70. rész - Testtől szemben

- Minden rendben van? -kérdezte őszinte aggodalommal Eugenio. Teljesen a szívére vette, hogy Nina és Louis így összeveszett, ráadásul mindezért magát hibáztatta. Ezt Nina is rögtön leolvasta a fiú napsugaras arcáról.

- Semmi baj, ne is foglalkozz vele. Nem tehet róla, hogy sokszor fejre esett életében.

- De most énmiattam mérges...-motyogta búsan, s végigsimított szorosan hátranyalt haján.

- Nem, nem, nem! -tiltakozott, és kénytelen volt vállon paskolni a fiút, hogy megnyugtassa- Nem miattad! Csak féltékeny. Megkattant. Legszívesebben bevertem volna neki egyet! -morogta, már inkább csak magának, nem is gondolta volna, hogy Eugenio megérti.

- Te se legyél rá dühös! Olyan szépek vagytok együtt. Én megértem ám a fiút. Vakon szerelmes beléd, azért ilyen.

Nina megadóan elmosolyodott; a kubai srác máris hogy rálát a dolgokra! Tényleg igaza van. Mondjuk nincs min meglepődni; a szerelem és a féltékenység Kubában is az. Ezeket a dolgokat nem választják el egymástól a kontinensek, nyelvek, vagy más kultúra.

Louis Tomlinson felismerhetetlenre álcázta magát egy napszemüveggel és a fejére húzott kapucnival. Ráadásul jócskán este volt már, a Kennington park környéke pedig amúgy sem a legforgalmasabb rész Westminsterben. Szerencsére sehol egy fotós, alig lézeng néhány ember. Lana bármelyik pillanatban megérkezhet, és ez a tudat Louis dühét egyre csak csitította, helyette pedig édes bosszúvágyat érzett. Tétlenül járkált a gyönyörűen kivilágított park sétányán, és próbált gondolkodni. Az jutott eszébe, mikor Harry a turnén palacsintát akart sütni reggelire, de valamiért mindnek a tésztája szétfoszlott, mielőtt kiemelhette volna a serpenyőből. Sokan tanúi voltak, mennyire felbőszült, és percekig folyékonyan káromkodott, meg csapkodott. Tisztára, mint valami gyogyós. Louis kinevette őt, mert képtelen volt megérteni, hogy mérgelheti magát fel valaki egy ilyen hülyeség miatt, mint a palacsinta. Mármint a palacsinta nem hülyeség, de kiakadni ilyesmin? Pont így érzett most saját viselkedésével szemben is. Nem tudta mire vélni, most viszont már megértette Harry palacsintás kiborulását. Hiszen Nina nem csalná meg őt - morfondírozott- Semmiképpen. Igaz? Persze, mert ismerte őt. Bármit el tudott róla képzelni, kivéve azt, hogy bántsa őt.

A lámpafények hatására az ősz színpompás színeiben világítottak a virágok és lombok. Tomlinson félbehagyta idáig sodorgatott gondolatait, s felélénkülve fordult hátra a cipősarok kopogásra.

- Tommo! -kacagott fel a lány, majd sietve üdvözölte a fiút. - Bocs, hogy késtem, kicsit el vagyok még tévedve ebben a nagy városban.

- Szia! Igen, ez már nem Doncaster. -jegyezte meg mosolyogva, s tekintete megállapodott a lány kipirult arcbőrén. Talán mindkettejüknek azok az idők jutott eszébe, mikor suta kamaszok voltak, és hasonló zavarban voltak, mikor meglátták egymást találkájuk megbeszélt helyszínén.

- Vérzik az orrod! -szólalt meg hirtelen a lány, majd táskájában kezdett el kutakodni. Louis lepetten fogadta el a felé tartott zsebkendőköteget, majd orrához szorította.

