75. rész - One Direction is over?

Sziasztok! Köszönöm a türelmeteket, és az egyre növő látogatottságot, és a 70 (!) követőt! Erőt ad mindez, amire most szükségem is van. Összejöttek a dolgok, kicsit a padlón vagyok. Nehéz most. Talán összecsapottan is írok emiatt. Lehet, hogy az írásban is benne vannak a kusza gondolatim, nem tudom. Viszont hamarosan befejezem ezt a blogot. Egyelőre többet nem mondhatok. Jó olvasást!

Sose bízz a boldogságban. Én már csak tudom. Ő a legaljasabb, akivel valaha is találkoztam. Magához édesget, gyengéd hozzád, te pedig naivan bedőlsz neki. De nem bízhatsz meg benne, érted? Mindig magadra fog hagyni. Sosem lesz veled sokáig. Csupán annyira, hogy letépje szárnyaidat, te pedig a mélybe zuhansz.

Louis zaklatottan kapta füléhez a mobilját.

- Mi van már megint Harry? -sziszegte feszülten, közben idegesen körbefürkészte a szobát.

- Na, Nina?

- Fürdik -sütötte le a szemét.

- Nem úgy értem. Sikerült a tervünk? Nem emlékszik semmire?

- Semmire. De soha többé nem megyek bele egy ilyenbe.

- Fel a fejjel, most már el van simítva az ügy.

- El van simítva? Mi van ezen elsimítva? -csattant fel.

- Higgadj már, nem értem most mi a bajod. Az is lehet, hogy Nina végig tudta, hogy mi van Niall-lel.

- Jó, lehet -vigasztalta magát Tomlinson.

- Este érted megyek.

- Miért is?

- Fellépünk a Friday night-ba, rémlik?

- Basszus.

- Most dolgom van, addig előkeríthetnéd Zayn-t. Nem tudom elérni tegnap óta.

- A rohadt...

- Mi az?

- Semmi, semmi. Majd este. Szia!

Nina ásítva lépett ki a fürdőből, s maga mögött hagyva a meleg gőzrengeteget, a konyha fele csoszogott Louis papucsában. Vizes haját a fejére tekert törölköző-turbánba rejtette. Tomlinson a konyhapulton könyökölt, éppolyan gondterhelt volt, mint Nina. Érdekes kis játszma folyt köztük –ki-ki magát marcangolta, amiért titkolózik a másik előtt-, és még csak nem is sejtették: mindketten bűnösök. Időszerű lenne titkot cserélni. Nina el is határozta; színt vall…

- A franc essen bele! -kapott Louis hirtelen egy szalvéta után, eleredt az orra vére. A fehér pulton piros cseppek díszelegtek. Nina csak némán harapdálta a száját, próbált bátorságot verni magába. De minél inkább erőltette, annál inkább meg akart futamodni.

- Mi a baj? -kérdezte hunyorogva. Szó sem volt itt az orrvérzésről, Tomlinson pici szíve volt az, ami vérzett. Nina ezt jól érezte.

- Semmi -dörmögte.

- Komolyan? -vonta fel aranyló szemöldökét, hangjából pedig tisztán lerítt: Ne merészelj hülyének nézni!

- Mondom, hogy semmi. Inkább vegyél fel egy pulóvert. Megfagyok, ha rád nézek -intett fejével, majd bevizezett egy konyharuhát, és a tarkójára tette.

- Fogd be, nem fázom!

- Nincs is itt meleg! -csapott a pultra, s jól érződött, újfent nem egy ilyesféle pitiáner gond az, ami igazándiból a fiú rosszkedvét táplálja. Nina lesokkolva kapta tekintetét Louis-ra, mintha szellemet látott volna.

- Mi az? -kérdezte kíváncsian a pali vérző orral.

- Minden eszembe jutott -mondta lassan, s továbbra is merengve bámult maga elé. A 'meleg' szóról ugrott be minden, főként Liam esti kifakadása.

- Mi minden? -meredt a lány arcába ledermedve.

- A tegnap este. A Sandersonban -suttogta maga elé, tekintete képtelen volt egy ponton megállapodni, a levegőben cikázott- Miért mondta azt Liam, hogy ő nem meleg? Mi ez az egész? -markolta meg a pult szélét, mert a konyha gonoszan forgott vele.

- Gőzöm sincs, miről beszélsz, biztos ökörködött -legyintett, arca érdekesmód mégis megfeszült, kék szemei pánikolva villantak a lányra.

