2013. szeptember 27., péntek

93. rész - Ne ússz a múlt felé!

...mert már jóvátehetetlen.


Feküdtünk a stégen, a tó tükre csillagokkal volt telehintve. De mi az eget kémleltük.
- Nézd azt a fényes csillagot ott! Olyan nagy és végtelen, nem? -mutatott felfelé Louis.
- Louis? Az egy nyamvadt utasszállító repülőgép! -válaszoltam.
- Te aztán meg tudod ölni a romantikát -nevetett fel olyan hangosan, hogy fás környék tőle zengett már és nem a tücsökkoncerttől.

- Lehetetlenül jó kedvem van! -ugrottam nyakába.
- És megtudhatom mi az oka? -vonta fel szemöldökét fülig érő szájjal.
- Inkább ki.
- Miért, ki?
- Te!


Nem tudtam mit tenni, mióta elveszítettem őt azon az estén, az összes gondolatom csak körülötte forog. Betegesen vágyom rá, hozzá vissza, és minden percben a szívem ki-kiszakadni készül a tudattól, hogy ez nem fog megtörténni. És megérdemlem a sorsom. De még így se fájhat eléggé, így sanyargatom magam visszagondolva mindenre, ami vele és velem történt. Bele lehet őrülni a szerelembe? Bele. Megrészegíthet, ha már csak rágondolok? Meg.
Valamiért mégis mosolygom. Eszembe jut, amikor először léptünk a kíváncsi szemek elé kéz a kézben. Furcsa volt, csak vásárolni indultunk, de egy hadseregnyi fotós kísért minket. Mindkettőnk tenyere csurom víz volt, és úgy szorítottuk összefont ujjainkat, mintha bárki is szét akarna feszegetni minket. - Ne is törődj velük, rohadt irigyek rám -súgta oda alig mozgó ajkakkal. Elnevettem magam, szimplán boldogságból, de aztán meglökött egy fotós hátulról. Louis vérszemet kapva fordult hátra, nem tűrte, hogy valaki egy ujjal is hozzám érjen. Bulldogként esett a szakállas fazonnak, aztán amikor rómeóm követelte tőle, hogy kérjen bocsánatot, s a paparazzi a képébe röhögve adta tudtára, hogy esze ágában sincs ilyet tenni, akkor aztán elborult az agya, és a másik kezében szorongatott tejeskávét lazán a fickó nyakába öntötte.
Felkuncogok és azzal a lendülettel lehervad számról a vidámság. Fel kell ébrednem.
Elbambulva lépkedek, a szél szénakazallá rendezi hajam, egy kopasz férfi állít meg. Rájön, hogy ki vagyok, tovább enged. Találok egy hátsó bejáratot, lépcsősorok fogadnak. Szürke, fényesen csillogó márványlépcsők.
Sosem felejtem el, amikor nagyon dühös voltam Louis-ra. Valamiért felhúztam magam rajta, mert teljesen komolytalan volt egy számomra nagyon is komoly szituációban. Élesen előttem van az arca, s rajta a reggeli gyűröttség. Szürke pólóban volt, a hűtőt támasztotta. Jó erősen vállon ütöttem, még a saját öklöm is belesajdult. Ő meg csak annyit válaszolt, énekelve: hit me baby one more time.
Vajon ha Louis és Lara teszi azt, amit Keane és én tettünk, megbocsájtanék?
Ahogy felfelé baktatok hangosan hörögve, torkomat köszörülve, néhányan lefelé haladva szaladnak el mellettem, lelkesen rám köszönnek. Gőzöm sincs kik azok. Ahogy egyre feljebb érek, egyre hangosabb ricsaj üti meg a fülem. Szívem torkomat szorítja, hangja amúgy is zúgó fejemben dübörög. Sikítani tudnék, mert fogalmam sincs miért jöttem. Mit akarok és kitől? Kénytelen vagyok megállni, lihegek, a falnak dőlök. Kicsit elmosódik lábam alatt a lépcsősor, viszont helyette újabb képek tűnnek fel. A tükrös ruhásszekrény előtt gyakoroltam néhány hastánc elemet, amikor is Louis félmeztelenül elém szökkent szemrevaló deltaizmát villogtatva, és próbált utánozni. Vállát rázta, csípőjét hajigálta ide-oda. - Tűnés te majom, gyakorolnom kell! -hessegettem el magam elöl, de akár egy rossz gyerek, azért sem fogadott szót. Azt színleltem, hogy megharagszom, hátat fordítottam. Rögtön átölelt vigasztalva, azt hitte komolyan neheztelek rá. -Orrba vághatlak? Kérlek! -könyörögtem neki vigyorogva, mire lecsókolt a lábamról, és eldőltünk az ágyon.
Nem segítek magamon a múlt dédelgetésével. Mégsem tudom leállítani magam. Hogy is tudnám, amikor Louis Tomlinson megrögzött szokása volt, hogy földöntúli hangokkal kísérte a reggeli borotválkozását, fogmosás közben riszált, a párás tükörbe pedig valami vicces dolgot írt. Néha azon kaptam, hogy az aranyhallal veszekszik, olykor pedig percekig nevetett egy mosópor reklámon. Mindig szórakoztatott, mégis valahogy olyan dögösen és vonzóan tette.
Kegyetlen ember vagyok, mert nézd csak meg, mit tettem Tomlinsonnal, a legéletvidámabb fickóval, akivel valaha is találkoztam. Ez a szilárdnak hitt feltevésem viszont csúfosan elbukik, amikor felkapom fejem hangos kacajára. Először azt hittem, csak túlságosan is beleéltem magam az emlékbe, de mikor harmadszorra is megismétlődik összetéveszthetetlen nevetése, megdermedek. Tényleg nevetni hallottam volna?
- Nina? -jön a semmiből egy lepett hang. Mire beazonosítja agyam ki is az, látókörömben is feltűnik.
- Szia! -sóhajtom gyengén, s öcsém ölelése most jobban esik, mint bármi.
- Mi a fenét csinálsz itt? És hogy vagy? Meg mi ez az egész? Miért tetted...-hadarta, aggódó kék szemei arcomon cikáztak. Alig bírtam leállítani.
