokat gondolkoztam, osztottam, szoroztam. Talán megérne egy misét, ha újra belevágnál. A többit csak bízd rám, én bármit elsimítok -elég meggyőző volt a hangja.

- Hű, lenyűgöző. De nem hiszem, hogy felfogja, mit jelent nekem ez a csoport. Nekem nem pénzt, meg üzletet. Az a magukfajta pénzhajhászok kenyere. Az E-motion egy érték, egy család.

- Nem akarom húzni az idegeidet. Ha benne vagy, hogy tiszta lappal kezdjünk, még magad is meg fogsz lepődni, milyen nagylelkű tudok lenni.

- És miért pont velem?

- Kedvellek, karakán lány vagy. Talán baj? Persze azért befektetésnek sem utolsó, sőt. De ez téged ugye úgysem érdekel. Szóval, mit mondasz?

- Oké. Mondja meg, mibe kerül nekem, és megkapja. Csak a csapatom kell -rántotta meg vállát, aztán felkelt. A férfi elégedetten nyomkodni kezdte mobilját.

- Az első dolog az, hogy szépen felöltözöl valami címlapra való estélyibe péntek estére, 7-re érted küldök egy kocsit.

- Hülyének néz? -tátja el rózsás ajkait.

- Miért tennék ilyet? Hidd el, megkötjük az üzletet, és aztán te leszel a legboldogabb Londonban -mondta, majd megigazította mandzsettáját- De látom, még bizalmatlan vagy -ingatta fejét- Elrontod a bulit, Nina! Egy meglepetés vacsorával készülünk estére, az E-motion visszatérésére. A támogatóid és munkatársaid lesznek ott. Na, annyira szörnyen hangzik?

- Jó. Essünk túl rajta -bólintott, majd elnyomott egy ásítást tenyere mögött. Tisztában volt vele, ha akar valamit, annak ára van, és azzal is, hogy ebben a világban puccos felhajtás nélkül semmi sem működhet.

- Üdv újra a fedélzeten! -nyújtotta előre kezét, Nina pedig megrázta; erősebben, mint ahogy azt a férfi várta.

- Nem gondoltam, hogy maga néha jóarc is -jegyezte meg búcsúzóul a lány, aztán távozott. Nem akarta nagyon kimutatni, de majd kiugrott a bőréből. Rögtön fel is hívta Francot, aki ugyszint nem bírt magával, a jó hír hallatán. A tagok csak Ninával együtt alkotnak csapatot, nélküle csak táncosok.

Néha azért Nina Horanre is rámosolyog a szerencse.

A sötétbarna fürtök mögül ki-kibukkanó angyali arcot bámulta, miközben az járt a fejében, milyen jó lenne közelebb merészkedni hozzá. Hozzá, hőséhez. De Jolene azt érezte, hiába remeg bele minden porcikája ha rá gondol, ha megérintheti, ha csodálhatja, mert mindeközben félt és tartott is tőle. Okos volt, és tisztában volt azzal, hogy a szemtelenül csábító szemek, a huncut mosoly és a szívet megolvasztó arcjáték csupa-csupa fegyver ellene, s ha nem vigyázz könnyen csapdába eshet. Ahogy mégis közelebb lépkedett, megfontolt és halk léptekkel, már egyre erősebben marta a gondolat: már késő, ebből már nincs kiút. Ambivalens érzelmei azonban gonosz módon kihasználták egymást; ha vonzódott, félelme visszafele húzta, de akkor már túl messze sodródott ahhoz, hogy ellen tudjon állni, ezért ismét engedett a csábításnak.

Harry egyenletesen szuszogott, vérpettyes inge nyakáról hiányzott néhány gomb, így megláttatta mellkasának idomain feszülő bőrét, a rajta díszelgő tetoválás-madarakat.

Egész közel ért ágyához, egyre többször kellett nyelnie. Folyamatosan úgy érezte magát, mint egy száraz falevél a szélviharban: tehetetlenül hánykolódott, törékenyen. A kérdés csak az, hogy meddig bírja?

- Hiányoztál, te kis majom! -ölelte keblére öccsét.

- Én is szeretlek -puszilt nővére nyakába.

- És velem mi lesz? -állt meg mögöttük Liam bús kiskutya tekintettel. Nina elmosolyodva felé fordult.

- Téged ki nem hagynálak a szórásból! -ölelte meg- Srácok hova ez a nagy izomtömeg? -kérdezte megtapogatva előbb Liam, majd öccse bi-és tricepszeit.