- Titkoltok valamit, ugye? -feje lüktetett a másnaposságtól és egyúttal a kellemetlen gyanútól.

- Nina... -sóhajtott fel, majd kidobta az összevérzett szalvétát.

- Ugye? -ismételte meg halkabban, nyugodtabban. Louis tudta, hogy sarokba szorult.

1 nappal korábban…

-  Zayn, szia! Mi történt, ilyen rossz volt a buli? –kérdezte Baily, aki a konyhapultról lóbálta le lábait, közben pedig egy vaskos noteszbe firkálgatott. Szoros határidőn belül elő kellett állnia a Coco Couture számára készített tavaszi ruhatervekkel.

A fiú úgy viharzott be a lakásba, mint egy tank. Az ajtó épp csak nem szakadt ki keretéből. Kézfejéből vér folyt, arca verejtékes volt, mellkasa vadul emelkedett fel-le. Baily egy csettintésre érezte, eljött, amitől félt. Zayn megtudta. Hogy kitől, mikor, és miért, az most lényegtelen volt. Minden, minden ami igazán fontos volt Bee-nek, most a szeme láttára hullik szét. Nem akarta végignézni, ahogy Zayn szenved, ahogy rájön, hogy átverték, ahogy elkeserednek barna szemei, ahogy eltorzul arca a fájdalomtól. Ez a fiú roppant érzékeny. Könnyen összetörhető, sokkal könnyebben, mint Baily.

- Szóval igaz? –trappolt elé, s erőszakosan megrántotta a lány karját, hogy lehúzza a pultról. Baily sóbálvánnyá dermedt, leblokkolt.

- A kezed Zayn! –suttogta könnybe lábadt szemmel. A fiú kitörni készült.

- Azt kérdeztem, igaz-e? Tényleg terhes vagy valaki mástól? –hangja idegen volt. Elvadult tekintetét borotvaéles szempillái ölelték körbe. Remegtek piros ajkai a választól.

- Zayn, ez…

- De miért? –ordított fel hirtelen, s azon kapta magát, hogy kezei az imádott lány kecses nyakát szorítják. Vadállat módjára taszította a falnak, s még csak nem is szándékosan. Ujjai lüktettek Baily bőrén, melyet saját vére színezett be. A harag és csalódottság ösztönlénnyé változtatta a fiút, akinek kezei alatt már fulladozott a lány. – De miért? Miért? –ismételgette, és észre sem vette mit művel.

-  Nem kapok lev… -hörögte elakadó suttogással Baily, egyre csak rubintvörössé váló arccal. A barna szempár riadtan villant fel, elborzadva engedte el Bee nyakát. A lány hangosan levegő után kapkodott. Köhögött, fulladozott, végül a földre rogyott.

- Sajnálom –lökte oda Zayn, s hiába volt darabokban a lelke, féltve falta szemeivel a vöröst.

- Kérlek Zayn! Bocsáss meg, de

- Nem, nem, nem tehetted ezt! –rázta a fejét, majd vérző kézfejét mellkasához szorította. Képtelen volt egy helyben maradni. Nem tudott több szót kicsikarni magából. Akadozó szívveréssel rontott be szobájába, majd pár perc múlva kidobott az ajtón néhány rózsaszín táskát, és egy bőröndöt, meg egy nagy halom ruhát. A jel elég egyértelmű volt Baily számára.

Nina a nyakában lógó láncot piszkálta, ujjára tekergette. Ez az a lánc, amely Elisabeth-é volt. Hazug, hazug, hazug! –ezt ismételgette lelkiismerete. Mindent elszúrt, tudta. És előbb, vagy utóbb ennek visszafordíthatatlan következményei lesznek. A hazugság csak pillanatnyi könnyebbség. De aztán? Lángra lobbant mindent, és menthetetlenné teszi a helyzetet.

- Nézd szőke –köszörülte meg torkát a Répafiú, aki az előbbi undokságát már rég levetette- Tegnap este direkt itattunk le. –harapott szájába, mire a lány csak felvonta szemöldökét- Sajnálom, tudom, hogy pocsék ötlet volt. Nem akartam rosszat, de nem jutott jobb az eszünkbe. Titkot kellett tartanunk. –pillantott fel a lány zöld szemeibe, és nem volt többé gyáva elereszteni azt a tekintetet.