- Css! Nyugodj meg! -tettem mutatóujjam szája elé, mire kérdően meredt rám, és gondolom mindenre magyarázatot várt.
- Hogy nyugodjak meg, hm? Azzal hív fel anya, hogy a nővérem éppen a kórházban van, nem mellesleg mert előző éjjel a doki talált rád a viharban -hangja remegett, akár a kocsonya. Nem szerettem ilyennek látni. Pedig legtöbbször ilyen volt, mert mindig miattam kellett halálra aggódnia magát. És most fel sem bosszantom magam azon, hogy anyám megint intézkedett, mert azt hiszem azért tette, mert szeret. Ahogy Dr. Belédlátok mondta az előbb: sosem vetted észre, hogy mindenki szeret?
- Csak tüdőgyulladás -legyintek, mert egyre jobban unom már, hogy szinte halálos betegként kezelnek.
- Tudom mire gondolsz, de ez igenis nagyon súlyos betegség! Most azonnal hazamész, és ki sem kelsz az ágyból! -ragadta meg a karom, majd gyanakvóan közelebb hajolt. Úgy mért végig, mintha röntgen szemei lennének. Lapát tenyerét homlokomra tapasztotta, szinte égetett keze hidegsége - Úristen, tűzforró vagy! -sopánkodott, majd aggódva fordult hátra, az irányba, ahonnan közeledő fiúhangok ütötték fel fejüket.
- Nagyon kivan? -kérdezem hunyorogva, s egyből számba is marok fogammal.
- Ellenkezőleg -rázza fejét, maga sem érti- Furcsa, mert pont olyan, mint régen. Őrült. Mintha boldog ember lenne -közli felháborodva.
Az információk hallatán érzem, ahogy lesápadok, miközben menten összeesek, annyira melegem van.
- Jobb lenne, ha mennél Nina! -sürget öcsém, és hátra-hátra tekintget. Fodrászok, sminkesek suhannak el mellettünk, messzebb Baily vörös kobakját is látom.
- Beszélnem kell vele, vagy... valami -húzom össze szemöldököm, túl sok ez a mai nap.
- Nem, nem kéne. Hallgass rám, légyszíves -toporog öcsém, aki jól láthatóan merő feszültség.
- Niall, nem veszíthetem el őt is! Bármit megteszek, hogy visszakapjam -jelentem ki határozottan, és egészen felbátorítom magam ezzel. Szeret engem és kész, akkor meg mit aggódok? -kérdezem magamtól, és gyorsan lefut bennem a jelenet, amikor először mutatott be a családjának. Isteni vacsorát ettünk, utána viszont Louis elment az ottani barátaival sörözni. Ott maradtam a négy kishúgával, majd szétszedtek. Gyöngyöt kellett fűznünk aztán sminkelőset játszottunk. Fárasztóbb volt, mint gondoltam, szépen el is aludtam a földön, egy halom Barbie-baba ruha között. Arra ébredtem, valamikor késő este tájban, hogy Tomlinson ott ül a fotelban, ölében, nyakára csimpaszkodva a két legkisebb, Daisy és Phoebe. Azt kérdezték nagy lelkesen Louis-tól, hogy: "Nina olyan szép, ő lesz a feleséged ugye? De ugye majd megengeded, hogy játsszon velünk is?" Én pedig csak mosolyogtam, nyakamban méteres színes gyöngyfüzérrel, és nyugodt voltam végre, mert úgy éreztem a megfelelő embert találtam meg. Vagy ő engem. Senki sem tudja.
Vajon a lelki állapotom és a betegségem együttese idézi azt elő, hogy ki tudom vonni magam a külvilágból, s csakis a saját emlékeim kincstárába zárkózom? Felkapom fejem, öcsém arca kővé dermedt. Nem értem okát, mögé pillantok.
Belém szorul a szusz, végtagjaim görcsbe állnak, bőrömet lángnyelvek hasogatják. Niall mögött ugyanis ott áll Harry és Louis. Harry zavartan pillant hol rám, hol Tomlinsonra, s ahogy látom próbálja őt visszaterelni az öltözővé avanzsált lakosztály fele. Nem bírom levenni szemem Louis-ról. Próbálom tekintetembe foglalni, mennyire bánom, de nagyon úgy tűnik, szöges, tüskés páncélt vont maga köré, és nem hajlandó velem foglalkozni. Megvetve, de inkább közömbösen pillant rám egy kicsit, majd Harry javaslatára visszaindul.
Utánakapok kezemmel, mintha csak egy múló álomkép lenne, vagy pont mint az előbbi emlékképek egyike, ami ha nem vigyázok huss, elillan, köddé válik, semmivé lesz. Most ez viszont a valóság, az, melyet képtelen vagyok kontrollálni, ezért utána indulok. Styles viszont meglepetésemre elém szökken, kissé ellenséges tekintetét könnyben fürdő szemeimbe szúrja. Elállja utamat, nem enged.
- Te vagy a védőfal? -kérdezem, rekedtségemet nem sikerül leköszörülnöm.
- Igen. Ha kell, igen.
- Megtennél egy szívességet? -nézek rá bosszúsan, ő pedig könnyedén viszonozza.
- Éspedig? -felvonja szemöldökét, Niall-ra sandít, majd vissza rám.
- Menj a francba! -lököm meg kissé, s igyekszem kikerülni. Majdnem sikerül, de utánam kap, visszaránt. Szédelegve fordulok felé.
- Engedj el, Harry! -hangom eltűnik, kénytelen vagyok suttogni. Megrémülök tehetetlenségemtől, érzem, ahogy kövér könnycseppek buggyannak ki szememből. Niall nem tesz semmit; mert maga sem tudja, mi lenne a helyes. Fogjon vissza, vagy lökjön a vesztembe? Harry viszont döntött helyette, és elengedte a kezem. Ellágyultak arcvonásai, lesütötte szemeit.
Kezdtem szédülni, jobban és jobban, minden lépésnél, melyet megtettem a helység fele. Szinte tapintható volt  a levegőben egy újabb tragédia. Nem sírok, nem sírok -mondogattam csendben magamnak. Láttam, ahogy észrevesznek páran, Liam, néhány fodrász, Brendon, de csak némán bámultak.

