34. rész: Logie Awards

Nina hétalvó volt, olyannyira, hogy odahaza még a reggeli fogalmát sem ismerte. Ennek tulajdonképpen más oka is van; például, hogy addig se kelljen az anyjával bájcsevegnie. Nem szeretett vele lenni, sosem értettek szót.
De Los Angeles megtörte a jeget. Ugyanis Nina felkelt kora hajnalban csak azért, hogy kiállhasson az erkélyre, és végignézhesse a napfelkeltét. Elszégyellte magát amiért ilyen sablonos, érzelgős dolgot művel, holott nem volt az a romantikus alkat, akit meghat egy szál vörös rózsa, gyertyafényes vacsora, vagy a csillagporos ég bámulása.
Hiába volt álmos, hiába hasogatotta feje, s kerülgette a hányinger az esti ivászat után; áhitattal figyelte a végtelenbe kúszó horizontot, ami maga volt a kéklő mennyország. A sós vízből félénken bújt elő Nap, amely éles málnaszörp színnel határolta el magát. Olykor előfordult, hogy tovatűnt a nappír az égről, s helyette aranyló sávokat rajzolt az óceánra, alá, fölé.
Mindegy. De gyönyörű volt. Ilyet még sosem látott azelőtt.
Élvezte, hogy a pirkadat hűs szellővel érkezik, s lúdbőrösre hűti meztelen karjait, lábait. Apropó láb; aggasztotta, hogy gézzel körbetekercselt lábfejjel ébredt. Őszintén? Fogalma sem volt, hogy került az ágyba, hogy sebesült meg, de arra tisztán emlékezett, hogy a Répakirály valamit nagyon "bűvészkedett" a talpával az este. Nem sok emléke maradt, csak szétkenődött pillanatképek; Louis nyájas tekintete, meg a fájdalom a talpában. Ja, meg a fürdőkád!

Louis roppantmód komor ábrázattal könyökölt a pulton, körmeit rágcsálta feszültségében. Niall gondterhelt arccal, de sokkal lazább pózban támaszkodott a konyhaszekrénynek.

- Nem ebben egyeztünk meg! Mégis hogy a francba képzeltétek, hogy csak úgy rendeztek egy bulit? -harsogta szigorúan Peter, a menedzser. Gyakran voltak ehhez hasonló, idegbeteg kirohanásai. - Házavató? Ekkora hülyeséget! Tudjátok ti, hogy a média hogy vadászik rátok? Nem nyaralni jöttetek, bármennyire is úgy tűnik. Túl sokat buliztok! Ne felejtsétek el, hogy nem ezért vagyunk itt! -kiabált indulatokkal megtelve, karjaival kalimpálva.
Liam ártatlan kiskutya képpel figyelte a pasast, ahogy csordogál halántékán a verejték, orrlukai kitágulnak, keze ökölbe szorul. Niall kezdte már nagyon unni a papolást, ennek látszatát a feltűnően nagy sóhajai és fintorai adták. Amikor aztán végre befejezte a fejmosást, ünnepélyesen elhagyta a színhelyt. A három megszidott fiú felháborodva, de fellélegzett.

- Ez volt ám a hegyi beszéd! -nyújtózott egyet Liam.

- Ja, teljesen megéheztem tőle! -motyogta Niall, miközben már félig a hűtőben kutakodott. Kivett belőle egy tálat, amin különböző felvágottakkal és szalámikkal volt körberakva. Felragyogó arccal tete le a pultra, és kezdte el enni, csak úgy.
Louis a karján felfedezett szűnyogcsípést vakargatta: - Harry és Zayn még mindig alszik? -pillantott fel a faliórára, ami ámbár állati jól nézett ki - világított, fénylett, vilogott- csak éppen erős idegzet kellett hozzá, ha valaki az időt akarta megtudni róla.

- Aha, tudod milyenek. -szólalt meg Liam, aki a tetőtől a lábazatig nyúló üvegablakokon kifele meredve szemezett a türkizes hullámokkal.

- Na jó, Louis! Muszáj tőled megkérdeznem, mert Nina nehéz eset: Van valami köztetek? - kérdezte halk csámcsogással Niall. Hangja közömbös volt, mintha csak a focimeccs állása iránt érdeklődött volna. Pedig ez komoly téma...

Louis meglepve kapta fel tekintetét a csípéséről. Niall tejszőke haját nézegette, és megállapította, hogy majdnem azonos árnyalatú, mint nővére haja.
Liam is kíváncsi arccal várta Lou válaszát. Az értintett láthatóan zavarba jött, mert ilyenkori szokásáshoz híven megnyalta a száját. Talán ha nincs olyan szépen lebarnulva az arca, még elpirulásának nyomai is látszottak volna.

Gyorsan Boo Bear, gyorsan füllents valamit.

- Mi? -nevetett fel kínosan- Köztünk? Mármint Ninával? Niall te ismered a nővéredet, tudod milyen természetű. Tudod mennyire ellenszenvezik velem.

- Szóval tagadod? -kérdezi Liam pimasz vigyorral. Louis mérgesen rásandít.

- Nem. -rázza a fejét, aztán rájön, hogy Liam csapdába csalta- Vagyis de. Mármint...-habogja, aztán egy reményvesztett sóhajjal zárja le a témát.

- Azért kösz, hogy elláttad a lábát tegnap. -bólint hálálkodva Niall, aztán felkapja a tálat és a teraszra igyekszik.

- Szívesen. -mosolyodik el halványan, miközben eszébe jut, ahogy a lány mámor ittasan énekelte a fürdőkádban: "Illusion never changed, into something real..."