- Egyre kíváncsibbá teszel Tomlinson –fonta össze karjait, közben pedig kibontotta törölközőbe bugyolált haját. Nem gondolta volna, hogy Louis-nak is van rejtegetnivalója.

- Az igazság az, hogy van valami, ami Niall és Liam ügye.

A lány vizes hajtincsei csápokként tapadtak fedetlen vállaira.

- De miért mondta Liam azt? –döntötte fejét oldalra- És mi van Niall-lel? Valami baj van?

Tommo összeszűkített szemekkel reagált a lány egyre gyorsuló lélegzésére.

- Niall semmit sem mondott nekünk, mi sem tudjuk mi van vele. Azt reméltem, te tudod. Hiszen a testvéred! Még neked sem mondta el? –csodálkozott, s aggasztóan elkomorult.

- Nem, nekem sem –sütötte le szemét. Itt az idő Nina, legalább egy hazugsággal kevesebb. –Figyi Louis… -nyalt végig alsó ajkán, majd közelebb merészkedett jobbik feléhez. A lány elvarázsolt érzékiséggel simított végig a fiú állcsontjának vonulatán. – Niall még mindig utál engem. Nem békültünk ki soha. A szülinapján az csak… megrendezett volt. –hangja bársonyossá vált, s hamar el is halkult. Túl nagy lett a csend. Nina gyáván a földet pásztázta, és rimánkodott legalább egyetlen neszért. Csiga lassú másodpercek araszoltak el, mire végre megszólalt a srác. És csak annyit: - Hű.

- Haragszol? –kérdezte kelletlenül, csupán néhány centire a fiú szájától.

- Kvittek vagyunk, de amúgy sem tudnék rád haragudni. Hogy haragudnék? Te vagy az életem –hajtotta fejét a lány finom vállára. Nem vették észre egymáson, de pontosan egyszerre, s pontosan ugyanolyan keserűen mosolyodtak el. Mert lapjaik még korántsem voltak kiterítve.

Hirtelen beesteledett, a fiúknak feladatuk volt. A stúdió, a sminkesek, fodrászok csak rájuk vártak. A show műsor közönsége lassan elfoglalta helyét. Nem is gondolhatták, micsoda cirkuszban lesz részük.

A sürgés-forgás nem a szokásos vidámsággal telt. A levegő puskaporos volt, s izzott, akár a parázs. Nyilvánvaló volt, hogy bármelyik pillanatban történhet valami szörnyűség. Már csak azért is, mert kicsivel korábban Baily csengetett Louis és Nina lakásának ajtaján, kisírt szemekkel. Nina gorombán kiosztotta Louis-t, amiért őrészegségének eljárt a szája, s most minden a fejére állt. A Baily nyakán éktelenkedő piros foltok pedig egyértelművé tették: a helyzet elfajult. Louis rémesen érezte magát, pedig Baily nem rá haragudott. Mindent magának köszönhet, mondta. Louis elgondolkodva nézett farkasszemet tükörképével, amíg Rosie a haját igazgatta. A lány néha megsimogatta vállát, és olyanokat mondott, hogy: Hé Tommo! Hallod amit mondok Lou? De Tomlinson egy egészen más dimenzióban járt. Végül a parádé még az élő show előtt elkezdődött...

- Hagyjál békén Niall! Elegem van belőled! Érted? –a durva stílus még durvább volt Liam szájából. Harry megszeppenve figyelt fel kettejük szóváltására.

- Mi a franc ütött beléd? Adhatnál végre értelmes magyarázatot rá. –húzta fel orrát az ír tag, kék szemeinek csillogása sebezhető lelkéről árulkodtak.

- Nincs mit megmagyarázni. Kopj le rólam! Menj el melegbárakba, szedj fel valakit, és engem felejts el!

- Hé, Liam! Ne beszélj így Niall-lel! –lépett közbe Hazza, s veszedelmes tekintettel villant a mindig józan Liam-re. Egy hajszálon múlt –látszott arcán- hogy Niall ne a fiúk és a stábtagok szeme láttára omoljon össze. Némán meredt Harry-re, sokatmondó tekintettel, magába zuhanva. – Niall? Akkor tényleg…te

- Meleg vagyok, azt hiszem –bólintott, szemei titoktartásért könyörögtek. Harry bizalmasan megfogta a szöszi vállát, majd a messzebb ücsörgő Louis-ra pillantott. Tomlinson összeszorított állkapoccsal, megfeszített arccal, görcsben álló izmokkal bámult maga elé. Külleme beszédes volt. Ha eddig azt hitte bárki, hogy baj van, akkor nagyon lebecsülte a  helyzetet.

