57. rész - Nem rúd, hanem bot

(ajánlott muzsika: EZ!)

Furcsa érzéssel kellett szembesülnie Ninának: jól esett élni. Szimplán lélegezni, enni, letusolni, tüsszenteni, ilyesmik. Ha az ember szerelmes, minden apróság felértékelődik, és már-már giccsesen szépnek tűnik az egész mindenség. Esténként vigyorogva hajtotta a fejét Mr. Hózentrógli vállára, mert tudta bizony jól; tartozik valahova, valakihez. Rém jó érzés végre nem elveszettnek és elcseszettnek lenni. -gondolta folyton. Mert hinni a jövőben. Voltak céljai. Minden jól alakult. Még a Tomlinson családot is volt szerencséje megismerni.

Brigg, North Lincolnshire
- Itt minden olyan nyugodt. El sem hinnéd, mennyire jó itt. Itt. Veled. Ezt azért kihangsúlyoznám. -motyogta a lány a stégen ülve, miközben meztelen lábaival játékosan kavarta a vizet. Tommo csúnyán nézett rá, majd a pecabotjáért nyúlt.

- Elijeszted a halakat. Éhen akarsz halni? -morgott játszi kioktató hangon, de képtelen volt mindezt komoly arccal tenni.

- Nem, bocsi. -húzta be a nyakát a lány, majd kikapta lábait a vízből, a fiú kempingszéke mögé lépett, és átölelte nyakát; pusztán kárpótlásból.

Lou elmosolyodott. - Hoznál ide egy kis csontit? -kérte, miközben egy kétségbeesett csalihalacskát igyekezett a horogra rögzíteni. Amíg Nina a műanyag dobozka után kutakodott a parton, a fiú gyors kapás reményében lendítette botját messze-messze, s csalija a sima víztükörben landolt. - Szegény kishal -állapította meg a lány, közben pedig a fiú kezébe nyomta az ismeretlen tartalmú dobozt.

Több száz kis kukac nyüzsgött odabent, s amint erre a lány is rádöbbent, felsikított.

- Fúj, vidd innen! Mi a szent szar ez? - toporgott elborzadva, viccesnek vélt grimasszal.

- Te még sosem horgásztál? Az íreknél ez nem divat? -vonta fel szemöldökét megvetően (mintha valami főbenjáró bűnt követett volna el a lány), de szemei huncutan csillantak fel, ami nem sok jót sejtetett. A fiú a vödröcskébe markolt; Nina ekkor már tudta: jobb, ha menekül. Hátrálni kezdett, le a stégről.

- Nem, nem divat. -jelentette ki bizonytalanul, s egyre csak figyelte -undorral arcán- hogy a srác felé tart az izgő-mozgó kis lényekkel a kezében. - Ne közelíts! -kérte tenyerét felemelve, vagy inkább fenyegetőzött.

- Ugyan már Nina! Csak aranyos kis kukacok! Nem bántanak! -vigyorgott pimaszul.

- Az a szerencséjük. Meg ne próbáld idehozni! Hallod!? Louis! -ordította a végére, s közben veszettül rohanni kezdett. Mókás látvány lehetett, ahogy a lányok bálványa Tomlinson, egy maréknyi kukaccal kergeti szíve választottját, aki visítva menekül előle. Túlontúl romantikus jelenet, nem? A nagy hajszának végül mégsem lett könnyen vége. Hála a párás, nedves időjárásnak a salak kellően csúszott. Isten nem ver bottal, vagy mondhatnám azt is: aki másnak vermet ás...Louis bár félelmetesen gyors futó, a természet mégis kitolt vele. A sár fityiszt mutatva folyt el talpa alatt, eredményül pedig magára rántotta a fiút. Platty. Még az arca is kapott. Nina lihegve állt meg, mert feltűnt neki, hogy üldözője lemaradt. Amint aztán észrevette, hogy a sárban dagonyázik, hangos hahota tört fel torkából. Majdhogynem bepisilt a nevetéstől, amikor Tommo kiemelte arcát a iszaptengerből.

- Szépségápolás természetesen? -préselte ki nagynehezen, mert éppencsak nem fulladt meg a jókedvtől. Vihogva csapkodta térdét. A franc tudja mióta nem nevetett ennyit.

- Úgy tudom a sárpakolás jót tesz a bőrnek. -dohogta undorral az arcán, s közben azt sem tudta, hogy tápászkodjon fel két lábra.

- Aha, a malacok sem véletlenül hemperegnek benne. -röhögött fel újra a szöszi, s közben egyre csak csodálta a gyönyörűséges sár-fiút. - Na jó, add a kezed. - nyújtotta oda jobbját nagylelkűen, amit már abban a másodpercben vissza is vont volna, de késő. Louis megrántotta karját, Nina pedig ölébe zuttyant, méretes sárplecsniket az égbe lőve. Teljes volt az idill: sárcsata, csókcsata...