1:20 pm

Azon ritka pillanatok egyike, mikor Ninának és Niallnek volt végre néhány nyugodt perce együtt, így meg tudták beszélni legféltettebb, testvéri dolgaikat. A bejárat felöli, göröngyös-köves lépcső legalsó fokán ücsörögtek.
Nina végig a hóbortosan repkedő sirályok útját követte a feje felett, amíg Niall elmesélt neki mindent; olyasmiket az érzéseiről, amikről csak a testvérének beszélt. De e fordítva is éppolyan igaz volt; Niall követelőzve kérte: - Most te jössz!

Nina lassú mozdulattal fordította elzsibbadt nyakát az égről a Niall nevű manóra. Féloldalas mosolyra húzódott kacér íves szája, de amint belekezdett mondandójába arca nyomasztóvá vált.

- Minden amit érzek, egyetlen nagy félelem. -mormolta maga elé- Niall, egyre többen ismernek engem. -harapott alsó ajkába, majd újra a fiúra nézett. Niall megint azt érezte, hogy Nina most nővéréből, húgává vált. Imádta ezt érezni, mert tudta, hogy tűzön és vízen is meg képes védeni.

- Nem lesz baj. -karolta át vállát, már tudta rég kimondás nélkül is, mi a gond. És bár be nem vallotta volna be a lánynak, de ő maga is tartott tőle...ismerve nővére keserű múltját.

- De lesz. Niall én láttam: tele van velem az internet. A rajongók ismernek. És előbb vagy utóbb minden ki fog derülni! Az pedig katasztrófal lesz! Saját magam nem tudok együtt élni a tudattal...

- Nino, Nino, Nino! -sorolta aggódva- Megígérem, hogy mindent megteszek, hogy megóvjalak! Nem fogom hagyni, hogy a firkászok és pletykahajhászok bármit is kiszimatoljanak. -mondta harciasan, s vadul beletúrt mindenfelé ágazó hajába.

- Kisujj-eskü? -kérdezte a lány jobb kedvre derülve, mire egymásba akasztották kisujjaikat. A part felől 3 jól öltözött fiú (értsd: nyaktól bokáig tapadós, sötétkék szörfös göncben) -név szerint: Harry, Liam és Louis- közeledett hangos nevetések közepette, szörfdeszkákkal a hónuk alatt, egymást heccelve, csurom vizesen.

- Ezek tudnak szörfözni? -kérdezte Nina Nialltól, s közben végigmérte a rugalmas anyagon átütő idomokat.

- Aha. Liam a legprofibb, de Louis és Harry is egész jók. Zayn nem tud úszni, én meg éhes vagyok.

Nina felnevetett; a fiúk észrevették az ír tesókat, majd hangos köszönésben és integetésben törtek ki.

- Úgy néztek ki, mint a fókák. -szólt Niall, mire Harry ledobta deszkáját és egyszerre ölelte meg a két szőkét. Jéghideg és nedves volt az a fókabőr. Louis észrevétlenül továbbsiklott. Nina csak utána meredt (és megállapította, hogy ebben a szerelésben még formásabb a feneke), de nem ment; pedig meg akarta köszönni a talp-ellátást.

4:03 pm, a part
Eddig nem mondtuk ki nyíltan, mégis mindenkinek feltűnt már: az események főszereplője Nina. Az a lány aki dacol a saját boldogsága ellen, még ha nem is veszi észre. Két kézzel tolja el magát a legédesebb szerelmet, ezzel elzárva magát a jövőjétől. Inkább arra fordítja minden erejét, hogy önmagát marcangolja olyasmi miatt, ami már úgysem fog változni; a múlt.
Apró, céltalan léptekkel haladt a partvonalon. A szél volt az egyetlen jó dolog most, mert hűtött. A víz kitartóan dobálta lábfejére hullámait, elmosva ezzel felemás lábnyomait. A gézkötés teljesen átázott, sárban tocsogott, de nem zavarta. Csak ment és ment, közben pedig a fejében egy mondat ismétlődött: "Tu es mon tout."

- Nina?

A szólítottat arcon csapásként érte saját neve a sós levegőben, főleg mert a hangot egyből egy archoz kötötte...

- Keane? -fordult hátra, s hitetlenkedve pislogott a napba. Tényleg Keane volt az, a búsulós Keane Wilo, életnagyságban. - Te mit csinálsz itt? -örült meg, miközben lábujjai tehetetlenül belesüppedtek a forró homokszemcsék közé.

- Itt lakom. Pontosabban a város másik felén. -közölte gépiesen, mintha nem is örülne az ismerősnek.

Nina gyanakodni kezdett, főleg hogy a nyakában most is ott lógott a gigászi fényképezőgép.

- Akkor miért itt vagy? -kérdezte újra, csak másképp.

- Fotózok.

- Kiket? -vonta össze rosszallóan a szemöldökét.

- Senkiket. A tengert. -bólintott nyugtatóan, majd a lány orra alá dugta a gépet. -Nézd csak meg. -bíztatta.

- Szép képek. Hobbi?

- Olyasmi. Elég fura, hogy ti is pont itt vagytok.

- Pont itt. Pont most. -túrta hátra a szél-cincálta haját. Keane egy csíkos sortot meg egy sötétkék trikót viselt. Nem volt izmos, teljesen átlagos alkat. Arca kölykös és a szép idő ellenére még mindig túl borongós.

- Tudom, hogy... -kezdte, de valaki hirtelen megragadta vállát, és nem éppen udvarias formában maga felé rántotta.

- Zavarhatok? -kérdezte Louis. Nina felháborodva meredt L.-re.