- Mostanában mindig ez van. -morogta alig érthetően, közben mérgesen grimaszolt. Lana hullámos tincseit kezdte el birizgálni, amíg a fiú eleredt vérével vacakolt. Mikor végre kezdett elállni a vérzés, Lana az egyik padra ültette a fiút, és anyai alapossággal törölte le a fiú felső ajka felett maradt vért. Louis furcsán kellemetlennek érezte az "idegen" női kezet arcához érni. Olyan más volt...Lana annyira más volt, mint Nina - ismerte fel a különbséget. Nem csak külsőre, hiszen Lana barna hajú és szemű volt. Összetéveszthetetlen volt az érintésük. Lana keze hiába volt meleg Nináéval szemben...

Az az erkély igazán filmbeillő volt. Senki sem látott rá, onnan mégis az egész várost, Temzéstől, Big Ben-estől csodálni lehetett. Nina egykedvűen bámulta a korláton pihenő hamutálat, melyben csak úgy púpozódtak az elszívott csikkek.

- Ja, Zayn mindig azt mondja, hogy már leszokott, de aztán mindig újra és újra tele lesz ez a tál. -bökött Baily fejével a kupacra. Nina kelletlenül kapargatta körömlakkját körméről, miközben ujjai közt ő maga is egy égő szálat szorongatott. Neki sem kellene már ezt a tüdőmérget szívnia, megígérte Louis-nak, hogy abbahagyja. Ja, Louis...a szőke már csak azért is mohón szipákolt, s eregette az égő dohány gomolygó füstjét.

- Rohadt jó ez az erkély. -állapította meg a nyilvánvalót, aztán úgy döntött, hogy itt az idő: hallania kell a feltehetően nem kellemes híreket. - Oké, elmondhatnád, miért hívtál ide. -fújta ki egyúttal  füstöt, melyet rögtön el is vitt magával a hűvös éjjeli szellő. Nina látóterének legkülső szegletéből is érezte, ahogy a vörös összerezzen, s igyekszik zaklatottságán csillapítani.

- Nina...ígérj meg nekem valamit! -kezdte, arcába boruló lángvörös tincseit eligazította az útból. Nina hátán végigszáguldott a hideg, majd elnyomva cigarettáját erőlködve szembefordult Baily-vel.

- Bármit. -bólintott elszántan, és tényleg megesküdött magában, hogy akármit is fog vele közölni barátnője, bármit is kérjen tőle, ő megteszi. Megteszi, nem számít mibe kerül.

- Ígérd meg kérlek, hogy segítesz! Hogy mellettem maradsz, és vigyázol rám! -hangja immár úgy remegett, hogy bármelyik pillanatban kettétörhetett volna.

- Megígérem Bee, csak mondd már! -könyörgött Nina, és igyekezett felkészülni a legrosszabbra: talán Baily súlyos beteg? Nem akarta, hogy ez a szörnyűséges gondolat elhatalmasodjon rajta, még azelőtt, hogy megbizonyosodna róla, igaz-e. Nina szíve olyan erőszakosan dörömbölt mellkasát döngetve, hogy azt érezte, menten leszédül a mélybe. Száját tépdesve, óvatosan pillantott a gyönyörű lányra, akinek mindig élénk, vidáman ragyogó vonásai most baljós keserűséggel bújtak meg az árnyékban. Nina odanyúlt nyirkos, hideg kezeivel Bee csuklójához. A vöröske jól érezte Ninán: jéghideg kezek, forró szív.

- Hol voltál az éjjel? -kérdezte Nina, miközben szoros copfba fogta szőke haját. Tommo lustán nyújtózott egyet, majd ráérősen elsétált a konyhába a teájáért. Csak akkor válaszolt, amikor visszaért, hogy láthassa Nina reakcióját.

- Lana-val találkoztam. -mondta már-már hencegve, bár ezt már maga is kicsit meredeknek érezte.

- Aha. -felelt érdektelennek tűnve, de ki tudja belül mit gondolt. Mindenesetre Louis fortyogott  amiért nem sikerült legalább egy kis felháborodást kiváltani a lányból.