- Louis kiment a tetőre -hallottam meg egy elhaló hangot. Átvergődtem a hatalmas szinten, aztán újabb lépcsősor következett. Sötétebb, meredekebb. Mire felértem kiköptem a tüdőmet, minek is az. Odafent gyönyörű volt. A hajamat kis híján lekapta a szél, melynek jeges fuvallata szinte az arcomra égett. Tomlinson egy fém szellőző szekrény tetején ült lábait lóbálva. Körülöttünk néhány technikus, operatőr pakolászott csak, jelenlétük nem is érdekelt különösebben, se nem zavart. Gyomromban olyasmi érzés remegett, mint Brendon esküvőjén, amikor abban a habos ruhában odaálltam elé, és megmondtam neki őszintén, hogy bizony szeretem. Lassan közeledtem felé, ő pedig úgy tett, mintha nem venne észre, csak révedt a kilátásba, ami tényleg káprázatos volt. Világítóan barna bokája most is csupasz volt, miként kilógott nadrágszára alól. Cipője orrával köröket rajzolt a levegőbe. Nagyot nyeltem. Vele olyan jó volt. Egyszer-kétszer furcsa göncökbe bújtunk, kendők, sapkák, napszemüvegek mögé, és hihetetlen volt úgy járkálni az utcán, hogy senki sem ismert fel minket. Szinte láthatatlanná váltunk. Aztán pedig csak ültünk egy koszos padon és figyeltük az előttünk elsuhanó embereket. Olyan sokszínűek voltak. Azt játszottunk, hogy az első benyomásunk alapján egy rövid történetet, személyleírást találtunk ki róluk.
Valamit mondanom kellett volna, de fejemben csapdába estek a ki nem mondott szavak. Bénán álltam ott és bámultam rá.
- Azt hiszed érdekel, hogy itt vagy? -kérdezte hidegen, mintha idegen vagy egy ellenséges behatoló lennék.
- Hozzád jöttem.