Keith Tomlinson aranylelkű, fehérhajú öregúr volt. Büszke volt unokájára, de még mennyire! Kevés dolgot imádott annyira, mint egy szem fiú unokájával Briggben horgászni. A csendes kis tóparton volt a családnak egy kis hétvégi üdülője, ahová a Tomlinsonék generációk óta járnak. Ezt a tradíciót 15 éve üzik ők ketten, de idén az öreg Tomlinson, és a fiatal Tomlinson is ragaszkodott az ír leányzó társaságához. Keith bácsi odavolt a csípős nyelvű lányért. Pontosan értette, unokája mit szeret benne. Bár horgászni azt nem tudott, Louis megpróbálkozott a harci feladattal: majd ő megtanítja Ninát a mesterségre.

- Jó, szóval itt fogom meg a rudat? -kérdezte teljesen laikusként. Louis marha jókat szórakozott azon, hogy Ninának őszintén gőze sincs az egészről. Viszont a lány tényleg tettre kész volt, és meg akarta tanulni a pecázás alapvető fortélyait.

- Azt botnak hívják aranyom, és nem, nem ott fogod meg. -rázta fejét széles vigyorral, majd a lány kezét a helyes pontra fonta. Nem akarta kinevetni őt, de ez egyre nehezebb volt. Főleg akkor, mikor a lány megpróbálta belendíteni a damilt.

- Megtennéd, hogy ahelyett, hogy könnyesre röhögöd magad, inkább segítesz? -morgott a lány, s vehemensen tekerni kezdte az orsót. - ezt már megtanulta hogy kell.

- Hát persze, hogy segítek! Mondjuk kezdhetnénk azzal, hogy a horogra teszünk is valamit, mert azért a halak sem annyira hülyék, hogy a csupasz kampóra döfjék magukat. -közölte komolyságot színlelve arcán, de erős önfegyelem kellett, nehogy kipukkadjon a kitörni készülő nevetéstől, ezért inkább köhögést színlelve segített magán. Nina ettől függetlenül érezte a gúnyt hangjában. - Az nem rúd, hanem bot. -színészkedett fintorogva, elmélyített hangon, Louis-t parodizálva. A fiú jót nevetett ismét. Már olyan sokadszorra, hogy biztosra vette: az összes halat elriasztották a környékről. Aztán meg...nem is Nina lett volna, ha nem szúrja szét ujját a horoggal. Végül csak összehozták, és a pecabotok tettre készen pihentek az állványon. A fiatalok addig kellemesen elütötték az időt. Monopolyztak ugyan, de Lou mérgében feldöntötte az egész táblát, mert annyira felmérgelte magát, amiért Nina felvásárolta utolsó két gyárát is. Aztán ki tudja messzebbre köpni a meggymagot című játék következett, aminek Louis kis híján megvakulása vetett véget, ugyanis a fiú mutatni akart Ninának valamit, éppen mikor a szöszi nőiesen a messziségbe akarta lőni szájával a magocskát. Így összekuszálódott agyában a sorrend, és véletlenül a Répakirály felé fordulva lövellte ki a magot, egyenesen a szemének. Még néhány ilyen megmozdulás, és a mai napnak csúnya sírás lesz a vége. De egyelőre csak zokogásig kacagás érte őket.

Hiába tombol az augusztus, az időjárás rideg és hűvös volt. Nina egy kockás plédbe bugyolálta magát, és leült a stégre. A vízen lebegő úszót figyelte...ebből ma már nem lesz halvacsora- gondolta lemondóan. Abban a pillanatban azonban a narancssárga végű szerkentyű fürgén mozgolódni kezdett a víztükrön. Nina majdnem felsikoltott örömében, majd igyekezett visszaemlékezni, hogyan is magyarázta neki a csíkos pólós, mit is kell tennie ilyenkor. Megragadta a botot, és fejvesztve tekerni kezdte az orsót. Izgatottan figyelte, amint a horogra akadt áldozata rángatja a damilt.

- Louis! Hé! Fogtam valamit! -ordított az üdülő verandáján sertepertélő fiúnak, aki azon nyomban rohanni kezdett az eseményekre felkapva fejét. - Na ehhez mit szólsz, öregem? -hencegett a lány, s közben ujjongva várta, hogy végre kiemelhesse a vízből kapását. Súlyra méretes halnak tűnt. Louis kétkedve figyelte barátnőjét, ahogy a bottal bíbelődik, s kicsit talán félt is: egy órája még a pecabot nevét se tudta, s erre máris fog egy halat, jó maga veterán pecás pedig semmit?