- Ide tudnál jönni egy pillanatra Lou? –szólt oda Harry kimért hangon. A szólított lomhán fordult a hang irányába, majd mint aki menten felrobban, megrázta a fejét. Legszívesebben felképelte volna Niallt, amiért olyan csúnyán elbánt nővérével.

- Ez már sok –duruzsolt maga elé, majd kimenekült a fodrász kezei közül, és elviharzott. Zaynt hívogatta, de a 10. foglalt hívás után reménytelen volt minden. Louis képtelen volt józanul gondolkozni, fejét ellepte a ború. Egy járatlan folyosón keresett nyugalmat, guggolásba csúszott a fal mentén, és kibukott belőle a sírás. Érezte, hogy a mai nap vízválasztó lesz.

- Öt perc és adás! –hallotta meg valaki hangját messzebbről. Mintha csak kivégzésre indulna, olyan benyomása lett tőle. Letörölte könnyeit, menni kellett. Az álarc melyet a nyilvánosság előtt kénytelen volt hordani, most nehezebben akart arcára illeni, mint bármikor máskor.

- Pszt, Lou! –bökte oldalba könyökével Harry- Már adásban vagyunk –sziszegte szája mozgatása nélkül.

-  Miért nincs itt Zayn? -kérdezte gyorsan, kihasználva, amíg még nem őket veszi a kamera.

- Nem tudom, Peter azt mondta valami személyes gondja akadt. Fura, hogy pont nekünk nem szólt Malik róla.

- Az én hibám –fordult el a képébe világító fények elől. A műsor házigazdája nevetve szólította Harry-t, s rögtön kérdéseivel bombázta a fürtöst. Niall és Liam pechükre pont egymás mellé lettek ültetve, így a feszültség ennél nagyobb már nem is lehetett volna. 

Az egész felettébb nyomasztó volt, egy hatalmas álszent színjáték. Harry hibátlan színészi alakítással poénkodott, s nevettette meg a közönséget is. Hamar reklámblokk következett, akkor a pokol a földre szállt. Megjelent ugyanis a stúdió bejáratánál Zayn, nyomában Ninával. Niall mit sem tétovázva felpattant, kipirult arccal rohant az operatőrök forgatagán keresztülvágva Peter felé.

- Zaynie! Végre! Hol voltál?! –pattant fel Harry is, rá se hederítve Niallre, de karját a bradfordi durván megragadta- Mi a fene bajod van? –bámult rá értetlenül. Louis szeme elé tapasztotta tenyerét. Liam is érdeklődve felpattant ültéből.

- Mi bajom? Köszönöm kérdésed, igazán semmiség. Csupán a barátnőm megcsalt és most mástól terhes! –harsogta berekedve, beesett szemei véresek voltak. Könnyei nem folytak le tejeskávé arcbőrén, hanem összegyűltek a szeme alatti ráncokban.

Liam és Harry tátogott, akár két hal, Louis pedig úgy bámult, mint akit hideg vízzel öntöttek nyakon. Itt a vég, itt a vég. Ninán kívül senki sem sejthette, hogy ez még csak a kezdet.

-  Niall, megőrültél? Hogy jut ilyesmi az eszedbe? –meredt rá Peter, s nagyokat nyeldesett

-  Nem érdekel. Kilépek a bandából. Besokalltam, vége –mondta ki fáradtan a régóta érlelgetett szavakat; úgy tűnt Niall tényleg döntött, végérvényesen. Pete szíve kiugrani készült a helyéről.

- Nem, nem! Zayn állj le! Nem tudsz mindent! –csapkodott karjaival Nina, amint végre átfúrta magát a világosítókon és a hangmérnökökön. Éles reflektorfény csapott arcába, amint a színtérre ért. Olybá tűnt, mint aki legszívesebben most azonnal elrohanna, vissza se nézve; de nem tett így. Vett egy nagy levegőt, mintha víz alá akarna bukni , és tudta hogy amilyen mélységbe most merül, onnan élve nincs visszaút. De ha már választhat, nem akar gyáván megfulladni. Erőt vett magán, de ahogy a tehetetlenül ácsorgó Louis-ra tévedt tekintete, kifutott arcából a vér.