- Ja ezek itt? -csókolta meg Niall a saját muszkliját- Észre sem vettem -nevetett fel.

- Hékás Nino-dínó! Tényleg visszakapod az E-motiont? -rikkantott fel fura jókedvében Liam.

- Mennyire hihetetlen már, nem?! -ujjongott tőle ritkán látható módon. Szőke loboncát ide-oda dobta, vicces táncmozdulatokkal produkálta magát.

- És Harry-ék? -vonta fel szemöldökét Niall.

- Alszanak.

- Haroldka tényleg leverte a kiscsaj apját? -meredtek ki Niall égszínkék szemei.

- Brutálisan! Szerintem Fürti újabban verekedni tanul valahol.

- Nem semmi!

- Hiába, mindannyian hatalmas változáson mentünk keresztül -bólogatott Liam elgondolkodva, mire Nina is  bambulni kezdett a földre meredve. Milyen kevéske idő elég ahhoz, hogy minden gyökeres átalakuljon. Előbb Niall jött rá, hogy meleg, tetoválásokkal varratta tele magát, Liam is felismerte, hogy a saját neméhez vonzódik, motorozni kezdett. Harry bevadult, mégis egy ártatlan kislány fejét szédíti, Louis gyászol és senkivel sem beszél, Zayn családapa lesz, Baily pedig sztáranyuka. Nina meg...Ninára ostorcsapásokként csattannak környezetének hirtelen változásai, miközben igyekszik a maga elvei szerint élni. De ez már egy másik út, s vajon visszatalál-e, vagy vissza akar-e találni oda, ahonnan indult? Vagy magának kell kitaposnia egy teljesen új ösvényt?

Rémesen hűvös volt a lakásban. Harry immár kis gombóccá kuporodott. Jolene törökülésben ült a földön, szorosan ágya mellett. Csak nézte őt és mindenféle gondolat töltötte meg fejét. Lassan már falra mászott saját rajongásától. Közben pedig megrészegítette az az álomszerű feltételezés, hogy esetleg Harry Styles barátnőjeként végzi. A rózsaszín maszlag viszont veszélyes volt, könnyen be tud férkőzni a tudatalattiba. Ezzel együtt viszont megint felbúgott a fiú mobilja odakint. Jolene kiosont, hogy megnézze, de ezúttal nem Louis nevét olvasta a kijelzőn. Hannah volt az, akiről a fél világ tudta, de legalábbis minden valamire való One Direction rajongó, hogy Harry közeli "barátja" volt ez a leányzó, vagy talán még most is az. A kis Jolene-nak több se kellett, minden csillámos álmodozás a visszájára fordult hirtelen, és átverve érezte magát. Pláne úgy, hogy vette a bátorságot, és kutakodni kezdett a be-és kimenő üzenetek között. Styles nem volt elég óvatos, mikor úgy döntött, nem törli ki ezeket az üzeneteket rögtön elolvasásuk után. Jolene rémképeket kezdett el látni, a több tucat lánnyal folytatott csevegések alapján. Szapora szívverése talán elhallatszott Harry szobájáig. Átvertnek és értéktelennek érezte magát, egyszóval rémesen.

- Keresel valamit? -dörrent bele a fagyos csendbe Harry férfias hangja. De nem volt fenyegető, vagy ilyesmi. A szokásosan nyugodt és vontatott volt. Jolene megrezzenni sem mert, háttal állt rajtakapójának, aki a lány mögé sétált, szándékosan lassan csoszogva, majd állával végigsúrolta törékeny vállait, s átkukucskált felette.

- Telefonálnod kell? -kérdezte, de igazából még éppen kiszúrta, ahogy Jolene gyorsan kilép a megnyitott üzenetekből.

- Nem, csak...Louis hívott. Többször is. -félelmetes mennyire akadozott hangja; emiatt képtelen lenne bárkit is átverni.

- Ó -konstatálta, majd ragtapasszal ellátott szemöldökcsontjához ért- Nina merre? -lépett hátrébb végre.

- Elment valahova -nagy kínok árán erőt vett magán, és szembenézett a végzetével. Harry nem szívesen látta, hogy a lány még mindig szinte retteg a közelében.