Louis korábban mesélt Ninának Lanáról. A szöszi akkor gúnyolódva, de minden féltékenység nélkül fogadta a lány hírét. "Lana és Louis. Még a nevetek is klappol. Szóval ő volt az a bizonyos első nagy szerelem? Biztos mély nyomot hagyott benned."

- És te? Hol voltál? Talán elmerültél a spanyol nyelv rejtelmeiben? -hangjából dőlt az arrogancia, és az a fajta arcátlan él, amely bárkié lehetett volna a világon, kivéve Louis Tomlinsont. Mégis úgy tűnt, hogy ez nagyon is az ő hangja volt. Erre már Nina is odakapta a fejét, és ahelyett, hogy ellentámadásba lendült volna, rosszkedvűen csak annyit válaszolt:

- Baily-nél voltam.

Csengettek, Nina állt közelebb az ajtóhoz, hát kinyitotta. Lassan dél volt, Louis még pizsamában. Liamet és Harry-t ez nem igazán lepte meg. Széles vigyorral kerültek beljebb, s huppantak le a kanapéra, mintha csak hazaértek volna. Előkerültek a joystickek, s a három tökfej rögtön kódolt fiúnyelven kezdett el csevegni, amiből Nina egy kukkot sem értett, de mindegy is volt, mert éppen indulni készült a próbára. Valami brutális, öldökölős játékkal kezdtek játszani, aminek a hangeffektjei elég bizarrok voltak. Nina elköszönt a fiúktól, próbálta túlkiabálni a földöntúli hangokat, de a kopasz láncfűrészes ordításától nem hallatszott semmi. Úgyhogy megelégelte, hogy a falnak köszönget, és lelépett.

- Hova tűnt a szőke? -kérdezte Harry, miután kiduzzogta magát, amiért virtuális karaktere fejét lekaszabolta az ellenség, jelen esetben Louis.

- Nem tudom...-nézett körbe- Nina? -válasz híján rájött, hogy valószínűleg már nincs itthon. - Úgy tűnik elment a fényeshajú bájgúnárral táncikálni. -mormolta, majd kiment a konyhába hogy hozzon a barátainak is teát, akik majdnem kipukkadtak a röhögéstől, amikor meglátták, hogy kanál helyett villával kell felkavarniuk.  Liam értékelte a kreativitást, mert betegsége -a kanálfóbia- bármilyen röhejesen is hangzott, komoly problémákat okozott a hétköznapjaiban. Szerencsére a fiúk már megtanulták ezt kezelni.

- Ne csináld már Louis, te most tényleg féltékeny vagy arra a táncos csávóra? -kérdezte Harry sunyi vigyorral.

- Ne használd ezt a szót! -dohogott Tommo, miközben az ölébe fészkelő Pogo-t simogatta.

- Pedig igaz rád!

-Jó, na és? Érthető, nem?

- Egyáltalán nem. -rázta a fejét Liam. Hangja most is tárgyilagos volt, ami azért volt jó, mert kellően fenntartotta a figyelmet, és nem engedte, hogy Louis a szavába vágjon- Egy pici, egészséges féltékenység kell, hogy legyen mindenkiben. De te már teljesen elveszteted a kontrollt e téren. Nem is veszed észre, hogy megváltozol, ha erről van szó. Mintha nem is te lennél. És hidd el, azt sem veszed észre, ha olyanokat mondasz Ninának, amiket normális esetben eszed ágában sem lenne a fejéhez vágni. És amíg te dühöngsz a semmiért, az sem fog feltűnni, hogy Nina sarkon fordul, mert tele lesz a hócipője veled.

- Vagy netán addig mondogatod neki, mígnem tényleg a kubainak fogja kisírni a bánatát. És nem neked. -folytatta Harry. Louis utálta, ha kioktatták, pláne, ha nála fiatalabbak tették. De a szíve mélyén tudta, hogy akár fiatalabbak, akár nem, akár tapasztalatból mondják, akár nem; igazuk van, és ha így folytatja, később megbánja majd, hogy ilyen hülyén viselkedett.

- Jó, jó, persze. -állította le a bölcs szónokokat- De most olyan mókuskerékbe kerültem, amiből addig nem szállhatok ki, míg elégtételt nem kapok.