- Valami baj van? -kérdezte Keane, mikor eszébe jutott, hogy Louis úgy tudja, hogy ő csak egy vendég San Fransiscoban, akit véletlenül pont Louisnak hívnak.

- Mondjuk az, hogy egy szemét kis paparazzi vagy! -bökött rá fenyegetően. Hogy hogy került ide, és honna jött rá erre, az talány.

- Na és? Húzz már a fenébe Louis! -dühönött Nina, majd egy kupac homokot rúgott a fiú felé. - Keane, gyere! -indult el a lány a másik irányba, de kénytelen volt megtorpanni.

- Keane? Szóval nem Louis. Szuper! -tapsolta össze tenyereit, majd lesöpörte a nadrágjára tapadt homokot.

Keane szótlanul kapkodta a fejét. Nem igen tudott mit mondani, na meg nem is akart vitába szállni egy nagyszájú brit sztárocskával.

- Igen, Keane. -vallotta be a lány- De mit lepődsz meg, szerinted úgyis hazug vagyok. És most legalább elmondhatod, hogy: Nekem igazam volt. -gúnyolódott egyre haragosabb arccal. Nem bírta hova tenni a felszabaduló indulatait. Érezte, hogy még néhány ilyen eset ezzel a Louis-val, és olyat fog tenni,amit maga is megbán. Tisztában volt vele, hogy nem normális, amiért ekkora dühöt érez iránta... de nem tudta kezelni.

Keane érezte, hogy még baja lehet belőle, ha magára haragítja Louis Tomlinsont, meg az egész tiniőrületet kiváltó One Direction tagokat.

- Hé, figyelj nyugi, komolyan. Nem azért jöttem, hogy rólatok készítsek fotókat. -szólalt meg végre, de ahogy elnézte Tomlinson kéken szikrázó szemeit, látta, hogy esélytelen bármit is megmagyaráznia neki.

- Na persze. Inkább kopj le, mielőtt szólok a biztonsági embereinknek. -közölte vészjoslóan. Nina homlokon csapta magát; ez megőrült- gondolta.

- Ez egy kiba*ott szabad strand, ami tudtommal nem a One Direction tulajdona. Vagy de? -kérdezte Nina higgadtnak tűnve. Louis arca meglágyult.

- Nem, de akkor sem kéne a nyakunkra hoznod az ilyen vakus vérszívókat. -sandított az ártatlan fiúra, majd úrias méltósággal odébb állt.

- Seggfej. -sziszegte Nina halkan, majd bocsánatkérően Wilora szegezte tekintetét.

- Ki akarsz engesztelni? -kérdezte egy pindurka jókedvvel a hangjában. Nina habozás híján igent mondott. - Akkor gyere el ma velem a Logie Awards-ra!

6:12 pm, nappalinak csúfolt csarnokméretű szoba, amely szépségszalonná változott.

Josh és Nina videójátékoztak, míg az öt fiúnak elegáns külsőt varázsoltak a stylistok, fodrászok. Zayn egyre aggódóbb arccal figyelte, ahogy a haját próbálják tökéletesíteni, de az egyik gonosz tincs képtelen engedelmeskedni a hajlakknak.

- Tudod, hogy te leszel a legszexibb? -harapott fülébe Baily, mire a szépfiú szája füléig ért.

- De azt még nem meséltem! Mit mond a szőke nő a villanypászornak? -kérdezi Harry lelkes vigyorral. Ő már csinos kis öltönyében feszített.

- Harry, ezt már legalább háromszor mesélted! -sopánkodott Niall, majd végigsimított öltözetén. Rosie ábrándosan legeltette szemét a szöszin, majd mikor Niall észrevette, gyorsan elkapta tekintetét róla. Nők...

- Kinyírlak! -harsogta vérszomjasan Josh, miközben lázasan mozgatta ujjait a joystickon. Nemkülönben Nina. A tévén ijesztő, hörgő szörnyek löveltek egymás felé fénygolyókat. Izgalmas játék, biztos az; csak gyomrod legyen hozzá.

- Ne olyan nagy mellénnyel doboskám! -dugta ki oldalra nyelvét a női játékos, majd pajkosan mellkason ütötte a fiút. Louis szemei sacc per kábé olyan fénylövedékeket szórtak feléjük, mint azok a digitális lények.

- A kocsi megérkezett. Mikor készültök el? -toppant be Peter Brendonnal egyszerre.

- Ha Zaynen múlik, holnap. - vigyorgott Niall, Liam is elejtett egy: 'hehe'-t.

- Nagyon vicces Horan, de ehhez a hajkoronához idő kell. Nem véletlenül lesz olyan dögös. -öltötte ki nyelvét. Baily képtelen volt nem Malikot bámulni.

Louis meg tudott volna görbíteni egy merőkanalat hiszijében. Semmi kedve nem volt elmenni a vörös szőnyegre vigyorogni, miközben ezek ketten (alias Nina és Josh) mennyein érzik magukat együtt! Őszintén kezdett hallucinálni, s látni maga előtt, ahogy egymás karjaiban turbékolnak, akár egy nyamvadt galambpár.

- Indulnotok kell! -ordított be a hangzavarba Brendon, majd telefonálni kezdett.

- Császtok! -köszönt el Harry az ott maradtaktól, majd jétékos kedvében vállon harapta Louist, aki rosszkedvűen hárította a göndörkét, majd fülébe súgva felvázolta neki gyanúját. Végre aztán Zayn is csatlakozott; kocsiba szálltak, s csak egy nagy adag Armani parfümfelhőt hagytak hátra.