- Jézus ereje! Te fehérebb vagy, mint Agnes nénikém frissen fehérített fogsora, pedig az aztán még a sötétben is világított! -csapott homlokára, Jolene pedig finom halksággal kuncogott fel, mintha legalábbis tilos volna. Hazza örült, hogy meg tudta kicsit nevettetni a kis félénket.

- Mindig is ilyen volt a bőröm -jegyezte meg színtelen hangon, aztán a konyha fele lépkedett. Harry követte.

- Netalántán éhesnek tetszik lenni? -kérdezte szándékosan a legviccesebb vigyorát elővéve.

Jolene félénk mosollyal bólintott, s farkaséhségének legapróbb jeleit is igyekezett visszafogni. Falatozni kezdtek abból, amit Nina hozott nekik; a rántott, fűszeres csirkeszárnyakból, a steak burgonyából, a görög salátából. Jolene először alig mert szedni, feszengve emelte a szájához a villát, de aztán egyre jobb hangulatba jött, ami Styles komoly erőfeszítéseibe tellett: a legnagyobb baromságokkal szórakoztatta, hamis olasz akcentussal áradozott az ételről, jóízűen csámcsogott, minden falatnál jólesően hümmögött. Imádta túljátszani magát, főleg, ha így előcsalogathatja Jolly rejtett angyali mosolyát. Igen, a mosolya, Harry azért nagyon odavan.

A lakás egyre jobban felmelegedett, Harry-re kezdett ráizzadni halvány pöttyös inge. Gondolta -dobjuk hát be Jolly-t a mély vízbe: szemrebbenés nélkül kigombolkozott és lehajította az egyik bárszékre a finom tapintású ruhaneműt. Szegény lány, majdnem elvitte a kaszás, úgy félrenyelt. Harry csak tette a butát, mint akinek halvány lila gőze sincs arról, mi lehet a probléma. Mikor végzett a lakomával még utoljára az egekig magasztalta a gyorséttermi kosztot, jóllakva megsimogatta izmokkal kockázott hasfalát, aztán dúdolni kezdett.

Jolene füllentett, mikor azt mondta, bőre mindig olyan hófehér. Hiszen akkor éppen rákvörös volt a fülcimpája hegyéig. Styles, a galád meg roppantul élvezte a helyzetet.

- Különben jól aludtál? -érdeklődött aztán a pultra könyökölve.

- Nem.

- Hm. Szeretnél valamit csinálni? -kérdezte kivételesen mindenféle pajzán gondolattól mentesen.

- Szeretnék valamit.

- Éspedig? -Harry zöld szempárja tettre készen felvillant, akárcsak a forgalmi lámpa, amikor sárgából átvált.

- Ne tedd ezt velem! -rázta meg fejét, mire szeme elé omló haja eltakarta fél arcát, és ezt nem is bánta.

- Mégis mit? -fintorodott el őszinte mit sem értéssel.

- Hát...amit csinálsz folyton. Ahogy nézel rám, meg ahogy hozzámérsz...szóval minden. Kegyetlen! -mély levegőt kellett vennie, nehogy leforduljon a székről. El se akarta hinni, hogy ki merte mondani.

- De nem értem. Nem csinálok semmit! -emelte fel megadóan mancsait, s alsó ajkát kezdte el rágni.

Jolene szemellenzőként tette kezét homlokához.

- Most is éppen azt műveled. Itt ülsz félmeztelenül, és nézel rám azokkal a...szemeiddel.

Harry prüszkölve kinevette. Nem igazán volt szép tőle, mert a lány komolyan beszélt. Harry pedig nem volt hülye, hogy az esze mélyén ne tudta volna pontosan, miről is dadog a kis fekete.

- Bocs, hogy kinevettelek -lágyult el hangja, és a lány mellé lépett. Forró, csupasz mellkasát hátának nyomta.

- Ne! -húzta el száját fájdalmasan, de ha akarta se tudta volna hárítani a fiú kínzó közelségét.

- Te vagy az én Jolly Jokerem! Nem engedlek el, nem vagyok ostoba -vallotta be, hangja kissé felsőbbrendűre sikeredett.

- Miért csinálod ezt? Fogalmad sincs, milyen ennyire gyengének és tehetetlennek lenni -nyögött fel elkeseredve. Hazza megrázta bozontos tincseit, majd megemberelte vágyait, s visszaült a székére.