- Elégtételt? -kérdezte Liam és Hazza szinte tökéletesen kórusban.

-Igen, vagyis látnom kell, hogy Nina is tud féltékeny lenni.

- Ez őrültség. -dőlt hátra Liam, s a ténymegállapítás után már nem kívánt hozzászólni a témához. Harry szintúgy, mert ő is látta Tomlinsonon, hogy ez a rögeszme nem fog lekopni róla addig, amíg a jósoltaknak megfelelően pofára nem esik.

Aztán elérkezett az a bizonyos szombati nap, amikor elkezdődött az X-faktor legújabb évada. Az élő show-n természetesen a One Direction is fellépett. A műsor remekül sikerült, az E-motion büszkén ünnepelhette első élő adását. A késő esti afterpartiból azonban már semmi jó nem sült ki. Nina próbált Louis-val beszélni, azt akarta, hogy a fiú végre örüljön vele, és hagyja ezt a féltékeny duzzogást. De a táncnak ereje van; és ez az erő Ninát könnyedén eltérítette céljától, főleg, ha Eugenio oldalán kellett tartani a tempót. A partin nem volt ritka, hogy mindenki csak az ő kettejük produkcióját csodálta, a szolidan, hétköznapian táncolni próbálók pedig ámulva engedtek teret dinamikus mambójuknak.

- Én mondom, félelmetesek! -jegyezte meg James a műsor egyik munkatársának. Arra gondolt, hogy micsoda mázli, hogy Nina felbukkant a turnén, és felkarolt egy halom tehetséges táncost, akik valóban: többre hivatottak, mint csupán valami langyos tucatkoreográfiát tolni egy fiúcsapat árnyékában.

- Ja, hihetetlen, hogy a kis szöszi egy hét alatt úgy elsajátította ezt a latin stílust, mintha ez lenne az ő világa. Ezelőtt még magassarkút sem hordott, pláne nem szoknyát. -helyeselt Franco is

A bulin -mint az ilyen backstage rendezvényeken- most is nyüzsögtek az újságírók, fotósok. Az E-motiont a Bridge News, egy neves londoni hírműsor kérte fel egy gyors interjúra. Nina nyomban ki is szökött a tömegből, és saját, kényelmes gönceibe öltözött át. A csapat tagjai egytől egyig, csapzottan, kipirultan tömörültek egy kupacba, Ninával a közepén. Igazán összeszokott kis csapat volt ez már, ezt a riporter is azonnal észrevette, így az első kérdése az volt:

- Láthatóan ti már egy kis családdá forrtatok. Tehát mind barátok vagytok? Nincsenek rivalizálások a csapatban? Nehéz volt összeszoknotok?

A többiek vélhetően Ninától vártak választ.

- Igen, mind barátok vagyunk. Eleinte voltak nehézségeink, kicsit szokatlan volt mindannyiunknak az új helyzet. Ilyenben még egyikünknek sem volt része ezelőtt. Együtt kellett működnünk, átadni a másiknak a tudásunkat. Ez nem versengés, ez egy olyan kapocs, amely remek emberekkel hoz össze. Ha néha vitázunk is, az csupán előrevisz minket, de meg sosem fog törni.

A neonzöld színű mikrofonfej újra a kérdező oldalra vándorolt.

- Mit gondoltatok Nináról legelőször, amikor megjelent a turnén? Mi volt róla az első benyomásotok? Őszintén! -húzódik bohókás mosolyra a lány szája, majd véletlenszerűen a srácok felé tartja mikrofonját; Franco elég nagydumás, hogy habozás nélkül feleljen.

- Én megmondom az igazat. Először nem örültünk annyira. Már összeszokott csapat voltunk, és amint feltűnt ez a szöszi, máris minden összekuszálódott. -egyszerre felnevetett mindenki- Éppen csak megérkezett, azon nyomban új ötletekkel bombázott minket, és mi csak pislogtunk. Nyíltan szembement Timothy-val, az akkori koreográfusunkkal. Akkor kezdett szimpatikus lenni. Bátran felvállalta stílusát, amiről kiderült: nagyon egyedi!