Nina akcióba lendült. Észrevehetetlenül eltűnt, majd szépen elsétált a megbeszélt helyre. Késett 5 percet; sosem volt pontos ember. Keane annál inkább, de nem hánytorgatta fel.
Keane Wilo ugyanis azt eszelte ki -csak hogy Ninát szórakoztassa- hogy beviszi a lányt a kulisszák mögé (vagy inkább elé), mintha ő is fényképész lenne. Keane csendes fiú létére igen rafinált volt. Ninának is szerzett egy elég komoly tudással bíró gépet, és egy engedélyt a díjátadón való kattingatásra. Sima ügy. A dolog pikantériáját az adta, hogy a Logie Awardson van jelenése a One Directionnek is. Minő menő malőr!

Nina szoros kontyba fogta haját -ahogy ritkán hordta- hogy minél kevesebb feltűnést keltsen könnyen kiszúrható szőke sörényével. Nem szabadott lebuknia, hiszen könnyűszerrel ő is a kamerák áldozatává válhat. Éppen ezért még egy Bruno Mars-féle napszemüveget is felvett. Biztos álca.

- Ha esetleg szükség lenne rá, akkor Lucia Westwood a neved, oké?

- Oké főnök! -kacsintott rá a lány napszemüvege mögül.

Este volt. Az Angel's Palace előtt 1 km-es körzetben akkora tömeg uralkodott, hogy egy kósza tűt sem lehetett volna leejteni. A vörös szőnyeg peckesen feküdt az épület bejáratánál. Bársony kötélkorlát, kisebb hadseregnyi őr és megannyi éhes fotós. Nina mindig Keane mögé bújt, nem akart feltűnni senkinek. Nem kis várakozás után özönleni kezdtek a hírességek. Nina szinte senkit nem ismert közülük, pedig olyan nevek suhantak végig méregdrága ruhakölteményekben, mint: Katy Perry, Rihanna, Adele, Nicki Minaj, Taylor Swift és még sorolhatnám. De voltak ott fickók is bőven: Taylor Lautner, Will Smith, Justin Bieber (na, őt még Nina is felismerte, de csak Niall miatt.) Usher, Justin Timberlake...

- Azért néha lőhetnél egy-két képet, mert feltűnő lesz, hogy paparazzi voltadnál fogva egy képet sem készítesz. -mondta Keane miközben megállás nélkül kattogott a gépe; katt, katt, katt.

- De nem értek hozzá. -sziszegte halkan- És közben szeme elé tartotta a gépet, mintha éppen egy kép készítésén fáradozna.

- Dehogynem! Csak nyomod a gombot, ennyi az egész! Ha azt akarod, hogy a sztár a te gépedbe mosolyogjon, csak ordíts oda a nevét, minél hangosabban! -magyarázta, majd a gyakorlatban is bemutatta: - Katy! Katy! -ordította, ami a stílusától nagyon eltérő viselkedés volt. De bevált, Katy Perry két röpke pillanatra feléjük nézett, s Keane remek fotót tudott csinálni róla.

Aztán megérkezett a One Direction is. Nina felkészült: remek fotókat akart lőni. Belenézett a masina kis ablakába, másik szemével pedig hunyorgott. Közben képtelen volt abbahagyni a kuncogást. Villogtatta vakuját, a fiúk pedig csak úgy szikráztak a szőnyegen. Egymást átkarolva állták a kötelező sarat. Szépfiúkhoz illően mosolyogtak, s hol ide, hol oda néztek a villámtengerben.

Nina ki akarta próbálni Keane trükkjét; elváltoztatta hangját kicsit és elkiabálta magát:

- Harry!

A kis herceg bájosan odafordult, majd Zayn vállán átnyúlva, megbökte Louist. Ninát kiverte a víz, hogy felismerték. De nem. Louis is vigyorgott, így Nina újabb képeket kattinthatott el. Végül már az objektív csak Louisra zoomolt, s észre sem vette, hogy már a 15. képen is ugyanaz az egy bandatag van...

33. rész: Házavató buli

Nahát, én is kaptam egy díjat! :) Végre!

1. Tedd ki a képet!

2. Köszönd meg annak, akitől kaptad! Köszönöm agirlintheworld-nek, imádlak :)

3. Írj tíz dolgot magadról!1, az igazi nevem Fruzsi
2, a legjobb barátnőm pont úgy néz ki, mint én: szőke hosszú haj; csak neki zöld, nekem meg kék a szemem.
3, Van két cicám (Luca, Kókusz) és egy kutyusom (Linda)
4, pár hónapja vették le a fogszabályzómat :)
5, imádom a brit akcentust
6, nincs tesóm :(
7, új hobbim: főzés
8, néhány napja megtanultam elgitározni a More than this-t.
9, nem voltam még igazából szerelmes
10, élelmiszermérnöknek tanulok; imádok enni :D

4. Küldeném neki: BigSmilyGirl :) Miért ő? Mert szemtelen és mégis őszinte, mert azt olvastam, hogy mostanában nincs jól a lelkiállapota, és mert elolvastam néhány írását, és azok alapján nagyon megérdemli a díjat! <3

Niall Horan magát is elképesztette, amiért olyan szokatlanul nyugtalanná vált, a híres színész-énekenő felbukkanása láttán. Majdnem olyan izgatott lett, mint mikor először találkozott élőben Justin Bieberrel. De ez most más volt. Már ő is híresnek számít, most mégis egy zavart kisfiúként viselkedett.