- Az igazság az, hogy nagyon is tudom. Nagyjából két hónapja egy rossz társaság áldozata lettem. Nem csapd le csacsiztunk, vagy ilyesmi, Jolly! Azok az alakok igazi bűnözők voltak, drogokkal sefteltek. És akkor ártatlanságom bűneiként félholtra vertek egy sikátorban. Csak feküdtem ott, és vártam a következő rúgást -mesélte megfeszült arccal, ahogy visszaemlékezett. Jolene látványosan elképedt, olyan volt tündéri babaarca, hogy bármelyik pillanatban odaugorhat Styles nyakához, és vigasztaló puszikkal hinti körbe arcát, nyakát, mellkasát. De a lány túlságosan is korlátolt volt e téren. Túlságosan is félt ettől a fajta veszélytől, a veszélytől, aki maga Harry volt. Az angyalarcú ördög, isteni testbe öltve.

- Ezt nem tudtam -rebegte.

- Szerencsére sikerült titokban tartani a média előtt, akit azzal kábítottunk el, hogy elestem motorral.

Jolene furán érezte magát, amiért Harry máris ennyire bízik benne.

- De tegnap, amikor apám és te...-kezdte

- Eldöntöttem, hogy nem akarok többé gyenge lenni, nem akarok többé kiszolgáltatva feküdni a földön. Önvédelmi leckéket vettem, és egészen rákaptam az ízére. Ha az nincs, valószínűleg tegnap sem tudtalak volna megvédeni.

- De megvédtél -sírta el magát.

- Nagyon sajnálom, amit apáddal kellett, hogy átélj. Ez...

A hátsó lépcsőház felőli kapucsengő háromszor felvisított. Ez Nina lesz. Styles az előszoba fele indult, és kézen fogta Jolenet is, aki nem mert tiltakozni.

- Lá maith! -kiabálta be Nina írül.

- Buongiorno! -dalolta Liam olaszul és már fel is dobta kabátját a fogasra.

- Hola amigos! -kapcsolódott be a kulturális köszöngetéskbe Niall is, közben pedig csónak nagyságú cipőit hámozta le lábáról. Harry vigyorogva lépett eléjük, meghajolt és úgy üdvözölte őket: - Bonjour poupeés!

- Bonzsúr pupé? -kérdezte Niall nevetve. Aztán meglátták a Harry háta mögött megbúvó lányt, s érdeklődve várták, hogy Harry bemutassa nekik a sokat emlegetett Jolenet.

- Fiúk, ő itt Jolene, életnagyságban!

- Szia, ó, de kis pici vagy! -fogott keze vele Niall.

- Nem lehet mindenki olyan nagy marha, mint te -lökte meg Nina, mire Harry egy ötösért nyújtotta felé mancsát, és egymás tenyerébe csaptak.

- Én Liam vagyok, mindenki közül a legjobb arc, ezt jegyezd meg -kacsintott, persze csak viccelt. Niall és Harry is megjátszott hahotával reagált.

- Ravi de vous rencontrer. Vous regardez mieux que ce que je pense -motyogta oda, mire Harry tátott szájjal maga felé fordította a lányt.

- Értetted mit mondott? -bökte meg Liam Niallt.

- Te folyékonyan beszélsz franciául? -meredt rá Harry, mintha a lány most mutatta volna meg természetfeletti erejét, amellyel éppen odavarázsolt egy unikornist.

- Oui -nézett fel rá, mert hiába hajolt le a Göndör hozzá, még így sem volt szemük egy magasságban.

- Remek! -csapta össze tenyerét Nina, de valójában fájó pont volt francia beszédet hallania. Floyd és Louis is perfektül beszélte a nyelvet- Akkor én ennek örömére birtokba veszem az Xboxodat! -rohant a nappali felé.

- Úgyis lealázlak! -rohant utána Niall is.

2 teljes nap telt el azzal, hogy a Jolene-Harry páros kipihente a balhés éjszaka eseményeit. A kis hófehérke egészen megszokta új környezetét, és Harry folytonos unszolására végre festeni kezdett; pontosabban kifestette magából feltorlódott érzelmeit. Fürtös direkt a saját szobájába állította fel a festőállványt, mondván itt a legjobbak a fényviszonyok. Végül is igaza volt, azokon a hatalmas üvegtáblákon csak úgy tódult be a fény London jobb napjain. Szóval, ő meg csak elvetette magát az ágyon, tarkóra kulcsolta kezeit, és nézte, miként parázsló ajkain élvezetteljes mosoly sejlik fel, ahogy a riadt kislányból átszellemült művész lesz, ahogy dobálta fel a színeket a vászonra, ahogy copfba fogta ében színű haját, ahogy meglögybölte ecsetét egy pohár vízben...úgyszólván az egész varázslatos volt. Harrynek legalábbis mindenképpen. Egész délután képes volt csak lustán figyelni őt. Figyelni, ahogy Jolly lelkileg gyógyulni kezd.