- Ha Benson küldött utánam, felesleges szóra nyitnod a szádat –hajtotta le fejét Zayn, keserű beletörődéssel hangjában.

- Hazudtam –szökött ki száján ez az egyszerűnek tűnő kijelentés ajkait égetve – Én hazudtam. –mindig kemény és karcos hangja most sem lágyult el. – Te vagy az apja annak a gyereknek Zayn- mutatott rá, és még így sem könnyebbült meg.

- Micsoda?! –csattant fel Louis, Liam és Harry, mintha csak megtervezték volna. Zayn szája résnyire nyílt, de a torkában akadt düh és döbbenet nem hagyta, hogy egyetlen hang is kiszökjön belőle. Ökölbe szorított ujjai ellazultak, halálra vált sokk ült ki férfias vonásaira.

- Baily el akarta mondani, de kétségbe volt esve. Féltette a karrieredet!

- De akkor te miért avatkoztál bele? Honnan jött ez a képtelen sztori, hogy mástól terhes? –tért vissza Zayn hangja, s olyan vérszomjasan szuggerálta a szőke lányt, mint egy lesben álló oroszlán az ártatlanul legelésző antilopot. – És Lou? Ő honnan tudott egyáltalán erről?

- Én találtam ki, az én hülye ötletem volt! –vágta rá a lány- Louis meglátta a pozitív terhességi tesztet, de nem tudhatta meg az igazat –ezen a ponton akadt meg Nina hangja, keze-lába remegésbe kezdett, zöld szeme könnybe lábadt; nem volt hova tovább szépíteni vagy halogatni, hát kimondta: - Hazudtam neki –fájdalmasan összeszorította szemét saját hangját meghallva. Nem mert senkire sem nézni, és így nem is láthatta Tomlinson elkeseredett ábrázatát. Mindent kiolvashatott volna arckifejezéséből, de még így is rettentően rossz volt a tudat: megint bántotta a fiút, akit szeret.  Hirtelen azonban két durva kar rángatta meg vállát.

- Hogy jutott ilyen az eszedbe? Tudod te, hogy mit éreztem? –kiabált rá fejét vesztve Malik, észre sem vette, hogy Liam és Harry próbálja eltávolítani őt Ninától. A lány ellenkezés nélkül hagyta magát. Neki már nincs miért harciaskodnia.

- Nem hiszem el –Louis ujjait orrnyergére szorította, küszködött az ellen, nehogy kikeljen magából, és meggondolatlan dolgokat vágjon a lány fejéhez.

- Mégis mi ez az egész? –toppant be a képbe Peter is pipacsvörösben lángoló arccal- Te pedig tedd helyre az öcsédet! –lökte meg Niall-t nővére felé- Nem engedem, hogy kiszálljon a csapatból!

- Niall, megőrültél? –nyöszörgött Harry, és ő volt az egyetlen ezidáig, kinek szemében nem hömpölygött könnytenger. Ezidáig.

- Niall, nem csinálhatod ezt. Apa leszek! –hajolt oda Zayn hozzá, majd zokogva temette arcát Niall vállába.

- Idő van, készüljetek! –rikácsolta egy szemüveges nő, fejhallgatóval a fején. Valószínűleg észre sem vette mi zajlott éppen a stúdióban. A közönség érdeklődve figyelte a szemük láttára megelevenedett mozifilmet.

Peter látványosan elfehéredett, majd szédülni kezdett. A fiúk védelmezően a férfi köré gyűltek, és leültették őt a legközelebbi fotelba.

A Friday Night vezető producere perrel fenyegetőzött, amikor Peter jobbkeze, Dorothy közölte, hogy nem folytathatják a műsort. Őszintén szólva senkit nem érdekelt most ez, a problémák csúcsosodó hegyén pedig csak ráadás volt az, hogy lehetetlenül gyomorforgató pletykák keltek szárnyra percek alatt, mely hatására London belvárosát rajtaütésszerűen ellepték a fotósok és újságírók. A hatalmas város közlekedése megbénult. Hiába állt csatasorba az összes létező biztonsági őr, a show műsor stúdiója előtt vérre éhes emberek hada fodrozódott. A rendőri  közbeavatkozás szükségszerű volt, de nem tűnt elegendőnek.

Egy-egy fiúra két biztonsági őr jutott, akik különböző sötét, hátsó folyosókon terelték őket. Nina és Niall egymás mellett trappolt, a testőrök védelmező fogásában. Jól jött a hústornyok határozott taszigálása, ugyanis egyik Horan sem lett volna képes önmagától előre haladni.