Egy Harry-Niall- Demi beszélgetési háromszög alakult ki. Harry egy halom idétlen viccet lőtt el, hogy lenyűgözze Demit. Niall egyre többször kapott sűrű, tejföl szőke buksijához. Nem tudta, mit mondhatna. Harry figyelmes volt; beindította kettejük között a beszélgetést:

- Niall, tudtad, hogy Deminek te vagy a kedvence a bandából? –kérdezte Harry kaján vigyorral. Niall hangosan nyelte le a kóla-kortyot.

- Igazán? –kérdezte a szöszke, Demi elbűvölő arcába nézve. A lány vágott egy ártatlan vigyort.

- Mondtam neki, hogy fura az ízlése. –súgta oda viccelve Niallnek, miközben a lányra bökött.

- Jól van Hazza, lekophatsz! –bólogatott gúnyosan Niall, s megnyugodva vette észre, hogy sikerült lehiggadnia. Most már kezében tartja a dolgokat. Jól elbeszélgettek Ms. Lovatoval, valami igazán megfogta a lányban. Elbűvölőnek találta a személyiségét.

Louis vérnyomása igen komoly magasságokba szökött, amikor azt látta, hogy a romantikusan ropogó tűz mellett az ő Ninája (?!) és Josh mily’ mesésen eltársalog. Hogy van az, ha ő próbál kommunikálni a vadóckával, valahogy mindig csak csípős megjegyzéseket kap? Vele miért nem beszélget?
Ezen irigy gondolatok közben egyre hevesebben bökdöste szívószálával a poharában olvadozó jégkockákat.

- Lou, ne bámuld már őket ilyen feltűnően! Nyugi! –karolta át vállát Harry.

- Ennyire látszik? –vigyorgott savanyúan.

- Eléggé. –súgja oda- De bízd csak rám a dolgot. Tudod, hogy príma kerítőnő vagyok. –tette kezét mellkasára büszkén. Louis gyermeki bájjal felkuncogott. Kerítőnő, ja…

Azzal a fodros hajú kölyök akcióba is lendült.

- Még azt akartam mondani… -huppant le nagy lelkesen a Nina és Josh közötti szűk helyre. Ja, nem; cseppet sem zavarta, hogy ezzel félig a dobosra, félig a szöszire tehénkedett. Pofátlanul passzírozta magát kényelembe.

- Csss! –tapasztotta tenyerét a csibész fiú teljes arcfelületére, majd megpróbált Joshsal szemkontaktusban maradni. Harry nevetve hajolt el a „szájzártól”. Már pedig ő akkor is el fogja mesélni, ami kikívánkozik száján.

- De nagyon érdekeset fogok mondani. Biztos lázba hoz majd! –kérlelte kedvesen, s mindig úgy dőlt, hogy átláthatatlan falként takarja el őket egymástól. Nina kénytelen volt beadni a derekát, és egy vicces grimasszal illusztrálta Harry makacskodását.

- Na mondd, mi az a nagyon érdekfeszítő? –fordult felé, s közben Styles küllemét mustrálta végig. Ha lány lenne, megnyerné a Miss World szépségversenyt; az holtbiztos.

Mielőtt belekezdett volna, felszúrt három pillecukrot a nyársra, s a márványos kőoszlopból felcsapó lángba tartotta. Nina unottan nyomta el csikkjét a hamutálban, mire ajándékba kapott egy elítélő pillantást a fürtöstől.

- Szóval. –köszörülte meg torkát- Fogadjunk nem hallottál még a Jennis-ekről. –mondta.

- Nem. És? Mi az, egy új fiúbanda? –morzsolta a szavakat türelme híján, majd hátradőlt a kerti kanapén.

- Nem éppen. Ez egy nagy rajongócsoport. Azok a Directionerek csatlakoznak hozzá, akik szerint Louis és Jenna tökéletes párt alkot. Ezért ők a Jennisek. Érted?

- Igen, nem vagyok fogyatékos. Csak rohadtul nem érdekel, te meg ezt érted? –undokoskodott, és közben egy csupasz nyársbottal piszkálni kezdte az izzó parazsat.

- Ne kapd fel a vizet, még nem mondtam végig. –csitítja a lány indulatait. Már megtanult vele élni, nem sértődött meg. – Pár napja felbukkant egy ellentábor is, a Lounák. Ők azt akarják, hogy te és Louis legyetek egymáséi. –húzta szemtelenül kacér mosolyra száját. Arca két felén ott ültek azok az imádnivaló kis gödröcskék.
Nina felháborodva kapta maga alá lábait.

- Ezek megbuggyantak? Honnan szedték ezt a marhaságot? Miért pont velem? –hadarta. Reakciója elég árulkodó volt.

- Nem tudom. Láttak rólatok néhány pillanatképet, amint egymás mellett álltok, jól mutattatok együtt, vagy valami; meg valószínűleg hozzád hasonlóan utálják Jennát, ezért is tartanak szimpatikusnak.

Harry észrevette, hogy a lányt nem sikerült kellően ráébresztenie arra, hogy mennyire felkapott le a Louna őrület, ezért még hozzátette:

- De már a Larry Stylinsonnál is népszerűbb. –görbítette le száját szomorúságot tettetve.

- Mi? Ja, sejtem. –bólint Nina, amint rájön, hogy a fura név kiknek az összemontázsolásából jött lére. Eltöpreng egy pillanatra, aztán hangosan is felteszi a fejében megfogalmazódott kérdését: - Mindenkit összehoznak mindenkivel?

- Aha! És minden párosnak megvannak a maguk „szurkolói”. Niam, Ziam, Narry, Lilo, Naily, Tina, Bayn vagy Zaily, Brendon és Sarah eljegyzésének kitudódáskor megalakult a Sendon… sorolta Harry.