Ez alatt a két nap alatt Nina viszont agyon izgulta magát. Közben azért igyekezett felkészülni a péntek esti puccparádéra. Képtelen volt nem előre inni a medve bőrére, így mindenkinek elújságolta, akivel csak találkozott, hogy bizony újra övé a csapata. A hír persze gyorsabban terjedt tova, mint bármi más...egy-kettőre Doncasterig fújta a szél.

Harry nem annyira szerény hajléka mostanság kész szociális központ lett. Nina is itt tölti napjait, Niall és Liam gyakran átjön pizza-partizni. Péntek este pedig Baily toppant be, kezében egy hatalmas dobozzal és egy emberes szatyorral.

- Üdv anyuka! -ölelte meg Nina barátnőjét, de már előre félt, hogy a Vöröst megint elkapja a hév.

- Megékezett a személyes stylistod! -csillámos ajakfénytől szikrázó ajkai füléig szaladtak.

- Hogy vagy? -kérdezte Nina, miközben kikapta kezéből a cipelnivalót.

- Soha jobban! A Fendi kért meg, hogy segítsek az új kollekcióban! A Fendi! -őrjöngött.

- Az tuti valami nagyon jó dolog -bólogatott a szöszi belefeledkezve, hogy úgy mosolyog Bee-re, mint akinek görcsbe állt a szája. Azért volt ez, mert ahogy nézte barátnője boldogságtól pirosló arcát, csillogó szemeiben a lelkesedést, egyszerre megnyugodott. Nagyon örült, hogy ilyen remek dolgok történnek a barátnőjével.

- Már ennyi az idő? Jobb lesz, ha nekiállunk! -csapta össze tenyereit, megunhatatlan karkötői szokásukhoz híven hangos ricsajjal zörögtek csuklóján. Lelkesen nyitotta fel a halvány bézs díszdoboz fedelét, s kiemelt belőle egy kristályokkal díszített, királykék dresszt. Nina arca beszédes volt.

- Ugye viccelsz? -a döbbenet szólalt meg belőle.

- Nino, emlékszel a legutóbbi alkalomra, mikor ruhát adtam rád? Hm? Életed legboldogabb napja lett végül. Szóval most is rám hallgatsz! -simogatta meg Nina szőke kobakját, aki savanyú képpel sütötte le szemét, mert eszébe jutott az a barackszínű ruha, amelyben hősiesen odalépett Tomlinson mögé, és kerek-perec megmondta neki, hogy szereti. Aztán megrázta fejét, hogy elhessegesse a képeket.

- Jó, jó! Tied a terep! -kénytelen volt megadni magát. És minden úgy lett, ahogy azt Bee kisasszony ízlése diktálta. Mint a ruhácskáról felvéve kiderült, hátul hosszú uszálya a földet súrolta. Gyönyörű darab volt, talán túl szép is. Nina nagyon vonakodott, hogy ezt viselje; próbált megbékülni a gondolattal, hogy bizony irtó feltűnő lesz, ha ebben jelenik meg, de ezen már csak akkor sopánkodott magában, mikor Baily a háta mögül, szőke haját fonogatta, tüzgélte.

- Öhm, ugye tudod, hogy nem a Grammy díjátadóra megyek?

- Csigavér! Értem a dolgom. Ami szép, azt meg kell mutatni.

Nina égnek emelte a szemeit, aztán Bee az előszoba felé taszigálta. 

- Csukd be a szemed!

- De...

- Csukd be! -kuncogott. Nina utálta ezt a játékot, de azért engedelmeskedett.

- Becsuktam.

- Kinyithatod! -súgta oda a Vörös, mikor odaértek a tükör elé.

Nina előbb csak az egyik szemét merte kinyitni, aztán lepetten pislogott tükörképére.

- Kösz, Bee -simított végig csupasz combján. Aztán valaki éleset füttyentett. 

- Nina, Nina... mindig meg tudod lepni az embert -csóválta fejét huncut arccal, gödröcskéi előbukkantak. Előrenyújtotta kezét, hogy megérintse a lányt, de Bee a kezére csapott.