- Feleslegesen -jelentette ki közönyösen, majd óvatosan felém sandított. Láthatóan összeszedte minden lélekjelenlétét, hogy rám tudjon nézni. És csak nézett és nézett, tőle szokatlan arccal. Ötletem sem volt, mi járhatott a fejében éppen.
- Ne csináld ezt! Kell, hogy legyen valami módja...
- Minek? -hangja úgy csattant, mint az ostor.
- Annak, hogy jóvátegyem -úgy nyöszörögtem, mint aki az életéért könyörög.
- Ez már jóvátehetetlen. De nehogy azt hidd egy percig is, hogy szenvedésünk kollektív. Egyetlen könnycseppem nem csordult ki miattad, és nem is fog. Egyszerűen nem hagyom, hogy fájjon. 
Szavai hallatán felfordult velem a világ. Nagyon úgy tűnt, hogy komolyan kell vennem kijelentését, nem ad nekem több esélyt. Nekem nem volt mit mondanom, letaglózott a stílusa. Remegő térdekkel másztam le a lépcsőn, vissza a mozgolódó stáb tagjai közé. Sikerült kisurrannom a legkisebb feltűnéssel, az alaksori parkolóban pedig ott várt a doki a kocsiban, ahogy ígérte. Eldugult orral, izzó arccal, lüktető fejjel, maró mellkassal ültem be, és csak annyit tudtam kimondani: - Igazad volt. Rossz ötlet volt idejönni. 
- Most mi lesz? -nézett rám feszült arccal.
- Elvinnél Niall-hoz? Azt hiszem rám fér egy kis pihenés -dőltem hátra az ülés támlájának.
- Na és azután?
- Elutazom innen.