A lány büszke mosolya egykettőre lehervadt. A híres nagy fogás nem annyira tűnt halszerűnek. Sokkal inkább egy koszos alsónadrág volt, mindenféle hínárral körbefonva. Louis egyenesen könyörgött az égieknek, hogy ne tegyék ezt vele, meg fog halni: ha most torkaszakadtából röhögni kezd, Nina kinyírja. Szegény, milyen csalódott az arca. Tomlinson próbál meg sem nyikkanni. Szelíden lefeszíti a lány ujjait az ádáz bot nyeléről, majd félreteszi.

- Nézd a jó oldalát, legalább kapásod volt. Nem hal, na és? -vigasztalta huncut vigyorral. Nina lebiggyesztette száját, majd mindent tudóan a halálosan jóképű Tomlinson felé fordult: - Oké. Nevess ki! Nevesd magad halálra, csak tessék! -tárta szét karjait, s a végére már ő maga sem volt bosszús, viccesnek találta a szituációt. A fiú mintegy bocsánatkérésként, amiért kénytelen kinevetni, a lány nyakához bújt, és halkan, de huzamos ideig kuncogott és kuncogott. Imádni való páros, de tényleg.

Estére viszont ténylegesen hal kinézetű jószágok sülnek a nyárson. Tommo papa 3, Louis 2 keszeget fogott. Büszke is volt magára, de nagyon.

Az első sült Nináé lett, akit korgó hasa sürgetett mohón befalni a vacsoráját. Nina nem csak a vörösbortól nézte olyan bódultan a ropogó tűz másik felén ücsörgő Tommót, aki akkor éppen a filézőkéssel munkálkodott.  Egy bottal piszkálgatta a parazsat, s közben az jutott eszébe, hogy milyen kevés idő alatt változott meg gyökeresen minden. Mintha az elvesztegetett idő be akarta volna pótolni önmagát. A lángnyelvek fényei lobogva simogatták a fiú arcát, aki megérezte magán Nina tekintetét, ezért kacéran felpillantott rá a tűzcsápokon keresztül.

- Finom volt? - kérdezte, a lány bólogatott, majd szorosabbra húzta magán a takarót. Tommo papa közben mesélni kezdett valamit. Félelmetesen jó történetei voltak, sosem volt egy, melyet Tommo kétszer halott volna. Mindig volt egy-egy új sztorija.

Késő este, a nyikorgó ágyon, törökülésben egymással szemben kanasztáztak; ők ketten. Az öreg Tommo a földszinti rekamién durmolt, földöntúli hangokat kiadva magából. Odakint vérfagyasztó csend honolt, a víz koromfekete szakadékká változott. A parázs álmosan pislákolt még, csakúgy, mint az az apró villanykörte az emeleti kisszobában.

- Nyertem! -tette le utolsó két lapját a lány; egy bubit és egy jokert. Tommo gondolkozva felhúzta orrát. A fiú megint tökéletes színészi képességeit elővéve játszotta a sértettet. Barna hajába túrt, felemelt fővel fordította oldalra fejét.

- Csak hagytam, hogy nyerj. -közölte műközönnyel.
Nina nem szállt be ezúttal a szócsatába, csak összeborzolta a fiú haját, aki azonnal viszonozta is a gesztust. A nap végén a két szénakazalhoz hasonlító hajkorona tulajdonosa együtt hajtotta fejét párnára.

Másnap reggel indulni kellett. Louis-nak a szokásos megbeszélésre, Ninának a szokásos edzésére. Mindketten elfoglalt emberek, s még nem tudni a sok munkát hogyan sikerül majd összeegyeztetniük csillapíthatatlanul tomboló szerelmükkel. De ha már a zabolátlan szerelemnél tartunk ott van Niall és Rosie esete. Bár nyilvánvaló mindenki számára, hogy odavannak a másikért, valamilyen úton-módon mindig összekuszálják maguk körül a szálakat. Macska-egér hajszát vívnak egymással, az idővel, a munkájukkal, ráadásul egyikük sem szeretné, hogy rájuk akaszkodjon a média, s máson se csámcsogjanak az emberek, mint kettejük kapcsolatán. Egyszóval szerencsétlenkednek, egyikük mindig visszatáncol egy-egy lehetőségből, holmi bizonytalankodásból. Zayn és Bee között sem haladnak a dolgok zökkenőmentesen. A pár mindig is ismert volt örökös drámázásáról, de mostanában egyre válságosabbnak látszik helyzetük: mindennapossá vált viták és sértett telefonhívások, melyeket egyre nehezebb és fárasztóbb tisztázni, ha az embert Zayn Maliknak, vagy a hasonlóképpen elfoglalt Baily Bensonnak hívják. Harry mostanság egy Burberry modellel randizgat, de senki sem ijed meg, hogy bármi komolyra kellene gyanakodni. Hiszen Harry szereti kiélvezni, amit az élet kínál neki; főleg ha nőkről van szó. Brendon és újdonsült felesége Sarah a mézes heteit tölti valami nyelvtörő nevű szigeteken a világ másik felén. És van itt még egy szerelmi páros és az ő könnyfakasztó történetük: Keane és Elisabeth...