- El a mancsokkal, Styles!

- Áucs -dörzsölgette öklét.

- A királynő most távozik! -tolta hátrébb Harry-t, majd még utoljára végigmérte barátnőjét- Idő van! A kocsi már lent vár rád!

Az étterem előtt éhes emberek zsongtak. Fotóra éhesek. Az éjkék estélyi csillagokat szórva verte vissza a vakuk villanásait. A hely első osztályú volt, amilyeneket a filmekből ismerünk. De Nina arcából nagyon gyorsan kifutott a vér, amikor a pincér egy aprócska asztalhoz navigálta. Csak két főre volt terítve. Neki és Dave Dixonnak, egy különösen eldugott és sejtelmes sötétségű sarokban.

- Jó estét, gyönyörűség! Foglalj helyet kérlek! -a pali úgy vicsorgott, mint akinek a tyúkszemére léptek.

- Mi a franc ez? -emelte fel karcos hangját a "gyönyörűség".

- Tudom, úgy volt, hogy itt lesz az egész pereputty is, de változott a program -kibontott egy üveg pezsgőt, de le sem vette a szemét a lányról; nem is csoda.

- Menten letörlöm azt a bárgyú vigyorát! -sziszegte, de még mindig nem volt hajlandó leülni. Majd szétvetette a düh. 

- Bevallom, féltékeny típus vagyok. Azt akartam, hogyha megkötjük az üzletet, én láthassam először a bájos kis pofidat, ahogy elárasztja a boldogság.

- Azt bukta. Átvert, így boldogságról szó sincs.

- Ugyan! Elvégre is nem a vacsora miatt vagyunk itt, nemde? Leülhetnél, és elmondanám hogy lehet a tied a tánckar? Hm? -kérdezte, majd cipője orrával belerúgott a szék lábába, így kínálva helyet vendégének. Marha stílusos.

- Na bökje ki! -ült le végül, miközben megérkezett a pincér az előétellel. Nina türelmetlenül sóhajtozott, amíg a pacák főételt rendelt. Állati zabos volt. Egészen idáig már biztos volt benne, hogy övé az E-motion; most viszont borús rémképek azt sugallták neki, hogy messze nem ilyen fényes a helyzet. Az egyedüli fényes dolog az este során, Dave Dixon hátranyalt haja volt. Különben nem volt annyira rossz bőr az ipse, csupán túl öreg és túl sznob a Horan lányhoz.. Nina fagyosan hallgatott, amíg a férfi elfogyasztotta az előételt, majd a főételt is. A szőkeség hozzá sem nyúlt az ínycsiklandó ételkompozíciókhoz. Dixon halálunalmas, filozófikus monológját kellett hallgatnia. Aztán amikor az a pálcikalábú pincérfiú elvitte előlük a tányérokat, Dave végre a tárgyra tért.

- Rendben, akkor ejtsük a szokásos színjátékot. Megmondom én, mi az ára az E-motionnak.-törölte meg száját.

- Már úgyis kezdett elfogyni a jóindulatom -morgott karba tett kézzel, ami igencsak mulatságos képet alkotott róla, ahogy közben hercegnőket megszégyenítő tincsei nyakára omlottak, elegáns sminkje vadítóvá tette tekintetét, ruhája dekoltázsa pedig figyelemelterelően mélyen be volt vágva. Dixon barátunk a semmiből kapott elő egy átlátszó mappát, benne szerződésekkel. Nina szemrebbenés nélkül kikapta kezéből, kipattintotta a fedelét és elolvasott minden szót. Miután végzett kétkedve nézett a vele szemben ülő, selyemöltönyös ürgére.

- Ebben az áll, hogy a Starshine azonnali hatállyal visszahelyez a csapat vezetésébe. Itt meg az amerikai turnéról van szó -futtatja szemeit végig újra a sorokon- De semmi nincs benne, ami engem negatív következményként érintene; semmi lefokozás vagy szerepkör szűkítés. 

- Így igaz -kortyolt bele karcsú poharába.

- Valami nem stimmel. Hol a trükk? -farkasszemet nézett egykori felettesével. Érezte, nagyon jól érezte, hogy csapdába akarják csalogatni. Imádott játszani, és tudott is, de volt egy határ, amelyet a jelenlegi körülmények között képtelen volt átlépni...