24 megjegyzés:

  1. kifog még békülni Louis és Nina?? :O annyira szeretném!! Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz még ebből és, hogy hova akar majd utazni Nina :) Ismét jó kedvet varázsolt az új rész érkezése! :))) puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Evi, ezt bizony nem tudhatod meg előre, de nagyon nagyon hamar ki fog derülni! Örülök, hogy feldobott :)) Puszillak, BB

      Törlés
  2. Jajjmáááár!!!! Louis olyan makacs!!! Jöjjenek már össze újra! Én együtt imádom őket! *-* Ahhh, mi az, hogy el akar utazni?:O Ne utazzon el! Vagy ha elutazik, Louis utána megy?! De betegen elutazik?:OOOO Ahjjj megint annyi kérdés van bennem, hogy az nem igaz! Imádtam ezt a részt is! Olyan jóó!! *-* Imádom! Ahogy csak tudsz siess! :D Puszi Gabi gab.:) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szió Gabi Gab! Imádom, amikor ennyi kérdés köröz a fejetekben :DDD Nagyon próbálok sietni, csak hétköznap a suli miatt sosem sikerül normálisan leülnöm írni :( Addig is légy jó! BB puszil <3

      Törlés
  3. Szia!
    Sajnos most egyszerűen képtelen vagyok bármilyen értelmes megjegyzést írni, mert kimerültem idegileg, úgyhogy meg kell elégedned az elektronikus kalapommal, amit leemelek előtted :) Nagyon jó volt mindkét fejezet :D Komolyan, minden fejezettel egyre jobb^^
    Gyémántnyuszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaaa! Akkor kívánom neked, hogy minél hamarabb töltődj fel energiával, és a következő részhez várom részletes elemzésed! :)) De az elektronikus kalapnak is borzasztóan örülök!
      Köszönöööööm! xx

      Törlés
  4. Ajjaj, mi lesz ebből? Megértem Louis-t, na de mégis. Szereti Ninát, nem?
    Egyébként pedig az előző részhez írtam kommentbe, hogy ha eltelt fél év, akkor biztos átgondolta a dolgokat... Ja, aha. Francokat telt el fél év, rossz a szövegértésem :D
    Na, mindegy :D Tűkön ülve várom a következő részt <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :DDDDD hahahaha, imádni való vagy Csil! Igen olvastam az előző komidat, csak még nem sikerült válaszolgatnom azokra :D Nem tudom honnan vetted, hogy fél év telt el :D
      Sietek, oké? <3

      Törlés
    2. Na, visszakerestem, hogy mit sikerült félreértenem :D
      "A sors cseles fintora, hogy Louis sem tudta nem szeretni. Még most sem, azok után, amit Nina vele tett. Fél éve történt ez, hiába tűnik úgy, mintha tegnap lett volna."