- Igen, mindannyian egy egész új oldalát ismertük meg a hip-hopnak, és Nina megtanított minket szabad akaratból mozogni. Félelmetes volt, mert olyasmikre lettünk képesek, amiket nem is hittünk. -vette át a szót Daisy, majd nyomott egy puszit Nina halántékára.

- A Starshine legfelkapotabb táncosai vagytok. Világszerte ismerik már a neveteket. Hogy fogadtátok a hirtelen ismertséget?

- Szerintem mindenkit felspannolt az a gyors váltás, ami velünk történt. Egyelőre élvezzük az új lehetőségek adta élményeket! -válaszolta megint Daisy, mire mindenki bólogatott.

- Végezetül annyit áruljatok el, az X-faktor utánra van már valami tervetek? Úgy értesültünk az Egyesült Államokba is hívtak titeket.

- A hír igaz, de egyelőre semmi konkrétat nem mondhatunk. A műsor most minden energiánkat leköti, ami utána jön, az legyen a jövő meglepetése. -mondta Nina titokzatosan, és igazából már nagyon szeretett volna visszamenni a buliba, hogy beszélhessen Louis-val.

Csakhogy ezalatt Louis-t már megütötte a guta, amikor megint más se látott, minthogy barátnőjét egy passzos nadrágú csávó pörgeti ölében. Milyen szerencse, hogy idehívta Lana-t, most legalább felpiszkálhatja Nina elfojtott indulatait. Hogy is gondolhatott ilyenekre Tomlinson; nem ismerte a lányt? Nem tudta, hogy a Nina Horanban élő tűz a legveszélyesebb játék, amellyel valaha is szórakozhat? Megérkezett Lana, aki naivan hitte, Louis tényleg akar tőle valamit. Nem is sejtette, hogy csupán egy gonosz játszma tehetetlen szereplője.

- Olyan nosztalgikus érzésem van Liam. -mondta Zayn lágy mosollyal alig borostás arcán.

- Igen, nekem is. Sose fogom elfelejteni azokat az X-faktoros afterpartikat. A legjobb élmény az volt, mikor Cher Lloyd kólájába Louis csipszet meg kecsapot tett. Emlékszel? -kuncogott kisfiúsan.

Zayn szája elé tapasztotta a tenyerét feltörő kacaja elől: - Mikor belekóstolt, sugárban köpte rá Simon-ra. Úristen, mennyit röhögtünk!

- Amúgy Baily miért nem jött?

- Azt mondta még néhány ruhaterven kell dolgoznia. Meg megint kicsit rosszul érezte magát. Elkaphatott valamit.

- Hé skacok, láttátok Louis-t? -bukkant fel Harry két barátja válla között.

- Ott láttam előbb! - mutatott Zayn az italos asztal fele- Bassza meg! -harapta be száját, mikor újra arra fordította a fejét. Liam és Harry kíváncsian pásztázta a tömeget, mire ők is kiszúrták a baj forrását. Lanát és Louis-t...együtt.

- Ebből még baj lesz.

- Helló, helló! -szökkent melléjük Niall is, sokkal jobb kedvűen, mint 10 perccel ezelőtt.

- Nem neked kellett volna ügyelned arra, hogy ne igyon annyit? -kérdezte Zayn Harry-től, mire Liam:

- Ugyan Malik, ez olyan, mint kecskére bízni a káposztát. -csipkelődött, Niall meg hirtelen a fülébe nyalt. - Niall, ne! -tolta el magától a fiút nevetve.

- De Leeyum, te vagy az én apukám! -ölelte át oldalról a fiút.

- Oké, fiúk lépnünk kell! Peter leszedi a fejünket, ha megint címlapsztori lesz valamelyikünkből. -mondta Zayn, majd kis töprengés után kiadta a feladatokat: - Harry te csinálj valamit Tommo-val, Liam te meg vigyázz Niall-ra, én megkeresem Ninát.