- Megint mindent tönkretettél –súgta oda elfojtott hangon Niall. Nővére helyeslően bólintott.

- Mit vársz egy lelki nyomoréktól? –nézett rá szelíden, s furcsállta, hogy semmilyen ellenérzése nem támadt öccse változatlan hozzáállásától. És ez lett a kulcsa mindennek, annak, hogy Niall kibújt páncéljából. Nem szólt semmit, nem is tudott volna már mit, ugyanis a hátsó kijárathoz értek. Mintegy robbanásként ütötte meg dobhártyájukat az odakinti hangzavar. A testőröknek nem volt könnyű feladatuk. Fullasztó volt a tömeg. Valaki megragadta Niall karját, talán egyszerre többen is, a biztonsági őr hiába húzta magával a fiút, az szétszakadni készült. Nina vakmerően tépte ki magát saját biztonságából, és amazonként törtetett vissza a szorult helyzetben vergődő öccséhez.

- Engedjétek el! –hangja mély lett és fenyegető. Mindenkit durván félrelökött Niall közeléből. Elszánt volt, győzni jött.

- Köszönöm. –lihegett a fiú immáron a kocsiban, mire nővére csak bólintott. Ez a ’köszönöm’ különleges volt. A hangsúlya, a mélysége. 

- Mi a fene lesz most velünk? -kérdezte Harry megtörve azt a fajta monoton némaságot, amelyet a kocsi motorbúgása adott. Költőinek szánta kérdését. Egész teste egy merő görcs volt, felszakítatlan indulatait egyre nehezebben tudta kontrollálni.

- Nekünk befellegzett -döntötte homlokát a az ablaknak Louis. Hangja olyan borúsan csengett, amire a másik három fiú is egyből felkapta a fejét. Liam legszívesebben ráordított volna: Nem, nem, nincs vége! Nem mondhatsz ilyet!

Zayn volt az egyetlen, aki nem is szándékozott megszólalni. Gondolataiba merülve harapdálta száját, igyekezve kizárni magát a külvilágból. Elvégre is apa lesz, vagy mi. Képtelen volt feldolgozni a tényt.

- Most nem fejezhetjük be. Szedjétek már össze magatokat! -dörmögött Hazza, s bár dühödt parancsnak szánta, csupán erőtlen nyöszörgés lett belőle.

- Elfajultak a dolgok, Harry -motyogta Louis, fel sem nézve barna szempillái alól- Ami sok, az sok. Nem fogom végignézni, ahogy idegileg tönkrementek. Niall nem véletlenül akar kiszállni. Neki már sok.

- Niall miattam ilyen. Összetörtem azzal, hogy visszautasítottam -dörgölte meg szemét kézfejével Liam, akár egy álmos kisgyerek.

- De mi ott leszünk vele és minden helyrejön -erősködött a fürtös, az egyetlen, akinek még volt egy cseppnyi hite és akarata. De egy csepp nem sok, nem elég, hogy a másik három megtört lelket életbe rázza.

- Tőlem akar távol lenni -csattant fel Liam, még Zayn is összerezzent.

- Akármi is lesz az énekléssel, mi egy csapat vagyunk. Függetlenül attól, hogy Peter mit mondd és mit akar, nekünk kell döntenünk, felnőttek vagyunk -Zayn tekintete tiszta és csillogó volt, mintha épp most ébredt volna rá mindenre, arra, hogy mit akar, és arra, hogy mi a helyes.

- Tényleg, hol van most Nialler? -nézett körbe a tágas kocsibelsőn Harry, mintha valószínű lenne, hogy végig itt ült köztük a szöszi, csak nem vette észre.

- Kit érdekel - tapasztotta tenyerét az ablakra Tommo.

- Louis! -horkant fel Harry, majd meglökte vállát- Tennünk kell valamit! -csapott tulajdon combjaira. A jármű hirtelen lefékezett, a fiúk egy csendes, elhagyatott erdő menti úton szálltak ki. Sehol egy kamera, sehol egy riporter. A nyirkos, lábszárig érő fűben gyalogoltak, majd megérkeztek egy faházhoz. Egy tágas, de takaros faházhoz. Válságbarlang volt. De Niall nem jött ide, pedig tudta, hogy a többiek ide tartanak.