      Törlés
  5. Csak úgy közlöm veled ,hogy a tegnap elkéstem arról a vizsgáról amire egész nyáron tanultam.XDszerdán elkezdtem olvasni a blogot tiszta véletlenül bukkantam rá ..és hajnalig olvastam elaludtam a gép elött másnak nem voltam beszámitható mert azon goldolkodtam hogy folytatodik ...a tegnapi nap fontos volt nekem nagyon fontos. :)) erre készülök már jo pár honapja erre reggel bealszom ..XD mert én hülye elfelejtek aludni mert olvasom a blogo. XD annyira lekotott az orara sem figyeltem a koffeint csak gyurtam magamba hogy ébren maradjak minel gyorsabban akartam olvasni hogy megtudjam mikor mi kovetezik .XD megint sikerul bealudnom ezert ugy keltem hogy már felkeleskor fél oras késésben voltam .XD osszeszedtem magam és elterveztem hogy elmondom miert is tortent mindez .XD kicsit sem néztek hulyenek gondolhatod.XD :)) 2 óra projekt védés és irasbeli után ..fellélegeztem .:DD rohantam haza hhogy olvassam el azt a keves reszt ami meg olvasatlan erre anyum leultet a konyhaban es azt kérdezi:" megérte a hülye blogott olvasgatni netezni azutan is tudsz amiutan vizsgasztal lett volna idod erre nem te elszurod ezt is .." ..ere mondom oké mindennek van határa de hülyézze már le nekem a blogot ami az agyam ban 200 száguldozik minden pillanatban.XD a lényeg hogy imádm ahogy irsz ..:)) remélem Louisék kibékulnek.:") mert hanem ez igy olyan rossz .:<remáélem minnél hamarabb hozod a kövit .XD annyira várom már.:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aztar*hadt :DDDDDDD Basszus én nem tudom mit csinálok, ha emiatt nem sikerült a vizsgád!!!!!!! Komolyan, ha megtudom, hogy elcseszted én kizárlak valahogy a blogról :DDDDDDDD Na, de komolyra fordítva a szót, hát tátva maradt a szám a kommentedtől :D Hogy valaki ennyire rákattanjon a "hülye blogomra" ! :D Nem is tudom mit mondhatnék, remélem ügyes voltál azért, és sikerült a vizsgád, és annak meg tényleg borzasztóan örülök, hogy ennyire élvezted az olvasást! <3 Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem a kalandodat, és remélem nem leszel eltiltva miattam a netezéstől :D Üdv a blogon drága, örülök, hogy idetaláltál :)) Puszi, BB

      Törlés
  6. Fantasztikusan írsz, és imádlak, de most bőgök...
    LotsofLove, L

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is imádlak Luxx, de mi a baj?????? :O
      <3 Naaa, BB szeret!!!!

      Törlés
    2. Hisz oly elkeserírltő ez. Sírásra késztet a helyzet. Olyan rosszul érzem magam miatta. Ó kérlek legyen szép vége! Különben belepusztulok...
      Kisses, L

      Törlés
  7. Béküljenek már ki. Ők együtt jók. Amúgy már nem tudok újat írni, mert olyan jó a blogod. Nagyon tehetséges vagy. Sajnálom, de most csak ennyi telt tőlem, mert még nem tértem magamhoz. Olyan jó és jaj...béküljenek már ki. Siess a következővel! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megértem, hogy együtt akarod őket látni! :) Nekem is nagyon-nagyon a szíve,hez nőttek, de....:( Próbálok sietni, tényleg! Köszönöm Fanni a komidat! :)

      Törlés
  8. http://troubledlovewithyou.blogspot.hu/2013/09/dij.html Szia, küldtem neked egy díjat!:) További sok sikert, én olvasom a blogodat továbbra is:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Réka! Nagyon szépen köszönöm a megtiszteltetést! :)) Aranyos vagy, örülök, hogy olvasol! Puszi:BB

      Törlés
  9. áááá*-*
    nem volt gépem 3hétig.. de az volt az első dolgom mikor bekapcsoltam hogy elalovassam az új részeket!*--*
    ááááh nagyon szuperek!! méég mindig a legjobb blog!4 és Te még mindig a legjobb íróó vagy*---*
    nemtudom mit fogok csinálni, ha vége ennek a blognak:(( de remélem még mostanában nem kell ezen gondolkoznom!:$d