- Azt hiszem már késő. -mondta Harry komoran, ahogy látta a távolban kifejlődő eseményeket.

- Úgy örülök, hogy el tudtál jönni! -mondta Louis megölelve Lanát.

- Kicsit zavar, hogy senkit sem ismerek itt. -mondta a lány, s kétkedve méregette az embereket.

- Ugyan, ne törődj semmivel! Bulizunk! -mondta két teli pohárral a kezében. - Gyönyörű vagy! -vallotta be minden szorongás nélkül, bár gőze sem volt róla, miért mondja ezt. Lana a füle mögé tűrte tincseit, s zavarba jőve karolt a fiúba, aki bátran húzta be a lányt a zsúfolt térre, hogy bemutassa a fiúknak. Az, aki szembejött velük, viszont maga volt a veszély. Ennek pedig csakis Louis Tomlinson örült.

- Á, szia Nina! -köszönt oda a lánynak, mintha csak holmi ismerősök lennének. Szándékos volt talán? Zöld szemű Tomlinsont ismerve meghiszem azt.

- Hali! -felelte mogorván, s leplezetlen várakozással bámulta a Tomlinson karján csüngő lányt. - Csak nem? -kérdezte gúnyosan.

- De igen! Nina, ő itt Lana. -mutatta be őket egymásnak, ami megint csak szándékos olaj volt a tűzre - Lana, ő Nina. A doncasteri lány illedelmesen nyújtotta volna a kis kacsóját az undok arcú Horan fele, akinek természetesen esze ágában sem volt viszonozni a gesztust. Tommo elégedetten vigyorgott.

- Egész este téged kerestelek. De úgy látom hiába találtalak meg. -fordult a fiú fele, hangja karcosságából Louis hallotta, hogy kezd dühös lenni. Meddig akarja feszíteni a húrt?

- Tudod olyan ritkán találkozunk -mutatott a barnára- kicsit dumálgatunk még. -vetette oda kegyetlen flegmasággal. Pechére azonban ekkor megjelent Eugenio Nina oldalán, és a tőle szokott vidámsággal, kubai vérmérséklettel ragadta meg a lány föld alá süllyedt hangulatát.

- Hola szépségem! Hát itt van a kedvenc táncpartnerem? -amint aztán észrevette, Louis-t, és gyilkos, világító pillantását, rögtön megtorpant- Ó, nem láttam, hogy vele vagy. Nem is zavarok. -habogta. Most viszont Ninán volt a sor, hogy lépjen; visszarántotta a fiút, majd cserfes mosollyal hozzátette:

- Ja, nem, nem! A tiéd vagyok!

Na, kész. Tomlinson agya elborult. Elég volt néhány kör ital neki, és egykori szerelmének. Szinte már játszania sem kellett, jött magától minden. Kacéran sutyorogtak egymás fülébe elfojtott szavakat, talán igazak sem voltak. Sikerült mind szegény Lanát, mind tökfej önmagát leitatnia. Persze annyira nem volt részeg, hogy ne sandított volna Nináék fele percenként... Azt hitte hiába volt minden, Nina számára ő nem elég fontos. Nem elég nagy érték. Még csak nem is kezdett el hisztizni, vagy legalább beszólni Lanának. Tomlinson azt kívánta bárcsak tudna táncolni. Bárcsak elbűvölhetné Ninát olyannyira, hogy aztán eszébe se jusson mással együtt mozogni.

- Szóval szakítani fogsz Ninával? -Lana kicsit több, mint spicces volt, s lehet az is megrészegítette, hogy kamaszkori nagy szerelme egyszerre újra felbukkant életében. A lányok hajlamosak az ilyesmit a sors üzenetének tekinteni, és egyből nem létező képleteket gyártanak. Ebbe a hibába esett Lana is, aki már csak egy kedves emlék volt Louis számára, vitathatatlanul annál semmiképpen sem több.