- A rajongóitok hülyék. –kel fel a süppedős huzatról, eme velős megjegyzés kíséretében, majd észrevétlenül beslisszan a házba. Harry azt morogja az orra alá: Nem is! A rajongóink a legszuperebbek!

Nina be nem vallaná senkinek, de felkeltette érdeklődését ez a Louna- Jennis marhaság. Minden eddigi –az örökké neten lógó fiúktól ellesett- internetes szakértelmét elővéve kapcsolta be Rosie laptopját, majd mikor sikeres eljutott a drágaságos Google- 'Search' sávjához, s vígan gépelte be: Louna. Elképesztő mennyiségű weblapot dobott ki a kereső, ezerszámra összemontázsolt fanfotókkal.

Egy rakat fórum adott helyszínt a két hadsereg egymás iránti ellenszenvének. Ez nem jó- gondolta Nina. A Directionereknek össze kéne fognia, nem pedig egy ilyen értelmetlen hülyeség miatt egymásnak esni. Ráadásul jó nagyot tévednek, ha azt hiszi ő meg Louis között valah is lesz bármi. Chh, na persze.
Nem  tudta hova tenni a dolgot. Nem értette, hogyan lehetséges, hogy emberek százezrei, sőt milliói, naphosszat ülnek a monitor előtt, és a fiúkról szóló videókat, portálokat bújják. És most már az ő életében is vájkálni fognak?

A Napocska –mondanom sem kell- pompásan ragyogott az égen. Ninának megint nem volt túl rózsás a kedve; köszönhetően annak, hogy Timothy drága ellene játszik, már ami a táncpróbákat illeti. Ha Ninán múlna, már rég egy szűk és sötét ruhásszekrényben ücsörögne megkötözve és betapasztott szájjal.
Az egy hét múlva megrendezésre kerülő turnézáró nagykoncert körül elég nagy a felhajtás – nem csoda. Új koreográfiák, átdolgozott dalok, eddig nem látott színpadi díszlet. Van munka rendesen!
Szóval ott tartottam, hogy a komisz ír leányzó egykedvűen ébredt, s ugyanilyen egykedvűen sétált le a focipálya méretű teraszra. A pazar medence felszínén két mozdulatlan test lebegett. Az egyik egy rózsaszín gumimatracon fekve, a másik pedig pucér háttal a víz tükrén. Énekeltek.

Louis: …and I think of all thing, what you’re doin’, and in ma’ head I paint a pictureee

Harry: Since i’ve come home, well my body’s been a mess, and I miss your ginger hair, and the way you like to dress
Louis: Oh won’t you come on over, stop making a fool out of meee
Együtt: Why don’t you come on over Valerieee
Louis: Vaaalerieee!
Nina bordái közé –meglepő, de- jókedv költözött a duótól. Szerette ezt a számot és tetszett neki a fiúk előadásmódja. Végül is...tényleg jó hangjuk van, ezt elismerte.
Mikor elhallgattak, nesztelenül visszalépdelt a konyhába. Egy másikba, ami a teraszról is megközelíthető volt. Tétován nézelődött, elvégre is elég új volt még a környezet.

Aznap délután egy meeting várt a fúkra, amin megbeszélték az új album készítésének részleteit. Mint kiderült, az új korongra már itt LA-ben is vesznek fel számokat. Persze mindez még leleplezhetetlen titok a nyilvánosság számára.Nina egykedvűsége aztán elég rendesen tovaúszott, amikor megérkezett végre barátnője, Baily, és fantasztikus ötletük támadt. Házavató buli! Miért is ne? -gondolta a Horan lány; úgy sincs jobb dolga. Ráadásul minden adott volt: nagy ház, kaja, pia, társaság, zene. 
Összecsődítették a táncos bagázst, akik lázba jőve segítettek előkészíteni a terepet. A One Direction tagjai mit sem sejtettek az egészből; valahol a városközpontban kocsikáztak, ettek, golfoztak, egyszóval csupa kimerítő munkát végeztek. Szegények.

Mire visszaértek a kecóba, már este volt, s nem kis gyanakodással lépdeltek fel a széles kövezeten. Hangos zene dübörögte át a kastélyméretű épületet, színes fények cikáztak, s csillantak fel az ablakoknak nevezett üvegtáblákon. 

- Mi a... -lepődtek meg szinte egyszerre.

- Bulit rendeznek és minket meg sem hívnak? -húzta fel orrát Niall.

Amint belépnek hangos csatakiáltások sorozata fogadja őket. Hiába, a sztárok mindenhol sztárok.
A társaság közepén Nina és Timo éppen fogcsikorgatva küzd. Egymás ellen. Valami táncos játékkonzollal. Egy-egy villogó kis fémtáblát taposnak, s közben le sem veszik szemüket a falba épített kijelzőről; körülöttük a ki-ki szurkolótábora. Niall gyorsan odafut, és Ninának kezd el ujjongani. Remek móka, de mintha Timothy vérre menne. Ez csak egy játék srác, lazulj már! 
De hiába. Szinte füstöl a feje, amikor a hangfalak és a képernyő szerint is a Player one, azaz Nina győzött. A lány elégedetten szökken le a mini-tánctérről, majd dob egy puszit a levegőbe.

- Gondoltuk rendezünk nektek egy kis házavatót. -újságolta lelkesen öccsének, majd a rutinná vált mozdulattal vállon ütötte.

- És milyen jól gondoltátok! -lépett oda nevetve Harry is, majd odanyújtott a két Horannek egy-egy pohár akármit. 