    és igazából a új részek fantasztikusan hipermegaszuperek voltak*---* <3
    nagyon kíváncsi leszek Jolene hogyan reagál majd erre az örületre.:3 és Ninát nagyon sajnáálom:((

    tűkön ülve várom a következőő réészt!
    puszii xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaj Fanni, hiányoztál! Te meg még mindig tündér vagy, tényleg. Nagyon jól esnek a szavaid!!! Hát még októberen kitart a történet biztosan, főleg hogy csak hétvégén tudok írni. Remélem sikerül minél hamarabb hoznom az új részt és további szép pillanatokat okozni vele :)) Nagy ölelés: BB

      Törlés
  10. pff én vagyok a vizsgáss csaj... :")) gondoltam ,leirom ,hogy sikerült a vizsgám :)) eléggé jól a javitok nem értették ,hogy az irásbelin mért irtam több név helyett is Ninát :DD a lap aljára oda is irták ,hogy : Nem értik az összefüggést Nina és a témám között de azt mondták egyedi és igy akartam kifejezni magam mert nekem igy konnyebb meg ilyemik ....XD hát mondom okéé azt hittem az agyam elvetem 3 szzor is irtam Ninát miközben köze sincs a dologhoz.. Xd de okés goldoltam hogy ha ez tetszik nekik akkor é nem el aval , hogy tiszta véletlen ,:)) a blogkizárásról meg ne is álmodozz. :DDD a nettől nem ""tiltottak "" el .:DD ...meg amugy most láttam kommentben hogy irtad azt ,hogy megérted ,hogy eggyütt akarjuk látni ,de....."" <---- ez ugye nem azt jelenti hgy . :/ nem békülnek ki ,,mert akkorr .. :/ áhh ne már ki kell béküljenek na :) pfff már tűkön ülve várom a kövi részt :O3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia vizsgás csaj! :D (ez lesz a neved!) Jaj, nagyon örülök, hogy jelentkeztél újra, és leírtad hogy sikerült! :DD Nagyot nevettem ezen! Komolyan beleírtad Nina nevét többször is???? Úristen!! :DDDD De ez mekkora jó visszajelzés már nekem, mert ezek szerint durván hatott rád a sztori! :D AMúgy ez ilyen vizsgaa volt?

      Nem mondom, hogy nem békülnek ki, de azt se, hogy kifognak :PP Majd meglátod ;) Várjad is, mert én is egyre kíváncsibb vagyok, mit fogtok szólni :) xx, BB

      Törlés
    2. megint én . :)) halál komolyan . :))) a vizsga : töri .:)) (fősulis leszek novembertol most koltozunk haza ezert mindenbol szintfelmérőt kell irjak ez is az volt ) ...volt konkrét olyan mondat is hogy (ez tetszett a legjobban ) "akkor még nem tudták ,hogy Nina és a lánya eggyüt harcolnak .! " de nem csak ez az egy volt .:))késöbb amikor olvastam vissza még én is csodálkoztam nem hogy a tanárok :DD :)))...az amugy nem szép dolog tőled ,hogy itt ölsz meg minket aval hogy nem mondassz semmit . :)) olvasom itt az elöbb hogy nem mondom ,hogy nem békülnek ki .(na mondom milyen jo már tudtam igy leszztiszta boldog lettem erre te oda irod ,hogy).....de azt se hogy igenn .. (gondoltam na köszi evel sokat segitettéll miindjárt okosabb is lettem tőle.. ..ja nem :DD) ...a lényeg hogy annyira várom már az új részt .:))szinte már felköltöztem az oldalra ,hogy nehogy lemaradjak róla és ne elsőként olvassam l. :DD XD :'>

      Törlés
  11. Kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek Kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek Kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek Kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek Kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek Kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek kérlek hozd a köööviii résztt könyörgöm . :333 UI : légysziiii *w*

    VálaszTörlés