- Tessék? Mi? Nem, ezt honnan...? Lana, én...-szabadkozott, de a kisördög újra oldalba bökte, ő pedig élvezett azzal a gondolattal játszani, mi lenne, ha... ha Nina féltékenységi jelenetet rendezne? Vagy ha legalább feltűnően kiakadna.

Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik? Bár nem maga Lucifer bukkant fel, szőke haja volt, szemében viszont látható tűz lobogott. Az asztalra csapott, s kivételesen visszafogta magát a fizikai bedurvulás ellen. Lana Louis nyakába borult, kis híján meglelte ajkait, de Nina halálpontosan érkezett. Tomlinson izmos vállába markolt, tekintete fenyegetve próbálta megfogni Lou-ét. Tommo ujjongott, mézédes boldogság volt, amit érzett. Győzőtt, hitte.

- Elég! -súgta a lány elakadt lélegzettel. Erre a szóra szinte tapsikolni támadt kedve a Répakirálynak. Ösztönei tovább biztatták: kicsit játssz még vele. Ha akar ez a lány, hát mutassa meg!

Lana mintha csak be lett volna avatva, tudta mit kell tennie. Határozottan kezei közé fogta Tommo arcát, és maga felé fordította. Louis-nak olyan érzés volt Nina veszedelmes tekintetét érezni saját hátában, minta egy kést döftek volna bele.

- Fejezd be! -lökte meg a szőke, Louis gonoszan kivillantotta fehér fogait.

- Mutasd meg, hogy én kellek neked!

- Mi van? Ezt komolyan mondod? -rázta fejét, miközben érződött, hogy egész testét feszíti a méreg. Tartotta magát, nem akart kiborulni. - Miért nem hagyod ezt abba? Miért csinálsz úgy, mintha nem tudnád, hogy semmi közöm Eugenióhoz?

- Azt mondtad felőled azzal vagyok, akivel akarok, és aztán otthagytál. Ha megbocsájtasz, most én is így reagálnék. -felelte cinikus mosollyal, mint aki éppen most tűzte ki zászlaját az ellenség vártornyára.

- Ha ezt akarod, legyen. Jó szórakozást! -közölte, s közben haragja csalódottságba simult át, még ökölbe szorult keze is ellazult. Szeme lázasan csillogott, hangja pedig olyan bánatos és fáradt volt, hogy Louis képtelen volt nem kilépni szerepéből. Nina futásnak eredt...

- Nin...Nina! Nina várj!

Lana nem maradt egyedül sokáig, Harry szívesen gondját viselte a becsiccsentett lánynak, miközben remélte a szeszélyes kis páros végre kitűzi a fehér lobogót, és akinek eredetileg kék a szeme, annak nem zöld többé.

- Kopj le! -dörmögte a lány- Seggfej! -elszántan menetelt a stúdió táncterme felé, abban reménykedve, talán még nyitva van, és oda bezárkózhat.

- Légyszi, állj meg! -loholt utána, feje teljesen kitisztult.

- Nem, menj csak vissza a kis szerelmedhez!

- Ne hülyülj! Csak féltékennyé akartalak tenni!

- Fulladj répalébe!

- Komolyan, tudom, hogy hülyeség volt!

- Érdekes, előbb még nem úgy tűnt, mintha ezt gondolnád.

- Ne már! Érts meg!

Nina végre megtorpant, visszafordult, de arckifejezése nem sok jót sejtetett.

- Én értselek meg? Én?

- Igen, de látom, hogy erre képtelen vagy.

- Már tényleg nem tudok rád mit mondani. Hagyj békén! -bólintott belefáradva a szócsatába, és belökte maga előtt a terem ajtaját. Louis utánavetette magát, szerencséjére nem volt zárható. A falnak dőlt, tekintetét az égnek emelte.

- Sajnálom. Nem tudom, hogyan mondhatnám el neked, de... nem akartalak bántani, érted? Csak úgy éreztem, nem vagyok elég jó neked. Tudom, hogy neked a tánc az életed, én pedig sosem lehetek ennek a világnak a része.