- Nincs trükk, ugyanis megmondom mit kérek. -bizalmasan és egyben nem sók jó sejtetően lehalkította hangját. Nemkülönben remek hangszíne volt, az a fajta karakteres, amiket narrátorként használnak a reklámokban.
Nina arca váratlanul megfeszült, szemei döbbentek konstatálták az asztal alatti történéseket.

- Háromig számolok, ha nem veszi le a mocskos kezeit a combomról, én... -megkövülve bámult a fickóra, hátha hatnak az átkok, melyeket rá szórt.

Dixon kacaja pont olyan öntelt és nagyképű volt, mint egész jelleme. Arcátlan volt, mert nemhogy nem vette el kezeit, még feljebb is csúsztatta. Nina mellkasa egyre látványosabban emelkedett és süllyedt. Fogalma sem volt, miért nem pattant fel és rohant világgá; hagyta, hogy bőre utolsó négyzetcentijét is lúdbőr mintázza. A gyomra szabályosan felfordult az undortól.

- Azt mondtam, hogy...

- Komolyan, ennyire naiv volnál? Mit hittél, kislány? Én Dave Dixon vagyok! Semmit sem adok ingyen.

- Magam sem tudom, mit hittem, hiszen csak egy öntelt hólyag, semmi több -megmarkolta a fickó kezét, és ellökte csupasz combjától.

- Nagyon jól áll, ha dühös vagy. Egészen beindít! Na, de most már ne kéresd magad, az emeleten vár egy üres szoba minket!

- Fulladjon a pezsgőjébe! -löttyintette pohara teljes tartalmát a fazon arcára. A pasas hátrahőkölt, aztán szalvétájába temette arcát. Miután megtörölközött, ismételten röhögni támadt kedve. Nina már azt fontolgatta, menten a szemébe állítja a villáját.

- Csupán egyetlen éjszaka. Semmi több. Szigorúan kettőnk között marad. Ugyan, titkon te is akarod, te kis...

Ilyet még a világ nem pipált. Nina Horan bizony kemény fából faragott nőcske, mert azzal a dühvel megragadta a kerek asztalkát, és mindenestől a pasasra borította, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Az oltári nagy ricsajra több pincér is odarohant, a háttérzene elhallgatott, a vendégek megkukultak. Nina szándékosan megjátszotta magát és műbűntudattal Dave felé fordult, akinek az ölében volt a teljes teríték.

- Ó, mennyire ügyetlen vagyok! Nagyon sajnálom! -illegette magát, majd fogta az alá nem írt szerződéseket és azzal a lendülettel széttépte őket.

- Mi történt? Hölgyem! -sopánkodott az egyik pincér, míg a másik Dixon uraságról szedegette le az evőeszközöket, sajttorta maradványokat és a többit...

- Legközelebb Dixon urat csakis olyan asztalhoz ültessék, aminek előtte lebetonozták a lábait. Ezek rémesen billegnek! -vetette oda szenvtelen hangon, majd egyenes háttal, büszkén kivonult a hátsó ajtón. A milliárdos pasas még annyit mondott utolsó szó jogán: - Azt hittem a csapatodért bármit megtennél.

A kocsi, ami Ninát hozta, ott várta a parkolóban.

És ami akkor jött, az volt csak az igazi hab a tortán. Nina Horan ugyanis kieresztette magából a tomboló hurrikánt, levetette a Bailytől kapott magassarkút, mielőtt még leszédülne róla, és elhajította a messzi sötétségbe. Didergett, vacogott a foga, ahogy a novemberi fagyos estében, mezítláb, abban a falatnyi ruhában caplatott előre. Nem tudta mire vélni, miért nem lát még az orráig se. Egyszerűen egy lámpa sem volt a parkoló területén. Mindez éppen elég, sőt sok is volt ahhoz, hogy elsikítsa magát mérhetetlen mérgében.  De mégsem tette. Éppen az előbb vesztette el örökre az esélyt, hogy valaha is visszakapja azt, ami egykor az övé volt. Nem látott ki a fejéből, vakon menetelt előre, aztán véletlenül felnézett, és megpillantotta maga előtt a kocsit. Végre, gondolta. Csakhogy valaki állt mellette, a hátsó ajtónak dőlve, aki nem a sofőr volt. Kicsit sem. Alakját nem lehet összetéveszteni; sem kusza kis hajának árnyékát, sem a sötétben kirajzolódó karizmait.

- Louis?!