Ki-ki bambult ki az autó ablakán London rohanó utcáira: elúszó épületek, suhanó alakok, elmosódó színek. Október létére nem esik. Niall az orrát szívja, Nina szívesen felajánlana egy zsepit, de nem akar megszólalni. Már csak azért sem, mert fogalma sincs öccse imádott kék szemei hogyan fognak rávetülni. Igazán hiányzott már neki a régi Niall. Az a szeretetéhes, vigyori kis krapek, aki mindig tudta, mi a helyes. Aki -úgy tűnt- félvállról veszi az életet, pedig valójában rajongott a létezésért, mindennek tudott örülni. Megtanult keményen dolgozni, és megtanulta, hogy érzékenyek igenis lehetnek a fiúk is. Nem szégyen kimutatni a gyengeségeidet.

- Niall, megérkeztünk. -szólt hátra a sofőr, jelen esetben Niall testőre, Billy.

Niall hozzáért Nina vállához, mire a lány úgy összerezzent, mint akire a szívbaj jött.

- Feljönnél hozzám? Beszélni szeretnék veled -bökött fejével a tornyosuló épület fele, majd kiszállt. Nina néma lepetséggel engedelmeskedett. Miután átverekedték magukat újfent egy tucat bekattant fotóson, fellifteztek Niall lakásába. Nina egyszerre érezte baljósnak és szerencsésnek ezt a helyzetet. Különös arckifejezésel lépett be a tágas lakásba, mert éppen az a látvány fogadta, amelyre számított. Rendetlen tinédzserszállóvá változott a nappali. Olyan volt, mint az a Mullingari bentlakásos iskola szobái, ahol Nina balhés barátai laktak. Voltak olyan tárgyak, amelyek azóta érintetlenek maradtak, amióta Niall kidobta innen nővérét. Például az a törött fényképtartó egy családi fotóval, amely ott hever azóta is a polc mellett.

- Szép a rend -Nina csak nem bírta ki, hogy ne hozza ezt szóba. Nem mintha ő olyan gyakran el szokott volna mosogatni, vagy a ruháit a szekrénybe tenné. 

- Kösz, a házvezetőnőm remekül dolgozik -vigyorodott el kicsit, mintha egy pillanatra újra a régi Niall lett volna ez a fiú, aztán összeráncolt homlokkal lehuppant a fotel elferdült karfájára. Mindig odaül mindenki, pedig nem véletlenül nem fenékfának hívják.

- Miért is hívtál fel? -torpant meg a Horan lány, majd újból körbenézett. Hiába volt az egykori saját nappalijában, fura idegenérzete volt. Nagyon rossz érzés vágta gyomron, miközben felelevenedett benne, amikor Niall úgy kifordult magából, és mindennek elhordta őt.

- Csak azért, hogy meghallgass. Meghallgatsz? -vízkék szemei jót ígértek, Nina kifújta az eddig bent szorongatott levegőt.

- Csupa fül vagyok -bólintott. Nővére talán még sosem látta ilyen gondterheltnek Niall Horant. Azelőtt sosem gondolkodott ennyit, mielőtt megszólalt volna, sosem sanyargatta magát ilyen látványosan; mintha csak félne a szavaktól. Olybá tűnt, mintha egy ragtapaszt készülne letépni, de nincs elég kurázsija megtenni a gyors, de annál fájdalmasabb mozdulatot. Aztán valahogy csak rávette magát, és végre beszélni kezdett. Nem csak hogy beszélni; végre megadta magát. Kiöntött mindent, ami a lelke volt.

- Az a helyzet Nina, hogy rengeteget gondolkoztam. Nem csak a saját életemen, a tieden is. Akármire gondoltam, oda jutottam: a tied és az enyém egybe van fonva, nincs mese. Aztán százszor rájöttem, hogy oltári nagy barom voltam. Mindenért téged tettelek felelőssé, pedig a hiba magamban volt. Talán még most is ott van. Nem vettem észre, hogy ahogy viselkedtem az neked kegyetlenül fájt. Nem vettem észre, hogy amit a családomnak hittem mindig, az valójában végig te voltál. Egyedül te. Egy személyben. És tudom, hogy soha nem akartál rosszat senkinek. Mert hiába mutatod azt a külvilágnak, hogy te milyen bunkó és laza csaj vagy. Tudom, hogy érdekel. Tudom, hogy neked számít. Nem is csodálom, hogy Louis úgy beléd habarodott. küzdesz értünk, és úgysem hiszed, de...nagyon értesz ahhoz, hogy szeress. És hogy szerettesd magad. Azt akarom csak mondani ezzel, hogy te vagy a legfontosabb nekem. Lehet, hogy erre későn jöttem rá, és megértem, ha most elküldesz a fenébe. Megérdemlem, nyugi. Csak azt akarom, hogy tudjál róla, hogy gyűlölöm magam, amiért annyiszor megbántottalak az utóbbi időben, hogy kidobtalak innen, hogy nem voltan melletted. Pedig tudom, azt ígértem. Nem ígérek ilyet többé, csak teszem. Teszem, ha engeded, ha megbocsájtasz ennek az ökörnek itt előtted.