Nina bátorkodott felnézni a fiú arcára, és végre megint égszínkéknek látta szemeit.

- Te magad vagy az én világom. -mondta hirtelen olyan könnyed hangon, mintha nem az előbb vesztek volna össze. Louis lelkesen, mégis kétkedve emelte fel a fejét. - Nem hiszed, igaz? -tette csípőre kezét a lány, majd a hifi tornyon zenét választott, a reflektorokat pedig a legalacsonyabb fényerőre állította. Sejtelmes félhomály borult rájuk.

(ajánlott zene: ez!)

- Mit csinálsz? -nevetett fel kényszeredetten a fiú.

- Megmutatom, hogy igazam van. Hogy te vagy a világom. -amíg ezt kimondta, ajkai súrolták a fiú arcának bőrét. Lassan megfogta kezét, és a parkettázott placc közepére húzta. Bordáira szorította a fiú kezeit, karjait pedig égnek emelte. Karcsú testét a fiú feszes mellkasához szorította. Tomlinson hirtelen ledermedt, abban sem volt biztos, hogy nem álmodik. Zavartan figyelte a lány apró mozdulatait, lehunyt szemeit. Ahogy figyelte őt kicsit, kisimult vonásait, maga is megnyugodott. Egyszerre érezte a saját, és Nina szívverését is. Gondolkodás nélkül tudták testrészei, mit kell tenniük  Kezei lesiklottak a lány csípőjéig, Nina pedig ravaszul a fiú nyaka köré fonta karjait. Nina lábujjhegyre állt, majd a fiú ölébe ugrott. Lábszárait dereka köré kulcsolta, tudta, hogy nincs nála mázlistább, amiért ez a srác az övé. Hálából ezért puszikat lehelt nyakára. Aztán újra két lábbal állt a földön, Louis a háta mögé lopózott. A férfias karok megfontolt szándékkal kapaszkodtak a lány trikója szélébe, s felfelé emelték azt, végül a ruhadarab elrepült a sötétben. Valójában ez egy újabb játék volt, de már sokkal élvezet teljesebb, mint a féltékenységi dráma. Nina következett. Veszélyes mosollyal szabadította meg társát ingétől. A szolid fényfoltok mágikus látvánnyá tették a fiú jól formált felsőtestét. Kezei Nina arcát óvták. Tomlinson el sem akarta hinni: táncol! Ninával táncol!

- Pörgess meg! -kérte a lány- Most tedd ide a kezed! -suttogta- Így jó. Test a testnek feszült, a levegő forrt köztük, izzott a pára, hevült bőrök súrlódtak össze.

- Úgy szeretlek! -a vallomás jobbkor nem is jöhetett volna. Tommo tudta, hogy a lelki mámort, melyet ez a lány okoz neki, sosem tudja majd elfelejteni.

- Nem a te hibád. -súgta vissza halkan nevetve. Akkor, ott, valami csodás  fényözön járta át lelküket, és megrészegítve szívüket újra megerősítette hitüket. Hitüket abban, hogy ők ketten együtt valók. Sehogy másképp.

Louis felülkerekedett saját gátjain; bátran kapta fel a lányt, s emelte a magasba. Az érkezésnél kicsit megszédültek, s kuncogva-egymásba kapaszkodva döntötték homlokukat a másikénak. Lábaik aprókat lépkedtek, karjaik finoman simultak ide-oda. Csókért bújt Tomlinson a lány arcához, de akkor...

- Hé, ki van itt? -szólalt meg egy hang, majd szemet szúró, éles fény gyúlt a próbateremben. A romantikusan andalgók hunyorogva meredtek az ajtó fele. A gondnok volt az, zárni készült.

- Elnézést, mi már... -röhögött fel elfojtva Lou- megyünk is. Ugye?

- Ja, igen, persze. -dünnyögte a lány is, nem kis zavarban, ugyanis egy szál melltartóban ácsorgott. Gyorsan felkapták elhajított textiljeiket, majd bohó szerelmesek módjára, viháncolva szaladtak ki a teremből...