- Nagyon jó! -csapta össze két kezét Nina, majd oldalra szökkenve kiállt a koreográfiából, míg a csapattagok megállás nélkül folytatták. A zene veszettül lüktetett, a vizes palackok egyre csak ürültek. - 10 perc múlva jövök, addig Timo te irányítasz! -kacsintott a fiúra, majd feltűnt neki, hogy a padon rezegni kezd mobilja. Termoszt és telefont ragadott, majd kilépett a próbaterem ajtaján. Lihegve, mégis felszikrázó örömmel szólt a készülékbe, miután észrevette, hogy a Keane név áll a kijelzőn. 

- Szia Key! -köszönt bele lelkesen.

- Nina... -hallotta a fiú tompa és szakadozó hangját. Nem tűnt vidámnak, sőt! Sokkal komorabb és keserűbb volt, mint általában. Nina egész egyszerűen összerezzent, borzasztó megérzései támadtak.

- Mi van Wilo? Mondj már valamit, a frászt hozod rám! -sürgette a lány, s közben észre sem vette, de fel-alá járkált két méteres távokban.

- Elisabeth nagyon rosszul van. -közölte reszketve. Egy egész nagy kontinens választotta el kettejüket, a vonalon keresztül mégis tisztán hallatszott, hogy halkan zokog, a készülék pedig remeg a fiú markában.

- Micsoda? Hogy érted ezt? Hiszen a műtétek jól sikerültek! Ez nem lehet! -emelte fel hangját, de fel sem tűnt számára, hogy kis híján ordít a telefonba.

- Nem tudom mi történt...az orvosok nem tudják a további operációkat elvégezni, mert válságba került az állapota. Én...nem tudom, nem tudom mit tehetnék Nina. -habogta el-elcsukladozva. Nina szíve görcsbe rándult. Szörnyen érezte magát, mert semmi okosat, hasznosat, vagy bölcset nem tudott mondani az összeroppanás szélén álló fiúnak. Keane Wilo nem ezt érdemli. -dühöngött belső hangja.

- Nyugodj meg Keane. Nem lesz baj, megígérem. Fel fog épülni, tudom! -biztatta, de felnevetett volna, mert maga sem hitt szavaiban. Végül kétségbeesett biztatások közepette tették le a telefont. Nina úgy érezte megszédült abban a szent pillanatban. Izzadt hátával a falnak dőlt, és lehunyta szemeit. Nem, nem, nincs baj. -magyarázta magának elkeseredve. Nem akarta hagyni, hagyni, hogy Keane szavai őt is magával ragadják, és elsodorja a pánik.
Felzaklatva kapta tekintetét újra a kijelzőre, ugyanis a masina újra vibrálni kezdett. Louis.

- Baj van? -kérdezte rögtön, mindenféle köszönés, vagy felesleges udvariasság helyett. A lány lepetten kérdezett vissza:

- Honnan tudtad? -igazított pár tincset a fejtetőjére.

- Rossz érzésem támadt. Minden oké? -faggatta kitartóan, hangja sürgető volt.

- Nem annyira. Idejössz?

- Persze. A Nando's-ban vagyok Niallel, 10 perc és ott leszek. Kitartasz addig?

- Kénytelen leszek. -mosolyodott el látatlanban, majd minden spirituszát és lendületét elvesztve nyomta ki a telefont, s a földre csücsült.

Nina bambulva nézegette az alkarján éktelenkedő hegeket. Tudta, hogy bármire képes, éppen ezért sziklaszilárd elképzelés született fejében: amint lehet -mondjuk már holnap- Los Angelesbe kell repülnie. Keane-nel kell lennie. Nem tehet mást. Bár terve ingatag volt, hiszen most aztán lenne dolga, munkája. Fogalma sem volt, hogy nem ez lesz az egyetlen dolog, ami útját állja majd...

- Két Peri-Peri pitában, és egy indiai saláta, igaz? -kérdezte egy fekete srác a kasszánál. Niall hevesen bólogatott, és felsorolt még vagy 3 különböző menüt a pult feletti tábláról. Hiába, ha a szöszi a Nando's-ba téved... - Louis te kérsz még valamit? -fordult hátra. A fiú megrázta a fejét, aztán mobiljáért kutakodott farmerja zsebében. SMS érkezett Harrytől: Figyi Lou, azt hiszem gáz van. Most azonnal segítened kell!