- Vigyázz Harryvel, ne hagyd, hogy leitasson! -figyelmeztette nővérét a fiú, aztán el is nyelte a jókedvű tömeg. Harrynek titkon felcsillantak ragyogó szemei a 'leitatni' szón; több se kellett neki. Tudta, vagyis azt gondolta, hogy ez az utolsó esély, hogy a szöszke valahogy összemelegedjen az ő drága Louis barátjával. 

Egy óra múlva meg is lett a kívánt eredmény. Nina egyre jobban kezdte elveszteni józan eszét és azzal együtt minden ítélőképességét. De ez senkit sem zavart, nem ő volt az egyedüli. 
Csakhogy volt egy kis bökkenő. Nina sajátos felfedezőtúrára indult, mert valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva fogat akart mosni (?!). Bátran indult el megkeresni a fürdőt, léptei mégis bizonytalanul imbolyogtak. Teljes józanságban is eltévedne, na de most? 
De azért ő csak ment, amerre látott. Útközben észre sem veszi, hogy nekimegy a konyhapultnak, s azzal gyönyörű ívben repül a sós mogyoró tálastól, mindenestől. A üvegedény apró szilánkokra morzsálódik, de a hatalmas hangzavarban mindez néma történés. Így végképp nem veszi észre a holtkóros lány, hogy egy jókora szilánk darabka állja útját. Természetes a cipőjét már rég elhagyta valahol.

Oltári nagy ordítással jutalmazza a bulit. Ugyan ki hallaná meg? Senki. Nina fel sem fogja, mi történt vele. Sántikálva, de tovább botorkál. Roppantmód megörül, amikor meglátja maga előtt sötétben felsejlő húzentróglis fazont. Gügyögős kuncogással ragadja meg a gumis szíjat, s annál fogva húzza maga felé "áldozatát".

- Nina?! -kérdezi feleslegesen a meglepett fogoly. Harry a semmiből terem mellette, s viháncolva tájékoztatja haverját: előkészítette a "terepet" a románchoz. Louis színjózan létére elképed Harry szemét húzásán: leitatja Ninát, hogy utána bármire kapható legyen? Jajj, Hazza...

- Loooouuuu! -kiabálja, majd kába tekintete összeakad a kékkel. A fiú félszegen mosolyog, de nem teljes az öröme. A lány nem miatta ilyen, csak az alkohol miatt.

A parti egyre hangosabb, egyre vadabb. Bailynek sem kellett több: Sandyvel újra "összeragadtak". Zaynnél elszakadt a cérna, amire rendesen rásegített az a három vodkanarancs. Kihúzta magát, megfeszítette karjait, beletúrt dús hajába; férfias felsőbbrendűséggel ragadta meg a csinos vörös vékony karját.

- Hé, haver nyugi! -tette fel kezét Sandy. Baily angyali arccal kostatálta a durvaságot.

- Normális vagy? -hámozta le magáról Zayn kezét, majd sértetten lejjebb húzta combján felgyűrődött ruháját.

- Te nem vagy az! Most beszélünk! -közölte átkokat szórva szemével, főleg szegény Sandyre. Az előbbinél valamivel finomabban fogta meg a lány kezét, s húzta maga után; kicsit kijjebb, ahol már nem volt akkora ricsaj és tömegnyomor. 
- Most már elengedhetsz! -duzzogott B., majd egy kecses mozdulattal oldalra tolta csípőjét, s rávágta kezét. Vörös haja démonian szikrázott a fényben. 

- Mi ez az egész Bee? -kérdezte haraggal telve. Ujjait orrnyergére szorította, mert hitte, ettől lecsillapodik. De nem. 

- Mi lenne? Jól érzem magam. Nélküled. Talán fáj? -pillant fel gúnyosan. 

Zayn tökéletes vonásai ellágyultak, s magára öltötte a hódító és annál ellenállhatatlanabb pillantását. - Igen, fáj. -préselte ki a szavakat ajkain, amikre Baily most oly jólesően tapadna. 

Bee meghökken. Nem számított efféle reakcióra. Elképedve kutat a fejében a megfelelő szavak után; közben olvadozik a fiútól, ahogyan sűrű éjfekete szempillái mögül néz rá. 
Sokszor bevetette már ezt a megbabonázó pillantását, mégis unhatatlan. Bailynek eszébe jut, amikor először találkoztak. Még az X-faktor zajlott javában, és fiatal bolondok voltak. Pont, mint most. De akkor Bayz még Jim barátnője volt, Zayn pedig nem mert kockáztatni egy majdnem idegen lányért. Kezdődtek a fellépések, és egy csapásra omlott rájuk a hírnév.

- Sajnálom. -nyögi ki a lány, majd gondolatban szitkozódni kezd: hogy lehettem ekkora hülye picsa?

- Csak legyél velem! -súgja a fülébe. Bee összerezzen, amint volt pasija ajkai a fülcimpáját súrolják. Pár pilalant műve, s száj szájra forr, a cseresznye likőr íze keveredik a vodkanarancséval. 
Zaynnek volt egyfajta dögös és erőtlejesen férfias habitusa, amely szikrázva korbácsolta fel Bayz libidóját. A fiúból most is előtört a vadállat. Baily sikított örömében. 

A fiú erőszakosan taszította a kecses női testet a hűtőnek, s akkorát csattant Bee feje az ütközéstől, hogy rosszabb esetben kórházi ágy a vége, meg egy gyengébb agyrázkódás. De őket cseppet sem állították meg efféle apróságok. Heves románcuk nem kímélte a konyha alkatrészeit; ami mozdítható volt, az elmozdult a helyéről: a gyümölcskosár dalolászva borult fel, kiömlesztve különböző portékáit; a műanyag poharakból épített piramis lomhán omlott össze, az evőeszközök lármásan csattogtak szanaszét. Baily vígan hagyta, hogy az izmos karok feldobják őt a konyhapultra, s nem volt akadály az sem, hogy a lány csinos hátsója pontosan egy nagy tál barbecue szósz legjavában landolt. Felnevettek, majd folytatták, ahol abbahagyták... így kell ezt csinálni!