- Most jönne az a rész, amikor sírva egymás nyakába borulunk, és azt bömböljük egymás arcába, hogy minden rendben lesz?

- Nem, most az a rész jön, hogy rendelünk egy pizzát, mert éhen halok.

- Akkor gyere ide, te hülyegyerek! -tárta szét karjait a lány, és képtelen volt nem megengedni magának egy cinkos mosolyt. A kék szemű uzsgyi odarohant hozzá, és olyan szorosan ölelte mellkasához a lány vékonyka testét, hogy csoda, ha nem roppantotta szét megizmosodott karjaival. Ragaszkodóan, gyámolítást várva bújt, és az egész ettől olyan szomorúvá vált. Nina tisztán érezte öccse közelségén, hogy bánatos.

- Szeretlek -búgta a lány vállába. Ez a szeretlek különleges volt. A hangsúlya, a mélysége. Bár a fiú zokogott, mégis örült, hogy a felismerés -miszerint Nina nélkül nincs értelme az életének- kicsit későn, de még időben tört rá.

- Jaj öcskös -nevetett fel Nina a lehető legfájóbban. Ujjait a szőke fiú hajába fűzte. Kicsit ő maga is megremegett, amikor érezte, ahogy édestestvére masszív teste reszketett a sírástól, s ahogy könnye összevizezte nyakát. De Nina elhatározta, hogy most is tartja magát, erősnek tűnt.

- Akármi is van veled, remélem tudod, hogy itt vagyok neked. -morogta a lány öccse szőke hajába. Niall kibújt az ölelésből, majd némi habozás után kibökte: - A fiúkat szeretem. Vagyis egyet, Liam-et.

A lány smaragd szemei óriásira tágultak, képtelen volt megemészteni a hallottakat. Niall szégyenlősen elpirult, majd várakozva kitekintett az ablakon, ahonnan a Big Ben csúcsát látni.

- Erre nem számítottál, mi? -rázta meg a fejét, mintha undorodna saját magától.

- Nem éppen -kapott homlokához- De mikor...és

- Tudod, amikor a szülinapom után úgy kiütöttem magam. Akkor Liam-ot hirtelen egész más szemszögből kezdtem el látni. Nem tudtam többé letagadni. Tudod te, milyen mocskos érzés ez? Végig tévedésben éltem. Nem véletlenül nem jött össze Rosie-val sem. És én még azt hittem, hogy vele van a baj. Végig velem volt. Annyi mindent átértékeltem azóta.

- És Liam? Ő tudja? 

- Már mindenki tudja. De Liam azóta mintha ellenségként kezelne.

- Csak megrémült.

- De nem kellek neki. Ő nem olyan, mint én. 

- Úristen -döbbent rá a helyzet súlyosságára a lány, ahogy a tény újra és újra, hullámokban próbált tudatába férkőzni.

- Nem igazán tudom, mi lesz most. Ki akarok szállni a bandából. Úgy érzem most ez lenne a legjobb.

- Hogy mi? -ragadta vállon a fiút- Megvesztél? Nem, nem!

- Liam és köztem többé semmi sem a régi. Én képtelen vagyok őt másképp kezelni.

Nina önkívületi állapotba esett. Nem csak Baily és a saját maga által kevert baj volt immár terítéken. Az egész banda széthullóban volt, öccse pedig vakvágányra siklott. Fogalma sem volt, mit kéne tennie. Egyet tudott csak: nem akarta, hogy az öccse ismét a legnehezebb utat válassza. Eleget szenvedett már. Nem engedheti, hogy újra bántsák, hogy a közfelháborodás tárgya legyen, hogy elítéljék őt, hogy a gyűlölködők céltáblája legyen. Nem, ezt Nina Horan nem engedhette.