 

- Úgy látom nem vagy túl jól, mi lenne, ha felkísérnélek a szobádba? -javasolta Louis elég félreérthetően, mégsem volt semmi hátsó szándéka. Visszataszítónak találta a részeg lányokat, de Ninával másképp volt; valahogy rá ez nem vonatkozott, mintha még vonzóbb lenne elázva.

- Nem, nem, nem, remekül vagyok! Mossunk inkább fogat! -vetette fel meghökkentő ötletét. Louis felnevetett a furcsa kérésen, de végül beleegyezett az abszurd cselekvés kivitelezésében.

- Oké, erre gyere! Nem, nem arra, erre megyünk! -terelte nagy nehezen a helyes irányba. Útközben Nina úgy tekergett ide-oda, mint egy zenére táncoló csörgőkígyó. Húzta a feje piszkosul, folyton folyvást a falba kellett kapaszkodnia, hogy ne essen el. Nehéz munka berúgottnak lenni, nemde?

Louis roston barnult arcbőre éppolyan habfehérré sápadt, mint amilyen az a burkolat volt, amelyen epervörös lábnyomok követték útjukat. Seperc alatt összekirakósozta fejében, hogy Nina talpa a ludas (nem a lúdtalpáról van szó, mert nincs is neki). Aggódva kapta fel karjaiba a bágyadt testet. Nina nem igazán értette, mi folyik körülötte, de annak kiváltképp örült, hogy fájós lábán nem kell lépkednie többet. Szelíden fonta alkarjait a fiú nyaka köré.

Lou koma úgy festett akár egy beawatch-os vízimentő, ahogy hősiesen sietett a lánnyal a fürdőbe. Óvatosan -mintha csak üvegből készült volna- ültette le a kád szélére a kába "rakományt", de gyorsan be is látta, hogy rossz ötlet volt. Nina páratlan egyensúlya tovarepült, s szédelgésének köszönhetően, éppenhogy nem loccsantotta szét fejét a csempén. Tommo megoldotta: beleültette a kádba, de hosszú lábai fent maradtak annak peremén. Nino játékosan forgatta lábfejét hol jobbra, hol balra, közben pedig mámorban fürdőzve, halkan el kezdte énekelni a Torn-t, úgy, hogy minden szó végét elharapta. Louis jót mókázott rajta, de egyből fel is szisszent, amikor a lány talpát jobban szemügyre vette. 

Rajta, szedd össze magad! El tudod látni a sérülést! - bíztatta magát, mégis percek kellettek, mire a szemöldökcsipeszt szorongató keze leállt a remegéssel. Minél kisebb fájdalmat igyekezett okozni az imádott szöszinek, de fájt az. Persze, hogy fájt.

- Mit csinálsz? Ez fáj! -nyöszörgött kérlelően. Dr Tomlinson bocsánatkérően kapott homlokához.

- Ne haragudj, nem akartam! -csitította, s közben feltűnt neki, hogy a lány tekintetéből mintha tovatűnt volna a borgőz; olyan fényesen-lázasan ragyogott a tengerzöld szempár, mint az a bizonyos esthajnalcsillag. Egy pillanatra meg is feledkezett feladatáról. Aztán eszébe jutott a megoldás. - A részeg nyuszika odaköszön a rókának, szia vöröske! A róka mérgesen így szól, hogy mersz te engem levöröskézni? A nyuszika vállat ránt, és azt feleli, jó akkor le is rókázhatlak. -mesélte pompás színészi tehetségével, átélve, ahogy azt kell.

Nina illumináltságára tekintettel szükséges volt kerek három pillanat, hogy felfogja a vicc poénját. Tündéri arca egy nagy mosolyba forrt. Lányos kacaja fürgén kúszta körbe a fürdő falait. Louis doktor boldogan gyönyörködött volna még a kedves jelenségben, de sietősre kellett vennie a figurát. Egy villámgyors mozdulattal kapta ki a makacsul befúródott, méretes üvegdarabot.

A lány hangos hahotája észrevehetetlen átmenettel simult ált kínlódó felkiáltásba. Még egy tétova könnycsepp is kibuggyant szeméből a heves fájdalomtól. A sikeresen "megoperált" talp, a hősien doki kezei, valamint a cifra karcolatú csempe, vígan pancsolt a meggyszínű vérben.

- Semmi baj, már nem fog fájni! -nyugtatta Louis apáskodva, de ahogy a kislánnyá szellemült nő képét látta maga előtt, azt érezte, meg kell vigasztalnia különleges páciensét. A kádba hajolt, gyöngéden végigsimított tökéletes arcán. Maga is beleborzongott.

Nina tudata nem volt abban az állapotban, hogy teljesen megértse: éppen Louis Tomlinson forró lehelete perzseli, keze pedig oltalmazóan csiklandozza bőrét.

Louist csak egyetlen cudar vékony hajszál választotta el attól, hogy olyat tegyen, amit megbánna. Egy fegyelmező, parancsoló hang állította meg elszabadulni vágyó ösztöneit. Keserűen sütötte le szemét, de beismerte magának: nem használhatja ki a lány kiszolgáltatott állapotát. Nina Horan ennél jóval értékesebb, több. Ha kell ezredszer is megküzd érte.

És már megint ez a fürdőkád...